Unraikyō Nyugati Területe

Jiraiya Hétf. Aug. 01 2016, 15:55

Közvetlenül a Nagy Tó előtt és a Kumogakurei és Kirigakurei Parancsnoki Állás között elterülő, erdős, füves, bokrokkal tarkított terület. Ezen a térfélen jóval több a fa, mint a Keleti Területen, így az aljnövényzet is dúsabb, azonban a mozgást rengeteg folyó nehezíti, ahogyan az elhelyezkedést is, védelmet nyújtani mérsékelten képesek a terület szellősen nőtt fái.

**Akihiro Jaken** Pént. Jan. 13 2017, 20:10

Unraikyou Nyugati Részének Déli területe - III. Század

Az idő egyre közeledett. Nemsokára megütközünk az ellennel, és ezt már semmi sem állíthatja meg, csak a csoda. Sok ember fog meghalni fölöslegesen. Én nem leszek köztük... Nem lehetek... Túl fogom élni, és megvédelmezem Konohát, az otthonomat. Ebből a harcból, kizárólag győztesként kerülhetünk ki, nincs más lehetőség. Ha itt Kirigakure szerzi meg a győzelmet, nem áll meg Kumogakuréig, és akkor a Víz Szövetsége Sunagakure után a Rejtett Felhőt is megszállja. Ez pedig a háború olyasfajta végét is előremozdítja, amely számunkra egyáltalán nem kedvező.

Minden eddiginél elszántabban álltam a Harmadik Század közepén, mellettem Erisa és Hiroto. Ha széttekintettem láthattam az enyémhez hasonló arcokat, de bőven voltak aggódó tekintetek is, ami egyáltalán nem csoda. Túlzás lenne azt állítani, hogy egyáltalán nem félek. Bolondság is volna, ha nem félnék, elvégre csatába készülök. Azonban minden tudásomat latba fogom vetni, és győztesként fogok kikerülni a harc forgatagából. Senki sem állíthat meg.

A tömegből egyszer csak egy valahonnan ismerős fura szerzet lépett elő, és bátorító szavakat intézett a Század felé. Ezután mögötte megjelent egy idősebb, ugyanolyan fura szemöldökű, hajú és öltözetű férfi, majd még két másik ninja. Eszembe jutott, hogy Kenji mesélt nekem erről az egészen furcsa csapatról, aminek az egyik tagja Hyuuga, másik kettő pedig már-már legendás taijutsu használók. Mondjuk ezt a zöld kezeslábasuk alapján nem biztos, hogy magamtól feltételeztem volna.
Az is eszembe jutott, hogy egyszer az erdőben is láttam ezt a furcsa csapatot, amikor egy nyugodtabb helyet kerestem taijutsu technika tanuláshoz. Már akkor is eszementnek tűntek ezek ketten, a másik kettő pedig igen kényelmetlenül érezte magát, ahogy ordibálásukkal a Fiatalság Tavaszáról betöltötték az egész erdőt. Akkor viszont nem voltam elég közel, hogy a hosszú hajú fiú szemét láthassam, a nagybátyám által sokat emlegetett, legendás Byakugant, mint most.

Minden esetre, ha valóban olyan erősek, mint állítják egyesek, öröm lesz az oldalukon harcolni!
Feszülten várom a következő percek eseményeit. Mély levegőket veszek, chakra hálózatomat elkezdem keringetni, csuklóimat, bokáimat megmozgatom. Minden kis apróság számíthat a felkészüléskor. Mindeközben próbálom leolvasni társaim arcáról, hogy mit gondolnak. Nemsokára egymásra kell támaszkodnunk egy vérre menő harcban, nem árthat, ha tudom azt, mi jár a fejükben.

A helyzetünket nem tartom kifejezetten előnyösnek, elvégre előre, és oldalra is víz van. Víz mindenfelé… És ezt fegyverként fordíthatják ellenünk a Kirigakureiek. Majd meglátjuk, mi sül ki ebből.

