Taki no Kuni folyója

**Kanmiru** Szer. Márc. 31 2010, 22:50

Széles és lassú folyó, mely egy tóból ered, és folyik az északi partok felé.

**Takigakure no Ruujai** Vas. Május 16 2010, 20:05

Ruujai szemei tágra nyíltak, s a fiú egyből előre lendült ültében, függőlegesre beállítva ezzel felsőtestét. Sietve körbejáratta tekintetét a környéken, majd miután rájött, csak valami állat lehetett, nagyot sóhajtott, melyben vegyült egyaránt düh és bánat.
Hiába, az Árny Shinobik élete már csak ilyen. Úgy látszik a tagsággal fokozott paranoia is jár. Az oké, hogy Ruunak ilyen meg olyan élesek és pontosak, meg hogy a figyelme sem lankad, de a helyzet az, a fiú már a legkisebb neszre is magához tér álmából, legyen az akármilyen édes vagy rémséges. Ezúttal is csupán ennyi történt.
Igaz, az ő hibája ez is. Ha mondjuk a szobájában aludna, mindenféle zajtól, szagtól mentesen, akkor nyilván most is szundíthatna még. De ha egyszer ő csak itt érzi igazán jól magát, távol mindentől... hát, így alakult.
Visszaaludni azonban már nem volt képes. Felállt hát, s néhány laza mozdulattal bemelegített, hogy aztán gyakorolhasson kicsit, míg a nap le nem megy.

Zetsu Vas. Május 16 2010, 20:39

Az Árny Ninja élete nem könnyű, ez bizony igaz. Mindig résen lenni, az emberekben már nem is lehet bízni, sőt, semmiben sem. De hát ez az ára annak, hogyha valakit ebbe a különítménybe sorolnak be. A küldetés a személyiség előtt, biztosítani kell, hogy a ninja nem árulja el Takigakurét, és minimalizálni a fogságba esés esélyét. Felkelsz hát a földről, és körülnézel. Sehol senki. A szél elkezdett kicsit fújni, de sehol egy felhő, és süt a nap, ez a lényeg, nem? Bemelegítesz, egy kis gyakorlatozáshoz. Nincs is jobb dolog egy kis gyakorlatozásnál. Épp, hogy belekezdenél, de megérzed, és most biztos vagy benne, hogy valaki a közelben van. Egy kisebb facsoportosulás felé nézel, és onnan kilép egy ninja.
- Szevasz, látom bemelegítesz...nincs kedved egy meccshez?...
Látod a Takigakurét jelző fejpántot a homlokán. Nem árny ninja, talán valamivel küldték hozzád. Nem tudni, talán majd ha püföltétek egymást, akkor mond valamit. Testbeszéddel jelezte, hogy csak kézzel-lábbal.

**Takigakure no Ruujai** Vas. Május 16 2010, 21:50

Hát igen! Szégyen a paranoia, de hasznos! Amint ismét egy gyanús nesz akadt fel érzékeny hallásának hálóján, azonnal a hang vélt forrására tapadtak szemei. Kíváncsian tekintgetett a fák és bokrok takarásában bármiféle sziluett után, mert akár egy robbanó jegyzetet is lelhetett volna nem messze magától Ruujai. Ám nem így történt - csupán egy alak kontúrjai bontakoztak ki az erdő sötétjéből, nem túl sok jóról tanúskodva. Takigakure fejpántja ninjaságáról árulkodott. Bátorsága és hanghordozása alapján elég határozott, és talán meglepetést is okozni. Ruujai sietve felmérte az alakot, bármilyen fegyvert, vagy gyanúra okot adó elemet keresvén rajta. Aztán a ninja szemeibe nézett. Nem nyúlt kunai után, inkább egyszerűen bólintott.
- Hát jó. Akkor ez egy vallatás lesz, mi? Veréssel szedem ki belőled amit mondani akarsz... ha máshogy nem megy!
Azzal nekilendült ha semmi nem jött közbe, s rögtön lehajolt, illetve oldalra dőlt, hogy az idegen törzsére mérhessen egy ütést, ha mást nem is, azt bebiztosítva, hogy az idegen ne tudjon azonnal visszatámadni.

