Nezumi Teikoku - Patkány Birodalom

Egy nagyon érdekes csatorna rendszer Hinanjo alatt. A város Konohától távol található, lényegében teljesen jelentéktelen hely. A patkányok rejtekébe csak nagyon kevés ember merészkedik le, mivel senki sem szívesen mászik le a csatornába. A másik tényező, amiért csak kevesen veszik fel velük a kapcsolatot odalent, az az, hogy a csatornarendszer egy hatalmas labirintus, ahol kíséret nélkül könnyű eltévedni. Azonban egyes sikátorokban vannak "bérhelyeik", ahol az alvilági személyek felkérhetik őket kémtevékenységekre. Ezeket a helyeket az alvilág legnagyobb összekötőin kívül senki sem ismeri.

Egy hétig voltam kórházban a legutolsó küldetésem miatt. Egy shinobi állatot kellett elkapnunk, aki elkapott egy vírust. Óvatosnak kellett lennünk, de hát túl sok olyan dolog történt, amire nem voltunk felkészülve. A lényeg viszont, hogy kihevertem a kórházban a küldetés fáradalmait, főleg hogy Odoke végig velem volt. Amint kiengedtek a kórházból, a társamnak köszönhetően máris új utakra léphettem, ugyanis a segítségével Nezuin Sensei magához idézett.


Csendben várakozok a helyen, ahova vezettek engem. Minden sötét és nyirkos, semmi sem változott az utolsó itt létem óta. Odoke most is a vállamon pihen, közben épp egy eléggé büdös sajtot rágcsál. Szerencsére közölték velem hogy miért vagyok itt, ezért türelmesen várok. A kis pajtásom mesélt a többieknek, hogy mennyire megszenvedtünk a legutolsó küldetésemen, ezért azt találták ki, hogy tanítanak egy kicsit. Én pedig nem ellenkezek. Mindig is jól jön néhány új technika, főleg most, hogy még alig rendelkezek valamivel. Szóval várok türelmesen!

Miután kihevertem a kórházban a legutolsó küldetésem fáradalmait, hirtelen eltűnök onnan. Pár pillanatig nem tudom hol vagyok, azonban hamarosan a hangokból, szagokból és a látottakból összeáll minden. A Patkányok Birodalmában vagyok! Nemsokára egy ismerős hang szólít engem. Kérésére azonnal követni kezdem, nem ellenkezek. Elvégre miért is tenném? Lényegében ők lettek az új családom, amióta elvesztettem édesapámat. Ráadásul az egykori Sensei is Konohára bízott, ahol nem kedvelnek engem. Így hát követem a patkányt, bármerre is vezessen.
Hamarosan egy hatalmas földalatti városhoz érkezünk. A szám tátva marad a látottaktól. Nem igazán tudom, hogy hol voltam az első találkozásnál, de ahhoz képest ez a hely lenyűgöző. Izgatottan folytatom az utamat, alaposan megbámulva mindent. Legszívesebben benéznék néhány helyre, de mivel sürget minket az idő, így inkább követem a kísérőmet. Odoke valahol út közben leugrott a vállamról és eltűnt, így ideiglenesen magamra maradtam.
Végül egy hatalmas épülethez érünk. Belépünk rajta, majd egy hatalmas teremhez érkezünk. A következő pillanatban egy mély hangra leszek figyelmes. Azonnal meghajolok, tisztelettudóan, ahogy kell. Nezuin Sensei az, aki ott volt a szerződés aláírásakor is. A meghajlást követően kiegyenesedek, majd csendben várom, hogy mi a következő feladatom. Mindent úgy teszek, ahogy mondják, nem ellenkezek velük. Meg akarok felelni az új családomnak. Még akár abban is benne lennék, hogy leköltözzek ide.

