Riku Aoki

Név: Riku Aoki
Ország: Tűz Országa
Rang: Genin
Nem: Férfi
Kor: 15
Felszerelés:
- Ninja fejpánt
- Shuriken tartó övtáska
- 5db shuriken
- Ninja szandál

Kinézet: Alacsony; tömzsi; sovány testalkatú, fekete; kócos fekete haja arcának jobb részét teljesen elfedi; így csak arcának baloldali részén látható a keskeny ívű fekete szeme. Kicsit bő, világosbarna mellényt és ugyancsak kicsit bő szürkés-kék majdnem bokáig érő nadrágot visel. Mindkét kezén csuklójától lefele a kézfejéig be van kötve.

Jellem: Visszafogott, jó ember, aki szívesen segít másoknak, ha tud és van ideje rá. Barátaival családias hangulatot is képes kialakítani, ezért sokan szeretik őt.

Előtörténet:
Születés: Konohában járunk nem sokkal Riku Aoki születése előtt. Szülei egy több évig elhúzódott küldetésről tértek vissza a faluba. A küldetésre még egymást idegesítő csapattársként mentek, de a küldetés végrehajtása után már egy párként tértek haza.
Anyja Riku Kirara, apja Enzhin Yakui. Mindketten jeles shinobiknak számítottak, még a Hokage is elismerte a ritka képességeiket.
A haza térésükkor még nem tudták, hogy nem sokára szülők lesznek. Ez a tény csak Kirara első rosszulléte után derült ki.
Yakui bevitte Kirara-t a kórházba és ott maradt egészen addig, amíg Hokage nem értesítette őket a tényről.
- Sziasztok, remélem nem zavarok.- kopogtatott, majd belépett a kórházi szoba ajtaján.
- Nem, nem zavar Hokage-sama!- válaszolták egyszerre, amin a kage elmosolyodott.
- Jöttem, hogy értesítselek titeket a rosszullétek okáról.- folytatta továbbra is mosolyogva.
- Igen? És mi lenne az?- kérdezték megint egyszerre kíváncsian.
- Kirara gyermeket vár.- válaszolta széles vigyorral az arcán.- No, de nekem mennem kell, majd még benézek,de hát.. nekem is vannak elhalaszthatatlan feladataim.
- Persze-persze, menjen csak, köszönjük nagyon szépen.- válaszolt Yakui, mivel Kirara teljesen döbbent-némán ült a kórházi ágyon a friss hírtől- Viszlát addig is Hokage-sama!
- Viszlát nektek is és legyetek jók!- mosolyogva távozott az épületből és elindult elintézni a feladatát.
- Gyerekünk lesz Kirara, gyerekünk lesz!-ugrándozott az örömtől a szobában Yakui, amit a lány mosolyogva figyelt.

Gyorsan eltelt a több hónap a terhesség megtudásának időpontjától számítva. Kirara már az utolsó hónapban járt és kicsattanó formában volt.
Yakui továbbra is küldetésekre járt, de csak olyanokat kapott, amik a falu közelében voltak. A Hokage is támogatta őket tőle és a rangjától telhetően a legjobban, amiért nagyon hálásak voltak.
Konohában ez a nap is úgy indult, mint a többi, de a többi naphoz képest máshogy végződött.
Reggel volt, a falu még szinte ébredezett, amikor egy kis házból kirohant Yakui kezében Kirara-t tartva. A nőnek megindult a szülése.
A férfi amilyen gyorsan csak tudott, rohant a kórházba és épphogy időben beért, utána megszületett a gyermekük (október 11.-én), akit Riku Aoki-nak neveztek el.
Ám nem telt felhőtlenül ez az esemény sem, mert megjelent Kirara bátyja Moi. A bátyja nem szívlelte Yakui-t, ezért féltek, hogy a gyenge idegrendszerű volt szökött ninja olyat tesz amit később még megbánna, de egyenlőre úgy látszott, hogy ez nem következik be.
