Kage Ijin
2 posters
1 / 1 oldal
Kage Ijin
Név: Kage Ijin (Árnyék tépőfakas)
Ország: Kumogakure
Rang: Akadémai tanuló
Szint: E
Chakraszint:
Kor: 7
Nem: Férfi/fiú
Felszerelések:
Kinézet:[url=][/url]
Jellem: Általában igazságos, és sohasem hazudik vagy kertel, mindig próbál becsületes lenni, még ha ez olykor a parancsokkal szemben is megy. A csapattársai és az emberi élet mindennél előbb való a számára.
Technikák:-
Előtörténet:
Bevezető:
-Jó reggelt gyerekek!- Szólal meg az akadémiai tanár az első tanítási napon. A gyerekek köztük Ijin is illendően feláll, majd illedelmesen meghajol a többiekkel együtt. Ijin a középső padsorban ül ott is középen. Talán azért mert szeret a középpontban lenni, és mert szereti a társaságot. Átvitt értelemben nem egy Alfa típus, bár a legtöbb kölyök is így kezdi, van aki azzá születik, van aki azzá válik. A tanár leül a helyére, majd egy papír lapot vesz a kezében ami az asztalon volt.
-Kuroszaki Kaito.- Hangzik az első név, nem sokára rá a válasz is, hogy „jelen”. –Ohaki Oroto- Hangzik a második és szintén a „jelen”. Így megy ez sorban és előbb utóbb Ijinhez is elérkezik a névsor, majd az utána következő diákokon is. A tanár feláll és az asztal elé sétál.
- Az első napon rögtön egy csapat építő tréninggel kezdünk, mivel nem tudom ki mennyire ismeri a másikat. Így azt szeretném, hogy mindenki meséljen magáról. – Közben lassan körbe néz a diákjain. – Amit fontosnak tartotok, minden történetet meghallgatunk, és szeretem a jó sztorikat meghallgatok bármit. – Ezután elmosolyodott, ami az első volt a mai napon. Talán nem is olyan mogorva, mint gondolják a diákok. – Kage Ijin. - Néz rá Ijinre és Raukai-ra aki mellette fekszik. – Úgy hallottam neked igen jó történeted lehet, ha megkérlek, megosztanád velünk is, hogy jobban meg ismerhessünk téged és a barátodat. – Ijin csak bólint egyet, majd feláll. Raukai is fegyelmezetten ülő pozíciót vesz fel. – Először is bemutatom a barátomat Raukai-t. – Ijin meg is simogatja barátját. – Hát az én történetem elég hosszú és érdekes, de ha nem gond kezdeném a sablonnal. – itt tartott egy kis szünetet, hogy mindenki rá figyeljen, bár voltak páran, akik még egymással voltak elfoglalva. – Egyszerű családból származom, anyám kertészként dolgozik, a húgom civil iskolába jár, édes apám meg egy halászhajón dolgozott. – Valahogy mindenki észrevette Ijin arcát. Kissé szomorú lett, hisz apjáról nem véletlen beszélt múlt időben. – Egyszer édes apám elvitt a hajóra ahol dolgozott, mivel édesanyám megbetegedett és kórházba került. – Itt már mindenki figyelt Ijinre mivel úgy tűnt, hogy a lényegre tér. – A kikötőből a Víz országa felé vettük az irányt, mert ott apám szerint mérhetően jobb kapások voltak, már hónapok óta. Elmesélte, hogy tartanak a Víz országától, de fizetése nem véletlen volt annyi amennyi, mivel nagy volt a kockázati tényező, de addig még egyszer sem érte őket támadás. Ezért nem félt attól, hogy a hajóra vigyen a húgommal együtt. Több napos útnak indultunk. Terv szerint három nap után kellet volna visszatérnünk, de sajnos nem így volt. – Ijin körbe néz és látja, hogy mindenki feszülten figyel, úgy tűnik felkeltette a története a többiek érdeklődését.
Történet:
Ahogy tengerre szálltak Ijin a hajó hátuljából figyelt, ahogy Kumogakure patrjai távolodnak, majd lassacskán alábuknak a horizont mögött. Az elején érdekesnek tűnt a hajó, hisz sok új dolgot látott. Érdekesnek találta a dolgozó halászokat, a vitorlát, a hajó kormányt és minden mást ami hajó darabját képezte. A húga Hime, már nem volt ennyire érdeklődő, ő leginkább a közös kabinukban tartózkodott, ahol a játékaival játszott. 1 év van csupán köztük, de Ijin és a húga személyisége szinte ég és föld. Míg Ijin energiával telibb, és mozgékonyabb volt, addig a hugom inkább magányos és egyhelyben ülő típus volt, egyetlen közös pontjuk a becsületesség volt, de ez inkább a nevelésükből is adódik. Apja nem sokat tudott velük foglalkozni, mivel egyfolytában dolgozott. a Kapitány mindig adott neki valami munkát. Estére már Ijin is megunta a hajót és nem igazán tudta feltalálni magát a zárt közegben, de nem akart senkit hátráltatni a munkájában így inkább lefeküdt. Este Ijin és Hime nagy robajra ébredt. Egyértelműen lehett hallani, hogy az ég dörög. Ijin és Hime kifutottak a hajó fedélzetére. Kiérve észre vették a hatalmasan tomboló vihart. A villámok cikázva csaptak alá az égből és a távolban látni lehetett, ahogy a villám a vízhez érkezve, még egy nagyon fénylik, majd utána tűnik el. A szél nagyon erős volt, és nagyon kavarta a vizet. A hullámok csak úgy dobálták a hajótestet a vízen. Ijin szemeivel az apját kereste, ám keresés közben megakadt a szeme egy elesett halászon. A felcsapódó víz ledöntötte a szerencsétlent a lábáról. A hullámok felállni sem engedték a halászt. Az egyik felcsapódó hullám Ijin szeme láttára lökte a halászt a vízbe, ahol elnyelték a tenger habjai. A villámok tovább cikáztak az égen, a dörgések hangja nagyobb volt, mint egy szikla robbantásé. – Gyerekek menjetek vissza a kabinba! – Kiáltott az apja, aki észre vette őket. Nem bírt oda menni hozzájuk, mivel éppen az árbockötelet tartotta. Ijin betessékelte a húgát, de még az ajtót sem volt ideje becsukni maga után, mivel az egyik felcsapódó hullám becsapott az ajtóhoz és beljebb lökte őket. A szél még erősebben fújt, és az árbocvitorla is egyre inkább feszült. Ijin fülét egy hangosan reccsenő hang ütötte meg. Az árboc maga törni kezdett és nem sokkal később tört is. Még a nyitott ajtón át látta, ahogy az árboc feléjük dől, majd becsapódik a felettük lévő kormányhoz. –Eltört a kormánykerék! – Hallotta a kiabálást. Egyértelmű volt, hogy a hajó irányíthatatlanná vált. A fedélzet beszakadt a nehézsúlytól, ami ráesett. A következő villámcsapás egy másik árbocba csapódott be, ami éppen elegendő volt ahhoz, hogy kigyulladjon. Ijin kétségbe volt esve, húgát ölelte magához, hogy védeni próbálja bármilyen repülő törmeléktől. Ijinnek az eséstől és a felűről lehulló deszkák miatt több helyen vérzett a keze és horzsolások borították. A következő villámcsapás ismét az árbocba csapott, ami már lángolt. Az is eltörött. Az égő árboc egyenesen a hajó közepén tátongó lyukba borult. Az emberek nem is figyeltek rá, mindenki a saját testi épségével és a dolgával törődött. Egyszer csak egy robbanást lehet hallani a hajó közepéből. A raktárban lévő esetleges védekezésre szánt mennyiségű lőpor felrobbant. A hajó darabokra hullott. A robbanás nyomása Ijint és Himét a hajó testnek nyomta és átrepítette őket a deszkákon. Ijinek elsötétült a világ.
