Denki Chioi

Név:Denki Chioi
Ország:Villám országa
Rang:Genin
Szint:D
Kor:14
Nem:Férfi/fiú
Felszerelés: kunai 5 db, shuriken 5db, makibishi 10db, robbanó jegyzet 5db, füstbomba 2 db, dróthuzal 10m, fuuma shuriken 1db,senbon 10db, elsősegély készlet 1db, hátizsák 1db, 2db shuriken tartó
Kinézet: sárga haj, ami hátra van fogva, varkocsba; fekete szem; magas, vékony, de erős, sportos alkatú. Sima kumagakurei ninja ruha, a ruháján két kunai tartó van, melyekben  a kisebb fegyvereit, és a számára fontos dróthuzalt. Hátán hátizsák, amiben a fuuma shurikent és az elsősegély csomagját.
Jellem: csintalan, forrófejű, akár gondolkodás nélkül nekiront az ellenfélnek, de menet közben mindig kitalál valamit; nem szeret várakozni, inkább siet, gyorsaságát kihasználva, amit ugye megspékel például a shunshin ni jutsuval. Megbízható, megcsinál minden feladatot, amit kap, kicsit akár túlságosan is konok, hogy abbahagyja a fekadatot. Mindennél jobban szereti a bátyját. Akár az életét is odaadná azért, hogy megmentse a barátait.
Technikák:
-alap technikák(a vízen járást könnyen megtanulta, mert a felületi feszültséget kihasználja, de a falon járásról ez nem mindható el)
-kawarimi no jutsu
-bunshin no jutsu
-henge no jutsu
-jibaku fuda:kassei
-shunshin no jutsu +raiton
- Raiton kaitou
-Ayatsuito no Jutsu // Drót  csévélő technika

Előtörténet:
A nevem Chioi, a Kumagakurei Denki családból származó, Gengo és felesége,  Ayame  kisebb fiaként láttam meg a napvilágot. A Denki családról annyit lehet tudni, hogy a családon belül olyan domináló a Raiton elem, mint mondjuk az Uchiháknál a Katon, vagyis az egész család raiton elemű, például nagyapám villám mester volt, de sajnos nem tudott már tanítani.
Kicsiként sokat verekedtünk bátyámmal, Bunmeiel, de meg is látszott, hogy öt évvel idősebb nálam. Olyan 6 éves lehettem, mikor felvettek az akadémiára, ahol jó sok barátra tettem szert. Sokat versenyeztünk, és sokat hencegtem azzal, hogy nálam csak a Raikage lehet gyorsabb. Bunmei ahogy tudott segített az edzésekben, tanított jutsukral. Egy nap, odajött hozzám:
-Öcsikém. Ma szeretnélek elvinni, egy helyre. – egy szóval nem mondott többet, csak intett, kövessem.
Elvitt a család egy rejtett gyakorló pályájára, ahol elkezdett edzeni. Először a falon való mászást vettük. Ez viszonylag egyszerűen ment, bátyám csak annyit mondott, menjek fel a fal tetejére, adott idő alatt, bármi is történjen, aztán elmagyarázta, hogyan tudom ezt elérni, azáltal, hogy a lábamba vezetem a chakrám. Elkezdtem, harmadik este sikerült is, de addig rengetegszer leestem. Ha nincs ott, és nem kap el, lehet hamar rövidre zárult volna nem csak a gyakorlásom, de akár életem története is. Ezután a hülye, lemérte mennyi idő feljutni, azt már nem mondta, hogy megnehezíti, mondjuk azzal, hogy köveket gördít le. De ezek ellenére is, éppen hogy, de időben felértem.
Ezután a vízen járás jött. Elég fagyos egy tóhoz vitt, de miután ezt is megmutatta, hamar ment. Aznap még eléggé sok vizet nyeltem, de másnapra már stabilan álltam a víz tetején, harmadnapra meg már futni is tudtam rajta. Ezután, a végső tesztként elvitt egy folyóra. Mit ne mondjak, elég nehéz volt azon a gyors folyású vízen megmaradni, de szerencsére, nem nagyon lettem vizes, de úgy tűnik, ő ennek nem örült annyira. Viszont megdicsért, hogy már mind a kettőt tudom, csak egy hét alatt.
