Yonmare Abuso

**Yonmare Abuso** Csüt. Jún. 16 2016, 00:18

Előtörténet:

Egy vándor, kinek a sivatag az otthona. Egy utazó, aki a tudást és a békét keresi. Egy férfi, kinek megtört szíve bosszúra éhezik. Egy katona, ki nem ismer eszközöket. Xil, ki túlságosan is sokat látott ahhoz, hogy a sorsra bízza magát. Hogy hol is kezdődik az ő története?

…

- Üdvözöljétek gyerekek a Kazekaget. – mondta mosolyogva az Akadémia igazgatója a nyitónapon. Sokan jöttek el a napra, mikor is az iskola új generációval bővül, kik a megfelelő oktatások után genninné válhatnak, hogy aztán elindulva saját útjukon, s bizonyítva tudásuk, később újabb vizsgák elé állíthassák őket, ahol tanúbizonyságot tehetnek rátermettségükről, végül chunninná, majd jouninná nevelkedhessenek. Megtisztelés mindenki számára az akadémiába való bekerülés. A hatalmas teremben mindenki fejet hajtott, mikor Rasa, a Yondaime Kazekage előre lépett.

- Nagy nap ez a mai. Az új generáció, shinobik és kunoichik leszármazottja. Talán még nem értitek, miért is fontos ez a nap számotokra. A folyamatosan fejlődő és bővített iskola megnyitja előttetek a kaput, hogy ráléphessetek utatokra, s elkezdhessétek ti is a shinobi életet. A jövő reménye bennetek van, bízunk bennetek.

A beszéd végén hatalmas tapsözön zengett a teremben, melynek falait vaskos oszlopok díszítették. Az új generáció felkelt az ünnepség végén, majd megkeresték szüleiket. Egy magasabb fiú sétált szüleihez és testvéréhez.

- Gratulálunk Gobushi. A mai napon elkezdődik hát a shinobi léted. Édesapáddal büszkék vagyunk rád. – mosolygott az édesanyja, majd apjával és kisebb fiukkal együtt átölelték a hét éves ifjút.

- Hogy repül az idő – mosolyog az apa. – Hiszen szinte tegnap volt, hogy a világra jöttetek, most pedig…akadémiai tanuló a fiúnk.

A nő közben leguggolt a kisebb fiúhoz.

- Jövőre te is ebben az iskolában fogsz tanulni, Abuso.

A Yonmare-k áltagos családja volt Sunagakure no Satonak. Kivételesen kedves modorral megáldottak, akik gyakran segítették a falut a jobb cél érdekében, Aro és Sui megbecsült jouninok voltak. Kis házukban összesen négyen laktak, szerették otthonuk. Gondos szülőkként figyeltek a két fiúra, s mindig arra tanították őket, hogy becsüljék meg mindazt, amit a sors adott nekik, s kerüljék az önzést. Odaadó, becsületes ifjakat akartak nevelni, kik hűségesen fogják szolgálni országukat.

A Kazekage állandó fejlesztéseket és rendeleteket hozott, melyek leginkább az oktatásrendszer tökéletesítésére épültek. Célja volt, hogy az ország megerősödhessen, s egy új generáció segítségével, fel tudja venni a fegyverkezést is akár a Levéllel. Az oktatás így sokkalta…kifinomultabb, mégis sokkalta nyersebb tudást adtak a fiataloknak. A fizikális edzés elengedhetetlen volt eddig is, azonban az új fejlesztésekkel olyan órák is bekerültek, mely inkább hasonlított egyfajta túlélési gyakorlatnak, mintsem hazaismeretnek. Gobushi generációjának tantervében szerepeltek már olyan órák, melyek a sivatag megismerésére épültek, s ezeket gyakran tapasztaltatták több órás edzésekkel, kinn a hatalmas homoktengerben a várostól messze. A Kazekage jónak látta, ha az ifjak mihamarabb megismerik saját hazájuk, és azon előnyeit, leküzdve a hátrányokat.

Aro családja nem igazán repesett az örömtől, mikor először kellett elengedniük fiúkat egy kéthetes táborba, mely a sivatagba lett tervezve. Nem egy gyerek tért haza korábban, rosszullét, vagy ájulás végett, a tanári karra azonban…rá volt erőszakolva a megtartása. Pontosabban az új tanári karra. Sokkalta erősebb kezű, tiszteletre méltó tagok, néhányuk megjárta a Harmadik háborút is.

…

Egy éve annak, hogy Abuso is az akadémia tanulója lett, tudásával és képességeivel már látványosabb év végi eredményeket mutattak, mint Gobushi jegyei, mégis…otthon ő volt mindig is a nagyobb és bölcsebb fivér. Abuso szerette a bátyát, s mindig is felnézett rá. Nem zavarta, sőt…örült annak, hogy van, akitől tanulhat. Ahogy a két fiú újabb évbe léptek át, úgy jöttek az újabb órák. Az eddigi elméleti síkon tanított, padokban ülő órák helyett a tanulókat kivezényelték a sivatagba, hogy ott saját szemeikkel láthassák annak életműködését. Számos növény és állat ismeretre tehettek szert, a különböző víztartó növények és hallucinogén anyagok hatásairól. Az állati ösztönök, felbukkanásuk helye és a magukban hordozó mérgek ismertetése is elengedhetetlen volt az oktatásban. S ahogy teltek az évek, úgy a záróvizsgák is lettek inkább gyakorlati, mintsem elméleti beállítottságúak.

Végül eljött az idő, mikor Abuso elérte utolsó évének néhány napját. A fiú sokat tanult, s hála a gyakorlati órákon való aktív részvételen, már bátyja vizsgáján is helyt állhatott volna. Ugyan a ninjutsuk terén kevesebb oktatást kaptak, így kissé nehezebb volt a sivatagban egy shushin vagy a kakuremino no jutsu bemutatása, Abuso és legtöbb társa helytállt a vizsgák első fordulóján. Ezt követte az elméleti vizsga, mely leginkább a sivatag és az ország élővilágáról, valamint saját nemzetük történelméből álló kérdőívek tucatjaiból állt. A sikeresen teljesítőket hazaengedték, hogy felkészülhessenek a végső fordulóra. Gobushi vizsgáján vezették be először ezt a fajta módszert, mely miatt Aroékat és számos másik szülőt is aggodalommal töltött el.

A vizsga lényege, hogy a végzős évfolyamot távol a várostól, a sivatag egy véletlenszerű pontján kiteszik, s egy teljes napot túl kell élniük víz és élelem nélkül. Ugyan nem hangzik oly vészesnek a feladat, egy tizenéves gyermek számára azonban igen csak rémisztően hathat. Gobushi évfolyamán két ifjúra csupán napokkal később leltek, egyikük teljesen kiszáradt, míg a másik mérgezésben hunyt el. Gobushi túlélte a vizsgát, most pedig az ifjú Abuson van a család minden szeme. A szülőknek újra el kell engedniük fiúkat, hogy túlélhesse a vizsgát.

Napkelte előtt egy órával jelentek meg az iskola előtt, ahol számos tanár várta a megmaradt tizenhárom diákot. Majd az összes tanár egyszerre mutatva el jó néhány kézpecsétet, a gyereksereggel együtt eltűntek.

Abuso eltakarta szemeit, mikor a nap sugarai beragyogták az eget, s egyszerre csillantva fel megannyi homokszemet. A hajnali szél végigfújt a tájon, mely tudta jól, hogy a város felé fúj, így hát megindult a szél irányába. Szülei gondosan adtak neki néhány rongydarabot, hogy beköthesse fejét a tűző napon, ám élelmet és vizet nem vihettek magukkal. Okulva az előző évi esetekből mindenki kap egyetlen füstbombát, mellyel jelezheti, ha nem képes megmaradni másnap hajnalig a sivatagban.

Abuso talán négy órája sétálhatott az egyre nagyobb melegben, fejét egyre több kendő takarta, kezével mindvégig homlokát támasztotta, s takarta el a napot. Nem látott mást, csupán homokot. Szomjas volt. Torka szárazat nyelt, mikor egyre hangosodó nevetésre lett figyelmes. A hang forrása felé indult, mikor látta, hogy egy társa a dűnék között bolyongott, kezében tőrrel, rajta pedig egy kaktusszal. feltűnően boldog volt.

