Miyo Zerina
2 posters
1 / 1 oldal
Miyo Zerina
Miyo Zerina Csüt. Feb. 25 2016, 00:54
Név: Miyo Zerina
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Szint: D (Genin)
Chakraszint: ?
Elsődleges elem: Villám
Kor: 15
Nem: nő
Felszerelések: Öt kunai, két ninjato.
Kinézet: Zerina 176 centiméter magas, a súlya 63 kilogramm. A legtöbb korabeli kunoichihez képest nagyon magas és izmos, és sok korabeli fiúnál is erősebb fizikailag. A haja sötétvörös, hátközépig érő, a szeme pedig kékeszöld. Különleges ismertetőjegye, hogy a bal szemén keresztülfut egy vágás, ami valamivel hosszabb egy ember ujjánál, a feneke jobb oldalára pedig egy narancssárga villám van tetoválva. A hangja valamivel mélyebb, mint amire számítani lehet a korából, még úgy is, hogy többnek tűnik tizenötnél.
Zerina kirívó viselkedése meglátszik az öltözködésén is. Fekete bőrruhákat hord, amikre fémláncok, fémalkatrészek vannak rögzítve, felsőként csak egy topot hord, ami ráadásul mélyen dekoltált. Szandál helyett egy pár csizmát hord, hogy a lábujjai védettebbek legyenek. A kunai tartója a bal oldalán lóg, a két ninjato pedig a hátán keresztben. A fejpántját a bal combjára kötözve hordja (elég gyakran el is veszíti, de eddig mindig megkerült).
A mozgása teljesen kiszámíthatatlan, látszólag teljesen összeszedetlen, felesleges mozdulatokat tartalmaz, az egész fellépésében egyszerre van benne a lazaság és a káosz, amikor pedig harcol, úgy tűnik, hogy a közönségnek reklámozza magát, és inkább arra figyel, hogy látványos legyen, mint arra, hogy praktikus. Ettől függetlenül rendkívül ügyesnek is tűnik, egyforma tehetséggel képes használni mindkét kezét, és teljességgel kiszámíthatatlanok a mozdulatai.
Jellem: Az első dolog, amit meg lehet állapítani a lányról, hogy nem ismeri vagy figyelmen kívül hagyja a társadalmi normákat és az illemet, teljesen természetes számára, hogy zavarba hoz másokat, akár a szavaival, akár egyszerűen azzal, hogy kényelmetlen közelségbe kerül másokhoz. Néha kifejezetten úgy tűnik, hogy célja megbotránkoztatni az embereket, mert normákat főleg akkor szeg, amikor azt valaki éppen látja is. A látszat ellenére azonban Zerina képes komoly, összeszedett viselkedésre, amit újabban nem csak a veszélyes vagy számára rosszul alakuló szituációkban tesz, hanem akkor is, amikor nem csak a kortársai vannak jelen. Még ha teljesen figyelmen kívül is hagyja az íratlan szabályokat, az írottakat, különösen a parancsokat soha nem szegi meg.
Ugyan gyakran lusta, és sokszor butának tűnik, Zerina kivételesen bátor és önfeláldozó tud lenni, emellett pedig rendkívül jó csapatépítő, kétségbeesett helyzetekben is képes feldobni a hangulatot. Az intelligenciája a látszat ellenére nem alacsony, csak szereti látni az embereket úgy, hogy éppen nem átlagosan viselkednek, hogy reagálnak váratlan helyzetekre (például egy előjel nélküli csókra vagy illetlen mozdulatra). A humora szinte halhatatlan, mindenre van valami vicce, még a legkellemetlenebb dolgokat is viccesen tudja felfogni, viccet csinál mindenből, és talán a legjobb összefoglalás a jelleméről, amit valaha tettek, hogy számára az élet egy nagy vicc.
Sok shinobihoz hasonlóan Zerina is nagy célokat tűzött ki, nevezetesen helyet akar a faluja anbu csapatában, ha felnőtt, amikor pedig kérdezik, még nagyra törőbb terveket hangoztat, így sokan az ötszázadik Hokage aspiránsnak hiszik (persze az esélytelenebbek egyikének). Egy vadabb terve, amit ritkán mond el bárkinek a naplóján és a testvérén kívül, hogy legendát csinál magából és esetleg pár társából, akit hosszú évekig emlegetnek (ehhez a mintát a Sannin adta neki), ehhez pedig már tervezgeti a nevet, illetve hogy pontosan miben is fognak kitűnni.
Zerinának a kőegyszerű látszat mögött sok titka van, amik közül talán a legféltettebb az, hogy nem olyan sebezhetetlenül erős a jelleme, mint látszik, valójában fél attól, hogy szenvedni kell látnia majd hozzá közel álló embereket a közeljövőben. Egy másik titka, hogy a haverjai körében terjesztett meséi ellenére a szülei egyáltalán nem rosszallják a viselkedését, még az olyan dolgokra is nyíltan válaszolnak, ami már a barátait is zavarja. A harmadik nagyobb titka, amit még magának sem vallott be teljesen, hogy mindkét nemhez vonzódik, ezt ő még csak az agyában a szakítás miatt beállt zavarnak tudja be.
Zerinának van pár furcsa szokása (a fentieken leírtakon kívül), apró gesztusa, ami szinte hozzánőtt. Gyakran nyújtózkodik járás közben, jár felemelt, a nyaka mögött összekulcsolt kezekkel, ami még jobban kiemeli az alakját. Sokszor tűnik álmosnak, gyakran ásítozik, különösen reggel és este, bár ezeknek a fele műásítás, ami megsért embereket. A legfurcsább ilyen szokása, hogy néha halkan kis verseket, dalokat énekelget, amiknek látszólag semmi köze a helyzethez, valójában mindig tartalmaznak burkolt dolgokat, gyakran szintén sértéseket. És ami a legfeltűnőbb, gyakran hirtelen felemeli a hangját, hogy hangosan üvöltsön el valamit, általában előjel nélkül. Kedvenc "étele" pedig a rágógumi.
Technikák: (A karakter elsősorban kenjutsut és taijutsut használ, minimális ninjutsut, semmiféle genjutsu képessége nincs)
- Alap E szintű technikák
- Vízen járás
- Függőleges terepen megmaradás
- Raiton feloldás
A nyálas rágógumi alig öt-hat centiméterre az akadémiai oktató kopogó krétájától csattant a táblára, aminek nyomán elfojtott, de mégis hangos sugdolózás támadt az osztályban. A férfi lassan megfordult, az arcán látszólag érzelemmentes, de ijesztő szigorral kereste a bűnöst, a nyomán elnémultak a hangok. Nem vizslatta sokáig az első sorokat, rögtön a hátsókat kezdte el fürkészni, ahol a bajkeverők ültek.
Bal kéz felőli padsor. Kaoru pontosan olyan izgatottnak, lélegzet visszafojtottnak tűnik, mint a többi gyerek, tehát nem ő volt. Rirume csak most néz fel a padról, aminek valószínű épp szíveket pingál az aljára. Nem ő volt. Középső padsor. Gurimaru pofátlanul vigyorog a képébe, olyan bárgyún és idiótán, mint azóta, amióta először megesett az a szerencsétlenség, hogy beült az órájára. Nem tud hazudni, nem ő volt. Zerina épp megnyalja a szája szélét, azután betesz egy rágót a szájába, és elkezdi rágni... nem, nem lehetett ő. Ki van zárva, hogy csak így elárulná magát, csak provokál. Nem ő volt. Higen... ő mit keres a hátsó sorban? Ő egy okos fiú, vajon miért ült most hátra az idiótákhoz? Nem, biztosan nem ő volt. Mako, vagy hogy hívják, aki lebukott hozzájuk a genin vizsgán. Túlzottan kihúzza magát, túlzottan nyugodtan tűnik. Megvagy, rohadék!
- Szóval azt hiszed, fiam, hogy jó a humorod. Az enyém is jó. Százötven fekvőtámasz itt lent, most kezded... nem, ne szólj semmit, csak csináld! Gyerünk!
A tizenhárom éves fekete hajú, deréktól felfelé befáslizott fiú felsóhajtott, ahogy feltápászkodott az osztály egyik éltanulója mellől, aki folytatta a kunai dobásszögeinek lejegyzetelését. Vetett egy oldalpillantást a mellette hangosan csámcsogó, vörös hajú lányra, aki egy bocsánatkérő mosolyt eresztett meg felé, és eltátogta a „bocsi” szót. Mako egy pillanatig visszanézett rá, azután elindult lefelé, hogy megcsinálja a fekvőtámaszokat.
Amennyire tudta, gyorsan megcsinálta a fekvőtámaszokat, még úgy is, hogy úgy a századik körül az oktató magyarázás közben fél lábát a hátára helyezte, és ránehezedett a súlya egy részével. Sosem volt gyenge, úgyhogy ez a százötven nem volt sok neki, ennek néha a kétszeresét is megcsinálta reggelente, inkább az zavarta, hogy már az első napján hülyét csinálnak belőle. Nagyon dühítette az a lány, aki még ha bocsánatot kért is, ha becsületes lett volna, nem hagyja, hogy más vigye el helyette a balhét.
Még jó félóra volt hátra az órából, amikor Mako végre végzett, és felkullogott a helyére. Vetett egy oldalpillantást a lányra, aki éppen kibújt a szandáljából, és a lábujjaival ügyetlenül igyekezett felragasztani valami feliratot az előtte ülő lány fenekére, amin a padtársa széles vigyorral derült, szinte szétdurrant a visszafojtott nevetéstől. A térdig érő vörös szoknyából kibújó láb végül sikerrel járt, az obszcén felirat felkerült az előtte ülő, mit sem sejtő lány hátsójára. Mako vetett egy pillantást a tanárra, akit éppen lekötött egy eminens diák, akivel a visszapattanó kunai szögének kiszámítását beszélte meg, ezért oldalba bökte Higent, azután fojtott hangon megszólította.
- Hé... mi baja ennek a csajnak?
- Zerinának? El van kényeztetve, és nem tudja, mit kezdjen magával meg a jó dolgával. A Miyo klán örököse, a szülei meg állítólag valami olyan nevelési módszert követnek, hogy nem szabnak gátat büntetéssel meg tiltással a kreativitásának, mindent elfogadnak, amit csinál. Na, hát így működik ez a módszer. A húgom és az ő húga osztálytársak, állítólag ő is hasonló, bár nem ennyire durván. Egyébként ne kötekedj vele szerintem, elég nagyot üt. Nem sok mindenben jó, de verekedni tud.- Mako elengedte a füle mellett az utolsó szavakat.