Ijin lassan kezdett magához térni, és a szemeit csak lassan tudta kinyitni. –Hol vagyok? – Ijin kezeivel puha homokot érzett maga alatt, és ahogy kinyitotta a szemét Hime ült fölötte. – Valami szigeten lehetük. – Mondta a húga. Ijin megpróbált felülni, de nyilallást érzett a hátába, így inkább vissza feküdt. –Nem kéne erőltetned bátyó. Miközben engem védtél te repültél a hajó falának és törted át, csúnyán beüthetted a hátad. – Ijin a tiltás ellenére erőt vett magán és felült, majd szépen lassan felállt. A végtagjain, több helyen horzsolások és hegek voltak, a háta meg iszonyatosan fájt. – Nagyon éhes vagyok. – Mondta a húga miután kordúlt egyet a gyomra. A sziget partja után egy erdő következett, ami nagyon sűrűnek látszott. – Talán ott találhatunk valami gyümölcsöt. – Mondta Ijin, majd a kezét nyújtotta a húgának. Himére támaszkodva haladtak beljebb az erdő felé. Nem sok mindent találtak, pár gyümölcsöt meg bogyót, de még is több volt, mint a semmi. Lassan az este is rájuk szállt. Egy kis területet kipucoltak, hogy a tűz amit gyújtanak ne terjedjen tovább, aztán ágakat törtek le és gallyakat szedtek, majd tüzet csiholtak. Elég szép teljesítmény egy 7 és egy 6 éves gyerektől, bár ők is tudták, hogy külső segítség nélkül nem sokáig húzhatják itt. Akár az is lehet, hogy ellenséges szigeten vannak. – Tegyük el magunkat holnapra. – Javasolta Ijin, és Hime megfogadta a tanácsát. A lobogó tűz mellé feküdtek le, hogy ne fázzanak este. Pár órával később Ijin farkas vonyításra ébredt. – Hime kelj fel. elkell tűnnünk innen.- Keltette fel húgát, de már késő volt. Egy kisseb falka farkas vette őket körül, és morogtak meg vicsorítottak rájuk, jelezve, hogy elég rossz helyen vertek tábort. – Maradj mögöttem hugi! – Rántotta be Ijin maga mögé Himét, majd a tűzből egy ágat vett ki és azzal fordult a farkasok felé, akik annál jobban vicsorítottak rájuk. Körbe-körbe jártak körülöttük. Volt amelyik farkas akkora volt, mint Ijin. Nagyon ijesztőek voltak. Ijinnek halál félelme volt, de bármi áron megakarta védeni a hugicáját. – Eléglegyen! Nem látjátok, hogy bajban vannak! – Hallatszott hátulról egy mély ordas hang, és az egyik nagyobb farkas a többiekre morogva előrébb sétált. –Ferrei vagyok a Kozaikiba klán egyik harcosa. Üdvözöllek titeket. – Ijin leengedi a fáklyát, de még értetlenkedve néz. Nem tudja felfogni, hogy élnek beszélő farkasok. –Uhm. Látom kissé megvagytok illetődve. Válaszoljatok mi történt veletek? – Ijin látja, hogy a többi farkas még mindig feszülten várakozik, hogy széttéphessék a gyerekeket vacsorára, így talán jobb lenne válaszolni. – A hajónk viharba keveredett, és felrobbant valami a hajóban nem tudjuk kik élték túl. – Ekkora eszébe jutott az apja is. – Apukánk is oda veszett. – Ijin szemeiből könny csordul ki. – Tehát elvesztettétek a családotokat. – Ferrei hátra nézz a többiekre, akik már nem állnak támadó pozícióba. – Gyertek velünk, elviszünk egy biztonságosabb helyre. – Ferrei azzal megfordul és elindul, a többiek Ijin és Hime mögé állnak. Jelezve nekik, hogy induljanak. A sziget belseje felé vették az irányít, és hosszas sétálgatás után, az erdőben egy kisebb hegy, vagy inkább domb rajzolódott ki, aminek az oldalában egy barlang bejárat van. Elég tágas több vájata is van. A barlang érdekessége, hogy tele van farkasokkal. – Ez a Kozaikiba klán otthona. Üdv nálunk. – Szólalt meg Ferrei. Ijin és Hime mögött lassacskán eltűnt a többi farkas. Ferrei a barlangon belül egy kisseb vájatba vezeti őket, ahol egy másik, Ferreivel egy idős farkas és három kölyök farkas volt. – Motoko. Megjöttem. – Vonyított egy kisebbet Ferrei. Amint, a másik farkas felé fordul össze ölelkeznek. – Gyerekek ő a feleségem Motoko. A klán gondozója. Ők pedig a gyermekeim. Kiddy, Urufu, Raukai. – Ijin és Hime illendőképen meghajol. – Motoko kérlek vigyázz rájuk. Hajótörést szenvedtek. Lásd el a sebeiket. – Megnyalta feleségét, majd hátat fordított. – Megyek szólok Okazakinak és Mashkinak a gyerekekről. – A felesége szintén vissza nyalt nekik.- Gyerekek a neveteket áruljátok el. – Kérte Ferrei tőlük. – Kage Ijin vagyok. – Mutatkozott be. – Kage Hime – Mutatkozott be Hime is. Ferrei nem mondott semmit és elment. A három kölyök egyből szaladt. A gyerekekhez játszani. –Szabad?. – Emelte simogatásra a kezét Ijin, de mielőtt megtenné megkérdezi az anyjukat. Motoko, csak bólintott egyet. Ijin és Hime lehajolt megsimogatni a kölyköket. – Gyertek had nézzem a sebeiteket. – Ijin és Hime értetlenkedve néztek egymásra, majd Hime szólalt meg. – Nekem semmi bajom. A bátyám megvédett mindentől. – Mosolyodott el, miközben Ijinre nézett. Ijin nagyon büszke volt magára. Motoko oda lépett Ijin-hez és megkérte Himét, hogy húzza fel Ijin ruháját. Hime úgy is tett. Ekkor lehetett látni, hogy Ijin egész háta lila volt és véraláfutásos. Motoko oda hajolt és nyelvével elkezdte nyalogatni Ijin hátát. Hideg érzés volt, de még is nyugtató a kis hajótöröttnek. Pár perc nyalogatás után, szine teljesen jól érezte magát, és a véraláfutás is vissza húzódni látszott. –Ezt meg, hogy csináltad. – Motokon, mint ha mosoly látszott volna, már amennyire a farkasok tudnak mosolyogni. – Ez olyan technika, mint nektek az orvosi ninjutsu szinté chakra alapú, csak nekünk ösztönből jön. – Ijin kicsit értetlenkedve nézett, mert ösztönből jövő technikáról még soha sem hallott. Igazából a ninjutsuról sem tud sokat, csupán amennyit hallott másoktól. Egy jó darabig még