Yuori Sakti
1 / 1 oldal
Yuori Sakti
Vendég Vas. Márc. 23 2014, 15:10
Név: Yuori Sakti
Ország: Vízesés országa
Rang: D(Genin)
Nem: lány/nő
Kor: 18
Magasság: 148 cm
Súly: 48 kg
Felszerelés: 3db füstbomba, 2db Kunai kés, 5db shuriken, 1db elsősegély, 1db kulacs Hősök vize, 1db shurikentartó
Elem: Víz
Jutsu(k): Kirigakure no Jutsu, Suiton: Kaihoudan, Suiton: Suihachi
Kinézet: Kinézetre egyhangú, hátközépig érő, barna haj jellemzi. Hasonlóan, szokványos testalkata sem tér el a hétköznapi fiatal lányokétól. Ami nyilvánvalóan látható különbség az a termete a maga 148 centiméterével. Valamint a bal lapockáján ékesedő 3 vonalú heg, melyet ruhában is féltve rejteget a külvilág elől. Rendkívüli egyedi jegyek nem mutatkoznak rajta. Mégis a tekintetét gyakran megjegyezték "hideg pillantásként", ami kissé fenyegető és titokzatos érzést vált ki egy másik ember szemében. Ezt voltaképp egy genetikai hibás kódolás miatt örökölte, ami során a pupilla,- jellegzetesen kék és zöld határát súrolva - a színét váltogatja. A különös szín változás függhet környezeti, hangulati változásoktól, gyakorta. Öltözékére rátérve, ez talán mindenkinél általánossággal bír. Bár ő jobban kedveli a sötétebb színeket mint a feltűnő élénk árnyalatokat Ékszereket nem visel, mert az minden-bizonnyal hátráltatná a hatékony harci ütközetben. Tehát ha összesíteni akarjuk, külső jegyeiben nem találunk nagy eltéréseket az átlagos emberekétől.
Jellem: Jellemileg azonban gazdagabb, különálló jegyeket képvisel. Természetesen az odaadás és a jólelkűség más emberben is ugyanolyan észrevehető tulajdonság mint benne. Türelem és toleranciája talán kissé átlag felettinek mondható, amit jogosan visszavezethetünk elszenvedett múltjának okára. Ezek mellett csendes és könnyen megbocsátó jellem. Ami sajátos hangulat levezető módszere az a lovaglás. Akár mérföldeket, sőt falukat megjárva lovagol megállás nélkül. Állati szeretete ebben is megmutatkozik. Ami emberszeretetét illeti, közvetlen és nyílt feléjük. Igaz a bizalom szerzés nála lassabb ütembe folyik. De ha valaki mégis sikeresen beférkőzik a bizalmába, az örök kötelék alakít ki benne. Tevékeny jelenség. Gyakorlatilag nem tud egy helyben maradni sokáig. Emellett kreatív és találékony is. Ami bosszantó tulajdonságai közé tartozik, az az anyáskodása és befolyásolhatósága. Valamint a szánakozása, amit negatív irányban akár egy bűntettet gyilkosnál is képes éreztetni. Elviselhetetlen dolog nála, ha uralkodnak rajta. Amit ugyancsak múltjának hibájából táplál. Persze a rögtönzött kérésnek sem tesz gyorsan eleget. Ezért is olyan makacs minden helyzetben.