Meghajlásomat követően Nezuin Sensei feláll és hozzám lép. Izgatottan várom, hogy mit fog mondani, de szerencsére nem várat meg, szinte azonnal a lényegre tér. Kérésére követni kezdem, így újabb járaton haladunk tovább. Nem beszélünk, csak sétálunk.
Hamarosan viszont megérkezünk egy újabb terembe, ami meglehetősen ki van világítva. Ekkor újra beszédbe kezd. Halványan elmosolyodok a hallottakon. A kórházban töltött idő alatt nem igazán volt esélyem edzeni, vagy gyakorolni. Egy kis harc most igazán jól fog jönni. Nagy tisztelettel meghajolok a Sensei előtt, majd támadó állást veszek fel. Tudom, hogy nincs esélyem ellene, de nem is az a dolgom, hogy legyőzzem őt.
Nem ismerek túl sok technikát, amivel támadhatnék, ezért megpróbálom majd valahogy kicselezni és esetleg úgy bevinni egy találatot. Na igen... már annak is örülnék, ha sikerülne eltalálni. Miután felveszem az állást, azonnal megindulok a Sensei felé. A tőlem telhető leggyorsabban szaladok felé, majd amint a közelében vagyok felugrok a levegőbe.
- Konoha, Senpuu! - próbálkozok az első támadásommal.
Egész nagy lendülettel repültem a Patkány felé, azonban hiába próbálkoztam a pörgőrúgással. Egyszerűen hátradőlt, így én tovább száguldottam. Amint földet értem, már fordultam is felé. Nem lepett meg, hogy már ott van mögöttem és támadásra készül. Ahogy megfordultam, könyökömmel próbáltam csapást mérni rá. Természetesen nem találtam el, könnyedén kivédte a próbálkozást. Így hát alulról próbálkoztam bevinni egy esetleges találatot.
A könyökkel való támadást követően nagyon gyorsan hajoltam le, majd máris lendítettem a lábam, hogy kisöpörjem alóla a talajt. Erre válaszul csak felugrott a levegőbe a Sensei. Így hát valamennyivel megkönnyítette a dolgomat. A söprés nem jött össze, de most valamennyivel nyitottabb volt a védelme, így már is lendültem tovább, hogy megragadjam a lábait és leterítsem. Ekkor ostorcsapásként ért a Patkány farkának csapása. Erősen arcon vágott vele, így kissé elvesztettem az egyensúlyomat. Hogy korrigáljak, azonnal hátradőltem, majd egy hátra bukfencet követően máris talpon voltam. Már vártam a következő csapást és próbáltam felkészülni a védekezésre, de az nem jött. Így hát újra nálam volt a kezdeményezés. Két shuriken-t hajítottam felé, majd indultam a dobócsillagok után.
Nezuin azonnal kitért a fegyverek elől, így én máris próbálkoztam a Dinamikus Belépővel. A Patkány ekkor a karjait tartotta maga elé, hogy védekezzen. Miután "eltaláltam" már ugrottam is hátra, nehogy eltaláljon. Újabb támadás még ekkor sem érkezett, így hát próbálkoztam újra. Ekkor hirtelen valami kiseperte alólam a lábaimat. A farkával végezte a támadást, majd a levegőben máris megsorozott engem. Nem fájt túlzottan egyik ütése sem, de azért jó érzésnek sem mondanám.
A harcunk valószínűleg ezzel véget is ért. Elég nagyot nyekkenek a földön, de az utóbbi idők után egész jól esik. Rég vettem már részt komolyabb akcióban.

Próbálok minél többet kihozni magamból, de egyszerűen nem megyek sokra Nezuin ellen. A Sensei nem támad meg, amikor a földön vagyok, de utána alaposan ellátja a bajomat. Ráadásul leszakad alattam a talaj, így egy alsóbb szintre kerülök. Ez a harcuk zárása és egy új technika kicsiny bemutatója. A Patkány szavaira bólintok egyet, majd könnyedén felsétálok a sziklafalon.

Miután kifújom magam, azonnal belekezd a technika magyarázatába. Csendben hallgatom, illetve bólogatok neki.
- Igen, látom.   - mondom. 
A beszámolót hallgatva rájövök, hogy egész könnyű dolgom van, mivel hasonlót már csináltam. Egy másik technikánál már elsajátítottam hogyan vezessem a földbe a chakrámat, majd hogyan formázzam azt. Ez sem lesz nehezebb, kivéve amikor majd a repedést kell létrehozni.
- Az első lépéshez már volt szerencsém... - szólalok meg, majd fél térdre ereszkedek.
Becsukom a szemem, megérintem a talajt, majd azonnal a talajba vezetem a chakrámat. Hogy bizonyítsam a sikert, kissé formázni kezdem a kezeim közzé került földet.
- Mi lenne a következő lépés? - kérdezem.

