Hizuke Namaki

Név: Hizuke Namaki
Ország: Tűz országa
Szint: D
Chakraszint:?
Kor: 13
Nem: Férfi
Felszerelések: 1 darab shurikentartó, 1 darab elsősegély készlet, dróthuzal 5 méter, 2 darab kunai, 2 darab shuriken
Kinézet: 164 cm magas, közepes termetű. Barna hosszú haj ami leér egészen a csípőjéig, zöld a szeme színe. Általában hosszú fekete nadrágot 
visel, barna szandált hord, fekete póló amin egy zöld mellényt visel.
Jellem: Egy kicsit lusta, de általában amit kell azt megteszi. Könnyen kijön az emberekkel, szeret barátkozni. Hamar ráun a dolgokra és mindig
az újdonságokat keresi amivel letudja foglalni magát egy kis időre míg azt is megunja és keress valami mást. Nem szereti a konfliktusokat maga
körül, de legrosszabbul a kiabálást nem szereti. Nem szeret másoknak csalódást okozni és ezért lustasága ellenére akar mindent megtenni, hogy
napról napra egy erősebb és bátrabb legyen.
Technikák:
Shushin no Jutsu
Henge no Jutsu
Kakuremino no Jutsu
Kugutsu no Jutsu
Bunshin no Jutsu