- Mondtam, hogy bocsi, mit akarsz még? Virágcsokrot? Egy tortát? Vagy tudod mit? Kárpótlásul megfoghatod a mellem, mit szólsz?- a két diák körül kört alkotó fiatalok hangosan felnevettek, aminek hatására Zerina is elvigyorodott a saját viccén, és még rákontrázott azzal, hogy kicsit lejjebb húzta a pólója nyakát.
- A francokat sajnálod! Milyen dolog hagyni, hogy egy társad büntessék meg helyetted? Milyen shinobi leszel így?- Mako megpróbálta túlkiabálni a nevető tömeget, több-kevesebb sikerrel. A lány megforgatta a szemét, miközben a szája jobb oldalán kifújta a levegőt, azután közelebb lépett a fiúhoz. Mako kénytelen-kelletlen megállapította, hogy alacsonyabb nála valamivel.
- Nem én mondtam, hogy úgy ülj, mintha lenyomtak volna egy karót a torkodon. Nem ezekről a hülye szögekről meg számokról szól ez az idióta óra, hanem arról, hogy megtanulj kamuzni. Azt hittem, hogy ez tök egyértelmű. Na, komolyan, bocs, majd este csinálok százötven fekvőt, és rád fogok gondolni közben.- Mako dühösen hátralépett, amikor Zerina hirtelen megérintette a combját, ami újabb nevetést váltott ki a közönségből. Megint nagyon mérges volt, mint sokszor korábban, amikor valaki beszólogatott neki, sőt, talán még jobban. Most hirtelen fogalma sem volt, hogy hogyan kellene válaszolnia a lánynak. A fiú nyelt egyet, azután vett egy mély levegőt, hogy valamennyire úrrá legyen a haragján.
- Elmondod a tanárnak, hogy te voltál!
- Különben?
- Különben nyuszi vagy.- néhány másodperc után, amikor a közönség realizálta, mit mondott, felhangzottak az első „bunyó, bunyó” kiáltások. Higen ugyan megérintette Mako könyökét, és mondta, hogy hagyja, de a hangja elveszett a hangorkánban. Zerina oldalra fordította a fejét, kiköpte a rágóját majdnem két méterre, azután kibújt a fekete pólóból, amit odadobott Riruménak. Csak a mellét takarta fásli alatta, láthatóvá váltak az izmai, amik jobban ki voltak dolgozva, mint sok fiúnak.
- Addig foglak ütni, amíg ki nem mondod, hogy te vagy a nyuszi. Vagy amíg el nem ájulsz.- Higen megpróbált még szólni pár szót, de az értelemnek ezt az utolsó szikráját is elnyomta a tömeg kiabálása. Mako köpött egyet oldalra, bár nem olyan látványos távolságra, mint ellenfele tette a rágóval, azután körzött egyet a vállaival, és elindult a lány felé, aki magabiztosan mosolygott rá, miközben szintén elindult előre. A két ütés teljesen egyszerre indult meg és talált be.
Mako felszisszent, ahogy megérintette a jobb szemén a monoklit, ami, úgy érezte, egyre nagyobbra dagad. Ez zavarta a legjobban az összes sérülése közül, pedig mindkét ökle eléggé lehorzsolódott, és a kapott jó pár ütést és rúgást a felső testére, és az egyik térde is vérzett. Nem nézett ki persze sokkal jobban a lány sem. Neki az ajka repedt fel bal oldalt, és bár már takarta a póló, neki is több kék-zöld folt díszítette a hasát és az oldalát. A fiú felsóhajtott, azután folytatta az ajtó bámulását, ami mögött az akadémia vezetősége bújt meg.
- Remélem, hogy most elégedett vagy. Mindkettőnket ki fognak rúgni. Apám meg fog ölni ezért.
- Jaj, gondolkodj már, hogy csapnának ki ezért? Ha mindenkit kirúgnának, aki verekszik egyet, csak az olyan töketlenek maradnának védeni Konohát, mint a stréber haverod. Jó, én bírom Higent, de valljuk be, hogy ha csak az olyanokat engednék át, már rég kirigakurei zászló lenne a városra tűzve. Valószínű kapunk valami takarító feladatot, vagy le kell írni kétszázszor, hogy „nyem... bántyom... á... tálsámát.”- a lány egy másodpercre komolyan nézett a fiúra, azután mindketten elnevették magukat. Hosszan nevettek a vezetőhelyettes kifigurázott beszédstílusán, csak akkor hagyták abba, amikor kijött az egyik oktató, és rájuk parancsolt, hogy legyenek csendben. Zerina még mindig szélesen mosolyogva dőlt hátra, amikor becsukódott az ajtó, azután megsimította az arcát és a száját azon a ponton, ahol Mako egyetlen sikeres fejre menő ütése betalált.
- Amúgy le vagyok nyűgözve. Rohadt keményet ütsz, de nem ezért, hanem mert nem sok fiú üt meg egy lányt. Neked több eszed van, nem nézel le. Mi a neved?
- Hyuuga Mako. A tied?
- Miyo Zerina, örvendek. Akartam is kérdezni, hogy miért nem kaptam ebből? Ti nem ezt toljátok?- a lány a fiú felé fordult, és az ebből szóval egy időben többször is megnyomkodta a mutatóujjaival a vállát. Mako kissé távolabb húzódott tőle, Zerina pedig néhány másodperc után úgy döntött, hogy békén hagyja.
- Én nem vagyok elég jó hozzá. Bármennyire próbálkoznak otthon, nem tudnak megtanítani rá, apám mindig mondja is, hogy az egyik legbénább vagyok a családban, és alig van valami, amiért megdicsér.
- Szívesen cserélnék veled. Én bármit csinálok, azt anyámék úgy kezelik, mintha valami nagyszerű dolog lenne. Már három éve próbálok rájönni, mi az, amiért leszidnak, de még nem sikerült. Pedig hétvégén tettem egy döglött kígyót a húgom ágyába.
- Te aztán fura vagy.- a két ninja néhány percig hangtalanul ült, hallgatták a bent egymással vitatkozó oktatókat, néha-néha elkaptak egy szót. Mindketten felismerték a saját oktatójukat, aki amellett érvelt az előbb kijött nővel szemben, hogy ne legyenek velük túl szigorúak. Mako feszülten hallgatózott, Zerina viszont látszólag teljesen érdektelen volt a beszélgetést illetően, egy pókot tanulmányozott a sarokban. Végül a fiú is feladta a hallgatózást, nem szűrt ki eleget a beszélgetésből, hogy rájöjjön a tárgyalás menetére.
- Nem indult túl jól a kapcsolat közöttünk, de ha ezt túléljük, elmehetnénk fagyizni.
- Ez most randi?- a lány mélyen belefúrta a tekintetét Mako byakuganjába, aki néhány másodperc után lesütötte a szemét. Zerina elégedetten csámcsogott még kicsit, azután kiköpte a rágót, és felragasztotta a szék aljára. - Most hanyagolom az édességet pár hónapig, bocs. Viszont eljöhetnél hozzám felülésezni.
- Felülésezni?
- Ja, egyedül nagyon unalmas. Na, oké?
- Oké.
- Azért kell a csizma, hogy ne lépjenek rá a lábujjamra. És amúgy kapd be, Higen! Nem azért váltottam erre a ruhára, mert mutogatom magam, hanem mert jobban lehet így mozogni. Amúgy a te ruhádnak sincs ám rohadtul értelme, semmilyen taktikai előnyt nem ad, hogy takarásban van a hasad. Az enyém eltereli egy pár ellenfél figyelmét.
- Szóval mutogatod magad.- Higen nem nézett fel a könyvből, miközben lejjebb hajolt, hogy kitérjen a pofon elől. Zerina káromkodott egyet, elküldte a fiú felmenőit különböző helyekre, azután belerúgott egyet a cölöpbe, ami mellett már hajnal óta várakoztak. A vastag facölöp szívszaggatóan felsírt.
- Hol a francban van már ez a Doyagi sensei? Egy jouninnak nem kéne ilyen pofátlanul sokat késnie már első nap. Látod már, Mako?
- Nem, és még egyszer mondom, hogy ne rugdosd a cölöpöt, mert rohadt idegesítő, hogy berezonál, amikor rajta ülök.- az oszlop tetején ülő fiú pislogott egyet, azután újra aktiválta a byakuganját, és folytatta az erdő figyelését. Zerina felsóhajtott, lerogyott az oszlop tövébe, kivette a szájából a rágót, amit elpöckölt. A kis gumidarab csendesen puffant valahol az eső áztatta földön. Rövidesen a szájába került egy újabb, de most kivételesen nem szólalt meg többet, csak lenézett magára.
Tiszta feketébe öltözött, azokba a ruhákba, amiket egy hete szerzett, és amikkel az volt a célja, hogy végre megbotránkoztassa a szüleit. Hiába volt azonban a kivágott hasú, mélyen dekoltált ruha, az anyja csak annyit mondott neki reggelinél (ahol ő csak teát ivott, ahogy az instrukció szólt), hogy nagyon csinos. Pedig egészen biztos volt benne, hogy nem ezek a megfelelő szavak, Higen rögtön beszólt neki a megjelenéséért, Mako pedig elképesztően zavarban volt, amint meglátta.
A lány következő pillantása a konohai fejpántra esett, amit a combjára kötve viselt. Még mindig nem hitte el, milyen rohadt nagy mázlija volt a genin vizsgával, mert nem hitte, hogy túl sok elméleti kérdésre tudott volna jól válaszolni azon kívül, amit kapott. Még a csapatba osztással is szerencsésnek érezte magát, bár Higent azért nagyon szívesen kicserélte volna valaki másra.
- Na megjöttem. Bocs a késésért, teljesen elfelejtettem, hogy ma reggelre volt időpontom a fodrásznál.- mindhárom genin megugrott kicsit, ahogy meghallották a férfi hangját, különösen Mako, aki meglepetésében leesett az oszlop tetejéről. A három fiatal egymás mellé állt, úgy néztek szembe a jouninnal. Doyagi negyvenes éveiben járó, rövid hajú, őszülő férfi volt, karikás, beesett szemekkel és ráncosodó arccal, de ezekkel együtt sem tűnt túl öregnek. A férfi egy ócska bögrében teát tartott a bal kezében, a jobbal pedig néha-néha megkeverte egy kanállal. Ahogy a szél fújdogálni kezdett, két, az övére kötött apró csengő halk csilingelésbe kezdett.
- Ismerkedésnek egy tradicionális próbával kezdünk. Két csengő lóg az övemen, szerezzetek meg belőle egyet-egyet. Használhattok bármilyen technikát, próbálkozhattok bármivel. Akinek nem jut csengő, azt hozzákötözöm ahhoz a póznához, és nem kap ebédet... kérdésed van?- a férfi abbahagyta az evést, és a két fiú között álló lányra pillantott, aki felemelte a kezét, ahogy az iskolában szokás jelentkezni.