Zetsu Hétf. Május 17 2010, 21:01

Az illető ökleit az arca elé helyezte, majd megropogtatta a nyakát, ami elég hangos volt. Nos igen, a csontok ropogása ijesztő, de ha szemben állsz az illetővel mint Árny Ninja, ez meg se kottyan neked. Mondjuk érdekes, hogy akik árnyékból támadva paranoiát okoznak az ellenfélnek, azok maguk mindenre megrezdülnek, ironikus. Nincsen nagyobb kihívás, mint a félelmeink legyőzése, de az Árnyaknak talán túl sok van. Szóval végeztetek a bemutatkozással, majd mikor nekilendült a dolognak, a szél kicsit feltámadt, de ismét elült. Kiléptél oldalra kecses, majd előrehaladván valahogy megpróbáltál a törzsére mérni egy jobb egyenest. Ő szimplán hátra ugrott, bár majdnem elkaptad. Igaz, hogy nem tudott azonnal visszatámadni, de amint hátrébb került tőled, feléd lendült, és megpróbált kigáncsolni. Te helyből felugrottál, illetve ezzel együtt rúgtál egyet. Mivel túl gyorsan történtek a dolgok, csak a vállát tudtad eltalálni, de ha kicsit arrébb megy akkor a fejét súrolja. Ismét hátratáncolt, majd ismét feléd indult. Úgy látod, hogy lendíti készül a lábát, majd kiderül, hogyan fog sikerülni a dolog.

**Takigakure no Ruujai** Hétf. Május 17 2010, 22:53

Ruujai gyorsan átismételte mindazt, amit harci taníttatása során elsajátított. Kiütési pontnak számít az állcsúcs, az állkapocs két sarka, a nyaki ütőerek, a szívgödör, a szívcsúcs, a lengőborda, a máj, a gyomor.. Állcsúcs és törzs jobb kézzel véd, bal kéz egy kicsit feljebb, mint "bökőkar", gyors támadásokhoz. Megvolt ez, bár talán egy kicsit későb idézte fel. Lábak megfelelően, súlypont könnyen változtatható és mégis stabil... rendben, alapállás helyesen felvéve.
Ekkor kezdett el Ruu a másik lépésére koncentrálni. Mintha lendítené a lábát... a megfigyelés és a ritmus nagyon fontos. A védelem pedig sosem lankadhat, vagy biztos a vég. Lendíti a lábát!... De az Árny Shinobi fejében már kész is volt a terv.
Először is amelyik lábbal a másik ninja lendíteni készült, az azzal ellentétes oldalú lábával Ruujai rúgott egyet, hogy az esetleges rúgást sípcsontjával hárítsa (ezen mozdulat azért hasznos, mert ha a másik nem is rúg, Ruu felemelt lábának térdével még mindig vezethetett egy gyors támadást a másik gyomortájéka felé), és ha ezzel sikerül megfognia a támadást, azonnal igyekszik kilökni a másik támadó lábát - ezzel lehetőleg megtörve annak védelmét, vagy jobb esetben megzavarva egyensúlyát - és egy fordulással sietve egy felütést végrehajtani a másik állcsúcsát célozva jobbjával, készen arra, hogy bal kezével ha kell azonnal tudjon hárítani vagy blokkolni. Továbbá felkészült arra, hogy minél gyorsabb mozdulatokkal sorozzon (ami együtt jár azzal is, hogy a védelme gyengült, de reményei szerint a gyors támadásai miatt a másik el lesz foglalva a védekezéssel, támadni meg nem marad lehetősége sem ideje), hisz túl közel volt a másikhoz jelen pillanatban, ami azt jelentette, az egyetlen út számára csak az agresszív, fürge mozdulatokkal történő offenzíva. Azonban azzal, hogy közelebb került, arra is felkészült hogy a ninja esetleg elhajolna vagy félrelépne - hogy így gyorsabban tudja követni.

