Ichikawa Eichi

Név: Ichikawa Eichi

Ország Tűz országa

Rang: Genin

Szint: D szintű

kor: 13 éves

Nem: Férfi

Felszerelések: Mindig fel van készülve egy kis csetepatéra az övtáskájában tárolt 10m dróthuzallal, 5db kunai-val, 5db shuriken-nel, 2db robbanójegyzettel és egy maszkkal. Ha esetleg hosszabb időre elhagyja a faluját, akkor magával visz egy hátizsákot is amiben több napi élelmet, némi folyadékot, váltó ruhát, 2db Fuuma Shurikent és egy elsősegély készletet tárol.

Kinézet: Átlagos magasságú, rendkívül sportos és jó alkatú. Barnás fekete haja és sárgás-zöld szemei vannak. A ruházata egyszerű. Általában fekete vagy piros színű ruhákat hord, bár sosincs rétegesen öltözködve. A fejpántját a homlokán hordja, bár nem mindig veszi fel. A nyaka körül mindig ott van a maszkja amit szinte sosem vesz le. A bal kezén a középső ujján hordja a családi pecsétgyűrűjét a kis ujján pedig egy másikat amit egy küldetés alkalmával szerzett. A bal fülében találhatóak még fülbe valók. Ezen kívül, a jobb kezén van egy kesztyű amit hárításra és védekezésre használ.

Jellem: Nyugodt, kissé makacs természetű. Sokáig tart a türelme, de ha valakinek egyszer sikerül ki húznia nála a gyufát, akkor kő kövön nem marad. Szemei mindig éberek. Nagyon sok érdeklődést mutat az olvasás után. Általában különböző filozófiai könyveket vagy más kalandokról szóló regényeket olvas. Másokkal nem igen találja meg a közös nevezőt, de a testvérével nagyon jól ki jön. Imád a testvérével együtt úszni, birkózni, de legjobban edzeni. Szereti a gyengeségeit erőnek be állítani, így a gyenge pontjait elrejtve.