Amint rám kerül a sor, könnyedén megcsinálom az első lépést és szórakozni kezdek a talajjal. Ekkor azonban kapok egy kisebb megrovást. Nem veszem a szívemre a dolgot, mivel igaza van a Senseinek. Ezután pedig jön az újabb feladat, amit teljesítenem kell. Három bábu kerül be a terembe, ezek lesznek a célpontjaim.
Mivel már minden előkészület megtörtént, rajtam a világ szeme. Térdre ereszkedek és becsukom a szemem. Rövid koncentráció után megérintem a földet, majd folyamatosan áramoltatni kezdem a chakrámat. Hamarosan kisebb eredmény látszik meg: a talaj kissé besüllyed a tenyerem alatt. Azonban nekem nem erre van szükségem, így mással próbálkozok. Újra a földbe vezetem a chakrámat, most viszont megpróbálom túltölteni, ezáltal szétrobbantani az egyes részecskéket.
Megalkotom a szükséges kézpecséteket, majd rövid koncentráció után megérintem a talajt és átvezetem a chakrámat. Hirtelen töltök túl kisebb mennyiségű földet, így az sikeresen megreped a kezem alatt. Látva az eredményt elmosolyodok, majd újabb próbát teszek, ezúttal viszont több chakra ráfordításával. Újra elvégzem a kézjeleket, majd a koncentrációs szakaszt, végül hozzá látok a chakra vezetéséhez. Az első kisebb repedést követően növelem az energia ráfordítást és kiszemelem az adott irányt, ahova a repedést szeretném. A talajon elindul egy csík az egyik bábu irányába és szépen lassan a repedés kiszélesedik. Amint a bábu közelébe érek, újra megnövelem a chakra mértékét, ezúttal viszont már nagyobb területre fókuszálok. Végül a bábu süllyedni kezd. Első próbára csak annyit érek el, hogy pár centis árkot hoztam létre.
Mivel még nem jött össze az, amit elvár tőlem a Sensei, újabb próbát teszek. Most már tudom, hogyan kell ezt az egészet végbe vinni, így jöhet nagyobb chakra mennyiséggel. Talpra állok, majd elmosolyodok. Villámgyorsan megalkotom a kézpecséteket, majd a chakrámat a lábamba vezetve dobbantok egyet. Ezután jön a technika következő szakasza. Hatalmas recsegés jelzi, ahogy a föld részecskéi szétválnak és a repedés végig fut a bábuk irányába. Az elsőt hamar elnyeli egy szakadék, így megszüntetem a technikát. Pár perc pihenő után viszont újra létrehozom a jutsu-t és elsüllyesztek még egy bábut, majd újabb pihenő után az utolsót is.
- Jól csináltam? - kérdezem lihegve.
Az utóbbi három bábu elsüllyesztése elég sok chakrámba került, meglehetősen kifáradtam. Remélem meg lesz velem elégedve a Sensei.