Zetsu Szer. Május 19 2010, 14:52

Közelít az illető, úgy látszik vérszemet kapva. De te már biztonságban érezheted magad, mivel kész a védekezési taktika. Egyre közelebb került, majd mikor meglendítette a lábát, te rúgtál egyet a bal lábaddal(mivel ő a jobbal rúgott), és a sípcsontoddal próbáltad hárítani. Érkezett az rúgás, a tiéd egyszerűen háríthatta volna a támadást, azonban hirtelen egy kis ninja erőt felhasználva a hasad előtt megállította a lábát, majd egyet rúgott oda. Igaz, hogy ehhez előrébb kellett pattannia, és emiatt eléggé telibe kapta a te rúgásodat is, de te voltál az, aki hátra esett az egyenes rúgás miatt. Azt sem tudtad, hogy mi történik amikor elestél, kicsit be is verted a fejed. Fájó fejjel ülsz fel a földről a következő pillanatban. Az illető a kezét nyújtja feléd, hogy felsegítsen.
- Köríves rúgás hárításához ajánlom a lábkiemelést- szólalt meg gúnyos hangszínen.
Akár elfogadtad a kezét mint segédeszközt, akár nem, elővett egy kis papírt. Oda nyújtotta neked.
- Megbízás...aztán csináld jól!- mondta, majd amint átvetted, eltűnt.
Ránézel a levélre, majd elkezded olvasni:

"Célszemély: Ikunoto Makasa
Foglalkozás: fegyvercsempészet
Veszélyek: Ikunoto nagyon jó kardforgató; 7-8 testőr katanákkal, yarikkal és wakizashikkal; lehetséges, hogy a Yakuzák leakarják teríteni, mivel riválisuk, úgyhogy készüljön fel rájuk is
Feladat végrehajtására van: 2 nap
Célszemély tartózkodási helye: egy nagy, elhagyatott ház az erdő közepén, kb. 4 km-re a faluból induló főúttól, keletre "

Nos...ideje a ninja munkáját végezni.

**Takigakure no Ruujai** Pént. Május 21 2010, 21:42

Minden jól ment, igen, kifogástalanul! Úgy bizony, minden a maga medrében, csak az a gond adódott, hogy Ruujai került végül a földre. Pimaszság, modortalanság, de így alakult, mit lehetett tenni. Elfogadta a segítő kezet, felhúzta magát, a gúnyos beszólásra pedig csak kurta fintorral reagált.
- Ha emelgetni akarsz, keress valami rakodómunkást. - Válaszolt, hangjába pedig picit sem vegyült kevesebb gúny, mint a másikéba.
Sietve leporolta ruháját, s átvette a papírt. Gondosan átolvasta, a rajta szereplő adatokat mélyen agyába vésve. Egy újabb küldetés, amiben egyedül kell életét kockáztatnia a Vízesés Országának érdekében. Ráadásul egy fegyvercsempész ellen... aki a Yakuzával balhézik. Érdekes fordulat. Talán ki kéne használnia ezt a ritka nagy alkalmat, gondolkodott el. Bár a két nap nem elég a legtöbb tervre, így sok, biztonságosabb taktikát ez azonnal kilőtt. Hát persze, hogy pont akkor kell a bőrét vásárra vinnie a legnyilvánvalóbban, mikor a legerősebb az ellenfél... tipikus.
Mindazonáltal a cetlit övtáskájába csúsztatta, s előkapott egy tekercset. A tekercs nem másik volt, mint amiben a fiú az Árny Shinobi öltözetét tárolta. Szemügyre vette az újfent kezébe került eszközt. Ismét az a ruha, ami annyi bajt hozhat rá... és ami egyben a névtelenség biztonságát nyújtja számára.
Gyorsan besietett a fák közé, megidézte ruháját, magára öltötte azt, majd mindennapi viseletét ugyanazon pecsétbe rejtette, s visszasüllyesztette azt helyére. A következő pillanatban már mindössze a távozásával járó hirtelen megmozduló levegő jelezte egykoron ott létét.