- Mi van, ha mi most meg találjuk magát ölni? Akkor börtönbe megyünk?
- Ez egy nehéz kérdés, ilyen még nem történt, de nem, nem mentek. Szerintem elő is léptetnek titeket akkor, ami azt illeti, páratlan teljesítmény lenne három genintől, hogy legyőznek egy jounint. Még kérdés?
- És mi van, elvesszük a csengőket, és leütjük magát? Akkor magát kötözhetjük a póznához?- a férfi hangosan felsóhajtott a kérdésre, azután néhány másodpercig gondolkozott a válasz előtt.
- Tudod mit? Igen. Ha le tudtok ütni, akkor hozzákötözhettek a póznához, és idehívhatjátok a fél falut fényképészekkel meg a hokagével együtt. Egyéb?
- Mi van, ha én veszem el mindkét csengőt? Közel vannak egymáshoz, simán...
- Akkor lesz két csengő a kezedben. Kezdhetitek, tizenhetes csapat.
A két fiú felvette a saját küzdő állását, Higen felkészült rá, hogy megidézzen egy katon jutsut, Mako pedig aktiválta a byakuganját. Zerina kiszökkent a két fiú közül, előhúzta az egyik hátán lévő ninjatot, két szökkenéssel megtette közte és a mestere között lévő távot, és lesújtott. Doyagi azonban nem nyúlt sem az oldalán lógó wakizashiért, sem a másik oldalán lógó kunai tartóért, csak kissé oldalra hajolt, hogy a kardpenge néhány centire elkerülje a fejét, a lány pedig tovább fusson mellette a saját vágásba adott lendületének köszönhetően.
A jounin elegáns lépésekkel tért ki a felé dobott kunaiok elől, miközben ivott egy kortyot a teájából, azután a kanállal a lány felé suhintott, aki éppen akkor sújtott le rá újra a kardjával. A villámcsakrával körbevont kanál úgy tépte át magát a kardpengén, mintha csak vaj lenne. A férfi a meglepett Zerina arcába locsolta a langyos teát, azután hasba vágta az üres bögrével. A kunoichi összegörnyedt az ütés hatására, kiköpte a rágót is a szájából, amit a ninja elkapott a levegőben, és belenyomta azt a genin vörös hajába. Doyagi elkapta az arca felé lendülő öklöt, azután hátralökte a lányt, és gyengéden utánadobta a kanalat. Zerina lába és a kanál egyszerre érkeztek meg a pocsolyába, az elektromosság végigszaladt a lány testén, aki néhány másodperc után rángatózva esett hanyatt.
A jounin Higen felé fordult, és néhány kézjellel megformált egy suiton jutsut, ami félúton találkozott a fiú katon jutsujával. A vízsugár a hátára taszította a fiatal genint, és hosszú másodpercekig ott is tartotta. A fekete hajú fiú hangosan kapkodott levegő után, amikor a víz végül elapadt.
A férfi éppen időben hajolt félre Mako ütése elől, hogy azután hátrálni kezdjen, ki-ki térve a gyors és pontos támadások útjából. Néhány másodpercig csinálta ezt, azután megragadta a Hyuuga egyik csuklóját, és megrántotta rajta a fáslit, amit néhány gyors mozdulattal köré tekert, azután a földre lökte a gúzsba kötött genint. Doyagi végigfuttatta a tekintetét a három földre került geninen.
- Talán próbáljátok meg egyszerre!
- Hogy nyalná ki a...- Zerina nem mondta végig a sokadik káromkodást, csak kifújta a levegőt, és hátradöntötte a fejét, aminek folyamán lefejelte a facölöpöt, amihez hozzákötötték. Hiába nézte azonban az eget, így is érezte az étel szagát, amitől még éhesebb lett, még úgy is, hogy nem voltak hozzá közelebb a társai. - Oké, te vén rohadék... ha ezzel az a célod, hogy megutáljalak, akkor remek úton haladsz.
Zerina párszor megrántotta a köteleket, de azok nem engedtek most sem, ahogy korábban sem, a kezeit is hátrakötötték, és természetesen elvettek tőle minden éleset. Megmaradt kardja és a kunaiok néhány méterre feküdtek, éppen úgy, hogy esélye se legyen elérni őket a lábával, de még a hegyes ruhakiegészítőit is odadobták. Néhány percig még gondolkozott, de azután feladta az erőlködést, és elengedte magát.
Nem érezte teljesen korrektnek a dolgot, mert ő volt az, aki végig elterelte a jounin figyelmét, amíg a társai támadhattak, tehát éppen olyan része volt a csengők megszerzésében, mint Higennek és Makonak. Csak nem ő tette rájuk a kezét, ő arra figyelt, hogy a férfi ne tudjon védekezni, bár majdnem biztos volt benne, hogy simán megvédte volna magát, ha akarja.
A lány felemelte a tekintetét, ahogy Mako elindult felé tányérral a kezében. Nem értette pontosan, mit akarhat, mert világosan megmondta, hogy nem akar most beszélgetni, mert dühös, és a rágója nélkül, ami még mindig a hajában lógott, nem is nagyon fog elmúlni a feszültsége. Azért vett pár mély levegőt, hogy lenyugodjon, és ne használjon durvább szavakat, mint kell. A jó fél órás megkötözve üldögélés már rég felemésztette a türelmét, de azért megpróbált semleges arcot vágni, amikor Mako letérdelt mellé.
- Hoztam neked enni. Nem érdekel, mit mondott ez a csóka, csak így kikötözni egy lányt a napra étel és víz nélkül nem becsületes.
- Na, miért, azt hiszed, te jobban bírnád? Higen biztosan, ő ivott eleget, de te...- Zerina kinyitotta a száját, és megette a szájába adott kanálnyi levest. Hirtelen kezdte megérezni, mennyire éhes, úgyhogy nem mondott mást, csak folytatta az evést, és végtelenül hálás volt Hyuuga Makonak, akit talán a valaha volt legjobb barátjának érzett. Most valahogy máshogy is mosolygott, inkább kedvesen, barátságosan, mint a szokásos hanyag módon. Legalábbis egy darabig, amikor elfogyott a leves, néhány másodperc múlva újra visszatért a flegmaság az arcára.
- Mako, ti ugye nem láttok tökéletesen minden irányba?
- Ezt honnan tudod?
- Tipp.- a lány elmosolyodott a saját válaszán, azután felnézett a jouninra, aki ott állt a fiú mögött.
- Ez rohadtul lehetetlen, Doyagi-sensei! A fatörzs az oké, azt elhittem, de ez mozog!- Zerina már sokadjára úszott ki a folyó partjára, ahonnan a jounin figyelte a fejlődését, ami az elmúlt három órában nem haladt túl sokat. Higen velük ellentétben már teljesítette a feladatot, és a kocsin ülve beszélgetett a kutatóval, akit kísértek. Mako is jól haladt, és bizonytalanul ugyan, de már megmaradt a víz felszínén, ahol lassú léptekkel haladt.
- Nincs olyan, hogy lehetetlen, Zerina, a korlátok csak a fejünkben léteznek. A probléma pont az, hogy nem hiszed el, hogy menni fog. Tizennégy éves vagy, van elég csakrád, bőven elég a szinted. Csak koncentráld a csakrát a talpadba, és ne is gondolj rá, hogy amin sétálsz, föld vagy víz. Mako, segíts neki, én előre megyek megnézni a terepet, nem akarok még egy vaddisznócsaládba belefutni.- a jounin belekortyolt a teájába, azután a kocsihoz sétált, letette a bögrét, mondott pár szót Higennek és a kutatónak, azután felgyorsította a lépteit, és eltűnt a kanyar után.
- Menni fog, Zerina! Csak koncentrálj a lábadra, és nézz rám! Nézz a szemembe!
- Basszus, fejezd már be a flörtölést!- a lány kicsit elmosolyodott, miközben bizonytalanul elindult a folyócska közepén álló fiú felé, és ahogy mondta, végig a szemébe nézett, mintha valami mély szakadék szélén sétálna. Úgy érezte, hogy már nem a földön, hanem a vízen jár, és végre meg tud tenni két lépést egymás után, de nem akart lenézni, mert tudta, hogy azonnali bukás lenne a vége.
- Ez az, meg tudod csinálni!- Zerina dühösen összeszorította a fogát, ahogy észrevette, hogy a fiú hátrál tőle, ezért akármennyire is tartott tőle, hogy beesik, gyorsított a léptein. A fiú is felgyorsult egy kicsit, így az egész olyanná vált, mint egy lassított fogócska. A lány csak akkor hagyott fel a fiú üldözésével, amikor valami megzördült a lába alatt, és ahogy lenézett, rájött, hogy a kavicsok voltak. Átért a túlpartra. Szélesen elvigyorodott.
- Ez az! Megcsináltam, hogy rohadjanak meg!
- Ja, de azért kellett a segítségem, ne túlozzunk! Verseny vissza?
- Mehet!- a két fiatal elhelyezkedett egymás mellett, azután elkezdtek gyors léptekkel átvágni a folyón. Zerina néhány lépés után futásra gyorsított, amivel gyorsan átjutott a folyó közepén, és már az út háromnegyedénél járt, amikor lenézett. A koncentrációra azonnal megzavarodott, a lány pedig hasra esett, azután elmerült. Kapálózás közben a keze rászorult a mellette elsiető Mako lábára, aki szintén elesett. A két ninja vállig elmerült a folyóban, Zerina pedig szélesen vigyorgott, miközben a vizet köhögő társát nézte. A mosolya viszont néhány másodperc után megszelídült, kissé kipirult.
- Basszus, csaltál! Csaltál, én nyerte...- a Hyuuga nem tudta befejezni a mondatot, mielőtt Zerina magához ölelte és megcsókolta.
- Nem! Ne forogj így, mert hátba szúrnak! Szemek az ellenfélen, soha ne mutass neki ilyen gyenge pontot! Újra!- Zerina csendben bólintott, letörölte az alkarjával az izzadságot a homlokáról, azután újra rátámadt a senseiére. Gyorsan vágott felé újra és újra, de persze nem talált utat, még ha a jounin a két ninjato ellen nem használt más fegyvert, csak egy wakizashit és kunait. - Látom előre minden mozdulatod. Lepj meg! ... Jó, ez jobb!- a férfi hátrébb ugrott a gyors forgórúgás elől, ami egy vágásnak álcázott támadás rejtekéből érkezett felé.