- Öööm.. bocsi a zavarásért, de Yakui-t a Hokage hívatja.- jelentette ki érkezésének okát érzelemmentesen.
- Nem is érdekel téged a gyermekem?- kérdezte majdnem sírva Kirara, hisz sokat jelentett neki a bátyja és ez a dolog mélyen szíven találta.
- Látom, hogy jól van, nem kell felesleges beszéd. Amúgy is utálom a bájcsevejt, te is tudod Kiara.- szemében a másodperc töredékrészéig látható volt a fájdalom, a szomorúság és az öröm is egyszerre, ahogy húgára, majd nemrég született unokaöccsére tekintett.- Gyere Yakui mennünk kell, Hokage-sama mondta, hogy feltétlenül ott kell lennünk, ez fontos és nem tűrhet halasztást.- darálta az üzenetet szóról szóra.
- Rendben.- a férfi elszomorodva tekintett gyermekükre, majd minden szó nélkül egy füstfelhő kíséretében eltűnt.
- Akkor.. én megyek.- mutatott az ajtó felé idegesen Moi, majd mikor a húga bólintott kiviharzott a teremből, így Kirara egyedül maradt gyermekével és egy nővérrel.
Moi sietve elugrándozott a házak tetején a Hokage irodájáig, ahol már csak őrá vártak.
- Örülök, hogy megérkeztél Moi.- kezdte gúnyosan Yakui, de a kage leintette.
- Ne most fiúk, ne most. Most tilos egymással rosszban lennetek, mert ez létfontosságú tény.
- Miért, milyen küldetésre küldesz minket?- kérdezte semleges hangnemben Moi.
- Meg kell találnotok Hár-t. És ezt most csak ti ketten tudjátok végre hajtani, mivel Kirara pár perce szült csak. Visszatérve a küldetésre.. valahol a közelben van egy barlang, amin a három legerősebb klán jelképe van. Mindent alaposan át kell néznetek és közben nem szabad felhívnotok magatokra a figyelmet, de titeket ismerve ez nehéz lesz. Megértettétek?- tette fel a fontos kérdést kage.
- Megérteni megértettük, csak azt nem tudjuk ki az a Hár. Legalábbis én nem tudom.- mentegetőzött Yakui.
- Hár egy S szintű bűnöző, akinek valaha a.. khm..embere vagy hasonlója voltam, vagy inkább ő volt az enyém..na mindegy, az a lényeg, hogy 3 elemet tud használni és a természeti manipulációhoz is elég jól ért. Annyi biztos, hogy veszélyes egy fickó.- válaszolt hűvösen Moi.
- Hm.. ez érdekes.- látszott rajta, hogy a nemrég hallottakat helyezi magában sorrendbe.
- Van még valami kérdés?-kérdezte a Hokage.
- Nem, nincs.- válaszolták kórusban.
- Rendben, akkor minél hamarabb induljatok és próbáljátok meg teljesíteni a küldetést. Ja és élve térjetek vissza, ne darabokban.- mondta figyelmeztetésül halál komolyan a kage.
Ezután távoztak és fél óra múlva már úton voltak, hogy minél hamarabb végezzenek ezzel és visszatérjenek Kirara-hoz és a kis Aoki-hoz.
Épp az erdő közepe körül jártak, amikor meglátták a három legerősebb klán jelképét egy barlangon.A barlangot senki se próbálta elrejteni, mintha direkt akarta volna az a valaki, hogy rátaláljanak. Az a valaki pedig Hár volt.
- Üdv néktek konohaiak. hallották Hár kicsit sziszegő hangját. "Biztos valami kígyópofa."-gondolta magában Yakui.
- Gyere elő Hár, ne játszadozz velünk, tudod, hogy nem érsz el ezzel semmit.- figyelmeztette nyugodtan Moi.
