Yagetsu
3 posters
1 / 1 oldal
Yagetsu
Yagetsu Kedd Márc. 08 2016, 17:32
Név: Yagetsu
Ország: Víz országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: ?
Elsődleges elem: Víz
Kor: 13
Nem: fiú
Felszerelések: Kirigakurei fejpánt, két övtáska, egy doboz energiatabletta, 5 kunai, 10 robbanócetli, egy fuuma shurriken (tekercsben), háromágú szigony, tíz méter drót.
Kinézet:
Yagetsu a korához képest kicsit alacsonynak és soványnak mondható, a magassága 158 centiméter, a súlya pedig csak 47 kilogramm, ennek megfelelően pedig nem túl izmos. A látszat ellenére azonban nem kifejezetten gyenge, képes lépést tartani a korabeli geninekkel állóképesség terén, bár főleg a sebességre és a mozgékonyságra épít a testalkata.
A fiú haja fehér, tépett, kócos, a szeme pedig szürkéskék, és sok kirigakurei shinobihoz hasonlóan az ő fogai is hegyesek, ami ijesztő lehet (nyilván főleg a külföldieknek). A bőre színe is nagyon világos.
Átlagos shinobi szandált és fekete nadrágot hord, a bal combján fehér kötéssel, az öve mindkét oldalán a fegyvereit tartalmazó övtáskákkal. A felsőtestét fekete kötések takarják, amik néhány centivel a köldöke felett kezdődnek, és befednek mindent nyakig a felsőtestén, a karjain pedig csuklóig. Efelett egy lila trikót szokott viselni. Mindkét kezén lilás színű kesztyűt visel. Fejpánt helyett egy a szája és az orra elé húzható maszkot szokott viselni, ezen van Kirigakure szimbóluma, ezt szokta kiegészíteni egy védőszemüveg (hasonló külsőre egy pilótaszemüveghez). Ha nem akarja takarni az arcát, az előbbit általában letolja a nyakába, az utóbbit pedig fel a homlokára. Még mutálás előtt van, úgyhogy a hangja vékony, gyerekes, kissé nőiesnek is hallatszik, a maszk ezt kicsit mélyíti, torzítja.
Jellem:
Yagetsu legerősebb, legszembetűnőbb tulajdonsága az akaratereje, ami gyakorlatilag törhetetlen. Még a legszélsőségesebb esetekben sem hajlandó beismerni a vereségét, és nagyon ritkán látni rajta, hogy kimutatna bármilyen gyengeséget, például a fájdalmat, a szomorúságot vagy a félelmet- amennyiben mégis így tesz, az átverés.
Yagetsu kiskora óta ninjának lett nevelve, ezért a gondolkodása furcsának tűnhet egyesek számára, állandóan azt keresi, miből kovácsolhatna előnyt, beleértve elsősorban a saját gyengeségeit is. Sok kirigakurei ninjához hasonlóan Yagetsu is úgy lett nevelve, hogy a falu érdekeit minden más elé helyezze, ugyanolyan szeretet és büszkeséget érez a hovatartozása miatt, mint más a klánja vagy a családja felé szokott. Sokan már túl szélsőségesnek is tartják a hazaszeretetét, mert gyakran előítéletes külföldiekkel szemben, Kirigakure ellenségeit pedig egyenesen gyűlöli. Ez a gyűlölet azért ijesztő különösen, mert haragtalan precíz, céltudatos, tökéletesen tárgyilagos hangnemben nyilvánítja ki.
Yagetsun magán is ritkán lehet érzelemkitörést látni, főleg mert általában rejtve van az arca. A hanghordozása általában nyugodt, udvarias, szinte soha nem sértő, de az arca sokszor nem ennyire érzelemmentes, a gyakori álarcviselet hátránya, hogy nehezebben rejti el az arcán megjelenő érzelmeket.