A lány megforgatta párszor a kardjait, azután a bal kezében tartott pengét lefelé fordította, és úgy folytatta a támadást. Egy bukfenccel érkezett a jounin elé, aki kénytelen volt átugrani a lány felett, hogy a két éles penge ne kaszálja el a lábait. Hiába érkezett azonban tökéletesen, a lány váratlanul megpördült a tengelye körül, és felállás közben rálépett Doyagi lábujjára. A férfi felmordult, és védekezőn maga elé kapta a kunait, amikor a wakizashiját leszorították. A tőr az ütközés hatására kirepült a kezéből, és a földbe állt. A jounin az utolsó pillanatban szabadította ki a kardját, hogy hárítsa a következő támadást, azután hátralépett, és felemelte a kezét.
- Ha ez egy éles harc lenne, most egészen biztos, hogy ninjutsut kényszerülnék használni. Ezen a ponton jön a házi feladatod a képbe. Gyakoroltál Makoval és Zannával?
- Ja, persze. Mehet?- amikor a férfi bólintott, a lány eltette a kardjait a hátán lógó tokokba, azután egy fa felé fordult, és elkezdte megformálni a kézjeleket, amiket a húgával gyakorolt. A kézjelekre ugyan tökéletesen emlékezett, a csakra kontrollálásával már komoly gondjai voltak. Hiába tudta, mit hová kell vinnie a testében, hiába gyakorolta órákat, a végeredmény nem egy olyan villám lett, amilyet a mestere mutatott, csak egy apró elektromos kisülés, ami csak egy parányi kéregdarabot feketített meg a fából. Doyagi felsóhajtott.
- Komolyan ennyire nem megy? Ez annyira nem bonyolult, csak egy kevés csakrát kell fókuszálni a kezedbe, és aztán kilőni.
- De higgye el, én gyakoroltam...
- Én elhiszem, hogy tudod, hogy nem érsz vele semmit, ha nekem hazudsz, és ezért az igazat mondod. Rendben, ezt még ráérünk bepótolni a második próba után, addig pedig, ha harcba kerültök, védd meg Higent és Makot, amíg ők a saját ninjutsujukkal támadnak. Ez a feladat pont olyan fontos, mint az övék, emiatt ne érezd magad kevesebbnek!
- Rendben, Doyagi-sensei!
- Zanna még mindig leskelődik?
- Byakugan... igen, a húgod még ott van.
- Basszus, már három órája bámul át azon a lyukon. Hát, ha ilyen kitartó, akkor nem bánom, nézzen!- Zerina kiköpte a rágót, ami a sokadik mellett landolt a szobája falán, ami csatatérnek tűnt. Az ágyat szétdobált ruhák, könyvek tengere vette körben, de még egy-két napos ételmaradék is előfordult.
Miközben a lány elkezdett megszabadulni a ruháitól, a már szinte teljesen meztelen Mako kissé idegesen magára húzta a takarót. Csak néhány másodpercig figyelte Zerinát, azután inkább a plafonra nézett, és idegesen nyelt egyet. A kunoichi már a melleit fedő fáslit bontogatta, amikor észrevette az idegességét, úgyhogy abbahagyta a vetkőzést, és leborult mellé az ágyra. Az egyik keze egy pillanatra eltűnt az éjjeliszekrényen, azután a fiú felé nyújtott két apró, fehér tárgyat.
- Rágót? Segít ellazulni. Nem? Hozzak rizspálinkát? Jaj, hagyd a húgom! Kit érdekel? Apám meg anyám ezt is tökre úgy kezelnék, hogy büszkék rám, hogy érek, szóval hiába mondja el nekik... tudod, mit? Csináljunk pár felülést!
A fiatal shinobi kicsit értetlenül nézte, ahogy a fehérneműre vetkőzött lány lecsúszott az ágy szélén, azután a lábát beakasztva felülésezni kezdett. A tizedik körül lerúgta magáról a takarót, és ő is csatlakozott hozzá, de nem szólt semmit, csak csendben csinálták egymás mellett hosszú percekig, mint még akadémista korukban. A Hyuuga fiú, ahogy érezte, hogy fáradni kezd, kiakasztotta a lábát, és felült az ágy szélére. Zerina rövidesen követte, és átkarolta a nála még mindig valamivel alacsonyabb fiút.
- Elárulod végre, mi bajod van? Délután még lelkes voltál.
- Hát, gondolkoztam, hogy nem kapkodjuk-e el a dolgot. Még csak öt hónapja vagyunk együtt...
- Jaj, ne már, persze, hogy nem kapkodjuk el! Holnap lesz a vizsga legbrutálisabb része, szóval simán lehet, hogy ez életünk utolsó éjszakája. De ha elkapkodjuk, majd átgondoljuk és megbánjuk utána, nem igaz? Lazulj már el egy kicsit! Atya ég...
- Nem csak ez a baj. Zerina, van valami, amit már régóta meg akarok kérdezni. Megígéred, hogy nem csinálsz belőle viccet?- a kunoichi már éppen nyitotta a száját egy széles vigyor kíséretében, hogy viccet csináljon a kérdésre adott válaszából, de azután belenézett a fiú szemeibe, és elkomolyodott.
- Megígérem.
- Te nem félsz? Úgy vettem észre, hogy te nem félsz semmitől. Hogy csinálod? Holnap az erdőben olyan simán meghalhatunk. Én félek, hogy csak így meghalok, mielőtt csinálok bármi fontosat, jelentőset.
- Én is félek, hiába tűnik úgy, hogy nem. Félek, hogy neked bajod esik... talán még Higent is féltem, megkedveltem az elmúlt három évben, bármennyit tett ellene. Csak nem kell mindenkinek tudnia. Amikor megtörténik a baj, szenvedsz majd eleget, átkozod majd a világot hetekig, kívánod, hogy bár soha ne is éltél volna. Mint Riruka. De miért kellene ezen aggódnom hétköznaponként? Tudom, hogy egyszer talán meg fog történni, hogy jobban fog fájni, mint bármi eddig, de nem akarok rettegni ettől örökké. Élem az életem, amíg normális mederben folyik. Te is tegyél így!- a lány egy pár másodpercig komolyan meredt Makora, aki viszonozta a pillantását. Néhány pillanat múlva aztán átölelték egymást, és elfeküdtek az ágyon.
- Nagyon erős a tanítványod, Doyagi.
- A tied is, Genma.- a két jounin a lelátóról figyelte a két genin harcát sok más emberrel együtt, aki érdeklődött a chunin vizsga iránt. A vörös hajú lány két kardot forgatott a kezeiben, és bár folyamatos kitérésre kényszerült az ellene harcoló fiú suiton technikái elől, az ellenfele nem igazán tudott mit tenni, amikor néha közel került hozzá, bár igyekezett hárítani és hátrálni, általában egy új vágással vagy horzsolással ment csak neki.
- Nekem úgy tűnik, hogy a lány erősebb Hyogamarunál. Miért nem használ valami technikát, hogy befejezze a harcot?
- Mert ez minden, amit Zerina tud, akármennyire próbálkoztam, minimális ninjutsut tanult tőlem. Kiváló izomzat, elpusztíthatatlan elszántság, remek kardtechnika, lábmunka, de nem tudtam hatni rá a kreativitás és a csakrakontroll területén. Meggondolatlan, akárhányszor mutattam rá erre a hibájára. Ráadásul, ha közönsége van, sokszor nekik játssza magát, nem a harccal törődik. Azt hiszem, egész életében meg akart felelni magának szegény.
A lány keresztezte a két kardját, azután egy hirtelen mozdulattal kiütötte a kunait ellenfele kezéből, aki hanyatt esett a földön. A közönség életre kelt, ahogy várták a fiú feladását, Zerina pedig elégedetten, a kardjait forgatva sétált ellenfele felé. Nem is figyelte, hová lép, Doyagi pedig csak behunyta a szemét, amikor a csizma egy pocsolyában toccsant.
- A másik két tanítványom már felnőtt chuninnak, de neki van még mit tanulnia. Még mindig olyan, mint egy gyerek.- a közönség felhördült, ahogy egyetlen pillanat alatt megfordult a harc menete.
- Hidd el, húgom, sokat tanultam ebből. Legközelebb simán átmegyek, azután bevesznek az anbuba is rögtön, és elhomályosítom a sannin hírnevét. Segíts már nevet találni, Zanna! Az Avarban bújó halál?
- Ja, nem a chunin vizsgáról beszélek, és ez a név nagyon gáz, Zerina. Mi van veled meg a Hyuuga sráccal? Azt hittem azután az éjszaka, hogy rendszeres vendég lesz itt esténként.- az idősebb lány felsóhajtott, miközben magához szorította a párnát. A tekintete egy percre kirévedt az ablakon, azután visszafordult a nála egy évvel fiatalabb lány felé.
- Nem ment. Megbeszéltük, hogy hagyjuk, valahogy nem volt ugyanaz az egész, miután őt előléptették. Egyébként meg miért leskelődsz utánam? Nem mondtam el mindent mindig?
- De úgy nem ugyanaz. És, milyen érzés?
- Jó. Most mit mondjak erre? Próbáld ki! Biztos lenne jelentkező. Na, név. Négy láng? Vagy öt láng? Vagy ahányan leszünk, érted.
- Ez egy fokkal jobb.- a fiatalabb lány megigazította magán a topot, ami kísértetiesen hasonlított arra, amit a nővére viselt. Zerina szeme hosszú ideig elidőzött a húgán, különösen a hasán és a dekoltázsán, azután kicsit megrázta a fejét. A genin felállt az ágyról, és az ablakhoz sétált. - Most komolyan, mondj már pár részletet! Tudni akarom, milyen érzés.
- Olyasmi, mint amikor megpróbálod megvarrni az első fejpántodat.- a kisebb lány hosszú másodpercekig elgondolkozott ezen, miközben a nővére a visszatükröződő Zannát nézte az ablaküvegen. Végül vett egy mély levegőt, úgy döntött, hogy csak össze van zavarodva. Megfordult, és az ajtóhoz ment. - Tényleg próbáld ki, nem tudom szavakkal leírni, csak hogy rohadtul jó. Na, ez az évem elég eseménytelen lesz, úgyhogy ha nem haragszol, elkezdem tervezni, miről leszek híres.
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Szint: D (Genin)
Chakraszint: ?
Elsődleges elem: Villám
Kor: 15
Nem: nő
Felszerelések: Öt kunai, két ninjato.
Kinézet: Zerina 176 centiméter magas, a súlya 63 kilogramm. A legtöbb korabeli kunoichihez képest nagyon magas és izmos, és sok korabeli fiúnál is erősebb fizikailag. A haja sötétvörös, hátközépig érő, a szeme pedig kékeszöld. Különleges ismertetőjegye, hogy a bal szemén keresztülfut egy vágás, ami valamivel hosszabb egy ember ujjánál, a feneke jobb oldalára pedig egy narancssárga villám van tetoválva. A hangja valamivel mélyebb, mint amire számítani lehet a korából, még úgy is, hogy többnek tűnik tizenötnél.
