Inetsushi Ai

Név: Inetsushi Ai
Ország: A Tűz ország
Falu: Konohagakure
Rang: Genin
Szint: szerintem  D (de nyugotan lehet C is )
Chakraszint:
Kor: 12
Nem: Lány
Felszerelés:  Dróthuzal (10m), Szerszám készlet (1db), füstbomba (5db), Elsősegély készlet(1 db),Energiatabletta (1 doboz), Tekercs ( 1 db testvérétől kapott kardok tárolására 2 üres), robbanó jegyzet (10 db), Surikentartó, övtáska, hátizsák(küldetésekre stb.), kunai (5db), Shuriken(5db), Makibishi(10db), Fuuma shuriken(2db), Senbon(10db).
Kinézet:Vörös vállig érő haját feltüzi , néhány elszabadult tincs az arcába log, szeme zöldes barnás.Körmei feketék. 148 cm magas,izmos ,de törékenynek tűnő testalkata gyors .Talajmintás rövidnadrágot , egyszerű fekete pántos polot hord általában, viszont szereti a mintás ruhadarabokat.Poloja jobb oldalán a mellénél van egy kis zseb , ott tartja a füstbombákat. Nem szokása melegen öltőzni, ha hideg van sem, de nyakán van egy nagy barna sál. Oldalán övtáska, bal lában surikentartó.Fejpántját jobb karján hordja.Mindkét kezén fekete ujjatlan kesztyű, melynek hátán fém van.
Jellem: Barátságos,szeretne mindenkivel jóban  lenni, nem haragtartó, ha nem halálosan komoly dologról van szó.Szeret a társaság középontjában lenni, de nem különösebben zavarja,ha nem úgy van. Komolytalannak,  kissé örültnek tünhet , hisz vonza a veszélyt, ám  ha barátai bajba keverednének  miatta azonal segit  ha tud . A harcot vagy a küldetést mindig kolyan veszi, és igyekszik nem alábecsülni ellenségét. Kiváncsi, mindent tudni szeretne ezért néha idegesitő is. Logikusan gondolkozik , nem buta , de a fizika(mint tantárgy) és ő párhuzamosak.Szereti a biologiát és kémiát, ért is hozzá. Nem nagyon tervez előre, harcközben is legtöbbször improvizál. Nagyon jól szinészkedik és megfigyelő képessigei sem utolsók.És igy a hengen no jutsuval profi módon beépül bárhova.
Technikák:
- Bunshin no Jutsu - Klón Jutsu
- Shunsin no jutsu - Fürge Test
- Kawarimi no Jutsu - Testhelyetesítő Jutsu
- Tobidogu no Jutsu - Tekercsírás, Hordozható Fegyverek
- Henge no Jutsu - Transzformációs Technika                                                    -Jibaku Fuda: Kassei -Robbanó  Jegyzet: Aktiválás                                                                - Genjutsu Kai-Feloldás
-Katon Kaitou // Tűz Elem Feloldás 
      Engedélyt szeretnék kérni kenjutsu használatra.
Előtörténet :
Egy őszhöz képest meleg napon születtem .Kora reggel láttam meg a napvilágot Konohagakure egyik kis  klánjában, az Inetsushi klánban . Nem tartozik a messze földön ismert klánok közé. De szinte minden tagja ninja, a klán specialitása a kardforgatás , viszont csak magunknak készitünk kardokat és azt is csak a klán azon tagjának, aki megérdemli. Minden fontos ütközetben részt vett a klán jó néhány tagja, szivvel lélekkel vétték a falut akár életük árán is. Büszke vagyok a klán mint elesett mint élő tagjaira. Édesanyám , Sango, is és édesapám, Dai , is jouninok,van egy növérem, Sachi, ő 4 évvel idősebb nállam és egy hugom Yuki, aki 3évvel kisebb mint én. Egy szerető , de szigorú családban nöttem fel. Mióta az eszemet tudom a nővéremre felnézek.Ő könyedén letette a genin majd chounin vizsgát , mindig jóban voltunk egymással , mi neveztük el a hugomat is. Ő önzetlen volt, kedves, okos és megbizható, egy megtestesült angyal. Kis koromban midig mintás zöld vagy narancssárga ruhákat hordtam fekete mintával. Már kiskoromban is ninja akartam lenni, de olyan , mint Sachi vagy a szüleink, tisztességtudó, kedves , segitőkész ninja. Állitolag négy eves koromban kértem meg először apát,hogy tanitson meg repülni . 5 éves koromban már rájöttem , hogy azt nem lehet és akkor shuliken dobálást meg chakrakontrol és hasonlokat szerettem volna tanulni . Hisz láttam, hallottam , hogy a testvérem milyen jó az ilyesmiben és én is meg akartam tanulni. Anyáék szerint viszont még kicsi voltam az ilyesmihez, ugyhogy megkértem hát Sachit, segitsen. Neki sem kellet kétszer mondani, mindig is szeretett tanitani, vigyázni ránk, ha a szüleink távol voltak , de akkor sem  zavartatta magát, ha nem . Tehát Sachinak hála sikerült elsajátitanom egy pár trükköt , de nem ment valami könyen. Az Akadémiára való beiratkozásom után is sokat tanitott .Persze már neki sem volt olyanb sok szabad ideje, mert kellett készüljön a chounin vizsgára. Nagyon szerettem az akadémiát, szinte mindenkivel jóban voltam , persze volt néhány ellenséges tag is. Voltak akik azt nem birták bennem , hogy kiváncsi voltam , peddig én csak rajtuk akartam segiteni , megvigasztalni őket , mások peddig, hogy túl zajos és vidám voltam.  Hála Haranunak nem foglalkoztam minden negativ kritikával.Haranu a legjobb barátom, családjaink jó viszonyban voltak egymással születésünk előtt is. Apám és Haruno apja évfolyam társak voltak. Mivel ő is sokat járt hozzánk és én is hozzájuk, már-már családtagnak számitunk egymás családjában, főleg,hogy Haruna egyke. Legtöbbször együtt edzettünk, eleinte csak ketten , mejd Sachi néhány alkalommal tanitott minket( késöbb mikor már Yuki is oda nőtt, hogy az alapok könyű részeit elsajátithatja ő is beszált).
Soha , vagy  legalábbis kevésszer unatkoztam . Reggel 7 óra körül keltem , reggeliztem apáékkal , majd segitettem anyának uzsonnát késziteni, körülbelöl ilyenkor kelt fel Sachi és  Yuki, mire ők végeztek az evéssel én indultam is az akadémiára, hisz Yuki még nagyon kicsi volt , Sachi meg már a chounin vizsgára készült. Szóval egyedül indultam utnak, útközben csatlakozott hozzám Haruna.A Az akadémián viccelödtünk, játszottunk, de az órának azonn részén , amikor fonts dologról volt szó figyeltünk. Hazafelé menet elkisértem Haranut . Otthon a kistestvérem fogadott, mivel anyának is és apának is volt csapata, Sachi meg vagy már elment vagy még nem jött meg. Megebédeltem  , elpakoltam és elkezdtem tanulni a napi elmélet leckét. Ha meguntam vagy végeztem kimentem edzeni az udvarra.  három körül minden nap Yukival kimentünk az útra játszani Haranuhoz, Gorouhoz,Inarihoz , Isamuhoz és a többi környékbeli gyerekhez ninjásat játszani. Inari , Isamu növére volt közülünk a legnagyobb , igaz ő volt a főnök. Ez után hazmentem olyan fél hét körül és , ha nem volt kész a vacsora segitettem Sachinak vagy anyának, attól függ ki volt otthon . Majd lefeküdtem aludni. Ez is egy ilyen átlagos nap volt. Kimentünk  ninjas at játszani Haranuékhoz :
-Jól van akkr Gorou, Haranu, Yuki és Juro lesznek a rossz ninják . A többiek és én az jók.Most peddig kezdjük!- mondta Inari, ezzel kettéváltunk és ellentltes irányba szaladtunk. Elkezdödőtt a játék. A kis festékes papir kunaiokkal meg shulikenekkel kellet eltalálni a másik csapatot. A megszokott taktikát követve Inarival ketten a területünk keleti mig Isamuék a nyugatit védték.
-Hé Inari, az ott nem Juro?-kerdeztem, de a választ meg sem várva eldobtam egy shulikent. Eltalálta Juro lábát.
-De!...Szép volt, viszont most futás nehogy észre vegyen, mert ...
-A jó ninja észrevehetetlen! Tudom, tudom !-nevedtünk.