**Kenshiro Erisa** Szomb. Jan. 14 2017, 12:44

Unraikyou Nyugati Részének Déli területe - III. Század

Istenem, ez az egész annyira hihetetlen. Néhány hete kikerülök az akadémiáról most pedig itt masírozok jó néhány tapasztalt és kevésbé tapasztalt shinobival karöltve, hogy halálig tartó küzdelmet vívjunk. Egyszerűen nem fér a fejembe. Amióta Konohába kerültem ez az első dolog ami mondhatni egy fordulat az életemben. Vége az egysíkúságnak, a szürke hétköznapoknak. A régi Erisának.

Ahogy lassan elértünk a célhelyre, egy furcsa, igencsak fülsértően magabiztos hang hallatszott mögülünk. Azt hittem ennél furcsább már nem lehetne ez az egész, de megpillantva a srácot, és a másik furcsa embert rájöttem hogy ha ezt túlélem akkor ezentúl semmin sem fogok meglepődni. Egy ideig félszemmel figyeltem a srácot, majd nem sokkal azután hogy közbeszólt a másik zöld ruhás fickó egyszerűen elfordítottam a fejem, és az útra koncentráltam előttünk. Mindeközben persze figyeltem a környezetet, és Jakenhez hasonlóan megpróbáltam beizzítani az izmaimat. Még most sem tudok róluk sok mindent, de már a tudat hogy konohaiak megnyugtat. Lehet most lenne a legjobb idő arra hogy beszélhessek velük? Gondolatokban olvasni nem tudok, szóval mást nem igazán tudnék csinálni... Hát jó.. Egy próbát megér..
- Szia.. Jaken igaz? Öhm.. Hogy s mint? - Próbálkozásom szánalmas de kezdetnek megfelel. Nem hiszem mondjuk hogy sok időnk van cseverészni így talán lényegre törőbb kérdést kellett volna feltennem.. Hát mindegy...

**Akihiro Jaken** Szomb. Jan. 14 2017, 12:57

Unraikyou Nyugati Részének Déli területe - III. Század

Miközben készülődtem, Erisa megszólított. Hála az égnek, sosem voltam kezdeményező típus. Lehet, hogy ezért nincsenek barátaim? Na mindegy, itt a nagy esély!
- Hár Erisa, nagy nap áll előttünk – pillantok bíztatóan a lányra – Azt nem mondhatom, hogy egy csöppet sem izgulok, elvégre mégis csak harcba indulunk. Viszont az megnyugtat, hogy neves vezetőink vannak nagy tapasztalattal, akik tudják, hogy mit csinálnak. Ami pedig minket illet, nekünk össze kell tartanunk – eközben Hirotora is vetek egy pillantást - Őszintén szólva, nincs túl sok ismerősöm, de hiszem, hogy számíthatok rátok – fejezem be egy bizakodó mosollyal.
Lehet, hogy túl sok volt? Vagy túl kevés? Áh, nem megy ez nekem… De mindegy, legalább beszélgetek valakivel Miyagi Senseien és Kenji bácsin kívül valakivel. Ilyen is jó rég volt.
- És mondd csak Erisa, te hogy érzed magad?

**Kenshiro Erisa** Vas. Jan. 15 2017, 21:32

Unraikyou Nyugati Részének Déli területe - III. Század

Nem akarok hazudni, meglepett Jaken válasza. Semmi különleges nem volt a tartalommal amit közölt, de ahogy közölte... Furcsa. Esküszöm, normális ember nem fogalmaz így mondatokat ilyen körülmények között. Úgy beszélt mintha csak Konoha egyik utcáján találkoztunk volna. Vagy talán ennyire magabiztos a csatával kapcsolatban? Mégis milyen emberekkel vagyok körülvéve? Csak én vagyok ennyire rohadtul feszült, hogy nem hogy beszélni nem tudok normálisan, de gondolkodni sem?
Vagy talán nekik van igazuk? Talán nekem sem kellene aggódnom.. Egyszerűen csak a legjobbamat nyújtani, és reménykedni a legjobbakban? Végül is, ha mindent megteszek, és úgyis meghalok akkor meg nem sok értelme van aggódni.. Mármint ha meghalok, meghalok... De ha meg úgy van elrendelve hogy túlélem.. Akkor megint nincs miért aggódnom..

