Hitoshi no Minovara VS Hiyama Takeo

Egy újabb nap vagyok túl,de a küldetéssel. Szerencsére a mai napom eléggé nyugis és még macskákat sem kellett kergetnem, hogy a gazdijának vissza szolgáltassam. Most sokkal komolyabb dolgom van! Engem is beosztottak a falu rendfenntartói közé, így az a feladatom, hogy a falu utcáit járom és ha bármilyen gond vagy probléma van, akkor azt el kell simítanom. Ahogy járőrözök, nem találok semmi rendellenességet, minden békés, sehol egy gond amivel nekem kellene foglalkoznom. Este leülök egy ház tetején és előveszem az ételt, amit anya készített nekem. Az ebédemet egy ramenesnél költöttem el.
Nyugodtan falatozok, szerencsére semmi sem zavar meg, de a feladatomat sem hanyagolom el. Tekintetem alaposan végig szántja a környezetemet, így senki és semmi nem csinálhat rosszat úgy, hogy ne venném észre. Már épp befejezem a vacsorámat, amikor egy eléggé sunyi emberkét veszek észre. Óvatosan követni kezdem: mivel a Néma Gyilkoláshoz értek, így nem valószínű hogy idő előtt észre vesz. Meglehetősen óvatos, de annyira azért nem jó, hogy ne vegyék észre. Többen is a nyomába eredünk, de én jelzek neki, hogy ő az enyém! A többiek természetesen a közelben maradnak, ha esetleg kudarcot vallanék. A nagyobbak meg úgyis elintézik és akkor egy darabban nem fog innen kikerülni.
Az illető a könyvtárunkba tört be, ahol néhány technikáról szóló feljegyzés is található. Szerencsére a technikák többségéről nem itt találhat igazi leírást. Miután belépett az épületbe követem, de sajnos túl sokáig nincs szem előtt, így eltűnik. Összesen csak egyszer adok hangot, amikor belépek, azt követően viszont csendben vagyok. Óvatosan lopakodok és fürkészem, de sajnos nem találom. Hirtelen azonban fémes csendülésre leszek figyelmes. Valószínűleg egy fegyver volt az! Azonnal elindulok a hang irányába és hamarosan észre veszem a shinobit, aki épp könyveket lop.
- Tolvaj! - szólok hangosan. - Készülj a halálodra! - mondom, majd felé rohanok.

Kissé ingerülten követem a srácot, aki a szavaimat követően próbál átvágni engem. Azonban nem ettem én meszet, így természetesen nem dőlök be neki. Azonnal megtorpanok amikor füstbe borítja magát és a terem jelentős részét. Ahogy észre veszem, nincs tisztában a népem képességeivel. Amint megállok, a Néma Gyilkolás Technikát veszem elő: a segítségével hallom ellenfelem lépteit, így pontosan tudom merre jár. Kissé meglep hogy nem próbál elfutni, hanem inkább támadásba lendül. Ekkor már a kezemben csillog egy kunai és máris hátra fordulok, hogy ne kapjon hátba. A következő pillanatban pedig már száguld felém egy shuriken. A fegyveremmel azonnal félre ütöm, majd figyelem az újabb mozdulatát. 
A másik shinobi a csillagot követően felém lendül, azonban nem adom meg neki az örömet hogy kontaktusba lépjen velem. Így hát hátraszökkenek, ő pedig nem tud megrúgni. Azonban nem várom meg, hogy földet érjen. Nagyon gyorsan rontok neki és próbálok több szúrást is bevinni a testére. Mivel nincs nála fegyver, így valószínűleg pár sérülést biztos be fog szerezni, de nem hiszem, hogy ennyivel már végzek is vele. A döféseket követően megpróbálok combmagasságban kirúgni felé. A célom, hogy ártalmatlanná tegyem, nem akarom még hogy elveszítse az életét. Sok információt lehet majd szerezni tőle, ha a "nagyok" kifaggatják.