Befordultunk jobbra az elágazásnál és megláttunk két ellenséges ninját amint az egyik senseijel harcolt. Visszamentünk az útcába nehogy észrevegyenek. Lélegzet visszafolytva álltunk ott pár másodpercig, egy örökévalóságnak tünt. A kezeim reszkedtek, tudtam életveszélyben vagyunk. Ekkor Inari megszoritotta a kezem és átszaladtunk a szenben levő útcácskábába, majd az első sarkon betértünk. Túl messze voltunk mindanyiunk házától , nem volt mit tenni elbújtunk   négy hordó és egy sűrű fakerités mögé majd  vártunk. Az agyam csak azon kattogot ,hogy mi lehet Yukival és a többiekkel . Vajon csak nekünk volt ekkora pechünk , hogy belefutottunk két rend zavaróba, vagy éppen nekünk volt oltári mázlink , hogy nem vettek észre?!Nem tudom, de féltem. Már annyira nem voltam lesokkolva, ránéztem Inarira,az arcára meglepettség és aggodalom volt kiülve.
-Azon gondolkozok –suttogtam neki a leghalkabb hangomon, de ő továbra is a terepet pásztázta-hogy, hogyan tudnánk minél könny...
Inari egy gyors és erős lökéssel lenyomta a fejem, amit bele is vágtam a térdembe. Mérgesen néztem fel, de ekkor megláttam  a keritésen egy kunait. Az a kunai peddig nem holmi játék papir kunai volt, hanem egy igazi. Egyből kiszáradt a szám, visszafogtam a lélegzetem . Lassan megfordultam és Inarira néztem, ő a szemembe majd a kezében levő papir fegyverekre . Nyelt egy nagyot, nekem meg csak most esett le, hogy nem veszek levegőt . Ez mindössze egy-két másodperc leforgáa alatt történt. Vettem egy mély lélegzetet , a shurikenekhez nyultam ahogyan Inari is. Egyszerre álltunk fel, dobtuk el őket és iramodtunk meg feldöltve az egyik hordot. Mivel ismertük a helyet gondolkozás nélkül tudtuk merre kell menni, szaladtunk elöre, amig az ellenséges ninja észre vette, hogy nem igazi fegyverek voltak mi már kiértünk az útcácskából, de viszont ő gyorsabb volt nálunk és kis idő mulva újra a nyomunkban volt, amikor a harmadik sarkon is befordultunk csapdába estünk . Jobbról idegen ninják csoportja , balról harc , hátunk mögött meg az üldözőnk . A jobb oldali ninják észrevedtek bennünket, egy részük felénk indult , a másik sem szaladt már , hanem csak sétált . Esélyünk sem volt , a sorsunk megpecsételődött . Megragadtam Inari kezét és a gyorshalált remélve behunytam a szemem.... De nem jőtt el. Kinyitottam és magam előtt láttam egy magas, izmos chunnin női alakot. Hosszú, barna haja ki volt engedve. Hátára egy fehér markolatú zöld mintás katana volt kötve, kezében egy ugyan ilyen tanto. Sachi volt az. Inari szeme könnyezett ,de mosolygot.Körülötünk chouninok harcoltak . Megnyugodtam. Ekkor elő került még egy ellenséges ninja és harcba keveredett Sachival. Kaori, Sachi barátja, a kezünkbe nyomott egy-egy kunait és azt mondta, hogy menjünk vele, ha Sachiék végeznek akkor ők is jönnek majd. Mi bolintottunk és Kaori után mentünk.
Felmentünk az óvóhelyre az öt Hokage szobrához. Nagyon sokan voltak ott , az osztálytársaink, szomszéd gyerekek, a ramenes néni, a zöldséges bácsi. Az ajtoknál jouninok  vagy chouninok örködtek.
-Yuki, Isamu, Haranu és a többiek velük mi van ? Megtaláltátok őket?-kérdeztem idegesen .
-Haranut és Yukit idehoztuk . Egy Isamu és egy Chou nevű fiúhoz szaladtak amikor ideértünk velük. Ők a másik teremben vannak , kérlek ne járkáljatok nekik ott jó , biztonságban vagytok itt. Rendben ? –válaszolta Kaori.
-Oké-mondta Inari, megfogta a karomat és elhuzott egy padhoz-Ha vége lesz minél hamarabb szoljatok. Viszlát.
Nem kellet túl sokat várjunk, Sachi egy negyed óra múlva meg is érkezett.
-Jobban vagytok már? Neféljetek , nemsokára vége és haza mehettek. Nem volt ez valami nagy támadás, csak azokat hosztuk ide, akik személyesen ,,találkozhattak” az ellenséggel, illetve akikről úgy gondoltuk ,hogy ha ott maradnak ,ahol vannak biztosan fognak .- nyugtatgatott Sachi.
-Köszi, jól vagyunk. Csak Yuki és a többiek miatt aggodom még egy kicsit.
-Értem, hát , ha akarjátok idehozhatom a kissebbeket, mivel tudjátok Mi már chunnin vagyok! –büszkélkedtek rangjukkal .
-Hát persze!Hogy is nem gondoltunk arra , hogy megkérjünk téged. Igaz Inari? Ha nem mondod biztosan nem jövünk rá, hogy te ilyet is tudsz, Nővérkém!-válaszoltam ironiával én is.
-Hahaha, a bohocos bugyikádat húztad fel, kicsi Ai?-kérdezte Kazuki a nővérem pasija.
-Pfh, Inkább vinnétek ki minket innen!-durcáztam.
Sachiék elmentek és idehozták Isumiékat és késöbb hazamehetünk.
Ez volt akadémiás éveim egzik legmozgalmasabb napja. Ekkor voltam először, tényleg életveszélyben.
Eltartott egy ideig mire teljesen kihevertem a történteket.A többi nem volt ennyire veszélyes, de voltak meleg helyzetek.
Telt-múlt az idő másodéves lettem az akadémián, Sachiból jounin lett. Yuki is elkezdett alap taijutsut tanulni anyával. Nemsokára Sachi végre Ambou lett, ahogy azt szerette volna.Ekkor már 9 éves voltam. Többször elvitt magával edzeni a csoporttagjaihoz, vagy ha a faluban , esetleg a falu szélén ,, járőrözet akkor is. Egyszerűen imádtam vele menni, különlegesnek és fontosnak éreztem magam töll. Nagyon megtiszetlő volt. Sachi barátai mind nagyon kedvesek voltak , segitettek a bunshin no jutsu és a henge no jutsu megtanulásában. Szerintem nélkülük nem ment volna olyan könnyen. De a gyorsaságom és a dobásaim pontossága fejlesztésében is segitettek.Szinte minden kedden és pénteken mentem Sachival, elmondás szerint már-már csapattagnak számitok. A hétfőket apával töltöttem , ha ráért, ő kardforgatást tanitott. Nagyon keményre fogta, azt mondta , ha már tanulom , tudjam becsületesen. Igy elég sok sebedülést szereztem persze nem voltak túl komolyak, megis úgy érzem én vettem legnagyobb hasznát a csládban annak, hogy anya sanitét. Szerdánként anya, ha nem volt küldetésen, megtanitott elősegély nyújtásra, egy pár egyszerű gyógyszer előállitására gyógyfűvekből. Máskor Haranuval vagy Yukival edzettem.
Szombat volt , de Sachit behivták ,mert Koari megbetegedett és nem tudott bejönni, mentem vele , úgy sem volt dolgom , eredetileg pihenni akartam , de unatkoztam. Útközben beugrottunk egy rámeneshez és vettünk elvitelre 3 ráment (Kazukinak  is ,ha már olyan sokszor van nálunk , mondjuk Sachi is nálla , mintha ez lenne  második otthona, dehát vehetjük annak is). A keleti kapunál voltak szolgálatban , ami azért elég messze van töllünk , tehát sietnünk kelllet. Amikor odaértünk Kazuki legalább annyira  megörült nekünk, mint mi neki . A nap hátralévő részében csak lazulnunk kellet egymás és még egy pár jounin társaságában. (Most komolyan mennyi esély van arra, hogy pont szombat délelött, fényes nappal, megtámadnak.) Mindig jókat meséltek, főleg a tapasztaltabb shinobik, az ambous időszakjukról vagy egy kalandról, különféle küldetésekről stb. Olyan volt, mint egy tábor a  , ettük a ráment türténetet meséltek, nevetgéltünk , csak tábortűz  nem volt. A tükéletes harmonia és euphoria közepette ... leejtettem a kanalam. Lehajoltam, hogy felvegyem és BUMMM!, a nem sokkal mellettünk lévő fall aljá óriási lyuk tátong. Ellenséges ninják mindenfelöl, Hangrejtekiek. Sachi odatolt Kawához, aki szintén csak itt lopta a napt, mint én a kezünkbe nyomott egy-egy kunait .
-Fussatok azonnal Kawaékhoz és hivjatok segitséget!- a többiek már mind lementek miközben Sachi ránk figyelt, majd megfordult és ő is leszökött.
