Hőforrás

**Shikoku Naoki** Csüt. Ápr. 01 2010, 22:00

A terület hírnevének alapja, a Gőz országának egyik hőforrása.

**Uchiha Kagami** Kedd Nov. 01 2022, 01:22

/Első elem feloldása képzés/

Résztvevők:

- Ginoo Yukizaki

- Nashimaru Hina

- Senshi Jakotsu

- Sakurai Benjiro

- Minoro Izumi

- Ahhoz, hogy rejtekünk hasznára válhassatok a későbbiekben, hogy fejlesszétek magatokat és kiváló shinobik lehessetek, a tudásotok bővítésre szorul. Itt az ideje annak, hogy képesek legyetek használni a bennetek szunnyadó elemi erőt. Legyetek bár akadémisták, geninek vagy éppen chuuninok, képességek tárháza fog megnyílni előttetek azzal, hogy feloldjátok az elemi chakrátokat - majdhogynem szavakra pontosa ezt kaptátok meg mindannyian az eligazítótoktól, talán egyikőtöket kivéve, akit a szerzetesrend küldött el erre. De a beszéd szinte minden ügyeletes jounintól vagy épp faluvezetőtől, netán sensei-től így hangzott el, persze más-más körítéssel. A lényeg azonban ugyanaz volt: el kellett utaznotok a Gőz Országába a parancsok értelmében és részt vennetek egy, az első elemeteket feloldó képzésen. Egyeseknek ez már-már égető szükség volt, megint másoknak egy hatalmas fejlődési lehetőség az akadémiai tanulmányaikhoz, vagy épp a dédelgetett Chuunin rang megszerzéséhez. Mindenesetre fel kellett, hogy kerekedjetek és kísérőitekkel elindulnotok egy olyan képzésre, melyet tán a háború óta nem látott a világ. Eddig a falvak megoldották a saját berkeiken belül, de a Gőz Országa előállt azzal, hogy megrendezi a képzést a béke jegyében. Tán nem is a béke... hanem a hidegháború egyik eseménye volt ez is. Hiszen az ellenséges, de még a barátságos rejtekek is itt tudták felmérni a másik tudását, itt tudtak "hivatalosan kémkedni", vagy éppen eltántorítani a másikat attól, hogy hátsó szándékú gondolatok fogalmazódjanak meg benne. A rejtett fegyverkezéshez tartozott ez is, mint sok minden más.

Egyesek számára az út hosszú, másoknak rövidebb volt, de végtére is ideértetek az esti órákban. Még a határon megállítottak benneteket, hogy hol van az útleveletek, de ennél több nem történt, miután mindenki deklarálta, hogy a képzésre érkezett, az illetékes hatóságok egy bólintást követően mindenkit továbbengedtek. Yugakure no Sato felé érdekes módon senkit sem tereltek, mindenki egyenesen a Gőz Országának volt rejtett falván túli hőforrás mellé lett küldve. A képzésnek otthont adó terület önmagában is nagy volt, azonban érezhetően a terület inkább üdülőközpont, mintsem egy kiképzőterep sajátosságait viselte magán. A fürdőt és gőzforrást egy háromszintes, fából és kőből készült épület vette körbe, cégére szerint a Kaito Szállóhálózathoz tartozott. Bármelyikőtök rákérdezett, akkor a helyiek elmondták, hogy Yugakure no Sato-n belül az öreg Kaito egy egyszeri kocsmából indította ki hálózatát, mely előbb fogadó lett, aztán fürdőház és végül országszerte hét fürdőt, nyolc szállófürdőt, három szállót és hat italkimérdét tudhatott a tulajdonában. Mindez pedig állítólag egy pár évvel ezelőtti eseménynek köszönhető, ahol a legnagyobb riválisa megpróbálta besározni a nevét, de egy messzi földről származó shinobi csapat megmentette a jó hírét. Mindenesetre, ma nem láttatok szállóvendégeket és fürdőzőket.

A fürdőszálló kapujában shinobik fogadtak benneteket. A pletykák tehát igaznak bizonyultak, ugyanis ezek a shinobik és kunoichik Yugakure no Sato fejpántját viselték magukon és Konoháéra hajazó, de szabásban és színben attól eltérő taktikai mellényt. Valóban újraindult ezek szerint a helyi shinobi képzés. Egyenruhájuk világosszürke színben játszott, míg taktikai mellényük sötétlila árnyalatot vetített. Arcukon nem látszott semmilyen ellenszenves érzelem, mosolyogva fogadtak benneteket attól függetlenül, hogy ki honnan jött. Mindenkit betereltek a nagy étkezőterembe, ahol felszolgálók hada sürgött körülöttetek és tálaltak ízletes fogásokat. Főleg natto babot, sushit, miso leveseket és rament, attól függően, hogy ki-mit kért a rögtönzöttnek látszó étlapról. Amint mindannyian bent voltatok és hasatok is megtelt, kristálytiszta hűs forrásvizet szolgáltak fel. Ekkor lépett elő oldalról egy helyi kunoichi; még mindig furcsa volt egyeseknek, hogy emberek helyi fejpántot és egyenruhát viselnek. A háború tette volna? Miért kezdett el Yugakure no Sato fegyverkezni? Mi céljuk volt ezzel? Megannyi kérdés és semmi válasz.

- Üdvözlök mindenkit, Miyazato Chiyuri vagyok - emelte fel poharát. - Üdvözlök mindenkit a háborút követő első nemzetközi képzésen. Mint azt egyesek észrevehették, Yugakure no Sato újfent az egy rejtek, egy falu útjára lépett és ennek megfelelően bátorkodtunk megrendezni ezt az eseményt. Hiszek abban, hogy sokat tanulhatunk egymástól és magunkról is az elkövetkezendő egy hétben. Mindenkinek kívánom, hogy találja meg önmagát, lépjen túl a saját korlátain és legyen erősebb, mint tegnap. Legyen erősebb korábbi énjénél, haladja meg a saját szintjét és mire elmegy innen, úgy érezze, hogy megtanult valamit. Nem csak az első elem feloldásáról lesz most szó.... hanem arról, amit egymástól sajátíthatunk el. Toleranciát, együttélést és gondolkodásmódot. Mert érkezzünk bár korábbi ellenséges nemzetektől, esetleg szövetségesektől, mindannyian emberek vagyunk, akiknek meg kell tanulnia a másikkal együtt élni, amikor azt úgy hozza a sors. Ez pedig egy kiváló alkalom lesz arra, hogy erról tanúbizonyságot tegyünk. Nem szaporítanám sokáig a szót, a nemzetközi képzés a holnapi napon, az éjféltől számított hetedik órában fog kezdődni, a forrás mögötti területen. Kaito-ossan - mutat mellette egy idősődő, szakállas férfira - volt olyan jólelkű, hogy felajánlotta az elkövetkezendő egy hétre üdülőjét az ide érkező shinobik és kunoichik számára. Számotokra személy szerint ez nem jelent plusz kiadást és terhet, a napi háromszori étkezés és a szállás biztosított. Sok sikert mindenkinek!

Ezzel Chiyuri-sensei be is fejezte "beszédét". Az idő a továbbiakban ismerkedéssel és beszélgetéssel telt el, de hamarost ütött az óra az alváshoz, hiszen mindenkinek ki kellett pihennie magát. Kétfős szobákba lettetek beosztva, lehetőség szerint a különböző nemzeteket nem vegyítve, elejét véve az esetleges villongásoknak. Mert bár az ellenkezőjéről szavaltak, jobb volt megelőzni a bajt. Az viszont biztos volt, hogy most mindenkire ráfért egy jó fürdővíz és egy kiadós alvás...

*

Elérkezett a másnap reggel és mindenkit összetereltek az étkezőteremben, ahol gyors natto babos és rizses reggelit követően mindenkit kivezényeltek közülete a forrás "mögé". Egy viszonylag sík területre, melyet pár mesterséges tó és egy domb tört csak meg. Chiyuri-sensei alakzatba állított benneteket és nagyjából húsz yugakurei shinobi állt körülöttetek. Mellette a sensei-ek. Kísérőitek oldalról figyelhették az eseményeket. - Eljött az idő. Fumimaro-sensei most mindenkinek ki fog osztani egy ilyet - emelt fel egy darab papírt. - Ebbe kell belevezetnetek a chakrátokat... így - koncentrált egy pillanatra és a papír hirtelen összeugrott. - Chakraérzékeny papír, amely az elsődleges elemi affinitás meghatározására szolgál. Akinél a villám a domináns, ott a papír úgy fog viselkedni, ahogy most nálam; akinél a tűz, annál felgyullad és elég; aki a víz felé mutat kötődést, nála vizes lesz; a föld eleműeknél elporlad, míg a szél elemű shinobiknál kettészelődik. Mindenki egyesével fogja megtenni ezt és ennek megfelelően osztjuk fel a csoportokat. A tűz csoportot Fumimaro-sensei vezeti, a víz csoportot Katsuyoshi-sensei, a szél csoportotKiyomori-sensei, a villám csoportot én magam, míg a föld csoportot Yukiko-sensei készíti fel. Hadd lássuk hát azokat a papírokat, gyerünk-gyerünk!

//A következő posztotokban arra kérlek benneteket, hogy reagáljátok le a helyzetet, fejtsétek ki a képzésre való elküldéseteket, nagyobb vonalakban az utatokat, a megérkezéskori gondolatait a karaktereknek, kitérve Yugakure no Sato újbóli shinobijaira, a kialakult helyzetre. A posztotok azzal érjen véget, hogy milyen elemű chakrát mutat számotokra a papír. Felhívom figyelmeteket, hogy a jelentkezéskor megadott elemetektől itt és most eltérhettek, amennyiben más elemet gondoltok mégis a karaktereknek, azonban az, amit itt fogtok most választani, többé nem megváltoztatható. Amint leírjátok, a karaktereteknek az lesz a feloldott eleme. Az elemi chakra meghatározásához a papír olyan 2-3-4 próbálkozást követően fog reagálni, aki B vagy afeletti szinten áll, annak adott esetben elsőre is mehet a dolog.

Határidő: 2022.11.06. 23:59

(bár még a hétfőre virradó éjszakán írhattok)

Szűk határidő, azonban a tényleges, nagyobb határidőt szeretném számotokra a tanulási poszthoz megadni számotokra, mivel a képzés e hónap 28-án zárul le. Ennek megfelelően pedig, a rá másnapra következő mesélői poszt után mindenkinek két hete lesz kidolgozni a tanulását és utána még egy hete megírni a zárót. Aki határidőig nem ír bármelyik körben, értelemszerűen kiesik a képzésből.//

**Ginoo Yukizaki** Kedd Nov. 01 2022, 04:53

Lehetőségek tárháza. Ginoo nem tudja mikor vált ilyen szkeptikussá, de valahogy nem tudja elhinni a hokage samának, hogy csak erről lenne szó. Egy rejtek, ami újra akar éledni most a háború szélén álló világban. Valami van a háttérben, de nem tudja mi. Viszont más feladatot nem kapott csak, hogy tanuljon. Ez egy teszt lenne? Van köze ahhoz, hogy utóbbi küldetése arra felé volt? Sok kérdés kavargott benne és ő nem egy kedves fogadtatást várt, ha majd megérkeznek. Ennek ellenére egy „Értettem.” kíséretében biccentett. Mivel más nem volt így távozott. Az új hokage teljesen más. Még így is, hogy nem látni az arcát, mert valamiért folyton maszkot hord, így se lengi körül az a gyilkos kisugárzás, mint Danzou samát. A bábmester bár tisztában van a kötelességeivel, de valahogy olyan fura volt ez a helyzet számára. Megélt már pár hokage váltást, de más ha az ő dolga meghalni azért az emberért aztán hirtelen valakire lecserélik. Kár is ilyesmiken gondolkozni. Otthon elkezdett pakolni az útra. Mivel ez nem volt titok így apjának elmondhatta, hogy hova fog eltűnni a következő pár napra. Ő lelkesebb volt a fiánál. Megígértette vele, hogy hoz haza valami szuvenírt és elmesél mindent. Aki, a Szél Országában született annak Konoha is egy paradicsom. A Gőz Országát pedig el se lehet képzelni. A másnapi gyülekezőnél látta, hogy nem egyedül fog utazni. Egy genin lesz az úti társa. Biccentett felé.
-Yukizaki.
Mutatkozott be. Valahogy a másik kék sálja nagyon zavarta a bábmestert, de nem szólt érte. Hivalkodónak gondolta. Egyébként, hacsak a fiú nem próbált ismerkedni ő nem szólt hozzá semmit. Akkor is nagyjából tőmondatokat, ha sikerült belőle kinyerni. Persze ha a másik kérdéssel fordult hozzá vagy segítséget kért valamiben, akkor Ginoo hajlandó volt részletes választ adni vagy segített csak ő nem épp a legjobb beszélgetőpartner. Ő az a fajta alak, akivel ha összefutsz este egy kihalt utcán vagy valami váróteremben mikor egyedül vagy, akkor borsódzik a hátad attól, ahogy bámul a dülledt szemeivel. Ránézésre, azt lehet belőle kinézni, hogy könyvtáros, de azon a raktári részen ahol nincs senki és csak egy villogó lámpa ad fényt. Vagy, hogy egy sorozatgyilkos, aki nőket rabol és a pincéjében tartja őket. Egyébiránt felszerelése alapján most egy átlagos chunin-nak tűnik. Fejpánt a homlokán, standard taktikai mellény, zöld ninja overáll, övtáska, combján, shurikentartó, hátán hátizsák, meg egy nagy tekercs. Kígyó bábja pedig övként a derekán. Akármilyen hangulatban is telt az út legalább biztonságban megérkeztek a határhoz. Ott se akadékoskodtak sokat. Engedték őket tovább. De nem a rejtett faluba. Valami üdülőrészhez irányították őket. Ahol már vártak rájuk. Valóban elkezdődött a fegyverkezés. Ginoo szótlanul figyelte a házigazdákat, a többi vendéget, a környezetüket és közben nem nagyon szólt semmit. Ennek ellenére az alapvető udvariassági formulákat tartotta. A köszöntést viszonozta és hagyta hadd tereljék. Az étkezőbe kerülve szerényen étkezett. Ha tudta olyan helyet választva ahol jól rálát a többi érkezettre és akár hallhat is egy két dolgot. Többen is érezhették magukon a szótlan konohai természetellenesen dülledt szemeinek tekintetét. Még egy szerzetest is látott a meghívottak közt. Miután ettek az egyik helyi kunoichi szólalt fel. A fiú szótlanul hallgatta a beszédet.
~Sokat tanulhatunk egymástól… Inkább egymásról.~
Az elhangzottak nagy részét a fiú üres fecsegésnek tartotta. Legyünk erősebbek, tanuljunk toleranciát és békés együtt élést ha a helyzet úgy hozza. Mintha ezen a pár emberen múlna a dolog. Ha nem is lángol jelenleg, de háború van. Ezt ők is tudják jól. Ezért itt szállásolták el őket nem a rejtek faluban és bizonyára ezért is hívták meg elsősorban magukhoz a többi nemzet shinobijait. Meg vannak figyelve. Ennek ellenére, ha mások megtapsolták a beszédet ő is így tett. Szociális analfabetizmusa miatt ezek után, hacsak mások nem álltak le vele társalogni, az este további részét magányos ücsörgéssel töltötte, vizet kortyolgatott és a többieket meg a vendéglátókat figyelte meg addig, míg a szállásukra nem kísérték őket. Itt sejtető módon a konohai geninnel került össze. Aggodalmait és sötét gondolatait természetesen nem osztotta meg a másikkal. Nincs veszélyben és élvezze ki ezt a lehetőséget anélkül, hogy fürkésző tekinteteket érezne a hátában. Ginoo viszont addig is, míg a tényleg illusztris fürdőbe elmentek lemosni az út porát és kifújni magukat az utazás után, addig is figyelemmel kísérte észrevétlenül a szobájukat és otthagyott felszerelésüket a sárkány kémkedő technikával. Fő a biztonság. Este nem történt semmi.
Másnap reggel korán kelt. ANBU-hoz méltó rendszerességgel összekészült és lementek reggelizni. Ott újfent szerényen és csendben reggelizett. Közben figyelve, hogy alakultak tegnap óta a kapcsolatok az érkezők között. Ezek után kiterelték őket a szabadba. Husz helyi shinobi állta őket körbe. Nem épp a legkellemesebb érzés, de a fiú nem mutatta az idegességét. A tegnapi nap beszédet tartó Miyazato Chiyuri-ként bemutatkozó kunoichi fogja tartani a kiképzést úgy néz ki. Kár tagadni Ginoo is várta már ezt. A chakra természetének megváltoztatása vagy valami hasonló. Jobban oda kellett volna az akadémián figyelnie annak idején és nem minden este a bábjával gyakorolnia aztán átaludnia az órákat. Az alapokra viszont emlékszik. A négy elem meg a Kekkei Genkai-ok. Őszintén szólva nem is tudja minek örülne. Bármelyik elem jól hangzik. Talán a víz a legkevésbé mert azok komoly chakra igényűek. Ginoo-nak meg az olyan technikákhoz sose volt tehetsége. Talán a bábjainál is használható elem lenne a legjobb. Esetleg áram a drótokon vagy hasonló. Nézte a mutatott papírt és látta az eredményt. El lett magyarázva a dolog. Chakrát vezetni egy tárgyba. Ennél egyszerűbb dolgot nehezen kérhettek volna tőle. Míg sorra nem került addig figyelte a többieket és a környezetüket. Másoknak, hogy ment és mennyire veszik komolyan a megfigyelésüket. Mikor sorra került akkor kézbe vette a papírlapot és a tenyerébe fektette. Lehunyta a szemét és elkezdett koncentrálni. Lelassította a légzését és odafigyelt a testében keringő chakrára. Elkezdte, azt szép lassan a papírlapba irányítani. Hasonlóan, mint a drót technikáinál csak most nem irányítani akarta vele csak egyszerűen hagyta, hogy átjárja. Mikor pedig kinyitotta a szemét látta, hogy a papír szép lassan elporlad a kezében.
~Ezek szerint föld. Előnyös hisz föld az mindenütt szokott lenni. Viszont, hogy szokott ez működni? Most lesz érdekes a képzés. A föld csoporthoz tartozott Yukiko sensei? Remélem bemutatkozik még egyszer.~
Bábokkal kapcsolatos dolgokon kívül ritkán szokott a fiú lelkesedni és bár nem látszik rajta, de most izgatott lett ettől.

