Kai Irakusza

Név: Kai Irakusza
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Kor: 17
Nem: férfi
Felszerelés:
kulacs
tégely(gyógykenőccsel)
elsősegély csomag
tű és cérna
fűszerek
Övtáska
4 kunai
4 shuriken
Első pillantásra…
Az erősen kamaszodó fiú napsütötte bőre és kérges tenyere földi munkáról árulkodik. Ifjú arcán serkenő borosta eltakarja arcán pirosló foltokat. A pufók kerek arc a bizalom és a barátság ígéretét hordozza. Tekintete őszinte érdeklődéssel fürkészi a körülötte levőket. Sötétszürke kezeslábasát itt-ott por és fűnyomok tarkítják, a szakadásokat gondos hozzáértő kezek varrták össze. Sűrű szövése szürke sálját hanyagul hordja csakúgy, mint égbemeredő kócos haját.
A kezdetektől
Az édesanyám Asa Irakusza akivel egy Konohától távol eső faluban laktunk a Tűz országában gondosan és szeretetben nevelt fel. A családnevünk egy csípős levelű növényt (csalán) jelöl, amely nem meglepő annak, aki ismeri anyámat, hiszen aki csak hallótávolságba ért annak szúrós megjegyzésekkel kellett szembenéznie. Szúrós természete ellenére, azok az emberek, akik ismerték tudták, hogy a zord külcsín mögött áldott jó lélek lakozik, hiszen ő volt a könyék gyógyítója és a rizspálinkája is messze földön híres volt. Azok akik kóstolták a méregerős italt és nem veszítették el látásukat mámorító élményről és mesébe illő utazásokról számoltak be miután kigyógyultak a másnaposságból. Amennyire tudom így csábította el annak idején az apámat, bár még sosem láttam. A falubeliektől tudtam meg, hogy apám a Konohai ANBU tagja volt és csak néhányszor látogatta meg a falut. Sokat kérdeztem róla anyámat, de sosem árult el részleteket róla, így 6 éves koromban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad ninja lesz belőlem. A falubeli barátaim közül jó néhány velem akart tartani, de szüleik megtiltották nekik. Anyám próbált lebeszélni, de hajthatatlan voltam. Újdonsült vágyam rögtön hatalmas falakba ütközött, hiszen nem volt pénzem, hogy eljussak Konohába és mesterem, sem akitől elsajátíthatni a shinobik útját. Néhány héttel később aztán a sors úgy hozta, hogy amikor a patakban éppen piócákat gyűjtöttem hirtelen egy vércsíkot láttam meg a kristálytiszta vízfelszínen úszni. Forrása egy sérült shinobi volt, akit egy mérgező kunai sebesített meg. A seb nem volt túl mély, de össze kellett varrnom. Anyám ragaszkodott hozzá, hogy az olvasás, a főzés és varrás mellett a gyógyítás alapjait is elsajátítsam. A patak közelében egy barlangban fektettem le az idegent, és a tűz mellett elkészítettem számára az ellenszert. Szerencsére a főzet hatásosnak bizonyult bár az idegen láza lassan csillapodott. Miközben a nyirkos barlangban üldögéltem zekémet a férfire terítve csúnya tüdőgyulladást kaptam, így mire ő felépült engem már ledöntött a lábamról a betegség. A kezében cipelt vissza a faluba, ahol anyám mindkettőnket elvert az idegenről pedig leordította azt a néhány szál hajat, ami a fején árválkodott. Jou Odgennek hívták a férfit a megmentettem és Konohai shinobi volt. A mentőakcióért cserébe magával vitt a rejtett levél falujába és akadémiai éveim során gyakran meglátogatott.