- Ugye nem ittál bele a… - kérdezte Abuso egy dűnedomb tetejéről, mire a diák megfordult, s a gyümölccsel borított pengét a fiú felé emelte.

- Nem gondolod, hogy hagyok neked? Az enyém. Mind az enyém. Háháháháhhá. – nevetett fel ismét a fiú, majd továbbsétált, pontosabban bolyongott. Abuso tudta jól, hogy a kaktuszok egyes fajtái igen csak képesek befolyásolni a tudatot, mely órákig tartó képzelgést és emlékezetkiesést is okozhat.

- Segíteni akarok. Dobd el a füstöt. – lép közelebb az ifjú, mire a kaktusztól szédülő diák ismét megfordul, s fegyverével a fiú felé mutat.

- Süket vagy? Azt mondta…aa.. – marad nyitva a szája. Abuso hirtelen félelmében megfordul, ám nem lát semmi különöset. Visszanéz a fiúra, ki ekkorra hátraesett, s a homokban próbál hátrébb csúszni. majd felül s kezével a levegőt kezdi simogatni.

- Nagy lepkék. Széééép nagy lepkék.

Abuso jobbnak látta nem bonyolítani tovább a helyzeten, tudta, hogy a kaktusznak köszönhetően társa órákon át eszméletén kívül lesz, így segítségre lesz szüksége. Saját füstbombáját dobta a fiú mellé, aki átkarolta a füstöt, majd elfeküdve, homokangyalt kezdett el formázni. Abuso pedig továbbindult a város felé.

Lassan sötétedett, ám a fiú felkészülten várta az éjszakát. Egy nagyobb szikla peremén vert tábort, s kulacsát ekkor vette csupán elő. Még délután akadt egy bizonyos Baruko nevezetű növényre, melynek oly magas víztartalma van, hogy képes volt nem csak oltani szomjúságát, hanem csurig is tölthette vele kulacsát. Éhségére azonban, nem talált gyógyírt.

Tüzet rakott még, kihasználva a nap sugarait, mielőtt besötétedett volna, talált néhány pálmafát a közelben, melynek ágaival képes volt elegendő fényt biztosítani a számára.

Az éjszaka nyugodalmasan telt, Abuso mégis jobbnak látta az alvás idejét az egyik fa tetején tölteni. A nála lévő drótokkal hajnalra azonban nem egy füstfelhőt látott a távolban, talán az éjjel is dobhattak el jelzőgránátot. Még napnyugta előtt indult útnak, s mikor a nap elérte az eget, sugarai pedig beragyogták ismét a homokkal töltött vidéket, két jounin sietett a fiúhoz. Sikerült túlélnie egy teljes napot egyedül kinn a szabadban, valamint önzetlen segítőkészségét kiemelve nevezték ki geninné a fiút. Tanára mosollyal az arcán kötötte Abuso homlokára a fejpántot. Abuso családjára tekintett, majd a Yondaime Kazekage előtt fejet hajtva, hivatalosan is geninné avatták.

Családja nagy lakomával készült az ünneplésre. Abuso ugyan evett a sivatagi kaland után, mégis, hasa még mindig korgott. Édesanyja a kedvencét főzte neki. Nagy volt a boldogság a Yonmare család háztáján.

…

Abusot, gennintársaival együtt újabb feladattal bízták meg. A kis csapatot a sivatagba vezényelték ki, méghozzá egyenest a Kazekage utasításaira. Feladatuk néhány gyógynövény megszerzése volt, melyek a várostól nem messze nőttek. Egyszerű feladat, vegyítve a sivatagi élet gyakorlásával.

A kis csapat alig két óra után lelt a növényre, mely egy kisebb sziklaszirten nőtt. A növény előtt azonban néhány skorpió élvezte a napsütést.

- Gyerekek, ahogy tanultátok. Vigyázzatok velük, óvatosan kell a növényt megszereznetek.

Végül a nebuló csapat ügyesen megszerezte nem csak a növényt, hanem a három skorpiót is elfogta és egy üvegbe zárta.

Később kiderült, számos csapat kapta feladatául a különböző növények begyűjtését, hiszen a Kazekage oly dologra szánta el magát, mely talán kulcsa lehet Sunagakure felvirágozásának.

A dühöngő démont, a Szelek mérges démonát, a Shukakut saját fiának testébe záratta, hogy jinjuurikiként később, apja nyomdokaiba lépve, uralhassa az országot. A démon nem egyszer szabadult el, s kezdett mérhetetlen tombolásba a város pontjain, szerencsére a Kazekage képes volt elfogni újra és újra a démont, ahogy azt már korábban is bizonyította. Abuso félt a Shukakutól, egy dühöngése majdnem elsöpörte házukat, s benne az egész családot, mikor négy éves volt. Már akkor is lenyűgözte az aranyba boruló utcák, mikor is a Kazekage a különleges aranyhomokot használva vette fel a harcot. Akkor még nem tudta, mi is történik valójában. Ahogy nőtt, úgy tudatosult benne a tény, miszerint a Bijuuk igen csak veszélyesek minden emberre nézve. S ezt az újszülött Gaara is bizonyította. A városi őrség, és a falu bölcseinek megjelenése sohasem jelentett jót a lakosok számára.

Miután leadták küldetésüket a vezetői irodában, a Kazekage jobbkezénél, hallották az első robbanást. S megértették, miért nincs a vezető az irodájában. A Shukaku ismét elszabadult.

A vezető egyre inkább kezdett összetörni, egyre kevesebbszer lehetett őt irodájában látni. Ugyan Abusoék nem tudták, de a Kage azon agyalt nap, mint nap, hogyan is állíthatná meg fiát. Végső elkeseredésében bérgyilkosokat is alkalmazott, hogy megszűntesse a veszélyt, amit ő okozott. A küldetést végrehajtó csapatba pedig édesapját is besorozták. A sikertelen merényletben összese hárman vesztették életüket, s további négyen, köztük Aroval, kórházba kerültek. A férfi ugyan túlélte, mégis, hosszú időre fel kellett mondania a shinobi léttel, ugyanis elveszítette a bevetés során a fél kezét. Azon a napon, mikor a férfi hazatért családjához, megfogadta, hogy több időt fog velük tölteni, s azon lesz, hogy gyermekei erősebbek lehessenek nála.

A falut ugyan nem érte túl sok kárral a háború, melyet a nagy nemzetek, köztük Konoha és iwagakure robbantott ki és vívott, mégis, a démontól való félelem megalapozta a kellő pánikérzetet a város lakóiban.

A háború befejeztével vizsgát szervezett a falu, hogy a környező országokkal együtt, megmérethesse saját ifjait a többi nemzetével, s chunninokká avathassák őket. évek óta nem rendeztek vizsgát a démon tombolása és a város újjáépítése végett, így több generáció került egy vizsgára. A résztvevők között a Hegyek országa, a Kő országa és a Folyó országa, valamint Iwagakure és Otogakure is részt vett. utóbbi megjelenése több emberben is megremegtették saját vezetőjük felé érzett hitükben. Orochimaru megjelenése sohasem jelentett jót, a Kazekage azonban úgy tűnt, régóta szimpatizált az Otokageval.

Abuso és testvére túlvolt az írásbeli részen, mely igen csak nehéz és nagy tudást igénylő kérdéseivel tucatjait ejtette ki a résztvevőknek. Még Abusonak is néhány ponttal sikerült a továbbjutása. A második fordulót a Kazekgae kérésére a gennin vizsgához hasonló módszerből állt, mely azonban, a chunnin rangot tekintve, három teljes napi kinn maradást jelentett a sivatagban. Élelem és víz nélk ül természetesen. Ugyan a vizsgáztatók gondoskodtak a helyszínről, mely több víztározóval és egy-egy elhagyatott faluval rendelkezett, az ország északi területén. A vizsgázókat a sivatag különböző pontjain tették ki, mindegyikük egyetlen kulaccsal és saját felszerelésükkel. Hármas csapatokra osztották őket, majd kiadták a feladatot. Minden csapat tagjának a Sabari sivatag hatalmas oázisának vizével kell megtöltenie saját kulacsát. Az a csapat, amelyik eléri az oázist, s iszik a vízből, átment a vizsgán.

