Sunagakurei Menekültek Tábora

Egy hely, amit Konohagakure vezetősége biztosított, nem messze falujuktól, a Sunagakurei menekültek számára. Ők itt élhetik mindennapi életük, edzhetnek, taníthatják az akadémiás korú növendékeket.

/Senju Tobirama/

Néhány napja már a Konoha melletti menekül táborban voltunk. Kezdtem megszokni a helyet, és megtaláltuk egymást a barátaim egy részével és újakat is szereztem. Nem messze a tábortól volt egy folyó is egy kis tisztással ahova sokat jártunk játszani. De a labdázás vége mindig az lett, hogy a vízbe lökdöstük egymást. Nagyon jól el voltunk, és itt találkoztam nem sokkal az érkezésünk után három korombeli gyerekkel. Az egyikük egy hosszú fehér hajú lány volt. A támadás során megsérült, mert karjait és lábait kötések borították, csak úgy, mint az arcát. Mindig egyedül ücsörgött egy fa alatt. Ezért oda mentem hozzá és megálltam előtte a kezemet felé nyújtva. 
- Szia, a nevem Yosei. – mondtam neki mosolyogva. 
- Szia, én Ayame vagyok. – mondta halkan, de én csak tovább mosolyogtam rá. Óvatosan megfogtam a kezét és magam után húztam. Oda vittem a többiekhez és mi is leültünk beszélgetni. Jókat nevettünk és néha még Ayame is elmosolyodott. Aznap ismertem meg Kaoru és Kai párost. Labdázás közben véletlenül pont az én fejemre esett a labda. A bűnös tárgy az ölemben kötött ki én meg a fejemet vakarva néztem az ég felé. A többiek jót nevettek, majd hátra fordultam. Ott állt a két fiú és féltek közelebb jönni. Ezért felkeltem és oda mentem hozzájuk természetesen hatalmas mosollyal. 
- Tessék a labdátok. – adtam oda a magasabb sötétbarna hajú fiúnak.
- Köszönjük. ÉS bocsánat, amiért eltaláltunk. – mondta szégyenlősen. – Én Kaoru vagyok ő pedig az öcsém Kai. – mutatta be a testvérét.
- Sziasztok, én meg Yosei vagyok. – mutatkoztam be. Az utóbbi pár napban sokat használtam a nevemet félő volt, hogy a végén elkopik. – Amúgy semmi baj nem történt. – mosolyogtam rájuk.  Ők is oda jöttek hozzánk beszélgetni. Így telt az időnk. Hol játszottunk kergetőztünk labdáztunk vagy bújócskáztunk, vagy leültünk pihenni és beszélgettünk.

/Senju Tobirama/

Jó volt kicsit megfelejtkezni a néhány napja történtekről. Nekem legalább is az óta, rémálmaim voltak így próbáltam nem tudomást venni róluk. Ahogy egy kicsit elbambultam azt vettem észre, hogy Kaoru levette a fejkendőmet, és azt lebegtette az orrom előtt. 
- HÉ! Adod vissza!? – kiáltottam rá és felpattantam, hogy utána szaladjak, mikor elrohant előlem. – Kaoru azonnal, áj meg! – kiabáltam rohangálás közben. Már majdnem utol értem mikor irányt változtatott és én jól hasra estem.
- Na, gyere és kapj, el akkor visszaadom a kendődet. – mondta vigyorogva, és tovább rohant mikor én felpattantam. A nagy rohangálásban észre sem vettük, hogy egy férfi érkezett. Mindenki jót nevetett rajtunk, én meg kihasználva a fiú túlzott önbizalmát, a hátára vetettem magam, amitől a fűben bukfenceztünk egy párat, majd a hátára nehezedve egyik kezemmel a fejét nyomtam le a másikkal meg a kendőért gebeszkedtem, majd diadal ittasan emeltem a magasba a kendőmet. 
- Máskor ne kezdj ki velem, mert pórul jársz. – mondtam nevetve ahogy a hátán ülve megkötöttem a kendőmet és csak akkor vettük észre a tolókocsis férfit mikor megszólalt. Ahogy a fiú felpattant én legurultam a hátáról és mikor sikerült észhez térni az idegen férfira pillantottam. Kicsit megrettentünk a látványától. Sejthető volt hogy ő is a támadás során sérült meg. De a mosolya megnyugtatott minket és halvány mosollyal indultam meg én is immár teljesen megnyugodva.
- Már is megyünk. – kiáltottuk egyszerre, majd felsegítettek a földről és már mentünk is a sátorba.