**Nashimaru Hina** Vas. Nov. 06 2022, 19:37

//Első elem feloldása//

Konoha pusztulása mély nyomokat hagyott bennem, olyan esemény volt, mely okot adott arra, hogy gyűlöljem magamat. A visszaúton Kemurigakurés társaimhoz nem szólta, némán haladtam az úton. Próbáltam magamban eltemetni azt, ami ott történt, azt, hogy gyenge voltam, mint egy gyermek. Elérkeztünk a határhoz, ahol egy jounin fogadott, közömbös arccal, érzelemmentesen szólított meg:
- A Gőz országába kell menned egy képzésre, a küldetésen való szereplésed miatt chunin rangot fogsz kapni a várossal, azonban szégyen volna ezt úgy viselni, hogy az első elemed nincs feloldva, szóval jó utat, a többieket pedig üdvözlöm itthon. - Csak némán bólintottam az elhangzottakra, és indultam vissza.
- Basszák meg, ha előbb szóltak volna nem kell ide- oda utaznom - jegyeztem meg jóval odébb magamnak. Több napnyi út várt rám, amin kizárólag egyedül voltam. Úgy kellett haladnom, hogy ne vegyenek észre, hisz tisztában voltam azzal, hogy az ellenség bárhol felbukkanhat, én pedig csak egy suhintás lennék neki.
...
Elérkezett az első éjszaka, a tűz ropogott, én pedig csak bámultam ahogy fel- fel csap az égre. Nem a rejtőzködés legjobb módja, de most vágytam arra, hogy szemléljem kicsit a lángokat. Majd egyszer csak elkezdtem figyelni egy belső hangra, a belső gyermekre, ami valahol ott lapult bennem mélyre, és aki Konohában győzedelmeskedett, noha már rég halottnak kéne lennie.
~ Láttunk holttesteket, láttuk a pusztulást, de jelen volt az élet, végre jó úton járunk~ Sokszor kérdem meg magamtól, hogy miért gyűlölöm magam oly ennyire, de ezek a pillanatok mindig választ adnak rá. ~ Láttam hullák tömegét, tetszett, láttam a pusztulást, és vágytam rá, de láttam az életet, ami hiba volt, végzetes hiba~ Majd egyszer csak a gondolatok közepette lehunytam a szemem, és kicsit próbáltam megpihenni.
- Érzem benned a haragot!- szólított meg egy ismeretlen hang. Üvöltve keltem fel, egy mondat mind az, amit hallottam, mégis felpezsdített bennem valamit. Nem tudtam honnan jött, és hogy ki mondta, de ahogy egyre többet gondolkoztam rajta, egyre inkább magamba fogadtam. Az utam a éjszakában folytattam, gyorsan haladtam, nem érdekelt semmi, és senki. Pusztítani akartam, hatalmat akartam, ölni akartam, bátyám életét akartam elvenni, ízlelni akartam a vér ízét a számban. A vörös cseppek iránti vágy egyre nőtt bennem, nem tudtam pontosan miért most. Megálltam és az égre néztem. Testem szinte akaratlanul mozgott, tantom kivettem tokjából és megvágtam vele alkarom, majd számat odatettem hozzá, valami furcsa hívószó ösztönzött erre.
...
Egy varjú károgását halottam, mely teljesen megszakította a folyamatot. Úgy haladtam tovább, mintha semmi nem történt volna, de azt az egyetlen mondatot nem tudtam kiverni a fejemből.
~ Ölni, szenvedést okozni, kínozni, pusztítani, játszadozni ~ mindre vágytam, de egyiket se birtokoltam éppen.
...
Utam a végéhez közeledett, és feleszméltem, hogy meg kell próbálnom érzéseimet most kontroll alatt tartanom, mert így is penge élen táncoltam. Nem rég lettem kiengedve a kórházból, ki kellett volna, hogy végezzenek, ha most újra bármit csinálok, valószínűleg ez úttal nem lesz kegyelem. A szállás milyensége egyáltalán nem érdekelt, csak túl akartam lenni az egészen. Nem érdekelt semmi igazából a hellyel kapcsolatban, lényegtelen információ volt csak számomra. Ezt követően valaki valamilyen beszédet mondott, ami szintén nem érdekelt, csak az út során hallott mondaton kattogtam. Alvás előtt meglátogattam a fürdőt, testemnek jól eső volt a forró víz, és még az is kellemesen hatott, ahogy a só csípte az alkaromon lévő sebet. Reménykedtem, hogy nem lesznek túl sokan az este folyamán itt. A tisztálkodás után szobámba tértem, egy számomra ismeretlen geninnel kerültem össze, aki szintén Kemurigakuréhoz tartozott. Megpróbált volna beszélgetni, de én a fal felé fordultam, és semmit nem reagáltam rá.
...
- Felejtsd el! -

Egy újabb mondat, ami még inkább dühössé tett, és amit még kevésbé nem tudtam megmagyarázni, hogy honnan jött.
...
A reggel üresen telt, próbáltam valamit enni, ami a sok stressztől nem igazán sikerült. Az utána következő eligazításon igazából alap dolgokat osztottak meg velünk, fölösleges volt, de mégis elkezdtem kíváncsi lenni arra, hogy milyen fegyvert fogok a kezembe kapni. A chakra kontroll a genjutus edzéseknek köszönhetően nem okozott ilyen szinten problémát szerencsére. Egy bő 10 perc telt el semmit tevéssel, ezúttal már két mondaton tudtam rágódni, miközben fel- fel törtek bennem olyan érzések, hogy mit és mennyire rontottam el Konohában, gyűlöltem magamat, és a világot. Végre az én kezembe is került egy chakra érzékeny papír. Megfotam, és belevezettem a chakrámat, az összes harag, ami bennem volt, azt a kis lapot érte. Elégett. A pillanatig tartó lángokban a pusztulás tükörképét láttam, melytől szemem felcsillant.

**Minoru Izumi** Vas. Nov. 06 2022, 20:27

Elsõ elem feloldása

A csapattársaimmal ellentétben én mosolyogva fogadtam a lehetőséget, ami az elemi erőm feloldását szolgálta. Egy tanulási lehetőség, amivel csak még jobb és jobb ninjavá válhatok a jövőben. Ha ez volt a falum kagejének kérése és erre pont engem talált érdemesnek – vagy éppen túl gyengének, ezért úgy gondolta, hogy nekem kellhet a fejlődés, máskülönbben biztosan nem engem választottak volna – akkor én állok a kihívás elébe. Persze az új senseiünk külön megkért arra, hogy legyek körültekintő és ne hozzak szégyent a falumra. Itt komolyan végigpillantott rajtam, hogy hatásos legyen az, amit mondott. Miután ezzel megvoltunk, hazaküldött minket, hogy kellően elkészülhessek az útra és mindent odacsomagolhassak magamnak amire szükségem lehet.
Otthon mindenkinek elújságoltam a hírt, ha kíváncsi volt rá, ha nem. Egyszerűen nem tudtam magamban tartani, hogy milyen nagyszerű lehetőség nyílik a számomra. Lehet, hogy egy kicsit túlságosan is naivan álltam az egészhez, de most csak az számított, hogy fejlődhetek és tanulhatok a tudásommal pedig majd a falum szolgálatára lehetek, ha sikerül. Hiszek abban, hogy sikerülni fog, mert elég motivált vagyok hozzá és ha elsőre nem is fog sikerülni, úgysem adom fel. Ha feladnám azzal a falumat szúrnám hátba és a több éves gyakorlásomat egyszerűen kidobnám az ablakon, mert nem érne semmit sem. Azt meg nem engedhetem meg magamnak, hogy szégyent hozzak a családom nevére és Iwagakurera.
Kipihentem magam és korán reggel útnak is indultunk, a senseiel, hogy az esemény előestéjére oda érhessünk. Elbúcsúztam a családomtól és már siettem is a megbeszélt találkozóhelyre, ahonnan majd együtt indulhatunk. A csapattársaim is eljöttek és egy darabig el is kisértek minket. Mind nagyon hallgatagok voltak és valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva kötelességemnek éreztem, hogy megzavarjam a csendet. Ezért mindig kérdeztem valamit, ami érdekelt és a tanulással kapcsolatos volt vagy a Gőz Országával, mert nem tudtam, hogy most délnek kell indulnunk vagy keletre, tekintve, hogy még nem volt túlságosan sok lehetőségem elhagyni a falumat. De a sensei láthatóan nem díjazta annyira a „zajt” és a pletykáknak sem adott túl nagy jelentőséget, amíg maga nem bizonyosodik meg a saját szemével. Így magamra maradtam a gondolataimmal. Az úton kevés pihenőt tartottunk, csak annyit, hogy harapjunk valamit abból, amit odapakoltunk magunknak az útra és a szomjunkat olthassuk egy kis forrásvízzel. A társaim a Föld Országának határánál vissza is fordultak Iwagakureba. Nyilván nem várhattam el tőlük, hogy az utolsó lépéseket is megtegyék velem, azért annyira még nem barátkoztunk össze.
Yugakure nem a szomszédban volt, így eltartott mire megérkeztünk a Gőz Országának határához. Kicsit nyűgősnek tűntek mások, akik szintén ide érkeztek, talán a fáradtság miatt, de még nekem is sok időnek tűnt, hogy ellenőrizzék a papírjainkat és ahelyett, hogy a faluba irányítottak volna minket egy másik számomra még ismeretlen helyre küldtek. Nem figyeltem túlságosan a nevére, de ha majd odaérünk biztos voltam benne, hogy megtudom. Most mivel késő is volt már és éreztem, hogy fáradt is vagyok nem akartam feleslegesen jártatni a szám, valószínűleg most nem sokan díjazták volna, hogyha elkezdek arról kérdezősködni, ez vajon valami csapda lesz és hasonlók. Szerintem mindenkinek megvolt a maga baja. Egy hőforrás mellé érkeztünk, ami jó nagy terület volt, akármerre néztem csak azt láttam, hogy itt inkább pihenni szoktak az emberek, nem pedig edzéseket tartani. De tényleg. Az ilyen helyeken nem nyaralni szoktak az emberek? Ezt a kérdést persze nem tettem fel hangosan, mert a végén még kinevettek volna, azt meg nem akartam. Mert amint közeledtünk a cél felé egy fürdőszálló kapujával találtuk szembe magunkat és Yugakure shinobijaival meg kunoichijeivel. Tehát igaz. A sensei nem akarta elszólni magát, de most már biztos lehetünk abban, hogy tényleg újra indult a shinobi képzés.
Lehetséges, hogy egyes országoknak ez rosszat jelent és az okokat kellene kideríteni, hogy milyen okból történt ez, de én egyelőre csak arra tudok gondolni, ami nyilvánvaló, hogy megvédjék az országukat. Lehet többről van itt szó, de ahhoz még nem töltöttem itt elég időt, hogy ilyesmi miatt aggódni kezdjek. A Gőz Országáról azt tartják, hogy semleges… legalábbis még az. Biztos vagyok benne, hogy függetlenül ettől jól kell viselkednünk, nem szívesen kezdenék el ellenségeket gyűjteni magamnak és a falumnak sem. Ezért a lehető legkedvesebben visszamosolyogtam a yugakurei shinobikra akik fogadtak minket a kapuban, majd beljebb érve megtudhattam, hogy a Kaito Szállóhálózat egyik épületében vagyunk. Nem volt sok időm idekint ácsorogni, mert betereltek minket egy nagy étkezőterembe, amiért most egyáltalán nem voltam hálátlan vagy morcos.
Éhes hassal csak türelmetlen lettem volna én is, ez biztos, de így miután megettem egy nagy tányér rament semmi okom nem volt a panaszra. Mosolyogtam, mert végre nem korgott a gyomrom és az utat sem jártuk már, hanem végre itt voltunk. Egy kicsit izgultam, amikor az egyik kunoichi felállt, bemutatkozott és magasra emelte a poharát üdvözlésképpen. Mindent elmondott, amit ilyenkor szokás gondolom, mert senki sem akadékoskodott, hogy plusz kérdése lenne valamivel kapcsolatban. Minden világos volt. Ez nem játék. Ha sikerül másoktól vagy másokról tanulni valamit akkor az a hasznunkra lesz. Most elsősorban nem magamra gondoltam, hanem a falumra, hogy mennyivel leszek hatásosabb, ha sikerrel járok.
Lenyugodtam, függetlenül attól, hogy az új hely és az új arcok előhozták belőlem a szégyenlősséget és a szűkszavúságot is, de arra gondoltam, hogy mit tennének a társaim az én helyemben. Biztosan ismerkednének és minden különös dologra kíváncsiak lennének. Én meg nem akartam kilógni a sorból és milyen lett volna, hogyha csak ott ülök miközben mások beszédbe kezdenek az itteniekkel vagy azokkal, akik más országokból jöttek. Kíváncsiak voltam ugyan arra, hogy mit keres itt egy szerzetes vagy mi volt az indíttatása, ezért első dolgom lett volna beszélgetést kezdeni vele, de visszafogtam magam. Én csak úgyis hoztam volna a formámat és kedves lettem voltam. Ezért inkább nem mentem oda hozzá, hanem a yugakurei kunoichikkel beszélgettem, akik hajlandóak voltak szóba állni velem. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen itt élni.
Pont időben szóltak, hogy ideje lenne nyugovóra térni, így hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor megmutatták, hogy hol fogunk éjszaka aludni. Az éjszaka folyamán egy kicsit forgolódtam, mert bár álmos voltam és fáradt túlságosan izgultam a reggeli első naptól, de csak elaludtam valahogy.
Másnap a reggelire már kipihent voltam és úgy ahogy nyugodt. A rizst és a natto babot összekevertem és amilyen gyorsan lehetett meg is ettem. Ezután a forrás mögé tereltek bennünket, ahol egy sík terület fogadott bennünket, meg néhány yugakurei shinobi. Miután alakzatba álltunk a tegnapi kunoichi elmagyarázta, hogy mi fog történni. Mindenki kapott egy lapot és az volt a feladat, hogy a chakránkat vezessük bele a papírba, így ki fog derülni, hogy mi az elsődleges elemünk. A senseiemre pillantottam, kíváncsi voltam, hogy figyel-e és nem kellett csalódnom. Így egy kicsit összeszedettebben, de a papírra koncentráltam, hogy a chakrám bele irányulhasson. Elsőre nem történt semmi. Lehet, hogy nem próbáltam eléggé. Ezért megpróbáltam újra és újra, míg végül a papír elporladt a kezemben. Máris jobb kedvre derültem, hogy kiderült a föld elem dominál nálam, így a föld csoportot vezető Yukiko senseihez menten.

**Sakurai Benjiro** Hétf. Nov. 07 2022, 01:38

water_render__naruto_mobile__by_maxiuchiha22_ddlwbir-fullview.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7ImhlaWdodCI6Ijw9NTc3IiwicGF0aCI6IlwvZlwvODRkYzEzYjctYTJlNy00YjQ1LTgzZWMtMzExZTcyZTgyOTAwXC9kZGx3YmlyLTZhMjg1YmZkLTE5ODItNDI5NC1iM2Y4LWE1MjQwYjNkYzM0Yy5wbmciLCJ3aWR0aCI6Ijw9MTAyNCJ9XV0sImF1ZCI6WyJ1cm46c2VydmljZTppbWFnZS5vcGVyYXRpb25zIl19.Yuae4KMbzoQJMbpfRBT3zR0xfPkqLPZIc6_D57FbZB4

Első elem feloldása

Hihetetlen volt még mindig, hogy erre a kiruccanásra engem is felkértek. Na jó, pontosítva nem is igazán felkértek, de láttam az őszülő mesteren, hogy fontos ügy. Nem minden nap hívtak szerzeteseket olyan célból, hogy ninjákkal együtt a béke jegyében közösen fejlesszük magunkat. Éreztem, hogy ez más lesz, mint az eddigiek voltak. Hiába tanultam nagyjából hasonlóképpen az alapokat, mint egy elhivatott shinobi, teljesen más dolgok kellett, hogy motiváljanak engem, mint őket. Arra már nem különösebben kaptam indokot, hogy miért rám gondolnak, hisz számos más, nálam sokkal bölcsebb vagy tapasztalt utazót is küldhettek volna. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy senkit nem fogok ismerni, de talán nem is elsődleges cél volt az, hogy csacsogjunk így háborús idők után. Én még relatíve szerencsés is voltam, hisz ha érintett is az országom helyzete, nem küldtek a harctérre lezúzható gyalognak és nem is volt kötelességem harctérre lépni. Csak védeni az elesetteket és azt, amit szolgálok. Sokszor kaptam már lesajnáló pillantást ninjáktól, ha adott helyen netán véletlenül összefutottunk. De amíg én valaki mellé csapódva épp abban igyekeztem segédkezni, hogy a sérülteknek különféle gyógykenőcsöt adjunk, ők pár suhintással zúzhattak le közben házakat nem is olyan messze. De a célom nekem is azonos volt, most pedig főleg, hogy a béke jegyében van itt mindenki. Szerettem volna elhinni, hogy nem különösen firtatják az ittlétem, de felkészültem akár arra is, hogy lesajnáló pillantásokat, netán beszólásokat kapok. Ezeknek mindnek le kellett peregnie rólam, mert ezt követelte a hitem tőlem.
A Gőz országa szép volt, én pedig kellő lelkesedéssel szippantottam magamba minden látványt, illatot és élményt. Számomra bármely utazás felért egy kalanddal, hisz nem igazán adatott meg sosem az, hogy egyedül átlépjem az országom határát. Most pedig majd' kiugrottam a bőrömből, hogy itt lehetek és részt vehetek egy jelentős eseményen. Nekem jelentős volt, annyi biztos. Ahogy végigpillantottam nyugodt utam végén az itt összegyűlteken, csak annyit sikerült megállapítanom, hogy megannyi helyről érkezhettek. Noha én nem hordtam ilyen jelzésértékű pántokat, mint ők, az öltözetem, illetve annak színe elég könnyen elárulhatta, hogy kiket képviselek. Minduntalan felrémlettek bennem a tanítómsterem szavai, amelyeket az út előtt mondott nekem ~ Ne feledd, ez egy fontos feladat, melyet nem téveszthetsz szem elől akkor sem, ha becsmérelnek téged. ~ Ha mások tudnák, hogy mi ugyanolyan fontos szerepet töltünk be társadalmilag, mint a ninják a hadászatban... de talán csak abból indultam ki, hogy másoktól sokat hallottam, milyen bánásmódban részesítették őket, én pedig már megint előítéletes voltam és szégyellhettem a képem.
A fogadóbizottságot azért alaposan végigmértem és bár számomra mindenki öltözete teljesen újdonságként hatott nem világot látott személyként, azért megfigyeltem, hogy a shinobik alaposan összenéztek. Én tényleg nem vagyok otthon az ő viszonyaikban, de nem is emiatt érkeztem. Udvariasan megköszöntem a fogadtatást, igyekeztem csöndben és türelmesen meghallgatni a köszöntőt, miközben igyekeztem betelni a felszolgálással. Én szerény körülményekhez szoktam, nem pedig terülj-terülj asztalkámhoz. Valami mégis azt súgta, hogy senki nem fog megharagudni azért, ha a ramen mellé kóstolok még mást is. Szükségem lesz az erőmre, nekem nem megy annyira csettintésre minden, mint a profiknak, akik minden nap használják a jutsuikat, legyen szó bármelyikről is. Márpedig azért én is igyekeztem időt és gyakorlóórákat szánni rá, amikor amúgy is a tanulóóráimat töltöttem magányomban. A beszéd tetszett, igyekeztem minden részletére figyelni és arra is, hogy aztán a nap további részében kellően fordítsak időt a pihenésre. Izgatott voltam, így aztán nehezen aludtam el, de talán emiatt is igyekeztem minél korábban így tenni.
Legalább a reggel jól sikerült. Szinte azonnal kipattantak a szemeim és gyors készülődés után már a szobámon kívül is találtam magam. Nem kalandozni vagyok itt, hanem tanulni, ha pedig pontosságról volt szó, akkor abban igazán nem okozhattam kudarcot. Többen már előttem megérkeztek a helyszínre, így volt alkalmam körbepillantani. Talán valaki felé még egy mosolyt is megküldtem, de mintha itt mindenki csak magval foglalatoskodott volna igazán.
Elvettem a papírt én is, amint rám esett a sor és figyeltem a beszédre egészen a végéig. Én is most már csak arra figyeltem, ami ténylegesen a feladat. Talán egy pillanatnyi szikrája volt még bennem, hogy ezen a napon lesz alkalmam másokkal talán pár szót váltanom, de már az is haladás volt, hogy én nem kaptam lenéző tekinteteket.
Nem estem azonnal kétségbe, hogy a papír nem reagált. Mondhatni már egészen hozászoktam, hogy nem minden azonnal és rögtön teljesül, türelemre pedig bőven eleget neveltek ahhoz, hogy most boruljak ki. Elég volt csak arra visszagondolnom, hogy megkergettek egy bottal, amiért fiatalabb koromban idő előtt fejeztem be a tanulást vagy épp türelmetlenségemben borítottam az egész nekem szánt feladatot. Ma már annál jóval türelmesebb voltam, hisz arra már ugyan megtanítottak, hogyan áramoltassam a chakrám, az órákon, ha elméleti volt, ha gyakorlati, mindig szorgalmasan figyeltem és sajátítottam el a feladatokat. Azonban a kitartó munkának beérik a gyümölcse és talán hatodik alkalomra alaposan el is ázott az a papírfecni. Boldog mosollyal emeltem fel a kezem a csurom vizes papírral, jelezve, hogy ez a rész letudva.

