Yaken Naraku

Név: Yaken Naraku
Ország: A Föld országa (Iwagakure no Sato)
Rang: Genin
Kor: 15
Nem: Fiú
Felszerelés: Shuriken (5 db), Kunai (5 db), Fuuma shuriken (2 db), Senbon (10 db), Ninjato (2 db), Hátizsák, Övtáska, Shurikentartó
Kinézet: Átlagos testalkatú, kb. 160 centi magas és kb. 60 kiló. Szemei élénkbarnák, haja fekete, ami a térdéig ér. Zöld színű ruhát hord, aminek a felső részén a gallér fel van hajtva. Kezei fáslival vannak betekerve.
Jellem: Kezdetben egy félénk kisfiú volt, aki nehezen szerzett barátokat. Idővel azonban megváltozott. Könnyebben szerzett barátokat, könnyebben nyílt meg másoknak és igen megfontolttá vált. Küldetéseken és edzésen is megpróbál 110%-osan teljesíteni, hogy társai meg legyenek vele elégedve.

Előtörténet:

Születés:
Naraku a Föld országában született 15 évvel ezelőtt. Szülei tagjai voltak a helyi különleges alakulatnak. Nyomolvasók és fejvadászok voltak. Munkájukat nagyon jól végezték a Tsuchikage nagyon meg volt velük elégedve. Naraku szülei szerették volna, ha újdonsült fiúk is tagja lehetne a későbbiekben ennek a szervezetnek és a falu vezetőjét szolgálná minden erejével. Neveltetését is így tervezgették. Hét éves korában beavatták néhány tanmesébe, amik az ő küldetéseik voltak kissé leegyszerüsítve és finomabban megfogalmazva. Naraku nagyon élvezte ezeket a történeteket és remélte, hogy ő is olyan jó shinobivá fog válni, mint szülei. Egy napon mikor felmenői küldetésen voltak és nem volt senki, aki vigyázzon rá úgy döntött, hogy főz magának egy teát. A vizet elkezdte felforralni, de nem figyelt oda, és a forró víz ráömlött a kezére. Hatalmasat kiáltott fel, mert a forróság iszonyatos fájdalmat okozott neki. Az incidens után nem sokkal hazaértek a szülei, akik riadtan nézték, hogy fiúk szenved. Azonnal ellátták a sérüléseit majd fáslival jól betekerték mind a két kezét. Vigasztalták, hogy nyugodjon meg, nem lesz semmi baj. A kezei sajnos nem gyógyultak meg teljesen így a fáslit ugyanúgy hordania kellett. Szerencsére ez nem akadályozta semmiben. Kilenc és fél évesen elkezdték edzeni. Fizikai teljesítményét próbálták növelni. Naponta futottak vele, csinálták a fekvőtámaszokat és a hasonló feladatokat. Tíz évesen beíratták a helyi Akadémiára, hogy elindulhasson a shinobik útján.
Akadémiai évek:
Eljött a nagy nap.. Naraku bekerült az Akadémiára. Tíz percnyi várakozás után megérkezett a mester.
-Sziasztok! Én leszek mostantól a tanárotok, a neven Kouga-sensei. Az első órán megkapjátok a tankönyveket, majd a későbbiekben egy kis ismerkedés lesz, holnap pedig elkezdjük a tanulást. - mondta majd elkezdte kiosztani a könyveket. Naraku azonnal bepakolta őket a táskájába. Az ismerkedős résztől kissé tartott, mert félénk volt ilyen téren. Egy barátja sem volt. Idővel aztán belecsaptak a tanulásba is. Először az elméleti részt vették át, majd először a shuriken hajítást gyakorolták. Egy-két hónap után elkezdték az alapszintű jutsuk elsajátítását. Narakunak nagyon jól ment a  tanulás, majd idővel elkezdett felbátorodni és szerzett barátokat. A jutsukat nagyon élvezte, de az erőnléti edzéseket még inkább. Nem csak az iskolában tanult szorgosan, hanem otthon is. Amint hazaért az iskolából azonnal leült olvasgatni, majd ha azzal végzett ment is ki shurikent dobálni, szüleivel harcolni. Idővel életcéljává vált, hogy tagja legyen annak a különleges különítménynek, aminek az anyja és az apja is tagja. Az akadémiai évek gyorsan teltek a genin vizsga közeledett. Egy év volt hátra a nagy napig, ezért Naraku még keményebben kezdett el edzeni. A nap minden percét tanulással és a képességei fejlesztésével töltötte. Az akadémián mindenki nagyon meg volt vele elégedve már-már azt hitték, hogy valamiféle zseni. Pedig nem volt az. Teljesen átlagos diák volt, aki rengeteget tanult és készült. Gyorsan lepergett a maradék tizenkét hónap és elérkezett a vizsga. Előző nap Naraku alig tudott aludni, pedig mindent tökéletesen tudott, nem érhette meglepetés...
Genin vizsga:
A fiú reggel gyomorgörccsel ébredt fel. Nagyon izgult, talán jobban is, mint kellett volna. Szülei mosolyogva köszöntek el tőle, bíztak fiukban, hogy átmegy a vizsgán. Útközben összefutott a barátaival és együtt mentek a megmérettetésre. Mikor odaértek feszülten várták, hogy elmondják milyen feladatok várnak rájuk.
-Üdvözlet! Az első feladat egy írásbeli feladat lesz, a második egy jutsu bemutatása, a harmadik záróvizsga pedig egy párharc lesz. - mondta, majd elkezdte sorolni a neveket. Naraku meglepődött, hogy mennyi feladat lesz. Az első részéhet a vizsgának bevezették őket egy terembe majd ismertették, hogy egy órájuk van befejezni. Volt chakraelmélet, híresebb ninják nevei és ilyesmi kérdések. Az egy óra hamar letelt, Naraku majdnem 100%-osan teljesítette ezt a próbát. A második feladathoz át kellett menni a szemközti terembe. Ide egyesével hívták be a diákokat, majd elmondták, hogy melyik jutsut szeretnék látni. Naraku majdnem az utolsó volt a sorban, de végül ő következett.
-Jó reggelt! Akkor szeretnénk látni egy Bunshin no Jutsut. - mondta az egyik felügyelő, majd várták, hogy a fiú teljesítse a feladatot.
-Bunshin no Jutsu! - mondta Naraku majd egy klón helyett kettőt hozott létre. Mind a kettő tökéletesen ugyanolyan volt, mint az eredeti. A vizsgabiztosok arcán látszott a megelégedettség majd elmondták neki, hogy hová menjen a záróvizsgához. Az akadémia mögött nagy füves részre kellett mennie majd várnia, hogy párba osszák őket. Az első öt párban benne is volt, de szomorúan hallgatta, hogy egyik legjobb barátja ellen kell küzdenie. Nem igazán akart harcolni vele, de célja lebegett a szeme előtt, ami az volt, hogy szüleivel dolgozhasson a szervezetben. Hosszú harcnak bizonyult, majdnem fél óráig is eltartott. Kunaiok és shurikenek repkedtek, közelharcban sem volt hiány. Ám mivel Naraku nagyon sokat edzett, ezért ő kerekedett felül barátján. A harcok még folytam pár órán keresztül, de a végén felsorolták, hogy kiknek sikerült a vizsga, hogy kik lettek hivatalosan is Iwagakurei geninek.
-Az első, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott mind a 3 próbatételen nem más, mint Yaken Naraku. Gratulálunk neked, vedd át a fejpántod majd várd míg csapatba osztanak. - mondta, majd Naraku nagy örömmel vette át a megérdemelt jutalmat. Félrehúzódott és várta, hogy csapatba kerüljön. Miután felsorolták a neveket bele is kezdtek a csapatok összeállításába. Talán a véletlen műve, talán nem sensei-nek megkapta Kouga-t és az egyik csapattársának, azt a barátját, akinek még sikerült a vizsga. Kissé lelkiismeret furdalása volt, hogy ellenfelének nem sikerült a vizsga. De barátságuk ennek ellenére is megmaradt, mert a másik diák nem haragudott Narakura. Az első küldetés nem sokkal a vizsga után érkezett is.
Genin élet:
Első küldetésül egy nagyon egyszerű feladatot kaptak. Egy karavánt kellett elkísérni a Föld országán belül. Kora reggel indultak, hogy időben odaérjenek és teljesíthessék a feladatot. Reggel hétkor találkoztak az akadémia előtt, majd miután a sensei is megérkezett felkeresték a megbízót. Egy öregember volt. Első ránézésre igen kedves kis öregnek tűnt, Narakunak nagyon szimpatikus lett. Az idős ember elmesélte, hogy, azért kérte shinobik segítségét, mert igen értékes szállítmányt kell elvinnie a földesúrnak. Az ifjú geninek egyből fontosnak érezték magukat, ha a földesúrhoz szállító személyt kell megvédeniük. Hét harminckor el is tudtak indulni és mindenféle komplikáció nélkül elérték a célt. Nem volt se nehéz, se hosszú küldetés, de kezdetnek megteszi. Naraku szülei elmesélték fiuknak, hogy eleinte ők is csak ilyen kis küldetéseket végeztek, majd idővel a kemény munka árán bejutottak a Tsuchikage őrségébe. A fiút még mindig ez motiválta. Ennek érdekében minden nap, folyamatosan edzett, hogy egyszer utolérje vagy akár meg is előzze szüleit a ranglétrán.



/Elnézést, hogy nem írtam le ennek a különleges szervezetnek a nevét, de őszintén megvallva sehol nem találtam, hogy hogyan is hívják az Iwagakurei "ANBU"-t./