Nakahama Saburo

Név: Nakahama  Saburo
Ország: Villám országa
Rang: Genin
Kor: 13
Nem: Férfi
Felszerelések:  10 db shuriken, 10 db kunai, 5m dróthuzal, energiatabletta, elsősegély készlet, robbanó jegyzet.
Kinézet:  Fekete haj, ninja szandál, ujjnélküli kesztyű, fekete rövid ujjú póló, barnás nadrág, fehér,
piros  körvonalas ing, festett csíkszerű piros tetoválás az arcán és valamiért egyik szeme vörös a másik fekete (lásd. előtörténet).
Jellem: Szeret barátkozni bárhol, feltalálja magát, ha valamit elhatároz azt általában meg is teszi, de ő szereti a veszélyt, a veszélyes küldetéseket, könnyen fel lehet bosszantani és ilyenkor nehéz visszafognia magát, bármit megtenne a barátaiért.
Előtörténet: Születésem Komogakuréban volt a villám országában. Születésemkor valami furcsa történt velem. senki nem akarta megmondani, csak azt tudom, hogy az eset miatt fél szemem tűzvörös a másik szemem fekete. a vörös szemem valamikor csípni, égetni szokott, de ritkán.
Három évesen született egy testvérem, igaz már volt egy bátyám, de most egy húgom született. Mi hárman nagyon jól megvoltunk boldogak voltunk, 5 éves koromig. 5 éves koromban a falut megtámadták és nekünk menekülni kellet sírtam apám miatt, mert neki ott kellet maradnia, mert ő ninja volt. Vissza akartam menni apámhoz anyám kezéből kiszakítottam magam épp egy dombról mentünk felfelé és én mikor kiejtettem magam anyám kezéből egy hatalmasat zuhantam Anyám kiabált utánam aggódva és megijedve, ahogy a húgom is:
- Ne, kisfiam gyere vissza!
- Mama! Mama! Kiabáltam rémülten de, hiába mert amikor földet értem eltört a karom.
Sírtam, ahogy tudtam, de nem ért semmit, amikor a távolból megláttam felém futni apámat és felvett ilyenkor elájultam, és arra ébredtem, hogy egy korházban voltam a kezem begipszelve és szédültem meg se tudtam szólalni csak valamit motyogtak a szüleim. Túlságosan szédültem ahhoz, hogy beszéljek és a szüleim szavait sem hallottam annyit tudtam megérteni, hogy visszamegyünk a faluba. Félúton már annyira fájt mindenem és szédültem, hogy újra elájultam. A házban ébredtem fel ahol meleg takaróval voltam betakarva és finom vacsora volt főzve, amit az ágyamhoz hoztak. 7 éves lettem követelőztem apámnak, hogy vigyen el az egyik küldetésére.  Tudta, hogy veszélyes, de hát nagy nehezen megengedte. de míg megvártuk, hogy legyen küldetés egy kicsit sétáltam a faluban. Nézegettem az embereket, ahogy dolgoznak, játszanak, edzenek, stb. boldogak voltak és öröm volt nézni őket annyira jó látni, hogy milyenek az emberek. Melengető érzés volt, mintha átjárna a békesség. Az égre néztem sehol egy felhő sehol semmi erős szél csak a lágy szellő, de a távolból kiabálást hallottam, odanéztem ahol a hang volt valami zsoldos szerű embert láttam felém futni és egy őr üldözte. Már nagyon közel volt amikor megragadott és egy kunait tartott a torkomhoz.    Azt kiabálta:
- Ha még egy lépést tesz, megölöm a fiút!
Megijedtem, nem is kicsit nagyon.  Azt hittem meg fogok halni, azt hittem ennyi volt szánalmas életemnek. amikor hátulról egy kunai fúródott a zsoldosba. Elesett és hátranéztem, Apám volt. Megmentette az életemet és még csak ezután jött a küldetés, apa pont azért jött hogy elvigyen de a biztonság kedvéért vitt még két ninját hogy ne hogy történjen valami.  Amint készülődtünk a küldetésre, ami igazából egy B fokozatú küldetés volt. Hátizsák, ninja szandál, és játékból egy járóbot.
Mielőtt elindultunk apám ajándékba adott egy fehér piros csíkkal körülvonalazva. Örültem neki nem kicsit mindig azt akartam hordani a kedvenc ruhámnak határoztam el. Elindultunk nagyon szép tájak voltak, csodálkoztam, amikor egy nagyon kihalt elégetett erdőbe értőnk kérdeztem is apámtól
- Apa! Itt miért ilyen kihalt minden, amikor az előbb gyönyörű táj volt?
- Tudod itt régen nagy csata dúlt és ezért lett ilyen… ilyen… égett kihalt minden.
Nem értettem, amikor apu dadogott, amikor mondta, de nem akartam kérdezősködni. Hirtelen egy csuklyás alak jelent meg előttünk mondta, hogy ne merjünk itt átmenni, mert megöl minket apu harcba szállt vele, de nem bírták legyőzni sehogy sem. Én hátráltam, amikor hirtelen egy tüskebokorba estem bele és nem tudtam mozdulni csak egy kis résen néztem, ahogy a titokzatos alak a kezét nyújtotta és egy lila pecsét volt a tenyerén.  Abban a pillanatban valami hatalmasan nagy erős jutsut vettet be olyan volt, mint a pusztító tűzgolyó csak sokkal nagyobb. nem bírtam végignézni apám halálát becsuktam a szemem és mire kinyitottam az alak elment, apám holteste és a ninják holteste is a földön hevert.  A következő pillanatban elájultam és furcsa módon 5 napig úgy maradtam. Otthon ébredtem fel, az anyám azt mondta egy ninja hozott haza már azt hitték én is meghaltam apám temetése a következő napra esett. Nagyon fájt apám halála, de ez nem volt elég, Bátyám 10 éves koromra nagyon sok piát ivott és ez a vesztét okozta agy másik zsoldos megölte mert be volt rúgva.
Itt kezdődött el az én Kalandom az én életem vagyis akkor mikor letettem a vizsgát és genin lettem.

Üdv!

Az előtörténetedben több hiba is van, amik miatt ebben a formában nem tudom elfogadni.

Kezdetnek több elgépelés és mondatszerkezeti hiba is van benne, javaslom olvass el pár elfogadott előtörténetet, hogy lásd, milyen is egy helyesen megfogalmazott iromány. Valamint a Wordben is átfuttathatnád hogy kiszűrd a helyesírási hibákat.
Az elején a szemeddel kapcsolatos dologból nem tudom mit szeretnél kihozni de ebben a formában minden magyarázat nélkül teljesen értelmetlen. A falut kik támadtak meg és miért? Ezt illene részletezned, de vedd figyelembe hogy a világ történelmét nem te alakítod. Egy kisgyermeket kizárt hogy elvinnének egy veszélyes küldetésre, főleg ha előtte többször meghalt már majdnem. Bár a Ninják világában játszunk, azért a való életet ne hazudtoljuk meg ennyire. Ezen kívül az akadémiai tanulmányaidról és a Genin vizsgádról sem tudtunk meg semmit. Ezek ismertetése szükséges. Javaslom inkább ezekre koncentrálj.
Várom a javításokat!