Előtörténet:
Hol is kezdjem talán az elején kéne ahogy minden történetnek, hát jól van mesélek a születésem előttről és a szüleimről egy kicsit. Anyukám a
Szél országában született Sunagakureban, úgy hívják Satuke Tami. Egyszerű családban nőt fel nem vágyott semmi különösre átlagos civilként
élte az életét az apja és az anyja egy kis boltot vezettek a faluban. Amikor már felnőtt átvette a boltot a szüleitől és ő vezette tovább. Apukám a
Tűz országában született Konohagakureban úgy hívták Hizuke Nafaki egyedül nevelkedett fel, mert a szülei a háborúban meghaltak. A szülei 
arra vágytak, hogy ő is shinobi legyen, de ő nem vágyott rá. Ezért később inkább kereskedőnek állt és sok földet, táját bejárt már azóta, hogy a
szülő földjéről elindult még fiatalon. Apám már évek óta nem járt otthon úgy tervezte, hogy már ideje lenne haza mennie és letelepednie ezért,
úgy döntött miután betért Sunagakureban haza megy végleg. Egyik nap anyám éppen záráshoz készülődött amikor betévedt hozzá a fáradt
utazó egy kis élelemért, meginnivalóért jött.
- Üdvözlettem- mondta a fáradt utazó.
- Jó estét éppen zárni akartam, de még önt kiszolgálom- válaszolt anyám, miközben letette a kulcsokat az asztalra és felnézett az utazóra.
Az utazó magas megtermet alak volt hosszú barna haja volt és kalap volt a fején- valószínűleg a homok miatt. A ruhája jellegtelen volt egyszerű
kereskedőhöz illő, ahogy anyám megbírta állapítani.
- Akkor gyors leszek- válaszolta mosollyal az arcán az utazó - a világért sem akarok fel tartani egy szép hölgyet.
Én nem tudom annyira megállapítani, hogy ki szép és ki nem az nem értek az ilyen dolgokhoz, de azt tudom, hogy anyám az nap egy fehér
szoknyát hordott és egy fehér vászon inget. A barna haját szokásához híven összefogta, ahogy az anyukája mondta, hogy lássák a gyönyörű
arcát és a szép zöld szemeit.
- Mit parancsol?
- Nem sok mindent kérek egy kis vizet meg valami zöldséget szeretnék- válaszolta és oda lépet a pulthoz.
- Jól van máris előkészítem.
Anyám hátra ment és becsomagolta az árut majd kiment a és pultra tette a csomagot.
- Itt van tessék- válaszolta az utazó és odaadta az árát majd felvette a csomagot és elindult a kijárat felé.
- Jöjjön máskor is- mondta anyám.
- Elég valószínű, hogy visszajövök még egy ilyen szép hölgyet nem elég csak egyszer látni- mondta az utazó majd még mielőtt bármit is felelt volna
erre édesanyám, felkapta a kalapját és kiment az éjszakába.
Anyám valami új dolgot érzett amit még eddig soha kirohant az utcára, hogy lássa még egyszer legalább azt a titokzatos utazót, de mire kiért
már eltűnt az éjszakában. Anyám zavartan visszament a boltba bezárta majd haza ballagott.
Másnap reggel mikor felkelt még mindig az utazón járt az esze, ki lehetett az? Reggel a szokott időben kinyitotta a boltot és várta
hátha az utazó újra felbukkan. Már délután volt mikor kezdte azt hinni, hogy nem látja többet azt az embert de végül meghallotta az ajtó
nyitását. Felnézett és az utazó volt az. Egy kicsit máshogy nézett ki valószínűleg megfürdött és az út porát mosta le magáról, de kalapja 
ugyanúgy rajta volt mint tegnap.
- Üdvözlettem szép hölgyem- köszönt az utazó.
- Szép jó napot- válaszolta anyám.
- Miben segíthettek- kérdezte édesanyám.
- Tegnap már elmondtam, hogy önt nem elég egyszer látni és elakartam önt egy randevúra hívni.
- Tessék engem?- anyám teljesen elpirult és zavarba jött hisz eddig egy férfi sem hívta randevúra őt. Nem tudta, hogy mit tegyen, de úgy érezte,
hogy igent kell mondania.
- Igen tudom nem sok esélyem van önnél de legalább egyszer jöjjön el velem sétálni egyet.
- Jól van elmegyek önnel.
- Önnek most jó mert éppen ebéd szünetet akartam tartani addig úgyis bezárom a boltot.
- Tökéletes- válaszolta az utazó mosollyal az arcán.
Kimentek az utcára és elkezdtek sétálni, hogy mikről társalogtak a séta közben az sajnos nem tudom nem meséltek róla semmit. Amikor mindig
azt mondták, hogy ha majd felnősz elmeséljük. A mai napig nem érte hogy mire céloztak ezzel. Na mindegy, hol is tartottam ja meg van.
Anyám és a utazó minden nap elmentek az ebéd szünetben sétálni egyet és beszélgettek nevettek egészen addig míg teljesen egymásba nem 
szeretek. Végül az egyik nap a utazó- akiről most már tudjátok, hogy az én édesapám volt- meg nem kérte édesanyám kezét aki rögvest igent 
mondott neki. Apámnak csak egyet akart kérni anyámtól, hogy a szülő földjén éljünk a Tűz földjén. Anyám végig gondolta a kérést nem akartam
ott hagyni a szülőföldjét, de a szerelmét sem akarta elhagyni. Pár nap múlva át gondolván, hogy semmi sincs mi a faluhoz kötné hisz a szülei
rég meghaltak és testvére sincsen igent mondott. Végül elindultak könnyes búcsút vette édesanyám a szülőföldjének majd átölelte újdonsült férjét.
     Néhány évvel később anyám terhes lett és egy fiúnak adott életet. Itt lépek be a történetbe én is. Nincsenek testvéreim anyám és apámmal jól
kijövök bár egy kicsit anyám túlzottan aggódig értem apám pedig néha észre sem besz engem. A memóriám mindig is jó volt sok dologra 
könnyedén emlékszem ezért is születés napjaimra általábban könyveket kaptam amikel ahogy apám mondta: " Csiszolhatott az elméd".
Egyet mondhatok egyiket sem nyitottam még ki nem nagyon vagyok rá kíváncsi. Azért apám dolgozó szobájába beszoktam menni és elolvasni a
régi könyveit amiket utazásai során szedett össze. Egyik nap találtam meg a nagyapám naplóját amiben a shinobi életről írt hogyan kell
viselkedni és, hogy miket csinált mint shinobi. Többször átolvastam és akkor rájöttem, hogy én is shinobi akarok lenni és úgy élni ahogy a
nagyapám élt. Amennyit megtudtam a nagyapám aki a Tűz földjéről származott és a háborúban halt meg szél elemű chakrája volt és kitűnően
bírta használni. Az egyik nap végül odaálltam a szüleim elé nagyon féltem, hogy mit fognak mondani, de végül kimondtam, hogy beakarok 
iratkozni az akadémiára. Anyám ahogy tőle vártam féltett engem, hogy mi lesz velem, hogy ha elhagyom a falut. Apám pedig csak nézet rám és végül azt mondtam:

- Tényleg ezt akarod fiam?
- Igen- válaszoltam határozottan.
- Hát jól van nincs mit tenni akkor holnap elmegyünk és beiratkozunk.
- Te meg szívem ne aggódj a fiunk ért látom rajta, hogy komolyan gondolja.
Másnap beiratkoztunk és elsőre fel is vettek az akadémiára. Az első nap egy kicsit ijesztő volt mikor ott volt az akadémia elött a többi gyerek
pedig rohangált körülöttem. Izgatottan vártam hogy miket fogok megtanulni és hogy meddig fogok eljutni. Beléptem a terembe leültem a
helyemre végül pedig a sensei is megérkezett és elkezdődött a tanítás. Az első napok nagyon jók voltak sok új barátott szereztem köztük Nikot aki
velem egykorú és nem messze lakik tőlünk. Rendszerint együtt gyakoroltunk Nikot és én a legjobb barátok lettünk.
Így teltek az évek végül eljött a nagy nap a vizsga amire mind ketten nagyon készültünk
előtte való éjszaka nem bírtam aludni újra meg újra átolvastam az összes tankönyvem, hogy biztosan megfeleljek a vizsgán. Csak néztem a felhőket milyen jó nekik arra mennek amerre a szél fújja őket és nem kell semmivel se foglalkozniuk. Másnap ott voltam az
akadémián ugyanúgy ahogy sok évvel ezelőtt amikor kezdtem az egészet. Bemenetem végig mentem a megszokott folyosón láttam néhány embert
nem vettem róluk tudomást majd végül elértem a termet bementem Nikot már ott várt rám. Leültem mellé majd vártunk végül elkezdődött a 
vizsga. Elsőnek egy elméleti rész volt nagyon féltem tőle, hogy olyanokat fognak kérdezni amiket nem fogok tudni vagy éppen nem fog eszembe jutni. Izgatottan ültem a helyemen mellettem Nikot láttam hogy erősen fogja a ceruzáját és megnyugodtam, hogy nem csak én izgulok annyira. Végül megkaptuk a teszt feladatsort amit egy óra alatt kellet teljesíteni. A kérdések egyszerűek voltak egy kicsit talán túl egyszerűek az öt nagy nemzet történelméről a chakraelméletről. Végül a gyakorlati vizsgára került a sor a tanár kihívta a tanulókat az udvarra az első feladat célba dobás volt 5 tőrből 3-nak a célpont közepébe kellet menni, hogy átmenjenek a vizsgán nekem 4-et sikerült betalálnom, Nikotnak viszont csak 3-at. Miután mindenki végzet után egy akadály pályán kellet végig futni időre falat, kötelet kellet mászni, futni. Végül megcsináltam a feladatott időre nagy nehezen a fizikai test edzés sohasem volt az erőségem, de legalább túl vagyok ezen is. Végül bementünk az osztály terembe mindenki egymás mellett és most bekell mutatunk amit a akadémián a négy év alatt tanultunk. Két jutsut kell végre hajtani a Bunshin no Jutsut volt ezzel szórták ki a vizsgázók egy részét mert egyszerűen nem voltak rá képesek. A maradék vizsgázó egyenként behívták a szomszédos szobába.   
Én következtem láttam az előtt lévő szomorúan jött valószínűleg nem sikerült neki. Bementem a terembe a két tanárom asztalnál ültek majd végül megszólaltak:

- Hizuke Namaki vagy?
- Igen uram- válaszoltam.
- Jól van a vizsga feladatod pedig a Henge no Justu.
Végül megtudtam, hogy mit kell tennem egy pillanatig elgondolkodtam, hogy kivé változzak végül Nikot választottam. Rákészültem egy mély 
levegőt vettem és mondtam: " Henge no Justu". A tanáraim néztek rám majd egymásra végül a kínos csöndet megtörte a tanár azt mondta:
" Átment kérem a következőt". Elvettem a fejpántot majd kimentem a teremből alig bírtam magamban tartani az örömömet, hogy átmentem 
később megtudtam, hogy Nikotnak is sikerült átmennie a vizsgán. Este pedig ünnepeltem anya csinált sütit és apám pedig a szomszédoknak 
újságolta el a jó hírt. Hát ennyi dolog történt velem a mai napig és ki tudja hogy mit hoz a holnap hisz már ninja vagyok.

Végül átírtam talán még van helyesírási hiba benne, de próbáltam részletesen leírni a genin vizsgát és próbálok fejlődni hogy a jövőben minél jobban menjen a történet írás.