water_jutsu_render__naruto_mobile__by_maxiuchiha22_dd2nnc2-fullview.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7ImhlaWdodCI6Ijw9NjI0IiwicGF0aCI6IlwvZlwvODRkYzEzYjctYTJlNy00YjQ1LTgzZWMtMzExZTcyZTgyOTAwXC9kZDJubmMyLTA3ZjYyNjg3LWNmZTQtNGQ1Yy1iOGUyLTQzYzZmYjMxYzI4Ny5wbmciLCJ3aWR0aCI6Ijw9MTI4MCJ9XV0sImF1ZCI6WyJ1cm46c2VydmljZTppbWFnZS5vcGVyYXRpb25zIl19.fvYkaOt1bTIBSZu2cWsroHueB6zWkNExdywu0yJnF4k

**Uchiha Kagami** Kedd Nov. 08 2022, 02:32

/Első elem feloldása képzés/

- Ginoo Yukizaki

- Nashimaru Hina

- Sakurai Benjiro

- Minoru Izumi
- Senshi Jakotsu(?)

//Jakotsu, mivel nem írtál határidőre, így hivatalosan ki kellene, hogy húzzalak téged a képzésből. Továbbá nem jelezted privátban sem számomra, hogy a határidővel adott esetben gondok lennének. Nem hivatalosan azt mondom, hogy amennyiben a következő határidőig meg tudod írni a posztot, úgy a képzésen való részvételedet fenntartom. A következő posztodat azonban kettő részre kell szedned, egyik az, amelyet a többiek is lereagáltak, a másik pedig a most következő tanulós részleg. Chakrajutalom azonban a fair play jegyében sajnos kevesebb lesz esetedben a végén. Amennyiben a következő határidőt sem sikerül tartanod, úgy viszont a képzésen való részvételedet fel kell függesszem. Kérlek keress meg privátban//

Miután mindannyiótok megtudta elsődleges elemi chakraaffinitását, a csoportok szétosztása igencsak gyorsan ment. Barátok és bajtársak váltak szét, hogy ismeretlenekkel együtt vethessék bele magukat a tanulás rejtelmeibe. Az esemény valóban profin volt szervezve, ez meglátszott már a kezdeteken is. De most mindenkit egy olyan területre vittek, ahol az elemének megfelelő gyakorlást tudta tenni. Akik a vízhez tartoztak, egy vízesés mellett álltak és várták az utasításokat; a tűz eleműek egy nagyobb mezőn álltak, velük átellenben a szél elemet birtoklók, míg a föld eleműeket egy sziklafal mellé vitték; akik a villámot tudhatták magukénak ők egy kisebb, elkerített területet kaptak, viszonylag szárazat, hogy ne vezesse a víz mindenhova az elektromosságot. A sensei-ek felálltak hevenyészett pódiumaikra és megtartották köszönttő beszédeiket.

Föld helyszín: (Ginoo Yukizaki és Minoru Izumi)

A sziklafal előttetek magasodott, körülöttetek pedig nem volt más csak föld és föld, kevés fűvel. Mintha frissen szántották volna a talajt, még puha volt a talpatok alatt. Yukiko sensei, egy fiatal, vörös hajú kunoichi felállt egy kisebb kiálló szikladarabra, hogy mindenki megfelelően láthassa őt és csak eztán kezdett bele "beszédébe". - Nos, föld elem. Kétségkívül az egyik legkiválóbb és leginkább sokrétű elemet tudhatjátok magatokénak. Nem olyan pusztító, mint a Katon, nem is olyan könnyen formázható, mint a Suiton, továbbá nem zabolázatlan energia, mint a Raiton és persze nem vág olyan élesen, mint a Fuuton. Viszont kiváló rejtőzködésre, megfigyelésre és persze a terep átrendezésére, amennyiben az előnyötöket szolgálja. Az ellenségnek térképe van egy doimbes-dombos területről? Elég csak pár föld elemű shinobi és máris megakadhat az előrenyomulásuk. Ahhoz azonban, hogy megismerhessétek ennek az elemnek a titkait, elsősorban eggyé kell válnotok vele. A szó legszorosabb értelmében. Észrevehettétek, hogy talpatok alatt puha a talaj; valóban, frissen szántottuk fel, hogy könnyebben tudjatok boldogulni. Fontos azonban, hogy a technika, amelyet most fogtok megtanulni, minden talaj esetében működőképes, persze a belefektetett chakramennyiség nem elhanyagolható. Egy kősziklában elrejtőzni nem könnyű. Mutatom - formázott egy fél kost a kezével és hirtelen eltűnt a föld alatt, csakhogy pár pillanattal később az egyik meglepett tanuló mögött érkezzen fel. Nem hagyott maga után egyetlen nyomot sem.

- Doton: Moguragakure no Jutsu - jelentette ki a technika nevét, miután visszaállt a szikladarabra. - Előnye abban rejlik, hogy ügyesen használva, sokat fejlődve a mágneses mezőket érzékelvén képesek vagytok odalentről lokálni az ellenséget. Hátránya, hogy nem megfelelően alkalmazva gyorsan visszakövethető és fenntartása nem kevés chakrát kíván. Viszont miként is épül fel a technika? Először is, az elemi chakrátokat a teljes testetekre ki kell terjesztenetek: ez az eső és legnehezebb lépés. Mindezeket követően, míg a testeteken fenntartjátok a "burkot", a kiterjesztett chakrát, úgy kell a földbe is vezetnetek azt, hogy "megnyíljon" alattatok. Ez a második lépés. A harmadik, hogy fent összezárjátok a hasadást, ehhez megint csak a földbe kell vezetni a chakrát. A negyedik a mozgás. Folyamatosan, még mindig fent kell tartanotok a testeteken lévő chakrakieresztést és ennek segítségével tudtok a föld alatt vakondként mozogni, chakrátokkal irányítva magatokat és a környező földeket is. Utolsó lépésként fel kell szállnotok, szétnyitnotok magatok felett a földet és kikászálódni. Odalent a szemetek világa el fog menni, csakis a többi érzékszervetekre hagyatkozhattok. Minél mélyebbre kerültök, annál erősebb a nyomás és annál nehezebb fenntartani a technikát. Ha szerencsétek van, csak kilökődtök. Ha nincs, az élve eltemetést fogjátok átélni. Mint felügyelő sensei, én vagyok az, aki felelős értetek, ennek okán az, aki bizonyos ideig nem jön fel a föld alól, ki lesz ásva.

Először mindenkit arra kérek, hogy csak próbáljon meg lemerülni és feljönni. Utána, ha ez sikeresen összejön, akkor lehet a föld alatt mászkálni. Addig viszont, csak felesleges kimerítés és chakrapazarlás, amíg arra se vagytok képesek, hogy önerőtökből a felszínre kerüljetek vagy egyáltalán a föld alá merüljetek. A Moguragakure no Jutsu nehéz, viszont a későbbiek során egy olyan alapot ad számotokra, amely megnyitja az utat több más, fontos Doton technikának is. Mondhatni alapozó. Megtanuljátok a chakrátokat a testetek több pontjából kiereszteni, azt fenntartani és úgy haladni. Ez nem egy manifessztáló technika, nem lesz látványos, de annál hasznosabb. A föld mindenkit magához hív előbb-utóbb. Aki felugrik, leesik. A vízről a szárazföldre vágyik a legtöbb ember. Életünk nagy részét ezen töltjük, tehát olyan helyzeti előnyhöz tudjátok magatokat juttatni, amely döntő is lehet egy csatában. Első lépésben próbáljátok meg kiereszteni a chakrátokat magatok köré, figyelve, hogy elemi affinitást mutasson. Ezt érezni fogjátok. Ez nem több, mint a chakra testfelületi irányítása. Mindezt követően kezdődik a chakra testen kívüli irányítása azzal, hogy elkezdtek... ásni. Mondjuk így. Ebből a kettőből tevődik össze. Nos.... rajta. Akinek bármi kérdése van, az nyugodtan szóljon és válaszolok.

Tűz helyszín: (Nashimaru Hina és Senshi Jakotsu[?])

Fumimaro-sensei egy kicsit marconább volt Yukiko-senseinél. Folyamatosan cigaretta lógott a szájában, fejpántját nyakában hordta és idegesen dobolt az ujjaival a lábán, ahányszor valaki megmozdult közületek. - Gyerünk, gyerünk, alakzatba! - kiáltotta és megvárta, amíg összerendeződtök. - Ennyi szánalmas gyereket nem láttam még egy rakáson - sóhajtott és felállt egy ládára, hogy mindenki jól láthassa őt. - Ide figyeljen mindenki! Chiyuri-sensei lehet, hogy vajszívű és kedves, viszont a shinobik nem mások, mint hideg vasak, melyeket kovácsolni kell ahhoz, hogy kiváló kardok legyenek. Vegyétek úgy, hogy ezek az első ütések rajtatok. Mint azt megtudtátok ma, elsődleges elemetek a tűz, ami kiváló. Ti lesztek azok, akiket usztítani fognak küldeni, akiknek a jövő frontjain kell majd hadakozniuk az első sorokban. Egy olyan elemet tudhattok magatokénak, amely a megfelelő hőfokon képes lehet bármelyiket elpusztítani. A víz kioltja? Persze, hogy kioltja. Hát növeljétek a hőt és párologtassátok el a vizet. Egy tűzfal ellen nem áll meg senki és semmi, még a legerősebb föld technikát is képesek vagytok vele elporlasztani a fenébe. Meg akarjátok ezt tanulni? Ti akartok lenni azok, akik legyaluljátok az ellenséget? Hadd halljam!

Megvárta az éljenzéseket és az igen feleleteket, majd leugrott a ládáról, átvágott közöttetek és kiáltott egyet. - Hátra arc! - mire mindenki megfordult, veletek szemben állt és kézpecséteket formált: tigris, kígyó, kos, majom. A szája elé tette a kezét és a Katon: Endan név kimondását követően hátrafordult, hogy ne titeket kapjon telibe a technika. Egy kis tűzlabda vágódott elő a szájától és görgött tovább egy földfal felé, melybe becsapódva egy szép nyomot hagyott. - Katon: Endan. A legalapvetőbb tűz elemű technika, amelyen a többi is alapul. A Gokakyouu no Jutsu kistestvére, de talán inkább anyja, mivel ebből lett kifejlesztve. Ha ezt se vagytok képesek elsajátítani, akkor felesleges is időt pazarolnotok a tűz elemre, inkább menjetek haza. Nos, most, hogy mindenki kicsodálkozta magát, rátérnék a magyarázatra: a kézpecsétekkel stabilizáljátok a chakrátokat, melyet a szátokhoz irányítotok; chakra testen belüli irányítása. Ezt követően pedig egy pontba gyűjtitek azt és kieresztitek, felhasználva az előttetek lévő oxigént, mintegy táptalajt adva az égésnek. A tűzlabda a chakrátokból fog létrejönni és amelyik irányba elindul, abba is fog haladni, amíg akadályba nem ütközik, vagy szerte nem foszlik. Nem teljesen halálos technika, viszont képes harmad-negyedfokú égési sérülésekre közvetlen közelről, így érthetően veszélyes. Épp ezért arra a falra fogjátok küldeni - mutatott a földfalra.

- Addig nem teljesítettétek a képzést, amíg annak a falnak egy morzsája is kiáll a földből. Első lépésben irányítsátok a chakrátokat úgy, hogy a kézjelekkel stabilizáljátok azt, hogy érezzétek milyen az, amikor testen belül áramlik az elemi affinitás és utána engedjétek ki magatokból csak. Próbáljátok megzabolázni az energiákat, hogy egy tűzgolyót alkosson és úgy elereszteni. Enyhe formázás is kell hozzá, elsődlegesen viszont ez még mindig chakra testen belüli és chakra testen kívüli irányítása alá tartozó feladat. Egyik lépcső a másik után következik. Bármi kérdésetek van, jelezzetek. De nem szeretem ismételni magam. Érthető voltam?!

Víz helyszín: (Sakurai Benjiro)

A vízesés megnyugató volt mindenki számára. Nem volt bár nagy, de így is robajlott annyira, hogy Katsuyoshi-sensei-nek meg kellett emelnie a hangját, hogy mindenki jól hallja őt. - Víz. Körülvesz minket - mártotta bele a kezét a kis tavacskába, melyből csermelyek indultak ki, hogy itt-ott patakká szélesedhessenek, valahol pedig folyóvá. - Bennünk is ott van, mindenkiben ott van. A víz a legalapvetőbb elem, ebben születünk és ebben érezzük leginkább otthon magunkat. Viszont az egyik legveszélyesebb is - villant fel a szeme. - Elég egy apró, rossz mozdulat és elnyel minket örökkön örökké, míg világ a világ. A víz itt volt előttünk, itt van velünk és itt lesz sokkal utánunk is. Enélkül nem tudunk élni, enélkül nem tudnánk létezni. Mi magunk is vízből állunk össze. Ez a filozófiai része... - sóhajtott fel. - A gyakorlatban sikerült a legnehezebb elemi affinitást magatokévá tennetek. A vízzel nem könnyű dolgozni, mondhatni nagyon is nehéz. A legtöbb technika formázáson alapul, hatalmas mennyiségű chakra kell ahoz, hogy ott is vizet fakasszunk, ahol nincs, hogy megtaláljuk a talajban azt, amit fel tudunk hozni onnan. Nem kevés chakrabefektetés és a megtérülése ritkán akkora, amekkorát elvárunk cserébe.

Kezdjük a mai technikátokkal.... - nézett körbe rajtatok. - A neve az, hogy Sution: Kaihoudan - mondta és egy kutya, egy tigris és egy kos kézjelet követően a szájából víz tört elé és talált el titeket. Néhányótokat le is döntött a lábáról. - Az ehhez hasonló víztechnikák, mint a Kaihoudan, Taihoudan, Mizurappa, Mizume Nabara majdhogynem ugyanazon az alapon működnek. Össze kell sűrítenetek a chakrátokat és a szátoknál kiadnotok magatokból. A vízsugár a jelenlegi technikánál nem nagy, olyan, mintha egy vízesés esne rá az ellenfélre. Viszont táptalaja több, már említett hasonló technikának, melyek ezen alapulnak. Alapvető készség a Suiton tárházban. Nem kéne, hogy nehéz egyen, viszont oda kell figyelnetek arra, hogy ne össze-vissza fröcsköljetek, hanem igenis egy egyenes és egyenletes sugár legyen a vízből, melyet kiadtok magatokból. Chakra testen belüli irányítása, chakra testen kívüli irányítása és formázás. Nehéz vegyítés és még a legegyszerűbb jutsut sem könnyű megtanulni. Viszont ha sikerül.... olyan fegyver kerül a kezetekbe, amelyeet úgy formáltok, ahogy akartok. A víz a legkönnyebben formálható elem, ennek megfelelően pedig ezért is nehéz az elsajátítása, mivel azt a formát fent is kell tartani.

Nos, akkor újfent lépésről lépésre. Stabilizáljátok az elemi chakrátokat a kézjelekkel, gyűjtsétek össze a szátok környékén és mikor kieresztitek, fakasszátok azt vízzé. Elég vicces lesz az, amikor köpködni fogtok jobbra-balra. Mindezt követően tartsátok meg a formáját, az alakját és érjen célt. Tartsátok fent, ameddig kell, de ne sokáig.... mivel a víz elem sokat kivesz az emberből, amíg még nem tudja megfelelően irányítani. Egyes esetekben a shinobik a saját hidratációjukat is beleadják a jutsuba és ez végzetes lehet. Ezt nem szabad. Ha erre vetemedtek, akkor bele is halhattok. Mindig a környezeti vizet használjátok, ha van egy tó, akkor inkább fakasszatok onnan vizet és más technikát használjatok, mert könnyebb irányítani és formázni. De egyelőre... Kaihoudan. Hadd lássam azokat a kéreglövedékeket!

//Nos, amit kérnék mindannyiótokktól: egy hosszú tanulós posztot (legalább 1200-1500 szó, mint egy élménynél). Mindenkinél legyen jelen legalább kettő-három sikertelenség, egy-kettő részsiker, majd utána jöhet a siker és végül egy begyakorlása a dolognak, melyet teljes sikerként könyvelhetünk el. Ingame egy hét telik el, szóval fel tudjátok a posztotokat időlegesen is építeni. Minden gyakorlási periódus reggelitől ebédig, ebédtől vacsoráig tart, de ha annyira maximalisták akartok lenni, mint Rock Lee, akkor beza kimentek éjszaka is gyakorolni, persze olyankor nincs felügyelet. A sensei-ek ha kérdeztek, válaszolnak nektek, szóval egy-egy válasz erejéig a sensei-ek karaktereit irányíhatjátok, azaz ha úgy érzitek, hogy rájöttetek valamire, de azt ő mondta, akkor a választ az ő nevükben megfogalmazhatjátok a karaktereiteknek. Tagozódás tekintetében bevezetés-tárgyalás-befejezés legyen, de inkább csak legyen eleje, közepe és vége a dolognak, láthatóan és érezhetően elkülönítve. Kérlek titeket, hogy karaktereiteknek a belső vívódásait, mentális megpróbáltatásait is írjátok le: nincs is jobb egy képzésnél a személyiségfejlődésre.