**Okisha Aiza** Kedd Márc. 10 2020, 02:08

Az otogakurei kilómétereken át haladt a víztömeggel, mely lábai alatt sodródtak, felszakítva követ és fát. Mindent, ami az útját állta az Okishanak. Aiza nem nézett hátra, tudta jól, hogy meddig követik őt, s reménykedett, hogy nem kell már sokat menekülnie. Az erdőségen áthatolva a lehető leghamarabb el akarta érni a határvonalat, s úgy tűnt, elérte célját. Shinobiképességei nem adtak immáron okot az aggodalomra, nem érzékelte már a körülötte lévő idegen ANBUkat. Csupán néhol tekintett ki oldalas irányba, néhol fejét is elfordítva mérte fel helyzetét. Nem állt még most sem meg, csupán lassított némileg a tempóján. Beljebb akart jutni a Folyó országának határvonalán, s csak ezután foglalkozni a sebével, valamint a pihenéssel. Kétszer oly óvatosan haladt, immáron ismét a fákon. Túlságosan is sok nyomot hagyott maga után, így ha Kabuto egy újabb mutánsa a nyomába eredne, az Erdő országának határán kilóméteres utat hagyott maga után.
A fák takarásában megállna, hogy ellássa felvérzett sebét. A múltkor alkalmazott módszerrel próbálná kitisztítani és friss kötéssel helyettesíteni az átázott rongyot. Miközben sebhelyét próbálja újrakötni, tanakodni kezd magában, merre is menjen tovább. A legegyszerűbb, ha civilnek álcázva magát beépülne valamiféle kereskedő karavánhoz, mellyel eljuthat a városig, azonban ezt a lehetőséget mellőzi most a katona.
- Otogakure shinobijaként a véremben van az álcázás és a beszivárgás. Épp ezt csinálják Kabuto mutánsai, mert ugyan a Csontkinövéses ribanc nem fog többet beszélni, előbb vagy utóbb Kabuto újabb kopót fog a nyakába küldeni, hogy hazahozza az elkóborolt shinobiját. Bár most pár nap előnye van Kabutoval szemben, nem tétovázhat feleslegesen sokat. Mivel az Erdő országában is befürdött az álcázással, kétszer nem akarja elkövetni ugyanazon hibáját. Mivel otogakurei fogja őt keresni, így ő is a beolvadással fog vélhetően kezdeni, így az emberek kilőve. Azonban pihenni is meg kell lassan állni. Nem mintha a lábai nem bírnák még az iramot, csupán készleteit szeretné némileg visszatölteni. Elég régóta van ébren, s elég sok chakrat pazarolt, amióta átlépte Otogakure külső határát. Lényegében nem pihent, amióta elindult küldetésére, így menedék után indul. Egy nagyobb sziklavájat, egy elhagyatott barlangszerűség után kutatna. Az elhagyatott ösvényeket járva víz csobogását hallja meg. Egy folyóra bukkant, mely északi irányba sodródik. Ugyan a vízpart előnyére válhat egy harc során, elvégre a suiton elemét is könnyebben használhatja, ha víz közelében tartózkodik, így a folyó mentén keresne magának menedéket. Ha kutatása sikertelennek bizonyul, egy sűrűbb fa lombjára szökkenne, majd a törzsből kinövő lombkorona ágain támasztaná meg hátát, s hunyná be a szemét. Nem akar sokat aludni, néhány órát maximum. Érzékei nem hagyták cserben eddig, így most is bízik, hogy megérzi, ha valaki közelít felé. Szüksége lesz a chakrajára a mostani feladathoz, elvégre csak nemrég érte el Takigakure határát. Bár információi szerint a Vízesés hadereje jócskán megcsappant, egy ANBu is gondot okozhat, ha nem jár el megfelelő óvatossággal, s nem tölti némileg vissza tartalékait.
A folyón némileg dél irányba haladva keresné a menedékét, majd ha sikerül pihennie egy keveset, nyugati irányba fordulna, s haladna tovább az erdőben a célpontja felé.

//Ha áll még az ajánlat, a 15 chakrat választanám, TJP formában.//

Jiraiya Kedd Márc. 17 2020, 17:34

Nem éppen sikerült zökkenőmentesen az álca alatt történő küldetés elvégzése.

Még el sem érte a célját, máris lebukott, bár ez igazán nem róható fel neki. Senki nem gondolta volna, hogy saját faluja fogja lebuktatni. Minden esetre, Aiza remélhetőleg levonta a kellő következtetést a helyzetből, így megteszi majd a megfelelő óvintézkedéseket.

[...]

Pihenőhelyét a folyó forrásánál lelte meg.

Ami aggasztó volt, hogy élelem nem volt a környéken, ilyen közel a folyó forrásához halak sem úszkáltak. Ennek ellenére a fák remek menedékül szolgáltak, így néhány óra pihenő után, kész volt arra, hogy útra keljen. Persze, semmi nem ilyen egyszerű! Érzékei kiélesedtek voltak még alvás közben is, így lépések zajára lett figyelmes. A fa ágainak dőlve, szemeit kinyitva a patak partján egy rőzséket gyűjtő, hajlott hátú öregemberre lett figyelmes. Hétköznapi, szegényes viselete volt, oldalán pedig bogyókkal és gombákkal telt kosarak lógtak. A patak vizében most le és fogta össze egy madzaggal a rőzséket.