Kawa egy évvel idősebb nálam.Megfogtam a keyét , mert féltem, ő megfordult és a lépcső irányába húzott. Lóhalálába szaladtunk le a lépcsön, füst, robbanások és külömböző jutsuk zaja mindenhol. Miután leértünk a lépcsö aljába egy hosszú folyosón át vezetett az út a kijárathoz. Nagyon gyorsan fúttunk, annyira szoritottam a kunait, hogy az ujjaim elfehéredtek. Végre kiértünk az épületből. Kint a fénz nagyon erős volt , eltelt egy pár másodperc mire hozzászokot a szeme futás közben. Mielött elvegyülhettünk volna a házak labirintusában három ellenséges ninja elénk állt. Kawa gondolkodás nélkül az egyik lábába dobta a tört, ám az kitért elölle. Már csak egy fegyverünk maradt, odasimultam Kawához és a kezébe csúsztattam a kunaiomat.  Kézjelt formálva a klón jutsut alkalmaztam , hármat sikerült létrehozak. Hárman elszaladtunk egy ott maradt, körbevedtuk az egyik ninját és mire felfogta, hogy melyikünk az igazi bevittem neki néhány ütést és rugást. Kawa is behuzott a másiknak , majd megvágta annak kezét. De az a ninja sem volt rest és viszonozta ,Kawa szivességét, majd lefogta. Akivel én harcoltam is gyorsan elintézte a klónjaimat és már csak én maradtam. Gyomorszájon rugott, az összes levegő kipréselödott a tüdömból , összerogytam és levegő útán kapkodtam. A Hangrejteki ügyet sem vetve a füldoklásomra a kiengedett hajamtól fogva húzott fel ,majd dobott neki egy lépcsönek . Amint feltérdeltem köhögni kezdtem, de nem csak úgy simán, vért köhögtem, eltöröltem a szám széléről. Lopva oldalra pillantottam,amig a chunnin közeledet felém, láttam amint a másik ninjam elégedetten nézi, hogy a társa rúgdossa a földön fekvő Kawát. Ő jobban megsérült, mint én, vérzett a homloka, a szája, tölle nem várhattam a megváltást és arra sem számithattam, hogy megint megment valaki. Cselekednem kellet. Észre vettem , hogy mellettem faládák oszlopai sorakoznak egy zsákutcáig.Össze húzodtam eltakarva kezeimet. Útolsó cseppnyi csakrámból kifacsartam még egy klónt a legelső ládaoszlop mögé.Igaz ebben óriási eltérési hibák voltak töllem, de a célnak megfelelt. Szerencsémre egy robbanás zaja egy pillanatra elvonta az ellenség figyelmét és az idő alatt helyet cseréltem a klónnal. Kimentem a faládasor végére, fogtam egy követ, a szembeni fakeritésnek dobtam , amiről visszapattant és levert az út másik oldalán lévő cserépedények közül egyet. Eközben a velem harcolo ninja a klónomnak dobott egy shulikent , amitől az kidurrant. Halván a cserepek zaját a ninja megfordult, majd intett társának és az edények felé vették az irányt. Kihasználva az alkalmat eldobtam még két követ, az első eltalálta a harmadik  hangrejtekit, a másadik egy másik edényt. A Kawát örző ninja elindult az úton a falufele , ahonnan véleménye szerint jött a kő. A többiek még mindig az edényekkel foglalkoztak.  Kidugtam a fejem a ládaoszlop mögül és intettem Kawának, majd befuttam a zsákútcába. Kawa gyorsan és nem túl hangosan követett. Az útca hátsó fala Avarrelytek határának fala , van rajta egy gerenda , ami belülről mozgatható. Eltoltam , amilyen hamar csak tudtam, átbujtam rajta, Kawa is,majd visszatolta.Kint  pont két fa mögé érkesztünk meg, ott maradtunk kifújni magunkat. Gondolkoztam azon, hogy felmászunk-e , de túl magasan volt az első ága és fáramászásra pazarolható chakránk nem maradt. Akkor jutott eszembe először, hogy nem teljesitettük , amit Sachi mondott. Nem szoltam semmit , Kawanál volt egy adag kötés ,ugyhogy segitettem neki bekötni a homlokát .
-Nocsak , nocsak , mit keres itt két kis semmirekellő?- kérdezte hátulról egy idegen férfi hang , ugy megijedtem ,hogy szöktem is egyet. Kawa is összerándult és megszoritotta a kezemet. Remegni kezdtem , most az elöbbinél is jobban féltem, a chakra mennyiségem a minimumon volt, az eröm is lassan átlépte a határt , sajnos a rossz irány fele. Kawa sem volt csúcsformában , ellenben az elöttünk álló chunninnal , aki mégcsak meg sem volt sebesülve. Kawa kihúzott a sebéből egy füstbombát és olyan képet vágot mintha ez lenne az útolsó esélyünk, gyanitottam úgy is volt. Ezt a Hangrelyteki nem vette észre, igy Kawa jól be tudta vettni. Szaladni kezdtem a bejárattal ellentétes irányba, majd elbujtam egy nagyobb bokor mögé és csak ekkor vettem észre , hogy Kawa nincs velem. Nem tudtam hol lehet , kilestem , de nem láttam őt csak azt a chunnint , aki ránk talált, az arckifejezése nem sok jót súgalt. Egyre idegesebb voltam, nem tudtam mit tegyek. ,,Meglapuljak és megvárjam a végkifejletet vagy cselekedjek, de ha igen mit? Mi lenne a helyes?’’ ezek a mondatok jártak az eszemben. A fejem a térdemhez szoritva ültem a bokor mögött füleltem és gondolkozni probáltam, de hiába. Bumm. Felrobbant  melletem egy fa .
-Gyerünk kislány , elég a bújócskából, tudom, hogy a legszélső bokor mögött vagy. Direkt nem Azt robbantottam fel , nehogy a kinyúlj nekem.-mondta az előző férfi hang. Nem volt mit tenni, tudta, hogy hol vagyok. ,,Legalább bátran halok meg” gondoltam, határozotan felálltam, majd megfordultam és megkerültem a bokrot.
-Hiába való lesz az áldozatod , de a faludért halsz meg , az egy nemes halál.- mondta büszkén .
-Büszke vagy rá?- kérdeztem
-Természetesen.- válaszolta vigyorogva
-Pfh. Én soha nem lennék arra büszke , hogy meg tudok ölni egy védtelen 11 éves lányt. Söt, szégyelném magam miatta!-mondtam undorodva. Tudtam ,hogy nem a legjobb pillanat pofázni, de még egyszer meg kellet tegyem.
Erre ő az övtáskájába nyúlt, előhúzott három kunait és felém hajitotta. Összeszóritottam a fogaimat és a szememet, meg sem probáltam kitérni elölük, az esélyem a gyözelemre nulla volt. Ám a kunaiok mégsem értek el, helyettük egy tompa kis koccanást éreztem a fejemen. Kinyitottam a szemem és Sachi állt velem szembe. Az ő vállába ütötem a fejem.               
-Sachi !!!Megmentettél!- kiáltotam boldogan. Sachi rám mosolygott és csak ekkor vettem észre,hogy szájából folyt a vér. A kunaiok hátba találták.
-Bocsi túl későre értem ide. Nem tudtalak volna elvinni innen. Csak igy védhettelek meg.- kacsintott , majd megfordult.
-De,... nem ...
-Menj hátrább hugi, ez már az én harcom.- azzal hátra lökött és beestem a bokorba. Mire kitápászkottam Sachi már nm állt ott. Az ellenséges ninjával harcolt , a klánunk speciális kard ,,családjának”, a Csillagpengék, egyik katanáját használtahasználta. A fehér kardhüvely , markolat és keresztvas virágos mintával diszitve (Sachi esetében a minta zöld) az éjjfekete pengével , igy néz ki a klánunk egyedi fegyvere. Használat közben a pengéje folyamatosan elraktározza a használó chakráját és ha már semmi esély egy harcközben a gyözelemre a nagyfokú élni,védeni akarás   segitségével lehet csak felszabaditani, ám nem mindenkinek sikerül. A chakrafelszabaditás használata káros a testre nézve (ezért szinte tiltott technika számba megy),de  a körülötte lévő 50 m-es terülrten megsebezi azt is ,habár nem közvetlenül rá támad , akinek a chakra szintje igen kicsi. Viszont ezeket a kardokat csak a klán tagjai tudják használni , más kezében egy egyszerű vágóeszköz. A klánból sem mindenkinek adatik meg hogy használhassa, az egyénnek ki kell érdemelje, hogy készitsenek neki, a minták szine személyre szabott igy külömböztetik meg egymástól. Sachi a legfiatalabb aki ilyen kardokkal rendelkezik. Csak 5 ilyen kardcsoport  van elkészitve, ha az illető meghalna nem feltétlenül az útodjáé lesznek a kardok a klán összehivja a tanácst és eldöntik ,hogy ki érdemli meg. De nagyon tehetséges személy esetén készitenek neki egyet, mint Sachinak is.
Sachi több erős jutsut is használt ellenfele már ereje határán volt.Egy Előre Hasítás  és máris végzett vele.
-Jól vagy Ai?- állt meg elöttem érdeklödve. Most fogtam fel igazán milyen erős is a nővérem . 