Határidő:

2022.11.20 vasárnap 23:59
(hétfőre virradó éjszaka még szintén írhattok, ez a "türelmi idő, mint az előző kör esetében")

Akik határidőig nem írják meg tanulós posztjukat, a képzésből kiesnek.//

**Ginoo Yukizaki** Szomb. Nov. 19 2022, 23:06

Első nap

Ginoo követte a vörös hajú shinobit egy sziklafal elé. Hogy alattuk puhább a talaj, azt egyből észrevette. Vajon ennek köze lesz a kiképzéshez? A nő felállt egy sziklára és elkezdett beszélni. A bábmester hallgatta és egyből leszűrte, hogy a kunoichitől tényleg lehetne tanulni. Olyannak tűnik, aki nem kizárólag a jutsuira támaszkodik, hanem azokat kreatívan használja ahogy helyzet megköveteli. Aminek egyébként alapvető ninja követelménynek kéne lenni. A leírás alapján egyre jobban kezdett örülni, hogy föld elemű lett. Rejtőzködés, megfigyelés, a terep átrendezése. Ezek mind olyan dolgok, amik tökéletesen illenek az saját harci stílusához. Viszont az a mondat, hogy szó szerint egyé kell majd válniuk az elemükkel egyből megcsengette a vészcsengőket a fejében. Neki ugyanis azonnal az élve eltemetés jutott eszébe. A hirtelen a felszántott föld is sokkal rosszabb jelentést kapott. Majd a nő megmutatta miről is van szó, Ginoo lelkesedése pedig visszatért. Erre megtanítják őket? Hisz ez nagyszerű! Főleg neki! Vajon képes lehet bábokat irányítani a föld alól? Elméletileg nem okozhat problémát egy sárkány kémkedő technikával együtt alkalmazva. Sőt, ezt bábokon tudná használni meglepetés támadásokra? Mennyi lehetőség! Figyelmesen hallgatta hát a nő magyarázatát. Ami, megint csak egy érzelmi hullámvasút volt számára. Annak ellenére, hogy kívülről nézve végig csak faarccal bámulta a kiképzőt.
~Mágneses mezők segítségével érzékelni az ellenséget? Ez szinte hihetetlen! Ez olyan fegyver lehet egy ninja kezében, ami alapjaiban változtathat meg egy harci szituációt. Chakraköltséges. Ajj! A testem köré elemi chakrát? Húha! Közben a földbe? Ott mozogjak vele? Hé! Hány lépés lesz még? Jó ég! Ez nem vicc. Akadémia óta nem tanultam ilyen nehéz technikát.~
Ginoo nem véletlenül szokott fegyvermanipulációnál vagy pecséttechnikáknál és báboknál maradni. Ott inkább a chakrakontroll és nem a mennyiség számít. Sőt, pecséteknél van, ahol a tárgyak lepecsételésekor költi a chakrát és nem az éles szituációban. Abból a szempontból ez tényleg egy nehéz jutsu. És mint kiderül tényleg lesz esély arra is, hogy élve el lesznek temetve. Nagyszerű! Ha eddig nem volt kíváncsi rá most még inkább oda figyel a fiú minden tanácsra, amit kap.
~Először lemerülni és feljönni. Csak aztán utazgatni a föld alatt. Ez logikusan hangzik. Ez az alapozó technika? Akkor mi lehet később? Te jó ég! Testfelületi chakra irányítás, testen kívüli chakra irányítás. Tényleg, mint az akadémián. Érezni fogjuk, ha elemi chakrát vontunk magunk köré. Hogyan? Ez nem lesz könnyű.~
A lelkesedés igen hamar elillant, hogy a kétségek vegyék át a helyét. Majd magukra maradtak. Ginoo igyekezett úgy helyet keresni, hogy hallótávolságban legyen a senseitől azért, hogy ha kérdeznek tőle valamit vagy ha valakinek tanácsot ad akkor, azt ő is hallja. Mivel a nő sétált közöttük így ez a stratégia hamar csődöt mondott. Maradt a próbálkozás. Meg persze mások megfigyelése. A papírlapba egyszerű volt chakrát vezetni. De a környezetébe valahogy más. Nem is megy. Nem azért mert nem képes rá alapból, hanem mert nem érzi miképp kéne, azt elemi hatással felruházni. Bár ahogy észrevette mások is ezzel a problémával szenvednek nem csak ő. Ennek ellenére nem lehet, azt mondani róla, hogy hamar feladta volna. Elég sok chakráját elhasználta eredménytelenül. Belevezetni a földbe az még ment, de semmi eredménnyel. Méghozzá mivel rég volt már fegyelmezetlenebb átlagshinobik között így a többiek panaszai vagy hisztije is különösen zavarta őt. Viselkedhetnének. Mégiscsak a saját falvukat képviselik. Közben fel-felnézett a szobájukra is, de nem történt ott semmi. Eredménytelenül telt a délelőtt. Lehangoltan ment enni. Most is a többiektől távol foglalt helyet, de azért hallgatta őket. A fő téma az volt, hogy ki milyen feladatot kapott a maga edzésén és milyenek a kiképzők. Mások se kezdtek jobban, mint ők. Volt, akit ez lehangolt, de olyan is, aki csak még lelkesebb lett. Tipikus üresfejű, fejjel a falnak shinobik. Mintha a problémák így működnének. Minél többször próbálkozunk, ugyan azzal a megoldással egyszer majd csak bejön. Hát nem! Elemezni kell a helyzetet és rájönni, hogy mi ment félre. Az alapján lehet a megoldáson gondolkozni. Akaratlanul Ginoo-t is átlendítették a lelkesebb shinobik a saját rosszkedvén és rávezették a megoldásra. Mire befejezte szerény ebédjét már tudta is, hogy mit szeretne. Mikor kivezették őket ugyan oda ahol kezdtek akkor a vörös hajú kunoichi elé lépett.
-Szensei kérdezhetek?
-Hát persze…öhm…
-Yukizaki.
-Yukizaki-kun. Mi a probléma?
-Korábban fegyvermanipulációs technikákkal és fuuinjutsukkal volt már dolgom. Ha jól sejtem itt is a chakránkat valahogy kódolnunk kéne és formáznunk mielőtt használjuk. Mit javasol erre alkalmas módszernek?
A nő érdeklődve hallgatta a fiút és egy bólintás kíséretében magyarázni kezdett.
-Azt, hiszem a technika alapjainál tévedtél el. Első sorban fel kell szabadítanod az elemi chakrád. Ez az elemtelen chakrából lesz, de teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik. Sokkal alkalmasabb a föld anyagszerkezetének és alakjának manipulálására. Ezért is kell majd külön megtanulnod a használatát, amihez ez a technika jó alapot fog adni. A feloldásához, amit korábban mondtam az jó megfordítva is. Egyé kell válnod az elemmel, de nem csak szó szerint. Miközben a testedben lévő chakrádra koncentrálsz, aközben érezd, ahogy körbevesz a föld. Az anyagát, a szagát, az ízét, akár elképzelheted, hogy körbevesz. Ha létrejött az elemi chakra, azt pedig érezni fogod. Utána gyakorolhatod a használatát és próbálkozhatsz ezzel a jutsuval. Ha sikerült feloldanod utána már egyre könnyebb lesz. Sikerült jól elmagyaráznom?
A fiú bólintott. Mivel pedig nem egyedül volt, aki kérdezett volna a nőtől így vissza is ment a kiképző magyarázata alapján gyakorolni. Elképzelni, ahogy körbeveszi, a szagát, az ízét. Felidézte mikor Akumi sensei veremcsapdájából mászott ki és ragadt a kezére az a nedves föld. Volt, akinek sikerült és hangot is adott neki. Miért nem tud magában örülni? Már alaposan lefárasztotta magát és kezdte kimeríteni a chakratatalékait mikor az aznapi edzés utolsó pár órájában érezte, hogy megváltozott a chakrája. Sikerült! Elemi chakrát hozott létre. A nap további részében ezt gyakorolta be és próbálta használni. Kis földrögöket sikerült vele mozgatnia. Tényleg sokkal jobban reagált arra, mint az elemtelen chakrára. Viszont jelentősen kimerítőbb is a használata. Vacsoránál többet evett, mint addig, mert sokat kivett belőle az edzés. A fürdőt pedig megállapította, hogy legszívesebben hazavinné. Ha ez várná minden küldetés vagy izomszakasztó kiképzés után, azt meg tudná szokni. Korán feküdt, hogy rendesen kipihenje magát.

Második nap

Felkelt és ment reggelizni. Ahogy megfigyelte már megkezdődött az asztalok közti ismerkedés. Eszébe jutott a legelső nap elhangzó naiv beszéd. Felmerült benne, hogy ez valószínűleg csak információgyűjtés az ellenségről és a szövetségesekről. Sőt, biztos, hogy az. Még ha nem is tudják, de az otthon tett jelentésük az alapján lesz mérlegelve, hogy ki milyen veszélyt hordozhat magában a saját falvuk számára. Legyen ellenség vagy szövetséges. Evés után megint mentek edzeni. Szigorú menetrend, de a bábmestert nem zavarta. Ahogy eddig megfigyelte a szobájukban nem tevékenykedtek, míg ők távol voltak. Az egyedüli, amit eddig felróhat nekik, hogy az ízletes és bőséges ételekkel, a kényelmes szobákkal, meg a fürdővel elpuhítják őket. Érdekes harci stratégia. A terepen Ginoo ismét felelevenítette a tegnapi nap felfedezéseit. Ezzel miután úgy érezte végzett elkezdett próbálkozni a moguragakure no jutsuval. Elsőként a teljes teste köré ki kell terjesztenie az elemi chakrát. Elemtelennel, ez akadémista szint. Az elemi viszont más. Egyszerre létrehozni és formázni nem egyszerű. Persze egy bábmesternek a több dologra való koncentrálás alap. Elméletileg. Szóval, hogy hogyan is kéne csinálni azzal tisztában volt csak még be kellett gyakorolni a folyamatot. Ezzel telt el a délelőtt. Egy kicsit mindig jobban ment. Csak ugye első próbálkozások még nem olyan kiforrottak. Jobban kifárasztotta magát, mint kellett volna. Ez is része a tanulásnak. Ami, energiát felhasznált, azt ebédnél visszatöltötte. Majd jött a nap hátralevő része. Pontosan begyakorolta a dolgot és mikor érezte, hogy teljesen körbeveszi őt az elemi chakra akkor finomított a kibocsátáson és begyakorolta a technika ezen részének pontos chakraigényét. Ugyebár nem csak az a lényeg, hogy létrehozza a jutsu-t hanem, hogy minél effektívebben, minél kevesebb energia felhasználásával. Senki nem akar úgy járni, hogy harc közben kifárad. Mikor már elégedett volt az eredménnyel akkor megpróbálta a következő lépést. Miközben az eddigieket fenntartja aközben a földbe is vezetni chakrát és irányítani a talpa alatt a talajt. Sok mindenre kell odafigyelni egyszerre. Elemi chakra létrehozása, azt a teles teste köré vonni és szintén azzal földet mozgatni. Nem is sikerült aznap. Ennek ellenére most nem volt letörve. Érezte a haladást. És már majdnem a felénél tart a jutsunak. Még ha nem is túl látványosan. Meg, ahogy hallotta vacsora közben, volt, aki még mindig az elemi chakra létrehozásával volt elakadva. Azoknál pedig jobban haladt. Az a fürdő… Valami biztos van a vízben. Hallott már gyógyvizes fürdőkről. Nem lepte volna meg, ha itt is valami hasonló lehet. A szigorú edzésterv ellenére, lehet, hogy azért mert rosszabbhoz van szokva, de ő kimondottan nyaralásnak élte meg az ittlétet. Nyaralás a vendéglátóra való gyanakvással. Nos, így pihen egy ANBU. Lehet valójában ezért küldték ide?

Harmadik nap

Finom reggeli, oldottabb hangulat. Ez lehet a környezet és az üdülő varázsa. Ginoo kezdi irigyelni azokat a shinobikat akik itt élnek. Persze valószínűleg a valódi rejtett falu kevésbé illusztris, mint egy üdülő és az ő mindennapi kiképzésük is kevésbé barátságos. Ahogy hallotta a tűz eleműek kiképzője keményebb kézzel irányít, mint Yukiko sensei. Ginoo úgy gondolja, hogy jutsutanuláshoz nincs is szükség nevelésre. Nem azért jöttek, hogy a harcos mentalistásra tanítsák meg őket hanem, hogy az elsődleges elemüket feloldják. Többet nyújtani, mint amit vállaltak nem is érdeke a falunak. A „kiképzőtéren” a fiú folytatta a tegnapi gyakorlást. Nem könnyű fenntartani se még. És a föld mozgatása se ment olyan könnyen. Kisebb rögök megmozdultak, meg talán tovább puhította, mint addig volt, de nem nyílt meg alatta. Pár óra gyakorlás után rájött, hogy elakadt. Mivel amúgy is a közelében sétált megszólította a vörös hajú kunoichi-t.
-Sensei!
-Igen Yukizaki?
Jelét nem adta, de magában elraktározta az információt, hogy ennyi tanuló közül meg lett jegyezve az ő neve.
-Nem tudom, hogy süllyesszem le magam. Sikerült puhítanom, de nem süllyedek le. Több chakrát kéne használnom vagy a módszerrel van gond?
-Ha jól emlékszem, azt mondtad múltkor, hogy fegyvermanipulációs technikákban vagy járatos ugye?
-Igen.
~Ez a nő nagyon jó.~
-Nos, ha a földet szeretnéd mozgatni az kicsit más elven működik. Itt nem bizonyos számú tárgyat, hanem egy közeg bizonyos részét kell formáznod vagy jelen esetben mozgatnod. Jobb, ha magadtól jössz rá a megoldásra, de inkább a chakráddal való formázással foglalkozz és próbáld megismerni a föld tulajdonságait. Az segíthet. Sok sikert!
Aham. Akkor vissza a helyünkre és próbáljuk meg értelmezni az elhangzottakat. Mit jelent az, hogy egy közeg bizonyos részét? Jó, hogy mire gondolt a nő, azt értette a fiú. Általában tárgyak használatakor magát a tárgyat irányítja. Például egy kunai-t, nem a kunai élének egy darabját. Most viszont a föld egy részét kell. Ami, nem egy egységes egész. Amit eddig elért vele, hogy a felszínére sikerült hatást gyakorolnia. Nem nagyon akarta Ginoo megérteni mire gondolt a kiképző. Vizsgálgatta a földet hátha azzal az elemi chakra használatát javítja. Színe, szaga, állaga. Figyelte mások, hogy haladnak. Nem nagyon tudott semmit ellesni. Már a kiképzés vége felé járt mikor jött az áttörés. A chakra formázása. Mi lenne, ha úgy próbálna a talajra hatni, hogy formát ad az elemi chakrának. Eddig ugye csak belevezette, kiterjesztette rá és így csak a felszínt mozgatta. Ahogy elkezdett gondolkozni, hogy mi lenne a legjobb forma a földbe hatoláshoz elsőnek az ásó jutott eszébe, ami ötletét finomította az ékre. Előbb egy pontban próbálja a földet maga alatt megnyitni, aztán maga körül próbálja mozgatni. Ahogy próbálkozott ennek a kivitelezésével úgy érezte működhet a dolog. Talán megvolt az áttörés. Már teljesen kimerítette magát, de sikerült bokáig elmerülnie. Csak a teste körül nem volt teljes a chakrakivetítés, így koszos lett a nadrágja. Szóval ilyen is van. Vacsoránál evett és figyelte a többieket. Másokon is látta, hogy eredményekkel zárták ezt a napot. De voltak tehetségtelenebb shinobik is. Kevesen, de az arcukra volt írva, hogy ez nekik még Ginoo-nál is rosszabbul megy. A bábmester se sajnálatot, se örömet nem érzett az ő eredményük miatt. Megjegyezte a fejpántjukat és akinek hallotta a nevét és kész. Elkezdett ezzel szórakozni, hogy neveket és arcokat jegyzett meg. Valaha lesz rá szüksége? Ki tudja. Ártani nem árt. Ha hazaér és jelentést kérnek tőle, akkor biztos hasznos lesz. A fürdő mennyei még mindig. Reméli, hogy fogja még őt idevezérelni a sors. Miután kipihente a nap fáradalmait visszatért a szobájába és korán lefeküdt.

