Bábos és Mr. Nyúl

A szél finoman fújja az arcomat. Velem szemben két civil állt dühös szemmel engem nézve. Nem viseltek fejpántot, de sejtettem, hogy civilek, mert semmi fegyverzetben nem voltak, egyszerű izomagyak voltak hétköznapi ruhában. Ja igen, és majd elfelejtettem mondani de Kirigakure területén vagyok elvileg, legalábbis az egyik határ menti falu közelében.
- Hagyjatok utamra menni. - mondom teljes mértékben nyugodtan - Nem akarlak bántani titeket, csak szeretném járni a magam útját.
- Kussoljá be! - ordít rám az egyik. Nem látunk itt szívesen Sunai rohadék. De nem úszod meg, hogy a földünkre léptél! - és fenyegetően felém kezd el lépkedni.
- Egek, egek... - csóválom a fejemet, bár köpönyegem miatt sok nem látszik belőle.
A fickó előreugrott, hogy rám vesse magát, ám én csak arrébb táncoltam, és öklömet a gyomrába fúrtam, amitől csillagokat látva elterült a földön. A másik meghátrált, de a szeméből ki tudtam olvasni, hogy hezitál. Elmeneküljön, vagy maradjon? Fújtam egyet, majd lépek egyet-kettőt felé. Talán ösztönből, de ő is hátrált egy-két lépést. megmozgatom kicsit a kezemet. Úgy tűnik még egy alakot ki kell ütnöm.

Jól esett sétálás. Már rég sétáltam ilyen, jót, főleg, hogy végre elszabadulhattam a nagyvárosból, persze, azért teljes felszerelésben kellett járnom a határt, csak nem értettem miért, amikor úgy sem jön ide senki. Egyszer csak hangokat hallottam. Nem is hangokat, inkább ordibálást, ezért elindultam abba az irányba. Természetesen nem siettem el, mivel csak azt gondoltam, megint valami árus veszekedik a vevővel, de amikor odaértem más fogadott. Egy férfi feküdt, a földön, onnan nézve eszméletét vesztettnek tűnt. Tőle nem messze, egy homokszínű köpenyben állt egy ember és vele szembe, egy másik, aki még innen nézve is rémültnek tűnt.
~ Aj, nekem mindig megcsinálják a munkát. ~ gondoltam magamban.
Több sem kellett nekem, bármennyire is ellen akartam állni, beugrottam közéjük.
- Kérem, uraim! Szerintem el lehet ezt máshogy is intézni! - mondtam nekik.
Feltűnt, hogy a homokszínű köpenyessel valami nem stimmel. Akit valószínűleg kiütött, elég nagy darab volt és most mégis ott fekszik. Arra gondoltam, hogy ez az ember, vagy nagyon ügyes, vagy nagyon erős, még ha annyira nem is látszik rajta.
- Uraim, mi a vita tárgya? - 
Reméltem, gyorsan el tudjuk intézni a dolgot, és nem kell esetleg nekem is beszállni, ebbe az agresszív véleménycserébe.

Ahogy közeledek a fickó felé egyszer csak egy újabb alak jelenik meg, és felénk szól. Mindketten a hang felé fordulok, és míg a másik fickón a remény sugarai jelentek meg, én csak összehúztam a szemem, és hümmögtem egy sort. Majd megállok, és miközben továbbra a fickót nézem a testemet is felé fordítom. Eközben a másik inkább menekülőre fogta, de azért hátra kiállt, hogy az új fickó is megértse.
- Még el foglak kapni egyszer Sunai féreg. 
Természetesen ledobhattam volna egyetlen kunaial, de úgy véltem pazarlás lenne számomra, így csak álltam nyugodtan, és a Kiris Shinobit tanulmányozom. Végül megszólalok.
- Üdv. Mond csak nincs kedved békén hagyni, és hagyni tovább menni? ez a két alak nekem jött csak mert Sunagakuréból származom, de csak meg tudunk egyezni vérontás nélkül, hát nem? - mondom barátságos, közvetlen hangon, persze közben a köpenyem alatt a tantom markolatára helyezem a kezemet, hogy védekezni tudjak az esetleges támadások ellen.