játszottak a kölykökkel Ijin leginkább Raukaival volt el, a legidősebb kölyökkel. Hime tökéletesen lefoglalta a másik kettőt. Lassan mindannyian elálmosodtak, mivel már nagyon későre ütött az idő, és Motoko szólt rájuk, hogy takarodó. Este Raukai kelltette fel Ijint. A kölyök nem szólt semmit, csak Ijin mellkasára mászott és ott aludt tovább. Ferrei és Motoko észre vették ezt. Mosolyogtak egyet, majd összebújtak és aludtak tovább. Másnap reggel Ferrei kelltette fel őket. – A klánvezér és a sámán látni akar titeket. – Ijin és Hime egyből felkeltek, majd sétáltak Ferrei mellet. Ijin most szónélkül Ferreire tette a kezét és úgy sétált mellette. Ferrei csupán hátra nézett, aztán sétált tovább. Lassan elérkeztek a legnagyobb vájathoz amibe besétáltak. Bent egy vérvörös tekintélyes farkas várta őket, kissé a háta mögött egy acélszürke Ferreinél és a vörösnél is idősebb farkas feküdt. – Üdvözöllek titeket. Mashki vagyok a Kozaikiba klán Alfája, a ti elnevezésetek szerint vezetője. – Ijin és Hime itt is illedelmesen meghajolt. – Hallottam, hogy hajótörést szenvedtetek a viharban, és azt is, hogy elvesztettétek az apátokat. Részvétem. – Itt lehajtja a fejét és néma csendben marad. Ijin és Hime is így tesz. Megemlékeznek az apjukról. A néma csend után Mashki felemeli a fejét. – Sajnálom a tragikus eseményeket. – Ijin közben észre veszi, hogy Ferrei a hátsó acélszürke farkashoz sétál és lehajolva hozzá valamit a fülébe súg, amire felemeli a fejét. – Az a helyzet, hogy nem szoktunk idegenek magunk közé fogadni. Ezt az éjszakát itt tölthettétek, de…. – Az acél szürke farkas oda sétál Mashkihoz és neki is a fülébe súg valamit. –Tessék csak. – Mondja Mashki az acél szürkének, aki oda sétál Ijinhez és Himéhez és végig szaglássza őket, majd vissza sétál és Mashki mellé ül. – Én Okazaki vagyok a klán shámánja. – Mutatkozik be, mire Ijin és Hime ismét meghajol. – Áhh látom nem áll távol tőletek az illedelem, ez jó dolog. – Mosolyodik el az öreg farkas. – Kage Ijin. Tanultál valamit a népedtől a chakráról? Tudod használni?- Ijin ismét csak értetlenkedve néz. – Hallani hallottam róla, de soha nem tanultam a használatát. Egyszerű emberek vagyunk.- Okazaki még jobban felemeli a fejét. – Pedig érzem benned. Ferrei megtennéd, hogy ide hoznád Raukai-t. – Ferrei csak bólintott egyet, majd elszaladt. Mashki vette át a szót. – Úgy tűnik még egy pár napot nálunk maradtok. Szeretnénk jobban megismerni titeket, főleg téged Ijin.- Mosolyodott Mashki a fiúra. – Nagy bátorságra tettél tanúbizonyságot, mikor kiálltál a húgodért az erdőben. Az életed árán is megvédted volna. – Hime büszkén nézett bátyára, aki csak elmosolyodott. Ferrei és Raukai is megérkeztek, és ezt Okazaki észre vette. Mordult egyet, majd Ijinfelé ugrott. Raukai ahogy meglátta kölyök létére morogva ugrott a sámán elé, pedig tudta, hogy ő az erősebb. – Igen az ösztön. – Mosolyodott el Okazaki. – Raukai szeretném, ha Ijin mellet maradnál, amíg itt vannak a testvérével. Jelents mindent nekem.- Rakuai csak biccentett. – Elmehettek. – Adta meg Mashki a végszót, majd mindenki kivonult a teremből. –Ígéretesnek tűnik. – Mondta Okazaki Mashkinak miután mindenki kiment. –Na mehettek játszani.- Mondta Ferrei Raukainak és a többieknek is, akik elindultak a barlangból kifelé. – Nem jöttök? – Nézett hátra Raukai a kis fehér és Ijinre mosolyodott. Kimentek az erdőbe. – Na mit játszunk? – Kérdezte Raukai a többiektől. –Verekedőset! Futó versenyt! Bujócskát! – Kiabált a többi testvér szinte egymás után újabb és újabb ötleteket adva. – Mi lenne, ha csapatot alkotnánk és minden csapat eldug egy tárgyat, ami a másik csapatnak meg kell találni, aki előbb megtalálja és előbb viszi a másik tárgyát a barlang szájához az nyer.- Mondta Raukai. – Ez jó ötlet. – Kiáltotta szinte egyszerre a két kisebb farkas. – Ijin leszel velem? – Kérdezte Raukai. – Ti legyetek hárman, de legalább egyikőtök maradjon Himével. Urufu te légy szíves. – Hime letépett egy darabot a ruhájából és egy ágra kötötte. Ijin ugyan így tett. – Akkor ez zászló rablás. Ezt a két ruha darabot kell vissza hozni. – Mondta Ijin és Hime is mosolygott. A többiek bele egyeztek. – Mikor a nap a legmagasabbra ér akkor lehet indulni megkeresni. – Azzal mind két csapat elindult az útjára. – Sajnálom ami apukáddal történt. – Mondta Raukai Ijinnek miközben sétáltak. – Nehez tudom felfogni, hogy nincs. Nem is tudom édesanyám, hogy reagál ha megtudja. – Mondja Ijin keserű szájízzel. – Biztos megrázza majd, de te legyél ott mellette, szüksége lesz rád. – Mondta mosolyogva Raukai. Beszélgettek még egy darabig, amíg Raukai egy fa tetejére nem ugrott, és elhelyezte a zászlót a fa odvába. – Ez a játék gyors lesz. Rajta van a szagotok. Ez azon fog múlni, hogy ki a gyorsabb. - Ijin bólintott egyet, majd felnéztek az égre. – Dél van indulhatunk. – Mondta mosolyogva Ijin, majd futásnak eredtek. Raukai nagyon gyors volt, de Ijin sem maradt le mögötte. Sokáig szaladtak, és Raukai szaglásában bíztak. Ahogy szaladtak hirtelen beszakadt alattuk a föld, és egy mély gödörbe estek. Ijin sem tudott kimászni. – Ezt ki áshatta ide. – Kérdezte Ijin Raukaitól aggódva. – Nem tudom, de ki kell jutnunk innen. Vannak más állatok is, akik szintén vannak olyan értelmesek, mint a mi fajunk. Vagy lehet egy másik falka ásta ide jutsu gyakorlás közben. – Még felérek valameddig. Kitudlak dobni a tetejére hozz segítséget. – Mondta Ijin Raukainak aki bele ment a tervbe. – Szaladj