Sokan látják a fiút komoly célokkal nem rendelkező ninjának, de ez nem fedi a valóságot, ahogyan az sem, hogy teljesen érzelemmentes, csak nem osztja meg akárkivel a titkait. Valóban nem vágyik elismerésre, gazdagságra, családra, csak Ködrejtek érdekeit akarja szolgálni, névtelenül, és meg akarja tanítani valakinek azokat a dolgokat, amiket az anyja tanított neki. Szeretne néhány barátot is, bár ezt kevésbé ismeri be magának. Bár nem fontos számára a név, a személyazonosság, a család annyira, szintén fontos neki az, hogy egyszer megtudja, kik voltak a szülei.
Technikák, képességek:
- Suiton feloldás
- Suiton: Suihachi (Víz Elem: Hullámok keze)
- Kirigakure no Jutsu (Ködben rejtőző jutsu)
- Vízen járás és függőleges terepen járás
- Néhány alap E szintű technika
Elment. Ez már nem ő, csak egy darab fa.
Nem tudom, mióta nézhetem mereven a törött anbu maszkot, ami most élettelenül mered rám az ujjaim közül. Nem ez volt rajta, amikor meghalt, ezt sikerült megrepesztenem egy hete, amikor gyakoroltunk, és nekem adta ajándékba az utolsó bevetése előtt. Azt hiszem, mosolygott akkor, bár nem vagyok benne biztos. Hiába nevelt fel, hiába szólítottam anyámnak, nem tudtam semmit a nevelőmről. Nem tudom, mi volt a neve, hány éves volt, még az arcát sem láttam soha. Tudom, hogy zöld szeme volt, és szőke volt a haja, kicsit magasabb volt nálam, de súlyra talán alulmúlt. Felismerném a mozgását, a hangját, a szagát, a harcstílusát, de hiába látnám az arcát fényképen, hiába hallanám az igazi nevét az álnevei között, nem ismerném fel. Nekem ő csak az anyám, még ha ez sem igaz. Megígérte, hogy majd elmondja, kik voltak a szüleim, de ezt aligha fogja már teljesíteni. Talán jobb is így.
Talán most az lenne a normális emberi reakció, amit a legtöbben várnak, hogy sírok vagy ilyesmi, de egy kicsit talán ijesztő módon nem érzek most sem fájdalmat, sem szomorúságot. Tudom, hogy úgy halt meg, ahogy mindig meg akart halni: szolgálat közben, anélkül, hogy bárki tudta volna az igazi nevét, vagy hogy ki is ő valójában. Inkább irigylem, hogy ilyen szép élete volt. A fő érzelem a halála ügyében, hogy félek. Hirtelen nem maradt senki, akitől tanácsot mernék kérni bizonyos dolgokban. Ő volt az egyetlen, akiben mindig maradéktalanul megbíztam. Annyira hozzánőtt a puritán lakáshoz, ahol éltünk, hogy valószínű jobb lenne, ha elköltöznék. Most is muszáj volt kijönnöm ehhez a folyóhoz.
Itt éltem vele, mióta az eszemet tudom, és azóta a pillanat óta arra készít, hogy jó shinobi legyek. Sok féleszűvel ellentétben én megtanultam, hogy a chakrakontroll, az általad ismert jutsuk száma, a puszta fizikai erő, gyorsaság, a vérvonal mind jelentéktelenek azokhoz az egyszerű dolgokhoz képest, amit anyám belém nevelt vasszigorral. A jó shinobinak a faluja a családja, a falut imádja mindenek felett, a szíve együtt dobban a Mizukage akaratával, a társai lépteivel és a népe érdekével. A jó shinobi legalább ilyen hévvel gyűlöli azokat, akik ellenségei ennek a falunak, és minden szükséges lépést megtesz, hogy elhárítsa ezt a fenyegetést, mert semmi nem fontosabb a falunál. A jó shinobi nem vágyik hírnévre sem, nem akar legenda lenni még életében, mert onnantól kezdve, hogy ismerik, máris veszít az erejéből. A jó shinobi nem akar megbecsülést, hálát a szeretetéért, nincs neve, arca, a teste egy fegyver, egy eszköz, amit minél sokrétűbben kell felhasználnia, gyengeségeiből erőt lehet kovácsolni. Nem kell arc és név, mert azok csak gyenge pontok. Hét éves koromig nem is volt más nevem, csak az, hogy fiú, fiam. Azután beíratott az akadémiára, és megkaptam a nevemet tőle. Talán nem tőle kaptam, csak úgy szólított, és használom, már magaménak is érzem. Az arcom viszont azóta is takarni szoktam, ha tehetem. Inkább válok meg minden más ruhámtól, mint a maszkomtól. Az emberi test nem különbözik nagyon a kunaioktól és a shurrikenektől, mindegyik hasonló, az arc és a név az az igazán különleges dolog, amit takargatni kéne.