Előtörténet:
Egy teljesen megszokott időpontban, egy szokatlanul szegényes, csonka családban láttam meg a napvilágot. A családi hátterem gondos apa nélkül szenvedett hiánya, gyakorta azoknak a háborús élményeknek köszönhető, mely rokonaim ezrét sújtotta. Még hajdan a Vízesés országának egységes kiépítésekor a szomszédbeli országok párviadalban fitogtatták az erejüket. Többségük újabb területhódítási esélyt látva az akkor még védtelen területen. A fegyverkezés az elkerülhetetlen-felé sodródott ki. Apám még ifjú éveit kitaposva került az első kivételes haderő élére. A rögtönzés nem csak pillanatnyi kétségbeesésből, de rendkívüli tehetségéből is adódott, amit jogosan illettek ekkor már Shinobi címmel. Az elhúzódó háborús folyamat megbecsülhetetlen áldozat számot kalkulált, s ebben a katartikus helyzetben apám is életét vesztette. Mindazért a terület négyzetméterért, ami mostanra állandó lakhelyemmé vált. Takigakure az eltelt, véres évek során mostanra masszívan helytáll a külső támadásokkal szemben. S ezért nem csak apámnak tartoznak a falu lakói hálával.
Megszületésem időpontját átlépve a felismerés, és közvetlen ismertség hatására többet megtudtam családi hátteremről. Hiszen még gyermekded tudással fel sem foghattam a lényeges üzeneteket, amit felém közvetítettek. Anyám szerint apám mutatkozó leleményessége kisebb elismerő tulajdonsága volt, mint amit ő megismert benne. Szerelmük a háborús ítélet ellenére is törhetetlen volt. Ámde, az özvegy szerep híre hamar elterjedt. A hősi halált halt ember egyetlen szerelméért kezdődött meg a második ütközet. Mikor ráeszméltem, - tizenéves lehettem, - egy újdonsült apával találtam szembe magam anyám oldalán. Hibáztatni nem tudtam egyiküket sem. Anyám döntését elfogadtam, viszont az elmulasztott apai kapcsolat után már nem voltam olyan fogékony az újabb kiismerésre jelenlegi apám személyében. A köztes viszály eleinte semlegesnek tűnt, de idővel a nézőpontok brutálisan eltorzultak bennem. Emlékszem minden egyes percre, mi akkor kilátástalanul lefolyt a szemem előtt.
A vésett szörnyeteg 15 éves koromban jelent meg, nem rég csatlakozó apám képében. Talán a könnyelmű megítélésem vitt rá, hogy elhiggyem azt, miszerint egy korai befogadott családi személy nem okozhat semmilyen borzalmat a két személyes családi körünkben. Ugyanis a lelki érintkezés túlságosan is csekély volt ahhoz, hogy felhasználható zsaroló eszközt találjon. De becslésem hamar megcáfolódott. Emlékeimben folytonosan megelevenedik az az este. Annak az estének a szörnyű kimenetele, minek én is martaléka lettem. Anyám dolgos kezei rendszeres éjszakákat tettek kialvatlanná. Csekély bevételű szívónőnként foglalatoskodott, s napokat átölelve dolgozott. Apám ezügyben általános felfordulást rendezve kifejezte nem tetszését az éjszakai zajok miatt. Én ugyan, berögzült napi rutinnak vettem. Akkor azonban másként zajlottak le az események. A jellegzetes éles csörömpölő hangokra csakhamar én is kiestem a béketűrésemből. Felbőszült léptekkel léptem szüleim társaságába, de az elém tárult körülmények megmerevítették a végtagjaimat. Anyám elterült, kiszolgáltatott testhelyzete egy erőszakos lökést idézett elő szemeimben. Apám szorult ökle csak nyomatékot adott a helyzetfelismerésemnek. Azon perc, hosszan ápolt anyai szeretettel törtem rá apám figyelmetlen jelenlétére. Csakhogy a jól irányzott támadásom, erős mivoltja következtében, hasztalannak bizonyult. A fő összetűzésben alul maradtam vele szemben. A fölényes szerepben rögvest az asztal felületére estem. Mindez olyan hamar történt meg velem, hogy a megfelelő reakció idő birtokában sem tudtam volna kellőképpen elhárítani offenzív módszereit. A veszélyeztetett, nehezen ébredő percekben, fojtogató tevékenysége gerjesztette tovább a félelmet bennem. Jelenléte fogságában kezdett meghasadni bennem a küzdeni akarás, melyet egy fajlagos cselekedettel többszörösen elrendített a testemben. A kiesett intervallumban, határozottabb virtussal törte meg, egyedüli ártatlan és tiszta képviselő jellegemet, a szüzességemet.