Az akadémiát nagyon szerettem, bár anyámat nagyon ritkán tudtam látni a sok tanulnivaló mellett és persze dolgoznom is kellett, hogy fenntarthassam magam. Társaim mind shinobi családból származtak, így a lemaradásom elég nagy volt, de igyekeztem behozni. Hamar az osztály mókamesterévé váltam és a faluban végzett alkalmi munkáim során idővel a legtöbb falubelinek beloptam magam a szívébe. Mire 13 éves lettem már úgy ismertem Konohát és lakóit, mint szülőfalumat, de hiába volt rengeteg barátom, Odgen mester és anya valahogy úgy éreztem valaki hiányzik az életemből. Szomjaztam az elismerést és minden este lefekvés előtt azt képzeltem, hogy apám biztosan figyel valahonnan és ha majd genin leszek megkeres és elismer, mint fiát. Persze próbáltam megkeresni, de mivel olyan keveset tudok róla, ezért ez meddő vállalkozásnak ígérkezett…
Hogyan lettem genin…
Hát igen, szóval a tanulás…az nem ment valami fényesen. A transzformáció egész jól ment és a helyettesítő jutsuból is jó eredményeket kaptam, de mind az elméleti, mind a gyakorlati tudásom hagyott kívánnivalót maga mögött. A genin vizsga közeledett és anyám is ellátogatott Konohába. Miközben körbemutattam neki a falut, aki csak rám nézett azt hihette, hogy gondtalan vagyok tele önbizalommal, de valójában rettegtem, hiszen úgy éreztem ezen a vizsgán múlik, hogy megismerhetem-e apámat.
A vizsga első része írásbeli volt. Végigolvastam a kérdéssort és bár nagyját nem értettem, mindenhová próbáltam valamit írni. A termet azzal a tudattal hagytam el, hogy még él bennem a remény, hogy sikerült, de az eredményét csak másnap tudhattuk meg. Délután ninjutsuból kellett bizonyítanunk és a Kawarimi no Jutsut húztam, ami az egyik kedvencem, így gond nélkül végre tudtam hajtani a feladatot. A harmadik próbán a társainkkal kellett megmérkőzni, és ettől eléggé tartottam. Sosem szerettem a barátaimmal harcolni, így a taijutsu gyakorlatok a bábukon nagyon jól mentek, de valahogy nehezemre esett mások ellen használni azokat. A társammal csépeltük egymást, de egyikünknek sem akaródzott padlót fogni, míg végül a vizsgabizottság mindkettőnket átengedett ezen a vizsgán. Másnap reggel kihirdették a vizsgaeredményeket és mindenki izgatottan várta. Amíg a táblához értem a nyakamat nyújtogattam, hátha megpillantom apámat, de ahogy odaférkőztem a hirdetőhöz lesújtva olvastam, hogy az írásbeli vizsgán megbuktam így az egész vizsgát újra meg kell ismételnem fél év múlva. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, pedig már a markomban éreztem a győzelmet, de kicsúszott és biztos voltam benne, hogy apám ezek után felém sem fog nézni. A rákövetkező évben kitartóan edzettem és dolgoztam, minden nap. Csigalassúsággal teltek a hetek és közben egyre csak azon kaptam magam, hogy dühít a várakozás. A genin vizsga újra eljött végül, de erre már anyám nem tudott eljönni, mert fájó lába a házhoz kötötte.
Korán reggel minden diák elfoglalta a helyét a tanteremben és a felügyelők kiosztották a kérdéssort. A feladatok borzasztóan nehéznek tűntek, mintha teljesen más nyelven írták volna őket. Nyugalmat erőltettem magamra és elolvastam az első feladatot.
1.Olvasd végig a feladatlapot, majd láss hozzá!
Az előző vizsgán mindössze 10 kérdés volt és úgy emlékeztem azok jóval könnyebbek voltak. Itt 40 kérdés volt és már a második, harmadik feladat is rettentően bonyolultnak tűnt. A többieken is látszódott, hogy lesújtotta őket a feladatlap, egyesek a hajukat tépték másuk a körmüket rágták. Nyugalmat erőltettem magamra és végigolvastam a feladatlapot, ahogy az első feladat írta. Néhány perc után mosolyogva felálltam és beadtam az üres feladatlapot. A többiek nevettek, azt hitték, hogy valami vicc, majd kimentem a teremből. Máshogy reagáltak volna, ha tudják, hogy mi a 40. feladat.