- Nincs itt aki nekem kellene, így nem éri meg megölnöm most titeket. Majd ha Ő is veletek lesz, akkor.- sziszegte sejtelmesen Hár.
- Ki az az Ő?- értetlenkedett Yakui és Moi egyszerre.
- Hát a Gyémánt Tündér, tudod Moi, hogy kiről beszélek! A húgodról Kirara-ról!- kezdte elveszteni a türelmét a sziszegős.
- HE?!- "válaszoltak" megint egyszerre, csak más ok miatt.
- Most viszont 'gyerekek' lehull a lepel az álcáról és kiderül ki-ki. Jó játékot!- hangos sziszegés-röhögés közben megszűnt a beszéde. Valószínűleg elment a színről.
Ám valami ok miatt Yakui testét beborította lilás-feketés chakra, majd amikor ez eltűnt egy teljesen más kinézetű férfi állt a helyén Yakui ruháiban. Moi megdöbbenve figyelte. Hár megvédte volna őt?
- Mi van? Meglepődtél?- gúnyolódott a férfi, akinek a hangja is Yakui-é volt.
- Hár valamit ezzel akart azzal, hogy azokat mondta, amiket. Viszont nekem te sose voltál szimpatikus, eddig nem tudtam miért, de most már értem. Az ösztönök.- mosolygott elgondolkodva Moi.
- Nem szeretem az ilyen elterelés szövegeket te szökött ninja!- vicsorgott Yakui, majd egyszerűen nekirontott. a furcsa színű chakra-jával egy kardot formált a kezében, ami utána karddá vált, ami körül villámok cikáztak. Arcán őrült vigyor jelent meg.
- Szóval harc. Értem.- motyogta, majd ő is elővette fegyverét és egymásnak rontottak.
Kirara-t különös érzés fogta el. Úgy érezte valami nagyon nincs rendben és ez nem hagyta nyugodni.
Úgy döntött megtudakolja Hokage-sama-tól, hogy milyen küldetésre kellett menniük és amint lehet utánuk meg. Gyermeke most úgyis alszik egy külön erre szánt szobában. Felöltözött megszokott ruháiba és egy pukkanás következtében a Hokage irodájának ajtaja elé teleportálta önmagát, ezzel halálra rémisztve az egyik valamiért arra járó gyereket, aki ijedtében szaltózott egyet.
- Hoppá..- suttogta kicsit zavartan, majd bekopogott az ajtón és amikor bebocsájtást nyert, belépett.
- Elnézést a zavarásért Hokage-sama, csak megszeretném kérdezni, hogy milyen küldetésre ment Moi és Yakui?- tette fel egyből, ami a szívét nyomta.
- Nem zavarsz Kirara. Itt a dokumentum a küldetésről, olvasd el és megtudod. -mutatott az előtte heverő papír kupacra.
- Ezek közül..melyik?- kérdezte kissé cinikusan.
- Öööm..mindjárt adom, csak megkeresem.- legalább 10 percig kutatott a megfelelő irat után mire megtalálta.- Itt lenne.- átnyújtotta a lánynak aki készségesen átvette és elkezdte olvasni. A végére érve teljesen elsápadva tette le az asztalra.
- Utánuk kell mennem.- jelentette ki.- Már elég erős vagyok, hogy ne menjek vissza a kórházba!
- Ezzel ugye tudod mit teszel ki veszélynek?- figyelmeztette a kage a lányt.
- Igen tudom, és ennek ellenére értük vállalom. Ha ennek ez az ára, akkor..meg kell tennem.
- Rendben, siess, valószínűleg már megtalálták Hár-t.
- Köszönöm.- hálásan meghajolt a Hokage előtt majd eltűnt egy pukkanás kíséretében.
Eközben folytatódott a harc Yakui és Moi között. Mind a ketten már a végkimerülés határánál álltak, de a tájat is eléggé 'átváltoztatták'.
Már alig volt egy kis chakra-juk, egy maximum két jutsu-hoz való maradt.
