Itaranai Tetsuo

//Hisao multikaraktere//


Név: Itaranai Tetsuo (Tetsu)


Ország: Tenger Országa (Jelenleg Méz Országa)


Nem: Férfi


Kor: 14


Vércsoport: A+


Kinézet: Korának megfelelő magasságú és testalkatú fiú, barna szempárral és kócos fekete hajjal.


Jellem: Alapvetően jólelkű és igazságos fiú, azonban elég bizalmatlan és célja érdekében képes sok erkölcsi határt is átlépni, mint az emberek és környezetük kihallgatása, manipulálása. Nem riad vissza az önvédelemtől és a fizikai konfrontálódűstól ha arra kerülne sor. Intelligens bár világismerete és nézete átlagosnak mondható.


Rang: E  (civil)


Különleges képesség: Remekül bánik az íjjal és ért a Katana forgatásához is. Alapszinten ért a hajózáshoz, a halászathoz és az üzlethez. Van gyakorlata vendéglátásban és az italok keverésében. Kitűnő navigátor és jól tájékozódik térképen.


Felszerelés: Sötét, vékony kabát, alatta fehér pólóval, hasonló sötét nadrággal és egyszerű cipővel. Utazó zsák, benne egy egyszerű éles késsel és egy kova kővel, pár váltás ruhával, élelemmel és egy egyszerű Katanával, ami sötét kék tokjában pihen.


Előtörténet: 


"Az Itaranai klán a Tenger országának egyik legősibb családja, mely még a Tea országából vándorolt át, miután az ottani két rivális família csatározásaiba belefáradtak. A sziget Dél-Nyugati részén lévő kikötővárosában telepedtek le, egy fogadót megvásárolva, mely olyan népszerű lett hogy nemsokára terjeszkedni kezdhettek, pár évtized múlva pedig az egyik legforgalmasabb kikötő került az ellenőrzésük alá, a család pedig úri pompában és békességben élt. Estuko, a klán legújabb feje kiválóan vezette az üzletet, megállapodást kötött Getsugakure vezetésével is, így már nem csak kereskedelmi desztinációnak hanem mint turista átutazó, szállító pontnak is számítottak. Felesége három gyermekkel ajándékozta meg, a legidősebb fiú Hatsu a Tűz országában végezte el a kereskedelmi iskolát és most ott szerez tapasztalatokat az üzleti életben, a középső fiú tehetséges a színészetben és az éneklésben, egy előkelő getsugakurei társulatban szerepel több darabban is, a legkisebb gyermek pedig..."