Na jó ez így elméletileg szép és jó, és klasszul hangzik de egy cseppet sem könnyebbültem meg. Ráadásul még talán logikai baki is van benne. Nem tudok normálisan gondolkodni, túlságosan izgulok...

- Hát ez... Vitathatatlan.. - Kezdtem bele. Furcsa mód bár a fejemben kész káosz volt, most hogy hallom a hangomat, annyira nem vészes a helyzet. Hangom normális mint szokott lenni, és bár nem sugalmaz elbizakodottságot, azért mégsem olyan mintha teljesen rettegnék.
- Én is izgulok, ezt nem tagadom. - nem igazán tudom mit kellene még mondanom. Mondhatni kifogytam az ötletekből. Talán itt az idő hogy a lényegre térjek?
- khm.. - kezdek bele - Genjutsuhasználó vagyok, szél - és virág stílusra specializálva. A genjutsut még csak nemrég kezdtem el, de azért úgy gondolom lehet rá számítani. Rólad mit érdemes tudni? - huh, ez könnyen ment. A hosszabb szövegeknél eléggé elkomolyodik a hangom, ez eddig fel sem tűnt. Lehet mert még nem mondtam semmi hosszút? Ki tudja. Mindenesetre úgy érzem hogy elég magabiztosnak látszódok kívülről, ami pedig belül zajlik... Hát azzal pedig majd kezdek valamit.. Muszáj lesz... Mugo is biztosan megkövetelné..

**Akihiro Jaken** Vas. Jan. 15 2017, 22:09

Unraikyou Nyugati Részének Déli területe - III. Század

Szóval Genjutsu, mi? Akkor bizonyára rmek chakra kontrollal rendelkezik. Egy ilyen képesség nagy hasznunkra lehet majd a harcmezőn, ha biztonságot tudunk nyújtani neki.
- Én magam leginkább Katont használok, így szerencsés, hogy Fuutonod van. Ha egy kicsit egymásra hangolódtunk remek kombinációkat hozhatunk majd létre. Ami pedig a többit illeti, még van némi tudásom Tai- és Kenjutsu terén.
Előre látó gondolat volt ez Erisától. Egymás harcstílusának megismerése most, kulcsfontosságú lehet majd az ütközet során.
- Ha pedig használni szeretnéd a Genjustu tudásodat, és egy kis időre van szükséged csak kiálts, és én ott termek!

//Bocsi, hogy csak ilyen rövid, de telóról rühellek írni :/ //

**Kenshiro Erisa** Hétf. Jan. 16 2017, 15:43

Unraikyou Nyugati Részének Déli területe - III. Század

A fiú meglehetősen kedvesnek bizonyult, és még most sem láttam túlságos izgatottságra utaló jeleket. Az hogy katont használ valóban előnyös, illetve kicsit meglepett milyen széleskörű technikákat ismer. Tai és Kenjutsu a katon mellé? Igencsak előnyös.
- Rendben, majd szavadon foglak. - Mondtam az ajánlatára, hogy fedez amíg felkészülök a genjutsura. Bár még sosem volt élesben alkalmazni a genjutsus technikáimat, az is biztos, hogy még egy technikámat sem volt lehetőségem élesben gyakorolni, szóval remélhetőleg ebből nem lesz probléma. Kicsit aggódok viszont még mindig. Az ellenségnek semmi nyoma, és kicsit sem érzem magam biztonságban, akármennyire is el vagyok rejtőzve. Még a rengeteg bajtárs sem segít legyőzni ezt az érzést.
- Hát akkor, sok sikert... - Mondtam végül. Fel sem tűnt hogy a másik fiúval egy szót sem váltottam, csak miután lezártam a beszélgetést. De most már mindegy. Igyekszek koncentrálni a környezetre, figyelni az ellenséges mozgást.
Hirtelen robbanás hallatszik a távolból, a hegyek felől. Egy igen erős, tompa hang, mely kicsit még talán a földet is megrázza. Izgatottságom hirtelen az egekbe szökik... Kezdődik...