Abuso testvérével s egy lánnyal került egy csapatba, közel, az Északi hegylánchoz értek földet a sivatagban. Ameddig a szem ellátott, egyetlen épület vagy fa sem látszódott. Gobashi ötletére azonban a hegyek felé vették az irányt, hogy megtalálhassák az oázist. Alig egy óra alatt érték el az első tagjainak lábát a genincsapat, mikor hatalmas homokvihar söpört végig a sivatag északi részén. A kőzetfalakba vájt üregek bölcs ötletnek bizonyultak a homokviharral szemben. bele sem tudnak gondolni, mi lett volna, ha ez a vihar a nyílt terepen éri el őket. Végül a vihar elcsendesült, s immáron a hegy oldalán, chakrajukat a talpukba vezetve, kezdték el megmászni a magasabb szirteket, hogy megláthassák az oázist.

- Mindjárt fenn vagyunk – mondta Gobashi, majd felhúzta magát a szirtre. Abuso alig két karnyújtásnyira volt tőle, majd mikor ujjai elérték a szirt szélét, nehezen, de felhúzta magát őt is. Mikor azonban felnézett, s épp fordult volna, hogy Ichinek, harmadik társuknak segítsen, megakadt.

Két férfi állt a szirt tetején, egyiküknél kunai feszült bátyja nyakának, másik kezével száját eltakarva. Iwagakure fejpántja ékesedett homlokukon, ám a vizsgázóknál jóval öregebbek voltak, testüket chunnin mellény védte.

- Hát rátaláltunk egy újabb sunagakurei csapatra. A főnök örülni fog. – mosolygott el, kivillantva az átlagnál kevesebb létszámmal rendelkező, szabálytalanul álló fogsorát szakálla alól, majd a feléjük futó Abosi felé ütött a kezében lévő kard markolatával, mely nagyot csattant a fiú fejét, s elterítette őt a sziklaszirten.

Abuso egy barlangban tért magához, kezei és lábai drótokkal voltak megkötve. Valamiféle barlangban lehettek. Kinn már sötét volt az ég, tűz lángjai világították be a helyet. A genin nehezen tért magához, kavargó feje még mindig fájt. Nem messze hevert testvére és a lány is, mind a ketten eszméletlenül. Abuso körbetekintett a kivilágított mélyedésben. Kisebb járat vezetett le, a hegy mélyébe, a mennyezeten pedig különleges ábrázolásokra bukkant. Az írásjelek azonban túlságosan is kopottak voltak ahhoz, hogy elolvashassa a tűz apró fényében.

Csendesen teltek az órák, csupán egy egy kiprovokálás, és a két fiú megverése után tudták csak meg, hogy mi is történik valójában. Iwagakure a vizsgát használta fel, hogy fogságba ejtse a sunagakurei genineket, s különböző elégtételhez juthasson a háború végeztével. A gyerekek voltak a kulcsa a Kazekage szavának hitelességéhez. Az őrök ugyan nem beszéltek sokat, tudatták a geninekkel, ha megpróbálnak elszökni, újabbakat kell majd keresniük, miután élve elásták Abuso csapatát.

Az éjszaka további időszakában az egyetlen jelentősebb pillanata az volt, mikor Abuso, közel magához egy nagyobb, fekete bogarat vélt felfedezni, s lábával megakadályozta, hogy az arra sétáló iwagakurei agyontapossa. Konkrétan odább rúgta az érkező láb bokáját

- Ennek az ártatlan élőlénynek az élete többet ér, mint a tied – vetette oda fogva tartójának, mire a következő három rúgás a fiú oldalába érkezett. A bogár idő közben elmenekült.

Másnap a fénylő nap sugarai beragyogták a barlangot, s a csapat kielemezhette helyzetét. Nem tartották kizártnak, hogy fogságba esésük része a vizsgának, ám ez a tudat egyre inkább halványodott az idő múlásával. Hasuk korgásba kezdett, ám a táplálék, mely jutott, nem hogy fél fogukra sem volt elég, de hogy még tartalékolniuk kell mindazt, sötétedésig?

A fekete bogár ismét felbukkant a mélyedésben, nem messze a fiútól. A fiú igen csak különösnek találta az élőlény felbukkanását, mégis…úgy vélte, hogy a bogár valahol tudja, mit tett érte a genin. A kopogások hangjára azonban ruhájának rejtekébe bújt, mielőtt az iwagakure ismét agyontaposhatná őt. Abuso hirtelen rendkívüli fájdalmat érzett combjában. Mintha egy tőrt szúrtak volna bele. Az őr közelebb lépett, majd elhúzta a ruháját. nem látott semmi sérülést, mely okot adhatott volna a fiú fájdalmaira, csupán egy kisebb dudort.

- Elég lesz a színészkedésből, vagy megtapasztalod, mi az a fájdalom, kölyök! – mondta mérgesen, majd odább állt. Abuso fájdalma azonban, nem múlt el. Testében mintha valami mozogna, s fájdalmat okoz mindenhol, ahol csak megáll. Mégis, mi lehet ez? Mikor a fájdalmak elmúltak, s a mozgást sem érezte már, úgy döntött, lehetőségeinek korlátozottsága miatt, pihen egyet, már ha képes lesz korgó gyomrának parancsolni.

- Pszt. Hé, öcskös. Hé – szólt valaki. Abuso kinyitotta szemeit, majd látta, ahogy bátyja felé bólogat fejével. – Az őrök itt hagytak egy pillanatra, itt az idő, hogy megszökjünk. Emlékszel még az akadémián tanult módszerre, ahol a sátor csomókat gyakoroltuk? Itt az ideje, hogy hasznosítsuk. vezesd a chakrad a kötelekbe, és a segítségével lazítsd meg a csomód. – mondta halkan testvére. Mikor Abuso nekiállt volna a technika kivitelezéséhez, hirtelen a fájdalom ismét felszúrt, méghozzá a gyomrából. Az egyik őr néhány másodpercre rá rontott be, majd a fiúhoz ment. A fiú kérésére felhúzta pólóját, hogy megvizsgálhassa a gyomrát. Egy apró dudoron kívül, azt leszámítva, hogy csontjai egyre inkább látszódnak ki, semmi különöset nem tapasztalt. Azonban mikor a dudor megmozdult, s a mellkas felé indult, a férfi hátrébb ugrott, Abuso pedig ismét felkiáltott.

Ez idő alatt Gobashi kioldotta az őt fogva tartó csomót, majd a földről egy követ vett fel, s tarkón verte az őrt. Abusohoz sietett, s meglátta a hasában mozgó dudort. Hirtelen erős kéz fogott rá a vállára, majd hátrarántotta. Teste a falnak csapódott.

- Valami van benne. Segíteniük kell. – kérlelte az iwagakureit, aki azonban csak egyre közeledett, s kezével ütni kezdte a Gobashit. – Segítsenek neki! – kérlelte, miközben tűrte a pofonokat. Majd miután orrából vérző patak csorgadozott, a férfi a földre vágta őt, s Abusohoz fordult. A derekán lévő tantot előhúzta hüvelyéből.

- Hát ha van benne valami, majd kiszedjük. Épp elég bajunk van már így is veletek. – mosolyodott el a férfi, majd közelebb sétált, s letérdelt a genin mellé. Bal kezével Abuso pólóját húzta fel, míg jobbjában a pengét lassan forgatgatta. Abuso saját szemével látta a dudort, , s mikor a férfi megtapogatta baljával, hirtelen újabb éles fájdalom nyilallt belé. A dudor megnőtt, s egy fekete bogár nőtt szinte ki a bőréből. Ugyanolyan, mint amelyiket nem olyan rég megóvott. Hát ez volt benne. Ekkor a bogár a férfi kezére szaladt, majd beleivódva a bőrébe, felszívódott. Látszódott, ahogy halad felfelé a kezén, s eközben az iwagakurei is egyre nagyobb fájdalomtól kiáltozott.

A kiáltásokra talán, vagy valamire másra, de számos bogár kezdett előmászni a megtört padlózat köveinek résein keresztül, majd egytől egyig belemásztak az iwagakurei testébe. Az idő közben magához térő másik őrt is megtalálták a fekete bogarak, s szinte ellepték a testét.