Sikeresen elsüllyesztek minden bábut, így teljesítem a feladatomat. Amint elsüllyed az utolsó is, a mester jelzi, hogy menjek vele. Kissé fáradtan kezdem el követni. Így jutunk el egy másik helyre, ahol teával kínál. Elfogadom azt, leülök és megkezdem a pihenést. Lassan kortyolgatom a teát, majd ha elfogyott, akkor meditálni kezdek. Próbálom visszanyerni az eddig elhasznált chakrámat.
Hamarosan a Sensei felugrik és szól, hogy megyünk tovább. Gyorsan feltápászkodok és újra követni kezdem. A rétet elhagyva egy arénába vezet. Út közben elmagyarázza a feladatomat. Két ellenfelet kell legyőznöm, ha ez sikerül, akkor beengednek a világukba.
Amint megérkezünk, a nézők hangzavarban törnek ki. Nincs túl sok időm bámészkodni, mert azonnal nyílik az ajtó és megjelenik az első ellenfelem. Egy kunait veszek a kezembe, majd ellenfelem irányába hajítom. Ezt követően nagyon gyorsan megpróbálom oldalba kerülni és amíg a fegyverem ellen tér ki, vagy védekezni, megindítom a valódi támadást. Hatalmas lendülettel - amit a futás adott - felugrok a levegőbe és egy rúgást mérek a fejére. Ha eltalálom, akkor akár földre is küldhetem a patkányt, de ha elkerüli, akkor akár bajba is kerülhetek.
Ha sikeresen a földre küldöm ellenfelemet, akkor próbálom lefegyverezni, majd a fejét kezdem el sorozni, hogy elájuljon.
Ha nem tudom lerúgni, akkor villám gyorsan fordulok körbe, majd "terülök el" a földön. A mozdulatnak a lényege, ahogy fordulok, szépen egyik lábamra helyezem a súlyomat, majd forgás közben a másikkal próbálom kisöpörni alóla a lábát.

Miután elhajítom a fegyvert, azonnal meglódulok. Szerencsére az ellenfelem nem ismeri ezt a fajta technikát, így könnyedén beviszek neki egy rúgást. Könnyedén leterítem a patkányt, de az rövid idő múlva talpra áll és rám támad. Sajnos nincs szerencsém, kardjával megsebzi a vállam. Ezt követően újra rám támad, ekkor azonban már valószínűleg Jutsu-t is használ. Két ugyanolyan patkány támad rám két oldalra, mint ő. Valószínűleg klónokkal van dolgom, de azt nem tudom milyenekkel. Így hát gyorsan előveszek egy füstbombát, hátra vetődök, majd aktiválom a bombát.
Pár pillanat alatt vetődök hátra, miközben hatalmas füst szabadul fel. Miután eltávolodtam, talpra szökkenek, miközben 4 shuriken-t veszek elő és hajítom azokat a fellegbe, nagyjából oda, ahol lehetnek az ellenfeleim. Azt kihasználva, hogy jelenleg valószínűleg nem látnak, egy technika használatába kezdek. Amilyen gyorsan csak tudok, beleolvadok a talajba, majd a föld alatt kiterjesztem a chakrámat és próbálom megkeresni az ellenfelemet. Amint meg van, elindulok felé, hogy lehúzhassam a föld alá. Ha sikerülne, akkor valószínűleg az első küzdelmemnek vége lenne. Nem igazán szeretném ezt elhúzni, a chakrámat is inkább tartalékolom a következő összecsapásra.

Szerencsére gyorsan reagálok és könnyedén megzavarom az ellenfelemet a füst bombával. A patkányok csakhamar eltűnnek, én pedig a füstöt kihasználva a föld alá süllyedek. Ezt követően pedig megindulok a célpontom felé. Esélye sincs ellenem, egyszerűen csak megragadom a lábát, majd berántom a föld alá és helyet cserélek vele. Miután legyőzöm, egy másik ninja patkány jelenik meg és tünteti el az ellenfelemet. Úgy tűnik az első körön túl vagyok és még alig használtam valamit. Na nem mintha olyan sok technikám lenne, hogy válogathassak közöttük.

Végül eljön a következő kör. Az újabb harcos már sokkal félelmetesebb, egy hatalmas nagy benga állat. Már csak a bevonulása is félelmetes volt: ahogy remegett a talaj, majd lassan előbukkant... Hatásos az biztos, de nem fogok ennyitől elmenekülni. Le fogom győzni! Amíg a mellkasát veregeti támadásba lendülök: előveszek egy kunait, majd a markolatára tapasztok egy robbanócetlit. A fegyvert nagy erővel hajítom a patkány felé, majd amint a közelében van, felrobbantom azt. Ezt követően újra 4 shurikent veszek elő és azokat is az állat felé hajítom. Próbálom eltalálni őt és kideríteni mennyire gyors. Szeretném a sebességét letesztelni, nem lenne jó, ha egy óvatlan támadás okozná a saját vesztemet.