Aiza bár remekül értett a térképekhez, jelenleg fogalma sem volt róla, hogy pontosan merre is van. A térképe nem volt annyira részletes, így a folyót sem jelölte. Talán jobb lenne megkérdezni, hogy merre kellene mennie?

[Ha Aiza útba igazítás nélkül indul Nyugatnak]

Az erdő fái között nehéz volt haladni.

Sérülései másnaposan sokkal jobban fájtak és érzékenyebbé lettek. Nem könnyen forrt be a sebe, most még csak a var tartotta egyben. Húzódott és fájt, egy hirtelen mozdulatra fel is szakadhatott volna. Mások talán egy ilyen sérüléssel már régen visszafordultak volna, de őt nem lehetett megállítani. Lábadozás nélkül tartott vélt célja felé: Útja az erdőn át vezetett, több főútvonalon is áthaladt, több fogadót is látott, s ahogyan egyre inkább jöttek vele szemben a települések, fél napi járás után rájött, hogy rossz irányba haladt. Legalábbis a térképét nézve az az érzete támadt, hogy már jócskán közel jár Takigakure no Satohoz azt pedig nem lenne célja elérni.

______________
Állapot: 65% - Sérülés. Ha nem történik semmi rendkívüli 3 körön belül ez az érték feljebb megy.

Chakratartalék: 70% - A pihenéssel ennyi chakrát nyert vissza

Jiraiya Szomb. Jún. 20 2020, 22:59

Kedves Aiza!
Érthető okokból kifolyólag vagy inaktív az oldalon, ezért a játékodat fagyasztom addig, amíg nem érzed úgy, hogy folytatni tudod! Amennyiben így érzed, írj és megbeszéljük!

**Okisha Aiza** Kedd Szept. 15 2020, 15:13

//Jiraiya, megbeszéltük, itt vagyok//

A lombos takarásában az otogakurei shinobi megpihenhetett végre. Amióta rátámadott Kabuto kutyája, azóta lényegében harcból harcba menekül. Néhány óra, ennyire futotta sajna, de legalább elég volt ahhoz, hogy valamennyire visszatölthesse tartalékait, s feltöltődjön egy kicsit. Az ellenség országában van, de hogy merre is lehet pontosan, azt talán már a határ átlépése előtt is elveszítette. Mivel térképe régies és hiányos volt, csupán közelítőleg tudta meghatározni hollétét. Az ágakon fekve lépések zajára lett figyelmes. Eltette térképét utazóköpenyének mélyére, majd kardjának markolatára emelve kezét fülelt és figyelt.
A víz partja mellett látott meg egy látszólag átlagos, idősebb férfit. Kosarak voltak nála, melyben többfajta bogyó és növény hevert. Az idegen a víz tiszta vizében mosta a kezében tartott rőzséket. Vagy megint az ellenség talált rá, vagy netalán a kaland során először Aizanak szerencséje van. Meg kell tudnia az öregtől, hol van, máskülönben naphosszat fogja az erdőt járni. Azonban Aiza nem bízott senkiben, tekintve, hogy saját országának shinobiját küldte az Otokage utána, s árulás vádjával akarta visszavitetni. Meg kell tudnia, bízhat e az öregben vagy sem.
Egy Mizu bunshint alkotna a folyó, az öregtől távolabb, takarásban levő részében, míg ő maga a fán maradna.
A bunshin a part mentén közelítené meg az öreget. Kopottas utazóköpenye eltakarja a fiú eszközeit, s kilétét az idegen elől.
- Szép napot, uram. Ne haragudjon a zavarásért, idevalósi?
Amennyiben az öreg nem támad, és válaszol, AIza további kérdéseket tenne fel. Egy vándor szerepét öltené magára, aki járja az országokat a különböző eszközök után, szavaiban elmondja, eltévedt, s a számára fontos falu iránya felől érdeklődne.
Amennyiben az öreg készséges és segít neki, megköszöni, némi ryot is adna hálául, majd a bunshint elküldené abba az irányba, amit az idegen tanácsolt, s egy takartabb területen feloldaná. Ő maga még a fán maradna, egy, talán két órát még pihenne, ha megteheti, s délután folytatná az útját. Nem akar sietni, nem akar kapkodni, itt az erdő mélyén csak a helyi erőktől tart inkább, nem hinné, hogy otogakurei megtalálná őt ilyen gyorsan az erdő sűrűjében. Kabuto még talán vár a csontos ribanc jelentésére, s hagy egy napot Aizanak, mire újabb kopót küldene utána. Több fogadóban azonban nem fog megszállni. Felesleges.
Amennyiben az öreg nem az, akinek mutatta magát, Aiza megvárná, hogy az idegen támadjon elsőként. A Bunshin telibe kapná az érkező támadást, majd miközben feloldódna, Aiza a Szélpenge segítségével támadná a fák takarásából hátba az öreget, amíg az a klónnal harcol.