Egyre elhalkuló halálkiáltások zengtek a hegység barlangjában, míg végül nem hagytak mást, mint két csontvázat és némi ruhadarabot a két Földországbeli shinobiból. Alig percek alatt tűntették el a két testet, majd megálltak. Az egyik bogár Abusoba mászott ismételten bele, mire a fiút újabb fájdalmak kezdték el kínozni. Ám nem is a fájdalom volt a legfontosabb. Sokkalta inkább…a félelem, mikor a testébe mászó bogarat, több tucatnyi társai is követni kezdték. Mintha ezer és ezer tőrt szúrtak volna a testébe a fiúnak, oly érzéssel fogadta szervezete a benne mászkáló fekete élőlényeket. Ám különös mód, őt nem bántották a bogarak. Végül mindegyik megállt, mintha beleivódtak volna a húsába, eltűntek a dudorok is. Abuso sikeresen feloldotta az őt fogva tartó csomókat, majd bátyja segítségére indult. Gobashi eszméletét vesztve feküdt. Nem maradhattak itt. Az iwagakurei valamiféle főnökről beszélt, aki eljön a csapatért, hogy átvigye a „végleges helyre”. Eloldozva társait, elmenekültek, méghozzá az oázis irányába. A barlangból nézve talán egy napnyi járóföldre lehet. Természetesen shinobtempóban. testvérének állapota azonban ezt nem tette lehetővé. Ugyan az iwagakureiknél volt víz és némi élelem, nem tudtak felhalmozni az útra többet. Nekivágtak hát a sivatagnak.

habár Gobashi állapota az elején még tűrte a forróságot és a szomjúságot, igen hamar elfáradt, s a két geninnek közre kellett fogni a szinte csak csúszni tudó fiút. Abuso rábízta testvérét a lányra, majd gyorsan egy virág felé futott.

- Ez…ez a Baruko. Gyorsan – törte meg a főgyökeret, melyből víz kezdett csepegni – Igyál! – Abuso néhány növényt talált csupán, ám némileg ezek is csillapították a csapat szomjúságát.

Lassabban haladtak, mint gondolta, s a sivatag tüzében nehéz volt megmaradni. Rongyok díszítették testük minden centiméterét, ám ez sem segített rajtuk. El kell érniük az oázist minél hamarabb, vagy a testvére meghal. Ám az odavezető út alatt valahol, meg kell még állniuk. A kimerült csapat nem bírta tartani a tempót, s szükségük volt pihenésre. Azonban megfelelő menedéket csupán egy órával később találtak.

Néhány fával körbevett, nagyobb szikladarabot szemlélték ki, melyre felfektették Gobashit. Abuso és a lány a sérült fiú kötéseit vizsgálták, s próbálták életben tartani némi vízzel a fiút. Sajnos ez már nem a genninvizsga, ahol jelezheti a versenyző, ha feladja. Valamint, a különböző jelzésekre az iwagakureiak is felfigyelnek, s talán hamarabb elérik őket, mint saját hazájuk shinobiai.

- A Kazekage! – mondta Abuso. – Még mindig veszélyben van.

Végső elkeseredésében kaktuszlével itatta meg bátyját, kinek a hallucinogén szertől képzelődései támadtak, a város néhány épületét látta a sivatag közepén, valamint egy megmagyarázhatatlan, legalább húsz láb magas, kék zsiráfot. Fájdalmainak érzete legalább alábbhagyott, s némi drót segítségével, képesek voltak az úton tartani a kilétben szenvedő shinobit.

A sivatag kegyetlen volt és forró. Ugyan az iskolának köszönhetően sikerült kiismerniük a dűnék közötti átjárókat és az útba eső növényeket, ezáltal meghatározni azt is, merre is tartanak. Tudták, hogy az iwagakureiek előbb utóbb, de felfedezik az állomásukon hagyott nyomokat és utánuk indulnak. Gyorsabbak és sokkalta pihentebb shinobik vehetik őket üldözőbe, így nincs más lehetőségük, minthogy kiaknázni a természet adta lehetőségeket, és megvédeni saját kompániájukat. Mivel az ellenfél tud a vizsga részletes pontjairól, így könnyedén elérhetik a csapatot, ha a legrövidebb utat választják.

- Nézd Abuso! – mutatja a lány egy, a homokból nyíló virág felé.

- Az a Hamido. Tudod, mi az egyetlen hely, ahol ez a növény terem?

- Induljatok észak felé, és megkerülve, juttasd el Gobashit az oázishoz. Én…addig feltartóztatom őket. A Hamido majd segít enyhíteni a fájdalmait, és feltölteni a készleteket. Siessetek. Bízom bennetek. – mondta, majd elindult délkeleti irányba, nyíl egyenesen az oázis felé.

A dűnék nagyobb völgyet alkottak, a kietlen sivatag mélyén pedig hatalmas épület tornyosult. Az egykori palota megmaradt, homokkal fedett részét a mai világ leginkább Istenek temetőjének ismerik. A mondák szerint ide temették az első jinjuuriki holttestét, ki a Shukaku démont hordozta magában. Az első Kazekage előtti időkben voltak emberek, kik képesek voltak eltanulni a homok irányítását. Ezen embereket az egykori telepesek, kik az elsők voltak a kietlen sivatagban, s két kezükkel építették meg a mai város alapjait, istennek tisztelték, s palotákat emeltek a számukra, hogy őrizzék a homokot, védjék a sivatagot a betolakodóktól, cserébe halálukkor az emberek gondoskodnak testük épségben maradásáról, míg lelkük el nem éri a túlvilágot.

Abuso közel járt a völgyhöz, a dűnedomb tetejéről tekintett le, majd kinyújtotta bal kezét, tenyérrel felfelé tartva. Érezte, ahogy a benne szunnyadó bogár elindult kezében, s látta a dudort megjelenni bőrén. A szúró érzés ugyan nem múlt el, talán kezdett hozzászokni. A bogár végül kimászott tenyeréből, majd Abuso felé fordult.

- Hozd ide minden testvéred. Szükségem van rád. – mondta, majd letette a bogarat a homokba. A skarabeusz szinte azonnal belefúrta magát a szemcsék közé és eltűnt. Abuso pedig felkelt, majd megfordult. Hosszú köpenyét kiterítette, majd magára öltve, helyet foglalt a homokba. S várt.

A tűző nap sütötte sivatagban a két iwagakurei chunnin, kiket vezetőjük küldött, utolsó kulacsuk maradékait itták, miközben lábukat nehezen húzták a homokban. Kezüket arcuk elé tartva próbálták tartani a megadott irányt, amelyen lehetőleg felfedezik a három szökevényt. Az iwagakureiek fiatalok voltak, legalábbis fiatalabbak, mint akik a bázisukon őrködtek.

A hosszú út végén ráleltek egy nagyobb mélyedésre, melyben egy hatalmas, homokkal töltött épület állt. A két chunnin ekkor megállt, s egy térképnek látszó pergament vettek elő, s szemlélni kezdték.

- Dél felé megkerülve a völgyet, érhetjük el leggyorsabban az oázist, s ott majd csapdát állíthatunk nekik. A mester is csatlakozni fog azt mondta. Siessü..Mi ez?. – mondta az egyik fiú, majd körbetekintett. Valami különös érzete volt, de nem látott semmit homokon, sziklán és néhány növényen kívül.

- Mi az?

- Semmi…kikészülök ettől a melegtől. Menjünk – fejezi be bezsélgetésüket, mire a másik fejet bólintva fordul el és lép előre, a völgy déli irányába.

…

Az akadémián a sivatagban töltött órákon nem csak az elméleti ismeretek megértése vált egyszerűbbé, hanem a technikai oktatások is újabb lehetőségeket rejthetett a kivitelezésben. A vizsgák utáni években a mesterek, kiket a friss genincsapathoz rendeltek ki, nem csupán megtanította a shinobikat túlélni a sivatagban, hanem szinte együtt is élni vele. Ki kell aknázniuk minden lehetőségét annak, ami az otthont nyújtja számukra. Ugyan nincsenek völgyeket beborító erdők, sem hatalmas tavak, s csobogó vízesésekkel teli természetes élőhelyük sem igazán, mégis…a végtelen homok nagy előnyt jelenthet annak, aki képes együtt élni vele.

Mesterük sok mindent tanított a geninévek során, például, hogy hogyan lehet egy shinobi képes arra, hogy kéz nélkül megmászhasson egy hatalmas, és meredek hegyet, vagy hogy némi chakra segítségével fegyvereket vagy más eszközöket irányíthassunk. Ugyan az országban ismét egyre elterjedtebb a bábhasználat, sokak féltek a használatuktól, mióta…a Vörös Skorpió el nem hagyta az országot. Tetteinek szörnyű következményeitől elmenekülve, szökött shinobiként él tovább, ha egyáltalán még él. Mégis, csak most kezdtek újból bábokat készíteni és alkalmazni hosszú idő után. Ám a friss geninek elég nagy csoportját tanítják egyéb, hasonló alaptechnikákhoz.