ahogy tudj. – Raukai futásnak is eredt. Egyedül lassan pörög az idő, és farkas morgást lehetett hallani. A lyuk körül ismeretlen farkasok gyűltek össze, és egyértelműen nem békés szándékkal. Ez egy prédának volt csapda, és itt Ijin a préda. – Elég legyen! – Mashki hangja hallatszódott. – Ez nem a ti területetek, és nem a ti prédátok. – Mondta egy mélyebb farkas hang. – A gyerek nem préda. Jelenleg a klánunk vendége. – Mordult egyet a másik farkas, majd hallani lehetett, ahogy a másik falka elszaladt. Hime egy kötelet engedett le, amit egy fához kötöz, így Ijin kitudott mászni. Mashki rossz szemmel nézett rá. Mindannyian vissza mentek a barlangba. – Ijin, Raukai beszélnem kell veletek. Hime addig kérlek várakozz Motokoéknál. – Mondta Mashki majd előre ment. Ijin felvette Raukait, majd a feje búbjára tette, ahol a fehér kölyök pihenni tudott. a vezért vájatába érve Mashki leül velük szemben. – Kié volt ez a hülye ötlet, hogy a másik falka területén játszatok? – Kérdezte Mashki szigorú szemmel. – Az enyém, Ijin nem tehet semmiről. – Mashki még szigorúbban nézett Raukaira. – Megbíztalak, hogy maradj Ijin mellet te még is elszaladtál. Ne aggódj kölyök várhatsz még az Ifjúvá avatásodra egy jó darabig. – Látszott Raukain, hogy nagyon szomorú lett. – Raukai nem tehett semmiről. Az én ötletem volt a zászló rablás, és én nem figyeltem a csapdára. Emellett én kértem meg Raukait, hogy hagyjon ott és hozzon segítséget. Sajnálom! – Ijin lehajtotta fejét, és megsimogatta Raukait aki értetlenkedve nézett. – Dicséretes a becsületed fiú. – Mondta Mashki. – Igen az, és ez klánunk egyik alapszabálya, és elve. – Lépett ki Okazaki az árnyékból, majd Mashkihoz fordult. – A fiú becsületes és nem hazudik, megérdemli, ráadásul nézz kettejükre. – Mashaki megnézi Raukai-t és Ijint majd sóhajt egyet. – Igazad van öreg bölcs. Emellett ez részben a te döntésed is. – Mondja Mashki a sámánnak, majd feléjük fordul. – Ijin hittünk és elvünk szerint élsz. Becsületes vagy és bátor, és erődet mások védelmére fordítod. A Kozaikiba klán úgy döntött szövetségre lép veled, és ezt a szövetséget véresküvel írjuk alá. – Ijin megszeppenve áll és nem tudja, hogy most ezt csak képzeli, vagy tényleg megtörtént. Közben Okazaki a szájában hozz elő egy tekercset, amit kigördít. A tekercsen több vérrel írott név is látható. Az utolsó név Semitsu Kazuya-t ír. – A véreddel kell aláírnod ezt a tekercset. – Ijin elharapja az úját, amiből kifakad a vér, és aláírja vele a tekercset. – Most már bármikor megidézhetsz minket, ha szeretnél és segítőid leszünk a harcban. – Mashki ekkor szigorú arckifejezésre vált. – Ám, amint megszeged hitünket, és elveinket, tehát nem vagy becsületes, hazudozol és ezzel elárulod társaid, úgy a Kozaikiba klánnak joga van felmondani veled a szerződést. Megértetted? – Kérdi szigorúan. – Igen megértettem. Viszont egy kérdésem lehet? – Mashki csak felvonja a szemöldökét. – Igazából, nem tudom, hogy kell idézni még a chakrát sem tudom használni, így hogy kérjek tőletek segítséget? – Mashkin látszik, hogy ezt elfejetette. – Igen a ti világotokban a te korosztályodat ilyenkor kezdik el oktatni.- Okazaki lép elő. – Raukait osztom be melléd, tekintve, hogy ilyen jó kapcsolatotok lett, így őt egyedül csak te tudod megidézni, de tekintve, hogy még egy jó darabig hiányában leszel a technikának, ezért Raukai állandó társad lesz. Veled megy a ti világotokba. Vele üzenni is tudsz nekünk, mert bármikor vissza tud jönni, mi meg bármikor vissza küldhetjük hozzád. – Ijin és Raukai össze néznek és Ijin megöleli a fehér kölyköt. – Köszönöm Okazaki-sama. Köszönjük. – Mondta Ijin és Raukai is. Ekkor Hime és Ferrei jönnek a vájatba. – Azt hiszem itt az idő, hogy haza térjetek. Egy fordított idézéssel fogunk haza küldeni titeket. Ijin, majd jelentkezünk, és mihamarabb sajátítsd el az idéző technikát. – Ijin csak bólintott egyet, majd egy füst keretében mind a hárman eltűntek és Kumogakurei házukhoz értek. Bent a házban édes anyukat találták, aki meglátva gyermekeit, örömében sírva fakadt. Ijin és Hime mindent elmeséltek anyjuknak, hogy mit éltek rá és min mentek keresztül. Elmesélték, hogy mi történt szegény édesapjukkal.
Befejezés:
-Hát ennyi a történetem. Így ismerkedtem meg Raukaival, és éltem túl a vihart a húgommal együtt. – Ijin a kezébe veszi Raukait és megsimogatja. – Köszönjük Ijin leülhetsz. – Amint a fiú leül megszólal az iskola csengő is. – Hát ez szép hosszú történetre sikeredet, de nem baj. Azt hiszem mindannyian élvezettel hallgattuk meg, és örülünk, hogy köztünk vagy Ijin. – Mosolyodott el a tanár. – A többiek ne aggódjanak mindenki sorra fog kerülni, akár holnap akár a héten, mindenkit történetét megfogjuk hallgatni. – Mondta a tanár úr. – Ennél jobbat nehéz lesz mondani. – Szólalt meg az egyik diák, a tanár is elmosolyodott. – Na irány haza mindenkinek. – Azzal mindenki felállt és haza ment. Ijin az édesanyja és Hime várta már otthon. Az anyukája egy nagy adag Ramennal várta a kisfiát, akire nagyon büszke, hogy ő lesz az első ninja a családban.
UI.: Én is Köszönöm, annak aki elolvassa a történetemet.
Sziasztok
Ország: Kumogakure
Rang: Akadémai tanuló
Szint: E
Chakraszint:
Kor: 7
Nem: Férfi/fiú
Felszerelések:
Kinézet:[url=][/url]
Jellem: Általában igazságos, és sohasem hazudik vagy kertel, mindig próbál becsületes lenni, még ha ez olykor a parancsokkal szemben is megy. A csapattársai és az emberi élet mindennél előbb való a számára.