-Igen –válaszoltam kábultan és feléje fordulva közelebb léptem. Amint ez megtörtén , abban a pillanatban egy shuliken repült el a fejem mögött, úgy hogy sikeresen megszabadultam pár hajtincsemtől. A másadikat már Sachi kivédte egy senbonnal. Egy újabb ellenséges ninja állt elötünk. Ez viszont erösebbnek tünt , még Sachi arckifejezéseis eltorzult
-Te!!?- szinte töpte a betüket a nővérem , még sosem láttam ilyen fokú undort az arcán .
-Bocsánat ismerjük egymást kishölgy?... Jaj, csaknem Fushimi barátja voltál? Hát sajnálom azt a lúzert, egy rendes barátja sem volt, aki meg tudná bosszulni- kacarászott az idegen férfi.
-Fogd be ! Megmutatom én neked, hogy milyen egy Konoha-i ninja!- miközben mondta ide ért egy avarrelyteki chuninn, Sachi intett neki majd rám nézett és mosolygot. A chunnin beállt mögém.
-Szia- mondta- Den vagyok , gyere  menjünk a menedékhelyekre. Jó? – közben Sachi és az idegen férfi között elkezdödöt a harc.
-Én maradnék,  megvárnám a nővéremet.- feleltem
-Rendben ,akkor viszont én is itt maradok , mert hemsegnek errefelé az ellenséges ninják és kétlem, hogy ha idejönne még egy eltudnál bánni vele.- nem mosolygott , de szemei melegséget sugaltak. Bolintottam .
Sachiék harca kezdett elhuzodni már egy fél órája csak cikáztak a levegöben , mindketten megsérültek és fáradtnak tüntek. A külömböző jutsuk , kombinácioik kimeritetteék Sachi chakrakészletét. Egy Katon: Kasen no Jutsu-val elterelte ellenfele figyelmét, csinált egy klónt, aki előlről rontott a hangrelytekinek, majd ő wakizashijával hátba szúrta ellenfelét, kihúzta kardját és felénk tartott. Mindezt pár másodperc alatt.
-Köhö, nem gondoltam volna, hogy ilyen erős vagy,kö-höm- mondta az ellenséges ninja és térdére esett majd oldalra dölt.
Sachi megfordulni sem méltatott. Mosolyogva lépdelt elöre.
-Végre mehetünk haza.- hangoztattam . De egyszercsak a vesztes ninja felemelte tantoját és teljes erejéből a nővéremnek hajitotta
-Sachi!!- kiáltotta Den. Sachi megfordult és eldobott egy kunait ,ami az ellenség fejébe állt meg. De túl késő volt. A tanto egyenesen Sachi melkasába furódott. Ő lenézet a sebre,amiból vér folyt, majd oldalra és mosolygott, vért köhögöt fel.
-Konoha megnyerte a csatát!-szolalt meg, térdi összerogytak. Alig tudtam odaérni és megtartani , hogy ne essen le. Den is megfogta és segitett lefektetni a földre.
-Nem tudok gyógyitani , csak pici sebeket ellátni- mondtam elcsukló hangon- maga tud ?
-Nem .
- Akkor mégis mit csinál még itt?! Hivjon segitseget!Azonnal!- orditottam és félre löktem Dent. Ő rögtön felpattant és elfutott.
Sachi fejét a térdemre tettem és sirva azt mondogattam magamban ,,Nem lesz semmi baj már úton van a segitség”.
-Ne sirj- mondta Sachi- Szeretlek!-Köhöm, köhöm...-anyáékot is,Yukit is és Kazukit is.
-Csss, ne beszélj,sss
-Annyi mindent meg akartam tenni, látni akartam végre a békét, a szegényeken akartam segiteni,-köhöm-többrt akartam harcolni az ellenség ellen, megakartam védeni a barátaimat ,a családomat,a falusiakat. Ezeket tedd meg kérlek helyettem is.-köhöm
-Ne mondj ilyeneket, jön a segitség- szippogtam.
-Megfogadtam,hogy megvédem a szeretteimet.Téged legalább meg tudtalak védeni.Volt érteleme az életemnek .
-Ne beszélj most nem tesz jót.
-Neked adom-köhöm,köhöm- a Csillagpengéimet. Nem érdekel, hogyha nem ez a klán akarata.
-Miért adnád nekem, hiszen neked is kell??- kérdeztem, de tudtam a választ.
-Védd meg velük azokat, akik neked fontosak. Nem az a jó shinobi , aki több embert mészárolt le , hanem az, aki többet védett meg!- köhöm-  Ezt jegyezd meg!- felemelte kezét , kivette övtáskájából a tekercset, amiben tartotta a többi Csillagpengét. Kinyitotta –Ird fel a nevem mellé a tiedet.
-De,...
-Kérlek!- engedelmeskedtem neki , megharaptam a bal hüvelykujjam és felirtam a tekercsre a nevem,majd összehajtottam. Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, alig tudtam visszafogni,hogy ne kezdjek hangosan zokogni.
-Köszönöm. Mond meg anyának és apának, sajnálom mindazt amivel fájdalmat okoztam nekik.
-Rendben de ezt te is megtudod tenni. – töröltem le könnyeimet- Jön-e már egy sanitét?
-Sok dolguk van,-köhöm- másoknak nagyobb szükségük lehet a segitségre – nem hittem el, hogy még most is ilyen.
- Nem! Téged most muszály meggyógyitani!- emeltem fel a hangom-Hól vannak már? A fenébe is, miért nem tudnak itt lenni, ha szükség van rájuk?!-kiáltotam idegesen.
-Ne járj, majd tiszta feketében, nem áll jól egy ilyen szép és fiatal lánynak-köhöm- ezt kérem tölled még. – Köhöm
-Hogy mondhatsz ilyeneket?! Természetesen nem fog seni tiszta feketébe járni, mert nem lesz amiért!
-Köhöm,köhöm –
-Sachii. Kérlrek tarts ki! Valaki, segitség!!
-Sze...-köhöm-szeretlek.....
-Sachi!Sachi!Sachi! Szolalj meg! Könyörgöm !-kitört belöllem az összes fájadalom és teli torokból kezdtem sirni.Láttam, amikor kihunyt a nővérem szeméből a fény.
- NE! Ne, ne, ne! Igy nem lehet vége! Semmi képpen sem! Nem!- kihuzodtam a feje alol és ráborultam a vállára. –Segitség! Segitsen valaki!Kérem !Akárki !-hiába való voltak a kilátásaim, nem jött senki.
Percekig sirtam, levegőt is alig kapva, mikor végre oda ért Den és egy sanitét nő.
-Meghalt!- mondtam felhányóan, de a hangom valamelyest tiszta volt- Meghalt ! Értik? Nincs többé! Nem látom már többet a mosolyát, nem hallom a hangját, nem ölelhetem meg , nem...- elcsuklott a hangom, a fejem hátradöltve sirtam de nem bögtem. Csak akkor kezdtem el hangosan zokogni ,amikor a sanitét legugolt hozzám és megölelt. Az eső is esni kezdett.
 A falu valoban visszaverte az ostromot. Mikor aznap hazaértem már valamelyest megnyugodtam , de amint el kellet mondjam a hugomnak és késöbb a szüleimnek alig tudtam megszolalni a könnyektől, igy csak intettem, hogy nem él már.
  Sachi temetése két nap múlva volt megtartva. Rajta kivül még két ninja vesztette életét a harcban. Feketére cseréltem az eddigi szines öltözetemet. Nagyon sokan gyültek össze. Civilek , ninják, ismerősek , ismeretlenek és a Hokage asszony is . Aznap beszéltem útoljára. Attól kezdve két kerek hónapig egy mukkot se szoltam, ez nagyban megnehezitette az akadémián való tanulásomat. De több gondot okoztam vele a szüleimnek. Édesapám elment egy hosszú küldetésre. Édesanyám borzasztóan le volt törve nem tudott semmire koncentrálni rendesen csak a főzésre és a gyógynövény készitésre. Yuki probálta tartani benne a lelket , mig én elvoltam egyedül. Sachi kardjait elvittem a család szentéjébe, ami a kertünk hátsó részében volt található. A klántanács kérésének ellenére sem adtam oda senkinek őket. Mikor 2 hónap múlva édesapám hazajött és ő is látta, hogy édesanyám még mindig  nagyon letört , megkért, hogy beszéljek  újra és öntsek lelket anyába, engedelmeskettem neki.
 Azota minden nap elmegy az emlékműhöz , ahova Sachi neve is fel van irva és viszek virágot.
  Nemrég 12 éves lettem. Ma volt a genin vizsga. Létre kellet hoznunk 4 klónt. Könnyedén sikerült . Már várom a holnapot , hogy megtudhassam kik a csapattársaim és megismerhessem a senseiemet. Yuki is végzett az eslő akadémiai évével. Anya is túl lépett a múlton és végre a jelennel is foglalkozik ( de természetesen nem feletkezett meg Sachiról ). Úgy érzem ezentúl hordhatom majd a Csillagpengéket , hisz Sachi is 12 évesen kapta meg őket.