A Shoushuuha nevű technikát ugyan nem volt oly egyszerű elsajátítaniuk, mint ahogy az elsőször hitték, mégis, több napnyi edzés és gyakorlás lehetővé tette számukra, hogy újabb lehetőségekkel kiegészítve járhassák útjukat. A technika lényege, hogy képesek vagyunk egy kezdetleges fonalat alkotni a puszta chakrankkal, s összeköttetésben lenni egy olyan tárggyal, melyet korábban megérintettünk, megjelöltünk a chakrankkal. A fonál segítségével képesek vagyunk bizonyos határok között mozgatni az adott eszközt, legyen az egy szerszám, faléc, vagy épp egy fegyver.

…

A homok szemcséi között valami figyelte az iwagakureieket. S ezt érezte is egyikük. Azonban még most sem látta azt, amit keresett. Hogy pontosan mi is lehetett az? maga sem tudja. Csupán azt, hogy nincsenek egyedül.

- Induljunk. – parancsolta, majd délnek fordulva kezdtek sétálni a homokvölgy mellett. Ekkor a vezetőnek vélt tag ismét megfordult, majd hátrébb ugrott. A másik chunnin nem volt oly gyors, mint társa, s csupán egy szürkés valamit látott kiugrani a homokból, s egyenesen mellkasát véve célba, átdöfte. Csak ekkor látta, hogy egy tanto volt az, melynek végéből, a homokszemcsék miatt látható, vékony fonál köti össze a fegyvert a homok távolabbi pontjával.

A férfi lassan rogyott térdére a homokban, majd vérző mellkassal eldőlt. Másikuk azonban szintúgy észrevette a fonalat, s kardjával azonnal a forrása felé ugrott.

Abuso ekkor fedte csupán fel álcáját, s tört elő a homokból, hogy felvegye a harcot a férfi ellen. Egy tantot szorongatva kezében készült a csapásokra. A terepet volt ideje előkészíteni, így csupán várnia kellett a megfelelő pillanatra.

- A homok sok titkot rejt magában. – mondta mosolyogva, majd a kardjával hárította az ifjú csapásait. Ugyan az iwagakurei képzettebb volt, mégis, Abuso volt hazai pályán. Lépteivel némiképp odébb rugdalta a homokot, mintha valamiféle ceremóniára készülne, s körbe-körbe sétálva, várta az újabb pillanatot.

Az iwagakurei újra rohamozott, majd erőteljes léptekkel küzdötte le a távolságot kettejük között. Lábai mélyre süllyedtek a homokban, nehezen mozgott. Majd egyszer megakadt. Abuso szabad kezét ekkor teste mellé csapta. Az iwagakurei lába körüli drót összerándult, s kirántották a shinobi lábát, miután létrejött az újabb fonal. Az iwagakure a homokba esett, majd hirtelen sistergő hangra lett figyelmes. Megfordult, s látta, ahogy egy robbanójegyzet égett, a lábára kötözve.

A robbanás nagy mennyiségű homokot kavart fel, befedve Abuso földre bukó testét is. Végül kiemelkedett a homokból, s leporolta magát. Szemügyre vette a testet, melynek csupán a fele hevert vérben és homokban. Megfordult, ám ekkor hirtelen egy nagyobb ütés érte az arcát.

- Nem gondoltam, hogy egy gennin ennyi problémát okozhat. Szívósabbak vagytok, mint gondoltam. De ez lényegtelen – mondta egy eddig idegen férfi. Abuso hátára feküdt, majd feltámaszkodott a homokban. Ekkor vette csupán szemügyre a férfit. A chunninokétól eltérő, barna mellényt viselt, s nagy, buzogányszerű fegyvert a hátán. Iwagakure fejpántja villant fel a napban.

- Úgy tűnik, hogy az alkuban néhánnyal kevesebb gennint fogunk visszaszolgáltatni a Kazekgaenak. Már ha elfogadja a javaslatainkat. Dicséretre méltóan öltél meg két emberem, azonban – ekkor a férfi fél kézzel maga elé emelte súlyos fegyverét. Már a látványa is lesokkolta a sunagakurei genint, ki vérző szájjal feküdt a homokban.

- Most véget ér a játszadozás. – lendíti meg fegyverét, majd erőset csap a fiú felé. Abuso épp, hogy odébb tudott gurulni a homokban, majd ekkor újabb csapás érkezett. Jó néhány métert gurult odébb a fiú, mire képes volt egy maréknyi homokkal elvakítani egy kis időre háborgó ellenfelét. A férfi szabad kezével próbálta kitörölni a szemébe került homokot, ez idő alatt Abuso ismét két lábára állt, s felkészült a dühöngő férfi újabb támadására. A homoktól elvakítva rohamozta meg ismét a fiút, s nagyot lendített deréktájt a buzogánnyal, megpróbálta kettétörni a fiút. Abuso hátra bukfencezett, majd a magasba szökkent. Ugyan a fegyver csapásától elmenekült, szökkenése közben a férfi megragadta a nyakánál fogva, s a talajtól jó harminc centire elemelte őt. Abuso a torka felé nyúlt, fuldokló hangot adva.

- Elegem van a játékból kölyök. Most… - mondta, mikor szemei a fiú kezére lettek figyelmesek. Néhány dudor kezdett mozogni a kézfejében, melyek vészesen közeledtek a torkot fogva tartó ujjak felé. A férfi ugyan elengedte Abusot, mégis, néhány dudor elkezdett az ő kezében kutakodva, furakodva mászni. Kunaihoz nyúlt, majd a penge élével beleszúrt a dudorba. Úgy tűnik, láthatott már efféle bogarat.

- Azt hiszed, csak te ismered a sivatag titkait? Épp elég időt töltöttem a sivatagotokban, hogy lássak ezt azt. Lássam, ahogy az éjjelek és a nappalok teremtményei felmorzsolják csapataimat. Ahogy a homok elragadja az embereim. Azt hiszed, hogy egy nagyobb bogárral megrémíthetsz, fiú? – kérdezte, miközben ujjával a leszúrt bogarat kihúzta a sebből, majd összenyomva, a földre hajította.

- Azt hiszed, képes vagy megállítani egyetlen bogárral?

- Nincs egyedül? - mondta Abuso. A férfi ekkor a földre tekintett, oda, ahova a szétnyomott és megölt bogarat ejtette, ekkor látta, ahogy lábai körül megmozdult a homok.

Skarabeuszok egész raja emelkedik ki a homokból, s megkezdik a férfi elfogását. A lábán, felszínen és a bőre alatt egyidejűleg kúsztak felfelé, apró harapásaikkal éles fájdalmat okozva, s minden egyes harapásukkal fogyasztva a test chakraját. A férfi kiáltásait talán az oázisnál is hallhatták, már ha volt ott valaki. A bogárhad igen gyorsan burkolta teljesen körbe a férfit, majd nem hagytak belőle sem mást, mint csontokat és ruhadarabokat. A férfiugyan próbált menekülni, a bogarak azonban belülről és kívülről, szinte egyszerre falták őt fel. A bogarak végül ismét rendezetten álltak fel, a legelején Abuso bogara, mely most ismét a fiúhoz közeledett. A raj követte őt. Abuso pedig a földre emelte kezét, utat engedve a bogárnak és rajának, melyek egytől egyig, a fiú testébe fészkelték be magukat. Abuso ezután felkelt, majd elvette a férfinál található kulacsot, majd sebesen elindult, hogy dél irányából, elérje a lehető leggyorsabban az oázist. Társai már biztosan elérték, így itt az idő, hogy sietve utolérhesse őket.

Az oázis két órányira volt a temetőtől, régen ez a víz volt az istenek tava, a víz, melynek egyetlen kortya is teljesen megtisztította a leendő istenek lelkét. A homokhasználók eme vízből merítettek erőt a legendák szerint, ám mára bebizonyosodott, hogy ez is a múlt mítosza csupán. A gennin megpillantotta a pálmákkal körbevett, sziklákkal díszített, hatalmas tavat a dűnék között. Mikor odaért, társait kezdte felkutatni, ám különös mód nem talált senkit. A tó vizéből merített a kulacsába, majd jóízűen kortyolt bele. Megtörölte arcát a vízben, majd körbesétálta. Senkit sem talált, mikor is hirtelen megremegett alatta a föld, és éles dárdák nőttek ki a homokból, körbezárva feje felett. Csapdába esett.