Zerina kirívó viselkedése meglátszik az öltözködésén is. Fekete bőrruhákat hord, amikre fémláncok, fémalkatrészek vannak rögzítve, felsőként csak egy topot hord, ami ráadásul mélyen dekoltált. Szandál helyett egy pár csizmát hord, hogy a lábujjai védettebbek legyenek. A kunai tartója a bal oldalán lóg, a két ninjato pedig a hátán keresztben. A fejpántját a bal combjára kötözve hordja (elég gyakran el is veszíti, de eddig mindig megkerült).
A mozgása teljesen kiszámíthatatlan, látszólag teljesen összeszedetlen, felesleges mozdulatokat tartalmaz, az egész fellépésében egyszerre van benne a lazaság és a káosz, amikor pedig harcol, úgy tűnik, hogy a közönségnek reklámozza magát, és inkább arra figyel, hogy látványos legyen, mint arra, hogy praktikus. Ettől függetlenül rendkívül ügyesnek is tűnik, egyforma tehetséggel képes használni mindkét kezét, és teljességgel kiszámíthatatlanok a mozdulatai.
Jellem: Az első dolog, amit meg lehet állapítani a lányról, hogy nem ismeri vagy figyelmen kívül hagyja a társadalmi normákat és az illemet, teljesen természetes számára, hogy zavarba hoz másokat, akár a szavaival, akár egyszerűen azzal, hogy kényelmetlen közelségbe kerül másokhoz. Néha kifejezetten úgy tűnik, hogy célja megbotránkoztatni az embereket, mert normákat főleg akkor szeg, amikor azt valaki éppen látja is. A látszat ellenére azonban Zerina képes komoly, összeszedett viselkedésre, amit újabban nem csak a veszélyes vagy számára rosszul alakuló szituációkban tesz, hanem akkor is, amikor nem csak a kortársai vannak jelen. Még ha teljesen figyelmen kívül is hagyja az íratlan szabályokat, az írottakat, különösen a parancsokat soha nem szegi meg.
Ugyan gyakran lusta, és sokszor butának tűnik, Zerina kivételesen bátor és önfeláldozó tud lenni, emellett pedig rendkívül jó csapatépítő, kétségbeesett helyzetekben is képes feldobni a hangulatot. Az intelligenciája a látszat ellenére nem alacsony, csak szereti látni az embereket úgy, hogy éppen nem átlagosan viselkednek, hogy reagálnak váratlan helyzetekre (például egy előjel nélküli csókra vagy illetlen mozdulatra). A humora szinte halhatatlan, mindenre van valami vicce, még a legkellemetlenebb dolgokat is viccesen tudja felfogni, viccet csinál mindenből, és talán a legjobb összefoglalás a jelleméről, amit valaha tettek, hogy számára az élet egy nagy vicc.
Sok shinobihoz hasonlóan Zerina is nagy célokat tűzött ki, nevezetesen helyet akar a faluja anbu csapatában, ha felnőtt, amikor pedig kérdezik, még nagyra törőbb terveket hangoztat, így sokan az ötszázadik Hokage aspiránsnak hiszik (persze az esélytelenebbek egyikének). Egy vadabb terve, amit ritkán mond el bárkinek a naplóján és a testvérén kívül, hogy legendát csinál magából és esetleg pár társából, akit hosszú évekig emlegetnek (ehhez a mintát a Sannin adta neki), ehhez pedig már tervezgeti a nevet, illetve hogy pontosan miben is fognak kitűnni.
Zerinának a kőegyszerű látszat mögött sok titka van, amik közül talán a legféltettebb az, hogy nem olyan sebezhetetlenül erős a jelleme, mint látszik, valójában fél attól, hogy szenvedni kell látnia majd hozzá közel álló embereket a közeljövőben. Egy másik titka, hogy a haverjai körében terjesztett meséi ellenére a szülei egyáltalán nem rosszallják a viselkedését, még az olyan dolgokra is nyíltan válaszolnak, ami már a barátait is zavarja. A harmadik nagyobb titka, amit még magának sem vallott be teljesen, hogy mindkét nemhez vonzódik, ezt ő még csak az agyában a szakítás miatt beállt zavarnak tudja be.
Zerinának van pár furcsa szokása (a fentieken leírtakon kívül), apró gesztusa, ami szinte hozzánőtt. Gyakran nyújtózkodik járás közben, jár felemelt, a nyaka mögött összekulcsolt kezekkel, ami még jobban kiemeli az alakját. Sokszor tűnik álmosnak, gyakran ásítozik, különösen reggel és este, bár ezeknek a fele műásítás, ami megsért embereket. A legfurcsább ilyen szokása, hogy néha halkan kis verseket, dalokat énekelget, amiknek látszólag semmi köze a helyzethez, valójában mindig tartalmaznak burkolt dolgokat, gyakran szintén sértéseket. És ami a legfeltűnőbb, gyakran hirtelen felemeli a hangját, hogy hangosan üvöltsön el valamit, általában előjel nélkül. Kedvenc "étele" pedig a rágógumi.
Technikák: (A karakter elsősorban kenjutsut és taijutsut használ, minimális ninjutsut, semmiféle genjutsu képessége nincs)
- Alap E szintű technikák
- Vízen járás
- Függőleges terepen megmaradás
- Raiton feloldás
A nyálas rágógumi alig öt-hat centiméterre az akadémiai oktató kopogó krétájától csattant a táblára, aminek nyomán elfojtott, de mégis hangos sugdolózás támadt az osztályban. A férfi lassan megfordult, az arcán látszólag érzelemmentes, de ijesztő szigorral kereste a bűnöst, a nyomán elnémultak a hangok. Nem vizslatta sokáig az első sorokat, rögtön a hátsókat kezdte el fürkészni, ahol a bajkeverők ültek.
Bal kéz felőli padsor. Kaoru pontosan olyan izgatottnak, lélegzet visszafojtottnak tűnik, mint a többi gyerek, tehát nem ő volt. Rirume csak most néz fel a padról, aminek valószínű épp szíveket pingál az aljára. Nem ő volt. Középső padsor. Gurimaru pofátlanul vigyorog a képébe, olyan bárgyún és idiótán, mint azóta, amióta először megesett az a szerencsétlenség, hogy beült az órájára. Nem tud hazudni, nem ő volt. Zerina épp megnyalja a szája szélét, azután betesz egy rágót a szájába, és elkezdi rágni... nem, nem lehetett ő. Ki van zárva, hogy csak így elárulná magát, csak provokál. Nem ő volt. Higen... ő mit keres a hátsó sorban? Ő egy okos fiú, vajon miért ült most hátra az idiótákhoz? Nem, biztosan nem ő volt. Mako, vagy hogy hívják, aki lebukott hozzájuk a genin vizsgán. Túlzottan kihúzza magát, túlzottan nyugodtan tűnik. Megvagy, rohadék!
- Szóval azt hiszed, fiam, hogy jó a humorod. Az enyém is jó. Százötven fekvőtámasz itt lent, most kezded... nem, ne szólj semmit, csak csináld! Gyerünk!
A tizenhárom éves fekete hajú, deréktól felfelé befáslizott fiú felsóhajtott, ahogy feltápászkodott az osztály egyik éltanulója mellől, aki folytatta a kunai dobásszögeinek lejegyzetelését. Vetett egy oldalpillantást a mellette hangosan csámcsogó, vörös hajú lányra, aki egy bocsánatkérő mosolyt eresztett meg felé, és eltátogta a „bocsi” szót. Mako egy pillanatig visszanézett rá, azután elindult lefelé, hogy megcsinálja a fekvőtámaszokat.
Amennyire tudta, gyorsan megcsinálta a fekvőtámaszokat, még úgy is, hogy úgy a századik körül az oktató magyarázás közben fél lábát a hátára helyezte, és ránehezedett a súlya egy részével. Sosem volt gyenge, úgyhogy ez a százötven nem volt sok neki, ennek néha a kétszeresét is megcsinálta reggelente, inkább az zavarta, hogy már az első napján hülyét csinálnak belőle. Nagyon dühítette az a lány, aki még ha bocsánatot kért is, ha becsületes lett volna, nem hagyja, hogy más vigye el helyette a balhét.
Még jó félóra volt hátra az órából, amikor Mako végre végzett, és felkullogott a helyére. Vetett egy oldalpillantást a lányra, aki éppen kibújt a szandáljából, és a lábujjaival ügyetlenül igyekezett felragasztani valami feliratot az előtte ülő lány fenekére, amin a padtársa széles vigyorral derült, szinte szétdurrant a visszafojtott nevetéstől. A térdig érő vörös szoknyából kibújó láb végül sikerrel járt, az obszcén felirat felkerült az előtte ülő, mit sem sejtő lány hátsójára. Mako vetett egy pillantást a tanárra, akit éppen lekötött egy eminens diák, akivel a visszapattanó kunai szögének kiszámítását beszélte meg, ezért oldalba bökte Higent, azután fojtott hangon megszólította.
- Hé... mi baja ennek a csajnak?
- Zerinának? El van kényeztetve, és nem tudja, mit kezdjen magával meg a jó dolgával. A Miyo klán örököse, a szülei meg állítólag valami olyan nevelési módszert követnek, hogy nem szabnak gátat büntetéssel meg tiltással a kreativitásának, mindent elfogadnak, amit csinál. Na, hát így működik ez a módszer. A húgom és az ő húga osztálytársak, állítólag ő is hasonló, bár nem ennyire durván. Egyébként ne kötekedj vele szerintem, elég nagyot üt. Nem sok mindenben jó, de verekedni tud.- Mako elengedte a füle mellett az utolsó szavakat.
- Mondtam, hogy bocsi, mit akarsz még? Virágcsokrot? Egy tortát? Vagy tudod mit? Kárpótlásul megfoghatod a mellem, mit szólsz?- a két diák körül kört alkotó fiatalok hangosan felnevettek, aminek hatására Zerina is elvigyorodott a saját viccén, és még rákontrázott azzal, hogy kicsit lejjebb húzta a pólója nyakát.
- A francokat sajnálod! Milyen dolog hagyni, hogy egy társad büntessék meg helyetted? Milyen shinobi leszel így?- Mako megpróbálta túlkiabálni a nevető tömeget, több-kevesebb sikerrel. A lány megforgatta a szemét, miközben a szája jobb oldalán kifújta a levegőt, azután közelebb lépett a fiúhoz. Mako kénytelen-kelletlen megállapította, hogy alacsonyabb nála valamivel.
