Engo

Név: Engo ( vezetékneve ismeretlen, anyjáét pedig nem vette fel )

Ország: Hang Országa

Rang: Genin

Szint: D

Kor: 14

Nem: Fiú

Kinézet: Barna haj, zöld szem, sötét bőrszínű. Korához képest magas kb 180 centi, vékony testalkatú. Ruházata különbözik a hagyományos Otogakurei viselettől. Vörös nadrág, vörös ujjatlan felső, melyen fehér védőmellény van ( blokkolja a kisebb fizikai sérüléseket ). 

Jellem: Nyugodt, nehéz feldühíteni, viszont ha sikerül szinte lehetetlen leállítani mindaddig, amíg meg nem torolta a sérelmét. Hozzászokott a magányhoz, ezért nehezen alakít ki kapcsolatokat, egyedül az anyja előtt képes elengedni magát. A rengeteg elutasító jelzés a falu többi lakójától nagyon fájt neki, ezért kissé ferde világnézettel rendelkezik a jóról és a rosszról. Ha valaki kedves vele könnyen manipulálhatóvá válik, hiszen szomjazza ezeket az érzéseket. Akármire képes lenne egy olyan emberért, aki vele egyenrangúnak tekinti és kedves vele. A legmesszebbmenőkig hűséges típus. 

Engot közel sem lehet az átlagos ninjákkal egy napon említeni és nem feltétlenül a benne rejlő potenciál miatt, hanem főként a különc viselkedése és külseje miatt. Ahol megjelent mindenhol kíváncsi pillantások és halk, ellenszenves moraj fogadta..Nem is csoda, hiszen ki látott már sötétbőrű Hangrejteki ninját? Minden egy 15 évvel ezelőtti napon kezdődött a Villám Országában, azon belül is Kumogakuréban. 
- Kizashi! - zendült a Harmadik Raikage félelmetes hangja. Amikor ő beszélt szinte felrobbant a levegő és mindenki tudta, hogy nem lehet akármivel közbevágni. 
- Igen, uram? - kérdezte Kizashi.
- Megtaláltam a tökéletes küldetést neked és a csapatodnak. 'S' szintről beszélünk..remélem ezt már nem fogod annyira unalmasnak találni - morogta a Főnök. - Információink szerint Orochimaru befészkelte magát "Otogakuréba" és kikiáltotta magát Kagénak. Még hogy egy ilyen kígyó Kage címet viseljen..Viccnek is rossz. Rettegésben tartja az egész falut és fogadni mernék rá, hogy folytatja a Konohában elbukott gusztustalan kísérleteit. A feladat a következő: Behatolni Otogakuréba, megszerezni minden lehetséges információt és épségben hazatérni..világos? Ne akarj hősködni és ne vidd vásárra az embereid bőrét, megértetted? - az utolsó szó szinte üvöltve harsant a néma irodában.
- Igenis, Főnök! Megígérem, hogy nem vallok kudarcot.

...

- Engedjen be, kérem!! Segítsen!!
- Ki maga??
- Erre most nincs idő, ENGEDJEN BE LEGYEN SZÍVES?!
Végre kinyílt az ajtó és egy gyönyörű fiatal lány állt Kizashi előtt. Odébb állt az útból, hogy a férfi be tudjon menekülni a házba.
- Úristen, mi történt magával? - kérdezte a lány, látva Kizashi vérben úszó ruháját.
- Túl sokan voltak..nem volt esélyünk..csak én éltem túl..nem tehettem értük semmit..- lihegte, mintha inkább csak magát győzködné. - Amint tiszta a levegő azonnal indulnom kell vissza a saját falumba..el kell juttatnom oda ezt a tekercset..mindenképp..
- Ne legyen idióta, ezekkel a sebekkel legalább egy hétig nem lesz képes útra kelni. De szerencséje van, értek a gyógyításhoz egy keveset..
- Nem is tudom, hogyan köszönhetném meg..- mondta hálálkodva Kizashi. - Hogy hívnak?
- Hanae vagyok.
- Köszönöm, Hanae...- mondta utolsó erejével, aztán elájult.