Mind a ketten felém néztek. Még mindig nem kaptam választ a kérdésemre, de közben a másik férfi már futásra is fogta, úgyhogy csak a köpenyes maradt. Miután elindult, még visszaüvöltött egy mondatot.
- Még el foglak kapni egyszer Sunai féreg. -
Ettől sikerült megértenem a dolgot és nem is értettem, hogy eddig miért nem volt világos számomra, hogy ez az ember valószínűleg sunagakurei. Vegyes érzelmek öntöttek el. Egy pillanatig nem tudtam, hogy most mit kéne tennem. Öljem-e meg? Kergessem el? Hagyjam tovább menni? Fogalmam nem volt róla mit csináljak, ezért inkább a második lehetőséget választottam.
- Ha tényleg a Szél országából érkeztél, fel kell hogy szólítsalak, hogy távozz! - mondtam, a férfinak, majd lenyúltam a shurikentartómhoz és megfogtam, két shurikent, hogyha baj lenne tudjam őket használni.

Úgy láttam, a köpenyes tag nem akart elmenni. Ezt sajnálatosnak találtam, mivel éreztem, hogy ebből harc lesz. Valamit elővett a köpenyéből, és a földre állította. Csak akkor láttam, hogy az egy tekercs volt. Még utoljára rámszólt, hogy elkerülhetjük a harcot, de mivel nem mutatott semmi féle tiszteletet, ezért csak egy lehetőségem maradt. A harc. Nem tudtam mi lehet a tekercsben, ezért még egy ideig hezitáltam, hogy mit tegyek. 
~ Támadjam meg a shurikenekkel? Vagy rontsak rá a ninjatoval? Vagy egyszerűen ököllel támadjak neki? ~ 
Nem tudtam eldönteni hogy most mi legyen. Végül a shurikenek mellett döntöttem. Előhúztam a shurikentartóból a két shurikent, majd elhajítottam az ellenfelem irányába, amilyen gyorsan csak tudtam.

Amennyiben kivédi a támadásom, előveszem az egyik ninjatomat a hátamról és várok az ellenfelem támadására.

A fiú válasz helyett inkább csak támadást indított felém, de semmi gond. Ahelyett, hogy kerülgettem volna, a tekercsemből előidéztem a Sáskámat. A füstfelhőből az alak hallhat két tompa PUFF-PUFF-ot, ahogy a kunaiok beleálltak valamicskét a báb testébe. Chakrafonalak már a bábon voltak, mire a szél elfújta a maradék füstöt, és ahelyett, hogy vártam volna, a srác meglepődését kihasználva támadásba lendítem a bábom. Egy halk kattanás, ahogy a rugós szerkezet aktiválódik, amely után a sáskám szinte kilő az ellenfél irányába. Négy sáskakar végén villan meg a kaszapenge, ahogy a kitörő sáskával próbálom felhasítani a fiú mellkasát 4 irányból. Ellenséges területen vagyok, így nem finomkodhatok. Vagy én, vagy ő veszik oda. Viszont gyorsan le kell tudnom a fiúval való harcot, mielőtt az izomagyunk rám szabadít még egy pár tucat shinobit.

Miután eldobtam a shurikeneket, az ellenfelem megidézett valamit. A füstből, csak két halk puffanás volt kivehető, amik valószínűleg az én dobófegyvereim volt.
~ Mi a francba akadtak meg? ~
Több sem kellett nekem, ahogy feltettem a kérdést, már felém száguldott valami fura tárgy, gondoltam, hogy egy báb. Nem láttam pontosan, hogy mivel támadt, de nem is akartam inkább megtudni, ezért felugrottam egy közeli fára, hogy kitérjek a támadás elől. Miután felugrottam a fára, majd a kézpecsétek elmutogatása után, aktiválásba hoztam, a Kirigakure no Justu-t, amitől a környéken letelepedett a köd, de ez persze nekem nem volt baj, hisz ilyen környezetben is, Kirigakurei shinobiként, meg kellett állnom a helyemet. Ezután, szintén a megfelelő kézpecsétek után, létrehoztam és sima klón-t melyeket elindítottam, az ellenfelem irányába. Eközben az övtáskámból elővettem és kunait és mindkettőre helyeztem egy-egy robbanócetlit. Az egyik kunait, beraktam a shurikentartóba, ahonnan kivettem a két shurikent, a másikat pedig elindítottam, az ellenfelem irányába, hogy a klónokkal együtt odaérjen az is.

Amint odaér a Bábos fickóhoz a kunai felrobbantom. Miután felrobbant leugrok a föld-re és megpróbálok létrehozni két vízklónt, melyeket később még használni tudnék a csatában.