//Senju Tobirama//
 
Berohantunk végül a sátorba és észrevettük, hogy voltak már ott egy páran. Mind leültünk majd a tanárunk bemutatkozott. Majd névsorolvasás volt. Úgy látszott mindenki ott volt, akire számított majd bejelentette, hogy egy kis tudás felmérést tartunk.  Mindenki jajjogot meg panaszkodott. Kivéve, Ayame meg én. Mi csendben vártuk a tesztlapot. Személy szerint jelenleg örültem, hogy végre elkezdődik az akadémia. Gyorsan átfutottam a tesztkérdéseket majd neki álltam kitölteni. Az első két kérdésre simán választ lehetett adni nem volt nehéz. Pláne nagypapa történetei után. A harmadiknál azért kicsit elgondolkodtam. De gyorsan tudtam rá a választ. Számomra pedig a negyedik kérdés volt a legegyértelműbb. Lehet, nem ismerem az apámat, de Őt tartottam a példaképemnek. És én is ugyan olyan kiváló shinobi akartam lenni, mint ő. Mikor kitöltöttem a tesztlapot nyugodtan ültem tovább és vártam hogy a többiek is befejezzék.
 
 
1, Sorold fel az eddigi Kazekagékat.

Első Kazekage – Ő alapította Sunagakurét
Második Kazekage – Ő volt az előző Kazekage utódja. Azon volt hogy növelje a falu erejét.
Harmadik Kazekage - A Harmadik Kazekage volt Homokrejtek Falva egykori vezetője, és úgy tartották számon, mint a legerősebb Kazekage.
Negyedik Kazekage - A Negyedik Kazekage volt Homokrejtek Falva előző vezetője és a mostani Kazekage, Sabaku no Gaara apja.
Ötödik Kazekage – Sunagakure jelenlegi kagéja

2, Mi egy shinobi/kunoichi feladata?

Megvédeni a faluját és a civileket, valamint teljesíteni a rábízott küldetéseket.
 
3, Miért döntöttél úgy, hogy az akadémiára jelentkezel.

Hogy megvédhessem a családomat és a falumat.
 
4, Ha van, akkor ki a példaképed? Ki inspirál az utadon?