Jiraiya Hétf. Okt. 12 2020, 17:59

Aiza nem hazudtolta meg önmagát, sőt, talán így kipihenten, még okosabban és ezáltal óvatosabban jár el.

Mizu Bunshinja titokban jön létre, az öreg rózsaszedő férfi még az érkezésére sem figyel fel, egyszerűen csak végzi a feladatát.

Láthatóan megrezzent, amikor Aiza klónja megszólította őt.

- Jaj, fiatalúr, ne ijesszen meg így, egy öregembert! - Mondta kissé megnyugodva, a helyzeten jót mosolyogva. - Az idevalósi, mit takar? Pontosan hová? - Viszonozta Aiza kérdését, s jól láthatóan az egyszerű emberek naiv nyugodtságával kezdett társalgásba Aiza klónjával.

[...]

Aiza kitűnő ninja volt, így jól is álcázta magát, ennek fényében a felvállalt szerepét is tökéletesen alakította.

Közte és az öregember között értékes információkkal tűzdelt beszélgetés folyt le, amiből Aiza megtudta, hogy a férfi egy határ menti faluban él északkeletre és napokat tölt azzal, hogy megfelelő alapanyagokat találjon a kosaraihoz.

Amikor a munkájáról beszélt és a kosárfonásról, többször elkalandozott a beszélgetés, ám Aiza ügyesen visszaterelte azt a megfelelő mederbe.

- Kumamoto no sato? - Kérdezte felhúzva résnyire szűkülő szeme fölötti ritkás, ősz szemöldökét. - Oda ugyan minek vágyik? Nincs ott semmi különleges, csak az a sötét és ijesztő erdő. Ott a maga fajta vándornak nem sok babér terem! Menjen inkább Északra, a Kikötővárosba!

Végül a beszélgetés tovább folyt, mígnem az öreg el nem mondta Aizának, hogy ha Délnek indul és kissé keleti irányba tart, akkor egészen biztosan megtalálja majd a vagy a falut, vagy Kuro no Genseirin // A Fekete Őserdő peremét, aminek mentén terül el egy ponton a falu, amit keres.

- Legyen óvatos fiatalúr! Takigakure no Sato az elmúlt hetekben-hónapokban az Erdő Országával határos településeken gyakorta őrjáratozik! Ha gyanút kelt, a végén még letartóztatják. - Miközben tanáccsal látta el, az öreg megmosta kortól barázdált arcát a folyó hűs vízében. Láthatólag felfrissítette, szépen kipirult tőle. - Persze, hogyha nincs rejtegetnivalója, - vont vállat, - akkor csak az idejét pazarolják, semmi több.

[... // Ne feledd, hogy a Mizu Bunshinnál nincs ryo ha nem adtál neki előtte :-) // ]

Az elköszönés pillanatában az öregúr nem fogadta el a pénzt, ellenben megköszönte a beszélgetést és meghívta Aizát - elmondta faluja nevét - az otthonába, ha majd arra jár. Akkor majd ad el neki a kosaraiból.

[...]

Órák teltek el, mire Aiza feltöltődve érezte magát, úgy lelkileg, mint testileg.

Ez annyit jelentett, hogy chakrája egy része is visszatért, sebét is pihentette és összeszedhette a gondolatait is: Délnek kell mennie, kissé Keletre tartva. Vagy homlokegyenest bele ütközik majd a faluba, vagy pedig a határra érkezik, - ahonnét nemrég megszökött - ahol Kuro no Genseirin várja őt, - ami határolja az Erdő és a Vízesés Országait - aminek egy pontján ott lesz majd a falu.

Vajon ez volt az az erdő, amin keresztül vágott nemrég? Vagy az másfajta volt?
Akárhogy is, ha bízik az öreg kosárfonóban, akkor az iránya már meg van. A kérdés csak az, hogy hogyan készül fel az útra és az érkezésre!

Ajánlott tartalom

Taki no Kuni folyója

Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója

Re: Taki no Kuni folyója