Kamakiri Mogami

Név: Kamakiri Mogami
Ország: A Fű országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: -
Kor: 14
Nem: ♂
Felszerelések:
övtáska, benne: 10 db senbontű, kevés élelmiszer és tápanyag tabletta,evőpálcika, egy tűzálló tasak, amiben főzni lehet, öngyújtó, kis kötszer
1 kulacs víz
1 db kunai
összetekerve egy hálózsák
Kinézet: Hosszú, barna haja van, középmagas, a szeme zöld. Ruganyos a járása, ruhái szürkék és zöldek. Falujának jelvénye az övén van. A hátán hordja hálózsákját, ha küldetésen van.
Jellem: Fürge észjárású, de nem szeret előre tervezni. Alapvetően vidám természetű, magabiztos. Szereti a kezében tartani a dolgokat. Szívesen van más emberekkel, de a túl nagy nyüzsit nem kedveli. Imádja a vicceket, azonban ő nem túl jó viccmesélő. Elég kritikus tud lenni. Könnyen feldühödik, azonban a türelmesebb testvérével eltöltött sok idő miatt tud uralkodni magán. Ha rossz a kedve szigorúan tilos piszkálni, mert erőszakos tud lenni, nem fogja vissza magát.
Technikák: -
Előtörténet:
Csodálatos volt ez az őszi nap a Kamakiri klán számára. Két erős, egészséges gyermek született..
- Két fiú! - jelentette be  a bába az apának, Kamakiri Tabako-nak. Kétpetéjű ikrek születtek: Mogami és Yoruki.
- Mindketten rendkívül kíváncsiak! - mesélték a szülők.
- Remek shinobi lesz belőlük! A családban mindenki ninja volt. Mia, a gyermekek anyja orvosi ninja, míg Tabako határőr volt, amíg el nem vesztette az egyik lábát.
Így visszavonult Miával egy apró faluba. Egy kis bambuszházban laktak, a falu szélén, már az erdőben. Tabako eltökélte, hogy gyermekeiből erős shinobik lesznek, nehogy úgy járjanak, mint ő, nyomorékan, szegénységben.

Kisgyerekként sokat jártak kirándulni, elmentek hosszú órákra, sőt gyakran kint is éjszakáztak. Mogami szerette a természetet, akárcsak a legtöbb ember a Fű földjén. Folyton rovarokat gyűjtött és figyelte őket. Kedvenc szórakozása a bogár-futtató verseny volt. Az apja észrevette érdeklődését és megmutatta neki, hogyan vadászik az imádkozósáska.  Mogami le volt nyűgözve és rögtön kikiáltotta kedvenc rovarjának. Csak azt sajnálta, hogy legújabb felfedezettjével nem fog tudni indulni a gyorsasági versenyen. Nem baj – gondolta – legfeljebb megetetem vele Yoruki leggyorsabb százlábúját, ha legyőz vele! Apja mosolygott, mikor látta mekkora örömet szerzett vele fiának.
-Figyelj! - mondta - Ez az állat családunk jelképe és névadója is egyben. Vigyázz rá és figyeld meg alaposan, mert sokat tanulhatsz tőle!

A faluban még három gyerek volt Mogamin és Yorukin kívül. Az egyikük szintén ninjának tanult és már az akadémiára járt, amival gyakran fel is vágott. Egy nap a frissen kapott kunaiával kérkedett és arról beszélt, hogy milyen nagy shinobi is lesz belőle. A másik két fiú csodálva, Mogami és Yoruki azonban rosszallóan nézték.
-Bizonyítsd be, hogy olyan jó vagy.
-Bármelyik felnőttet meg tudnám verni a faluban.
-Ugyan! - nevetett Mogami.
-Még minket se tudnál elfenekelni!
-Igazán? Küzdjünk meg! - felelte a fiú, majd küzdőállást vett fel. Mogami nekitámadt, de rögtön a földre zuhant vérző orral egy ökölcsapástól. -”Sosem szabad feladnom,” - gondolta - „nem számít milyen erős. Szemét.” A testvérére  nézett,aki messzebbről vetett rá aggódó pillantásokat. „Gyáva nyúl. Ő nem mert volna harcolni vele!” Lassan feltápászkodott és ellenfele szemébe nézett. Az elröhögte magát, elővette kunaiát és meglóbálta. -Na most gyere nekem, ha mersz, te szánalmas kis pisis! Mogami felüvöltött dühében és szó szerint nekiugrott a fiúnak. Vér fröccsent és Mogami már nem a haragtól, hanem a fájdalomtól üvöltött.  
-Én...én..nem akartam! - nyögte a fiú és eleredtek a könnyei.
A kunai átdöfte Mogami tenyerét.