Negyedik nap
Bőséges reggelivel kell kezdeni a napot. Az elmúlt napok edzései elég sokat kivettek belőle. Annyi chakrát használt ehhez a jutsuhoz amit még nem is tud használni, mint rég nem. Ez pedig meg is hozta az étvágyát. Miközben ma reggel is figyelte a többieket és memorizálta a neveket és viszonyokat izgatottan várta az edzést. Tegnap már kezdett ráérezni a dologra mikor abba kellett hagynia. Ha akart volna, akkor kilóghatott volna vacsora után, de már annyira fáradt volt, hogy kár lett volna tovább erőltetni és egyedül eltemetni magad nem is egy bölcs ötlet. Bár alapból nem bölcs ötlet eltemetned magad. Mikor ki lettek vezetve az ismerős helyszínre akkor Ginoo folytatta a tegnapi gyakorlást. Első feladat elérni ugyan, azt a szintet, mint tegnap. Következő, azt túlszárnyalni. Nem is olyan nehéz. Minden csak a gyakorlás kérdése. Koncentrálni kell úgy, hogy közben mindenféle dologra megosztod a figyelmed. Ez alatt pedig egy csomó csevegő, hisztiző, hangoskodó átlagshinobi próbál zavarni. Egyszerű… Minden esetre egyre jobban haladt. Kezdett ráérezni az ízére mikor is egy ijesztő, de számára tanulságos jelenet zajlott le tőle nem is olyan messze. Az egyik shinobi bepánikolt és elvesztette a chakrakontrollt a föld alatt. A sensei valamilyen jutsuval lökte ki a földből és a srác olyan állapotban volt, hogy majdhogynem rosszul lett. Nem volt felkészülve az élve eltemetés érzésére. Ezzel kapcsolatban mondjuk Ginoo-nak se volt tapasztalata. Próbáltak már sziklát ráhajítani, omlott már rá barlang, esett veremcsapdába, nyelte már el víz, bálna, látott gyilkos szellemet… El még nem ásták. És most saját magát fogja. Lehet, hogy érdemes elgondolkoznia, hogy minden rendben van-e a fejével. Na, mindegy. Miután az áldozatot Yukiko sensei megnézte, hogy jól van-e és elküldte egy kicsit lepihenni elmondta nekik is, hogy figyeljenek oda, ha a föld alatt lesznek. Ugyanis annak ellenére, hogy elsőre ijesztő élmény lehet, fenn kell tartaniuk a chakrakontrollt vagy így járhatnak. A hangulat nem volt a legjobb ezek után. Ginoo nem zavartatta magát. Gyakorolt tovább. Sikerült is még dél előtt lebuknia a föld alá, a biztonság kedvéért nem túl mélyre. Az élmény valóban nem volt túl kellemes, de tapasztalt már rosszabbat is. Nem esett pánikba. Fenntartotta a chakra kontrollt és megpróbált feljönni. Na, ez viszont nem sikerült. Ezért is jó, hogy nem olyan mélyre ásta magát, és hogy laza volt a talaj. Saját erejéből mászott ki. Ez nem volt sikernek elkönyvelhető. Főleg mivel néhány hasonló próbálkozás után a vörös hajú kunoichi is megszólította.
-Jól haladsz Yukizaki-kun, de még nem tökéletes a földbe merülés se. Figyelj arra is oda, hogy a feletted lévő hasadást össze kell zárnod. Így látszik, hogy ott vagy. Ha ez a célod, akkor így is lehet megtévesztésként használni, de érdemes begyakorolni, hogy kell úgy eltűnni, hogy ne hagyj nyomot.
Ezt ő már el is felejtette, de tényleg volt róla szó. Pedig már kezdte úgy érezni, hogy közel jár a jutsu megtanulásához. Ez egy kicsit lelombozta a bábmestert, de annak ellenére, hogy fáradt volt kihasználta a délelőtt minden percét, hogy megtanulja maga fölött a talajba vezetni az elemi chakrát és eltűntesse a nyomait. Amit mivel nem látott milyen sikerrel ment neki ezért egy chakralenyomatot elhelyezett a közelében, hogy a sárkánykémkedő technikával a föld alatt tudja ellenőrizni milyen az eredmély. Ez persze tovább nehezítette a saját dolgát. Feljönni pedig továbbra se ment. Ebédnél megfigyelte, hogy a föld eleműek a legkoszosabbak. Ami, logikus volt, de annyira kitűntek a többiek közül ez által, hogy le se tagadhatták magukat. Sőt, csak rajtuk látszott meg. A tűz eleműek nem voltak kormosak és a víz eleműek se vizesek. Ez igazságtalanság. Délután folytatta a gyakorlást. Úgy gondolta, hogy ahhoz, hogy a nyomait eltüntesse ahhoz viszont pont, hogy úgy kell a chakráját irányítani, ahogy először próbálta. A talaj felszínébe vezetni. Csak ezt be kellett gyakorolnia. Ez a sok egyszerre fenntartott chakramanipuláció… Alapozó technika, na persze! Viszont, talán azért mert először lemerülni is így próbált, de viszonylag egész jól ment, hogy maga fölött összezárja a talajt. Feljönni azonban még kellett gyakorolni. Sejtette, hogy hogyan úgy kell irányítania az elemi chakráját mint mikor lemerült csak fordítva, de nem ment. Azt, viszont elkönyvelhette már fejlődésképp, hogy a nap jelentős részét sikerült a föld alatt töltenie. És a koncentrációja is egyre jobb lett. Egyszerre ez a sok chakraformázás bonyolultnak tűnik, de az igaz, hogy ezzel tényleg be lehet mindet gyakorolni. Egyszerre… Mire a vacsora eljött Ginoo már úgy érezte magát, mint valami porrongy. Volt annyira koszos is. Ilyen fáradtan már az ízeket se lehet úgy kiélvezni. Ahogy másokon megfigyelte azért nem mindenki volt olyan állapotban, mint ő. Szerencsések. Vagy lusták. A fürdő kellemes meleg ölelése feledtette el vele ennek a napnak a fáradalmait. Az önmaga általi élve eltemetés élményét, amit egész délután gyakorolt és még az elkövetkező napokban is fog. Amilyen lassan halad nem is keveset kell majd.

ötödik nap
Különös lelkesedéssel ment le reggelizni. Ennek az oka a következő volt. Este megvilágosodott. Lefelé tényleg elég volt megnyitni a földet maga alatt hisz ott a saját súlya és a gravitáció megoldotta a többit. De fölfelé valahogy még meg kell toldania a dolgot. Valószínűleg Yukiko sensei is azért nem monda ezeket el, hogy maguk fedezzék fel az elemükben lévő lehetőségeket. Kezd már hiányozni neki a bábhasználat gyakorlása, amit mióta itt van, azóta hanyagolnia kell, de ez az elemi chakramanipuláció is érdekes a maga módján. Már csak azért is mert új. Persze nem tudja tagadni, hogy gyakran jár az is az eszében, hogy aztán a bábhasználatát miként tudja ezzel felerősíteni. Néhány shinobin már látszott, hogy kezdenek kimerülni. Nekik lehet intenzívnek számít ez a mindennapos reggeltől estig tartó kiképzés. Amatőrök. Miután ettek és kivezették őket a már alaposan megismert edzőpályájukra Ginoo neki is látott, hogy próbára tegye az este alkotott elméletét. Begyakorolta először az eddig megismerteket. A rend kedvéért is meg, mert véletlenül se akart olyan hibát ejteni, mint a tegnapi shinobi, aki látszólag túlesett már a korábbi balesetén hisz ugyan ott volt és tünedezett el a föld alá. Nem túl gyorsan, de annál biztosabban. Neki mintha a chakrakontrollal lett volna gondja. Jobban visszaemlékezve amúgy, ahogy a bábmester észrevette ő az egyik hangoskodó akinek soha nem szokott a szája beállni. Úgy néz ki, nem csak a hangerőt nem tudja kontrollálni. Miután átgyakorolta az eddigieket Ginoo nekiállt a feljövetel gyakorlásának. Megpróbálta az alatta lévő földdel megsegíteni a feljövetelét. Ez is új egy újabb dolog volt, amire oda kellett figyelnie, de szépen lassan ráérzett. Úgy néz ki az elemzőképessége most se hagyta cserben. Csak egy egész délutánt vert el feleslegesen. Hamarabb is eszébe juthatott volna. A jövőben figyelmesebbnek kell lennie. Ennek ellenére be kell gyakorolnia rendesen. Egyelőre még inkább lassan óvatosan jött fel, mint gyorsan. Viszonylag biztonságosan elsajátította ezt a részt délig. Az első napokban jóval szerényebb adagokat evett. Viszont ez az elemi edzés annyi energiát kivesz belőle, hogy az elmondhatatlan. Majdnem annyira megviseli, mint Akumi sensei kiképzése csak itt kevésbé akarják eltiporni az önbecsülését és a halálfélelem érzése se olyan erős. Még úgy se, hogy a napja nagy részét a föld alatt tölti élve eltemetve. Ebéd után pedig a délutánt is ott töltötte. A lebukást, feje fölötti talaj elegyengetést, és feljövetelt gyakorolta be. Két célt tűzött ki az előtt, hogy továbbhaladt volna. Az első a folyamat sebességének felgyorsítása annyira, hogy harcban is alkalmazhassa. A második pedig a mélység kitapasztalása. Most már, hogy gyakorlottabb a feljövetelbe nem muszáj talajszint közelében maradnia. Itt az idő, hogy kipróbálja mik is ennek a technikának a pontos határai. Szóval a délután kísérletezéssel és az eddigiek még pontosabb begyakorlásával töltötte. Utóbbival egy lehetne jobb, de általa megfelelőre értékelt eredményt sikerült produkálnia. Előbbivel is rájött dolgokra. A vörös kunoichi ugye szólt is róla, hogy minél mélyebbre mennek annál nagyobb lesz a nyomás és annyival megnő a jutsu chakraigénye. Hát ezt a saját bőrén meg tudta tapasztalni. Minél mélyebbre kerül a nyomás elkerülése érdekében annál több chakrát kell a teste köré koncentrálnia. Nem is meglepő, hogy vacsorára megint olyan állapotban volt, mint akin átment egy egész lovas samurai hadosztály. Hihetetlen, hogy vannak, akiknek egy ilyen nap után még van kedvük beszélgetni. Ezek egyáltalán komolyan veszik az edzést? Még föld eleműek is vannak olyan jó erőben. Méghozzá olyan is, aki gyorsabban tanult Ginoo-nál. Annak mennyi chakrája lehet? Rossz belegondolni. Evés után a fürdőben pihente ki magát a bábmester. Ami majdnem olyan jól sikerült, hogy kis híján el is aludt. Még időben vette észre magát. Korán feküdt, de nem kellett altatni.

hatodik nap

Nemsoká mennek haza. Jól érezte magát itt Ginoo. Tényleg. Felüdülés volt számára. Még úgy is, hogy ennek a jutsunak a megtanulása kimerítette. Bár állítólag a nemesek vagy átlag polgárok is ha elutaznak valahová akkor hazaérve ki kell pihenniük a nyaralást. Tényleg volna rá esély, hogy pihenni küldték őt ide? Ugyan! Naiv gondolat. Megfigyelni. A reggeli után már mehettek is arra a felszántott földdarabra ahol az elmúlt hat napot is töltötték. Meg ami alatt. Éppen csak felette nem. Mondjuk, az jó lenne. Repülni. Olyat lehet? Mindegy. Ha lehet, akkor is majd máskor néz utána. Előző nap egész jól begyakorolta a föld alá lebukást és feljövetelt. Ma miután újra átismétli azokat egy párszor, áttér majd a jutsu következő és remélhetőleg utolsó részéhez. Vagyis, hogy haladjon is a föld alatt. Hát ez izgalmas lesz. Egymásnak csak nem fognak nekimenni. Vajon olyan gyorsan tud haladni függőlegesen is, mint vízszintesen? Az elvnek hasonlónak kell lennie, mint a feljövetelhez. Elölről eltolja a földet az útjából, míg hátulról a földdel tolja magát. Mint a vakond. Vagy valami hasonló. Vajon mi történik, ha ezt a jutsut használja és szembeütközik egy vakonddal? Vagy földi gilisztákkal? Ugye nem tudnak az orrába felmászni? Elméletileg a testét körülvevő elemi chakra miatt nem kéne. Elméletileg. Egyébként nem aggodalmaskodott rajta. Próbálkozott a földalatti haladással, ami nem volt egyszerű. Elsőként ijesztő is volt, hogy vajon mennyit fog haladni, nehogy valakinek nekimenjen. Majd felbukkanva rájött, hogy körülbelül fél méterrel volt előrébb. Egyszóval nem kellett attól tartania, hogy véletlenül elkapja a gépszíj és egyszer csak otthon találja magát. Persze aztán sikerült egyre jobban belejönnie. Többet haladt és kikövetkeztetni az érkezése helyét is egyre jobban tudta. Persze nem volt még tökéletes. És nem is volt a leggyorsabb. De cserébe megint kifáradt. Ebédnél már látszott, hogy nagyjából belejöttek a többiek is az elemi chakrájuk maguk körüli fenntartásában hisz a ruhájuk nem volt már tiszta föld. Ginoo ez alatt a pár nap alatt úgy, hogy nem sokat beszélt velük megtanult jó pár nevet, azokhoz tartozó faluval és elemi affinitással. Meg, hogy falvak között ki kivel társalog. Jó eséllyel nem lesz belőle ezek után se egy olyan shinobi, aki lyukat beszél bárkinek a hasába. De legalább bármilyen hasznos vagy felesleges dolgot meg tud jegyezni az adott illetőkről a megfigyelésük után. A délután folytatta a föld alatti mozgás begyakorlását és próbált a sebességre is odafigyelni most már. Azt, a szintet, mint amit első nap Yukiko sensei mutatott nekik, ahogy látta senki nem tudta elérni. Lebukni és pár pillanat múlva egy teljesen másik helyen felbukkanni. Viszont sikerült gyorsítani a saját tempóján. És úgy érezte egyre jobb is lett. Egész idő alatt ezt gyakorolta. Úgy kifáradt a végére, hogy teljesen átizzadta a felsőjét. Nem vette félvállról a dolgot, azt nem lehet rá mondani. Viszont úgy érzi, lehetne még jobb is. Gyorsabb. Meg talán finomíthatna is a chakrakibocsátáson is. Holnap még, azt átgyakorolja. Meg próbál gyorsítani is magán. Ha meg hazaért ezt megpróbálja a bábjaival elsajátítani. Földből előtörnének meglepetésszerűen. Már alig várja, azt is. A vacsora most is finom volt. Holnap az utolsó nap és már megtanulta a technikát. Ennek ellenére nem hagyja ki az edzést. Azért se, hogy figyelhesse a többieket és azért se mert úgy érzi lehet még jobb ő is. Meg mi mást csinálna? Feküdne az ágyában? Annak semmi értelme. Nem azért küldték ide. Akármiért is küldték ide, azért biztos nem.

Hetedik nap

Utolsó reggeli. Van valami a levegőben, amit nem tud megfogalmazni. Valahogy érződik, hogy ez az utolsó nap. Mindenki érzi ezt. Az új ismerősöktől el kell válni meg ettől a helytől is, amit megszoktak, talán meg is szerettek. Közben az otthonuk is hiányzik. Ginoo-nak is. Jó volt kiszakadni abból az önkínzó, halálgyáros szerepből, ami otthon várja, de tudja, hogy ő vállalta azt. Meg, hogy az-az ő helye. Azért van itt is és ezért igyekszik minél pontosabban elsajátítani ezt a jutsu-t, hogy aztán ha eljön a nap talán pont azokat, akik itt vannak vele együtt vendégként vagy a vendéglátóit, ha a parancs úgy szól, akár azzal elősegítve likvidálja a falu érdekében. A reggeli befejeztével utolsó nap még kimentek arra a fölszántott földre. Ez tényleg egy szép hely. Állapította meg. A délelőttöt, ahogy előző nap eltervezte azzal töltötte, hogy igyekezett finomítani a jutsu kivitelezésén. Minél kevesebb felesleges chakravesztesége legyen miközben használja. Voltak, akik már befejezték a tanulásukat. Megelégedtek az eredményükkel és heverésztek vagy maradtak a szobájukban. Olyan is volt egy pár, akinek ez a hét is kevés volt a technika elsajátítására vagy még most ott vannak annak a bizonyos áttörésnek a kapujában. A bábmester hivatalosan elmondhatta magáról, hogy elsajátította, de a maximalizmusa nem hagyta nyugodni. Kihasználta ezt a kis időt is, hogy minél tökéletesebben menjen neki. Sikerült finomítani végül rajta? Talán egy kicsit igen. Ugyan úgy elfáradt közben, mint előző nap? Igen. A vörös hajú kunoichi gyorsaságát elérte? Nem. Ebédnél is érződött az utolsó nap hangulata. Nosztalgia, sikerélmény, kétségbeesés, reménytelenség idegesség, honvágy… Nehéz lett volna mindezt megfogni. Az biztos, hogy a többiekre is hatással volt ez a hely és az itt töltött hét. Évek óta először Ginoo-ban felmerült újra az igény a költészet után. Régen szerette a nála kiműveltebbek tolla által látni miképp elevenedik meg a világ. Helyek, személyek, fogalmak. Ahogy az egyszerű szavak új jelentést kapnak. Ahogy őket a költő, mint ács a deszkákat, egymás mellé szereli, hogy valami különleges összetett új szerkezet jöjjön létre, ami a funkción túl az esztétikumot is képviseli. Hogy ő olvasóként szép lassan ismerje meg és fedezze fel a mester munkásságának finom játékosságát. Közben pedig, hogy a leírt szavak az ő lelkét is megmozgassák. Ez a furcsa nap rá is hatással volt, hogy ilyesmik jutottak az eszébe. Délután folytatta a fene tudja mennyire eredményes munkásságát. A kitűzött cél, vagyis, hogy Yukiko sensei sebességét elérje nem sikerült neki. De nem volt csalódott. Végső soron így is sikerrel járt és otthon se fogja elhanyagolni ezt a fajta edzést se. Ha már feloldotta az elemét ki is kell, azt használnia. Biztos benne, hogy sok lehetőség van még benne. Próbálkozott a sziklák mozgatásával is. Valóban nem volt egyszerű, de úgy gondolta érzi miként kéne és otthon biztos arra is rájön. Az utolsó vacsora kellemes volt. Csendesebb, mint szokott. Észre se vette, hogy az első nap óta ahogy egyre inkább összeszokott a többi ninja úgy lett élettelibb minden étkezésnél ez a terem. Most pedig azok az új ismerősök búcsúztatják a hetet. Vagy csak mindenki elfáradt. Mikor ő fürödni ment, akkor ott eldöntötte, hogy biztos visszajön még ide. Az apját is elhozza majd. Mikor mindkettőjükre ráfér a pihenés akkor ide eljönnek. Ebbe az üdülőbe. Körbejárják a környéket és kipróbálnak minden fürdőt nem csak ezt az egyet. Majd a háború után. Ha a falu is lábra áll.