- Hát megvan végre az utolsó gennin is. nem hittem volna, hogy sikerül megölnöd Amekot. – mondta a földből előbukkanó férfi, mire két másik ugrott le a fák lombjairól, majd megközelítették a gennint. – Tegyétek a többi mellé. – A két férfi ekkor megkötözte, teljesen gúzsba kötötte megannyi dróttal Abusot, majd elvonszolták a dűnék mögötti területre, ahol megannyi gennin raboskodott nagyobb kőtömbökbe zárva. Néhány sunagakurei chunnin és jounin is fogolyként volt bezárva. Abusot az egyik nagyobb gyűjtőbe dobták, majd a férfi előre sétált.

- Épp időben, Kazekage-sama. Kezdjünk is neki. – mondta összecsapva tenyereit a felé tartó férfinak. Sunagakure vezetője elé papírt adtak, hogy hitelesítse a háborús következményekből eredendő anyagi kötelességeket. A kazekage végignézett emberei meggyötört arcán.

- Ugye tudja, ha nem fogadja el, nem lesz új generációja az országának, Kazekage-sama. Ajánlom, hogy írja alá. Az ő…érdekükben.

A háborút Konoha és szövetségesei nyerték, Iwagakure pedig a környező országokból próbálta megtéríteni veszteségeinek nagyobb részét. Sunagakure sokszor volt már célpontja a Föld országának, s most ismét az ő kenyerükön akarnak élni. Abuso azonban nem tudott mit tenni, az ellenség túlságosan is nagy túlerővel rendelkezett, váratlanul csaptak le a békésnek hitt vizsgán.

A foglyokat elengedték, megtartva szavukat. Senkinek sem esik bántódása, ha a Kazekage aláírja a papírokat. S ő így is tett. Népével együtt tért vissza a faluba, megóvva őket…a haláltól. A genineket chunniná nevezték ki, mert túlélték a sivatagot és az Iwagakurei árulást. Azonban Sunagakure nem felejt.

…

Évek teltek el a vizsga óta, ez idő alatt Abuso és csapata egyre több feladatot kaptak, különböző levelek és személyek szállítása és kísérete a sivatagon keresztül. Kevesen ismerték annyira a sivatagot, mint Abuso és csapata. Mesterével közösen feloldották elemüket, méghozzá úgy, hogy a sensei különböző, chakrara érzékeny papírokat osztott körbe. Miután mindenki megkapta a sajátját, chakrat kellett koncentrálni a lapba. Mikor Abuson volt a sor, chakrat koncentrált a papírosba, mire az középen elszakadt és kettészelődött. Abuso kissé félne ugrott hátra, ám senseie elmagyarázta, a papír kettévágása azt jelenti, a fiút a nyugodalmas, mégis állandó mozgásban lévő Szél elem beállítottságú, azaz Fuuton chakraval rendelkezik. Abuso egyre többet töltött a városon kívül, mintsem a négy fal között. Szél elemű chakrajának köszönhetően képes felkavarni a homokot egy kis területen, ezzel elrejtve a homokba bogarait, kiknek az évek alatt igen csak megnőtt a raja. A skarabeuszok szinte tökéletes otthonra leltek a shinobi testében, s Abuso is nagy hasznukat veszi, így a szimbiózis úgy tűnt, örökre megváltoztatta a fiú életét. Sokat köszönhetett a bogaraknak, amióta testébe fészkeltek.

A küldetései alatt beleszeretett Ichibe, kiért sokszor szállt versenybe bátyjával, végül sikerült elrabolnia a lány szívét.

…

Robbanás rázta meg az éjszakát. majd egy újabb és újabb. A detonációk a városban aktiválódtak, s megannyi házat romboltak le. A lakosság nagy része azonban ablakukhoz rohantak, volt, aki az utcára is kimerészkedett. Mégis ki támadhatta meg szeretett városukat?

Abuso is kilépett a házból, melybe három éve költözött Ichivel. A kunoichi bennmaradt, s kérlelte férjét, ne hagyja el az épületet, veszélyes odakinn. Abuso azonban túlságosan is féltette otthonát, s furdalta a kíváncsiság.

Az utakon homok futott végig, mely csak egyetlen dolgot jelentett. Garra, az ötödik Kazekage már itt van, hogy megóvhassa városát. Apja nyomdokaiba lépett, s miután őt megölték és Otogakure oly lépésre kényszerítette, melyben konoha lerohanása szerepelt, a fiú visszatért és sikerült megbocsátást nyernie. Évek alatt tudta a nép elfelejteni a démont, ki megannyi álmatlan éjszakát okozott számukra, ám tudták, hogy Gaara jóra fogja használni erejét. Ami meg is látszott.

Az utcákon végigfutó homok egy ismeretlent vettek célba, ki a házsorok között repkedett valami hatalmas, fehér madárszerű objektumon. Gaara üldözőbe vette a támadót, majd végül , szinte a Shukaku erejét is felhasználva, megóvta a várost egy hatalmas bombától. A zuhanó halál fütyülő hangja rémületet okozott az emberek szívében, voltak kik imádkoztak, voltak, akik egyszerűen megálltak és tehetetlenül nézték végig utolsó perceiket. Ám a Kazekage egy hatalmas homokfalat húzva a bomba és a város közé, végül megakadályozta a tömegirtást. A legyengült kaget elfogták és magukkal vitte a két, későbbi információkból kiderült, Akatsukis tag, egyikük a Vörös homok Skorpiója néven ismerté vált Sasori, kinek bábjai vörösre festették a sivatagot, mielőtt elhagyta volna a falut. A harmadik kazekage eltűnésének ügyében is felröppent a neve, ám konkrét bizonyítékot eddig nem tudtak ellene felhozni.

- Hadd menjünk veled, Kankuro – kérvényezte az egyik shinobi, mikor felállt a városi őrség önkéntes tagjaiból álló csoport, ám a Kazekage bátya egyedül kívánta elfogni az ellent. S ez majdnem saját életébe került. Azon a napon a városnak ismét bebizonyították, hogy nem áll készen egy nagyobb erejű támadásra. Hiába a korábbi vezető oktatási reformjai, sunagakure talán sohasem lehet olyan erős, hogy megfékezze saját pusztulását. Mint az később kiderült, a másik Akatsukis tag, Deidara, Iwagakure no Sato szökött shinobija, robbanásszakértő és terrorista.

- Hát Iwagakure csak ilyen fattyakat szar a földre? – mérgelődött Abuso, mikor a kórházban meglátogatta Kankurot. A bábhasználó, képességeivel, kiérdemelte a falu bizalmát, a kazekage idősebb fiaként pedig sokuknak példaképévé vált a fiú. Abuso állítása szerint jobb vezető válhatott volna belőle, mint Gaaraból. Annak ellenére is, hogy Gaara az élete árán óvta meg a várost.

Gaarat konohai segítséggel kiszabadították az Akatsuki fogságából, s a falu bölcse, Chiyo önfeláldozásával, újjáéleszthették a Shukakutól megszabadított Kaget, s visszatérhetett a faluba, hogy irányíthassa és tovább védhesse.

Huszonöt éve annak, hogy Abuso a Szél országának városába felsírt először, most egy új gyermekhang törte meg a csendet az aprócska házban. Ichi gyereket várt, s végre eljött a nagy nap, hogy a család újabb taggal bővüljön. Abuso életének legboldogabb napját élte akkor. Kezeibe véve a csöppséget, a magasba emelte.

- Egy napon épp oly nagy és erős leszel, mint az apád és az ő apja – mosolygott az apró Bao-ra.Nem is lehetett volna boldogabb az élete. Az évek óta tartó béke segített Sunagakurenak újjáépülni, és fejleszteni a városukat. Kórházaik sokkalta fejlettebbek voltak, mint régen, ezzel javulva az egészségügy, a lakosság száma drasztikusan kezdett el nőni. Abuso boldog volt a Homokban rejtett faluban. Az apró csöppség sok változást hozott mindkettejük életébe. Ichi leginkább otthon vállalt munkát, hogy a gyermek mellett maradhasson, míg Abuso egyre több feladatot vállalt el, hogy eltarthassa kis családját. Ichi helyére egy új tag került a csapatba, ki medikus képességeivel ugyan tudta helyettesíteni a lány távozását, pótolni teljes egészében azonban képtelen volt.