- Nem én mondtam, hogy úgy ülj, mintha lenyomtak volna egy karót a torkodon. Nem ezekről a hülye szögekről meg számokról szól ez az idióta óra, hanem arról, hogy megtanulj kamuzni. Azt hittem, hogy ez tök egyértelmű. Na, komolyan, bocs, majd este csinálok százötven fekvőt, és rád fogok gondolni közben.- Mako dühösen hátralépett, amikor Zerina hirtelen megérintette a combját, ami újabb nevetést váltott ki a közönségből. Megint nagyon mérges volt, mint sokszor korábban, amikor valaki beszólogatott neki, sőt, talán még jobban. Most hirtelen fogalma sem volt, hogy hogyan kellene válaszolnia a lánynak. A fiú nyelt egyet, azután vett egy mély levegőt, hogy valamennyire úrrá legyen a haragján.
- Elmondod a tanárnak, hogy te voltál!
- Különben?
- Különben nyuszi vagy.- néhány másodperc után, amikor a közönség realizálta, mit mondott, felhangzottak az első „bunyó, bunyó” kiáltások. Higen ugyan megérintette Mako könyökét, és mondta, hogy hagyja, de a hangja elveszett a hangorkánban. Zerina oldalra fordította a fejét, kiköpte a rágóját majdnem két méterre, azután kibújt a fekete pólóból, amit odadobott Riruménak. Csak a mellét takarta fásli alatta, láthatóvá váltak az izmai, amik jobban ki voltak dolgozva, mint sok fiúnak.
- Addig foglak ütni, amíg ki nem mondod, hogy te vagy a nyuszi. Vagy amíg el nem ájulsz.- Higen megpróbált még szólni pár szót, de az értelemnek ezt az utolsó szikráját is elnyomta a tömeg kiabálása. Mako köpött egyet oldalra, bár nem olyan látványos távolságra, mint ellenfele tette a rágóval, azután körzött egyet a vállaival, és elindult a lány felé, aki magabiztosan mosolygott rá, miközben szintén elindult előre. A két ütés teljesen egyszerre indult meg és talált be.
Mako felszisszent, ahogy megérintette a jobb szemén a monoklit, ami, úgy érezte, egyre nagyobbra dagad. Ez zavarta a legjobban az összes sérülése közül, pedig mindkét ökle eléggé lehorzsolódott, és a kapott jó pár ütést és rúgást a felső testére, és az egyik térde is vérzett. Nem nézett ki persze sokkal jobban a lány sem. Neki az ajka repedt fel bal oldalt, és bár már takarta a póló, neki is több kék-zöld folt díszítette a hasát és az oldalát. A fiú felsóhajtott, azután folytatta az ajtó bámulását, ami mögött az akadémia vezetősége bújt meg.
- Remélem, hogy most elégedett vagy. Mindkettőnket ki fognak rúgni. Apám meg fog ölni ezért.
- Jaj, gondolkodj már, hogy csapnának ki ezért? Ha mindenkit kirúgnának, aki verekszik egyet, csak az olyan töketlenek maradnának védeni Konohát, mint a stréber haverod. Jó, én bírom Higent, de valljuk be, hogy ha csak az olyanokat engednék át, már rég kirigakurei zászló lenne a városra tűzve. Valószínű kapunk valami takarító feladatot, vagy le kell írni kétszázszor, hogy „nyem... bántyom... á... tálsámát.”- a lány egy másodpercre komolyan nézett a fiúra, azután mindketten elnevették magukat. Hosszan nevettek a vezetőhelyettes kifigurázott beszédstílusán, csak akkor hagyták abba, amikor kijött az egyik oktató, és rájuk parancsolt, hogy legyenek csendben. Zerina még mindig szélesen mosolyogva dőlt hátra, amikor becsukódott az ajtó, azután megsimította az arcát és a száját azon a ponton, ahol Mako egyetlen sikeres fejre menő ütése betalált.
- Amúgy le vagyok nyűgözve. Rohadt keményet ütsz, de nem ezért, hanem mert nem sok fiú üt meg egy lányt. Neked több eszed van, nem nézel le. Mi a neved?
- Hyuuga Mako. A tied?
- Miyo Zerina, örvendek. Akartam is kérdezni, hogy miért nem kaptam ebből? Ti nem ezt toljátok?- a lány a fiú felé fordult, és az ebből szóval egy időben többször is megnyomkodta a mutatóujjaival a vállát. Mako kissé távolabb húzódott tőle, Zerina pedig néhány másodperc után úgy döntött, hogy békén hagyja.
- Én nem vagyok elég jó hozzá. Bármennyire próbálkoznak otthon, nem tudnak megtanítani rá, apám mindig mondja is, hogy az egyik legbénább vagyok a családban, és alig van valami, amiért megdicsér.
- Szívesen cserélnék veled. Én bármit csinálok, azt anyámék úgy kezelik, mintha valami nagyszerű dolog lenne. Már három éve próbálok rájönni, mi az, amiért leszidnak, de még nem sikerült. Pedig hétvégén tettem egy döglött kígyót a húgom ágyába.
- Te aztán fura vagy.- a két ninja néhány percig hangtalanul ült, hallgatták a bent egymással vitatkozó oktatókat, néha-néha elkaptak egy szót. Mindketten felismerték a saját oktatójukat, aki amellett érvelt az előbb kijött nővel szemben, hogy ne legyenek velük túl szigorúak. Mako feszülten hallgatózott, Zerina viszont látszólag teljesen érdektelen volt a beszélgetést illetően, egy pókot tanulmányozott a sarokban. Végül a fiú is feladta a hallgatózást, nem szűrt ki eleget a beszélgetésből, hogy rájöjjön a tárgyalás menetére.
- Nem indult túl jól a kapcsolat közöttünk, de ha ezt túléljük, elmehetnénk fagyizni.
- Ez most randi?- a lány mélyen belefúrta a tekintetét Mako byakuganjába, aki néhány másodperc után lesütötte a szemét. Zerina elégedetten csámcsogott még kicsit, azután kiköpte a rágót, és felragasztotta a szék aljára. - Most hanyagolom az édességet pár hónapig, bocs. Viszont eljöhetnél hozzám felülésezni.
- Felülésezni?
- Ja, egyedül nagyon unalmas. Na, oké?
- Oké.
- Azért kell a csizma, hogy ne lépjenek rá a lábujjamra. És amúgy kapd be, Higen! Nem azért váltottam erre a ruhára, mert mutogatom magam, hanem mert jobban lehet így mozogni. Amúgy a te ruhádnak sincs ám rohadtul értelme, semmilyen taktikai előnyt nem ad, hogy takarásban van a hasad. Az enyém eltereli egy pár ellenfél figyelmét.
- Szóval mutogatod magad.- Higen nem nézett fel a könyvből, miközben lejjebb hajolt, hogy kitérjen a pofon elől. Zerina káromkodott egyet, elküldte a fiú felmenőit különböző helyekre, azután belerúgott egyet a cölöpbe, ami mellett már hajnal óta várakoztak. A vastag facölöp szívszaggatóan felsírt.
- Hol a francban van már ez a Doyagi sensei? Egy jouninnak nem kéne ilyen pofátlanul sokat késnie már első nap. Látod már, Mako?
- Nem, és még egyszer mondom, hogy ne rugdosd a cölöpöt, mert rohadt idegesítő, hogy berezonál, amikor rajta ülök.- az oszlop tetején ülő fiú pislogott egyet, azután újra aktiválta a byakuganját, és folytatta az erdő figyelését. Zerina felsóhajtott, lerogyott az oszlop tövébe, kivette a szájából a rágót, amit elpöckölt. A kis gumidarab csendesen puffant valahol az eső áztatta földön. Rövidesen a szájába került egy újabb, de most kivételesen nem szólalt meg többet, csak lenézett magára.
Tiszta feketébe öltözött, azokba a ruhákba, amiket egy hete szerzett, és amikkel az volt a célja, hogy végre megbotránkoztassa a szüleit. Hiába volt azonban a kivágott hasú, mélyen dekoltált ruha, az anyja csak annyit mondott neki reggelinél (ahol ő csak teát ivott, ahogy az instrukció szólt), hogy nagyon csinos. Pedig egészen biztos volt benne, hogy nem ezek a megfelelő szavak, Higen rögtön beszólt neki a megjelenéséért, Mako pedig elképesztően zavarban volt, amint meglátta.
A lány következő pillantása a konohai fejpántra esett, amit a combjára kötve viselt. Még mindig nem hitte el, milyen rohadt nagy mázlija volt a genin vizsgával, mert nem hitte, hogy túl sok elméleti kérdésre tudott volna jól válaszolni azon kívül, amit kapott. Még a csapatba osztással is szerencsésnek érezte magát, bár Higent azért nagyon szívesen kicserélte volna valaki másra.
- Na megjöttem. Bocs a késésért, teljesen elfelejtettem, hogy ma reggelre volt időpontom a fodrásznál.- mindhárom genin megugrott kicsit, ahogy meghallották a férfi hangját, különösen Mako, aki meglepetésében leesett az oszlop tetejéről. A három fiatal egymás mellé állt, úgy néztek szembe a jouninnal. Doyagi negyvenes éveiben járó, rövid hajú, őszülő férfi volt, karikás, beesett szemekkel és ráncosodó arccal, de ezekkel együtt sem tűnt túl öregnek. A férfi egy ócska bögrében teát tartott a bal kezében, a jobbal pedig néha-néha megkeverte egy kanállal. Ahogy a szél fújdogálni kezdett, két, az övére kötött apró csengő halk csilingelésbe kezdett.
- Ismerkedésnek egy tradicionális próbával kezdünk. Két csengő lóg az övemen, szerezzetek meg belőle egyet-egyet. Használhattok bármilyen technikát, próbálkozhattok bármivel. Akinek nem jut csengő, azt hozzákötözöm ahhoz a póznához, és nem kap ebédet... kérdésed van?- a férfi abbahagyta az evést, és a két fiú között álló lányra pillantott, aki felemelte a kezét, ahogy az iskolában szokás jelentkezni.
- Mi van, ha mi most meg találjuk magát ölni? Akkor börtönbe megyünk?
- Ez egy nehéz kérdés, ilyen még nem történt, de nem, nem mentek. Szerintem elő is léptetnek titeket akkor, ami azt illeti, páratlan teljesítmény lenne három genintől, hogy legyőznek egy jounint. Még kérdés?
- És mi van, elvesszük a csengőket, és leütjük magát? Akkor magát kötözhetjük a póznához?- a férfi hangosan felsóhajtott a kérdésre, azután néhány másodpercig gondolkozott a válasz előtt.
