Millia Rage

Név: MILLIA RAGE
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Kor: 13
Nem: nő
Kinézet:
Nagyjából 163 centiméter magas, vékony testalkatú. Haja csípőig ér, szőke, szeme kék.
Jellem:
Néha ridegnek tűnik, mintha jégből lenne, de szíve mélyén igazából kedves és kicsit félénk, ennek ellenére verekedős lány. Mindig körültekintő és megfontolt, felesleg dolgokat nem csinál.
Felszerelések:
• övtáska
• 10 shuriken
• 5 kunai
• 5 szenbon
• 5 m dróthuzal
• 5 füstbomba
• elsősegély készlet
• 5 robbanó jegyzet
Előtörténet
Nem tudom pontosan mikor születtem. Az igazi szüleimet nem ismerem, mindig azon gondolkozom, hogy miért hagytak ott az árvaház ajtaja előtt, milyen sorsot szántak nekem, hogy elhagytak. Január 1-jén találtak meg, egy hideg téli napon, ez lehet az egyik oka, hogy jégcsapnak neveztek a többiek már kiskorom óta. Nem nagyon voltak barátaim, az emberek féltek tőlem, mert elvertem egy nálam pár évvel nagyobb fiút. Ez sajnos a nevelőinknél sem volt jó pont.
A többiek nyilván nem gondolták volna, de azért elég érzékeny vagyok, és már nagyon elegem lett abból, hogy állandóan piszkálnak. Egy elborult pillanatomban kifutottam az árvaházból. A sírástól semmit sem látva az erdőbe rohantam. Nem nagyon emlékszem, minden olyan ködös, de egyszer csak elestem és legurultam egy lejtőn. A lábam nagyon fájt, rá se tudtam állni. Hirtelen megjelent egy konohai medikus ninja és begyógyította a sérülésem. Nagyon meglepődtem, hogy egy idegen segített rajtam, akit mindenki csak szekál. Ekkor döntöttem el, hogy ninja leszek, bár nem medikus, mert hozzám az annyira nem illik. Visszamentem az árvaházba, hogy elhozzam a csomagjaimat, hogy egy új életet kezdhessek.
Egy új élet kezdete…
Az első hónapok nagyon nehezek voltak. Megszokni az új környezetet, az Akadémiát. Itt szerencsémre lettek barátaim: egy lány, akit csúfoltak a szemüveg miatt, mikor megvédtem nagyon hálásan nézett rám, hamar összebarátkoztunk. Nem is értem mért piszkálták, hiszen nagyon kedves és okos. Saya (úgy hívják) azt mondta szerinte nagyon menő vagyok, aminek én örültem, talán ez volt életem első bókja. A másik barátom egy fiú lett (Usui), aki bár tanulásban nem jeleskedett, jól kijöttünk.
Rengeteget edzettem, az osztálytársaim gyakorlatilag azt hitték valami megszállott munkamániás vagyok, pedig ez egyáltalán nem igaz. Én inkább a lusta kategóriába tartoztam egészen eddig, emiatt is jó párszor kaptam fejmosást az árvaházban. Ha most visszamennék, szerintem rám se ismernének.
Végül elérkeztünk a Genin vizsgához. Nagyon izgatott voltam. Egy lépéssel közelebb kerülhetek az álmomhoz, hogy nagy ninja váljon belőlem. A terembe egymás után mentünk be. Nem izgultam, tudtam, hogy a kemény munkám jó eredményt fog hozni. Végül én következtem. Két feladat volt, az első a Bunshin no jutsu. Ezt sikeresen megcsináltam, nem volt túl nehéz. A másodikon egy kicsit meglepődtem, bár örültem a feladatnak. Azt hiszem ez igazán nekem való volt. Egy újonc genint kellett fegyver használata nélkül legyőzni. Ez elég könnyen ment, a vizsgáztatók elismerő pillantásokkal néztek rám. Remélem nem lett komolyabb baja szegény fiúnak, eléggé elterült a földön. Az új fejpántommal büszkén sétáltam ki a teremből. Saya (érte a harc miatt kissé aggódtam) és Usui (érte nem izgultam, elméleti feladat esetén kellett volna, az szerencsére nem volt) is átment a vizsgán.
Már nagyon várom a holnapot, hogy megtudjam, kivel leszek egy csapatban.