//Bocsi a hosszért. Mindig küszködök a tanulások írásával. Ezt rendesen akartam megírni és kicsit túlzásba estem.//

**Sakurai Benjiro** Hétf. Nov. 21 2022, 00:24

Első elem feloldása

Én már attól teljes lázba jöttem, hogy ninjákkal együtt kellett elsajátítanom egy jutsut, hisz sokféle szituációban találtam már magam, de hogy olyanokkal együtt tanuljak, akik eleve ezzel léteznek, mindennaposak az önképzések, a gyakorlások és a chakrájuk kreatív felhasználása, azt már kihívásnak éreztem. Azt elhatároztam, hogy minden tudásomat bevetem, hisz nem akartam gyengébbnek tűnni náluk mondjuk amiatt, hogy én javarészt teljesen más értelemben hasznosítom a chakrát, már amikor szükségszerű a használata. Én nem harcoltam vele, nem képeztem bonyolult technikákat és ettől tényleg kihívás volt. De éreztem, hogy ez az egész csakis a hasznomat szolgálja majd a jövőben, így aztán minden egyes megmozdulásra, az itt megjelentek minden szavára odafigyeltem.
Hirtelen úgy éreztem magam miközben a vízesés mellé értünk, mintha most indulnék az akadémián és most kezdeném elsajátítani a chakrám használatának alapjait. De részben talán ez igaz is volt, hisz az alapjutsuk ehhez képest fityfenének tűntek. De én már így is roppant hálás voltam a hely szépsége, a pazar kiszolgálás és az egész esemény megszervezése végett, így aztán nagy lelkesedéssel figyeltem azt is, amikor a jutsut megmutatták.
A mondandó ismerős volt, hisz ha nem is ebben a formában, de mi nagyon sokat tanultunk elméleti dolgokról, a chakra, az emberek és a természet kapcsolatáról. Megnyugtattak némiféleképpen a szavai és mosolyt is csaltak az arcomra. Ha mást nem, nekünk rengeteg meditációs alkalmat biztosítottak korábban, hisz a chakrafelszabadításhoz és az irányításhoz nem csupán a testi edzés, de a lelki stabilitás és fejlődés is rettentően fontos volt. Amolyan ismerd meg alapon és ettől némiképp azért mégis csak megnyugodtam még akkor is, amikor azt mondta, ez az egyik legnehezebben kezelhető elem. De talán ha kellően az urai leszünk mi mind itt, akik összegyűltek, akkor már most megérte a rá fordítandó fáradozás. Nem gondoltam egy percig sem azt, hogy ez könnyű lesz, ezek után pedig pláne nem. De nem estem kétségbe, inkább figyeltem, ahogy Katsuyoshi-sensei végrehajtja a technikát egyszer, egészen addig, amíg el nem talált, mert utána megtántorodottan léptem hátrébb és talán csak valami isteni szerencse volt, hogy nem terültem el teljesen a földön, mint valami takony, hanem reflexből kezdtem kalimpálni és valahányadik lépésre sikerült csak visszanyernem az enyensúlyomat. Basszus! Remélem nem voltam nagyon béna. Mindenesetre sikerült annyira összeszednem magam, hogy aztán tudtam rendre figyelni még a sensei mondandójára. Talán ha az alapokat elsajátítom, utána esetleg mindezt még meg tudom tanulni egyszer az életben, ha elég ügyes vagyok. Akkor is, ha elsősorban nem ezeket a célokat kell kitűznöm magam elé.
A biztatásra csak lehunytam a szemem, hogy teljes nyugalmi állapotba hozzam magam, hisz számomra ez volt eddig a bevált, hogy aztán koncentrálni tudjak a saját chakrámra, hogy minden egyes porcikámban igazán érezzem. Ez még önmagában nem is volt annyira bonyolult, de az már igen, hogy mint elemi chakra, hogy használjam fel, hát még alaposan a számhoz koncentrálni, ahogy mondták, hogy mindezt a jutsujeleket egymás után formálva aztán vízsugárrá alakítsuk. Én esküszöm, hogy éreztem az érzést, a bizsergést, már jött is, de utólag belegondolva végül nem tudtam eldönteni, hogy az erőlködéstől vagy a lelkesedéstől kijött-e egy csepp víz is a számon, vagy a tulajdon nyálam loccsant a talajon. Valaki még mellettem el is röhögte magát, én pedig olyan vörös lettem, mint a főtt rák. Nem mindenki szeretne nyilván ilyen kellemetlen szituációba keveredni.
Kellett némi perc, hogy felocsúdjak és ott folytathassam, ahol csak abbahagytam. Nem tudom, hogy mennyi időt gyakoroltam, de a korgó hasam vitt el az ebédig, majd a délutánom is alapos gyakorlással telt. Egyszerűen nem ment, nem tudtam eldönteni, hogy mi az ami igazán hiányzott, de vagy annyit gyakoroltam, hogy teljesen kiszáradt a szám, de azt még én sem mertem volna feltételezni, hogy esetleg elköpködtem az összes nyálam. Az kellemetlen lett volna, ha így lett volna. A vacsorát mindenesetre jól betermeltem, végül pedig úgy bedőltem az ágyamba aludni, mintha leütöttek volna.

Másnap már csak a biológiai órám végett is korán ébredtem fel. Még nehéz volt megszoknom a helyet, hogy folyamatosan állandó szálláson vagyok, ahol szinte tejben és vajban fürösztenek. Erről rögtön eszembe is jutott, hogy egy fürdő sosem ártana. Így gyorsan bepótolva a kimaradt megisztulást. Talán túlságosan sokáig is feküdtem be, mert azon kaptam magam, hogy merengek a hallottakon és már a párát akarom irányítani, talán a túl nagy fantáziám miatt. Nagy falatnak éreztem a feladatot hirtelen és az sem segített, hogy nálam tapasztaltabb emberek voltak jelen, akiknek a chakrahasználat olyan, mint másnak a levegő. Végül filozofálás után levitt a lábam reggelizni immár tettre készen kiöltözve, ahol megpakolva a tányérom egy fiatal lány mellé ültem le. Szószátyár módjára nyilván leszólítottam, de ő előbb kétségbeesetten rám pillantott, majd maga elé, mintha egyben el is akarna húzódni. Nem fürödtem meg eléggé? Netán büdös vagyok? Mindenesetre nem szagoltam meg magam, csak csöndben megreggeliztem. Értettem én, ezek a ninják annyira furcsák.
A délelőtt viszonylag aktívan telt, hol a szokásos szerencsétlenkedésemmel, hogy legfeljebb a semmit nem sikerült kilőnöm, csupán a vörösödő fejem mutatta, hogy én bizony próbálkozom. De vajon mi nem sikerült ennyire jól? Eszem megállt, hisz annyi mindent tanultam a chakráról, a jutsukról, minden harmóniájáról, itt volt előttem minden adott és egyszerűen nem akart összejönni.
Annyi sikert letudtam magamnak, hogy a lány ebédnél már visszaszólt, én pedig megnyugodtam, hogy nem vagyok büdös. Mondjuk sikerült egyszer beleszambáznom a vízbe, úgyhoz száradhattam is meg nadrágtól lefelé. De nem különösebben zavart a dolog, megoldottam egy ebéd előtti nadrágcserével.
Délutánra már azt éreztem, hogy mintha a szám kevésbé lenne száraz, mintha a folyamatos koncentrálás már érne el eredményt, de mivel még egy korty vizet sem sikerült kiköpnöm, így ebben nem voltam elég biztos. Kudarcnak mégsem könyvelhettem el a napot, hisz értékeltem továbbra is az apró figyelmességet, a jó ételt. És még a vacsoránál is sikerült elmerengenem a teámon… Ahogy a teafű kavargott a még gőzölgő teában a kevergetés után olyan volt, mintha épp egyensúlyba akart volna jönni a chakrám. Éreztem, hogy csak ezt a kulcsot kell megtalálnom és nyithatom az egész ajtót vele, de talán az egész világot is. Mindemellett hatalmas lehetőségnek éreztem bebizonyítani azt a ninják mellett, hogy egy szerzetes is tudja vinni valamire. De még micsoda nagy lehetőség!

Fogalmam sincs, hogy jutottam el a durmolásig, mert folyamatosan merengtem. Reggel pedig bizony a harmadik nap jött el és éreztem, hogy mindjárt a feléhez érek, mégsem haladok semerre. A reggeli gyors volt, de támadt egy ötletem és a lánytól is elnézést kérve siettem el a vízesésig, hogy kipróbáljam. Eggyé kell válnom a vízzel, ami olyan szempontból jó, hogy én is nagyrészt abból vagyok. Na de nem így akartam ezt megoldani. A többiekkel ellentétben nem a szokásos helyemen álltam meg, hanem beugrottam a vízesés mögötti kis sziklakimagasodásra. Nem zavart, hogy túl magas voltam ahhoz a kis üreghez, én csak leültem törökülésbe, lehunytam a szemem és csak hallgattam a víz tiszta és hangos zubogását. Egy hang sem jött át, sem a többiek próbálkozásai, sem a jelenlétük, semmi. Csak én voltam és a víz, ami körülvett, szó szerint. Most kellett teljesen kizárni mindent a fejemból és ténylegesen is eggyé válni vele, vagyis a chakrámat az elememmé változtatni. Ha előző két nap még hamar el is fogyott a chakrám, éreztem, hogy a folyamatos használattól sokkal tovább és jobban bírom én is. A szünetek és a pihenés kielégítő volt, én pedig alapból szerettem magam próbára tenni. Nem tudom, hogy hogyan csináltam igazából, a jelek már ösztönösen jöttek, másra pedig nem is figyeltem csak a csobogásra, amikor sikerült egy kortynyi vizet kiköpnöm. Esküszöm olyan érzés volt, mintha épp fulladásból köhögtem volna fel és először el sem akartam hinni, de valahogy sikerült. Azonban ha ezt szeretném bemutatni, akkor inkább menjek is haza. Még kellett valami, ennél több, de legalább kapisgáltam, hogy mit csináltam. Nem hagytam abba a gyakorlást, az ebéd utáni szieszta helyett ismét a gyakorlótéren voltam, megint a vízesés mögött, hogy ha kis kortyokban is, de legalább ráérezzek arra, hogy változtassam vízzé a chakrát. Sikerült, azt hiszem a legnagyobb falat ledöntöttem. Boldogan rohantam el vacsorázni, hogy aztán az izgatottságtól alig tudjak elaludni.

De kellett az erő, mert vészesen jött a negyedik nap, én pedig békákat megszégyenítő mennyiséget se tudtam összehozni, nem hogy egy egész vízsugárt. De most már nem ugráltam be a vízesés mögé, nem kellett kizárnom a külvilágot, és mégis sikerült ugyanúgy egy kortyot kiköpnöm. Legalább estére nem szárad ki a szám, vigasztaltam is magam, de nem voltam annyira elragadtatva tőle. Az ebédnél még mindig erről beszéltem megállás nélkül a lánynak, aki rám se mert eleinte nézni, de a vele érkező geninek valamiért nem néztek jó szemmel engem. Sokszor merengtem megint el a pohár vizemen és állandóan elkalandozott a figyelmem, hogy mégis mit rontok el.
Meg kellett magam erősíteni abban hogy legalább koncentráljak, mert így teljesen szét fog esni a chakrakontrollom és kezdhetem a legelejéről. Nem hagyhattam, hogy úrrá legyen rajtam az idegesség, a türelmetlenség és a szétszórtság. De esküszöm, hogy egy vonalzót is hozhattam volna, hisz alig lett nagyobb az a vízsugár.

Aztán az ötödik napon két olyan gyakorlatozó mellé kerültem, akik fáradtságukban már alig tudtak figyelni és egymást viccekkel kezdték el szórakoztatni. Eleinte nem törődtem velük, hisz a reggeli óta folyamatosan csak koncentráltam és koncentráltam, de a kis vízsugaram nem igazán lett sokkal nagyobb talán csak a hüvelyk és a kisujjam távolsága közötti hossz. Végül egy viccük olyan jól sikerült, hogy még engem is meglepett, én pedig kizökkenésemben sikeresen képen lőttem a mellettem állót.
- Jaj, ne haragudj, nem direkt volt. - próbáltam komoly fejet vágni, de nehezen tudtam megállni, hogy ne röhögjek. Ebből persze az lett, hogy kihívott, hogy visszaadja. Talán egy kis rivalizálás kellett, mert a nap végére már nem csak az a kis arasznyi ment. De a sikerestől még messze álltam és nem fejtettem meg, hogy igazából a lendületet a röhögés vagy más hozta-e elő. Nyilván ez utóbbi, de nem vallhattam színt, hogy lemaradtam a saját felfedezésemről.

Hatodik napra a gyors reggeli után elsőként értem ki a terepre a víz jutsut gyakorlók közül és már javában köpködtem, amikor az elsók befutottak. Úgy éreztem ennyi gyakorlás után már álmomból felkeltve is le tudtam volna adni a kézjeleket, hogy utána lelőjek valakit vízsugárral, de azt hiszem maga az álom is már egy pár napja erről szólt. Mikor sikeresen, mikor kevésbé, de legalább erről szólt. A vízhossz már jó volt ekkorra, azonban még mindig nem volt akkora a lendülete, hogy elsodorjon másokat, mint ahogy majdnem velem is történt a legelején. Nyilván nekem nem kell harcokba bocsájtkoznom a jövőben, de mégis úgy éreztem, hogy ezt már igazán illő gyakorlottan elsajátítanom. Azonban a napi étkezést semmi nem szakíthatta meg, ennyire én sem voltam őrült. Az utolsó vacsoránál pedig talán a szokásosnál is többet beszélgettem a többiekkel, hisz azt hiszem soha többet nem találkozom majd velük, hogy ha valami megvitatnivalóm lenne, akkor azt később befejezzük. Legalább ezt a részét teljesen maximálisan kihasználtam és azt hiszem az esti fürdés sem maradt el úgy, hogy ne játsszak élő szökőkutat. Mikor is ne gyakoroljak, ha kicsiben is tudok.

Mindenesetre az utolsó napon már nehezen keltem fel az asztaltól, a szállást is összekészítve hagytam el, hogy csak a táskámért kelljen visszamennem. Nem tudtam pontosan hogy is van errefelé a vendéglátás, de ma még volt alkalmam kimenni, gyakorolni és elégedetten vettem tudomásul, hogy ha egy embert nem is mozdít el tökéletesen a helyéről a vízsugár, azért a környezetet tudtam vele rombolni, köveket fordítottam bele a vízbe, fák törzsét roncsoltam meg többé-kevésbé, miközben éreztem, hogy a chakrám azért rendesen megfogyott az elmúlt egy hétben. Még néhányszor el szerettem volna ismételni a műveletet, mielőtt ebédelni megyek a többiekkel, akikkel a napok alatt sikerült egészen összeismerkednem. A ninják nem is voltak olyan mogorva arcok, mint amilyennek tűntek küldetéseik alatt és ezt abszolút pozitívumnak vonhattam le. Jöttek el valóban bármilyen célból is, az sokat lendített a kapcsolatokon, hogy nem volt ellenségeskedés. Délutánra pedig elégedetten mentem vissza gyakorolni egy utolsót, mielőtt az utolsó estémen vacsora közben elmerengek a többieken, a helyen, a sok frissen szerzett emléken és egyáltalán azon az élményen, hogy átlépve a saját ingerküszöbömet másoktól tanultam valami klassz és egy életre szóló hasznos dolgot.

**Minoru Izumi** Hétf. Nov. 21 2022, 00:29

Elsõ elem feloldása

Első nap

Egy kicsit izgultam, mert arra gondoltam, hogy otthon mennyire fognak örülni annak, hogy a föld elem lett az elsődleges elemem. Ha valahol hát akkor a hazámban rengeteget fogok tudni gyakorolni még a mostani tanulási folyamat mellett is. Ha valahol, hát akkor ott biztosan körbe vesz a föld elem. Itt most egy sziklafalhoz vezettek minket és körülöttünk nem volt más csak föld. Elég egyértelmű volt, hogy milyen céllal jöttünk erre a helyre, ezért miután találtam magamnak egy helyet és még hallhattam is, amit Yukiko sensei mond onnan figyeltem. Amikor az elem hátrányairól beszélt és az előnyéről egy kicsit sem éreztem rosszul magam ezért. Nálunk Iwagakureban nem az az első feladat, hogy pusztítsunk, törjünk és zúzzunk, hanem a védekezés. Szóval amikor a rejtőzködés, a megfigyelés és a terep átrendezésére került megemlítésre csak felderültem. Ha ilyesmit sikerül megtanulni, akkor tényleg igazán hasznos ninjája lehet a falumnak. Valahol örülök is, hogy engem küldtek nem pedig mást a falumból, így lehetőségem nyílik arra, hogy még többet tanuljak. Persze tudom, hogy nem csak a tanulásról szól az egész ninjaság, hanem a sok gyakorlásról is, mert az elméleti részt gyakorlatba is kell ültetni, csak nem mindegy mekkora lelkesedéssel tesszük azt. Bennem szerencsére megvan a kellő akaraterő és motiváció is. Minden utasításra és megjegyzésre egyaránt figyeltem. A következőkben jó lesz, ha erre összpontosítok, mert minden információ hasznos lehet a tanulás során. Megértettem, hogy valahogyan eggyé kell válnom a föld elemmel, mintha csak egy plusz bőr réteg lenne a bőröm felett vagy valami ilyesmi. Én így tudom elképzelni ezt. Vagy akár egy páncél, hogy még inkább valóságosabban bele tudjam élni magam ebbe a helyzetbe. A lényeg az, hogy meg kell tanulnom irányítani ezt az elemet és nem valami ellenségesként felfogni, hanem úgy kell gondolnom rá, ami hasznos lehet. A másik dolog, amire meg kell tanulnom odafigyelni az a chakramennyiség amit belefektetek ebbe a folyamatba. Megjegyeztem, el is raktároztam a memóriámban, ez hasznos lehet, amikor megpróbálom elsajátítani. Figyeltem azt is, ahogy egy fél kost formáz a kezével és úgy tűnt el a föld alatt. Ezt menőnek gondoltam. Valójában az is volt a maga módján és arra ösztönzött, hogy én is meg akarjam ezt tanulni. Az meg, hogy valahol más mellett tűnt fel, nem ugyanott még érdekesebbnek hatott a számomra. Tehát a föld elem Moguragakure no Jutsu elnevezésű technika ez. A sensei szavaiból ítélve sok ügyességre és türelemre lesz szükségem ahhoz, hogy ezt elsajátítsam. Semmi baj. Tudom, hogy menni fog, elég határozott vagyok. Nem most fogok meghátrálni ettől a feladattól. A fontos információk elmondása után arra kért minket, hogy először csak a lemerülést és a feljövést próbáljuk meg és csak utána a föld alatti mászkálást. Ez viccesen hangzott, de nem nevettem el magam, most komolynak kellett lennem és odafigyelni minden szóra. Tehát először ki kell ereszteni a chakránkat magunk köré és figyeljünk arra, hogy elemi affinitást mutasson és ezt érezni is fogjuk. Rendben, megjegyeztem.
Amint tehát hagytak próbálkozni minket első dolgom volt előbb lecsillapodni az izgalomból. El kellett felejtenem, hogy itt vagyok és körbe vesznek mások. Csak azután kezdtem el próbálkozni, hogy az elmém tiszta volt és a chakrámat megpróbáltam kifele irányítani a testemből. Ez persze nem ment olyan könnyen, mint terveztem. Az volt a baj, hogy megint jól akartam teljesíteni, holott semmi baj nem volt azzal, ha nem sikerült még semmi sem, mint az elem megmutatkozása során. Csak összpontosítani kellett volna és megérezni a körülöttem lévő földet, amit megragadhatok és irányíthatok a chakrámmal. Elméletileg nem is lenne olyan nehéz. Csak ugye oda kell figyelnem arra is, hogy ne pazaroljam feleslegesen a chakra energiámat, mert az semmi jóhoz nem vezet. A sikertelenségek ellenére nem csappant meg a lelkesedésem a próbálkozások iránt, csak most jobban odafigyeltem arra, hogy észrevegyem mi az, amit tennem kell. Tehát vezessem a chakrám szerteszét a testemben és majd onnan a földbe. Ez most nem olyan volt, mint amikor a lábamba kellett vezetnem a chakrámat és úgy kellett felmásznom a fán, hanem egy kicsit bonyolultabb, de emlékeztem, hogy ott is miként koncentráltam és figyeltem. Csak akkor cselekedtem, hogyha biztos voltam abban, hogy felkészültem és éreztem magam körül az elemi chakrát.
Persze hiába volt meg ez, ha többszöri próbálkozás után sem történt semmi. Talán nekem egy kicsivel több idő kell. Semmi baj nincs ezzel. Még nem tudtam hogyan kellene sikerrel járnom, de talán egy kicsit gondolkodnom kell és figyelni másoknak hogyan megy ez. Sajnos azonban az ebéd előtt sokra nem is jutottam. De nem adtam fel továbbra sem. Csak próbálkozni kell és nem elveszíteni a reményt, hogy sikerülni fog. Most nem engedhettem meg magamnak, hogy negatív gondolataim legyenek a sikertelen próbálkozások miatt. Nyugodtan mentem ebédelni, még akkor is, ha semmit sem értem el. Ismerem magam, tudom, hogy jobban kell összpontosítanom és nem húzni az időt. Bár az első nap, elég rosszul próbálkozhattam, mert még nem igazán éreztem rá az elemi chakra használatára. Vacsoránál úgy tűnt, hogy egy kicsit logatom az orrom, de valójában nem azért voltam komoly, mert nem mentek úgy a dolgok ahogy terveztem, hanem mert továbbra is gondolkodtam a hibáimon. Lefekvés előtt még utoljára meg akartam próbálkozni, ezért egyedül a senseiek és a többiek nélkül kimentem a helyszínre. Valószínűleg nem csak az utolsó előtti próbálkozásom lesz, hanem addig próbálkozom közönség nélkül amíg rá nem jövök a dolog nyitjára.
Először behunytam a szemeimet és kizártam mindent körülöttem, most elég könnyen ment, mert nem voltak mellettem mások. Nem rájuk figyeltem, hanem magamra. Így mindjárt másabb volt. A chakrámra figyeltem, hogy szépen kiterjesszem az egész testemre, ez már ment eddig is, a kiterjesztéssel és a burokká formálással kellett kezdenem valamit. Szóval nyeltem egyet, összeszedtem minden erőmet és megpróbáltam kiterjeszteni a chakrámat a testem köré, úgy ahogy el lett mondva. Először csak egy halvány buroknak tűnt, majd, amikor ráéreztem, hogy itt van, ez az, amiről a sensei beszélt már az kellett, hogy ezt sikerüljön is fent tartani, így koncentráltam és a puha földbe vezettem a kiterjesztett chakrát. Még mindig nem sikerült, de ez nem jelentette azt, hogy lelombozódtam, sőt, most lelkesültem csak be igazán, mert végre, ha sikertelenül is eddig, de megéreztem az elemi chakrám jelenlétét. Próbálkoztam még fél órán át, de mivel sensei nélkül nem akartam mélyre ásni magam, ezért úgy döntöttem, hogy holnap innen folytatom. Az „ásás” még nem sikerült, de legalább az elemi chakrára sikerült „rátalálnom” és ez nagy szó.