Yakui úgy döntött, hogy beveti a végső, utolsó jutsu-ját. Moi is hasonlóképp gondolkodott. Yakui kezében a kard körül háromszorosára erősödtek a villámok, míg Moi nyugodtan állt egy helyben.
Egyik pillanatban még pár méterre Moi előtt állt Yakui, a következő pillanatban már előtte állt, kardját a felesége bátyjába döfte, aki a fájdalomtól és a döbbenettől mozdulni, de még levegőt se bírt venni. Lábai nem bírták térdre rogyott. Szájából és a friss sebéből ömlött a vér, valamit próbált kinyögni, de nem sikerült neki. Pár másodperc múlva Yakui megunta és behúzott egy akkorát Moi-nak, hogy az fél holtan, betört orral terült el a földön.
- M..mi ez?- Kirara pont most ért oda a harc színterére, de amit látott, az sokkolta. Szerelme pont most ölte meg egyetlen igaz barátját és egyben egyetlen bátyját.
- Sajnálom Kirara, ez is a terv része volt és mivel láttad az eseményeket, neked is meg kell halnod.- jelentette ki volt férje semleges, unott hangnemben.- Nem kérem, hogy bocsájtsd meg nekem ezt, mert nincs okom rá.- Ezzel ugyanazt hajtotta végre Kirara-nál is, mint Moi-nál.
Ekkor megjelent a Hokage is, aki másodpercek alatt megölte Yakui-t és odarohant Kirara-hoz, mert látta, hogy Moi már menthetetlen.
- Kirara, miért nem hallgattál rám?- a kage-t a sírás fojtogatta.
- Nem..tudom.., megkérhetlek.. valamire?- suttogta haláltusáját vívva a lány.
- Mire?
- Vigyázz.. Aoki-ra.- ezzel leállt az ő szíve is.

Pár évvel később Aoki akadémiás éveinél
Aoki múltját mindenki ismerte, vele együtt véve. Árvaházban élt, de a Hokage gondoskodott róla, aki próbálta minél szerényebben, de teljesíteni azt, amire halála előtt Kirara kérte.
Az árvaházban többen is sokszor bántották lelkileg, amit nem viselt annyira jól, de lassan-lassan kezdett beletörődni a dolgokba.
Nagyon várta azt a napot, amikor beléphet végre az akadémiára és, hogy utána ő is ninja lehessen akár a szülei. Tudta, mit tett az apja, de ez nem foglalkoztatta annyira.
Eljött a várva várt nap, amikor végre beléphetett az akadémiára és elkezdhette útját a ninja lét felé.
Az első napokban úgy gondolta, hogy majd hű de izgi lesz, de aztán rájött, hogy nem minden csak móka és kacagás. Látta, hogy sokan csalódtak ugyanabban, mint ő.
Hamar kiismerte az osztálytársait, volt itt az okostól kezdve az idiótán át az emberektől kicsit félő diákig mindenféle fiatal.
A sesnei-ek is hasonló esetek voltak, ők is valamennyire idióták voltak a maguk szintjén.
Sok vicces dolog történt az akadémián, amikért már megérte bejönnie az akadémiára és nem érte meg ellógnia a tanítást.
Ennek is köszönhette, hogy az egyik legjobb tanuló lett, pontosan a negyedik legjobb. Irigykedtek rá, de ez érthető volt. Szerzett pár barátot, néhány riválist és néhány örök ellenséget az akadémiás éveiben.
Szépen lassan eltelt az idő és fel szinte fel sem tűnt neki, hogy már mindjárt itt a Gennin vizsga. Ahogy ez tudatosult benne, nagyon izgatott lett és nagyon várta a vizsga idejét.
A Gennin vizsga
Elérkezett a várva várt nap. Aoki a "Nagy Nap" előtti éjjelen alig bírt aludni az idegességtől. Félt, hogy valamit elront és kezdheti elölről az egész akadémiát.