Előtörténet: Főhősünk élete közel sem volt fenékig tejfel. Konohában született, egy száraz, nyár eleji napon. Ekkor családját több baj is sújtotta. Az édesanyja bele halt a szülésbe és emellett a család anyagi gondokkal küzdött és az apa is nagyon betegeskedett, de megpróbálták valahogy megoldani. Fő bevétel forrásuk a szálló és vendéglőjük volt a Houtei vegyes kereskedelemmel szemben. Nagyszüleit sosem ismerte, mert még a születése előtt meghaltak.
Sajnos ezzel együtt járt hogy Eichinek be kellett segítenie a családi vállalkozásba, bár valljuk be hogy ki takarítani, elmosogatni nem éppen eget rengető feladat. Helyzetét nehezítette hogy édesapja alkohol imádatba folytatta a felesége iránt érzett fájdalmat és ez miatt agresszív volt, hirtelen haragú és sokszor  meg is verte Eichit és Kiyoshit, de persze sosem ütöttek vissza, mert tisztelték az apjukat hiszen alapból jó ember volt. Ez miatt elzárkózott lett, nehezen nyílt meg mások előtt és félénkebb lett. Míg mások játszottak, ő inkább távolról nézte és könyveket olvasott. Nagyon szerette a kalandorok történeteit akik bejártak száz világot és rengeteg jóban volt részük. Szerencsére vagy balszerencsére az üzletük később beindult. Egyre felkapottabb hely lett és ezzel együtt egyre jobban nőttek Eichi feladatainak száma is, de a családi kassza tartalma is. Néhány év elteltével Eichi nagyon jól beletanult a szakmába és már odáig eljutott hogy a csomagokat is ő vigye, de még hogy főzni is tudjon, de még a részegeskedőket is ő tessékelje ki. Sajnos édesapja tüdőgyulladásban meghalt. Apja halálos ágyánál Eichi megígérte apjának hogy beiratkozik az akadémiára és később amikor erősebb lesz, védelmezni fogja az emberek, törvénytisztelő ember lesz és hogy ő nem fogja elkövetni ugyan azt a hibát, mint az apja. Apja halála után eladták a szállójukat és az érte kapott pénzből vettek egy lakást. Nem volt túl nagy, de alvásra és pihenésre épp alkalmas. Ezek után Kiyoshi tartotta el mindkettőjüket abból a fizetésből amit kapott. Eichi mindig csodálattal nézte bátyját Kiyoshit aki ekkor már Chuunin volt és kiemelkedő teljesítményt mutatott mint Shinobi és mint testvér. Ezen kívül plusz bevételt jelentett az hogy eljártak vadászni. Ez több okból is hasznos volt, mert így nem csak hogy plusz bevételt jelentett, hanem így Eichi megtanult szinte hangtalanul járni, vissza tartani a lélegzetét hosszabb ideig és nyomokat olvasni. Eljött az ideje, hogy ő is beiratkozzon az Akadémiára és a bátyja nyomdokaiba lépjen. Beiratkozása után, bátyjával együtt megkezdték az edzését. Ez legelőször csak fizikai feladatok voltak, mert a chakra irányítás nem volt az erőssége. Az akadémián töltött évei alatt nem jött ki túl jól a többiekkel. Mindig is az a zárkózott, visszafogott típus volt, de testvérével mindent megosztott. Ez miatt sokat piszkálták, de ő mind végig hű maradt édesapjának tett ígéretéhez és folytatta az Akadémián a tanulmányait. A tanárokkal már más volt a helyzet. Őket tisztelte és felnézett rájuk, bár néha-néha így is belekeveredett egy-két összetűzésbe. Szerencséjére a fizikai feladatok könnyen mentek neki hála a testvérével való közös edzésnek és mint kiderült nagyon tehetséges a chakra irányításában és a jutsuk használatában. Már ekkor szemmel látható volt az eredménye a rengeteg edzésnek és gyakorlásnak. Az elméleti részt ki nem állhatta. Őt inkább az új technikák, erőnléti feladatok érdekelték. Persze ez nem azt jelenti hogy buta lett volna és nem konyított semmihez. Épp ellenkezőleg, de ha valamit nem akar csinálni, azt nem is fogja csinálni. Testvére mindig mutatott neki egy-két trükköt amit mindig nagy ámulattal és csodálattal nézett. Az egyik ilyen alkalommal Kiyoshi nem csak egy trükköt, hanem egy teljesen új harcstílust is mutatott neki, amit a nagyapjuk egy tekercsben hagyott rájuk. Testvére látva Eichi gyors ütemű fejlődését, elvitte a közeli folyóhoz. Ezzel alkalma nyílt megtanulni a chakrája talpába való összpontosítását és a vízen járást. Első alkalommal amikor megpróbálta természetesen bele esett a vízbe és bőrig ázott, de nem adta fel. Egy hétig minden nap kijárt a folyóhoz és minden erejét bevetve próbálkozott. Végül egy hét múlva oda állt, behunyta a szemét, összpontosított és végül sikerült rá állnia a vízre és ezzel ezt a kihívást is maga mögött tudhatta. Szépen lassan közeledett a Genin vizsga, Eichi pedig egyre izgatottabb volt és egyre keményebben kezdett edzeni hogy a vizsgán a lehető legtöbbet tudja nyújtani a bírák előtt. Néhány álmatlan éjszaka és át edzett nap után, elérkezett a Genin vizsga. Ez volt életének a legelső nagyobb megmérettetése. A vizsga néhány kérdéssel kezdődött. Sajnos mivel nem nagyon beszélt másokkal, már csak a puszta megszólalás is nehezére esett. Egy kis nyögdécselés és néhány nyelve-nyögve kimondott válasz után következett a technikák bemutatásai. A két technika nagy szerencséjére a Kawarimi no jutsu és a Henge no Jutsu volt, amelyek éppenséggel a legjobban mentek neki.
Ezek után megkapta a fejpántját, amit egyből fel is vett és örömében elkezdett ugrálni. Ezután egy pillanatra megállt, felnézett az égre és a családjára és az apjának tett igéretére gondolt. Ezt követően nagyon izgatott lett, mert csak akkor tudatosult benne, hogy ezek után már elfogadhat küldetéseket és otthagyhatja az akadémiát és az osztálypadokat és sok kalandban lesz része, mint azoknak a kalandoroknak akikről régebben olvasott. A vizsga után a bátyja átadta neki a családi pecsétgyűrűt amit az apja a végrendeletében Eichinek szánt, aki azóta is büszkén hordja.

Elvégeztem a javasolt változtatásokat.