Tizenegy évesen lettem genin, ami az egyik leggyorsabb az ország történetében, de valami megakadályozott még benne, hogy elérjem a chunin szintet. Igaz, remek terveket raktam össze a két társamnak, és általában elfogadják, hogy én vagyok a vezető, de mégis úgy érzem, hogy ők azok, akik lehúznak. Eyako túl nagyra van magával a vérvonal képessége miatt és nem veszi elég komolyan a dolgokat, Chitsu pedig abszolút alkalmatlan rá, hogy ninja legyen, túl könnyen elragadtatja magát, túlzottan az érzelmei rabja. A gőg, illetve dührohamok és pánikrohamok a legrosszabb ellenségek a stratégiaépítéshez, ezt Fei sensei is tudja, ezért nem engedett még minket vizsgázni. Persze, ő bennem is talál hibákat, szerinte több időt kéne a csapattársaimmal töltenem, és nem kéne elzárkóznom a közös szórakozástól a barátaimmal. Milyen ostoba ötlet. Utálom őket. Nem csak visszavetnek, de meg is akarnak változtatni. Csak neked kellettem úgy, ahogy vagyok, anya.
Fei azt mondta, amikor a vízen járást tanultuk, és már harmadszor vallottam kudarcot, hogy szerinte gyengévé tesz engem, hogy elutasítom az érzelmeket, a személyes ambíciót, az álmokat, de vannak ilyen érzelmeim, ambícióim, álmaim nekem is, mint minden embernek. Ég bennem a szeretet és a gyűlölet folyamatosan, de érzek mást is természetesen. Nem akarok Mizukage lenni, mert az nem egy kitüntetés, ahogy az idióták gondolják, hanem egy hatalmas felelősség, amire minden generációból csak egy méltó. Csak olyan jó ninja akarok lenni, mint anya, és tudni akarom, kik voltak a szüleim, volt-e nevem, esetleg tőlük kaptam-e ezt. Van álmom is, hogy egyszer én is gondoskodjak valakiről úgy, mint rólam a mesterem, átadjak neki minden tudást, adjak neki új életet, hozzájáruljak a valódi, névtelen hősök új generációjának kineveléséhez.
Amikor egy vízcsepp az anbu maszkra csöppen, megtörlöm a csuklómmal a szemem, amiből végül mégis folyni kezdett néhány könnycsepp. Kár lenne tagadni vagy szégyellni, tényleg fáj az űr, amit az egyetlen számomra fontos személy távozása okozott. Egy kicsit viszont enyhül ez az érzés ezzel a néhány könnyel. Vetek még egy utolsó pillantást a maszkra, azután a folyó felszínére fektetem, és hagyom, hogy elvigye a sodrás. Egy darabig nézem még, azután, amikor eltűnik a kanyarban, felállok, visszatolom a szemüveget a szememre, és elindulok haza. Későre jár, nemsokára zárják a kapukat, és csak egy napra kértem szabadságot. Remélem, hogy nem várnak otthon, hogy megvigasztaljanak, ma nincsenek energiáim ehhez. Ma már csak be akarok feküdni az ágyba, és gondolkozni.
Gondolkozni rajta, hogy anya vajon eljutott-e a tengerig.
Ország: Víz országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: ?
Elsődleges elem: Víz
Kor: 13
Nem: fiú
Felszerelések: Kirigakurei fejpánt, két övtáska, egy doboz energiatabletta, 5 kunai, 10 robbanócetli, egy fuuma shurriken (tekercsben), háromágú szigony, tíz méter drót.