Az édesapám Amaken Yoshimitsu

/Amaken Yosei/
Kicsivel hamarabb végeztél, mint társaid, ám ők is hamarosan letették íróeszközük. Tanárotok összeszedte kitöltött lapjaitokat, s letette asztalára. Néhány pillantást vetett rájuk, majd kigurult a tanáriasztal elé, s nekifogott az óra tényleges megtartásának.
-Nos hát akkor vágjunk bele. Úgy gondolom nem kell ismertetnem, hogy miért is vagytok itt. Shinobi képzésen vesztek részt, mely keretein belül négy év alatt megtanultok mindent, amit egy geninnek kell. Továbbá megismeritek a sunagakurei egyedi technikákat is. Ilyen a bábhasználók technikája, melyet az első két évben elméletiszinten, majd harmadikban gyakorlatban is elkezditek tanulni. Idén három tantárgyatok lesz az alap, világi tantárgyakon kívül, mint a matek. Chakraelmélet, Taijutsu és Shinobitörténelem. Utóbbi ne tévesszen meg titeket. Nem átlagos történelemóráról beszélünk, hanem speciális, a shinobikat érintő történelem minden egyes fontos eseményét fogjátok tanulni. A Chakraelméleten a chakráról tanultok, ahogy az a nevéből is értetődik, elméletiszinten. A taijutsuórákon pedig megtanuljátok az alap mozdulatokat, a fegyvereitek használatát, később alapformációkat, stratégiákat és párharcokat is gyakorolni fogtok. Ha kérdésetek van, óra végén fogjátok feltenni, addig írjátok le legyetek szívesek, mert könnyen kizökkenek a mondanivalómból. Sajnos új vagyok tanárként. Természetesen fogok kérdezni tőletek, csak mikor magyarázok ne szóljatok közbe kérlek titeket. Szóval... az előbb felsorolt tárgyak mindegyikét én fogom tanítani, beleértve a későbbi shinobi ismeretek és chakraműveletek órát is. Előbbin a már említett formációkat és stratégiákat tárgyaljuk át, magyarázatot kaptok a dolgok miértjére, valamint egyéb shinobiknak szükséges tudást is szereztek. Ilyen a vadonban való megmaradás, növényhatározás és hasonló dolgok alapfokú ismerete. Minden év végén következni fog egy vizsga, melyen meg is lehet bukni. Ha valaki elhasal évvégén, az újrajárja az osztályt. Tehát igen, mindent én fogok tanítani, kivéve a taijutsut, mert ahhoz BÉNA vagyok.- Tartott szünetet várva a poénjára érkező reakciókat. -Na viszont, hogy kicsit magamról is szóljak... Atahiro Yomi vagyok Sunagakurei jounin. Tíz éve végeztem az akadémiát, ekkor indult meg karrierem és kezdtem meg eleinte még unalmas küldetéseimet. Sodródtam a dolgokkal, szerettem a munkámat, ahogy a falut is. Ez a kettő jóllehet, hogy összefügg... Aztán, a támadásban, minek nagy része a jelenlévőknek tanúja volt, engem is kiküldtek harcolni. Súlyossérüléseket szenvedett mindkét lábam.- Itt hangján nagy komolyság uralkodott el. -Hibáztam. Egy pillanatra lankadt a figyelmem, mert alábecsültem ellenfelemet. Egy doton technika majdnem összenyomott, épphogy el tudtam ugrani, ezzel csak a lábamat kapta el a kétoldalról összecsapódó félkör alakú szikla. Szerencsére társaim ki tudtak menteni, ám lábaimat nem lehetett megmenteni. Feladatul kaptam, a mostani elsőévesek egy részének kiképzését. Örömmel vállaltam el, mivel ezzel is a falut tudom szolgálni.- Ismét felvette megszokott, kedves hangját. -Mondjuk, mindig is motoszkált bennem, hogy kikellene magam próbálnom a tanári szakmában. Egyszer jelentkeztem is, csak sajnos nem vettek fel. Most Ti lesztek a kísérleti alanyaim, hogy alkalmas vagyok-e, vagy nem fogom tudni tartani a LÉPÉST a többi tanárral. Mindenesetre most kérdezzetek, ha pedig nincs semmi kérdés, akkor sicc innen dolgotokra. Holnap fogjátok megismerni a taijutsutanárotokat, valamint elkezdjük az oktatást. Kemény hajtás lesz ez a négy év, de majd kibírjuk valahogyan.- Azzal visszagurult asztala mögé, s várta az esetleges kérdéseket.

// Elnézést a megkésésekért, kompenzálás képpen 10 chakrával tudlak megajándékozni, amit fel is írtam. Amennyiben van kérdésed, írd csak le, de ha nincs akkor egy hosszabb irományt kérek arról, ahogy a napod hátra lévő része telik, majd hogy másnap reggel beérsz az akadémiába. //