Az első oltalmat adó világos nappalon melyet egy régen látott véres hold előzött be, drasztikus képeket elevenítettek fel az égitestet megcsodáló járókelőkben. Napok, sőt hónapok után sem ért be a tudat a fejembe. S ez becsléseim szerint, soha nem is fog. Ami még nyilvánvalóbb következmény, az az, hogy alattomos apámat elvitték, szigorú megfigyelés alatt tartva. Mialatt anyám lábadozása időszakában, kitartása lassacskán begyógyította az elszenvedett sebeket. Enyhülésben gazdag megállapítás viszont keresve se hatott volna örömtelibben, minthogy bűnös apám által, végül nem lettem terhes. Azonban, az elvégzett tett örökre kísértő bélyeget visel 3 mély heg formájában, megtépázott önbecsülésemen, mely bűntől átitatva elkísér majd életem bevégeztéig.
Lehet a sors idézte elő, hogy a borzasztó élményekben megleltem elhivatott feladatomat, melyet a múltam hibájából táplálok. Maga a tény, hogy felveszem a küzdelmet az erődibbik nemmel, még minimális indok arra, hogy fejlett ninjává váljak. A korai tapasztalat benyomása erősebb elkötelezettséget sodort magával. Elítélendőnek és megvetőnek éreztem, ha egy nő nem mutatkoztathatta rátermettségét egy erős férfivel szemben. Ha magyarázatot kéne adjak, ez a tényleges mozgató rúgója annak, hogy Genniné váltam. A sokszorozódó próbatételek nem adtak könnyű utat, hogy beteljesedjen eltökélt kötelezettségemet. Idővel viszont sikerült nagyobb léptekkel megközelítenem a célt, ami a szemem előtt lebegett.
A fordulat igazán a Chunnin vizsga letétele után pár nappal előtte következett be. Berögzült határozottsággal készültem az első megmérettetővizsgámra, mikor utolsó edzésem helyszíne hirtelen ismeretlen terepen volt kitűzve. Kuongare sensei alatt fejlesztettem tudásomat, de sosem tudtam miféle csapdákkal hálóz be akárhányszor beteszem a lábamat az edzés területére. Akkoriban Tyukio és Inna tartóztak a csapatomba. Idővel viszont Inna szüleit besorozták egy háborúban, - anyja jó gyógyító ninja és apja kiváló shinobi révén, - s kényszernek érezték maguk mögött hagyni a falút. Tyukio pedig gyámoltalan fiúként próbált helytállni mellettem. Nem tagadom, a hosszú gyakorlás után nagy ütemben beérett fizikailag mind szellemileg. A felkérést azonban, miszerint kössünk barátságnál szorosabb köteléket el kellett hogy utasítsam. Kapcsolatunk ellenére, kötelességünk volt részt venni minden edzésen. Legyen bármilyen szélsőségekig kicsúszott a viszonyunk. Ami fontosabb, hogy azon a helyen furamód különös látványba részesültem. Takigakure fájának teljes élet nagysága tárult fel előttem. Először elhinni se mertem. Később viszont a mesterem magyarázatul szolgáló szavai elűzték a kételyeimet.
- A feladat bent vár titeket! - a felhívásra összerezzentem, mert nagyon is tudatában voltam, hogy mi is rejtőzik ott bent. Valahogy nem akaródzót a parancsot teljesítenem, noha egy nap választott el az élesben zajló vizsgától. Tyukio egy szemrebbenést se vetve határozottan elindult, míg bennem kiteljesedett a felismerés első jele.