A gyerek csak úgy egyszerűen felugrott az egyik közeli fára a kis szemtelenje. No mindegy, a lényeg, hogy a támadásom annyira talált, mintha csukott szemmel akartam volna Dartsozni. No mindegy. Egyszer csak ahogy már indítanám a Sáskámat utána furcsa köd kezd el terjengeni. Eh... Ezért gyűlölöm ezt az országot. A köd miatt sokkal kisebb a látó határ, ami miatt igencsak megjárhatom, ha nem figyelek. egyszer csak árnyék alakra leszek figyelmes, és a gyerek közeledni kezd. Máris mozdítom a bábom, hogy kaszával felé ugorva felhasítsa őt. Azonban ahogy a penge eléri, már bukkant is. Fejem reflexből a fa felé ugrik, és még időben észreveszem a közeledő kunait. Sajnos a Sáska túl lassú lett volna a kivédéshez, így megpróbálok hátraugrani, ám sajnos nem voltam elég gyors, és egy robbanás messzire sodort el. Miután keményen földre érkeztem nyögve tápászkodok fel. A chakrafonalak szerencsére nem sérültek meg, és nem kerültem túlzottan messze a bábomtól. Miután talpra kecmergek elején kissé lassan, de végül gyorsabban kezdek el rohanni, miközben bábomat mozgatom, hogy kövessen. Nem tudom merről jöttem, de el akarok távolodni. Elvileg ez a köd technika csak kis terepet fed le, így lehet szerencsém lesz és kikerülök a hatóköreiből, ha meg nem a fiú lépteiből akkor is meg tudom állapítani, ha követ. Hátra-hátra pillantgatni állandóan kellett, hogy bábommal utolérjem magamat, majd tovább mozogjon. El kell rejtőznöm minél előbb. Ha más nem maradt, akkor a ködön belül kell megküzdenem vele. Ezesetben hamarosan piszkosul kell majd játszanom.

Egy hátránya volt a ködnek. Bármennyire is kiképeztek, még nem voltam annyira felkészült, hogy teljesen átlássam a ködöt. A robbanás hallatszott, viszont azt nem tudtam, hogy betalált vagy nem talált be, ezért elkezdtem villámgyorsan tervezni, hátha kitalálok valamit. Mivel itt volt a két vízklónom gondoltam használhatnám őket is. Az egyik klónom elindult a robbanás felé, hogy megtudja sikerült végeznem vele vagy nem. Bár az első opciót nem tartottam lehetségesnek. A másik klónnal bevetettem magamat a ködbe, hogy megtaláljam ellenfelem, ha esetleg még nem adta volna fel. Miután beértünk a ködbe, a klón és én is elővettünk egy-egy ninjatot, hogyha közelharcra kerülne a sor. Miután benne voltunk a köd "közepébe" lassabbra vettem a tempót és aktiváltam a Muon Satsujin Jutsu//Néma gyilkolás technika-t, hogy csak a klónom lépteit lehessen hallani az enyémet ne és kicsit távolabb maradtam a klóntól, hogy először ne engem vegyenek észre.
~ Remélem hamar megtalálom és utána végre visszafeküdhetek aludni. ~ gondoltam.
Jó lett volna végre hazamenni, ez az egész egy nyűg. Lehet nem kéne többet küldetésekre járnom.

Amennyiben rátámad a klónomra, megpróbálom határozni, hogy honnan jött. Ezután gyorsan kikerülöm a klónt és megindulok ellenfelem irányába, majd ha meglátom a Dainamikku Akushon//Dinamikus Akció-t használom, hogy mögé kerüljek és a ninjato-val megsebezzem az egyik karját, hogy esetleg feladásra tudjam kényszeríteni és arra, hogy hátráljon ki.

Csendesen vártam, és türelmesen lapultam a rejtekhelyemről. Nemsokára meg is jelent egy-két alak a klónom közelébe. Így  mielőtt elérték volna már aktivizálom is magam. Két ujjamat mozgatva az egyik Tücsköt szépen lassan feléjük irányítom. Amennyire a köd engedett látni a két alaknak hasonló kinézete volt, így bár nem állíthatom, hogy klónok, ezért ki kell iktatnom őket, mintha csak egy létező ember lenne. A köd nagy segítségemre van, mert hiába Kiris a kölyök egy tenyérnyi báb könnyen elvegyülhet a környezetbe. Végül mikor már csak alig pár centi hiányzott rántok egyet az ujjaimon, mire a Tücsök ugrik egyet.
~ Katsu!
Robbanás rázta meg a terepet, és én összehúztam magamat. Bár nagyjából 1-2 méternyire voltam a robbanástól azért ez mégsem egy olyan nagy táv, hogy minden probléma nélkül megússzam. A robbanás okozta széllökés tönkretette az álcámat, így amint a robbanásnak vége, féltérdre ereszkedek, majd felugrok a levegőbe, hogy a környéket pásztázzam át. Ha látok embermagasságú foltokat a ködbe máris mozgatom sorba a bábjaimat, hogy ugorjanak feléjük, és robbanjanak. Természetesen csak egyesével. Remélem megdöglik ettől.