**Akihiro Jaken** Hétf. Jan. 16 2017, 21:08

Unraikyou Nyugati Részének Déli területe - III. Század

- Neked is sok sikert, Erisa!
Alig pár másodperccel azután, hogy Erisával lezártuk a beszélgetést, egy robbanás rázta meg a környéket. A meglepettségtől összerezzentem, a szívem a torkomban kezdett dobogni. Légzésem szaporábbá vált, szemeimmel pedig azonnal elkezdtem keresni a robbanás helyszínét. A Déli Hegyoldalról szállt fel a füst. Rajtaütés? Mit is mondtak az eligazításon, kik vannak ott? A Megfigyelő szakasz? Így sokkal nehezebb lesz felmérni az ellenséges haderő helyzetét! Basszus, ez nagy gond! Nem lehet… hogy… hogy… segítséget kéne küldeni nekik?
Jól láthatóan idegesség ül ki az arcomra. Talán csak most realizáltam a helyzetünket. Nem… Most nem inoghat meg a hitem! Tisztában vagyok a képességeimmel, tudom, hogy túl tudom élni ezt az egészet. GYŐZNI FOGUNK!
Arcizmaim ismét ellazultak, és tekintetem ismét a már jól ismert elszántságomat tükrözte.
A kérdés csak az, hogy most mit kell cselekednie a századunknak?
Még mielőtt parancsot kapnánk, a harcra való felkészülésem utolsó fázisát is véghezviszem. Előveszem az egyik tekercsemet, majd magamról a már szinte hozzám nőtt súlyokat bele pecsételem, így téve szert gyorsaságom megnövekedésére.
Így már teljes készültséggel várom a feladatokat a Parancsnokságtól.

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Jan. 16 2017, 21:30

Unraikyou Nyugati Részének Déli területe - III. Század

Kissé unottan mászkálok a tömegben, a szemem pedig folyamatosan keresi az ismerős arcot. Ahogy elhaladok az emberek mellett, hallom az aggodalmaikat. Sokunknak ez lesz az első igazán nagy összecsapása, így azt sem tudjuk mire számítsunk. Hallom, amint egy csapat a gyilkosságról beszél. Még soha nem öltek meg senkit, ez lesz az első alkalom. Egy idősebb hang persze lehordja őket, amiért még a harc előtt kezdik összecsinálni magukat. Megcsóválom ugyan a fejem, de nem igazán szólok bele a dolgukba. Még a végén rontanám a csapat morált...
Örülnék, ha a régi társaim itt lennének velem. Shuival már biztos összevesztünk volna vagy tízszer, Noriko pedig játszaná a békebírót. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet velük. Amióta szétesett a csapat, nem nagyon találkoztam velük. Ráadásul mindig másfele vitt az utunk. Most meg... Azt hiszem ők Konohában vannak, én pedig egy teljesen más országban.
Végül megtalálom Jakent, aki épp Erisa társaságában van. Mindketten fiatalabbak nálam, de ha minden igaz ők is hasonlóan hatékonyak, mint én. Jakenhez volt már szerencsém korábban is, szóval tudom hogy tőle nagyjából mit várjak. A lánnyal viszont az ide vezető úton találkoztam először. Amikor megérkezek hozzájuk, biccentek egyet, majd csendben elfoglalom a helyem. Úgy néz ki, Shui és Noriko helyett most ők lesznek a társaim. Hirtelen valaki teljesen lelkesen "szónoklatba" kezd. Amikor oda fordulok, meglátom Rock Lee-t. Nem igazán volt még hozzá szerencsém, de eleget hallottam már róla, hogy felismerjem. Azonban most nem igazán foglalkozok a sráccal, inkább az újdonsült társaim beszélgetésére figyelek oda.
Szerencsére Erisa elárulja miben jó, így lassan elkezdem tervezgetni a fejemben a lehetséges kombinációkat. A Dotonnal nem igazán tudjuk össze egyeztetni az ő szél elemét, de van két Katon technikám, ami még jól jöhet. Már éppen megszólalnék, amikor a távolból robbanás zaja hallatszik. Úgy tűnik tényleg nagyon közel a harc kezdete!
- A nevem Hiroto! - mutatkozok be Erisának. - Jómagam a Doton technikákhoz értek a leginkább, mellette pedig a Taijutsuhoz. Viszont konyítok egy picit a Katonhoz is, szóval akár még velem is tudod kombinálni a szél elemedet!
Ezt követően újabb robbanást hallani. Kissé kelletlenül megcsóválom a fejem, majd sóhajtok egyet.
- Azt hiszem hamarosan kezdődik...