- Nem akarok veled harcolni! - kiáltottam, rendkívüli lelkierővel könnyeimet visszafojtva. Kijelentésem teljesen azonossá vált az edzés végével. A szellemi felmérésben bukással végeztem. Az érzelmeim túlságosan is kivetődtek a célratörő elmémre. Nem voltam képes külön választani a logikai ésszerűséget a baráti szeretettől, amit iránta éreztem. Bukásom dacára Tyukio érzelemmentes arckifejezéssel állt elémbe.
- Neked akartam adni... - szavai hallatán szemeim kikerekedtek, majd a visszafogott könnyeimet végül szabad felületre engedtem. Mindig is tudtam, hogy a szeretet két emberben két különböző mértékben foglal helyet. Ő mindig is jobban szeretett, s ezért felajánlotta volna a feladat legendás díját, a Hősök vizét. Értem.
Számtalan okot találtam arra, hogy miért nehéz megkülönböztetnem az őszinte érzelmet a hamissal szemben. De sosem hittem volna, hogy Tyukio az erősebbik nemet képviselve ennyire megváltoztat minden addigi előítéleteimet. Találtam a férfiakban annyi rosszat amennyit csak akartam. Viszont, mindezek mögött jó is társult a rosszakarók listájára. Tyukio sikeresen teljesített a vizsgán. Én viszont a nézeteltérések szülte edzésen letettem a Chunnin posztról. Úgy véltem, az én jellemvonásaim kevesek ahhoz képest, amit Tyukio tanúsított önzetlen cselekvésével. Feladtam a nagyobb lépcső foknál, és visszaléptem a kezdő lépcsőfokra. Természetesen a Gennin pozíció is már bőven eleget tett megannyi kiszenvedett erőfeszítéseimen. Jelenleg most két jelentős szerepet töltök be. Mivel a ninja karrierem úgymond "megállóba" érkezett, így most egy egyszerű bolti eladóként tevékenykedem. Mellette anyám gondját viselem, s gyakran felkeresem az egyedüli megnyugtató, féltétel nélküli köteléket, mely Tyukioval köt össze. Noha a köztes érzelmeinket még mindig elpalástoljuk egymás előtt. Annak ellenére, hogy baráti szeretettem már-már szerelmet idézett iránta. Természetesen mint minden ígért maradandónak ennek is korán vége-szakadt. Tyukio-nál rosszindulatú, valamint örökletes agyi trombózist diagnosztizáltak. Életének utolsó percei meg voltak számlálva. A kilátástalanság intervallumában már mindenki kezdte feladni a reményt iránta. Engem pedig mindez úgy érintett, mintha összeesküvést indított volna ellenem a világ. Amiben oly megszállottan hittem, hogy kivétel, váratlanul gyors halálra volt ítélve. De miért ez hatalmas ellentmondás? Minek a kivétel, ha az csak megerősíti a szabályt? Miért olyanok távoznak az élők közül, akik jogosan megérdemlik a hosszú, nyugodt életet? Ismét kételyekbe merültem, és végleg beleroskadtam régi, pesszimista önmagamba. A halálos ágyon azonban, szurkálódó kérdéseimre tényszerű válaszok érkeztek, melyek hitetlen hitt tűzét lobbantották fel bennem.