40. Az első 10 ember, aki beadja a dolgozatát átmegy, a többiek pedig megbuknak pontszámtól függetlenül.
A délutáni ninjutsu vizsgámig még elég sok idő volt, ezért kimentem a közeli parkba megenni az ebédemet és gyakorolni még egy kicsit. Miközben ettem egyfolytában arra gondoltam, hogy a legutóbb csak szerencsém volt, és most biztos meg fogok bukni így hamar elment az étvágyam. Ahogyan visszafelé tartottam a teremhez magamban azt zsolozsmáztam, hogy csak ne a Kugutsu no Jutsu legyen! Imáim úgy tűnt süket fülekre találtak, mert ahogy beléptem a terembe és megpillantottam az asztalon lévő kellékeket rögtön tudtam mi lesz a feladat. Az asztalon egy kis tűz égett, egy kancsó volt tele vízzel és néhány zöldség és fűszer és persze egy kés. Arra kértek volna, hogy kizárólag a csakrám irányításával készítsek el egy levest. Annyira ideges voltam, hogy megenni nem tudtam volna, nem hogy elkészíteni, de ekkor megpillantottam a vizsgabizottságot és észrevettem Odgen mestert, aki éppen lelkesen mesélt a bizottsági tagoknak rólam. Éppen azt ecsetelte a mellette ülő Kunoichinek és idősebb férfi kollégájának, hogy milyen hitelesen tudok átváltozni a Földesúr feleségévé és utánozni őt és, hogy azt meg kell néznie a bizottságnak, persze csak, ha nekem is megfelel. HÁT PERSZE, HOGY MEGFELEL hangzott a válasz kicsit túl lelkesen, majd a feszültségtől megszabadulva előadtam a már többször is eljátszott paródiám ami a Földesúr felesége a konyhában címet viseli. A vizsgabizottság olyan nevetéssel jutalmazta, hogy az idősebb bizottsági tagnak még órákkal később sem múlt el a csuklása.
A harmadik próba egy akadálypálya volt, ahol a fizikai erőnlétünket és az eszközhasználatunkat vették górcső alá és mivel erre a vizsgára csak heten jutottunk el, így a nem kellett egymással versenyeznünk, aminek szívből örültem. Nagy megkönnyebbüléssel tettem le az utolsó vizsgát és csakhamar a geninségemet bizonyító fejpántot.
Így lettem genin…
Ami azóta történt:
Anyám még betegebb lett így visszatértem szülőfalumba, de Odgen mester is velem tartott. Anyám ápolása mellett rendben tartottam a kertet elláttam a falusiakat és persze edzettem a mesterrel. Anyám utolsó évében gondoskodott róla, hogy átadja a vajákossággal kapcsolatos tapasztalatait és rám bízta a rizspálinkája titkos receptjét, amelyet most, hogy már ismerek valószínűleg soha nem fogok megkóstolni. A mester edzésének köszönhetően sokat fejlődtem, ő pedig anyám vendégszeretetének köszönhetően sokat felejtett…
Szegény asszony utolsó napjaiban már fel sem tudott kelni az ágyból. Magához hivatott egy nap, és fátyolos hangján azt mondtam.
-Fiam, tudom, hogy mindig is kíváncsi voltál apádra, de én túl önző voltam és nem mondtam el neked soha a nevét. Hát most elmondom, az apád neve… a neve…
- Anya, te apám helyett is az voltál és látod genin lett belőlem és nem kellett hozzá a segítsége. Ezután is megleszek nélküle.
Anyám elmosolyodott, majd ennyit mondott:
-Az én erős fiam.- Majd lehunyta a szemét és örökre elaludt.
Odgen mester segített elintézni a temetést és visszatértünk a faluba. A ház árából futotta a szertartásra és egy kis lakásra Konohában. Rám hagyta még a titkos receptkönyvét és a bölcsességének töredékét, így lettem genin