Miután a keze újra teljesen használható lett, Tabako magához hívta fiait. -Ninják lesztek. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami valakit érhet, azonban nem lesz könnyű dolgotok. Edzenetek kell, hogy erősek legyetek. Ez nem csak fizikai edzésből fog állni.
Megtanítom nektek az alapokat a ninjutsuk használatához. Szeretném ha mire az akadémiába kerültök, ezek a gyakorlatok már mennének! Ha megfelelően haladtok, meg fogjátok kapni a régi felszerelésemet. De ne bízzátok el magatokat, kemény év áll előttetek!
Ha szorgalmasan dolgoztok leelőzhetitek a korotokbelieket. Ezzel elmagyarázta a fivéreknek, a chakra működését és keringetésének módszerét. Minden nap két órát erősítő gyakorlatokat végeztek, vagy a chakrakontrollt gyakorolták. Hogy fejlesszék képességeiket, és persze megkönnyítsék szüleik dolgát, ők vadásztak. Ez Tabako ötlete volt, de Mia nem örült neki. Véleménye szerint a gyerekeknek többet kéne játszaniuk. Azonban ennek ellenére ő is segített az edzésben. Két hónappal az akadémiai kezdés előtt elkezdték a testfelületi chakrairányítást gyakorolni. Hamar kiderült, hogy melyikük miben jó. Míg Yorukinak könnyedén ment a chakra irányítása, Mogami testileg jóval erősebb volt, ráadásul kétkezes, így hozzá a taijutsu és a fegyverforgatás állt közelebb. Apjához hasonlóan neki is jó érzéke volt a kamához, így ezzel gyakorolt Yoruki fakardja ellen.
-Légy olyan, mint az imádkozósáska - mondogatta apja - légy türelmes, gyors, váratlan. Imádta az imádkozó sáskákhoz fűződő dolgokkal traktálni őket, számára ez az állat egy kész istenség volt.
-Nem az számít, ki támad többször, hanem az, hogy ki talál. Az utolsó napi gyakorlat alkalmával sikerült Mogaminak egy különösen jó kombinációval testvére felé kerekednie. Diadalittasan kiáltott fel.
-Szép volt - mondta Tabako. -Azonban jól jegyezzétek meg: egyedül nem lehettek erősek. Azért vagytok testvérek, hogy segítsétek egymásnak. Sok éve ismeritek egymást, így tökéletesen kiegészíthetitek a másik stílusát.
Másnap reggel a ház bejáratánál búcsúzkodtak. Most pedig átadom a jutalmaitokat a kemény munkátokért. Yoruki egy szablyát kapott, Mogami pedig egy dupla kamát, ami sajnos már olyan öreg volt, hogy a próbálgatások során eltört.
-Váljanak hasznotokra. Apjuk átnyújtott pár papírt és egy kulcsot.
-Itt van a térkép, rajta a Fűrejteki lakásotok címe és hozzá a kulcs. Sok sikert! Nagy nehezen elbúcsúztak egymástól és Mogami meg Yoruki elindultak.

Az út eseménytelenül telt el, két nap alatt megérkeztek. Nagyon élvezték, hogy végre egy nagyvárosban lehetnek. A házuk megvételét apjuk intézte már korábban, a család félretett pénzéből. Sajnos ebből nem futotta egy padlásszobánál többre. Este volt már, gyorsan lepakoltak és el is aludtak. Reggel időben felkeltek, bekaptak pár falatot és elindultak. A baj abból származott, hogy nem is tudták melyik irányban kéne elindulniuk. Megkérdeztek egy idősebb gyereket, akin már ott volt a fejpánt.
-Merre van az akadémia? Most járunk először a városban.
-Egyszerű.Látjátok az a tornyocskát ott? - kérdezte és Fűrejtek széle felé mutatott.
-Az ott az akadémia.
-Köszönjük!
-Köszönjük!
El is mentek a megadott helyre és csodálkoztak, hogy az épület le van zárva fémkerítéssel és az egyetlen bejáraton csak felnőttek mennek be. Odamentek.
-Mit kerestek itt kölykök? - kérdezte morcosan a kapuőr.
-Már az iskolában volna a helyetek!
-Ez nem az akadémia?
-Ostobák! Hogy volna már ez az akadémia!
-Az akadémia az a nagy épület a központban!
-Köszönjük! -felelték gyorsan és futottak az akadémia felé.