Hanae élete legszebb egy hetét élte át, bizarr módon egy idegennel..egyszerre érzett bűntudatot elővigyázatlansága, naívsága miatt és mindent elsöprő boldogságot is mert ennél az idegennél jobban senki nem bánt vele soha..főleg mióta megjelentek ezek a gonosz ninják annak a kígyónak a vezetésével. Egy hét elteltével Kizashi elindult, hogy elvégezze a küldetését, de megígérte, hogy amint lehet visszajön és megmenti az egész országot a rémuralomtól. 15 év telt el azóta..

...

- Anya, anya!! Kelj fel! Nem aludhatsz el pont ma! - mondta idegesen Engo.
- Fent vagyok nyugi, csak a szememet pihentettem. - mentegetőzött Hanae.
- Ma van a nagy nap! Kabuto nagyúr személyesen fogja levezényelni a geninné avató ceremóniát a kitűnő vizsgaeredményeim miatt..állítólag beszélni akar velem a jövőmmel kapcsolatban..és te képes vagy még itt lazsálni??
- Lehet nem kéne megjelennünk ezen az eseményen, fiam. Tudod, hogy fogják fogadni ezt a többiek a faluból? Azóta sem voltak képesek befogadni téged..de ne félj, csak irigykednek rád..mert zseninek születtél. - mondta büszkén az anya.
- Nem nem nem! Muszáj ott lennünk..Kabuto nagyúr..személyesen..nem érted? Minden vágyam, hogy egy napon mellette állhassak és szolgálhassam Otogakurét. Az ő munkájának hála már lassan 6 Nagy Nemzetről kell beszélnünk..én ennek a részese akarok lenni..mindenképpen. Elég erőt akarok szerezni ahhoz, hogy egy napon én legyek az Otokage. Nem egyszerűen naggyá akarom tenni a falut..a legnagyobbá mind közül! Azt akarom, hogy mindenki félve ejtse ki a nevemet..és romba akarom dönteni egész Kumogakurét! Fel akarom kutatni az embert akit apámnak kellene neveznem..és eltiprom amiért itthagyott téged egyedül..és engem is..- mondta elszántan Engo.
- Rendben van, fiam. Induljunk, nehogy elkéssünk...Ez a te nagy napod! - szólt Hanae. Kicsit félt, mikor meglátta fia dühtől eltorzult arcát, de ő is akarta ezt a bosszút..amiért kihasználták aztán eldobták. Hitt benne, hogy véghez tudja vinni ezeket a célokat, hiszen a vérében van..az apja Villám Ország egyik legrettegettebb jouninja. Sikerülnie kell!

