Öregerdő

Hatalmas, átláthatatlan vadon. A kor és a  bomló növények áporodott szaga üli meg a levegőt. A fái magasba törnek, odúk és kusza ágak jellemzik őket, miközben sokat megtartanak a tenger felől hűvös áramlatokkal érkező csapadékból, így a dús aljnövényzetet alkotó fűfélék és páfrányok mellett egyes területeken valóságos gombamezők nőnek, melyek nagyszámú spórát szórnak szerteszét.
A hirtelen csapadék gyakran alámossa a talajt, így az esetleges utazóknak nem árt óvatosnak lenniük. Az ösvényeket hamar benövi a növényzet, így az óvatlan utazó könnyen csapdába eshet ebben a  nyüzsgő, zöld labirintusban.

// Labirintus - Hisao kalandja //

A világ végén állsz. Érzed ennek a ténynek minden súlyát. Egyedül vagy. Ha szentimentálisan gondolkoznál, gondolhatnál arra, hogy ezt a küldetést azért kaptad, hogy a csatákban elveszített társaid miatt egy kicsit pihenhess. De ha fel is bukkan ez a gondolat a fejedben, a harcban edződött katonás gondolkodásmód nem engedi elfeledni azt a tényt, hogy elég erőd van ahhoz, hogy ellenségeid szeme elől elrejtve, feltűnés nélkül végezd el a küldetésed és számolj le az esetleges nehézségekkel.
A hokage személyesen bízott meg vele. Nem voltak érzékelhető tanúi a megbízásodnak. Gyorsan adta ki az utasításokat, nem magyarázkodott. Csak annyit mondott el, amennyit szükségesnek ítélt. A dolgod, hogy leszállíts neki egy tekercset, mely olyan tiltott technikát tartalmaz, mely keresztül húzhatja a Víz szövetség terveit. Az, hogy rád bízta, jelezte, hogy a küldetés valóban fontos.
A tekercs pedig itt volt, ebben a zöld vadonban, valakinek pedig őriznie kellett. Viszonylag homályos utalásokat kaptál csak a pontos helyére, talán mert ennyire messze a nagy nemzetekről, ritkán járnak kémek, azt azonban tudtad, hogy emberi kéz nyomát kell keresned, olyan helyet, ahol hosszabb-rövidebb időre többen is menedéket találhattak.
Négy napja járod az erdőt, lázasan kutatva a megfelleő irányt. Már érzed az erdő hatalmas méreteit. Az elmúlt éjszakákon pedig szokatlan álmok zavarták a pihenésed. Talán csak a vízpárával teli fojtott levegő az oka. Mindenesetre pontosan fel tudod idézni a részleteit: három köpenyes gyermek ugrál körülötted. Nevetnek, vígan játszadoznak a felszereléseddel. Megébredve azonban, ha ellenőrzöd,  látod, hogy minden a helyén van.
Egy gombaligetben állsz, és biztosra veszed, hogy figyelnek.

// Labirintus - Hisao kalandja //


A hős mély magányát megtöri az idézés nyomán megérkezett segédsereglet, mely gyorsan és hatékonyan szétszéled a szélrózsa minden irányába, hogy kutasson. Az elátkozott erdő kerek közepén egyszer csak rövid vakkantás hangzott fel. Az egyik felderítő hangja, egyszerre ijedten és meglepetten. Egészen közelről. 
Néhány fával arrébb, meg is látod a vakkantás okát: a kutya egy hevenyészett, indákból szőtt hálóban leng a magasban, dühösen tépve az, hogy kiszabaduljon. Amatőr hibának tűnhet, de olyan vastagon borít mindent az avar, hogy igen nehéz lett volna kiszúrni a csapdát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez az esemény elő is csalt egy ismeretlen figurát.
-Menjetek el! Nincs itt semmi keresnivalótok! -gyerekhang hangzik a magasból. Az egyik fa ágán állva észre is veszed a jellegtelen, barna köpenyt viselő gyereket, aki azonban nem vár arra, hogy válaszolj, gyors mozdulattal dob maga elé néhány makknak tűnő tárgyat, melyek hatékony füstbombának bizonyulva pillanatok alatt sűrű, szürke füsttel borítják be a fát, melyen áll.
-Ilyen kölyök van még erre legalább kettő. Tele van a szagukkal a környék. - tolmácsolja Pakkun az újra összesereglett falka  jelentését, miközben a kavargó füstöt figyeli. Egyértelmű a helyzet, a gyerek hazaküld titeket, és visszavonul. Épp csak azzal nem számolt, hogy nem olyan egyszerű túljárni egy hozzád hasonló tapasztalt veterán eszén. Így aztán ha úgy akarod, könnyen utolérheted hogy nyakon csípd. Ha azonban inkább arra vagy kíváncsi, hová indul, követheted távolabbról, és láthatod, hogy egy újabb gombaligetben egy hasonló alacsony köpenyes alakhoz csatlakozik, majd szembe fordul veled.