- Tudod mit? Igen. Ha le tudtok ütni, akkor hozzákötözhettek a póznához, és idehívhatjátok a fél falut fényképészekkel meg a hokagével együtt. Egyéb?
- Mi van, ha én veszem el mindkét csengőt? Közel vannak egymáshoz, simán...
- Akkor lesz két csengő a kezedben. Kezdhetitek, tizenhetes csapat.
A két fiú felvette a saját küzdő állását, Higen felkészült rá, hogy megidézzen egy katon jutsut, Mako pedig aktiválta a byakuganját. Zerina kiszökkent a két fiú közül, előhúzta az egyik hátán lévő ninjatot, két szökkenéssel megtette közte és a mestere között lévő távot, és lesújtott. Doyagi azonban nem nyúlt sem az oldalán lógó wakizashiért, sem a másik oldalán lógó kunai tartóért, csak kissé oldalra hajolt, hogy a kardpenge néhány centire elkerülje a fejét, a lány pedig tovább fusson mellette a saját vágásba adott lendületének köszönhetően.
A jounin elegáns lépésekkel tért ki a felé dobott kunaiok elől, miközben ivott egy kortyot a teájából, azután a kanállal a lány felé suhintott, aki éppen akkor sújtott le rá újra a kardjával. A villámcsakrával körbevont kanál úgy tépte át magát a kardpengén, mintha csak vaj lenne. A férfi a meglepett Zerina arcába locsolta a langyos teát, azután hasba vágta az üres bögrével. A kunoichi összegörnyedt az ütés hatására, kiköpte a rágót is a szájából, amit a ninja elkapott a levegőben, és belenyomta azt a genin vörös hajába. Doyagi elkapta az arca felé lendülő öklöt, azután hátralökte a lányt, és gyengéden utánadobta a kanalat. Zerina lába és a kanál egyszerre érkeztek meg a pocsolyába, az elektromosság végigszaladt a lány testén, aki néhány másodperc után rángatózva esett hanyatt.
A jounin Higen felé fordult, és néhány kézjellel megformált egy suiton jutsut, ami félúton találkozott a fiú katon jutsujával. A vízsugár a hátára taszította a fiatal genint, és hosszú másodpercekig ott is tartotta. A fekete hajú fiú hangosan kapkodott levegő után, amikor a víz végül elapadt.
A férfi éppen időben hajolt félre Mako ütése elől, hogy azután hátrálni kezdjen, ki-ki térve a gyors és pontos támadások útjából. Néhány másodpercig csinálta ezt, azután megragadta a Hyuuga egyik csuklóját, és megrántotta rajta a fáslit, amit néhány gyors mozdulattal köré tekert, azután a földre lökte a gúzsba kötött genint. Doyagi végigfuttatta a tekintetét a három földre került geninen.
- Talán próbáljátok meg egyszerre!
- Hogy nyalná ki a...- Zerina nem mondta végig a sokadik káromkodást, csak kifújta a levegőt, és hátradöntötte a fejét, aminek folyamán lefejelte a facölöpöt, amihez hozzákötötték. Hiába nézte azonban az eget, így is érezte az étel szagát, amitől még éhesebb lett, még úgy is, hogy nem voltak hozzá közelebb a társai. - Oké, te vén rohadék... ha ezzel az a célod, hogy megutáljalak, akkor remek úton haladsz.
Zerina párszor megrántotta a köteleket, de azok nem engedtek most sem, ahogy korábban sem, a kezeit is hátrakötötték, és természetesen elvettek tőle minden éleset. Megmaradt kardja és a kunaiok néhány méterre feküdtek, éppen úgy, hogy esélye se legyen elérni őket a lábával, de még a hegyes ruhakiegészítőit is odadobták. Néhány percig még gondolkozott, de azután feladta az erőlködést, és elengedte magát.
Nem érezte teljesen korrektnek a dolgot, mert ő volt az, aki végig elterelte a jounin figyelmét, amíg a társai támadhattak, tehát éppen olyan része volt a csengők megszerzésében, mint Higennek és Makonak. Csak nem ő tette rájuk a kezét, ő arra figyelt, hogy a férfi ne tudjon védekezni, bár majdnem biztos volt benne, hogy simán megvédte volna magát, ha akarja.
A lány felemelte a tekintetét, ahogy Mako elindult felé tányérral a kezében. Nem értette pontosan, mit akarhat, mert világosan megmondta, hogy nem akar most beszélgetni, mert dühös, és a rágója nélkül, ami még mindig a hajában lógott, nem is nagyon fog elmúlni a feszültsége. Azért vett pár mély levegőt, hogy lenyugodjon, és ne használjon durvább szavakat, mint kell. A jó fél órás megkötözve üldögélés már rég felemésztette a türelmét, de azért megpróbált semleges arcot vágni, amikor Mako letérdelt mellé.
- Hoztam neked enni. Nem érdekel, mit mondott ez a csóka, csak így kikötözni egy lányt a napra étel és víz nélkül nem becsületes.
- Na, miért, azt hiszed, te jobban bírnád? Higen biztosan, ő ivott eleget, de te...- Zerina kinyitotta a száját, és megette a szájába adott kanálnyi levest. Hirtelen kezdte megérezni, mennyire éhes, úgyhogy nem mondott mást, csak folytatta az evést, és végtelenül hálás volt Hyuuga Makonak, akit talán a valaha volt legjobb barátjának érzett. Most valahogy máshogy is mosolygott, inkább kedvesen, barátságosan, mint a szokásos hanyag módon. Legalábbis egy darabig, amikor elfogyott a leves, néhány másodperc múlva újra visszatért a flegmaság az arcára.
- Mako, ti ugye nem láttok tökéletesen minden irányba?
- Ezt honnan tudod?
- Tipp.- a lány elmosolyodott a saját válaszán, azután felnézett a jouninra, aki ott állt a fiú mögött.
- Ez rohadtul lehetetlen, Doyagi-sensei! A fatörzs az oké, azt elhittem, de ez mozog!- Zerina már sokadjára úszott ki a folyó partjára, ahonnan a jounin figyelte a fejlődését, ami az elmúlt három órában nem haladt túl sokat. Higen velük ellentétben már teljesítette a feladatot, és a kocsin ülve beszélgetett a kutatóval, akit kísértek. Mako is jól haladt, és bizonytalanul ugyan, de már megmaradt a víz felszínén, ahol lassú léptekkel haladt.
- Nincs olyan, hogy lehetetlen, Zerina, a korlátok csak a fejünkben léteznek. A probléma pont az, hogy nem hiszed el, hogy menni fog. Tizennégy éves vagy, van elég csakrád, bőven elég a szinted. Csak koncentráld a csakrát a talpadba, és ne is gondolj rá, hogy amin sétálsz, föld vagy víz. Mako, segíts neki, én előre megyek megnézni a terepet, nem akarok még egy vaddisznócsaládba belefutni.- a jounin belekortyolt a teájába, azután a kocsihoz sétált, letette a bögrét, mondott pár szót Higennek és a kutatónak, azután felgyorsította a lépteit, és eltűnt a kanyar után.
- Menni fog, Zerina! Csak koncentrálj a lábadra, és nézz rám! Nézz a szemembe!
- Basszus, fejezd már be a flörtölést!- a lány kicsit elmosolyodott, miközben bizonytalanul elindult a folyócska közepén álló fiú felé, és ahogy mondta, végig a szemébe nézett, mintha valami mély szakadék szélén sétálna. Úgy érezte, hogy már nem a földön, hanem a vízen jár, és végre meg tud tenni két lépést egymás után, de nem akart lenézni, mert tudta, hogy azonnali bukás lenne a vége.
- Ez az, meg tudod csinálni!- Zerina dühösen összeszorította a fogát, ahogy észrevette, hogy a fiú hátrál tőle, ezért akármennyire is tartott tőle, hogy beesik, gyorsított a léptein. A fiú is felgyorsult egy kicsit, így az egész olyanná vált, mint egy lassított fogócska. A lány csak akkor hagyott fel a fiú üldözésével, amikor valami megzördült a lába alatt, és ahogy lenézett, rájött, hogy a kavicsok voltak. Átért a túlpartra. Szélesen elvigyorodott.
- Ez az! Megcsináltam, hogy rohadjanak meg!
- Ja, de azért kellett a segítségem, ne túlozzunk! Verseny vissza?
- Mehet!- a két fiatal elhelyezkedett egymás mellett, azután elkezdtek gyors léptekkel átvágni a folyón. Zerina néhány lépés után futásra gyorsított, amivel gyorsan átjutott a folyó közepén, és már az út háromnegyedénél járt, amikor lenézett. A koncentrációra azonnal megzavarodott, a lány pedig hasra esett, azután elmerült. Kapálózás közben a keze rászorult a mellette elsiető Mako lábára, aki szintén elesett. A két ninja vállig elmerült a folyóban, Zerina pedig szélesen vigyorgott, miközben a vizet köhögő társát nézte. A mosolya viszont néhány másodperc után megszelídült, kissé kipirult.
- Basszus, csaltál! Csaltál, én nyerte...- a Hyuuga nem tudta befejezni a mondatot, mielőtt Zerina magához ölelte és megcsókolta.
- Nem! Ne forogj így, mert hátba szúrnak! Szemek az ellenfélen, soha ne mutass neki ilyen gyenge pontot! Újra!- Zerina csendben bólintott, letörölte az alkarjával az izzadságot a homlokáról, azután újra rátámadt a senseiére. Gyorsan vágott felé újra és újra, de persze nem talált utat, még ha a jounin a két ninjato ellen nem használt más fegyvert, csak egy wakizashit és kunait. - Látom előre minden mozdulatod. Lepj meg! ... Jó, ez jobb!- a férfi hátrébb ugrott a gyors forgórúgás elől, ami egy vágásnak álcázott támadás rejtekéből érkezett felé.
A lány megforgatta párszor a kardjait, azután a bal kezében tartott pengét lefelé fordította, és úgy folytatta a támadást. Egy bukfenccel érkezett a jounin elé, aki kénytelen volt átugrani a lány felett, hogy a két éles penge ne kaszálja el a lábait. Hiába érkezett azonban tökéletesen, a lány váratlanul megpördült a tengelye körül, és felállás közben rálépett Doyagi lábujjára. A férfi felmordult, és védekezőn maga elé kapta a kunait, amikor a wakizashiját leszorították. A tőr az ütközés hatására kirepült a kezéből, és a földbe állt. A jounin az utolsó pillanatban szabadította ki a kardját, hogy hárítsa a következő támadást, azután hátralépett, és felemelte a kezét.