Az akadémiára beérve látta, hogy egyedül őrá kellett "várni". Pár perc múlva elkezdődött a vizsga. ABC sorrend szerint hívták be a vizsgázókat. Akik közben várakoztak, azok elkezdtek beszélgetni. Aoki a két legjobb barátjával állt le beszélgetni Komui-val és Mei-vel.
- Mit gondoltok, könnyű lesz a vizsga?- izgult Mei.
- Állítólag nem olyan nehéz. Remélem, hogy valóban így lesz és nem valami lehetetlen feladatot sóznak a nyakunkba.- vigyorgott az idegességtől Komui.
- Nem hinném, hogy valami nagyon nehezet kapnánk, mert gondolom úgy gondolják, hogy nem vagyunk képesek megcsinálni vagy hasonló. Viszont túl könnyt se sózhatnak ránk, mert akkor mindenki, aki sík hülye az azért már ne menjen át. Vagyis valami közepes szintűt kapunk vagy olyat amit sokat gyakoroltattak velünk.- morfondírozott hangosan Aoki.
- Öööö..elég bonyolult a gondolkodási módszered számomra, de azt hiszem még van annyi eszem, hogy megértsem.- próbált viccelődni Komui, ami nem sikerült neki.
- Tenshin Komui.- szólt valaki ki a vizsgáztató teremből, ahonnan épp most jött ki egy diák kezében fejpánttal.
- Sok sikert!- biztatták a társai.
- Köszi.- kinyitotta az ajtót, majd belépve becsukta azt.
- Drukkolok neki!- suttogta Mei.
- Én is.- értett egyet a fiú.
Innentől csendben figyelték, ahogy rövid időn belül kijön széles vigyorral az arcán, fejpánttal a kezében kijön a teremből és odasietett társaihoz. Közben szólították Mei-t, aki kicsit remegve, de bement. Neki is sok sikert kívántak.
Őt is néma csendben várták és amint kijött ő is vigyorogva fejpánttal a kezében, azonnal tudták, hogy neki is sikerült, aminek egy emberként örültek.
Mind a két levizsgázott ott maradt Aoki-val, aki hálás volt nekik, közben csendben figyelték a ki-be jövő-menő diákokat, akik egytől egyig sikeresen átmentek a vizsgákon.
Aoki egyre jobban izgult és szorongott. Aztán elérkezett az dő, amikor őt hívták.
- Riku Aoki.- szóltak ki a be csukodó ajtón keresztül.
Az említett gyorsan elhadart egy 'köszi'-t a két 'sok sikert'-re. Aztán belépett.
Végre ott volt, eljutott odáig, hogy teljesítse egyik álmát.
A teremben egy asztal mögötte két sensei ült. Előttük az asztalon fejpántok.
- Nos, szeretném, ha bemutatnál nekünk egy Bushin no Jutsu-t.- a fiú bólintott.
Gyors kézjeleket formált elhadarta a Bushin no Jutsu-t. Füstfelhő kerekedett, majd amikor az elült ott állt Aoki mellett három ugyanolyan kinézetű klón, mint ő.
- Gratulálok Aoki. Átmentél a vizsgán.- jelentette ki az egyik sensei, felvett az asztalról egy fejpántot és a fiú felé nyújtotta, aki megszüntette a jutsu-t. 'Csak ennyiből állt volna? Sebaj, annál jobb.'- gondolta magában és átvette a fejpántot, majd távozott a teremből. Azonnal szólították a következőt, de ők már nem maradtak ott, Mei és Komui hazaindult elújságolni a hírt, míg Aoki az árvaházba ment, ahol senkinek sem tudta igazán elújságolni.
'Sebaj, majd a holnap még jobb lesz!'- gondolta magában, miközben nyugovóra tért

Kész, átírva az ami kb. a hiba az előtörténetben, a bábmestereset kivettem.