- Vedd el! - parancsolt rám, a felismerhetetlenig át szőtt oxigén csövek és géz kötegek látványában. Megsemmisült tárgyként temettem arcomat mellkasába, eddig sosem hallatott sírással. A fájdalom ingerküszöbét könnyed nekifutással törtem meg. Teljes élethűséggel megelevenítve egy vastag fémmel ötvözött pengét ahogyan a szívembe ékelődik. Kérését ellenben, teljes alázattal teljesítenem kellett. A bűntudat és az önvád fokozódott. Tartozásomat viszont kötelességemként tartottam. Elvettem. Nagy érzelmi harcok árán, kivételes dicsőséget nyújtó jutalmát. A Hősök vizét, mit az edzés helyszínén önálló trófeaként kitűztek. Ez azért is volt meghökkentő, mert generációkat követően nem volt példa ehhez hasonlóra. Másrészt, a falu egyedüli kincséról volt szó, amit nem minden jött-mentnek ajánlottak fel. Olyan híres shinobik nyerték el, akik mai napig is tartós elismerésben osztoznak. Dacára annak, hogy akkori teljesítményünk a ninjává válás felszínét súrolták, már első kézből megtapasztalhattuk mint jelent az, ha valami olyasmiért folyik a tét, amiért érdemes meghalni. Én viszont nemet mondtam a kísértésnek, és az ártatlan gyilkosság esélyének. Később mint kiderült, ez okozta a Chunninná válás megfosztott pozícióját. Tyukio ennek a kiérdemelt jutalomnak a birtokában is képes volt könnyedén lemondani róla, mint ahogyan az edzésen is kinyilatkoztatta. "Neked akartam adni..." Már akkor teljessé vált az emberközeli habitusa, amit halálos ágyán szintén ugyanolyan áhítattal tanúsított számomra. Lehet, hogy a sors humoros oldala által történt, hogy mihelyst a kezembe került a ősi emlékkel ruházott tárgy, nyugodt megbékéléssel mered rá a sivár, fehér plafonra. Élettelen, merev pillantása kifakasztotta a visszafojtott érzelmeimet. A hiánya kietlen űrt hagyott hátra. S ennek a tragikus kimenetelű elhalálozásnak az oka, hogy birtokban van ez az egyetlen kulacs, mi elmaradott képességeket képes a sebezhetetlenségig emelni. Persze, egy amolyan ígéretként megfogadtam, hogy használatát csakis halálközeli állapotokban alkalmazom. Ha tehetném, soha nem adnék rá alkalmat, hogy fölhasználjam. Az égett tudat, hogy Tyukio kezéből szakítottam ki még erőteljesebb indok, hogy ne használjam. Emlékezete ebben él. S jövőm kifürkészhetetlen útjának kiindulópontját a kezembe adta.
Megszületésem időpontját átlépve a felismerés, és közvetlen ismertség hatására többet megtudtam családi hátteremről. Hiszen még gyermekded tudással fel sem foghattam a lényeges üzeneteket, amit felém közvetítettek. Anyám szerint apám mutatkozó leleményessége kisebb elismerő tulajdonsága volt, mint amit ő megismert benne. Szerelmük a háborús ítélet ellenére is törhetetlen volt. Ámde, az özvegy szerep híre hamar elterjedt. A hősi halált halt ember egyetlen szerelméért kezdődött meg a második ütközet. Mikor ráeszméltem, - tizenéves lehettem, - egy újdonsült apával találtam szembe magam anyám oldalán. Hibáztatni nem tudtam egyiküket sem. Anyám döntését elfogadtam, viszont az elmulasztott apai kapcsolat után már nem voltam olyan fogékony az újabb kiismerésre jelenlegi apám személyében. A köztes viszály eleinte semlegesnek tűnt, de idővel a nézőpontok brutálisan eltorzultak bennem. Emlékszem minden egyes percre, mi akkor kilátástalanul lefolyt a szemem előtt.