Technikák:-
Előtörténet:
Bevezető:
-Jó reggelt gyerekek!- Szólal meg az akadémiai tanár az első tanítási napon. A gyerekek köztük Ijin is illendően feláll, majd illedelmesen meghajol a többiekkel együtt. Ijin a középső padsorban ül ott is középen. Talán azért mert szeret a középpontban lenni, és mert szereti a társaságot. Átvitt értelemben nem egy Alfa típus, bár a legtöbb kölyök is így kezdi, van aki azzá születik, van aki azzá válik. A tanár leül a helyére, majd egy papír lapot vesz a kezében ami az asztalon volt.
-Kuroszaki Kaito.- Hangzik az első név, nem sokára rá a válasz is, hogy „jelen”. –Ohaki Oroto- Hangzik a második és szintén a „jelen”. Így megy ez sorban és előbb utóbb Ijinhez is elérkezik a névsor, majd az utána következő diákokon is. A tanár feláll és az asztal elé sétál.
- Az első napon rögtön egy csapat építő tréninggel kezdünk, mivel nem tudom ki mennyire ismeri a másikat. Így azt szeretném, hogy mindenki meséljen magáról. – Közben lassan körbe néz a diákjain. – Amit fontosnak tartotok, minden történetet meghallgatunk, és szeretem a jó sztorikat meghallgatok bármit. – Ezután elmosolyodott, ami az első volt a mai napon. Talán nem is olyan mogorva, mint gondolják a diákok. – Kage Ijin. - Néz rá Ijinre és Raukai-ra aki mellette fekszik. – Úgy hallottam neked igen jó történeted lehet, ha megkérlek, megosztanád velünk is, hogy jobban meg ismerhessünk téged és a barátodat. – Ijin csak bólint egyet, majd feláll. Raukai is fegyelmezetten ülő pozíciót vesz fel. – Először is bemutatom a barátomat Raukai-t. – Ijin meg is simogatja barátját. – Hát az én történetem elég hosszú és érdekes, de ha nem gond kezdeném a sablonnal. – itt tartott egy kis szünetet, hogy mindenki rá figyeljen, bár voltak páran, akik még egymással voltak elfoglalva. – Egyszerű családból származom, anyám kertészként dolgozik, a húgom civil iskolába jár, édes apám meg egy halászhajón dolgozott. – Valahogy mindenki észrevette Ijin arcát. Kissé szomorú lett, hisz apjáról nem véletlen beszélt múlt időben. – Egyszer édes apám elvitt a hajóra ahol dolgozott, mivel édesanyám megbetegedett és kórházba került. – Itt már mindenki figyelt Ijinre mivel úgy tűnt, hogy a lényegre tér. – A kikötőből a Víz országa felé vettük az irányt, mert ott apám szerint mérhetően jobb kapások voltak, már hónapok óta. Elmesélte, hogy tartanak a Víz országától, de fizetése nem véletlen volt annyi amennyi, mivel nagy volt a kockázati tényező, de addig még egyszer sem érte őket támadás. Ezért nem félt attól, hogy a hajóra vigyen a húgommal együtt. Több napos útnak indultunk. Terv szerint három nap után kellet volna visszatérnünk, de sajnos nem így volt. – Ijin körbe néz és látja, hogy mindenki feszülten figyel, úgy tűnik felkeltette a története a többiek érdeklődését.
Történet:
Ahogy tengerre szálltak Ijin a hajó hátuljából figyelt, ahogy Kumogakure patrjai távolodnak, majd lassacskán alábuknak a horizont mögött. Az elején érdekesnek tűnt a hajó, hisz sok új dolgot látott. Érdekesnek találta a dolgozó halászokat, a vitorlát, a hajó kormányt és minden mást ami hajó darabját képezte. A húga Hime, már nem volt ennyire érdeklődő, ő leginkább a közös kabinukban tartózkodott, ahol a játékaival játszott. 1 év van csupán köztük, de Ijin és a húga személyisége szinte ég és föld. Míg Ijin energiával telibb, és mozgékonyabb volt, addig a hugom inkább magányos és egyhelyben ülő típus volt, egyetlen közös pontjuk a becsületesség volt, de ez inkább a nevelésükből is adódik. Apja nem sokat tudott velük foglalkozni, mivel egyfolytában dolgozott. a Kapitány mindig adott neki valami munkát. Estére már Ijin is megunta a hajót és nem igazán tudta feltalálni magát a zárt közegben, de nem akart senkit hátráltatni a munkájában így inkább lefeküdt. Este Ijin és Hime nagy robajra ébredt. Egyértelműen lehett hallani, hogy az ég dörög. Ijin és Hime kifutottak a hajó fedélzetére. Kiérve észre vették a hatalmasan tomboló vihart. A villámok cikázva csaptak alá az égből és a távolban látni lehetett, ahogy a villám a vízhez érkezve, még egy nagyon fénylik, majd utána tűnik el. A szél nagyon erős volt, és nagyon kavarta a vizet. A hullámok csak úgy dobálták a hajótestet a vízen. Ijin szemeivel az apját kereste, ám keresés közben megakadt a szeme egy elesett halászon. A felcsapódó víz ledöntötte a szerencsétlent a lábáról. A hullámok felállni sem engedték a halászt. Az egyik felcsapódó hullám Ijin szeme láttára lökte a halászt a vízbe, ahol elnyelték a tenger habjai. A villámok tovább cikáztak az égen, a dörgések hangja nagyobb volt, mint egy szikla robbantásé. – Gyerekek menjetek vissza a kabinba! – Kiáltott az apja, aki észre vette őket. Nem bírt oda menni hozzájuk, mivel éppen az árbockötelet tartotta. Ijin betessékelte a húgát, de még az ajtót sem volt ideje becsukni maga után, mivel az egyik felcsapódó hullám becsapott az ajtóhoz és beljebb lökte őket. A szél még erősebben fújt, és az árbocvitorla is egyre inkább feszült. Ijin fülét egy hangosan reccsenő hang ütötte meg. Az árboc maga törni kezdett és nem sokkal később tört is. Még a nyitott ajtón át látta, ahogy az árboc feléjük dől, majd becsapódik a felettük lévő kormányhoz. –Eltört a kormánykerék! – Hallotta a kiabálást. Egyértelmű volt, hogy a hajó irányíthatatlanná vált. A fedélzet beszakadt a nehézsúlytól, ami ráesett. A következő villámcsapás egy másik árbocba csapódott be, ami éppen elegendő volt ahhoz, hogy kigyulladjon. Ijin kétségbe volt esve, húgát ölelte magához, hogy védeni próbálja bármilyen repülő törmeléktől. Ijinnek az eséstől és a felűről lehulló deszkák miatt több helyen vérzett a keze és horzsolások borították. A következő villámcsapás ismét az árbocba csapott, ami már lángolt. Az is eltörött. Az égő árboc egyenesen a hajó közepén tátongó lyukba borult. Az emberek nem is figyeltek rá, mindenki a saját testi épségével és a dolgával törődött. Egyszer csak egy robbanást lehet hallani a hajó közepéből. A raktárban lévő esetleges védekezésre szánt mennyiségű lőpor felrobbant. A hajó darabokra hullott. A robbanás nyomása Ijint és Himét a hajó testnek nyomta és átrepítette őket a deszkákon. Ijinek elsötétült a világ.