-Tetsuoooo!- Hallatszott kintről egy férfi hang így a cikk felolvasását félbe kellett hagynia az újságírónak.
-Folytathatjuk Itaranai Úr? Ott tartottunk hogy Tetsuoról mit írjunk a családot bemutató cikk végén. 
-Ez a kölyök mindig csinál valamit. Csak írja azt hogy "ő is megcsillogtatja az értékeit" vagy valami hasonlót, az legalább nem hazugság, aztán küldje a nyomdába. Meg kell néznem hogy a fiam ezúttal mit követett el.-Válaszolt haragosan Etsuko majd kiviharzott dolgozószobájából mely a hatalmas belső udvarra nyílt.
-Mit művelt megint? Nem tudtok vigyázni rá rendesen?- Vonta kérdőre két hűséges testőrét az úr, mikor odaért hozzájuk, éppen egy fáról próbálták lerángatni Tetsuot.
-Elnézést Itaranai Úr de fia nagyon gyors és elég rafinált 11 éves létére, már megint megrongálta az egyik kereskedőnk portékáját a célba lövésével..
-Menjetek és fizessétek ki a kereskedőt, a firkászt közben kísérjétek ki. Elintézem ezt itt. Tetsuo gyere le fiam.
Adta ki az utasításokat a férfi  amit nemcsak a testőrök teljesítettek hanem a fia is, pár ügyes mozdulattal lejött a fáról. Szerette a csínyeket és szabadon járni kelni de azért pjára mindig hallgatott ha személyesen szólt rá.
-Hányszor megmondtam neked fiam, hogy ha már állandóan csavarogsz, halászokkal és a fogadóban lógsz legalább ne csinálj kárt. És a leckéidet is elhanyagolod, miért nem veszel példát a bátyáidról?
-A bátyáim így, a bátyáim úgy unom már a szöveget! Jó megígérem hogy nem csinálok több kárt, amúgy sem volt direkt.. Viszont én biztos nem fogok Iskolapadban megrohadni. Keletre megyek majd kereskedőnek vagy kalandornak ha nagyobb leszek!
Apját meglepte a határozott terv de őrült hogy Tetsuo mutat valami érdeklődést értelmes dolgok íránt is, nem ellenezte a dolgot hogy a fiából egy nap kereskedő legyen. A üzletet úgyis Hatsu viszi majd tovább pár év múlva ha minden jól megy.
-Rendben, ha megígéred hogy befejezed a hülyéskedést, nem bánom elmehetsz majd keletre, persze ha már elég nagy leszel. Ha tényleg ezt szeretnéd.
Tetsuo tényleg ezt szerette volna, így következő évben rendesen viselkedett önmagához képest legalábbis. Apja és anyja segítőkész volt teveit illetően. Matematika mellett elkezdett egy Samurai mellett tanulni hetente párszor, hogy tökéletesítse tudását az íjjal és a Katanával. Halász cimborái hobbiból oktatták a a szakma és a navigálás művészetére, kedvelték a kölyköt és a családot is. Érzéke szerencsére hamar megmutatkozott ezekhez a dolgokhoz, tehetségesnek és szorgalmasnak bizonyult.
Egyik nap aztán furcsa dolog történt, ami váratlanul érte a kis Tetsut, ahogy becézni kezdték akkoriban. Egyik órája alatt apja jelent meg egy mogorva 50 körüli férfival a háttérben.
-Tetsuo, az úr itt...
-Kei. Szólíts csak Kei-nek kölyök, mostantól én leszek a vadi új testőröd.
Látni kellett volna a fiú arckifejezését amikor közbevágott a marcona öreg, ugyan udvariasan félrehívta az apját, de amikor hallótávolságon kívülre értek számon kérte.
-Ki ez a vén szivar apa?! Úgy bűzlik mint az egyik fogadód piás raktára! És minek nekem testőr, meg fognak enni halak vagy életre kell anya zöldségragúja?
Etsuko azonban csendre intette fiát és vállára rakta tenyerét, hogy nyomatékosítsa szándékait.
- Lehet kicsit érdekes fazon de 25 évet húzott le a Vas Országában mint osztag vezető Samurai. Nem mellesleg fiatal koromban többször mentette meg a hátsóm amikor még tapasztalatlan voltam. Sokat tanulhatsz tőle, s ami még fontosabb hogy nem fog elárulni vagy elhagyni téged. Hogy miért kell neked testőr? Nos ne haragudj fiam de lehet veszélyesebb idők jönnek majd... Én pedig így vélem helyesnek mint házunk feje és mint apa. A döntésem végleges.
A válasz részben elégítette ki Tetsut hiszen nem tudta elképzelni erről az ősz szeszkazánról hogy Samurai nagymester és osztagvezető volt, másrészt aggódott is apja szavai miatt, a veszélyesebb idők alatt vajon mire gondolhatott? Kei mindenesetre nem bizonyult izgalmas társaságnak és tanárnak is csapnivaló volt, nem beszélve a szájából áradó bűzről. Nem volt hajlandó kijavítani a fiú hibáit vagy megakadályozni bármiben, csak követte mint egy hűséges kutya. A Samurai kedvenc fegyvere egy háromágú módosított fémkarom volt, amit kézfejére rögzítve használt gyilkos hatékonysággal. A fiú hozzá sem tudott érni a gyakorlások alkalmával.
-Ha Samurai vagy öreg miért nem harcolsz te is Katanával?-Kérdezte egyszer a fűben heverve egy jó pár órás gyakorlás után a végkimerültség határán.
-Pff.. Ha a Katanám használnám már halott lennél Tetsuo, sokan megjárták már velem anno.
-Amikor a Vas országában szolgáltál? Az közel van Konohához? Ott él a bátyám, elvileg olyan jól megy neki hogy már shinobik őrzik.
-Shinobik..-Köpött egyet Kei.- Tisztességtelen gyilkosok, a háború éltetői. Ha csak a sima gyilkosok és a sima jófiúk léteznének sokkal nyugodtabb lenne az élet. Nem kéne félnünk az óriás kígyóktól, özönvizektől és lánggolyóktól.
-Te meg miről beszélsz? Ők csak az országukat védik!
-Majd egy nap meglátod kölyök... Ha megéled.- Mondta elég szomorúan majd otthagyta.