A vésett szörnyeteg 15 éves koromban jelent meg, nem rég csatlakozó apám képében. Talán a könnyelmű megítélésem vitt rá, hogy elhiggyem azt, miszerint egy korai befogadott családi személy nem okozhat semmilyen borzalmat a két személyes családi körünkben. Ugyanis a lelki érintkezés túlságosan is csekély volt ahhoz, hogy felhasználható zsaroló eszközt találjon. De becslésem hamar megcáfolódott. Emlékeimben folytonosan megelevenedik az az este. Annak az estének a szörnyű kimenetele, minek én is martaléka lettem. Anyám dolgos kezei rendszeres éjszakákat tettek kialvatlanná. Csekély bevételű szívónőnként foglalatoskodott, s napokat átölelve dolgozott. Apám ezügyben általános felfordulást rendezve kifejezte nem tetszését az éjszakai zajok miatt. Én ugyan, berögzült napi rutinnak vettem. Akkor azonban másként zajlottak le az események. A jellegzetes éles csörömpölő hangokra csakhamar én is kiestem a béketűrésemből. Felbőszült léptekkel léptem szüleim társaságába, de az elém tárult körülmények megmerevítették a végtagjaimat. Anyám elterült, kiszolgáltatott testhelyzete egy erőszakos lökést idézett elő szemeimben. Apám szorult ökle csak nyomatékot adott a helyzetfelismerésemnek. Azon perc, hosszan ápolt anyai szeretettel törtem rá apám figyelmetlen jelenlétére. Csakhogy a jól irányzott támadásom, erős mivoltja következtében, hasztalannak bizonyult. A fő összetűzésben alul maradtam vele szemben. A fölényes szerepben rögvest az asztal felületére estem. Mindez olyan hamar történt meg velem, hogy a megfelelő reakció idő birtokában sem tudtam volna kellőképpen elhárítani offenzív módszereit. A veszélyeztetett, nehezen ébredő percekben, fojtogató tevékenysége gerjesztette tovább a félelmet bennem. Jelenléte fogságában kezdett meghasadni bennem a küzdeni akarás, melyet egy fajlagos cselekedettel többszörösen elrendített a testemben. A kiesett intervallumban, határozottabb virtussal törte meg, egyedüli ártatlan és tiszta képviselő jellegemet, a szüzességemet.
Az első oltalmat adó világos nappalon melyet egy régen látott véres hold előzött be, drasztikus képeket elevenítettek fel az égitestet megcsodáló járókelőkben. Napok, sőt hónapok után sem ért be a tudat a fejembe. S ez becsléseim szerint, soha nem is fog. Ami még nyilvánvalóbb következmény, az az, hogy alattomos apámat elvitték, szigorú megfigyelés alatt tartva. Mialatt anyám lábadozása időszakában, kitartása lassacskán begyógyította az elszenvedett sebeket. Enyhülésben gazdag megállapítás viszont keresve se hatott volna örömtelibben, minthogy bűnös apám által, végül nem lettem terhes. Azonban, az elvégzett tett örökre kísértő bélyeget visel 3 mély heg formájában, megtépázott önbecsülésemen, mely bűntől átitatva elkísér majd életem bevégeztéig.
Lehet a sors idézte elő, hogy a borzasztó élményekben megleltem elhivatott feladatomat, melyet a múltam hibájából táplálok. Maga a tény, hogy felveszem a küzdelmet az erődibbik nemmel, még minimális indok arra, hogy fejlett ninjává váljak. A korai tapasztalat benyomása erősebb elkötelezettséget sodort magával. Elítélendőnek és megvetőnek éreztem, ha egy nő nem mutatkoztathatta rátermettségét egy erős férfivel szemben. Ha magyarázatot kéne adjak, ez a tényleges mozgató rúgója annak, hogy Genniné váltam. A sokszorozódó próbatételek nem adtak könnyű utat, hogy beteljesedjen eltökélt kötelezettségemet. Idővel viszont sikerült nagyobb léptekkel megközelítenem a célt, ami a szemem előtt lebegett.
A fordulat igazán a Chunnin vizsga letétele után pár nappal előtte következett be. Berögzült határozottsággal készültem az első megmérettetővizsgámra, mikor utolsó edzésem helyszíne hirtelen ismeretlen terepen volt kitűzve. Kuongare sensei alatt fejlesztettem tudásomat, de sosem tudtam miféle csapdákkal hálóz be akárhányszor beteszem a lábamat az edzés területére. Akkoriban Tyukio és Inna tartóztak a csapatomba. Idővel viszont Inna szüleit besorozták egy háborúban, - anyja jó gyógyító ninja és apja kiváló shinobi révén, - s kényszernek érezték maguk mögött hagyni a falút. Tyukio pedig gyámoltalan fiúként próbált helytállni mellettem. Nem tagadom, a hosszú gyakorlás után nagy ütemben beérett fizikailag mind szellemileg. A felkérést azonban, miszerint kössünk barátságnál szorosabb köteléket el kellett hogy utasítsam. Kapcsolatunk ellenére, kötelességünk volt részt venni minden edzésen. Legyen bármilyen szélsőségekig kicsúszott a viszonyunk. Ami fontosabb, hogy azon a helyen furamód különös látványba részesültem. Takigakure fájának teljes élet nagysága tárult fel előttem. Először elhinni se mertem. Később viszont a mesterem magyarázatul szolgáló szavai elűzték a kételyeimet.