A két klónom sajnos csapdába esett, mert mindkettő felrobbant, amiből én is kaptam egy keveset, de nem viselt meg nagyon, még el sem sodort, csak egy lépésnyi hátrálásra kényszerített.
~ Csapda volt. Most nagy mázlim volt. ~
Tudtam, hogy ez így nem lesz jó, ezért azonnal magam alá néztem, nincs-e robbanójegyzet a közelben. Nem láttam, ezért elindultam a másik irányba, de már késő volt. Mire megfordultam tarkónlökött egy újabb robbanás, így elrepültem. Elég nagyot estem, hirtelen mindenem fájni kezdett, nem tudtam most mi legyen. Éreztem, hogy ezt, most nagyon benyaltam. Beleestem a saját csapdámba.
~ Jellegzetes. Saját magammal csesztem ki. ~
Megfordult a fejemben, hogy feladom. Miért is feladom és kész. De előjöttek a gondolatok, hogy mi van ha nem elégszik meg ennyivel és megöl. Sőt ezt tartottam a leglehetségesebbnek, mivel a klónjaimat azonnal felrobbantotta. Kellett egy terv. Feltápászkodtam és elkezdtem kifele futni a ködből, minden maradék erőmet beleadva. Megpróbáltam abba az irányba futni, ahol a fa volt, melyet először használtam. Miután úgy éreztem a közelébe vagyok már elővettem egy robbanócetlit és a földre helyeztem, majd létrehoztam egy vízklónt. Éreztem, hogy már nem sok chakrám maradhatott, úgyhogy okosan kellett beosztanom. A vízklónt lefektettem a földre, úgy hogy a robbanócetli a kezében legyen, majd bebújtam a fa mögé, úgy hogy ne lehessen észrevenni abból az irányból ahonnan a támadást kaptam, majd feloszlattam a ködöt és vártam, hogy mi fog történni.

A robbantásom sikeres volt és a két alaknak hűlt helye, és egy 3.-at is felfedeztem, akinél máris robbantottam. Bár egy ideig még tudtam keresni, sajnos mire leértem a földre, már elvesztettem a nyomait. De ennyi elég is volt nekem. A földre érve a környéket pásztázom, de nem figyeltem fel semmilyen zajra. Itt az idő lelépni. Túl sok a baj ezzel a nyamvadt országgal. Inkább lelépek. Amilyen gyorsan csak tudom elcsomagolom a bábjaimat, majd a köpönyegemet felkapva már gyors tempóba szaladni kezdek az ellenkező irányba, amerre a srác eltűnt. Ezt most megúszta... nem ölöm meg. A végén még több bajt hoznék ki belőle. Miközben kifelé szaladok nyögve masszírozom a mellkasomat, amiben még mindig éreztem egy kis fájdalmat. nem valószínű, hogy eltört valamim, de az a robbanás jól szíven ütött. Remélem ő is ilyen pocsékul van, ha nem rosszabbul.

// köszöntem a játékot xD //

Vártam a fa mögött hogy mi lesz. Már nagyon fáradt voltam, próbáltam a zihálást minimálisra csökkenteni, hogy nehogy emiatt bukjak le. Vegyes érzelmek jártak át. Féltem és dicsőséget is éreztem. Féltem, mert arra gondoltam, mi van ha nem jön be a tervem. Akkor vége. Chakrám nem maradt, fizikálisan sem vagyok a legjobb, akkor nekem befellegzet. Viszont ha bejön a terv, akkor nyertem. És ha megnyertem végre, hazamehetek és aludhatok egy jót. Óvatosan kinéztem a fa mögül, hogy meg ne lásson az ellenfelem. Kinéztem, de nem láttam sehol.
~ Hova tűnhetett? ~
Felugrottam a fának az agára, hogy onnan pásztázzam körbe a területet, de nem láttam senkit. Vajon elszaladt, vagy mi történt vele. Erre soha nem jöttem, rá, mert hirtelen hatalmas fáradság fogott el. A klónom eltűnt. Ez is mutatta, hogy a chakrám teljesen elfogyott. Féltérdre ereszkedtem az ágon, hogy összeszedjem magam, de nem sikerült valami jól, mivel megszédültem és lezuhantam a fáról. Ekkor éreztem, hogy végem. Most lecsap rám és meghalok. Vártam. Nem történt semmi. Az ellenfelem nem tűnt fel.
~ Remek. Ezt is megúsztam ~ 

//Én is köszönöm! Jó kis "egynapos játék" volt.   Zárható.//