                                                                   
                                                                          *** 


Fél év múlva az Itaranai ház, fontos vendégeket készült fogadni, melynek megkoronázása lehet egy mesés szerződés, kiterjesztve a kereskedelmi útvonalakat Délre és Nyugatra. Az urak a Hold országából érkeztek kis számú kisérettel. A tárgyalást természetesen a klán házában tartották meg a találkozón részt vett Tetsuo apja, tanácsadóival, feleségével és testőrségével. Az ülés már több órája húzodott és hősünk még mindig nem a türelméről volt hírs, már azt is nehezményezte hogy ennyi munka és tanulás után nem engedik meg neki hogy részt vegyen egy igazi tárgyaláson. Kereskedőként majd sok ilyenben lesz része, így szerette volna már korán megtapasztalni milyen érzés a részese lenni egy sikeres megállapodásnak. Annyit azért megengedett magának hogy az ajtónál hallgatózzon.
-... Ha nem mennek bele az alkuba, akkor megjárják...
Kapott el éppen egy félmondatot Tetsu, amikor valaki megragadta és elrántotta az ajtótól, közben a száját is befogva. A fiú rémülten nézett hátra de szerencsére csak Kei volt az. Az öreg samurai arca igen csak gondtehelt volt végig és egy percre sem engedte el védelmezetjét.
-Mennünk kell kölyök. Itt vannak azok a vészterhes idők.
-Miről beszélsz Kei?
-Apád tárgyalásai kudarcba fulladnak, megkaptam a jelzést hogy mentselek ki és rakjalak fel a kijelölt hajóra.- Magyarázta a férfi, miközben már lerakta a gyereket és hátára adta zsákját, amiből a katanája lógott ki.
-A zsákban benne van pár ruha, étel és pénz, meg persze a fegyvered. A hajó út több hétig is el tarthat. Ne bízz senkiben. - Hadarta idegesen a testőr de Tetsuo nem volt hajlandó ilyen kevés információval távozni, magyarázatot várt és számon kérte Keit.
-Na jó. A Víz országa és a Hold itt akar egy nagy kikötőt létesíteni, így sokkal gyorsabb lenne köztük a transzport és lenne egy jó laktanyájuk is. Apád ebből nem kért, nem akarta kitenni a várost a mocskos shinobik játékainak. Mivel azonban a háborúval el vannak foglalva megbíztak egy bizonyos szervezetet. Nem sokat tudni róluk csak hogy kegyetlen gyilkosok alkotják..- Kei megtorpant amikor már a kikötőbe értek ugyanis a látvány több mint elkeserítő volt számukra.