Senseiük, mintha megérezte volna a vihar előtti csendet, új képességek elsajátításába kezdett a csapattal. Többnapos, a sivatagban zajló edzéseknek köszönhetően Abuso képes volt némi szélchakrat felhasználva különböző méretű és erősségű fegyvereket és pajzsokat alakítani a homok szemcséiből, mely újabb lehetőséget adott az ifjúnak. A homokfegyverek előnye az volt, hogy mindig megvolt a kellő alap, melyből létre tudták hozni eszközeiket. A technikát a csapat mind a három tagjának megmutatta. Abuso testvére két ívelt pengét hozott létre a technika segítségével, míg az új lány nagy méretű pajzsot, mely mögé leguggolva, védve volt a különböző támadások elől, amíg ő a gyógyító technikáit alkalmazhatja. Abuso sokkalta jobban szerette a kifinomultabb, mégis ritkább fegyverek forgatását, ezért is ragaszkodott a naginatak felépítéséhez. A hosszas botok könnyedén távol tarthatták az ellent, biztos távolságon kívül. Talán ez a fegyver illet leginkább személyiségéhez. A homokból először egy rövid Bot, majd egyre több gyakorlással képes volt meghosszabbítani a nyelet, végét pedig megélezni a chakra segítségével, így alkotva meg a naginatat. Habár a békeidők alatt szerencsére nem kellett alkalmaznia élesben a fegyvert, a sivatagban mindig találhatnak kósza rablókat, vagy épp egy-egy messzire került lényt, például óriásskorpiót vagy épp mérges kígyókkal, így a távolsági fegyver mindig is kapóra jött a fiú számára.

Ahogy Bao cseperedett, úgy a lakás, ahol éltek, egyre szűkösebbé vált. Végül a város szívébe költöztek át, egy nagyobb épületbe, gyönyörű kilátással a kapura, és a mögötte táruló sivatagra. Aki a homokban nő fel, annak a kopár sivatag jelentheti a világ legcsodálatosabb dolgát.

…

A városban több helyen is megszólaltak a szirénák, jelezve a lakosságnak, hogy támadás érte a várost. Abuso kisietett a ház elé, majd látta, ahogy a kapu füstben áll. Sunagakurei csapatok sorai környékezték meg a bejáratot, felkészülve az ellenséges támadásra. Az átfutó katonák egyike azt a tájékoztatást adta, hogy Iwagakure kirobbantotta a negyedik Háborút, és seregével felsorakozott a város előtt. Gaara és Temari már a kapuknál vannak, hogy feltartóztathassák őket, ám minden harcképes shinobira szükségük van. Abuso felöltött chunnin mellényét, majd fejpántját homlokára erősítette. Kar és lábvértjét szorosra kötötte, majd elhelyezte fegyvereit a megfelelő helyén a ruházatnak. Kilépve az ajtón épp egy újabb osztagot pillantott meg, akik a kapuk felé igyekeztek. becsatlakozott, majd miután még egyszer rápillantott feleségére és az alig négy éves fiára, könnyes szemmel indult a bejárat felé.

Az iwagakurei haderő túlerőben volt, méghozzá többszörösen, s nem egy kirigakurei fejpántot viselő is felbukkant soraik között. Abusot a bejárat mögé vezényelték, kiknek feladata az esetlegesen betörő ellenek feltartóztatása volt a szorosokon belül. Az osztagot hátrébb hívták, a szoroson belülre, a város főútjára. Ekkor rázta meg a hatalmas robbanás minden sunagakurei szívét. A robbanás, mely a város közepéből érkezett, mindenki figyelmét odaterelte. Abuso látta, ahogy az ő házuk is hatalmas füstbe száll, majd óriási darabokban robban szét. A város újabb és újabb robbantások után nagy részben elpusztult, a civil áldozatok száma pedig ezzel drasztikusan nőttek. Végül a kaput áttörő ellenség betört a szűk folyosón és elárasztotta az egész várost. A porban és füstben harcolók közül ugyan sokan estek a homokba, s színezték az egykori városból megmaradt földet vörössé, sunagakure elveszítette a csatát.

A megmaradt shinobik nagy része időhúzás céljából harcolt már csupán, életük árán is húzva az időt a civileknek, akik a katakombákon keresztül, elmenekülhetnek az óvóhely felé. Sok shinobit fogtak el élve, s még többet öltek meg a helyszínen Iwagakure katonái.

Abusot még négy másik társával együtt tereltek az egykori kiképzőterep romjai felé, hogy láncra verve, fogolytáborokba szállíthassák őket. Díszes ruházatú iwagakurei sétált végig a terepen, végignézve az elbukottak szemein. Pillantása megakadt Abuson, ki miután végigmérte a férfit, láthatta, hogy lábait fából és fémekből összeszerelt implantátum helyettesítette. Ekkor eszmélt rá, ki is az valójában. A férfi is felismerte a fiút.

- Őt zárjátok külön cellába. Gondoskodjatok róla, hogy ne aludhasson egy percig sem.

Abusot aznap háromszor verte meg négy-öt, nagyobb termetű shinobi. megtörni azonban nem tudták. Talán nem is lehetett már mivel megtörni. A városa elesett. Népének nagy részét lemészárolták. A felesége és a gyermeke talán halott. Ő pedig egy fogolytáborban rohad élete végéig, s minden nap arra fog gondolni, hogy nem volt elég erős.

A táborban töltött napok hetekbe, majd hónapokba váltott át. Abusot nap, mint nap megverték legalább kétszer. Mármint étkezésekként. Legalábbis amikor kapott. Volt, hogy csak verést kapott azonban. Kegyetlen, embertelen sorsa volt. Minden egyes nap meglátogatta őt az a férfi, ki miatta veszítette el mind a két lábát. A küldetés egyetlen túlélőjeként úgy tűnik, jouninná léptették elő, s fontosabb szerep jutott a város elfoglalásában is. A műlábú shinobi Zaubi tábornok néven került Abuso elsődleges célpontjává saját halállistáján, melyre napról napra csak erősebben véste fel képzeletében a nevét.

Egy napon a tábort rendkívül kevés őr védelmezte, a tábornok sem volt jelen, mikor a megmaradt sunagakureiekből kovácsolt csapatok egyike rálelt a fogolytáborra. Csendesen ölték meg az őröket, majd kiszabadították a benn lévő hat rabot, kikből kettőnek azonnali orvosi ellátásra volt szüksége. Abusoék csapata talána véletlennek köszönhetően, de egyidejűleg indították el a hetek óta tervezett szökésüket. Az egyik cellába siető őrt leütötték és elvéve fegyverét kirontottak az irodába. Kitörték az Abuso testét fogva tartó, vízzel teli üveget, melyben ülnie kellett, s csupán a feje lógott ki. Ez volt az egyetlen megoldás a skarabeuszok visszatartásához. Miután a chunnin kiszabadult, a megmaradt őrségre ráeresztette a bogarak raját, melyek néhány perc alatt felfalták az őrök chakrajukat. Ekkor léptek be a sunagakurei mentőakció tagjai, s segítették ki a rászorultakat. Abuso néhány tekercset emelt el az asztaltól, azokat, melyek Zaubi tábornok tulajdonát képviselték. Köztük egy listával a Sunagakurei ostrom főbb résztvevőinek listáját.

Öt hónap után Abuso újra láthatta hazájának asszonyait és harcosait, a megmaradt városiak egy kisebb faluba telepedtek le, Takigakurei védelmezőkkel együtt. A Tűz szövetsége ellenlépéseket tervezett már ugyan, Abuso szerint azonban a politikusok és a vezetők csak az időt húzzák, s ez nap mint nap ártatlanok életébe kerül. Azonban mégis, ami a legjobban fájt számára, hogy sem Ichit, sem Baot nem találta a túlélők között. Senki sem tudta megerősíteni a nő és a kisgyerek csatlakozását egyik karavánnál sem. Abusot ekkor öntötte el a méreg teljesen.

- Egy napon Iwagakuret is eléri a sors. Ilyen szörnyűségek után… - kezdett bele egy nő, mikor a fiú Ichiről kérdezte.

