Tauto Yukina

norcimorci írta:
Név: Tauto Yukina
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Szint: D
Kor: 12
Nem: Lány
Felszerelések:
Övtáskája van ,amiben 5 kunait ,5 shurikant , egy10 méteres dróthuzalt ,10 darab robbanójegyzetet és egy elsősegélykészletet tárol.
Kinézet: Fekete hajú ,barna szemű ,ovális arcú lány. Nagyjából 165 centi magas ,erős testalkatú tanuló de nem fiús. Kora ellenére viszonylag fejlett testileg (ami miatt sokszor szégyenli is magát) de mindezek ellenére sem mondható nőiesnek. Ruhája általában fekete ,szürke vagy barna és soha nem visel semmilyen ékszert vagy kiegészítőt. 
Jellem:  Egy viszonylag türelmes ,erős akaratú ugyanakkor hallgatag és olykor mogorva lány. Gyakran saját gondolataiba mélyed és olyankor nem tanácsos kizökkenteni. Hajlamos dühkitörésekre ,mikor rossz kedve van de amúgy semmilyen érzelem nem szokott látszódni az arcán. Főleg a fiúkkal jön ki jól ,mert a legtöbb lánnyal nem találja meg az összhangot.
Előtörténet: 

Hogyan is kezdjem?  történetem nem egy világrengető ifjúsági regény és nem egy szívszorító sztori. Nem mondom ,hogy átlagos...mert végül is mi az átlagos? Vannak benne szomorú ,vicces és örömteli részek. De nem húzom az időt...
Konohában születtem a Kyuubi támadása után öt évvel. Konohában nevelkedtem és az egész eddigi életem ide fűződik. Jelenleg további négy családtagommal élek egy fedél alatt. A nagyanyám egy szigorú idős nő ,akinek nagyon nem tetszik ,hogy ninja lettem. Ezért a nagymamámmal eléggé rossz kapcsolatom van. Szerintem ,ha nem a szüleim látnák el ,akkor ki is tagadna. A szüleim egy kis fogadót üzemelnek ,ahol az átutazó kereskedők és ninják szállnak meg. (A szüleim történetét kicsit később mondom el). Továbbá van egy húgom. Egész életemben a legnehezebb dolog az volt ,hogy elviseltem a húgom borzalmas természetét. A testvéremmel folyamatosan veszekszünk ,ráadásul kicsit féltékeny is vagyok rá. Mivel ő nem shinobinak készül ,ezért ő az anyám és a nagyanyám szeme-fénye. A húgom pont ezért el van kényeztetve és ezért pont olyan elviselhetetlen viselkedése van mint ,amilyen anyámnak volt ,mielőtt találkozott volna apámmal. Szürkének nem mondanám a mindennapjaimat mert szinte minden egyes nap egy külön forgatókönyv. De a többit csak az után mondom el ,hogy leírtam az előzményeket.


Első körben édesanyám történetét mesélem el. Miért? Mert neki közel nem volt olyan mozgalmas élete mint apámnak.
Édesanyám a Víz Országában látta meg a napvilágot egy kereskedőcsalád lányaként. A nagyszüleim nagyon örültek mert nagymamám eléggé beteges nő volt akkoriban és ezért anyám egyedüli gyerekként született. Szüleitől a Tamaki Ryuuko nevet kapta.
Mivel a nagyapám kereskedő volt ,anya hamar megtanulta ,hogyan kell valakit módszeresen meggyőzni (ezt a későbbiekben én és apám is megsínylettük). Mikor hat éves volt a nagyapám még meg is jegyezte: " Ebből a lányból egyszer remek üzletasszony lesz." 
Azonban a boldog ,bőséges évek elmúltak. Nagyapám csődbe ment. Bár nem volt rossz üzletember de nem tudott sokáig versenyezni a nagy múltú kereskedőcsaládokkal. Mikor már látta maguk alatt a "szakadékot" ,nagyapám összeszedte minden maradék vagyonát és családjával elhagyta a Víz Országát. 
Végül Konohában akartak szerencsét próbálni ,ahol végül le is telepedtek. Nagyapám építői munkás lett ,nagyanyám pedig otthon maradt ,hogy vezesse a háztartást és hogy hölgyet neveljen a lányából. Az évek folyamán anyám a szigorú neveltetés miatt tényleg úri hölgynek tekintette magát ezért eléggé fennhordta az orrát. Egy idő után már nem játszott a többi gyerekkel ,mert félt ,hogy összepiszkolja a ruháját. Mire tizenhat lett ,anyámnak már híre volt a faluban. Minden vitában neki volt igaza (akkor is ha nem) és mindig mindenkit irányítani akart. Összegezve anyám egy fekete hajú szépség volt borzalmas természettel.
Anya személyisége azonban enyhe fordulatot vett mikor nagyapám (aki akkor volt 45 éves) megbetegedett. Mikor anyám meghallotta a hírt ,azonnal rohant a kórházba. A nagyapám a harmadik emeleten volt egy egyágyas szobában (ez fontos) közvetlenül az ablak mellett. Anya az apja kérdésére kinyitotta az ablakot. Ekkor történt az ,ami gyökeresen megváltoztatta anyám életét. Az ablakkeret (nem tudni hogyan) kiesett a helyéről és egyenesen apám fején landolt ,aki akkor szintén kórházba volt (legalább nem kellett messzire menni). Szóval így ismerkedtek meg a szüleim. Nem túl romantikus igaz? Alig az eset után egy évvel anya hozzá is ment apámhoz.