- Ha ez egy éles harc lenne, most egészen biztos, hogy ninjutsut kényszerülnék használni. Ezen a ponton jön a házi feladatod a képbe. Gyakoroltál Makoval és Zannával?
- Ja, persze. Mehet?- amikor a férfi bólintott, a lány eltette a kardjait a hátán lógó tokokba, azután egy fa felé fordult, és elkezdte megformálni a kézjeleket, amiket a húgával gyakorolt. A kézjelekre ugyan tökéletesen emlékezett, a csakra kontrollálásával már komoly gondjai voltak. Hiába tudta, mit hová kell vinnie a testében, hiába gyakorolta órákat, a végeredmény nem egy olyan villám lett, amilyet a mestere mutatott, csak egy apró elektromos kisülés, ami csak egy parányi kéregdarabot feketített meg a fából. Doyagi felsóhajtott.
- Komolyan ennyire nem megy? Ez annyira nem bonyolult, csak egy kevés csakrát kell fókuszálni a kezedbe, és aztán kilőni.
- De higgye el, én gyakoroltam...
- Én elhiszem, hogy tudod, hogy nem érsz vele semmit, ha nekem hazudsz, és ezért az igazat mondod. Rendben, ezt még ráérünk bepótolni a második próba után, addig pedig, ha harcba kerültök, védd meg Higent és Makot, amíg ők a saját ninjutsujukkal támadnak. Ez a feladat pont olyan fontos, mint az övék, emiatt ne érezd magad kevesebbnek!
- Rendben, Doyagi-sensei!
- Zanna még mindig leskelődik?
- Byakugan... igen, a húgod még ott van.
- Basszus, már három órája bámul át azon a lyukon. Hát, ha ilyen kitartó, akkor nem bánom, nézzen!- Zerina kiköpte a rágót, ami a sokadik mellett landolt a szobája falán, ami csatatérnek tűnt. Az ágyat szétdobált ruhák, könyvek tengere vette körben, de még egy-két napos ételmaradék is előfordult.
Miközben a lány elkezdett megszabadulni a ruháitól, a már szinte teljesen meztelen Mako kissé idegesen magára húzta a takarót. Csak néhány másodpercig figyelte Zerinát, azután inkább a plafonra nézett, és idegesen nyelt egyet. A kunoichi már a melleit fedő fáslit bontogatta, amikor észrevette az idegességét, úgyhogy abbahagyta a vetkőzést, és leborult mellé az ágyra. Az egyik keze egy pillanatra eltűnt az éjjeliszekrényen, azután a fiú felé nyújtott két apró, fehér tárgyat.
- Rágót? Segít ellazulni. Nem? Hozzak rizspálinkát? Jaj, hagyd a húgom! Kit érdekel? Apám meg anyám ezt is tökre úgy kezelnék, hogy büszkék rám, hogy érek, szóval hiába mondja el nekik... tudod, mit? Csináljunk pár felülést!
A fiatal shinobi kicsit értetlenül nézte, ahogy a fehérneműre vetkőzött lány lecsúszott az ágy szélén, azután a lábát beakasztva felülésezni kezdett. A tizedik körül lerúgta magáról a takarót, és ő is csatlakozott hozzá, de nem szólt semmit, csak csendben csinálták egymás mellett hosszú percekig, mint még akadémista korukban. A Hyuuga fiú, ahogy érezte, hogy fáradni kezd, kiakasztotta a lábát, és felült az ágy szélére. Zerina rövidesen követte, és átkarolta a nála még mindig valamivel alacsonyabb fiút.
- Elárulod végre, mi bajod van? Délután még lelkes voltál.
- Hát, gondolkoztam, hogy nem kapkodjuk-e el a dolgot. Még csak öt hónapja vagyunk együtt...
- Jaj, ne már, persze, hogy nem kapkodjuk el! Holnap lesz a vizsga legbrutálisabb része, szóval simán lehet, hogy ez életünk utolsó éjszakája. De ha elkapkodjuk, majd átgondoljuk és megbánjuk utána, nem igaz? Lazulj már el egy kicsit! Atya ég...
- Nem csak ez a baj. Zerina, van valami, amit már régóta meg akarok kérdezni. Megígéred, hogy nem csinálsz belőle viccet?- a kunoichi már éppen nyitotta a száját egy széles vigyor kíséretében, hogy viccet csináljon a kérdésre adott válaszából, de azután belenézett a fiú szemeibe, és elkomolyodott.
- Megígérem.
- Te nem félsz? Úgy vettem észre, hogy te nem félsz semmitől. Hogy csinálod? Holnap az erdőben olyan simán meghalhatunk. Én félek, hogy csak így meghalok, mielőtt csinálok bármi fontosat, jelentőset.
- Én is félek, hiába tűnik úgy, hogy nem. Félek, hogy neked bajod esik... talán még Higent is féltem, megkedveltem az elmúlt három évben, bármennyit tett ellene. Csak nem kell mindenkinek tudnia. Amikor megtörténik a baj, szenvedsz majd eleget, átkozod majd a világot hetekig, kívánod, hogy bár soha ne is éltél volna. Mint Riruka. De miért kellene ezen aggódnom hétköznaponként? Tudom, hogy egyszer talán meg fog történni, hogy jobban fog fájni, mint bármi eddig, de nem akarok rettegni ettől örökké. Élem az életem, amíg normális mederben folyik. Te is tegyél így!- a lány egy pár másodpercig komolyan meredt Makora, aki viszonozta a pillantását. Néhány pillanat múlva aztán átölelték egymást, és elfeküdtek az ágyon.
- Nagyon erős a tanítványod, Doyagi.
- A tied is, Genma.- a két jounin a lelátóról figyelte a két genin harcát sok más emberrel együtt, aki érdeklődött a chunin vizsga iránt. A vörös hajú lány két kardot forgatott a kezeiben, és bár folyamatos kitérésre kényszerült az ellene harcoló fiú suiton technikái elől, az ellenfele nem igazán tudott mit tenni, amikor néha közel került hozzá, bár igyekezett hárítani és hátrálni, általában egy új vágással vagy horzsolással ment csak neki.
- Nekem úgy tűnik, hogy a lány erősebb Hyogamarunál. Miért nem használ valami technikát, hogy befejezze a harcot?
- Mert ez minden, amit Zerina tud, akármennyire próbálkoztam, minimális ninjutsut tanult tőlem. Kiváló izomzat, elpusztíthatatlan elszántság, remek kardtechnika, lábmunka, de nem tudtam hatni rá a kreativitás és a csakrakontroll területén. Meggondolatlan, akárhányszor mutattam rá erre a hibájára. Ráadásul, ha közönsége van, sokszor nekik játssza magát, nem a harccal törődik. Azt hiszem, egész életében meg akart felelni magának szegény.
A lány keresztezte a két kardját, azután egy hirtelen mozdulattal kiütötte a kunait ellenfele kezéből, aki hanyatt esett a földön. A közönség életre kelt, ahogy várták a fiú feladását, Zerina pedig elégedetten, a kardjait forgatva sétált ellenfele felé. Nem is figyelte, hová lép, Doyagi pedig csak behunyta a szemét, amikor a csizma egy pocsolyában toccsant.
- A másik két tanítványom már felnőtt chuninnak, de neki van még mit tanulnia. Még mindig olyan, mint egy gyerek.- a közönség felhördült, ahogy egyetlen pillanat alatt megfordult a harc menete.
- Hidd el, húgom, sokat tanultam ebből. Legközelebb simán átmegyek, azután bevesznek az anbuba is rögtön, és elhomályosítom a sannin hírnevét. Segíts már nevet találni, Zanna! Az Avarban bújó halál?
- Ja, nem a chunin vizsgáról beszélek, és ez a név nagyon gáz, Zerina. Mi van veled meg a Hyuuga sráccal? Azt hittem azután az éjszaka, hogy rendszeres vendég lesz itt esténként.- az idősebb lány felsóhajtott, miközben magához szorította a párnát. A tekintete egy percre kirévedt az ablakon, azután visszafordult a nála egy évvel fiatalabb lány felé.
- Nem ment. Megbeszéltük, hogy hagyjuk, valahogy nem volt ugyanaz az egész, miután őt előléptették. Egyébként meg miért leskelődsz utánam? Nem mondtam el mindent mindig?
- De úgy nem ugyanaz. És, milyen érzés?
- Jó. Most mit mondjak erre? Próbáld ki! Biztos lenne jelentkező. Na, név. Négy láng? Vagy öt láng? Vagy ahányan leszünk, érted.
- Ez egy fokkal jobb.- a fiatalabb lány megigazította magán a topot, ami kísértetiesen hasonlított arra, amit a nővére viselt. Zerina szeme hosszú ideig elidőzött a húgán, különösen a hasán és a dekoltázsán, azután kicsit megrázta a fejét. A genin felállt az ágyról, és az ablakhoz sétált. - Most komolyan, mondj már pár részletet! Tudni akarom, milyen érzés.
- Olyasmi, mint amikor megpróbálod megvarrni az első fejpántodat.- a kisebb lány hosszú másodpercekig elgondolkozott ezen, miközben a nővére a visszatükröződő Zannát nézte az ablaküvegen. Végül vett egy mély levegőt, úgy döntött, hogy csak össze van zavarodva. Megfordult, és az ajtóhoz ment. - Tényleg próbáld ki, nem tudom szavakkal leírni, csak hogy rohadtul jó. Na, ez az évem elég eseménytelen lesz, úgyhogy ha nem haragszol, elkezdem tervezni, miről leszek híres.
Miyo Zerina- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140
Re: Miyo Zerina
Hidan Szomb. Feb. 27 2016, 07:44
Tetszetős karakter és érdekes narratíva. Minden fejezet lekötött, és a hossz is rendben van, szóval úgy hiszem megérdemelsz az átlagosnál csöppet magasabb kezdő chakraszintet.
Chakraszint: 140
Ajándék technika: Ceremónia - Gitou (Ha elfogadják a kenjutsu kérvényed. Ha negatív elbírálásra kerül, akkor a kezdőtechnikád: Raiton: Kyuuden no Jutsu - Villám Elem – Villámgömb Jutsu, vagy egyéb, szabadon választott technika, ami belefér a chakraszintedbe)
Zsebpénz: 3000 ryou
Chakraszint: 140
Ajándék technika: Ceremónia - Gitou (Ha elfogadják a kenjutsu kérvényed. Ha negatív elbírálásra kerül, akkor a kezdőtechnikád: Raiton: Kyuuden no Jutsu - Villám Elem – Villámgömb Jutsu, vagy egyéb, szabadon választott technika, ami belefér a chakraszintedbe)
Zsebpénz: 3000 ryou
Hidan- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: ⎊
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.