Második nap

A reggelit már sokkal békésebben fogyasztottam el, mint az azelőtti napit. Most már ha keveset is de haladtam valamit és nem a nulláról kellett kezdenem a mai napot. A szerzetes fiú mellett kötöttem ki vagy ő mellettem ez nézőpont kérdése. Most lehetőségem nyílt volna rá, hogy beszéljek vele és megkérdezzem milyen a szerzetes lét, amikor a szokásos gátlásaim előtérbe kerültek. Lehet szerzetes meg minden, de attól még fiú volt és elöttük két dolgot szoktam csinálni. Nem nézni a szemükbe és lesütni a pillantásomat. Ezzel próbáltam meg védekezni az ismeretlenek elől. Hiába kérdezett, én nem igazán tudtam megszólalni annyira zavarban voltam. Reggeli után újra a sziklafal mellett és a földel borított területen voltunk. Most már nem adtam fel, a tegnap éjszakai tudást felhasználva igyekeztem az elemi chakrával „ásni” a földbe. Azzal, hogy nem voltam egyedül már nem féltem attól, hogy esetleg eltemetem magam és nincs, aki segíthetne nekem. Ez a tudat megnyugvással töltött el és nem görcsöltem a bukástót. Nem is bukásnak fogtam fel a sikertelen próbálkozásaimat, hanem inkább gyakorlásnak. Kellő gyakorlással pedig menni fog ez.
Az első két lépés már megvolt, már abba a fázisba kerültem, hogy a harmadikat alkalmazzam és fent összezárjam a hasadást. De ez valamiért még mindig váratott magára. Ebédig csak a „gödörásás” sikerült, az is inkább valamiféle kezdeti fázisban, mert csak a derekamig értem le, tovább pedig nem. Tovább fogok próbálkozni ez nem vitás. Ebédnél még egy kicsit megszeppent voltam, mert amikor ismét odajött hozzám a szerzetes fiú én nem igazán tudtam mit mondhatnék ismételten. De le kellett küzdenem a „félelmeimet” és úgy kezelni őt is, mint bárki mást ha megszokom a jelenlétét. Így megpróbáltam beszélgetni vele és majd másokkal is mert már nem különültem el másoktól. Azok, akik szintén a föld elemet kezdték el elsajátítani és egy kicsivel ügyesebbnek bizonyultak nálam megpróbáltam a tőlem telhető igyekezettel tanácsot kérni tőlük. Nem akartam egyből rájuk rontani, mert tudtam, hogy éhesen senki sem beszél a technikájáról, de amikor úgy láttam, hogy már nem lehettek morcosak amiért hozzájuk szólok, hát kikértem a véleményüket. Persze, hogy megjegyezték, hogy látták a szerencsétlen próbálkozásaimat, de nem az volt az első gondolatuk, hű de béna vagyok és miért is jöttem ide, hanem az, hogy elmagyarázták ők mit tesznek. Ez nekem annyiban segített, hogy észrevettem a hibáimat és az étkezés után egy keveset tudtam rajtuk javítani.
A harmadik lépés csak vacsora előtt sikerült, ami egy kicsit elszomorító volt, de hát nem sikerülhet mindenkinek minden elsőre, így nekem sem ment valami jól. Amikor el kellett tűntetni a nyomokat fent sikerült, de feljutni már egy kicsit macerásabb volt. Mély levegőt vettem, megpróbáltam kitapintani az elemi chakrámmal a földalatti részt. Koncentrálnom kellett arra, hogy feljuthassak magamtól és ne kelljen kiásni innen. Amint megéreztem a talpam alatt a földet arra összpontosítottam, hogy feljussak innen vagy valahogy kilökjem magam a föld alól. Első próbálkozásra nem sikerült, másodjára sem, és harmadjára is csak alig, de már negyedjére ráéreztem, hogy miként kell a chakrámat a földbe vezetni úgy, hogy az fellökjön a felszínre vagy felhúzzon, mint egy liftszerűség esetleg. Vacsorára pedig már kifáradtam és nagyon éhes voltam, de valamivel mégis büszkébb, mint előző nap. Holnap a mozgást fogom megpróbálni a föld alatt.

Harmadik nap

Újabb nap, újabb reggeli és utána kezdődhetett is az edzés a megszokott helyen. Most már éreztem, hogy megpróbálhatnék már egy kicsit jobban teljesíteni, mert a móka csak ezután következhetett be. A föld alatt mozogni észrevétlenül és megjelenni másvalahol ahogy Yukiko sensei is mutatta az nagyon érdekes volt. Valami hasonlót szeretnék én is megtanulni, persze ehhez kell az edzés és a ráérzés a technikára.
A harmadik nap azonban nem mentem sokra, csak a föld alá ásást, a nyomok elrejtését és a felszínen való megjelenést sikerült megcsinálni. Nem volt ezzel semmi baj, legalább gyakoroltam ezt egy kicsit, még mielőtt elkezdhettem volna a negyedik lépést a föld alatti mozgást. Persze megtörtént, hogy amire sikerült ráérezni azt még elvétettem egyszer kétszer. De nem estem pánikba. Ami egyszer sikerült azt nem fogom elrontani már annyiszor. Ebédnél és vacsoránál is mivel már hozzászoktam a többiekhez nem húzódtam el, hanem megpróbáltam beszélgetni velük. De már nem csak a föld elemesekre fektettem hangsúlyt, hanem másokra is, akik nem ugyanazt tanulták, amit én. Volt, aki panaszkodott, hogy nem megy neki ez vagy az, de olyat is hallottam, aki a sikereiről beszél és ez motivált engem. Olyan akartam lenni, mint azok, akiknek sikerültek az első lépéseik és nem adták fel a próbálkozást továbbra sem.

Negyedik nap

A negyedik nap, még mindig nem tudtam a föld alatt mozogni és egy kicsit frusztrált is, mert a vége fele ki kellett ásni. Elég ijesztő volt, de nem csüggedtem. Csak rá kellett jönnöm, hogy mi is volt a hibám. Ebédnél és vacsoránál is elpanaszoltam ezt a szerzetes fiúnak, mert megint sikerült beszélgetnem vele. Most már nem féltem, de továbbra se néztem a szemeibe vagy rá csak annyira, hogy lássa figyelek arra, amit mond. Szerintem neki is volt mit panaszkodnia, így inkább újra elkezdtem hallgatni azt, amit mond. A vízzel bánni se lehet könnyebb, mint a földdel. Szóval igazán nem volt miért irigyelnem őt. De annyira vicces dolgokat mesélt, hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül. Pedig nem szokásom másokon nevetni, de az volt a helyzet, hogy elképzeltem ezt az egészet és máris jobb kedvre derültem. Már nem voltam ennyire bórúlátó a hibáimmal kapcsolatban. Lehet ezeken segíteni, csak idő kell hozzá.

Ötödik nap

Most már egy kicsivel fáradtabb voltam, de ideje volt, hogy szembe nézzek az utolsó lépéssel. A föld alatti mozgással. Nem hagyhattam, hogy újra ki kelljen ásni engem a föld alól, mert valamit elrontottam vagy túlságosan rá akartam jönni a dolog nyitjára. Ha ezt elmondom apának valószínűleg megint a jó tanácsaival fog előjönni, hogy ő megmondta, mire kell figyelnem jobban, de én nem hallgattam a szavaira. Így miután sikerült összhangban lemerülni a kis gödörbe ami eltakart és az eltakarás is sikeres volt s, úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok idelent, megpróbáltam előre lépni egyet. De ez a próbálkozás nem volt sikeres. Ha megint elkezdek pánikolni akkor újra áshatnak innen ki és az nem lesz kellemes, szóval jobb ha összeszedem magam és koncentrálok.
Persze ezen a napon se jutottam tovább, mert csak gyakorolni tudtam az első három lépést úgymond. El kellett volna fogadnom, hogy a föld alatt biztonságban vagyok és nem fogok élve eltemetve maradni, mert nincsenek rossz lépések, csak jobban kell használnom az elemi chakrámat.

Hatodik nap

Az ötödik nap sikertelenül zárult, de a hatodikon már amennyire lehetett igyekeztem a megmaradt energiámat és lelkesedésemet is összeszedni, mert közeledtek az utolsó napok és nem akartam kudarcot vallani. Elég elszomorító lett volna, hogyha a negyedik lépés végképp nem sikerül és feladhatom az egészet.
Az ásás már egész jól ment, az elrejtőzéssel se volt gondom, az első öt napban ezeket jól begyakoroltam, szinte nem is nagyon sikerült tovább lépni, egészen máig. Ma valahogy megújult erővel akartam nekikezdeni az edzésnek és meg is fogadtam magamnak, hogy addig nem tágítok innen, amíg a föld alatti mozgás nem sikerül. Megpróbáltam úgy gondolkodni, mint egy földalatti állat, aki a földet szétkaparva vagy eltúrva az útból próbál közlekedni. Tehát szépen úgy gondolkodtam, mint egy vakond mondjuk. Már nem féltem a földtől, tudtam, hogyha megfelelő irányba tolom el a földet, akkor lesz egy kis üregem, amit megtudok hosszabbítani és szépen haladhatok előre, hogyha mindent a kontrollom alatt tartok. Ez pedig annyi küszködés árán, de végre sikerült. A földeleme végre nem az ellenségem volt, hanem a pajzsom, a rejtekhelyem és a szövetségesem. Csak ilyenképpen kellett gondolnom rá és máris sikeresebb voltam. Pusztán annyi volt a gond, hogy ezt csak a nap végére sikerült megcsinálni.

Hetedik nap

A hetedik nap már fáradt voltam, de amit sikerült a tegnap véghez vinni, azt ma is gyakorolni akartam fáradtság ide vagy oda. Valószínűleg hulla fáradt leszek a hazaúton, de sebaj. Ha jól megtanulom ezt a módszert, akkor a falum büszke lehet rám és nem megy kárba az itt megtanult lehetőségem sem.

**Nashimaru Hina** Szer. Nov. 23 2022, 11:17

//Köszönöm szépen a haladékot//

Tűz. Amint megtudtam, hogy ezt birtokolhatom,elöntött a hatalomvágy, ami egy halk kacajban nyilatkozott meg. ~ Mindent, mindent fel fogok égetni, minden égni fog, minden szenvedni fog. ~ Vártam a további történéseket, míg mindenkinek sikerült kitalálnia, hogy mivel rendelkezik. Ezt követően egy csodálatos beszéd követte ezt. A sensei egyáltalán nem volt szimpatikus, mondhatni gyűlöltem, ahogy kezel minket. és ettől a gyűlölettől íriszeim szinte izzottak. Az éjjenzésnél szám csukva maradt, tisztában voltam azzal, hogy a legyalulni az ellenséget nem olyan könnyű dolog, Konohában láttam a pusztítást, és hogy olyanoknak, mint én, esélyük se lett volna bármi hasznosat tenni… nem azért állítanak minket az első sorba, hogy győzzünk, hanem hogy meghaljunk, és én többet ilyenben senkinek senki áron nem fogok engedelmeskedni.

A technika leírása alapján könnyűnek tűnt, koncentrálni kell a chakrát, majd kifújni, és kész is. Némileg távolabb álltam a többiektől, nem szerettem tömeg közelében lenni több dolog miatt se. Ezt követően kézjeleket formáztam, és megpróbáltam a testem különböző pontjaiba koncentrálni a chakrámat. Először az egyik, majd a másik lábamba, végül a számba, és onnan megpróbáltam kifújni. Egy halvány parázs se jelent meg.
- Basszátok meg. - csúszott ki számon, és elviharzottam vissza a szobámba. Az ágyamon ültem, és mindenkitől távol megpróbáltam kicsiben koncentrálni a chakrámat a számba, és kiengedni. Nem gondolkoztam olyanon, hogy minden leéghet esetlegesen, nem érdekelt. Kifújtam a levegőt, de nem jött ki semmi.
- Mi a pics..- mondtam volna, amikor is belépett a szobatársam. Hatalmas vigyor ült az arcán, amit én nem értettem, majd ezt követően még meg is szólalt.
- Képzeld el, ha így haladok szerintem már holnapra is meglehet akár, te hogy állsz vele? - nézett rám. Irritált, és ez arcom ábrázatán is látszódott.
- Óhh, szóval te sehogy… ne aggódj a klánod csak egy név. - nevetett - Ha picit jobban mernéd a tested kínozni, amíg nem sikerül, már neked is jobban menne - Gondolom ezt viccesnek találta. Felálltam, és odalöktem a falhoz. Arcát megpróbálta elkapni, de kezemmel visszafordítottam, hogy rám nézzen, nézze a szememet, amint szinte tekintetemmel felkoncolom.
- A klánom nem csak egy név te édes. - majd felemeltem kezemet, másikkal elengedtem arcát és kicsúsztattam a tantomat. A hideg penge hozzáért szinte izzó bőrömhöz, végül végighúztam rajta, és a meleg vér lecsöpögött a padlóra. Arcára rémület ült ki, de nem engedtem elfutni.
- Ezt jól jegyezd meg, a magam fajták imádják a fájdalmat. Te csak a hőst akarod játszani. - a lány egyre ijedtebben nézett rám, mire én fegyveremet arcához emeltem, hogyha azt el akarná kapni, akkor megvágom. - Én pedig mindent el akarok pusztítani. - megfelelő szüneteket hagytam a szavak között, hogy érezze súlyukat. Szeméből egy könnycsepp csurgott ki, egyenesen tantomra.
- Nem foglak bántani, ha kussban maradsz, nem érsz annyit, hogy kivégeztessem magam, de a szádon lakat maradjon. - Pengémről lenyaltam a vért, és minden cseppjét megízleltem. A lány kérésemre hevesen bólogatott, és elfutott. Tetszett a félelem a szemében, és imádtam a bennem lobogó haragot.

Én se maradtam a szobába, elindultam kifelé. Az arcomba lógó fekete tincset hátratűrtem, és visszatértem a kiképző területre. Magabiztosan álltam ott, elhittem, hogy enyém az egész világ. Koncentráltam a chakrámat, majd amikor megpróbáltam kifújni, mintha valaki elkezdett volna fojtogatni. A levegőm fogyott, én pedig köhögtem.
- Most meg fogsz halni, BAKEMONOOOO! - Hallottam egy hangot magam se tudom, hogy honnan. Ajkaim elkezdtek kékülni, a kép elkezdett elhomályosodni körülöttem, végül lábaim összerogytak.
…
- Igen, most se tudjuk, hogy mi történhetett vele, nem találtunk semmi arra mutató jelet, hogy beteg lenne. Külső támadónak se találtak nyomát a környéken, valószínűleg valahogy magának okozta. - mondta egy nővér. Ezek voltak az első szavak, amiket hallottam.
- Nem láttuk, hogy magát fojtogatta volna, de köszönjük az ellátását, ha felébredt, küldje vissza hozzánk. - Fumimaro hangját véltem felfedezni a válaszban, de még nem bírtam teljesen kinyitni a szemeim. Talán még egy fél óra telhetett el ezektől a hangoktól, mire én magam is meg tudtam szólalni.
- Hol vagyok? - toltam fel magam az ágyon, és próbáltam meg körbenézni.
- A gyengélkedőn, valamitől összeestél, 3 teljes napot voltál kómában, tehát most van a képzés 4. napja. Ha gondolod máris visszatérhetsz a többiekhez.
- Köszönöm. - ritkán mondok ilyesmit, de most indokoltnak éreztem.