 Nem tudom, hogy mit hoz majd a jövő ,de megfogadom nővérem tanácsát és a példáját probálom követni.  
 
 Előre is köszön a választ. Remélem elnyeri tetszéseteket. J         

Szia,
Ne haragudj a chuunin meg hasonlok helyesirása miatt, de én még csak a sima Narutonál tartok és az szinkronos, ugyhogy fogalmam nem volt, hogyan kell irni igy tippeltem : ) . Viszont a másadik megtámados részt nem szeretném kitörölni, igy arra gondoltam elég lenne-e ha csak annyit irok ,, az ellenséges ninják'' ? 
Nagyon örülnék , ha elválanál . 
Mégegyszer bocsi a hibákért megprobálom kijavitani.

Név: Inetsushi Ai
Ország: A Tűz ország
Falu: Konohagakure
Rang: Genin
Szint: szerintem  D
Chakraszint:
Kor: 12
Nem: Lány
Felszerelés:  Dróthuzal (10m), Szerszám készlet (1db), füstbomba (5db), Elsősegély készlet(1 db),Energiatabletta (1 doboz), Tekercs ( 1 db testvérétől kapott kardok tárolására 2 üres), robbanó jegyzet (10 db), Surikentartó, övtáska, hátizsák(küldetésekre stb.), kunai (5db), Shuriken(5db), Makibishi(10db), Fuuma shuriken(2db), Senbon(10db).
Kinézet:Vörös vállig érő haját feltüzi , néhány elszabadult tincs az arcába log, szeme zöldes barnás.Körmei feketék. 148 cm magas,izmos ,de törékenynek tűnő testalkata gyors .Talajmintás rövidnadrágot , egyszerű fekete pántos polot hord általában, viszont szereti a mintás ruhadarabokat.Poloja jobb oldalán a mellénél van egy kis zseb , ott tartja a füstbombákat. Nem szokása melegen öltőzni, ha hideg van sem, de nyakán van egy nagy barna sál. Oldalán övtáska, bal lában surikentartó.Fejpántját jobb karján hordja.Mindkét kezén fekete ujjatlan kesztyű, melynek hátán fém van.
Jellem: Barátságos,szeretne mindenkivel jóban  lenni, nem haragtató. Szeret a társaság középontjában lenni. Könnzen fel lehet huzni és mimndig megmondja amit gondol legyen szó barátról, ellenségről, ismerősről, senseiről.
Technikák:
- Bunshin no Jutsu - Klón Jutsu
- Shunsin no jutsu - Fürge Test
- Kawarimi no Jutsu - Testhelyetesítő Jutsu
- Tobidogu no Jutsu - Tekercsírás, Hordozható Fegyverek
- Henge no Jutsu - Transzformációs Technika
- Jibaku Fuda:- Kassei- Robbanó Jegyzet: Aktiválás                                                                                                            
Előtörténet :
Egy őszhöz képest meleg napon születtem .Kora reggel láttam meg a napvilágot Konohagakure egyik kis  klánjában, az Inetsushi klánban . Nem tartozik a messze földön ismert klánok közé. De szinte minden tagja ninja, a klán specialitása a kardforgatás , viszont csak magunknak készitünk kardokat és azt is csak a klán azon tagjának, akik megérdemlki. Minden fontos ütközetben részt vett a klán jó néhány tagja, szivvel lélekkel vétték a falut akár életük árán is. Büszke vagyok a klán mint elesett mint élő tagjaira. Édesanyám , Sango, is és édesapám, Dai , is juuninok,van egy növérem, Sachi, ő 6 évvel idősebb nállam és egy hugom Yuki, aki  1 évvel kisebb mint én. Egy szerető , de szigorú családban nöttem fel. Mióta az eszemet tudom a nővéremre felnézek.Ő könyedén letette a gennin majd chuunin vizsgát , mindig jóban voltunk egymással, mi neveztük el a hugomat is. Ő önzetlen volt, kedves, okos és megbizható, egy megtestesült angyal. Kis koromban midig zöld vagy narancssárga ruhákat hordtam fekete mintával. Már akkor is ninja akartam lenni, de olyan , mint Sachi vagy a szüleink, tisztességtudó, kedves , segitőkész ninja. Állitolag négy eves koromban kértem meg először apát, hogy tanitson meg repülni . 5 éves koromban már rájöttem , hogy azt nem lehet és akkor shuliken dobálást meg chakrakontrol és hasonlokat szerettem volna tanulni . Hisz láttam, hallottam , hogy a testvérem milyen jó az ilyesmiben és én is meg akartam tanulni. Anyáék szerint viszont még kicsi voltam az ilyesmihez, ugyhogy megkértem  Sachit, segitsen. Neki sem kellet kétszer mondani, mindig is szeretett tanitani, vigyázni ránk, ha a szüleink távol voltak , de akkor sem  zavartatta magát, ha nem . Tehát Sachinak hála sikerült elsajátitanom egy pár trükköt , de nem ment valami könyen. Az Akadémiára való beiratkozásom után is sokat tanitott .Persze már neki sem volt olyan sok szabad ideje, mert kellet készüljön a chuunin vizsgára.
  Nagyon szerettem az akadémiát, szinte mindenkivel jóban voltam. De vannakakik nem birnak bennem egyet, s mast például, hogy kiváncsi vagyok , peddig én csak rajtuk akarok segiteni , megvigasztalni őket , vagy túl zajos .  Hála Haranunak nem foglalkoztam minden negativ kritikával. Haranu a legjobb barátom, családjaink jó viszonyban voltak egymással születésünk előtt is. Apám és Haruno apja évfolyam társak voltak. Mivel ő is sokat járt hozzánk és én is hozzájuk, már-már családtagnak számitunk egymásnál, főleg,hogy Haruna egyke. Legtöbbször együtt edzettünk, eleinte csak ketten , mejd Sachi néhány alkalommal tanitott minket( késöbb mikor már Yuki is).
Soha , vagy  legalábbis kevésszer unatkoztam . Reggel 7 óra körül keltem , reggeliztem apáékkal , majd segitettem anyának uzsonnát késziteni, körülbelöl ilyenkor kelt fel Sachi és  Yuki, mire ők végeztek az evéssel én indultam is az akadémiára, hisz Yuki még késöbb készült el igy néha otthon hagytam, Sachi meg már a chounin vizsgára készült. Szóval egyedül indultam utnak, útközben csatlakozott hozzám Haruna. Az Akadémián viccelödtünk, játszottunk, de az órának azonn részén , amikor fonts dologról volt szó figyeltünk. Hazafelé menet elkisértem Haranut . Otthon a kistestvérem fogadott legtöbbször, mivel anyának is és apának is volt csapata, Sachi meg vagy már elment vagy még nem jött meg. Megebédeltünk, elpakoltam és elkezdtem tanulni a napi elmélet leckét. Ha meguntam vagy végeztem kimentem edzeni az udvarra. Három körül minden nap Yukival kimentünk az útra játszani Harunahoz, Gorouhoz, Inarihoz , Isamuhoz és a többi környékbeli gyerekhez ninjásat játszani. Inari, Isamu nővére, volt közülünk a legnagyobb , igaz ő volt a főnök is. Ez után hazmentem olyan fél hét körül és, ha nem volt kész a vacsora segitettem Sachinak vagy anyának, attól függ ki volt otthon . Majd lefeküdtem aludni. Ez is egy ilyen átlagos nap volt. Kimentünk  ninjas at játszani Harunáékhoz :
-Jól van akkr Gorou, Haruna, Yuki és Juro lesznek a rossz ninják . A többiek és én az jók.Most peddig kezdjük!- mondta Inari, ezzel kettéváltunk és ellentltes irányba szaladtunk. Elkezdödőtt a játék. A kis papir kunaiokkal meg shurikenekkel kellet eltalálni a másik csapatot.
 A megszokott taktikát követve Inarival ketten a területünk keletirészét, mig Isamuék a nyugatit védték.
-Hé Inari, az ott nem Juro?-kerdeztem, de a választ meg sem várva eldobtam egy shurikent. Eltalálta Juro lábát.
-De!...Szép volt, viszont most futás nehogy észre vegyen, mert ...
-A jó ninja észrevehetetlen! Tudom, tudom !-nevedtünk.