//Uchiha Kagami//

Végre eljött az én időm is. Az utóbbi időkben nem igazán volt alkalmam arra, hogy a háborúban aktívan részt vegyek. Megismerkedtem ugyan a medikus élettel, de még nem ismerek olyan gyógyító technikákat, melyekkel igazán képes lennék segíteni másokon. Jelenleg csak az alapvető dolgokat tudom elvégezni: diagnózis felállítása, sebek tisztítása és az idegen dolgok eltávolítása. Ez az első alkalom, hogy én is harcolok, amióta elhagytam az otthonomat. Viszont most a vérem annyira felpezsdül, hogy lehet nem is állok le, jobban belevetem magam a harcokba!
Gyilkos könnyedén levágja az első ellenséget. Miután elhajítom, eléggé erősen csapódik a célpontomba és meglehetősen hamar össze is kaszabolja azt. Így hát küldhetem a következő ellenfélre. Az ellenség elhullásának látványa annyira feltüzel, hogy mire észbe kapok, már nincs senki akit meg kellene ölni. Egyetlen túlélő maradt csak, de őt már megkötözték és úgy néz ki, hogy az ANBU veszi majd kezelésbe. ~ Legalább kiderül kikkel volt dolgunk az imént... Ha szerencsém van, akkor még van néhány megölhető ellenség. ~
A harc végeztével oda sétálok a szekérhez és megvizsgálom az embereket. Szerencsére senki sem sérült meg, egyedül egy halottunk van. A szerencsétlennek inkább nyugton kellett volna ülnie a hátsóján, mint pánikolni... Majd újra el kell rejtőznöm. Természetesen engedelmeskedem a többieknek így hamar bevetem magam a fák közé. Majd megérkezik az ANBU, akik elviszik a foglyot, mi pedig indulunk tovább. A taktika ugyanaz, mint eddig, de most Kama vezeti az egyik szekeret. Az út során próbálok a lehető legcsendesebben utánuk menni, illetve néha kicsit előre is "rohanok", hogy feltérképezzem a terepet. 
Majd hamarosan befutunk a táborba. Számos honfitársam várta már az érkezésünket. Most pedig, hogy megérkezett a szállítmány, mindannyian felengednek egy kicsit. Biztos nem lehet nekik egyszerű. A menekültek arca eléggé elgyötört és szomorkás. Látszik rajtuk, hogy megviselte őket a háború, ráadásul otthonuk sincs. Alaposan megnéznek minket, de ha jól veszem észre, elég sok szem szegeződik rám. Hát igen, én is közéjük tartozom, bár az én helyzetem valamennyivel jobb. Elvégre nekem most ott van Konoha.
- Esetleg valakinek szüksége van orvosi ellátásra? - kérdezem kissé félénken. - Kezdő medikus vagyok, de ha kell a kisebb sérüléseket el tudom látni...
Nagyon sajnálom ezeket az embereket. Alaposan megnézem őket, hátha látok közöttük ismerős arcokat, esetleg a szüleimet. Azonban nincs szerencsém, nincsenek közöttük. Úgy néz ki, ők még mindig a faluban vannak.

Yosei, sajnálom, de újraírásra kell kérjelek.

Az okok:
- Engedély nélküli NJK mozgatás.
- Mesélői rámutatás, felvezetés nélküli helyszín váltás.
- A kértnél távolabbra nyúló posztbéli idő.

Szemléltetem a dolgot.

Mint a szélvész úgy söpörtünk be a sátorba,és gyorsan mindenki úgy érezte hogy nem kellett volna sietni. Rögtön egy kis felmérővel kezdtük az első tanítási napot. Szerintem egyáltalán nem volt nehéz. Sőt nagyon is egyszerű volt. Mikor végeztem és szétnéztem láttam, hogy mindenki más még körmölt. Továbbra is csendben maradtam, és vártam mikor folytatja a sensei. Végig figyelmesen hallgattam, amit a sensei mondott. Egyre kíváncsibb voltam, hogy mi is lesz. Szerettem volna mihamarabb elkezdeni a tanulást. Leginkább a Chakraelmélet a bábmozgatás és a Taijutsu érdekelt. Valamint szerettem volna többet tudni a történtekről.  Atahiro sensei elmondta, hogy mi lesz a következő napon. Már alig vártam azt, hogy végre vége legyen. | Idáig szól arról a poszt, amiről kértem. Itt le lehet még írni, hogy ha van kérdésed és felrakod, vagy szimplán azt hogy nincs és várod, mikor lesz vége a dolognak, és utána feltételes módban jön az, hogy mit csinálnál, ha vége lenne. Mert ugye az csak úgy fog megröténni, ha a mesélői posztban jóvá van hagyva.