Ijin lassan kezdett magához térni, és a szemeit csak lassan tudta kinyitni. –Hol vagyok? – Ijin kezeivel puha homokot érzett maga alatt, és ahogy kinyitotta a szemét Hime ült fölötte. – Valami szigeten lehetük. – Mondta a húga. Ijin megpróbált felülni, de nyilallást érzett a hátába, így inkább vissza feküdt. –Nem kéne erőltetned bátyó. Miközben engem védtél te repültél a hajó falának és törted át, csúnyán beüthetted a hátad. – Ijin a tiltás ellenére erőt vett magán és felült, majd szépen lassan felállt. A végtagjain, több helyen horzsolások és hegek voltak, a háta meg iszonyatosan fájt. – Nagyon éhes vagyok. – Mondta a húga miután kordúlt egyet a gyomra. A sziget partja után egy erdő következett, ami nagyon sűrűnek látszott. – Talán ott találhatunk valami gyümölcsöt. – Mondta Ijin, majd a kezét nyújtotta a húgának. Himére támaszkodva haladtak beljebb az erdő felé. Nem sok mindent találtak, pár gyümölcsöt meg bogyót, de még is több volt, mint a semmi. Lassan az este is rájuk szállt. Egy kis területet kipucoltak, hogy a tűz amit gyújtanak ne terjedjen tovább, aztán ágakat törtek le és gallyakat szedtek, majd tüzet csiholtak. Elég szép teljesítmény egy 7 és egy 6 éves gyerektől, bár ők is tudták, hogy külső segítség nélkül nem sokáig húzhatják itt. Akár az is lehet, hogy ellenséges szigeten vannak. – Tegyük el magunkat holnapra. – Javasolta Ijin, és Hime megfogadta a tanácsát. A lobogó tűz mellé feküdtek le, hogy ne fázzanak este. Pár órával később Ijin farkas vonyításra ébredt. – Hime kelj fel. elkell tűnnünk innen.- Keltette fel húgát, de már késő volt. Egy kisseb falka farkas vette őket körül, és morogtak meg vicsorítottak rájuk, jelezve, hogy elég rossz helyen vertek tábort. – Maradj mögöttem hugi! – Rántotta be Ijin maga mögé Himét, majd a tűzből egy ágat vett ki és azzal fordult a farkasok felé, akik annál jobban vicsorítottak rájuk. Körbe-körbe jártak körülöttük. Volt amelyik farkas akkora volt, mint Ijin. Nagyon ijesztőek voltak. Ijinnek halál félelme volt, de bármi áron megakarta védeni a hugicáját. – Eléglegyen! Nem látjátok, hogy bajban vannak! – Hallatszott hátulról egy mély ordas hang, és az egyik nagyobb farkas a többiekre morogva előrébb sétált. –Ferrei vagyok a Kozaikiba klán egyik harcosa. Üdvözöllek titeket. – Ijin leengedi a fáklyát, de még értetlenkedve néz. Nem tudja felfogni, hogy élnek beszélő farkasok. –Uhm. Látom kissé megvagytok illetődve. Válaszoljatok mi történt veletek? – Ijin látja, hogy a többi farkas még mindig feszülten várakozik, hogy széttéphessék a gyerekeket vacsorára, így talán jobb lenne válaszolni. – A hajónk viharba keveredett, és felrobbant valami a hajóban nem tudjuk kik élték túl. – Ekkora eszébe jutott az apja is. – Apukánk is oda veszett. – Ijin szemeiből könny csordul ki. – Tehát elvesztettétek a családotokat. – Ferrei hátra nézz a többiekre, akik már nem állnak támadó pozícióba. – Gyertek velünk, elviszünk egy biztonságosabb helyre. – Ferrei azzal megfordul és elindul, a többiek Ijin és Hime mögé állnak. Jelezve nekik, hogy induljanak. A sziget belseje felé vették az irányít, és hosszas sétálgatás után, az erdőben egy kisebb hegy, vagy inkább domb rajzolódott ki, aminek az oldalában egy barlang bejárat van. Elég tágas több vájata is van. A barlang érdekessége, hogy tele van farkasokkal. – Ez a Kozaikiba klán otthona. Üdv nálunk. – Szólalt meg Ferrei. Ijin és Hime mögött lassacskán eltűnt a többi farkas. Ferrei a barlangon belül egy kisseb vájatba vezeti őket, ahol egy másik, Ferreivel egy idős farkas és három kölyök farkas volt. – Motoko. Megjöttem. – Vonyított egy kisebbet Ferrei. Amint, a másik farkas felé fordul össze ölelkeznek. – Gyerekek ő a feleségem Motoko. A klán gondozója. Ők pedig a gyermekeim. Kiddy, Urufu, Raukai. – Ijin és Hime illendőképen meghajol. – Motoko kérlek vigyázz rájuk. Hajótörést szenvedtek. Lásd el a sebeiket. – Megnyalta feleségét, majd hátat fordított. – Megyek szólok Okazakinak és Mashkinak a gyerekekről. – A felesége szintén vissza nyalt nekik.- Gyerekek a neveteket áruljátok el. – Kérte Ferrei tőlük. – Kage Ijin vagyok. – Mutatkozott be. – Kage Hime – Mutatkozott be Hime is. Ferrei nem mondott semmit és elment. A három kölyök egyből szaladt. A gyerekekhez játszani. –Szabad?. – Emelte simogatásra a kezét Ijin, de mielőtt megtenné megkérdezi az anyjukat. Motoko, csak bólintott egyet. Ijin és Hime lehajolt megsimogatni a kölyköket. – Gyertek had nézzem a sebeiteket. – Ijin és Hime értetlenkedve néztek egymásra, majd Hime szólalt meg. – Nekem semmi bajom. A bátyám megvédett mindentől. – Mosolyodott el, miközben Ijinre nézett. Ijin nagyon büszke volt magára. Motoko oda lépett Ijin-hez és megkérte Himét, hogy húzza fel Ijin ruháját. Hime úgy is tett. Ekkor lehetett látni, hogy Ijin egész háta lila volt és véraláfutásos. Motoko oda hajolt és nyelvével elkezdte nyalogatni Ijin hátát. Hideg érzés volt, de még is nyugtató a kis hajótöröttnek. Pár perc nyalogatás után, szine teljesen jól érezte magát, és a véraláfutás is vissza húzódni látszott. –Ezt meg, hogy csináltad. – Motokon, mint ha mosoly látszott volna, már amennyire a farkasok tudnak mosolyogni. – Ez olyan technika, mint nektek az orvosi ninjutsu szinté chakra alapú, csak nekünk ösztönből jön. – Ijin kicsit értetlenkedve nézett, mert ösztönből jövő technikáról még soha sem hallott. Igazából a ninjutsuról sem tud sokat, csupán amennyit hallott másoktól. Egy jó darabig még játszottak a kölykökkel Ijin leginkább Raukaival volt el, a legidősebb kölyökkel. Hime tökéletesen lefoglalta a másik kettőt. Lassan mindannyian elálmosodtak, mivel már nagyon későre ütött az idő, és Motoko szólt rájuk, hogy takarodó. Este Raukai