Az említett gyilkosok. Hősünk sosem felejti el a hideg élettelen hangot, amivel őt akarták kicsalni.  Az öreg Kei karmait kicsúsztatva ruhája alól harckészültségbe állt.
-Te élve kellesz nekik, rohanj a hajóhoz, jól nézd majd át a cuccod, van benne egy meglepetés.
Suttogta a Samurai majd meglepve az ellenfeleit vadul nekik rontott egy harci kiáltás közepette. Tetsuo ledermedt, nem látott még soha ilyen éles küzdelmet és ennyi vért. Csak akkor kezdett el rohanni amikor védelmezője megkapta az első szúrást. Rájött hogy mekkora a tét, mi forog kockán és mit áldoznak fel érte a többiek. Lehet hogy a családja is harcol bent a házban már. Lehet hogy halottak. Vajon miért akarják élve? Miért olyan fontos ő? Ilyen kérdések fogalmazódtak meg benne miközben könnyes szemmel szaladt a Kei által mutatott hajóhoz.
-Már vártunk Tetsuo! A Samurai nem jön?- Kérdezte a halász de mikor meglátta a fiú könnyes arcát, nem kérdezett többet csak kiadta az indulásra a parancsot. Eközben Kei még mindig élet halál harcot vívott. Már több sebből vérzett ugyan de még állta a sarat. Egy kürt hangja ütötte meg a fülét, ami a jel volt hogy sikerült a fiút sikerült felrakni a hajóra.





Már több órája kifutott a hajó a kikötőből, mire Tetsuo megnyugodott legalább annyira a kabinjában hogy eszébe jusson Kei utolsó pár szava.
-Élve kellek nekik.. Meglepetés.. Meglepetés!- Ismételte el magában majd gyorsan a a zsákjához nyúlt és átkutatta de semmit sem talált. Értetlenül megvakarta a fejét majd beugrott neki egy utolsó lehetőség. A Katana tokja, nyilván abban van elrejtve valami! És lám, amint kihúzta a fegyvert a tokjából egy kis tekercs hullott ki belőle, rajta az Itaranai ház pecsétjével. Hősünk nem habozott, egyből feltörte és kinyitotta majd olvasni kezdett.


"Kedves Tetsuo!


Ha megkaptad a levelem, azt jelenti biztonságban tartasz Keletre, mindig is oda vágytál, kívánom hogy teljesítsd az álmaidat. Sajnos valószínűleg én már nem élek és édesanyád sem. A testvéreidről nem tudok nyilatkozni, ha módodban áll derítsd ki mi lett a sorsuk ez az utolsó kívánságom. A házunk a legfontosabb és mindig is a ház érdekeit próbáltam képviselni, így nem engedtem a shinobik piszkos játszmáinak részei legyünk. Az "ajánlatuk" egyenlő volt városunk inváziójával, gyarmatosításával és családunk, barátaink elpusztításával. Így legalább téged és pár hűséges barátomat meg tudtam menteni. Ha partot értél a Méz országába, húzd meg magad. Változtass nevet és külsőt, keres munkát éld az életed és küzdj, küzd fel magad a ranglétrán hogy bizonyíts, hogy meg tudj egy napon bosszulni minket. A zsákban találsz elég pénzt hogy kihúzd egy darabig és Kei is segíteni fog. Ne bízz a shinobikban, ne hajózz ki pár évig és óvakodj a Holdtól! A levelet pedig égesd el. Bárcsak írhatnék többet kedves fiam, de az időm véges. Szeretünk mindennél jobban ezt soha ne feledd!"


Eközben az Itaranai ház elbukott, akik nem tudtak elmenekülni, mind megölték vagy elfogták és megkezdték a kikötők és épületek átszervezését.
-Megjött a Hold!- Üvöltötte az egyik őrszem a kivégző osztag vezetőjének, aki egyből féltérde ereszkedve üdvözölte főnökét.
-Kelj fel gyermekem! Jelentést kérek.
-A város elfoglalva, a ház feje és felesége halott akárcsak a testőrség nagy része, pár jelentéktelen halász, kereskedő és civil elmenekült, azonban....
-A fiú elmenekült. Legalább életben hagytátok, így nemsokára a nyomára bukkanhatunk.-Vágott közbe a Hold.
-Bocsásson meg de nem értem minek nekünk egy ilyen kölyök?!
-Nem a kölyök a lényeg, hanem a vér ami benne csörgedezik. -Válaszolt halkan.


Tetsuo hajója sikeren partot ért a Méz országában pár hét múlva, így hősünk megkezdheti új, sokkal nehezebb és jóval magányosabb életét egy ismeretlen, kalandokkal és pénzzel teli világban.