Kinézet:
Yagetsu a korához képest kicsit alacsonynak és soványnak mondható, a magassága 158 centiméter, a súlya pedig csak 47 kilogramm, ennek megfelelően pedig nem túl izmos. A látszat ellenére azonban nem kifejezetten gyenge, képes lépést tartani a korabeli geninekkel állóképesség terén, bár főleg a sebességre és a mozgékonyságra épít a testalkata.
A fiú haja fehér, tépett, kócos, a szeme pedig szürkéskék, és sok kirigakurei shinobihoz hasonlóan az ő fogai is hegyesek, ami ijesztő lehet (nyilván főleg a külföldieknek). A bőre színe is nagyon világos.
Átlagos shinobi szandált és fekete nadrágot hord, a bal combján fehér kötéssel, az öve mindkét oldalán a fegyvereit tartalmazó övtáskákkal. A felsőtestét fekete kötések takarják, amik néhány centivel a köldöke felett kezdődnek, és befednek mindent nyakig a felsőtestén, a karjain pedig csuklóig. Efelett egy lila trikót szokott viselni. Mindkét kezén lilás színű kesztyűt visel. Fejpánt helyett egy a szája és az orra elé húzható maszkot szokott viselni, ezen van Kirigakure szimbóluma, ezt szokta kiegészíteni egy védőszemüveg (hasonló külsőre egy pilótaszemüveghez). Ha nem akarja takarni az arcát, az előbbit általában letolja a nyakába, az utóbbit pedig fel a homlokára. Még mutálás előtt van, úgyhogy a hangja vékony, gyerekes, kissé nőiesnek is hallatszik, a maszk ezt kicsit mélyíti, torzítja.
Jellem:
Yagetsu legerősebb, legszembetűnőbb tulajdonsága az akaratereje, ami gyakorlatilag törhetetlen. Még a legszélsőségesebb esetekben sem hajlandó beismerni a vereségét, és nagyon ritkán látni rajta, hogy kimutatna bármilyen gyengeséget, például a fájdalmat, a szomorúságot vagy a félelmet- amennyiben mégis így tesz, az átverés.
Yagetsu kiskora óta ninjának lett nevelve, ezért a gondolkodása furcsának tűnhet egyesek számára, állandóan azt keresi, miből kovácsolhatna előnyt, beleértve elsősorban a saját gyengeségeit is. Sok kirigakurei ninjához hasonlóan Yagetsu is úgy lett nevelve, hogy a falu érdekeit minden más elé helyezze, ugyanolyan szeretet és büszkeséget érez a hovatartozása miatt, mint más a klánja vagy a családja felé szokott. Sokan már túl szélsőségesnek is tartják a hazaszeretetét, mert gyakran előítéletes külföldiekkel szemben, Kirigakure ellenségeit pedig egyenesen gyűlöli. Ez a gyűlölet azért ijesztő különösen, mert haragtalan precíz, céltudatos, tökéletesen tárgyilagos hangnemben nyilvánítja ki.
Yagetsun magán is ritkán lehet érzelemkitörést látni, főleg mert általában rejtve van az arca. A hanghordozása általában nyugodt, udvarias, szinte soha nem sértő, de az arca sokszor nem ennyire érzelemmentes, a gyakori álarcviselet hátránya, hogy nehezebben rejti el az arcán megjelenő érzelmeket.
Sokan látják a fiút komoly célokkal nem rendelkező ninjának, de ez nem fedi a valóságot, ahogyan az sem, hogy teljesen érzelemmentes, csak nem osztja meg akárkivel a titkait. Valóban nem vágyik elismerésre, gazdagságra, családra, csak Ködrejtek érdekeit akarja szolgálni, névtelenül, és meg akarja tanítani valakinek azokat a dolgokat, amiket az anyja tanított neki. Szeretne néhány barátot is, bár ezt kevésbé ismeri be magának. Bár nem fontos számára a név, a személyazonosság, a család annyira, szintén fontos neki az, hogy egyszer megtudja, kik voltak a szülei.