kelltette fel Ijint. A kölyök nem szólt semmit, csak Ijin mellkasára mászott és ott aludt tovább. Ferrei és Motoko észre vették ezt. Mosolyogtak egyet, majd összebújtak és aludtak tovább. Másnap reggel Ferrei kelltette fel őket. – A klánvezér és a sámán látni akar titeket. – Ijin és Hime egyből felkeltek, majd sétáltak Ferrei mellet. Ijin most szónélkül Ferreire tette a kezét és úgy sétált mellette. Ferrei csupán hátra nézett, aztán sétált tovább. Lassan elérkeztek a legnagyobb vájathoz amibe besétáltak. Bent egy vérvörös tekintélyes farkas várta őket, kissé a háta mögött egy acélszürke Ferreinél és a vörösnél is idősebb farkas feküdt. – Üdvözöllek titeket. Mashki vagyok a Kozaikiba klán Alfája, a ti elnevezésetek szerint vezetője. – Ijin és Hime itt is illedelmesen meghajolt. – Hallottam, hogy hajótörést szenvedtetek a viharban, és azt is, hogy elvesztettétek az apátokat. Részvétem. – Itt lehajtja a fejét és néma csendben marad. Ijin és Hime is így tesz. Megemlékeznek az apjukról. A néma csend után Mashki felemeli a fejét. – Sajnálom a tragikus eseményeket. – Ijin közben észre veszi, hogy Ferrei a hátsó acélszürke farkashoz sétál és lehajolva hozzá valamit a fülébe súg, amire felemeli a fejét. – Az a helyzet, hogy nem szoktunk idegenek magunk közé fogadni. Ezt az éjszakát itt tölthettétek, de…. – Az acél szürke farkas oda sétál Mashkihoz és neki is a fülébe súg valamit. –Tessék csak. – Mondja Mashki az acél szürkének, aki oda sétál Ijinhez és Himéhez és végig szaglássza őket, majd vissza sétál és Mashki mellé ül. – Én Okazaki vagyok a klán shámánja. – Mutatkozik be, mire Ijin és Hime ismét meghajol. – Áhh látom nem áll távol tőletek az illedelem, ez jó dolog. – Mosolyodik el az öreg farkas. – Kage Ijin. Tanultál valamit a népedtől a chakráról? Tudod használni?- Ijin ismét csak értetlenkedve néz. – Hallani hallottam róla, de soha nem tanultam a használatát. Egyszerű emberek vagyunk.- Okazaki még jobban felemeli a fejét. – Pedig érzem benned. Ferrei megtennéd, hogy ide hoznád Raukai-t. – Ferrei csak bólintott egyet, majd elszaladt. Mashki vette át a szót. – Úgy tűnik még egy pár napot nálunk maradtok. Szeretnénk jobban megismerni titeket, főleg téged Ijin.- Mosolyodott Mashki a fiúra. – Nagy bátorságra tettél tanúbizonyságot, mikor kiálltál a húgodért az erdőben. Az életed árán is megvédted volna. – Hime büszkén nézett bátyára, aki csak elmosolyodott. Ferrei és Raukai is megérkeztek, és ezt Okazaki észre vette. Mordult egyet, majd Ijinfelé ugrott. Raukai ahogy meglátta kölyök létére morogva ugrott a sámán elé, pedig tudta, hogy ő az erősebb. – Igen az ösztön. – Mosolyodott el Okazaki. – Raukai szeretném, ha Ijin mellet maradnál, amíg itt vannak a testvérével. Jelents mindent nekem.- Rakuai csak biccentett. – Elmehettek. – Adta meg Mashki a végszót, majd mindenki kivonult a teremből. –Ígéretesnek tűnik. – Mondta Okazaki Mashkinak miután mindenki kiment. –Na mehettek játszani.- Mondta Ferrei Raukainak és a többieknek is, akik elindultak a barlangból kifelé. – Nem jöttök? – Nézett hátra Raukai a kis fehér és Ijinre mosolyodott. Kimentek az erdőbe. – Na mit játszunk? – Kérdezte Raukai a többiektől. –Verekedőset! Futó versenyt! Bujócskát! – Kiabált a többi testvér szinte egymás után újabb és újabb ötleteket adva. – Mi lenne, ha csapatot alkotnánk és minden csapat eldug egy tárgyat, ami a másik csapatnak meg kell találni, aki előbb megtalálja és előbb viszi a másik tárgyát a barlang szájához az nyer.- Mondta Raukai. – Ez jó ötlet. – Kiáltotta szinte egyszerre a két kisebb farkas. – Ijin leszel velem? – Kérdezte Raukai. – Ti legyetek hárman, de legalább egyikőtök maradjon Himével. Urufu te légy szíves. – Hime letépett egy darabot a ruhájából és egy ágra kötötte. Ijin ugyan így tett. – Akkor ez zászló rablás. Ezt a két ruha darabot kell vissza hozni. – Mondta Ijin és Hime is mosolygott. A többiek bele egyeztek. – Mikor a nap a legmagasabbra ér akkor lehet indulni megkeresni. – Azzal mind két csapat elindult az útjára. – Sajnálom ami apukáddal történt. – Mondta Raukai Ijinnek miközben sétáltak. – Nehez tudom felfogni, hogy nincs. Nem is tudom édesanyám, hogy reagál ha megtudja. – Mondja Ijin keserű szájízzel. – Biztos megrázza majd, de te legyél ott mellette, szüksége lesz rád. – Mondta mosolyogva Raukai. Beszélgettek még egy darabig, amíg Raukai egy fa tetejére nem ugrott, és elhelyezte a zászlót a fa odvába. – Ez a játék gyors lesz. Rajta van a szagotok. Ez azon fog múlni, hogy ki a gyorsabb. - Ijin bólintott egyet, majd felnéztek az égre. – Dél van indulhatunk. – Mondta mosolyogva Ijin, majd futásnak eredtek. Raukai nagyon gyors volt, de Ijin sem maradt le mögötte. Sokáig szaladtak, és Raukai szaglásában bíztak. Ahogy szaladtak hirtelen beszakadt alattuk a föld, és egy mély gödörbe estek. Ijin sem tudott kimászni. – Ezt ki áshatta ide. – Kérdezte Ijin Raukaitól aggódva. – Nem tudom, de ki kell jutnunk innen. Vannak más állatok is, akik szintén vannak olyan értelmesek, mint a mi fajunk. Vagy lehet egy másik falka ásta ide jutsu gyakorlás közben. – Még felérek valameddig. Kitudlak dobni a tetejére hozz segítséget. – Mondta Ijin Raukainak aki bele ment a tervbe. – Szaladj ahogy tudj. – Raukai futásnak is eredt. Egyedül lassan pörög az idő, és farkas morgást lehetett hallani. A lyuk körül ismeretlen farkasok gyűltek össze, és egyértelműen nem békés szándékkal. Ez egy prédának volt csapda, és itt Ijin a préda. – Elég legyen! – Mashki hangja hallatszódott. – Ez nem a ti területetek, és nem a ti prédátok. – Mondta egy mélyebb farkas hang. – A gyerek nem préda. Jelenleg a klánunk vendége. – Mordult egyet a másik farkas, majd hallani lehetett, ahogy a másik