- A feladat bent vár titeket! - a felhívásra összerezzentem, mert nagyon is tudatában voltam, hogy mi is rejtőzik ott bent. Valahogy nem akaródzót a parancsot teljesítenem, noha egy nap választott el az élesben zajló vizsgától. Tyukio egy szemrebbenést se vetve határozottan elindult, míg bennem kiteljesedett a felismerés első jele.
- Nem akarok veled harcolni! - kiáltottam, rendkívüli lelkierővel könnyeimet visszafojtva. Kijelentésem teljesen azonossá vált az edzés végével. A szellemi felmérésben bukással végeztem. Az érzelmeim túlságosan is kivetődtek a célratörő elmémre. Nem voltam képes külön választani a logikai ésszerűséget a baráti szeretettől, amit iránta éreztem. Bukásom dacára Tyukio érzelemmentes arckifejezéssel állt elémbe.
- Neked akartam adni... - szavai hallatán szemeim kikerekedtek, majd a visszafogott könnyeimet végül szabad felületre engedtem. Mindig is tudtam, hogy a szeretet két emberben két különböző mértékben foglal helyet. Ő mindig is jobban szeretett, s ezért felajánlotta volna a feladat legendás díját, a Hősök vizét. Értem.
Számtalan okot találtam arra, hogy miért nehéz megkülönböztetnem az őszinte érzelmet a hamissal szemben. De sosem hittem volna, hogy Tyukio az erősebbik nemet képviselve ennyire megváltoztat minden addigi előítéleteimet. Találtam a férfiakban annyi rosszat amennyit csak akartam. Viszont, mindezek mögött jó is társult a rosszakarók listájára. Tyukio sikeresen teljesített a vizsgán. Én viszont a nézeteltérések szülte edzésen letettem a Chunnin posztról. Úgy véltem, az én jellemvonásaim kevesek ahhoz képest, amit Tyukio tanúsított önzetlen cselekvésével. Feladtam a nagyobb lépcső foknál, és visszaléptem a kezdő lépcsőfokra. Természetesen a Gennin pozíció is már bőven eleget tett megannyi kiszenvedett erőfeszítéseimen. Jelenleg most két jelentős szerepet töltök be. Mivel a ninja karrierem úgymond "megállóba" érkezett, így most egy egyszerű bolti eladóként tevékenykedem. Mellette anyám gondját viselem, s gyakran felkeresem az egyedüli megnyugtató, féltétel nélküli köteléket, mely Tyukioval köt össze. Noha a köztes érzelmeinket még mindig elpalástoljuk egymás előtt. Annak ellenére, hogy baráti szeretettem már-már szerelmet idézett iránta. Természetesen mint minden ígért maradandónak ennek is korán vége-szakadt. Tyukio-nál rosszindulatú, valamint örökletes agyi trombózist diagnosztizáltak. Életének utolsó percei meg voltak számlálva. A kilátástalanság intervallumában már mindenki kezdte feladni a reményt iránta. Engem pedig mindez úgy érintett, mintha összeesküvést indított volna ellenem a világ. Amiben oly megszállottan hittem, hogy kivétel, váratlanul gyors halálra volt ítélve. De miért ez hatalmas ellentmondás? Minek a kivétel, ha az csak megerősíti a szabályt? Miért olyanok távoznak az élők közül, akik jogosan megérdemlik a hosszú, nyugodt életet? Ismét kételyekbe merültem, és végleg beleroskadtam régi, pesszimista önmagamba. A halálos ágyon azonban, szurkálódó kérdéseimre tényszerű válaszok érkeztek, melyek hitetlen hitt tűzét lobbantották fel bennem.