Hamar újra a kiképzőterületen találtam magam, ahol a többiek éppen gyakoroltak. A többségnek már hibátlanul ment, nekem pedig az egyetlen, amit magam mögött tudhatok azok a sikertelen próbálkozások. Elkedtem előről a lépéseket. Irányítottam testemen belül a chakrámat először, amit kézpecsétekkel stabilizáltam. Majd elkezdtem összegyűjteni a számban, végül kifújtam. Egy apró lángocska jött ki, nem több. Majd furcsa érzés fogott el, Fumimaro tekintetét éreztem magamon. Rápillantottam, majd intett, hogy menjek közelebb.
- Szeretném, hogyha a gyakorlás alatt látótávolságon belül maradnál. - gondolom attól tartott, hogy mi van, ha összeesek, és meghalok, vagy esetlegesen megölöm magam, vagy mást… a lány szája simán eljárhatott.
A technikával megint megpróbálkoztam, de nem lett több egy elhaló lángocskánál.
- A fenébe már. - mondtam idegesen, miközben mellettem egy genin megcsinálta a technikát szinte hibátlanul. Estig ott maradtam gyakorolni, le voltam maradva. A hátrányt nem sikerült behoznom, nem tudtam rájönni arra, hogy mit hibázok el, hogyan és mit kéne máshogy csinálnom. Néha sikerült egy - egy valamivel nagyobb, de érezni nem éreztem különbséget, így a kulcsa sem lett meg a technikának. A kiképzés után meglátogattam a fürdőt, az egész napos edzés után rám fért. Éreztem ahogy a forró víz ellepi testemet, és ahogy a kellemes melegség ellazít. Az egyik sarokból nevetést hallottam meg. Néhány lány bejött, köztük a szobatársam is, és nem tudom min, de valamin nagyon jól szórakoztak. Úgy éreztem, hogy én vagyok a nevetség tárgya.
- Mi olyan vicces? - néztem értetlenül, majd kiviharzottam a fürdőből. Lehet nem én voltam a beszélgetésük középpontja, egyszerűen csak így éreztém. Az éjszaka nyugodtan telt, rég nem aludtam ilyen pihentetőt.

Másnap reggel egy kiadós étkezéssel indítottam, majd az irányt egyből a vízesés elá vettem. Elkezdtem gyakorolni, de nem lett javulás a teljesítményemben, úgy éreztem, mintha egy lépést se mozdulnék előre.
- A kurva életbe. - egyre jobban idegesített a helyzet.
- Ne légy szomorú, egyszer majd neked is menni fog. - a szobatársam állt a pálya szélén, és mondta ezt. Éreztem, hogy nem őszintén a szívéből jött ez a mondat, nem tudtam hova tenni, és zavart. Nem akartam rá felelni, mert így is ideges voltam, és a lánytól a harag egyre inkább nőtt bennem.
A chakrát elkezdtem koncentrálni, majd hirtelen sikerült.
- A kulcs az indulatok? - néztem magam elé értetlenül.
Ezt követően egész nap gyakoroltam, de nem sikerült ugyanúgy, mondhatni egyre kisebbek lettek.
A szállásra visszatérve a szobatársam már az ágyában ült, és olvasott.
- Látom te is végeztél mára, nah hogy megy? - nem feleltem rá semmit.
- Lehet jobban állnál, ha nem próbáltad volna megölni magad mindenki előtt. - lassan léptem beljebb a szobába, a padló recsegett.
- Kettőnk közül te vagy az, akinek több az esélye a halálra. - húztam elő fegyverem, és szegeztem nyakának. Épp hogy csak nem szúrtam át bőrét. Nagyot nyelt, és ezt éreztem a pengével is.
- Meg foglak ölni. - néztem rá
-Jöjj, s szívd magadba az erőt!- mondta egy ismeretlen hang, mely egyre ismerősebbé vált a napok alatt. A késztetét egyre nőtt bennem, hogy elvágjam a torkát, a lány teste pedig remegett, arca fal fehér lett. Majd valaki kopogott. Tantomat visszacsúsztattam azonnal a tokjába.
- Nashimaru Hina, bent vagy? - kérdezte Fumimaro- sensei, majd a választ meg se várva benyitott. Ezt a levelet majd add át kérlek a senseiednek otthon, a levél érkeztéről tud, amennyiben felbontanád… észreveszi, és esetleges kivégzés is lehet a következménye, köszönöm. - majd távozott. Nem izgatott túlságosan a levél egyelőre, szóval csak eltettem, és lefeküdtem aludni.

Az utolsó előtti nap volta nyomás nőtt rajtam, hogy megtanuljam a technikát, mert már ideje volt. A vízesés előtt álltam, és éreztem magamban az elszántságot. A kézjelekkel stabilizáltam a chakrám, majd elkezdtem a megfelelő helyre koncentrálni, és ezúttal eleget, és elég kicsi helyre. Volt egy olyan megérzésem, hogy a probléma azzal volt, hogy nem eleget fókuszáltam, pontosabban, hogy csak akkor lett elég, amikor teljesen indulatból csináltam.
Sikerült.
Egy halvány mosoly ült ki az arcomra, mert így már azt is tudtam, hogy mitől sikerült. Gyakoroltam, és gyakoroltam, a technika pedig sikerült. Úgy éreztem hogy megszereztem valamit, ami jár nekem, és teljes egészében birtoklom.

**Uchiha Kagami** Kedd Dec. 20 2022, 01:57

/Első elem feloldása képzés/

//Először is szeretném elnézéseteket kérni a képzés lezárásának megcsúszása miatt, sajnos a beindult a téli szezoni forgalom, továbbá egy elég komoly megfázás akadályt jelentett benne. Mindazonáltal Senshi Jakotsu sajnos kizárásra kellett kerüljön, a többiek mind jól vették az akadályokat//

Miután mindannyian sikeresen vettétek a problémákat és az akadályokat, a sensei-ek újfent összehívtak benneteket egy közös összegyűlésre. Chiyuri-sensei és a tanítóitok az étkezőben fogadtak benneteket. A mai napon valóban lakomával készültek számotokra, az asztalokon többnél több fogást foglalt helyet a helyi finomságokból. Halak, natto bab, marhasült, algás rizstekercsek, pirított és tempurált rákok, rizs, még több rizs.... a korban lévők persze már sakét is ihattak, mindenki másnak maradtak a különböző gyümölcslevek és persze a víz. - Nos.... - állt fel Chiyuri-sensei. - Köszönöm mindenkinek, aki eljött. Egy sikeres képzésen vagyunk túl, amelyhez foghatót rég látott már a világ. Amióta csak béke van, azóta igyekszünk megszervezni egy ilyet és biztosíthatok mindenkit afelől, hogy nem ez volt az utolsó. Megkaptam az értékelőlapját minden egyes itt tartózkodónak és azt kell mondjam, büszkévé tettétek nemzeteteket, falutokat. Magatokra is büszkék lehettek, hiszen nem kis dolgot tudhattok most a tudástáratokban. Olyan utak nyíltak meg előttetek, amelyek akár shinobi falvatok legnagyobb tudású személyévé is emelhetnek benneteket, de legalábbis annak értékes és jól bevethető tagjává.

Mert.... - komolyodott meg a hangja - ne legyenek senkinek se illúziói. Mindannyian egy újabb csatározásra készülünk fel és készítjük fel a sajátjainkat. Ha nem is világháború, akkor lokális konfliktusok lesznek azok, amelyek meghatározzák majd a jövőképet. Lehet, hogy ma együtt tanultatok, de holnap szemtől-szemben fogtok állni egymással. Bármit hozhat a jövő. Katoná vagyunk, harcosok a falu és a nemzet szolgálatában, olyan személyek, akik parancsot teljesítenek és parancsot követnek mindenáron. De ez nem azt jelenti, hogy nem aludhatnánk közös tető alatt és ne ehetnénk ugyanazt az ételt egy tálcáról. Elvégre mi is... csak emberek vagyunk. Ölni képeztek ki minket, de emiatt látjuk meg az élet szépségét és tanuljuk meg értékelni azt, amink van. Most pedig eggyel több dolog lett a kezetekben ahhoz, hogy a saját céljaitok felé haladjatok és elérjétek álmaitokat, melyekért oly' régóta küzdötök. Nos... gratulálok mindenkinek még egyszer. A személyes jelentését mindenki lepecsételve megkapja és köteles odaadni azt a felettesének, hogy eljusson rejtekeitek vezetőjéhez. Úgy vigyázzatok rá, mint a legtöbb információra, mert ez is az. Információ rólatok, nektek és azoknak, akik nem kíméltek pénzt és szervezést azért, hogy jobbá tegyenek benneteket.

Köszönöm mindenkinek a részvételt újfent. Jó étvágyat és jó pihenést az utolsó estéhez, melyet itt töltötök a képzés keretén belül! - ezzel vissza is ült és kezdetét vette a lakoma. Valóan, barátságok alakultak ki sok helyen és itt-ott új rivalizálások vették kezdetüket. Egy kis időre, néhány napra de félre volt téve minden ellenségeskedés és csak at udás számított. Vajon lesz ilyen még a közeljövőben? Talán igen. De egy biztos, ezt most mindenki jól teljesítette.

//Még egyszer köszönöm szépen a részvételeteket, most már mint mesélő és nem NJK ^^ A jutalmatok az adott elem feloldásának megfelelő "Kaitou", azaz "feloldás", továbbá az elsajátított technika is felkerülhet az adatlapotokra természetesen. Emellett mindenki kap +10 chakrát és +10 elosztható TJP-t a szép irományokért és a pici csúszásért. Kérlek, vegyétek figyelembe a képzés kiírásakor leírt szabályokat. Ezek alapján, kérek mindannyiótoktól egy rövidke záróposztot, ahol összegzitek a karaktereitek itt tartózkodását, a sikerélményt, egyéb élményeiteket, elhagyjátok a helyszínt és visszatértek falvatokba. Emellett, egy jövőbeni élményetekben kötelesek vagytok megemlíteni valamilyen szinten, hogy a karaktereitek ezen a képzésen jártak és elsajátították a feloldást és a technikát (tehát nem magáról a képzésről élményt írni, de elhelyezni egy élményben a történést), onnantól száz százalékos érvényességűnek tekinthető a képzés.//

**Ginoo Yukizaki** Kedd Dec. 20 2022, 15:31

Kár tagadni ez az eredmény nem egyenlő azzal, mint amit el akart érni, de legalább az adott jutsu-t elsajátította és van egy célja, ami felé haladni szeretne. A hírre, hogy gyűljenek össze az étkezőben már sejtette, hogy miről lehet szó. Megérkezve pedig megállapíthatta, hogy bár eddig se panaszkodhattak a minőség és mennyiség tekintetében, de most utolsó este igazán kitettek magukért a vendéglátóik. Ennyi ételt egyszerre Ginoo még nem is látott. Megszokott székén helyet foglalt és hallgatta a kunoichi beszédét. Határozottan volt valami a levegőben. Megszerette ezt a helyet míg itt volt és ezzel nem volt egyedül. Persze van egy kis honvágya, de ez az elmúlt hét nap, szép emlékként maradtak meg benne. A beszéd hallatán azért megjelentek benne a mostanában tá jellemző pesszimista gondolatok. Például, hogy a saját képességeik az okai annak, hogy ilyen sikeres vizsgát rég látott a világ vagy inkább annak, hogy a háború miatt rég volt szervezve hasonló. Az értékelőlapról is megvolt a saját véleménye. Szívesen beleolvasott volna, de a pecsét egyértelmű jelzése volt annak, hogy illetékteleneknek elolvasni tilos. Még úgy is, hogy róla szól. A parancs pedig szánára parancs. Kötelező dicséretek, meg udvariaskodás és kicsit túlzásnak tűnő értékelése az itteni tanulásnak. A falu legnagyobb tudású személyévé emelné őt ez a technika? ANBU képzése során volt lehetősége csak egy kis bemutatót látni abból, hogy nagyjából mire képesek a falva legnagyobb tudású személyei. Hasznos azzal egyet ért, de csak ettől nem fog az ő szintjükre kerülni. A következő magyarázat viszont meglepően földhözragadtan kezdődik. Fel is kelti a bábmester figyelmét. A végső tanulság pedig… bár jól hangzik, de legalább annyira nevetségesen is. Főleg neki, akinek sokat kellett már elmélkednie ezen hisz, ha úgy alakul köteles a saját társait is megölnie a falu érdekében. Barátságnak, bajtársiasságnak van-e helye a ninjavilágban ahol ők pusztán eszközök. Nem-e csorbítják ki az élüket ezek az érzelgősségek. Ő úgy véli, de. Szóval már azzal is elvesztette őt a nő, hogy embernek nevezte. Egy ANBU ugyanis nem ember. Ez volt szinte az első lecke, amit megtanítottak neki. A célja is az, hogy a feladatát minél pontosabban végezze. Amiben ez a technika segíteni fogja abban biztos. A kapott jelentést el is teszi mellénye egyik biztonságos zsebébe. Evés során bár nem fogyasztott olyan szerényen, mint első nap hisz megragadta az utolsó lehetőséget is a gyakorlásra és volt étvágya, de azért nem falt. A maga kimért tempójában fogyasztotta el, azt a jelentősebb mértékű ételt, amire a testének szüksége van az aznap elégetett kalóriák pótlásához. És bár a kora alapján már megtehette volna, de szigorúan csak vízzel kísérte a falatokat. Közben még utoljára megfigyelte az összegyűlteket. Hallgatta azok beszélgetését, a kialakult kapcsolatokat, még egyszer a neveket az arcokhoz kapcsolta. Ahogy ittléte alapján végig tette. Árnyként meghúzódva figyelte a környezetét. Mivel pedig utolsó nap volt így többen is úgy érezték, hogy ezt az estét meg kell még tolni. Így Ginoo is maradt. Szótlanul megfigyelve a holnappal mit sem törődő italtól egyre figyelmetlenebbé váló shinobikat. Nevetséges, ahogy komolyan vették Chiyuri sensei szavait és így leengedték a védelműket. A fejüket vagy, ami rosszabb a falvukat is veszélyeztethetik ezzel. Egy idő után már őt is megtalálták és próbálták bevonni a dologba. Mértékkel fogyasztott is és próbált valami beszélgetésbe elegyedni természetesen csak információszerzés céljából, de nem bizonyult túl érdekesnek számukra. Hamar megfeledkeztek róla és visszatért a számára egyébként kényelmesebb csendes megfigyelő szerepéhez. Nos, igen. Az ilyesmi nem az ő erőssége. Ahogy pedig elcsendesült az este úgy távozott ő is. Pihennie kell a holnapi napra.

Másnap felkelt. A felszerelését még előző este összeszedte nagyjából, hogy a reggeli rutinjai után már az ahhoz szükséges eszközeit is eltehesse és indulásra készen álljon. A geninnek akivel ideérkezett kellett még egy kis idő ehhez, de aztán mehettek az utolsó reggelizéshez. Igen. Ez határozottan hiányozni fog a bábmesternek. A többi shinobin is ezt látta. Ez már az utolsó nap utolsó étkezése itt. Hallgatta a búcsúkat és az ígéreteket a viszontlátásra. Vagyis amik ilyenkor lenni szoktak. Majd távoztak. Saját megállapítása szerint a gőz országa eleget tett vendéglátói kötelezettségének teljes mértékben. Kellemes volt az itt tartózkodásuk és bármi panaszuk volt a helyi shinobik udvariasan segítettek nekik. Érdekes tapasztalat volt az biztos. Már csak ép bőrrel haza kell jutnia és juttatnia a kis kouhai-át. Majd átadnia a kapott értékelést a vezetőjének.

**Sakurai Benjiro** Hétf. Május 15 2023, 13:54

Első elem feloldása

Szerettem volna, ha a mestereim büszkék lennének rám az első kiküldetésem után, hogy azt mondhassam én is, érdemes volt idáig eljutni és az elhivatottságom nem hiábavaló mindaz iránt, amit oly' nagyon szeretek és tisztelek. Szerettem volna bizonyítani, hogy minden, amit tettek értem, az most kezd beérni. A megannyi koncentrálás, a napok teljes átszellemülése, amikor új embereket ismerek meg új célokkal és ez mind képes olyan pozitívan feltölteni, hogy ne szegje kedvem a fáradozás sem, amit a jutsu gyakorlása kikövetelt belőlem.
De végül itt állhattunk az utolsó nap komoly sikerélménnyel és egyszerre éreztem azt, hogy a legjobb helyen vagyok, ahol most egyáltalán lehettem és azt, hogy én is legalább annyira kész vagyok bizonyítani, mint az itt felsorakozott hivatásos shinobik. Ha ezt megtudják otthon, biztosan elégedettek lesznek velem. Mindig szem előtt tartottam azt, hogy mekkora hálával és törlesztéssel tartozok a mestereimnek abban, hogy felneveltek és azzá képeztek ki, ami ma is vagyok.
Látva a megannyi ételt nem tagadom, összefutott a nyál a számban, de könnyebb volt elvenni róluk a figyelmemet, amikor a program eddigi lelkes felkonferálója és vezetője végül megszólalt. Idegen volt számomra, mégis hálával tartoztam a türelmességéért. Ideiglenesen ő is egyfajta mester volt, aki utat mutatott egy új képesség elsajátításában. Megadtam hát neki a kellő tiszteletet és végig figyelemmel hallgattam minden egyes szavát.
Azért bíztam benne, hogy nem ennyire véresen komoly a helyzet. Körbepillantva a jelenlévőkön, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy így lenne, de amióta az eszemet tudtam, hol békésebb időszak volt, amit véres csatározások váltottak fel. Nem éreztem az én utamnak ezt addig, amíg a négy fal között nevelkedtem védelem alatt, hisz a szerzeteseknek sosem volt érdeke belefolyni országos vagy nemzetközi problémákba. De nem voltam a tudvalevője annak, hogy ez mikor fog egyáltalán megváltozni, ha megváltozik egyáltalán. Alapos elgondolkodnivalót adott nekünk az útra, így búcsúzásul.
Azért nem mondhattam, hogy nem éltem a lehetőséggel és még egyszer utoljára nem kóstoltam végig a hely kínálta étkeket, én pedig cserébe igyekeztem kicsit leküzdeni édesszájú mivoltomat és mindenből kevesebbet szedni, nem azt a látszatot keltve, hogy telhetetlen volnék. Szégyenszemre kkulloghatnék haza, hogy most, így a mestereim óvó tekintetétől távol mindjárt másképp cselekedtem, mint eddig vallottam én magam is a tanok szerint.
Inkább még a többiekkel töltöttem egy kis időt, aki nyitott volt egy beszélgetésre, eszmefuttatásra, társalgásra. Nem sokan voltak mondjuk közülük, de azért én elég szószátyár voltam, hogy feltaláljam magam. Aztán felvértezve minden pozitív élménnyel tértem vissza a szállásra, tudván, hogy már csak egy utolsó pihenés, egy hosszú út és minden a régi kerékvágásban fog zajlani.
Simábban ment az út haza, mint vissza, de talán mert addigra már szereztem némi tapasztalatot. Előtte soha nem tettem ki sehová a lábam a Víz országából és ez adott némi önbizalmat. Nem éreztem magam sokkal bátrabbnak, de mindenki másnál igen, akik még csak ennyit sem jártak be életükben. Visszatérve a szentélybe végül részletes beszámolót tartottam arról, hogy miként zajlott a programok menete, bizonyítandóul pedig a jutsut is bemutattam.

Ajánlott tartalom

Hőforrás

Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás

Re: Hőforrás