Végül a tanár elengedett minket. A többiekkel még egy kicsit elvoltunk a folyóparton, majd mind visszaindultunk a táborba. | Ez a sor lenne az, aminek a tartalmát, akár kicsit jobban kifejtve, feltételes módban kellene leírni.

Útközben mindenki arról beszélt, hogy milyen is lesz a következő nap. Én is nagyon vártam, de most vissza akartam menni anyáékhoz. A táborban mind elköszöntünk egymástól, és szétváltunk, hogy megkeressük a sátrunkat. Ahogy oda értem csak a nagyi és a nagyapa volt ott.
Beszélgettünk hogy mi volta az első napomon. Kicsit később, elindultam megkeresni anyámat. Meg is találtam a nagy sátornál, ahol ételt osztottak. Én is segítettem nekik, kihordani az ételt azoknak, akik nehezen mozogtak. Majd mikor besötétedett, végre haza mentünk. Megvacsoráztunk, mi is, de én nem bírtam aludni. Egész végig a rémálmokra tudtam gondolni. Nem mertem elaludni, és csak a sátor tetejét bámultam. Mivel sehogy nem jött álom a szememre kimentem és a sátortól nem messze leültem, és az eget figyeltem. Mivel elég hűvös volt nem maradtam kint sokáig de így is sokáig forgolódtam mire sikerült elaludnom. Reggel pedig hirtelen pattantam fel, mert már késésben voltam, így reggeli nélkül indultam el. Szerencsére még a tanár előtt beértem és nem kerültem bajba. Mind leültünk én meg a padra borultam, hogy kifújjam magamat. | Ez a blokk már nem szerepelhet mesélői reagálás nélkül. Helyszín váltás van benne, NJK mozgatás van benne, és nem kifejtett párbeszéd is.

Poszt séma tehát:
-Reagálás arra, ami történik a mesélő posztjában.
-Esetleges párbeszédre válaszok, amiket a mesélő írt. Akár csak annyi, hogy nem volt kérdése a karakternek, nem akart válaszolni, szónélkül folytatta az eseményeket. (jelen esetben a "ha van kérdésed, most tedd fel" szituáció.
-(nem kötelező) Esetleges párbeszéd kezdeményezése, a mesélői posztra való reagálás közben. (Ide is ide sorolható a kérdések feltétele, vagy csak egy-egy megjegyzés, odaszólás.)

Ezek után, ha van rá engedélyed, ami minden poszt után szerepel a mesélőtől, ha van, akkor az NJK-kat mozgathatod bizonyos szintig. Mondjuk egy-egy dolgot elmagyaráz a karakternek, beszélgetnek kicsit. Ez általában nagy posztoknál, amik napokat foglalnak magukba, van maximum engedélyezve.

Ezek alapján kérlek, hogy írd újra. Tudom, kicsit távol voltál, kizökkentél a dolgokból, de visszarázódsz hamarosan. Mindig élvezet olvasni az írásod, ahogy ezt is, csak sajnos a szabályzat miatt nem fogadhatom el. A javítást szerkesztéssel is megteheted, vagy akár új posztba is írhatod. A te döntésed, melyiket választod, csak kérlek szólj, ha kész, mert nem mindig veszem észre.

Jó munkát! ^^

Ui: Nem baj amúgy, ha rövid, mert ez egy ilyen cuccmó szituáció, ahol marha keveset lehet írni, tudom, de általában a tanóra vége, az átérkezés a következő helyszínre, az mindig ilyen, nem kell bánkódni meg semmi hasonló. Igazából ha szimplán levágod és benne hagyod azt a részt, amit kiemeltem, az is teljesen jó. (Szerintem én annyit se tudtam volna róla írni.)