- Vedd el! - parancsolt rám, a felismerhetetlenig át szőtt oxigén csövek és géz kötegek látványában. Megsemmisült tárgyként temettem arcomat mellkasába, eddig sosem hallatott sírással. A fájdalom ingerküszöbét könnyed nekifutással törtem meg. Teljes élethűséggel megelevenítve egy vastag fémmel ötvözött pengét ahogyan a szívembe ékelődik. Kérését ellenben, teljes alázattal teljesítenem kellett. A bűntudat és az önvád fokozódott. Tartozásomat viszont kötelességemként tartottam. Elvettem. Nagy érzelmi harcok árán, kivételes dicsőséget nyújtó jutalmát. A Hősök vizét, mit az edzés helyszínén önálló trófeaként kitűztek. Ez azért is volt meghökkentő, mert generációkat követően nem volt példa ehhez hasonlóra. Másrészt, a falu egyedüli kincséról volt szó, amit nem minden jött-mentnek ajánlottak fel. Olyan híres shinobik nyerték el, akik mai napig is tartós elismerésben osztoznak. Dacára annak, hogy akkori teljesítményünk a ninjává válás felszínét súrolták, már első kézből megtapasztalhattuk mint jelent az, ha valami olyasmiért folyik a tét, amiért érdemes meghalni. Én viszont nemet mondtam a kísértésnek, és az ártatlan gyilkosság esélyének. Később mint kiderült, ez okozta a Chunninná válás megfosztott pozícióját. Tyukio ennek a kiérdemelt jutalomnak a birtokában is képes volt könnyedén lemondani róla, mint ahogyan az edzésen is kinyilatkoztatta. "Neked akartam adni..." Már akkor teljessé vált az emberközeli habitusa, amit halálos ágyán szintén ugyanolyan áhítattal tanúsított számomra. Lehet, hogy a sors humoros oldala által történt, hogy mihelyst a kezembe került a ősi emlékkel ruházott tárgy, nyugodt megbékéléssel mered rá a sivár, fehér plafonra. Élettelen, merev pillantása kifakasztotta a visszafojtott érzelmeimet. A hiánya kietlen űrt hagyott hátra. S ennek a tragikus kimenetelű elhalálozásnak az oka, hogy birtokban van ez az egyetlen kulacs, mi elmaradott képességeket képes a sebezhetetlenségig emelni. Persze, egy amolyan ígéretként megfogadtam, hogy használatát csakis halálközeli állapotokban alkalmazom. Ha tehetném, soha nem adnék rá alkalmat, hogy fölhasználjam. Az égett tudat, hogy Tyukio kezéből szakítottam ki még erőteljesebb indok, hogy ne használjam. Emlékezete ebben él. S jövőm kifürkészhetetlen útjának kiindulópontját a kezembe adta.
Vendég- Vendég
Re: Yuori Sakti
Deidara Vas. Márc. 23 2014, 22:41
Üdv nálunk! Az írásoddal nincs sok baj, viszont a szabályzatot nem tudom, mennyire olvastad át. D szintű Geninként lehet kezdeni az oldalon, te viszont, lehet csak véletlenül Chuunin vizsgát írtál az előtörténetbe, ami sokkal komolyabb. Szintén megemlítettél extra jutsukat, melyeket kezdésként nem ismerhetsz, illetve egy S szintű tárgyat, a hősök vizét, melyet S szinten lehet szerezni. (D szint után jön C, majd B, majd A, majd S). Szóval ezeket javítsd és írj rám, ha megvagy vele.
Deidara- Inaktív
- Tartózkodási hely : felhők felett
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.