Mikor megérkeztek csak egy kis leszidást kaptak, mert ez volt az első napjuk.
-De meg ne lássam még egyszer ,hogy késtek! - mondta a tanár.
Ezt az incidenst leszámítva nem volt semmi problémájuk, sőt az előzetes felkészítésüknek hála évfolyamelsők voltak. Legalábbis a gyakorlati részből, a tanulással még gondok voltak, de azzal sem komolyak. A vizsgákon átmentek és közeledett a geninvizsga.

A geninvizsgával egy probléma adódott: létszámra nem jött ki az osztály és kellett egy háromfős csapatot indítani. Arra való tekintettel, hogy Mogami és Yoruki voltak az osztály két legerősebb tagja, és ráadásul nagyon jól együtt tudtak dolgozni, belőlük lettek a kétfős csapat tagjai, legalábbis amíg harmadikat nem találnak. A vizsga abból állt, hogy mindkettejüknek meg kellett érinteniük a senseit. Bújócskával kezdődött.
-Yoruki! -súgta oda testvérének Mogami.
-A Henge no Jutsuval kéne elkapnunk. Utolérni úgyse tudnánk, jóval gyorsabb mint mi.
-Oké, átváltozom egy bokorrá!
-Meddig tudod fenntartani?
-Ameddig csak kell. Ha nem sikerül, nem lesz semmi esélyünk.
Mogami elkezdett futni. „A Henge no Jutsut ő is ismeri, szóval bárhol lehet. És biztos, hogy tovább fent tudja tartani, mint Yoruki.” Felmarkolt egy csomó kavicsot. Majd lassan elkezdett sétálni. „Csak tarts ki amíg megtalálom!” Mogami az erdőt nézegette, hátha talál egy oda nem illő bokrot. Keresése sikerrel járt: négy perc után egy tisztáson talált egy bokrot, aminek a tövében a fű le volt taposva. Egy tüskebokor volt. „Mi van, ha átverés? Csak nem azt akarja, hogy vessem neki magam egy ilyen szúrós izének? Nos, lássuk beválik-e!” Fogta magát és a kavicsokat hozzávágta a bokorhoz.
-Aú! Ez fájt! - mondta a bokor és egy pukkanás kíséretében a sensei-jé változott. Mogami rögtön rávetette magát, de csak a földet érte.
-Egy kicsit gyorsabbnak kéne lenned!
Megkezdődött a fogócska. Fél óra után Mogami szíve hangosan zakatolt, ő meg lihegett. Minden porcikája izzadságban úszott. Azonban látta, hogy közel a győzelem.
-Látom nem bírod. Ilyen állóképességgel nem lesz belőled genin!  
Mogami közelebb lépett, a sensei pedig hátra. „Még két lépés.” Lépett még egyet. A sensei hátra. Lépett még egyet. A sensei hátra.
Mogami előre vetette magát, a mestere meg hátra szökkent. Egyenesen Yoruki karjaiba.
-Juhúúú! - kiáltottak fel egyszerre.
-Oké srácok, ez szép volt.
Átmentetek.

Hamar összeszoktak a sensei-el, aki nem bizonyult túl szigorúnak. Sajnos csupa C és D-szintű küldetést kaptak. Így hát a csapat letörve edzett Fűrejtekben, várva, hogy mikor kapnak már egy rendes küldetést. Hát a küldetést nem kapták meg, azonban kitört a háború és Kusagakurét megtámadták. Most mindennél fontosabb, hogy erősek legyenek. A senseiüket elküldte a vezetés, hogy információt szerezzen az ellenség állásairól, azonban nem tért vissza már egy jó ideje, feltételezhetően elkapták. Mogami egyenlőre elvált testvérétől, hogy saját képességének megfelelő mestert találhasson.