A geninné avató ünnepség általában az akadémián szokott lezajlani, de Engonak most az Otokage irodájában kellett megjelennie. Miközben anyjával sétált a távolban már meg is látta a többi épület felé emelkedő tornyot. Jobb szó híján lehet csak toronynak hívni, mivel méretben sehol sem volt más falvak valódi tornyaihoz, de Otogakure mértékeihez képest ez volt a legnagyobb, legtiszteletreméltóbb épület a vidéken. Út közben barátságtalan pillantások kísérték az egész utcán, sőt még a házak ablakaiban lógó emberek is megbámulták. De már régen hozzászokott ehhez, ő volt a legnagyobb különc a falujában..nem csoda, hogy félnek tőle, hiszen ellégé nem odaillő jelenség. De ahogy ezt végiggondolta eszébe jutott, hogy ez nem feltétlenül csak a külseje miatt lehet..Első akadémiai napjára gondolt, arra a viharos napra, amikor ugyanezen az úton haladt csak éppen egyedül, mert az anyjának több helyen kellett munkát vállalnia, hogy el tudja tartani mindkettőjüket. Ezért rengeteg áldozatot kellett hoznia és naphosszat gürcölnie, de cserébe soha semmiben nem szenvedtek hiányt. Úton az akadémiára azonban belefutott egy öt főből álló társaságba. Körülbelül vele egyidős gyerekek lehettek és éppen ninjásat játszottak, amikor meglátták őt azonnal abbahagyták és körülvették.
- Ki ez? - kérdezte az egyik. - Nagyon furcsán néz ki. Biztos nem idevalósi..- mondta nevetve.
- Én hallottam róla. - mondta egy másik. - Az anyám ismeri az övét..normális mint mindenki más, úgyhogy biztos csak az apja lehetett ilyen ronda. - azzal fellökte Engot.
- Elég..- nyögte a sárban fetrengve, alig hallhatóan Engo.
- Én is hallottam róla, az apja még születése előtt elhagyta..biztos tudta, hogy egy vesztes lesz belőle. Ha-ha-ha. Tudod mit jelent ez, Sötétke? Hogy egy fattyú vagy..- mondta gúnyosan.
- Elég! - mondta Engo, hangja már tisztán csengett.
- Fattyú! Fattyú! - skandálták nevetve a többiek is.
- ELÉG!! 
Engo felszökkent és neki esett a hozzá legközelebb állónak. Sosem érzett még ekkora dühöt magában és sosem érezte ennyire fékezhetetlennek magát. Mintha valaki teljesen más lenne..sosem verekedett még, az anyja mindig óvta a nyílt konfliktusoktól. Azonban miközben már a negyedik gyerek arcát ütötte szembesült azzal, hogy ez mennyire gyerekjáték a számára. Mintha valamilyen különleges képesség lenne ez az erő. Mikor már az összes fiú eszméletlen volt, továbbindult és elhatározta, hogy mindenkinél erősebb lesz a faluban, hogy soha többé ne merje senki fattyúnak nevezni..
Az akadémiai évek szinte elröppentek, Engo gond nélkül vette a legtöbb akadályt..taijutsuja messze felülmúlta a kortársaiét, a legtöbb ninjutsut is könnyedén elsajátította, egyedül a genjutsuban nem érzett magában semmilyen tehetséget. De egyébként sem bánta, mert úgy vélte a genjutsu a gyávák fegyvere, akiknek a valóság eltorzítása kell a győzelemhez.
A vizsgán csupán a szerencsének köszönheti a 100 %- os eredményét, mivel a gyakorlati vizsgán nem kellett genjutsut bemutatni, az csak az elméleti részben szerepelt és arra a kisujjából rázta ki a válaszokat. A helyettesítő technika különösen az erősségének tűnt, azt sajátította el előszőr még évekkel ezelőtt, a klón jutsuban volt, aki többet tudott megidézni, de a minimumot ő is tökéletesen hajtotta végre. Az eredményhirdetéskor félrehívták és mondták neki, hogy őt külön fogják kitüntetni és maga az Otokage hajtja végre a ceremóniát.

Engo abbahagyta a nosztalgiázást mert közben odaért a torony bejáratához, ahol két őr strázsált az ajtó előtt.
- Jó napot! A geninavató ünnepélyre jöttem, Kabuto nagyúrhoz.
Kinyitották az ajtót előtte, Engo bement és azonnal elindult a torony tetejére vezető lépcsőn. Mire felért már nagyon izgatott volt, nagyon büszke volt amiért végre a képességei miatt különböztetik meg és nem a bőrszíne, illetve a családi háttere miatt. Amikor a Kage ajtaja elé ért halkan kopogott párat.
- Szabad! - hallatszott bentről egy fáradt hang.
Kabuto nagyúr nem volt egyedül. Még további 5 gonosz tekintetű ninja volt jelen. Engo felismerte őket: Otogakure legrettegettebb osztaga volt, a falu legkiválóbb shinobijaival. Ahogy ott álltak előtte, a leghatalmasabb ninják, egyszerre tudatosult benne, hogy még milyen messze van a céljától..hiszen őket akarja felülmúlni. Lehetetlen..
- Á, megjöttél..Rendben van, köszönöm a jelentést, menjetek, pihenjetek holnap újabb "S" osztályú küldetés vár rátok..
- Igenis! - mondták kórusban, azzal távoztak.
Engo nem tudott megszólalni, csak álltak ott némán még a levegő sem mozdult.
- Gratulálok, Engo! - szólt végül Kabuto. - Mióta átvettük a többi falutól az akadémia rendszert te vagy az egyetlen aki 100 %-al tudott levizsgázni. Bámulatos. Még nagy dolgokra lehetsz hívatott, ha megfelelő a motivációd is. 
Odasétált az asztalhoz és elővett egy hagyományos Otogakurei fejpántot és átadta Engonak.
- Ezennel hivatalosan is Genin lettél. Folytasd a kemény munkát és remélem egy napon csatlakozol a speciális osztagomhoz. Képesnek tartalak rá. Most menj és bizonyítsd be, hogy mennyit érsz.
Engot elöntötte a hála, majdnem táncolni kezdett örömében.
- Igenis, Kabuto nagyúr! - mondta meghajolva. - Ígérem, hogy mindent megteszek ami tőlem telik.