Technikák, képességek:
- Suiton feloldás
- Suiton: Suihachi (Víz Elem: Hullámok keze)
- Kirigakure no Jutsu (Ködben rejtőző jutsu)
- Vízen járás és függőleges terepen járás
- Néhány alap E szintű technika
Elment. Ez már nem ő, csak egy darab fa.
Nem tudom, mióta nézhetem mereven a törött anbu maszkot, ami most élettelenül mered rám az ujjaim közül. Nem ez volt rajta, amikor meghalt, ezt sikerült megrepesztenem egy hete, amikor gyakoroltunk, és nekem adta ajándékba az utolsó bevetése előtt. Azt hiszem, mosolygott akkor, bár nem vagyok benne biztos. Hiába nevelt fel, hiába szólítottam anyámnak, nem tudtam semmit a nevelőmről. Nem tudom, mi volt a neve, hány éves volt, még az arcát sem láttam soha. Tudom, hogy zöld szeme volt, és szőke volt a haja, kicsit magasabb volt nálam, de súlyra talán alulmúlt. Felismerném a mozgását, a hangját, a szagát, a harcstílusát, de hiába látnám az arcát fényképen, hiába hallanám az igazi nevét az álnevei között, nem ismerném fel. Nekem ő csak az anyám, még ha ez sem igaz. Megígérte, hogy majd elmondja, kik voltak a szüleim, de ezt aligha fogja már teljesíteni. Talán jobb is így.
Talán most az lenne a normális emberi reakció, amit a legtöbben várnak, hogy sírok vagy ilyesmi, de egy kicsit talán ijesztő módon nem érzek most sem fájdalmat, sem szomorúságot. Tudom, hogy úgy halt meg, ahogy mindig meg akart halni: szolgálat közben, anélkül, hogy bárki tudta volna az igazi nevét, vagy hogy ki is ő valójában. Inkább irigylem, hogy ilyen szép élete volt. A fő érzelem a halála ügyében, hogy félek. Hirtelen nem maradt senki, akitől tanácsot mernék kérni bizonyos dolgokban. Ő volt az egyetlen, akiben mindig maradéktalanul megbíztam. Annyira hozzánőtt a puritán lakáshoz, ahol éltünk, hogy valószínű jobb lenne, ha elköltöznék. Most is muszáj volt kijönnöm ehhez a folyóhoz.
Itt éltem vele, mióta az eszemet tudom, és azóta a pillanat óta arra készít, hogy jó shinobi legyek. Sok féleszűvel ellentétben én megtanultam, hogy a chakrakontroll, az általad ismert jutsuk száma, a puszta fizikai erő, gyorsaság, a vérvonal mind jelentéktelenek azokhoz az egyszerű dolgokhoz képest, amit anyám belém nevelt vasszigorral. A jó shinobinak a faluja a családja, a falut imádja mindenek felett, a szíve együtt dobban a Mizukage akaratával, a társai lépteivel és a népe érdekével. A jó shinobi legalább ilyen hévvel gyűlöli azokat, akik ellenségei ennek a falunak, és minden szükséges lépést megtesz, hogy elhárítsa ezt a fenyegetést, mert semmi nem fontosabb a falunál. A jó shinobi nem vágyik hírnévre sem, nem akar legenda lenni még életében, mert onnantól kezdve, hogy ismerik, máris veszít az erejéből. A jó shinobi nem akar megbecsülést, hálát a szeretetéért, nincs neve, arca, a teste egy fegyver, egy eszköz, amit minél sokrétűbben kell felhasználnia, gyengeségeiből erőt lehet kovácsolni. Nem kell arc és név, mert azok csak gyenge pontok. Hét éves koromig nem is volt más nevem, csak az, hogy fiú, fiam. Azután beíratott az akadémiára, és megkaptam a nevemet tőle. Talán nem tőle kaptam, csak úgy szólított, és használom, már magaménak is érzem. Az arcom viszont azóta is takarni szoktam, ha tehetem. Inkább válok meg minden más ruhámtól, mint a maszkomtól. Az emberi test nem különbözik nagyon a kunaioktól és a shurrikenektől, mindegyik hasonló, az arc és a név az az igazán különleges dolog, amit takargatni kéne.