Viszont most ,hogy apámhoz értünk át is térnék az ő életére ,mert az ablakos esettől már ő volt a meghatározó személyiség az életemben. 
Apám Konohában született egy shinobi családba. Apja jhonin ,anyja chuunin volt. Második gyereknek született a családba. A nővére ugyanis 7 perccel előbb született mint ő. Az apai nagyszüleim nem nagyon foglalkoztak az elnevezéssel. Lányuknak a Tauto Hitori nevet adták ,apámat meg Tauto Futari nevezték el. 
A szültésétől kezdve az apámhoz legközelebb álló személy az ikernővére volt. A szüleik folyamatosan küldetésekre jártak ,ezért ismerősökre és barátokra voltak bízva napokig. Egy ilyen helyzetben természetes ,hogy a testvér-testvér viszony jóval erősebb mint a gyerek-szülő viszony. Ráadásként még az is hozzájárult a kapcsolatukhoz ,hogy tökéletes ellentétei voltak egymásnak és pont ezért ki is egészítették egymást. Amíg apám volt a hallgatag ,engedelmes kisöcs ,addig a nővére folyton megszegte a szabályokat és mindenkinek visszaszájalt.
Mikor nyolc évesek lettek ,apjuk beíratta őket az Akadémiára ,bár a nagynéném nem akart shinobi lenni. Az iskolában az is kiderült ,hogy nem csak viselkedésre de tehetségre is különböznek. Apám a ninjutsuban jeleskedett míg a nagynéném a genjutsuban. 
 Az akadémiai életük jobban nem is alakulhatott volna. Mindig segítettek egymásnak a különböző technikákban és mindig nevettek egymás hibáin. Végül mind a ketten sikeresen elvégezték a genin vizsgát. Érdekes módon mind a ketten ugyanabba a csapatba kerültek. Mivel ismerték egymás képességeit és határait ,könnyedén megcsinálták az összes rájuk bízott "D" és "C" osztályú küldetéseket. Mikor elérkezettnek érezték az időt ,jelentkeztek a chunin vizsgára. Természetesen mindketten megkapták a chunin rangot bár ettől fogva közel nem tudtak annyit együtt dolgozni. Az egyik ilyen külön véghezvitt küldetés során ,a nagynéném súlyosan megsérült és kórházba szállították. Mikor apám meg akarta látogatni... a fejére esett egy ablak   így ő is kórházba került. Mikor magához tért az édesanyám ott volt mellette ,hogy bocsánatot kérjen. Természetesen (anyámhoz híven) veszekedés lett a vége. A kapcsolatuk mind a mai napig amolyan se veled se nélküled szerelem. 