Befordultunk jobbra az elágazásnál és megláttunk két ellenséges ninját amint az egyik senseijel harcolt. Visszamentünk az útcába nehogy észrevegyenek. Lélegzet visszafolytva álltunk ott pár másodpercig, egy örökévalóságnak tünt. A kezeim reszkedtek, tudtam életveszélyben vagyunk. Ekkor Inari megszoritotta a kezem és átszaladtunk a szemben levő útcácskábába, majd az első sarkon betértünk. Túl messze voltunk mindanyiunk  házától, nem volt mit tenni elbújtunk négy hordó, egy sűrű fakerités és égy ház oldala közé, majd vártunk. Az agyam csak azon kattogot, hogy mi lehet Yukival és a többiekkel . Vajon csak nekünk volt ekkora pechünk, hogy belefutottunk két rend zavaróba, vagy éppen nekünk volt oltári mázlink, hogy nem vettek észre?! Nem tudom, de féltem. Már annyira nem voltam lesokkolva, ránéztem Inarira,az arcára meglepettség és aggodalom volt kiülve.
-Azon gondolkozok –suttogtam neki a leghalkabb hangomon, de ő továbra is a terepet pásztázta- hogyan tudnánk minél könny...
Inari egy gyors és erős lökéssel lenyomta a fejem, amit bele is vágtam a térdembe. Mérgesen néztem fel, de ekkor megláttam  a keritésen egy kunait. Az a kunai peddig nem holmi játék papir kunai volt, hanem egy igazi. Egyből kiszáradt a szám, visszafogtam a lélegzetem . Lassan megfordultam és Inarira néztem, ő a szemembe majd a kezében levő papir fegyverekre . Nyelt egy nagyot, nekem meg csak most esett le, hogy nem veszek levegőt . Ez mindössze egy-két másodperc leforgáa alatt történt. Vettem egy mély lélegzetet, a shurikenekhez nyultam ahogyan Inari is. Egyszerre álltunk fel, dobtuk el őket és iramodtunk meg feldöltve az egyik hordot. Mivel ismertük a helyet gondolkodás nélkül tudtuk merre kell menni, szaladtunk előre, amig az ellenséges ninja észre vette, hogy nem igazi fegyverek voltak mi már kiértünk az útcácskából, de ő gyorsabb volt nálunk és kis idő mulva újra a nyomunkba ért. Amikor a harmadik sarkon is befordultunk, csapdába estünk . Jobbról idegen ninják csoportja, balról harc, hátunk mögött meg az üldözőnk. A jobb oldali ninják észrevedtek bennünket, egy részük felénk indult, a másik sem szaladt már, hanem csak sétált . Esélyünk sem volt, a sorsunk megpecsételődött. Megszoritottam Inari kezét és a gyorshalált remélve behunytam a szemem.... De nem jőtt el. Kinyitottam és magam előtt láttam egy magas, izmos chuunin női alakot. Hosszú, barna haja ki volt engedve. Hátára egy fehér markolatú zöld mintás katana volt kötve, kezében egy ugyan ilyen tanto. Sachi volt az. Inari szeme könnyezett, de mosolygot. Körülötünk chuuninok harcoltak . Megnyugodtam. Ekkor elő került még egy ellenséges ninja és harcba keveredett Sachival. Kaori, Sachi társa, azt mondta, hogy menjünk vele, ha Sachiék végeznek akkor ők is jönnek majd. Mi bolintottunk és Kaori után mentünk.
Felmentünk az óvóhelyre az öt Hokage szobrához. Voltak ott az osztálytársaink, szomszédok közül de mások is. Az ajtóknál jouninok  vagy chuuninok örködtek.
-A többiekkel mi van ? Megtaláltátok őket?-kérdeztem idegesen .
-Harunat és Yukit idehoztuk . Egy Isamu és egy Chou nevű fiúhoz szaladtak amikor ideértünk velük. Ők a másik teremben vannak , kérlek ne járkáljatok nekik ott jó, ti is biztonságban vagytok itt. Rendben? –válaszolta Kaori.
-Oké-mondta Inari, megfogta a karomat és elhuzott egy padhoz-Ha vége lesz, minél hamarabb szoljatok. Köszönjük.
Nem kellet túl sokat várjunk, Sachi egy negyed óra múlva meg is érkezett.
-Jobban vagytok már? Neféljetek , nemsokára vége és haza mehettek. Nem volt ez valami nagy támadás, csak azokat hosztuk ide, akik személyesen ,,találkozhattak” az ellenséggel, illetve akikről úgy gondoltuk ,hogy ha ott maradnak ,ahol vannak biztosan fognak .- nyugtatgatott Sachi.
-Köszi, jól vagyunk. Csak Yuki és a többiek miatt aggodom még egy kicsit.
-Értjük, hát , ha akarjátok idehozhatjuk a kissebbeket, mivel tudjátok Mi már chunninok vagyunk! –büszkélkedtek rangjukkal .
-Hát persze! Hogy is nem gondoltunk arra , hogy megkérjünk titeket. Igaz Inari? Ha nem mondjátok biztosan nem jövünk rá, hogy ti ilyet is tudtok, Nővérkém!-válaszoltam ironiával én is.
-Hahaha, a bohocos bugyikádat húztad fel, kicsi Ai?-kérdezte Kazuki a nővérem barátja.
-Pfh, Inkább vinnétek ki minket innen!-duzzogtam.
Sachiék elmentek és idehozták Isumiékat és késöbb hazamehettünk.
Ez volt Akadémiai éveim egyik legmozgalmasabb napja. Ekkor voltam először, tényleg életveszélyben.
Eltartott egy ideig mire teljesen kihevertem a történteket.A többi nem volt ennyire veszélyes, de voltak meleg helyzetek.
Telt-múlt az idő másodéves lettem az akadémián, Sachiból jounin lett. Yuki is elkezdett alap taijutsut tanulni anyával.
Nemsokára Sachi végre Anbu tag  lett, ahogy azt szerette volna. Ekkor már 9 éves voltam. Többször elvitt magával edzeni a csoporttagjaihoz, vagy ha a faluban , esetleg a falu szélén ,, járőrözöt” akkor is. Egyszerűen imádtam vele menni, különlegesnek és fontosnak éreztem magam tölle. Nagyon megtiszetlő volt. Sachi barátai mind nagyon kedvesek voltak , segitettek a bunshin no jutsu és a henge no jutsu megtanulásában. Szerintem nélkülük nem ment volna olyan könnyen. De a gyorsaságom és a dobásaim pontossága fejlesztésében is segitettek. Szinte minden kedden és pénteken mentem Sachival, elmondás szerint már-már csapattagnak számitok. A hétfőket apával töltöttem , ha ráért, ő kardforgatást tanitott. Nagyon keményre fogta, azt mondta , ha már tanulom , tudjam becsületesen. Igy elég sok sebedülést szereztem persze nem voltak túl komolyak, megis úgy érzem én vettem legnagyobb hasznát a családban annak, hogy anya saninn. Szerdánként anya, ha nem volt küldetésen, megtanitott elősegély nyújtásra, egy pár egyszerű gyógyszer előállitására gyógyfűvekből. Máskor Harunaval vagy Yukival edzettem.
Szombat volt, de Sachit behivták, mert Koari megbetegedett és nem tudott bejönni, mentem vele, úgy sem volt dolgom, eredetileg pihenni akartam, de unatkoztam. Útközben beugrottunk egy rámeneshez és vettünk elvitelre 3 ráment (Kazukinak  is, ha már olyan sokszor van nálunk, mondjuk Sachi is nálla, mintha ez lenne  második otthona, dehát vehetjük annak is). A keleti kapunál voltak szolgálatban, ami azért elég messze van töllünk, tehát sietnünk kelllet. Amikor odaértünk Kazuki legalább annyira  megörült nekünk, mint mi neki . A nap hátralévő részében csak lazulnunk kellet egymás és még egy pár jounin társaságában. (Most komolyan mennyi esély van arra, hogy pont szombat délelött, fényes nappal, megtámadnak.) Mindig jókat meséltek, főleg a tapasztaltabb shinobik, egy kalandról, különféle küldetésekről stb. Olyan volt, mint egy tábor, ettük a ráment történetet meséltek, nevetgéltünk , csak tábortűz  nem volt. A tükéletes harmonia és euphoria közepette ... leejtettem a kanalam. Lehajoltam, hogy felvegyem és BUMMM!, a nem sokkal mellettünk lévő fall alján óriási lyuk tátong. Ellenséges ninják mindenfelöl, orvgyilkosok. Sachi odatolt Kawához, aki szintén csak itt lopta a napot, mint én, a kezünkbe nyomott egy-egy kunait .
-Fussatok azonnal Kawaékhoz és hivjatok segitséget!- a többiek már mind lementek miközben Sachi ránk figyelt, majd megfordult és ő is leszökött.