Tizenegy évesen lettem genin, ami az egyik leggyorsabb az ország történetében, de valami megakadályozott még benne, hogy elérjem a chunin szintet. Igaz, remek terveket raktam össze a két társamnak, és általában elfogadják, hogy én vagyok a vezető, de mégis úgy érzem, hogy ők azok, akik lehúznak. Eyako túl nagyra van magával a vérvonal képessége miatt és nem veszi elég komolyan a dolgokat, Chitsu pedig abszolút alkalmatlan rá, hogy ninja legyen, túl könnyen elragadtatja magát, túlzottan az érzelmei rabja. A gőg, illetve dührohamok és pánikrohamok a legrosszabb ellenségek a stratégiaépítéshez, ezt Fei sensei is tudja, ezért nem engedett még minket vizsgázni. Persze, ő bennem is talál hibákat, szerinte több időt kéne a csapattársaimmal töltenem, és nem kéne elzárkóznom a közös szórakozástól a barátaimmal. Milyen ostoba ötlet. Utálom őket. Nem csak visszavetnek, de meg is akarnak változtatni. Csak neked kellettem úgy, ahogy vagyok, anya.
Fei azt mondta, amikor a vízen járást tanultuk, és már harmadszor vallottam kudarcot, hogy szerinte gyengévé tesz engem, hogy elutasítom az érzelmeket, a személyes ambíciót, az álmokat, de vannak ilyen érzelmeim, ambícióim, álmaim nekem is, mint minden embernek. Ég bennem a szeretet és a gyűlölet folyamatosan, de érzek mást is természetesen. Nem akarok Mizukage lenni, mert az nem egy kitüntetés, ahogy az idióták gondolják, hanem egy hatalmas felelősség, amire minden generációból csak egy méltó. Csak olyan jó ninja akarok lenni, mint anya, és tudni akarom, kik voltak a szüleim, volt-e nevem, esetleg tőlük kaptam-e ezt. Van álmom is, hogy egyszer én is gondoskodjak valakiről úgy, mint rólam a mesterem, átadjak neki minden tudást, adjak neki új életet, hozzájáruljak a valódi, névtelen hősök új generációjának kineveléséhez.
Amikor egy vízcsepp az anbu maszkra csöppen, megtörlöm a csuklómmal a szemem, amiből végül mégis folyni kezdett néhány könnycsepp. Kár lenne tagadni vagy szégyellni, tényleg fáj az űr, amit az egyetlen számomra fontos személy távozása okozott. Egy kicsit viszont enyhül ez az érzés ezzel a néhány könnyel. Vetek még egy utolsó pillantást a maszkra, azután a folyó felszínére fektetem, és hagyom, hogy elvigye a sodrás. Egy darabig nézem még, azután, amikor eltűnik a kanyarban, felállok, visszatolom a szemüveget a szememre, és elindulok haza. Későre jár, nemsokára zárják a kapukat, és csak egy napra kértem szabadságot. Remélem, hogy nem várnak otthon, hogy megvigasztaljanak, ma nincsenek energiáim ehhez. Ma már csak be akarok feküdni az ágyba, és gondolkozni.
Gondolkozni rajta, hogy anya vajon eljutott-e a tengerig.
A hozzászólást Yagetsu összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 20 2016, 23:39-kor.
Yagetsu- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 115
Re: Yagetsu
Jiraiya Pént. Márc. 18 2016, 15:14
Elbírálás előtt, megadva az engedély az Újraírásra!
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Yagetsu
Hidan Szer. Márc. 23 2016, 09:03
Hali! Hoztad a szokásos színvonalat, úgy érzem egy újabb érdekes színfolt lesz ez a karaktered is az oldal történetében. Kezdő chakraszinted 115, szeretnék többet adni, mert jó volt, de ugyanakkor nagyon rövid Pénz: 2000 ryou, a többit már felírtad, jó szórakozást!
Pénz: 2000 ryou, a többit már felírtad, jó szórakozást!
Hidan- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: ⎊
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.