Jiraiya Pént. Feb. 03 2017, 16:29

// Elnézést a minőségében igencsak gyalázatos posztért, de nem tellett több //

Furcsa, de tétova csend állt be a haderőben, amint megérkeztek a kijelölt helyükre. Mindenki felsorakozott, a csapat vak parancsnoka pedig Rashii egy magasabb sziklára ült le lótuszülésben. Mindenkit csendre intett, emberről emberre csitult el mindenki.
Pár másodperc sem telt el, máris egy robbanás rázta meg az Északi Hegyláncot, több kavicsos törmelék zúdult alá a seregre, ám ezek mind csak apró porszemek voltak. A súlyosabb sziklák nem érték el a haderőt. Rashii a robbanás irányába tartotta a fülét, majd jelentésre intette az egyik emberét, de nem szólt egy szót sem. A jelentés után pedig jött is a parancs, induljanak csapatok a Robbanás irányába, ahol a Megfigyelő Szakasz állomásozott. A Századparancsnok segédje azonnal kiválasztotta a megfelelő személyeket, mindösszesen45 főt.

Jaken és Erisa választhat:

1.) Maradnak a századdal és harcolnak Hiroto oldalán. Ebben az esetben még egy körig tétlenek maradnak.

2.) Őket is kiválasztották, így chakrájukat használva a további 43 Shinobival tartva felfelé a hegyen menetelnek. Itt törmelékeket látnak meg, alattuk összetört, alig látszó tetemek. Belek, húscafatok és vér mindenhol... Egy alakot látnak meg eltűnni a hegy másik oldalán, azonnal tíz főt választanak ki, hogy a nyomába eredjenek. Erisa és Jaken is köztük van, így egy újabb mászás után a hegycsúcsot elérve, lenéznek a hegygerincen. Odalent egy nagyjából öt fős ellenséges csapatot vesznek észre. Valami furcsa... Visznek valamit, mégpedig kerekes kocsikon. Körülöttük víz van. Hordóknak látszanak, amiken pecsétjegyzetek futnak szét. Jobban megnézve egy-egy Kanji is feltűnik. Az egyik hordón a "San" a másik hordón a "Roku" Kanjik. Észrevették őket, azonnal védelmi alakzatot vesznek fel! Mi folyik itt?

// Hiroto neked még várnod kell, de írtam/írok Shinkonak ^^ Értelem szerűen miatta nem tudsz a felderítőkkel tartani. //