Másfél évvel azután ,hogy a szüleim találkoztak ,megszülettem én. Anya kicsit csalódott volt ,hogy lánynak születtem ,mert azt tervezte ,hogy ha fia születik ,akkor az apjáról nevezi el. Nagyanyám sem volt elragadtatva a boldogságtól ,hogy lány lettem ezért köztem és a nagyanyám között már a kezdetektől fogva van egy bizonyos ellentét. Apának viszont én voltam a tökéletes kislány. Anya mesélte ,hogy volt olyan ,hogy napokig nem ment új küldetést felvenni ,hogy velem lehessen. Gyakran apám nővére is átugrott ,hogy megnézze ,mennyit nőttem. Bár nem túl gyakran tette ezt mert enyhén szólva nem jöttek ki az anyámmal. Viszont apám nővére soha nem ment férjhez. Mindig a hivatásának élt de elmondása szerint neki bőven elég volt a gyereknevelésből (ekkor rendszerint rám nézett és pajkosan mosolygott). Legalább is így mesélte apám.
Három éves koromban minden megváltozott. A nagynéném és az apám ismét közös küldetésen vettek részt. Azonban ezúttal nem volt elég a tökéletes összhang. Mérges gázt vetettek be ellenük ,ami sejt szinten rongálta a szervezetüket.
Apámat még időben szállították kórházba de a nővére már nem volt ilyen szerencsés. A nagynéném meghalt még mielőtt az erősítés megérkezett volna. Apában pedig a méreg súlyos károkat okozott. Végül apámnak le kellett mondania a hivatásáról. De nem ez volt a legmegrázóbb apámnak ,hanem a testvére elvesztése. Hónapokig nem ismertem az apámra.
Mire apa összeszedte magát ,addigra anya megoldotta az anyagi kieséseket. A családi ház három használaton kívüli szobáját kiadta és az előkerti ,régi teaházat kis étkezővé alakította ,ahol ételt szolgált fel a megszállt vendégeknek. Mikor apa is beszállt az üzletbe ,újra a régi hangulata volt a háznak.
A következő fontos pont az életemben Homokrejtek támadása volt. Én magam nem mentem el aznap a chunin vizsgára. Csak arra lettem figyelmes ,hogy hirtelen nagy zűrzavar lett a városban. Mikor értünk is eljött két chunin ,hogy az óvóhelyre vigyenek minket ,az út során láttam ,hogy milyen kitartóan küzdenek a falúért a falu ninjái. Ez volt az a pillanat ,amikor én is ott akartam lenni ,hogy harcoljak. Ekkor csak hétéves voltam ,tehát még nem késtem le semmit. Elhatároztam magamban ,hogy ha túléljük ,akkor megmondom a szüleimnek az elhatározásomat.
A támadás után és miután rendeződtek a dolgok ,a szüleim elé álltam és elmondtam ,hogy ninja akarok lenni. Hááááát ...kaptam hideget-meleget. A nagymamám és az anyám hevesen ellenezte a dolgot mondván ,hogy egy igazi hölgynek nem illik "verekedni". Csak akkor már mindegy volt. Beszélni nem szerettem sose és sosem bírtam egy helyben ülni tehát ez már lehetetlen küldetés volt. 
Ezúttal is apa volt az egyetlen ,aki támogatott a döntésemben. Titokban elment elintézni a dolgokat. 
Mikor nyolc éves lettem végre átléphettem az Akadémia kapuit. Női felmenőimet pedig ekkor már nem érdekelte a dolog mert ugyanebben az évben született meg a húgom Katsuyi.
Az akadémián töltött évek alatt kiderült ,hogy a taijutsu alapjait nagyon könnyen elsajátítom és használom gyakorlatban (mint például a shuriken használatát). Azonban mindezek ellenére átlagosnak tanulónak számítottam mert a chakrakontrollom nem volt épp zökkenőmentes. 
Négy év alatt a hallgatag és mogorva viselkedésem miatt kevés barátot szereztem. De én boldog voltam ,hogy velük lehetek és minden iskolában töltött nap egy kaland volt számomra. Vártam a napot ,hogy végre megkaphassam a homlokpántomat.
 A genin vizsgát végül is úgy két napja tettem le. Emlékszem még ,hogy előtte levő nap már nem bírtam enni semmit. Otthon a családot természetesen ez nem érdekelte. A húgom elvitte a cuccaimat mint mindig ,anya porig alázott már megint ,összevesztem a nagymamámmal...már megint és összenevettem apával...megint. Bármennyire tűnt egy átlagos napnak ,akkor sem tudtam aludni. Apa próbált biztatni és nyugtatni ,hogy sikerülni fog...de hiába. Percről percre idegesebb lettem. 
Végül karikás szemmel keltem ki az ágyból és a vizsga kezdete előtt két órával már elindultam az Akadémiára. Utólag visszanézve könnyű feladataim voltak de akkor és ott felértek tudósoknak is nehezen megválaszólható kérdésekkel. A vizsgafeladat (szerencsémre) az alakváltás volt ,amihez közel nem kellett olyan erősen egy helyre koncentrálni a chakrát. 
Végezetül annyit mondanék ,hogy boldog vagyok ,mert átmentem. Boldogan lebegtettem apám előtt az újonnan szerzett fejpántomat és nevettem (amit ritkán szoktam). Apa könnyes szemmel ölelt át és gratulált. A lelkemre kötötte ,hogy ha már ezt az utat választottam ,akkor legalább olyan jónak kell lennem mint a nővérének. A szemeiben ekkor a keserűséggel vegyes boldogság könnyei csillogtak.