Miután elkerülöm a támadását és kunaival rontok rá, egy wakizashi-t vesz elő. Fegyvereink hangosan kezdenek csengeni, ahogy összecsapunk. Hevesen vág felém és próbálja eltalálni a kezemet, de nem igazán jár sikerrel. Szerencsére őt sokkal jobban zavarja a saját füstje, mint engem. Könnyedén ellépkedek a rúgásai elől, a tőrrel végzett csapásokat pedig könnyedén hárítom. Egy ideig hagyom, hogy támadjon, így szépen kielemzem a támadását. Hamarosan rájövök, hogy mikor készül vágásra és mikor rúgásra. Egy gúnyos mosolyt villantok felé, amit ő nem láthat a füst miatt, majd amint felém rúgott egyet, közelebb lépek hozzá: hangos fémes csengés hallatszik, ahogy a fegyvereink összecsapnak, de ekkor azonnal ráfogok a kezére a szabad kezemmel, majd kissé oldalra rántom, amitől feltehetőleg elveszíti az egyensúlyát. Pár pillanat sem telik el, a fejem meglendül és erőteljesen arcon fejelem, nagyjából úgy, hogy a szemöldöke környékén találjam el. A fejpántom miatt a találat valószínűleg felsérti majd a bőrét és örülhet, ha majd valamennyit látni fog az esetet követően. Azonban egyetlen "bólintással" nem elégszek meg. A kis "fejdíszt" újra kihasználom és még párszor arcon fejelem, amitől valószínűleg be fog kábulni. Ezután rántok egyet a csuklóján, majd nagyon gyorsan befordulok a háta mögé: ha minden jól jön össze, akkor jelenleg úgy állunk, hogy a wakizashi-t tartó karja éppen a hátának szegeződik és a penge éppen a gerince környékén hagy kisebb lenyomatot, míg a kunaimat a nyakához szorítom.
Ha mégsem jönnének össze a támadásaim, akkor egyszerűen csak a füst jótékony takarásába húzódok és néhány széket vágok hozzá. Amint könnyű célponttá válik,, máris repül a shuriken, ami biztosan eltalálja.

A genin elszántam vagdalkozott a wakizashijával, a füsttől azonban nem látott túl jól, a srác is kellően ügyes volt, könnyedén hárította a vágásokat és még a rúgásokat is elkerülte. Takeo a harc közben hirtelen hátra szökdécselt. Igyekezett kikerülni a füstből, már majdnem kint volt, amikor az ugrásból a földre érkezvén a sípcsontját eltalálta egy felé repülő szék. Szerencsére az ifjú shinobi lábán lábsúly van, így az felfogta a szék becsapódását. Ettől egy pillanatra seggre esett, ez volt a szerencséje, mert így a többi szék elrepült a feje fölött. 
~ Ügyeskedünk? Nesze, vissza a feladónak! ~ gondolta magában miközben fogta a széket kijött a füstfelhőből, és éppen készült visszahajítani a feladóhoz, ám ekkor shurikenek repültek felé, a genin a széket maga elé tartva blokkolta a dobócsillagokat, ám az egyik shuriken eltalálta a bal alkarját. 
~ Francba! ~ mérgelődött magában, és ezután bedobta a füstfelhőbe, majd azonnal a polcok közé sietett, és ott várta be a támadóját, hogy azt hátba támadhassa.  Amennyiben a szék eltalálja a srácot, azt hősünk meghallaná és az alkalmat kihasználva elmenekülne. Ha viszont nem találja el, akkor viszont bevárja a polcok között, ahol elintézné. A küldetésében nem szerepelt a harc, de mivel lebukott ezért rákényszerült. Viszont tudta, hogy az ellenfele nem fogja egy könnyen elengedni. ~ Jobb lenne, ha elhúznám a csíkot! Sérülten nincsen értelme tovább harcolnom! ~ töprengett magában, majd kitépte az alkarjából a fegyvert.

Hevesen folytatódik a harcunk, de még nem igazán tudtunk találatot bevinni egymásnak. Miután eldobok pár széket, néhány shuriken következik. A hangokból ítélve a csillagok eltalálnak egy fa tárgyat. Ezt követően meglódulok az ellenfelem irányába, majd szépen nekem repül egy szék. Szerencsémre csak a vállamat találja el, de még így is megbotlok, ráadásul a jobb karom azonnal elzsibbad. Ekkor hallom, hogy a fiú menekülőre fogja.
- Riadó! - üvöltöm azonnal. - A srác kiszaladt, kapjátok el!
Ezután lassan kisétálok az épületből és figyelem merre mennek a többiek. Nem követem őket, inkább hagyom, hogy ők intézzék el a betolakodót.