**Akihiro Jaken** Vas. Feb. 05 2017, 18:46

//Erisával amellett döntöttünk, hogy a kisebb csapattal megyünk ^^//

Századvezetőnk higgadt arccal intett jelentésért, majd azonnal kiadta az utasításokat. Negyvenöt fő induljon el a robbantás helyszínére, a Megfigyelő osztag támogatására. Már ha túlélte valaki a robbantást… Azonnal ki is jelölték ennek a csapatnak a tagjait. A személy ujja, aki kiválasztotta az embereket, egyik pillanatról a másikra rám vándorolt. Szemeim kitágultak, szívem a torkomban dobbant egy hatalmasat. Egy nagy szusszanással igyekeztem kiereszteni magamból az idegességet.
Azonban a kis csapatunkból nem csak én lettem kiválasztva, hanem Erisa is. Bátorítóan pillantottam a lányra, majd Hirotohoz fordultam, és a kezemet nyújtottam neki: - Sok sikert a csatamezőn! – mondtam, majd megindultam a többi kiválasztottal a hegyvonulat irányába.
~Vajon mit fogunk találni ott? Mi van, ha egy teljes század támadta meg a Megfigyelő Szakaszt? Akkor vajmi kevesen leszünk ellenük. És vajon hányan haltak meg? Hány bajtársat vesztettünk el alig pár perc alatt?~
A kilencven kilónyi súly nélkül egy tollpihének éreztem magamat, ahogy a Harmadik Század tagjai között, villám gyorsan elcikáztam a hegyvonulat lábához. Ott a többieket bevártam, majd Erisával megindultunk fölfelé. Azonban arra amit fönt találtam, semmi sem készített fel… Vér és mocsok mindenütt, a sziklák alá temetett holttestek kilógó részei… Bal karomat reflexszerűen emeltem a szám és orrom elé. Láttam már korábban holttestet, és öltem magam is, elvégre ninja vagyok. De erre akkor sem lehettem felkészülve. ~Hogy lehet valaki képes ilyesmire? Ennyi ember életét kiontani… Miért is? Mégis mi a szarért folyik ez a háború? Iwagakure hadat üzent Konohának, és így szövetségek egymásnak feszültek… Annyi fölösleges halott… Csak szörnyetegek képesek ilyesmire. És én bosszút fogok állni, bosszút állok, és elveszem a szörnyetegek életét, hogy ne történhessen meg ilyesmi újra. A kérdés csak az, hogy akkor én szörnyeteggé válok-e…?~
Nem maradt időm további elmélkedésre, ugyanis egy alak jelent meg fölöttünk. Erisával, és további nyolc ninjával a nyomába eredtünk, a többiek itt maradtak. Könnyedén ugráltam fel a sziklákon, majd amikor felértem, megpillantottam alant egy nagyjából öt fős ellenséges csapatot. Harag gyúlt eltökélt szemeimben. Harcra készen álltam meg fölöttük, és jobban szemügyre vettem őket. Talicskán toltak valami hordó szerűséget, amiken ki lehetett venni egy-egy Kanjit, valamint pecsétek is voltak rajtuk. Amint megláttak engem feltűnni, védelmi alakzatot vettek föl. Így a meglepetés ereje már nem a miénk, azonban így is túlerőben vagyunk, és fölöttük, ami helyzeti előny is!
Meg fognak fizetni a rengeteg bajtárs legyilkolásáért!

**Kenshiro Erisa** Vas. Feb. 05 2017, 20:52

//juhúúú mehetünk meghalni!!! Very Happy

//

A robbanás után, azok az emberek is elhallgattak, akik eddig suttogással próbálták megkerülni a csöndre vonatkozó íratlan szabályt. Talán most még azok is megijedtek akik eddig magabiztosan hencegtek arról hogy hány rohadt kirigakureit fognak megölni. Egy pillanatra mindannyiunknak megfordult a fejünk egyazon pillanatban, hogy lehet hogy ma meg fogunk halni.

Hosszasan figyeltem a füstfelhőt amit a robbanás keltett és a kisebb kavicsdarabokat amik a közelben landoltak. A gondolat hogy hányan meghalhattak azon a hegyen.. megrémiszt.. Emlékszem még arra a képsorra, amit Mugo mutatott nekem, hogy mi történt a csapattársaival.. Azon a hegyen valami hasonló lehet. Csak rosszabb.
A következő pillanatban már csak azt látom hogy az egyik, magasabb rangú századtársam rám mutat. Egyike lettem azoknak akik ki lettek választva hogy felmenjenek arra a hegyre. Tagadhatatlan hogy féltem, de azt vettem észre hogy nem vagyok ezzel egyedül, sőt. Voltak nálam sokkal rosszabb esetek.
Fel sem tűnt egyébként hogy Jaken ilyen gyors.. Nem említette hogy ilyen testi adottságokkal rendelkezik, de jobb hogy most derül ki, így legalább tudok rá számítani és nem fog meglepetésként érni.