- Ne beszéljen nekem Iwaga… - mondta, mire jobb keze irányíthatatlan remegésbe kezdett. Nem volt képes leállítani azt, csupán miután a n ő megfogva vállait leültette, s kérte, koncentráljon másra. A remegés valahányszor előjön, amikor a Föld országának városának neve szóba kerül.

Abuso végül úgy döntött, visszatér az országba, s felkeresi az elmenekült túlélőket a sivatagban. Egy napon pedig…talán lesz esélyük visszavágni, és kiszabadítani a Kazekaget, valamint bosszút állni a Föld országán, amiért elvették Sunagakuretól az életet és a jövőt.

Abuso pedig a sivatagba menekült, hiszen az maradt számára az egyetlen, amit hazájának hívhat. Szent feladatául vette, hogy felkutatja a sivatagban elveszett shinobikat, és bosszút áll iwagakuren, s azon tábornokokon, akiknek neve szerepel zaubi listáján. Hónapok óta járja a sivatagot vándorként, éjszakánként halott állatok koponyájába bújtatva fejét, némi kaktuszlé elfogyasztása után, spirituálisan felkészül a következő napra. Hónapok óta él a sivatagban termő növényeken és az ott élő állatokon. Számára a homok jelenti az egyetlen biztos talajt. Elméje némiképp megzavarodott a magánytól és a melegben, mélyen belül azonban pontosan tudja, ki is volt ő valójában.

…

Nem is olyan rég, hogy, egy hatfős iwagakurei erősítéssel kísért, tucatnyi sunagakurei rabot szabadított ki egy idegen. Az egyetlen túlélő elmondása szerint az idegen a homokban várt rájuk, majd az apró szemekből hirtelen fegyvert hozott létre és elkezdte egyesével levágni az osztag embereit. A kiszabaduló sunagakureiek saját kezükkel rontottak a katonákra öklükkel addig verve őket, míg életüket nem vesztették. Ő volt az egyetlen, aki képes volt elrohanni, talán nem véletlenül. Az idegent olyan 180 és 190 centiméter magasság közé saccolta, testének egész felületét homokszínű rongyokkal volt befáslizva. Arcát egy halott tehén koponyája takarta. Elemzései alapján harcmodora nyers és hatásos, a homokot alkalmazza fegyverként. Harci morálja nem romlott még akkor sem, mikor az egyik katona sebet ejtett a derekán egy katana segítségével. Igazi vadállat, aki a semmiből bukkan elő. Majd a tábornok újabb értesüléseket hallott hasonló esetekről. Habár Zaubi sejti, ki is állhat az események mögött, a fiú nevét sohasem jegyezte meg, így felvette ő is a katonái által használt nevet. Xil, a sivatag démona.

**Yonmare Abuso** Csüt. Jún. 16 2016, 00:26

Gommen, csak nem fért egy hozzászólásra minden, így az adatlapi részt ide tenném be:

Eredeti Név: Yonmare Abuso
Felvett Név: Xil, a Homok démona
Ország: Sunagakure no Sato
Rang: Chunnin
Kor: 29
Nem: Férfi

Kinézet: Magas, vékonyabb, testét megedzették az évek. Haja eredetileg dús barna tincsekben lógott, míg a homok ki nem koptatta. Szeme gesztenyebarna, mely megannyiszor csillogott már a vakító napsütésben. Általában rongyokkal tekeri körbe magát, hogy védhesse testét a naptól, gyakran arcát is körbefedi néhány sállal.
Jellem: Egykoron dicső családapa volt, mostanra azonban egy megtört férfi maradt csupán, akit a sivatag nevelt és tanított. A megpróbáltatások, különböző fogolytáborokban töltött ideje alatt, s családjának elveszítése után nem maradt más belőle, mint egy bosszúszomjas férfi, aki egykor elégtételt vehet életének elpusztítóin, s ismét felvirágoztathatja szeretett hazáját. Oly sok mindenkit veszített már el, hogy inkább keresi a magányt, mint sem a társaságot, míg nem érzi úgy, hogy képes lenne megóvni mindenkit, aki fontos a számára.
Speciális megnyilvánulások: Megannyi megpróbáltatás és kínzáson túl teste néhol önmagától, reflexszerűen lép adott helyzetekben:
- Remegő kéz: jobb keze önmagától remegésbe kezd, ha elhangzik Iwagakure no Sato neve.
- Tikkelés: Szemei erős rángani kezdenek, mikor a háborúval kapcsolatos beszélgetésbe elegyedik.
- Dühkitörés: Hirtelen haragúvá válik, ha családja kerül szóba.

Felszerelés:
- 1 Bo - hátán
- 2 Tanto - derekán
- 10 Senbon
- 10 Makibishi
- 10 Robbanójegyzet
- 10 m drót
- 5 füstbomba
- 1 doboz energiatabletta

Ruházat:
- Szürkés kabát és nadrág
- Alkar – és lábvért
- Homokszínű kendők és rongyok
- Barnás utazóköpeny
- Állati koponya

Skaraichu
A Skarabeuszok tenyérméretű bogarak, melyek a sivatag elfeledett temetkezési helyein találhatóak. Ősi szertartásokon alkalmazták őket, mikor is egy vagyonosabb személy meghalt, s elindult a második úton, melynek végén belépést nyerhetett a túlvilágra, ezen bogarakat alkalmazták, hogy a testbe mászva, folyamatosan mozgatva a chakrat, ki és beszívva azt, valamint különleges balzsamok és fátylak felhasználásával, megtartották a testet, míg a lelke el nem jutott a túlvilágra. A bogarak képesek bekúszni az emberi bőrbe, s annak chakrajával táplálkozni. Méretükből kifolyólag egy raj sokkalta kevesebb taggal bír, mint például a konohában honosított rovarok, ám számuk így is elég nagy. Ugyan vannak röpképes egyedek a rajban, mégis inkább a homokba ásva közlekednek. Nőstény tagjuk képes különleges anyagot árasztani magából, melyre a hím tagjai a fajnak igen csak nagy távolságokból is felfigyelnek. Nagyobb rajba tömörülve képesek igen csak nagy méretű lényt is teljesen körbefogni és percek alatt eltüntetni.

Elsődleges elem: Fuuton

Előtörténetben megismert technikák:
- Akadémiai technikák
- Shoushuuha // Emelkedő penge manipuláció /alapképesség/
- Nawanuke no jutsu // Szabaduló technika /alapképesség/
- Kikaichuu no jutsu // Bogárirányító technika /pályázandó ismeret/
Ez a Ninjutsu az Aburame klán titkos technikája. A klántagokba születésük után különleges rovarokat ültetnek be. Ezek az ízeltlábúak a Ninja chakrájából táplálkoznak cserébe a gazdatest minden parancsát, teljesítik.
Típus: Támadó/Védekező
Szint: C
Chakraszint: -

- Yajiri // Raj
Ennek a technikának a segítségével tudjuk rajba rendezni a bogarakat a nagyobb erejű támadások előtt. Remek kiegészítő Jutsu.
Chakraszint: 130

- Saganken // Homokfegyver
A technikával a ninja képes a homokból bizonyos fegyverek és védelmi eszközök létrehozására. Pajzs, Kalapács, Kard és hasonlók.
Típus: Kiegészítő
Besorolás: C
Chakraszint: 200

Jiraiya Pént. Jún. 24 2016, 13:37

Az Előtörténet elbírálás alatt, kérlek várj addig, amíg a Ninja Tanács meghozza a döntését!

**Senju Tobirama** Csüt. Júl. 14 2016, 00:34

Üdv!
Nagyon tetszett az iromány, és elég érdekes, jó karakter ötletről beszélünk. Ez a börtönt megjárt, suna hívő nagyon tetszik. Ellenőrzésre is kerítettem az ET-t és az értékelés a következő:
Ch: 250
TJP: 20 (mivel a sivatagi önfenttartó lét eléggé kiedzi az embert)
+ a listát megkaphatod a nevekkel
3000 Ryo

Technikáid elfogadom, használhatod a bogarakat, viszont további ajándék technikát nem adhatok. Írj adatlapot és kezdheted a játékot!

Ajánlott tartalom

Yonmare Abuso

Yonmare Abuso

Yonmaru Abuso

Re: Yonmare Abuso

Re: Yonmare Abuso

Re: Yonmare Abuso