falka elszaladt. Hime egy kötelet engedett le, amit egy fához kötöz, így Ijin kitudott mászni. Mashki rossz szemmel nézett rá. Mindannyian vissza mentek a barlangba. – Ijin, Raukai beszélnem kell veletek. Hime addig kérlek várakozz Motokoéknál. – Mondta Mashki majd előre ment. Ijin felvette Raukait, majd a feje búbjára tette, ahol a fehér kölyök pihenni tudott. a vezért vájatába érve Mashki leül velük szemben. – Kié volt ez a hülye ötlet, hogy a másik falka területén játszatok? – Kérdezte Mashki szigorú szemmel. – Az enyém, Ijin nem tehet semmiről. – Mashki még szigorúbban nézett Raukaira. – Megbíztalak, hogy maradj Ijin mellet te még is elszaladtál. Ne aggódj kölyök várhatsz még az Ifjúvá avatásodra egy jó darabig. – Látszott Raukain, hogy nagyon szomorú lett. – Raukai nem tehett semmiről. Az én ötletem volt a zászló rablás, és én nem figyeltem a csapdára. Emellett én kértem meg Raukait, hogy hagyjon ott és hozzon segítséget. Sajnálom! – Ijin lehajtotta fejét, és megsimogatta Raukait aki értetlenkedve nézett. – Dicséretes a becsületed fiú. – Mondta Mashki. – Igen az, és ez klánunk egyik alapszabálya, és elve. – Lépett ki Okazaki az árnyékból, majd Mashkihoz fordult. – A fiú becsületes és nem hazudik, megérdemli, ráadásul nézz kettejükre. – Mashaki megnézi Raukai-t és Ijint majd sóhajt egyet. – Igazad van öreg bölcs. Emellett ez részben a te döntésed is. – Mondja Mashki a sámánnak, majd feléjük fordul. – Ijin hittünk és elvünk szerint élsz. Becsületes vagy és bátor, és erődet mások védelmére fordítod. A Kozaikiba klán úgy döntött szövetségre lép veled, és ezt a szövetséget véresküvel írjuk alá. – Ijin megszeppenve áll és nem tudja, hogy most ezt csak képzeli, vagy tényleg megtörtént. Közben Okazaki a szájában hozz elő egy tekercset, amit kigördít. A tekercsen több vérrel írott név is látható. Az utolsó név Semitsu Kazuya-t ír. – A véreddel kell aláírnod ezt a tekercset. – Ijin elharapja az úját, amiből kifakad a vér, és aláírja vele a tekercset. – Most már bármikor megidézhetsz minket, ha szeretnél és segítőid leszünk a harcban. – Mashki ekkor szigorú arckifejezésre vált. – Ám, amint megszeged hitünket, és elveinket, tehát nem vagy becsületes, hazudozol és ezzel elárulod társaid, úgy a Kozaikiba klánnak joga van felmondani veled a szerződést. Megértetted? – Kérdi szigorúan. – Igen megértettem. Viszont egy kérdésem lehet? – Mashki csak felvonja a szemöldökét. – Igazából, nem tudom, hogy kell idézni még a chakrát sem tudom használni, így hogy kérjek tőletek segítséget? – Mashkin látszik, hogy ezt elfejetette. – Igen a ti világotokban a te korosztályodat ilyenkor kezdik el oktatni.- Okazaki lép elő. – Raukait osztom be melléd, tekintve, hogy ilyen jó kapcsolatotok lett, így őt egyedül csak te tudod megidézni, de tekintve, hogy még egy jó darabig hiányában leszel a technikának, ezért Raukai állandó társad lesz. Veled megy a ti világotokba. Vele üzenni is tudsz nekünk, mert bármikor vissza tud jönni, mi meg bármikor vissza küldhetjük hozzád. – Ijin és Raukai össze néznek és Ijin megöleli a fehér kölyköt. – Köszönöm Okazaki-sama. Köszönjük. – Mondta Ijin és Raukai is. Ekkor Hime és Ferrei jönnek a vájatba. – Azt hiszem itt az idő, hogy haza térjetek. Egy fordított idézéssel fogunk haza küldeni titeket. Ijin, majd jelentkezünk, és mihamarabb sajátítsd el az idéző technikát. – Ijin csak bólintott egyet, majd egy füst keretében mind a hárman eltűntek és Kumogakurei házukhoz értek. Bent a házban édes anyukat találták, aki meglátva gyermekeit, örömében sírva fakadt. Ijin és Hime mindent elmeséltek anyjuknak, hogy mit éltek rá és min mentek keresztül. Elmesélték, hogy mi történt szegény édesapjukkal.
Befejezés:
-Hát ennyi a történetem. Így ismerkedtem meg Raukaival, és éltem túl a vihart a húgommal együtt. – Ijin a kezébe veszi Raukait és megsimogatja. – Köszönjük Ijin leülhetsz. – Amint a fiú leül megszólal az iskola csengő is. – Hát ez szép hosszú történetre sikeredet, de nem baj. Azt hiszem mindannyian élvezettel hallgattuk meg, és örülünk, hogy köztünk vagy Ijin. – Mosolyodott el a tanár. – A többiek ne aggódjanak mindenki sorra fog kerülni, akár holnap akár a héten, mindenkit történetét megfogjuk hallgatni. – Mondta a tanár úr. – Ennél jobbat nehéz lesz mondani. – Szólalt meg az egyik diák, a tanár is elmosolyodott. – Na irány haza mindenkinek. – Azzal mindenki felállt és haza ment. Ijin az édesanyja és Hime várta már otthon. Az anyukája egy nagy adag Ramennal várta a kisfiát, akire nagyon büszke, hogy ő lesz az első ninja a családban.
UI.: Én is Köszönöm, annak aki elolvassa a történetemet.
Sziasztok
Kage Ijin- Játékos
Adatlap
Szint: E
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 80
Re: Kage Ijin
Üdv az oldalon!
Örömmel értesítelek, hogy előtörténeted elfogadásra került, jó szórakozást a továbbiakban
Chakraszint:80
Zsebpénz:2000 ryou
Kezdőjutsu: Genjutsu Kai
Írj adatlapot a karakterednek. A farkas Ijinnel együtt fog fejlődni, szóval neki is felvezethetnél egy részleget az adatlapodra.
Örömmel értesítelek, hogy előtörténeted elfogadásra került, jó szórakozást a továbbiakban
Chakraszint:80
Zsebpénz:2000 ryou
Kezdőjutsu: Genjutsu Kai
Írj adatlapot a karakterednek. A farkas Ijinnel együtt fog fejlődni, szóval neki is felvezethetnél egy részleget az adatlapodra.
Hidan- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: ⎊
Similar topics
» Kage Ijin
» Kage no Kage 2.0
» Konoha no Kage - Szervezet
» Privát páholyok és Kage Páholy
» Kacagó Árny Palota // Warau kage kyūden
» Kage no Kage 2.0
» Konoha no Kage - Szervezet
» Privát páholyok és Kage Páholy
» Kacagó Árny Palota // Warau kage kyūden
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.