Ahogy közeledtünk a hegyhez már érezhetőek voltak a szagok, ám ahogy felértünk rá, a látvány mindannyiunkat sokkolt.. Míg Jaken eltakarta az arcát, én pókerarccal figyeltem a hullákat, testrészeket, és a temérdek vért.. Nem azért mert hozzá voltam szokva, és nem is azért mert "bírom" az ilyen látványt.. Az igazság szerint a pókerarc egyszerűen ráfagyott az arcomra, a sokk miatt nem tudtam mit tenni. Ha a Megfigyelő szakaszhoz osztottak volna be, most én feküdnék holtan az egyik szikla mögött. Ilyenkor úgy érzem, hogy lehetek akármennyire képzett, akármennyire felkészült, a túlélésem nagyrészt a szerencsén fog múlni. Időbe telt amíg hozzá tudtam szoktatni az érzékszerveimet a látványhoz és a hangokhoz. A vér egyedi, vasas szagát ilyen töményen még sosem éreztem, sem pedig a vért ily hatalmas tócsákba tömörülni. Az agyam kétségbeesettül parancsolta a testemnek hogy mélyen szívjak a levegőből, hosszasan nézzem a szétroncsolt emberi testeket hogy hamarabb megszokjam a háború látványát. Valahol azt olvastam hogy legyen valami bármilyen szagú, egy idő után megszokja a szervezetem és nem fogom érezni. Persze ezt könnyebb volt anno olvasni mint most átültetni a gyakorlatba. De végül is sikerült valamilyen szinten. Nem mondom hogy sikerült "elfogadnom" a képeket, inkább csak sikerült magas szinten ignorálni az elkövetkezendő pár órára esetleg napra amíg ez a csata tartani fog, de az biztos hogy rengeteg álmatlan éjszakának nézek elébe.. De egyébként is, ezt kell tennem nem? Ezt várja el tőlem Mugo, Isami, a Hokage, sőt, még abban is biztos vagyok hogy magamtól is ezt várom el. És bár nem szeretem az elvárásoknak, ez azok közé tartozik amiknek meg akarok felelni.

Nem sokkal azután hogy sikeresen lenyugtattam magam, egy alakra lettünk figyelmesek menekülni. Hezitálás nélkül kaptuk a parancsot hogy kövessük, így elindultunk a menekülő után. Fent azonban egy furcsa látvány tárult a szemünk elé. Egyikünk sem igazán érti mi folyik itt. De rövid gondolkozás után rájöttem hogy nem is feladatunk megérteni mi folyik itt. Mindannyian védekező állást vettünk fel de nem támadtunk egyből. Azonban ahogy rápillantottam Jakenre és láttam a gyűlölettől eltorzult arcát.. Látszott rajta hogy akármikor támadna ami viszont végzetes hiba lehet. Igaz, túlerőben vagyunk, de azt is be kell látnunk hogy nem tudjuk az ellenség mennyire képzett vagy, ami fontosabb, hogy mi mennyire vagyunk képzettek. Nem volt időnk megismerni egymást, és Jaken is csak szóban mondta el mire képes. Ami viszont fontos, hogy a vezetőség meg tudja az itt látottakat. Kakashinak tudnia kell róla hogy valami mozgolódik a háttérben. Szemem sarkából ránézek a többiekre és nem látom jelét annak, hogy akárki parancsot adna ki, azonban azt látom hogy többek támadásra készre állnak. Azonban támadásra nem kaptunk parancsot sem...
Mit tegyek? Ha nem mond senki semmit, akkor itt vagy tétlenség lesz, vagy céltalan és meggondolatlan cselekedet... Mondjak én? Hatalmamban áll? De hisz ez nem az én feladatom.. De.. Biztosabbnak érzem a hangom.. Ráadásul nem tudjuk egymásról sem hogy ki milyen rangon áll szóval, az is lehet hogy hallgatnának rám.. Talán.. Ezt várják el tőlem? Ez is egy dolog azok közül a dolgok közül amikre Mugo meg akar tanítani?.. Nem, ez nem csak arról szól.