Kawa egy évvel idősebb nálam. Megfogtam a kezét, mert féltem, ő megfordult és a lépcső irányába húzott. Lóhalálába szaladtunk le a lépcsön, füst, robbanások és külömböző jutsuk zaja mindenhol. Miután leértünk a lépcsőn egy hosszú folyosón át vezetett az út a kijárathoz. Nagyon gyorsan fúttunk, annyira szoritottam a kunait, hogy az ujjaim elfehéredtek. Végre kiértünk az épületből. Kint a fény nagyon erős volt , eltelt egy pár másodperc mire hozzászokot a szeme futás közben. Mielött elvegyülhettünk volna a házak labirintusában három ismeretlen ninja elénk állt. Kawa gondolkodás nélkül az egyik lába felé dobta a tört, ám az kitért elölle. Már csak egy fegyverünk maradt, odasimultam Kawához és a kezébe csúsztattam a kunaiomat.  Kézjelt formálva a klón jutsut alkalmaztam, hármat sikerült létrehoznom. Hárman elszaladtunk egy ott maradt, körbevedtuk az egyik ninját és mire felfogta, hogy melyikünk az igazi bevittem neki néhány ütést és rugást. Kawa is behuzott a másiknak , majd megvágta annak kezét. De az a ninja sem volt rest és viszonozta Kawa szivességét, majd lefogta. Akivel én harcoltam is gyorsan elintézte a klónjaimat és már csak én maradtam. Gyomorszájon rugott, az összes levegő kipréselödott a tüdömból , összerogytam és levegő útán kapkodtam. Az orvgyilkos ügyet sem vetve a fuldoklásomra a kiengedett hajamtól fogva húzott fel ,majd dobott neki egy lépcsőnek . Amint feltérdeltem észrevedtem, hogy valami nedves van az államon, vér volt az eltöröltem. Lopva oldalra pillantottam,amig a chunnin közeledet felém, láttam amint a másik ninja elégedetten nézi, hogy a társa rúgdossa a földön fekvő Kawát. Ő jobban megsérült, mint én, vérzett a homloka, a szája, tölle nem várhattam a megváltást és arra sem számithattam, hogy megint megment valaki. Cselekednem kellet. Észre vettem, hogy mellettem faládák oszlopai sorakoznak egy zsákutcáig. Össze húzodtam eltakarva kezeimet. Útolsó cseppnyi csakrámból kifacsartam még egy klónt a legelső ládaoszlop mögé. Igaz ebben óriási eltérési hibák voltak töllem, de a célnak megfelelt. Szerencsémre egy robbanás zaja egy pillanatra elvonta az ellenség figyelmét és az idő alatt helyet cseréltem a klónnal. Kimentem a faládasor végére, fogtam egy követ, a szembeni fakeritésnek dobtam , amiről visszapattant és levert az út másik oldalán lévő cserépedények közül egyet. Eközben a velem harcoló ninja a klónomnak dobott egy shurikent , amitől az eltünt. Halván a cserepek zaját a ninja megfordult, majd intett társának és az edények felé vették az irányt. Kihasználva az alkalmat eldobtam még két követ, az első eltalálta a harmadik orvgyilkost, a másadik egy másik edényt. A Kawát örző ninja elindult az úton a falu fele , ahonnan véleménye szerint jött a kő. A többiek még mindig az edényekkel foglalkoztak. Kidugtam a fejem a ládaoszlop mögül és intettem Kawának, majd befuttam a zsákútcába. Kawa gyorsan és nem túl hangosan követett. Az útca hátsó fala Avarrelytek határának fala, van rajta egy gerenda , ami belülről mozgatható. Eltoltam, amilyen hamar csak tudtam, átbujtam rajta, Kawa is,majd visszatolta.Kint  pont két fa mögé érkesztünk meg, ott maradtunk kifújni magunkat. Gondolkoztam azon, hogy felmászunk-e , de túl magasan volt az első ága és fáramászásra pazarolható chakránk nem maradt. Akkor jutott eszembe először, hogy nem teljesitettük , amit Sachi mondott. Nem szoltam semmit. Kawanál volt egy adag kötés ,ugyhogy segitettem neki bekötni a homlokát .
-Nocsak, nocsak, mit keres itt két kis semmirekellő?- kérdezte hátulról egy idegen férfi hang, úgy megijedtem, hogy szöktem is egyet. Kawa is összerándult és megszoritotta a kezemet. Remegni kezdtem, most az elöbbinél is jobban féltem, a chakra mennyiségem a minimumon volt, az erőm is lassan átlépte a határt, sajnos a rossz irány fele. Kawa sem volt csúcsformában, ellenben az elöttünk álló chunninnal , aki mégcsak meg sem volt sebesülve. Kawa kihúzott a sebéből egy füstbombát és olyan képet vágot mintha ez lenne az útolsó esélyünk, gyanitottam úgy is volt. Ezt az orvgyilkos nem vette észre, igy Kawa jól be tudta vettni. Szaladni kezdtem a bejárattal ellentétes irányba, majd elbujtam egy nagyobb bokor mögé és csak ekkor vettem észre, hogy Kawa nincs velem. Nem tudtam hol lehet, kinéztem, de nem láttam őt csak azt a chunnint , aki ránk talált, az arckifejezése nem sok jót súgalt. Egyre idegesebb voltam, nem tudtam mit tegyek. ,,Meglapuljak és megvárjam a végkifejletet vagy cselekedjek, de ha igen mit? Mi lenne a helyes?’’ ezek a mondatok jártak az eszemben. A fejem a térdemhez szoritva ültem a bokor mögött és gondolkozni probáltam, de hiába. Bumm. Felrobbant  melletem egy fa .
-Gyerünk kislány , elég a bújócskából, tudom, hogy a legszélső bokor mögött vagy.Nem azt robbantottam fel, nehogy a kinyúlj nekem még.-mondta az előző férfi hang.
Nem volt mit tenni, tudta, hogy hol vagyok. ,,Legalább bátran halok meg” gondoltam, határozotan felálltam, majd megfordultam és megkerültem a bokrot.
-Hiába való lesz az áldozatod, de a faludért halsz meg, az egy nemes halál.- mondta büszkén .
-Büszke vagy rá?- kérdeztem
-Természetesen.- válaszolta vigyorogva
-Pfh. Én soha nem lennék arra büszke, hogy meg tudok ölni egy védtelen 11 éves lányt. Söt, szégyelném magam miatta!-mondtam undorodva. Tudtam ,hogy nem a legjobb pillanat pofázni, de még egyszer meg kellet tennem mielött meghalok.
Erre ő az övtáskájába nyúlt, előhúzott három kunait és felém hajitotta. Összeszóritottam a fogaimat és a szememet, meg sem probáltam kitérni elölük, az esélyem a gyözelemre nulla volt. Ám a kunaiok mégsem értek el, helyettük egy tompa kis koccanást éreztem a fejemen. Kinyitottam a szemem és Sachi állt velem szembe. Az ő vállába ütötem a fejem.               
-Sachi! Megmentettél!- kiáltotam boldogan. Sachi rám mosolygott és csak ekkor vettem észre,hogy szájából folyt a vér. A kunaiok hátba találták.
-Bocsi túl későre értem ide. Nem tudtalak volna elvinni innen. Csak igy védhettelek meg.- kacsintott , majd megfordult.
-De,... nem ...
-Menj hátrább hugi, ez már az én harcom.- azzal hátra lökött és beestem a bokorba. Mire kitápászkottam Sachi már nem állt ott. Az ellenséges ninjával harcolt , a klánunk speciális kard ,,családjának”, a Csillagpengék, egyik katanáját használta. Fehér kardhüvely, markolat és keresztvas virágos mintával diszitve (Sachi esetében a minta zöld) az éjjfekete pengével, igy néz ki a klánunk egyedi fegyvere. Használat közben a pengéje folyamatosan elraktározza a használó chakráját és ha már semmi esély egy harcközben a gyözelemre a nagyfokú élni, védeni akarás segitségével lehet csak felszabaditani, ám nem mindenkinek sikerül. A chakrafelszabaditás használata káros a testre nézve (ezért szinte tiltott technika számba megy),de a körülötte lévő 50 m-es terülrten is megsebez azt ,habár nem közvetlenül rá támad, akinek a chakra szintje igen kicsi. Viszont ezeket a kardokat csak a klán tagjai tudják használni, más kezében egy egyszerű vágóeszköz. A klánból sem mindenkinek adatik meg, hogy használhassa, az egyénnek ki kell érdemelnie, hogy készitsenek neki, a minták szine személyre szabott, igy külömböztetik meg egymástól. Sachi a legfiatalabb aki ilyen kardokkal rendelkezik. Csak 5 ilyen kardcsoport  van elkészitve, ha az illető meghalna nem feltétlenül az útodjáé lesznek a kardok. A klán összehivja a tanácst és eldöntik ,hogy ki érdemli meg. De nagyon tehetséges személy esetén készitenek neki egyet, mint Sachinak is.
Sachi több erős jutsut is használt, ellenfele már ereje határán volt.Egy Előre Hasítás  és máris végzett vele.
-Jól vagy Ai?- állt meg elöttem érdeklödve. Most fogtam fel igazán milyen erős is a nővérem . 
-Igen –válaszoltam kábultan és feléje fordulva közelebb léptem. Abban a pillanatban egy shuriken repült el a fejem mögött, úgy hogy sikeresen megszabaditott pár hajtincsemtől. A másadikat már Sachi kivédte egy senbonnal. Egy újabb orvgyilkos ninja állt elötünk. Ez viszont erősebbnek tünt. Sachi arckifejezése eltorzult.