Kezdek belebetegedni abba hogy mennyire tétlen vagyok mindig.

- Valakinek vissza kell mennie jelenteni a látottakat... - Szólalok meg, nem hangosan ami lehet egy hiba. Tudom hogy ez így gyenge ezért megpróbálom újra kezdeni. Érzem a hibákat amiket vétettem, nem voltam elég pontos és erős.. Meg tudom csinálni..
- Menj vissza jelenteni! Tudniuk kell róla hogy valami mozgolódik a háttérben! - mutatok rá az egyik mellettem lévő ninjatársamra. A hangom most sokkal erősebb volt, még talán össze is jöhet.. 9 emberrel még mindig nálunk a fölény..
- Nem kaptunk parancsot a támadásra. - Mondtam végül. Persze végig a torkomban dobogott a szívem. Nem mellesleg ha most támadnánk akkor leszakadnánk a századról ami veszélyes lehet... Ha jól tudom nem jött velünk senki rangosabb ember szóval egyenrangúak vagyunk, mi tízen..

Jiraiya Csüt. Feb. 23 2017, 15:40

// Távozásom ellenére megy egy kis Villám Játék ^^ --> Erisa, Jaken, Shinko, Kawachi //

Erisa parancsot adott. Látszott mindenkin, hogy kissé bizonytalan, hiszen nem tudják, hogy most mit tegyenek, valakinek pedig a sarkára kellett állnia és ki is adta a parancsot. Nem arról van szó, hogy a többiek nem lennének elég jó ninják, sokkal inkább itt derül ki, hogy ki milyen szerepet képes betölteni. Azok, akik vezetőnek születtek valószínűleg meglátják azt, amit mások nem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy azok, akik nem adnak parancsot nem lennének erősek vagy akár erősebbek annál a személynél, aki a parancsokat adja. Néhányuk szemében mégis visszatükröződött az érzés, hogy: "Miért pont te parancsolsz?".

A Genin mégis tette amit kell, ám ez még koránt sem jelentett azt, hogy az ittlévők egyenrangúak. Egy fiú állt az immáron kilencfős csapat élére, majd folytatta azt, amit Erisa elkezdett.

- Te és te - Mutat Erisára és Jakenre - balról kerítitek be őket. Te és Te - Mutat másik két ninjára - Jobbról. A többiek velem jönnek, Rabado te pedig itt maradsz és fedezel minket.

Mindenki bólintott. A nagyjából 22 éves Kumogakure Chuunin mellényt viselő fiú vélhetőleg ismerte a Badado nevű személyt, aki maga is Kumogakurei volt. A csapat újdonsült vezetője barna bőrű, rasztás hajú alak. Fiatal arca mögött pedig komolyság tükröződik vissza szemeiből. A Rabado nevű szintén barna bőrű nő egy vele egykorú, rövid, dróthajú Kunoichi, aki rendkívül lazán viselkedik. A többiek mind Konohaiak, feltehetőleg Chuuninok.

- Indulás!

Adja ki a parancsot, majd a csapat megindul előre.

Erisa és Jaken balra húznak, míg a másik kettő jobbra és négyen szemből támadnak. Ahogyan lefelé vágtatnak a hegyről megtapasztva magukra chakrájukkal, máris shuriken és kunai zápor zúdul feléjük, ahogyan az összes többi társuk felé is.

// Ide kérem a posztot: narutohun.niceboard.org/t3018-felhok-es-villamok-volgye-unraikyo //

Ajánlott tartalom

Unraikyō Nyugati Területe

Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe

Re: Unraikyō Nyugati Területe