-Te!!?- szinte töpte a betüket a nővérem, még sosem láttam ilyen fokú undort az arcán .
-Bocsánat ismerjük egymást kishölgy?... Jaj, csaknem Fushimi barátja voltál? Hát sajnálom annak a lúzernek, egy rendes barátja sem volt, aki meg tudná bosszulni.- kacarászott az idegen férfi.
-Fogd be! Megmutatom én neked, hogy milyen egy Konoha-i ninja!- miközben mondta ide ért egy avarrelyteki chuninn, Sachi intett neki majd rám nézett és mosolygot. A chunnin beállt mögém.
-Szia- mondta- Den vagyok , gyere  menjünk a menedékhelyekre. Jó? – közben Sachi és az idegen férfi között elkezdödöt a harc.
-Én maradnék,  megvárnám a nővéremet.- feleltem
-Rendben, akkor viszont én is itt maradok, mert hemsegnek errefelé az ellenséges ninják és kétlem, hogy ha idejönne még egy eltudnál bánni vele.- nem mosolygott , de szemei melegséget sugaltak. Bolintottam .
Sachiék harca kezdett elhuzodni már egy és fél órája csak cikáztak a levegöben , mindketten megsérültek és fáradtnak tüntek. A külömböző jutsuk , kombinációi kimeriteték Sachi chakrakészletét. Egy Katon: Kasen no Jutsu-val elterelte ellenfele figyelmét, csinált egy klónt, aki előlről rontott a orvgyilkosnak, majd ő a wakizashijával hátba szúrta ellenfelét, kihúzta kardját . Máris felénk tartott. Mindezt pár másodperc alatt.
-Köhö, nem gondoltam volna, hogy ilyen erős vagy,kö-höm - mondta az ellenséges ninja és térdére esett majd oldalra dölt.
Sachi megfordulni sem méltatott. Mosolyogva lépdelt elöre.
-Végre mehetünk haza.- hangoztattam. De egyszercsak a vesztes ninja felemelte tantoját és teljes erejéből a nővéremnek dobta.
-Sachi!!- kiáltotta Den. Sachi megfordult és eldobott egy kunait ,ami az ellenség fejében állt meg. De túl késő volt. A tanto egyenesen Sachi melkasába furódott. Ő lenézet a sebre, amiból vér folyt, majd oldalra és mosolygott, vért köhögöt fel.
-Konoha megnyerte a csatát!- szolalt meg, térdei összerogytak. Alig tudtam odaérni és megtartani , hogy ne essen le. Den is megfogta és segitett lefektetni a földre.
-Nem tudok gyógyitani , csak pici sebeket ellátni- mondtam elcsukló hangon- maga tud ?
-Nem .
- Akkor mégis mit csinál még itt?! Hivjon segitseget!Azonnal!- orditottam és félre löktem Dent. Ő rögtön felpattant és elfutott.
Sachi fejét a térdemre tettem és sirva azt mondogattam magamban ,,Nem lesz semmi baj már úton van a segitség”.
-Ne sirj- mondta Sachi- Szeretlek!-Köhöm, köhöm...-anyáékot is,Yukit is és Kazukit is.
-Csss, ne beszélj,sss
-Annyi mindent meg akartam tenni, látni akartam végre a békét, a szegényeken akartam segiteni,-köhöm-többet akartam harcolni az ellenség ellen, megakartam védeni a barátaimat ,a családomat,a falusiakat. Ezeket tedd meg kérlek helyettem is.-köhöm...
-Ne mondj ilyeneket, jön a segitség. - szippogtam.
-Megfogadtam,hogy megvédem a szeretteimet.Téged legalább meg tudtalak védeni.Volt érteleme az életemnek .
-Ne beszélj most, nem tesz jót.
-Neked adom-köhöm,köhöm- a Csillagpengéimet. Nem érdekel, hogyha nem ez a klán akarata.
-Miért adnád nekem, hiszen neked is kell?!- kérdeztem, de tudtam a választ.
-Védd meg velük azokat, akik neked fontosak. Nem az a jó shinobi , aki több embert mészárolt le, hanem az, aki többet védett meg!- köhöm-  Ezt jegyezd meg!- felemelte kezét, kivette övtáskájából a tekercset, amiben tartotta a többi Csillagpengét. Kinyitotta –Ird fel a nevem mellé a tiedet.
-De,...
-Kérlek!- engedelmeskedtem neki, megharaptam a bal hüvelykujjam és felirtam a tekercsre a nevem, majd összehajtottam. Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, alig tudtam visszafogni, hogy ne kezdjek hangosan zokogni.
-Köszönöm. Mond meg anyának és apának, sajnálom mindazt amivel fájdalmat okoztam nekik.
-Rendben, de ezt te is megtudod tenni. – töröltem le könnyeimet- Jön-e már egy saninn?
-Sok dolguk van,-köhöm- másoknak nagyobb szükségük lehet a segitségre – nem hittem el, hogy még most is ilyen.
- Nem! Téged most muszály meggyógyitani!- emeltem fel a hangom - Hól vannak már? A fenébe is, miért nem tudnak itt lenni, ha szükség van rájuk?!-kiáltotam idegesen.
-Ne járj, majd tiszta feketében, nem áll jól egy ilyen szép és fiatal lánynak.-köhöm- Ezt kérem tölled még. – Köhöm
-Hogy mondhatsz ilyeneket?! Természetesen nem fog  tiszta feketébe járni, mert nem lesz amiért!
-Köhöm,köhöm
-Sachii. Kérlrek tarts ki! Valaki,... segitség!!-szoritottam jobban a kezét.
-Sze...-köhöm-szeretlek.....-elejtette kezét .
-Sachi!Sachi!Sachi! Szolalj meg! Könyörgöm!-kitört belöllem az összes fájadalom és teli torokból kezdtem sirni. Láttam, amikor kihunyt a nővérem szeméből a fény.
- NE!... Ne, ne, ne! Igy nem lehet vége! Semmi képpen sem! Nem!- kihuzodtam a feje alol és ráborultam a vállára. –Segitség! Segitsen valaki! Kérem!Akárki!-hiába való voltak a kilátásaim, nem jött senki.
Percekig sirtam, levegőt is alig kapva, mikor végre oda ért Den és egy saninn nő.
-Meghalt!- mondtam felhányóan, de a hangom valamelyest tiszta volt- Meghalt! Értik?  Nincs többé! Nem látom már többet a mosolyát, nem hallom a hangját, nem ölelhetem meg , nem...- elcsuklott a hangom, a fejem hátradöltve sirtam. Csak akkor kezdtem el hangosan zokogni ,amikor a saninn legugolt hozzám és megölelt. Az eső is esni kezdett.
 A falu valoban visszaverte az ostromot. Mikor aznap hazaértem már valamelyest megnyugodtam, de amint el kellet mondjam a hugomnak és késöbb a szüleimnek, alig tudtam megszolalni a könnyektől, igy csak intettem, hogy nem él már.
  Sachi temetése két nap múlva volt megtartva. Rajta kivül még két ninja vesztette életét a harcban. Feketére cseréltem az eddigi szines öltözetemet. Nagyon sokan gyültek össze. Civilek, ninják, ismerősek, ismeretlenek és a Hokage asszony is. Aznap beszéltem útoljára. Attól kezdve három kerek hónapig egy mukkot se szoltam, ez nagyban megnehezitette az Akadémián való tanulásomat. De több gondot okoztam vele a szüleimnek. Édesapám elment egy hosszú küldetésre. Édesanyám borzasztóan le volt törve nem tudott semmire koncentrálni rendesen csak a főzésre és a gyógyszer készitésre. Yuki probálta tartani benne a lelket, mig én elvoltam egyedül. Sachi kardjait elvittem a család szentéjébe, ami a kertünk hátsó részében található. A klántanács kérésének ellenére sem adtam oda senkinek őket. Mikor három hónap múlva édesapám hazajött és ő is látta, hogy édesanyám még mindig  nagyon letört, megkért, hogy beszéljek  újra nyugtassam meg anyát, engedelmeskettem neki. Anya újra foglalkozott a jelennel és elkezdett ismét küldetésekre járni a csapatával.
 Azota minden nap elmegyek az emlékműhöz, ahova Sachi neve is fel van irva és viszek virágot.
  Nemrég 12 éves lettem. Ma volt a geninn vizsga. Létre kellet hoznunk 4 klónt. Könnyedén sikerült. Már várom a holnapot , hogy megtudhassam kik a csapattársaim és megismerhessem a senseiemet. Yuki is végzett az másadik akadémiai évével.
 Nem tudom, hogy mit hoz majd a jövő, de megfogadom nővérem tanácsát és a példáját probálom követni.  
 
 Előre is köszön a választ. Remélem elnyeri tetszéseteket.