Végül, elővett egy papírt -Ez egy chakra papír. Fogd meg és vezesd bele a chakrád. Minden elemre másként reagál, de neked, ez szinte fölösleges is. – Megfogtam, és azonnal látszott, hogy természetesen én is raiton elemű vagyok. Ezután elkezdte tanítani a használatát. Megtanított átalakítani a chakrámat, feljavítottuk a sebességemet, és elkezdett kisebb villám alapú chakra irányítási dolgokra, első sorban, azt, hogyan vezessem a chakrám tárgyakba, így téve őket még veszélyesebbé. De csináltunk olyat is, amikor fába kellett bevezetni a chakrám, és azt megégetni, felvágni, vagy felrobbantani. Egy hónapig edzettünk, minden egyes nap, az akadémia után. Mikor ráért, akkor együtt, mikor nem, akkor csak egyedül, de még így is nehezen, kevés sikerekkel, és sok sérülést szerezve ment csak. Általában, ott volt vele két villám elemű gepárd, akik szintén segítettek elsajátítani a raiton megfelelő irányítását, sokat versenyeztem velük, de még utolérni se tudtam őket. Valószínűleg anyától örököltem azt a tulajdonságomat, hogy nehezen adom fel, de ez sokatbsegített, mert máskülönben, egy hét után feladtam volna, és nem tudtam volna elsajátítani ezt az elemet.
Kitaláltam egy olyan módszert, amivel tudom használni a raitonom, amíg még nem tanulok meg néhány jutsut. Ez elég egyszerűnek hangzik, csak el kell kapni az ellenfelet a dróthuzallal, és már meg is tudom sokkolni. Az akadémián ezzel törtem borsot a barátaim, társaim, sőt akár a feletteseim orra alá is. Nagyon mulatságos és izgalmas volt, pláne, ha észrevettek. Egyszer például, Daiki-sensei elég csúnyán megmutatta, hogy nem kéne ezt csinálni. Amikor észrevette, úgy gondolta, rossz irányba használom el a fölös chakrámat. Plusz munkával látott el, és elég szépen elbeszélgettünk: 
- Chioi, nem gondolom, hogy feltétlen jó az, hogy ezzel a te kis „technikáddal” szivatod a többi gyereket. Mindazonáltal, tudom hogy ez egy remek módja a gyakorlásnak, ezért azt akarom, hogy amikor csak ráérek gyakorold ezt velem. Próbálj elkapni, majd ha sikerül, rázz is meg vele. Ha sikerül, az edzés végén a vendégem vagy, és te választod, hogy hova menjünk. Benne vagy?
- Természetese. Egy ilyen lehetőséget kár lenne kihagyni. Csak bírd ryu-val sensei.
- Ne bízd el magad, nem lesz az olyan könnyű. Na gyere.- azzal el is ugrott, és el is kezdtük az edzést, de nem ment valami fényesen. Csak a sokadik alkalommal, néhány hét múlva sikerült elkapnom, de kiderült, hogy egy klón volt csak. Minden nap megpróbáltam, több órán keresztül. Sajnos a várva várt lakomát csak úgy egy hónapnyi intenzív próbálkozással értem el, és a következő alkalomra is majd egy hetet kellett várnom, de aztán egyre jobban ment. Egy hónapra arra, hogy először elkaptam, már szinte naponta hívott meg a kedvenc éttermembe. Meg is jegyezte, hogy ha így folytatom, el fog fogyni a pénze.
Az akadémia gyorsan eltelt, leginkább a sensei-vel való edzések miatt. A vizsga előtti napon nem bírtam aludni, helyette csak gyakoroltam, minden jutsut, amit az akadémián vettünk, vagy amit a bátyám mutatott. Elképesztően izgatott voltam, de meg is lett az eredménye, mert holt fáradt voltam a vizsgán. A vizsgán volt egy elméleti és egy gyakorlati teszt. Az elméleti tesztel kezdték. Behívtak, bent hárman ültek, egy közülük Daiki-sensei volt, a másik kettő közül az egyik még egy tanár lehetett, de a másikat életemben nem láttam. Először feltettek néhány egyszerűkérdést: chakraelméletből / mi a chakra, hogy tudjuk felhasználni, mi az a jutsu, meg ilyenek/, meg néhány történelmi kérdést, és természetese  kérdeztek a shinobi törvényekről is. Ezeket, bár megilletődve és lassan ( nem szoktam hozzá a szerepléshez ), de meg tudtam válaszolni minden kérdésükre. Ez után jött egy nehezebb, teszt jellegű kérdés, mégpedig, hogy soroljam fel az összes nemzetet, a kicsiket is, és a hozzájuk tartozó falvakat, és mindent, amit tudni lehet róluk. Nagy izgalmamban ezeket elfelejtettem átnézni. A nagy nemzetekig nem volt semmi gond, utána viszont akadozva mondtam csak, össze-vissza hablatyoltam. Végül megengedték, hogy a vizsga másik szakaszát csináljam. Itt persze megpróbáltak megszivatni. Egy összetett feladatot kaptam, miszerint, csináljak két bunshin -t, majd változzunk át mind hárman a három vizsgabiztos alakjára a hengével, ha ez megvan, oldjam fel őket. Nehezen ment, talán második nekifutásra. Elsőre nem változott át az egyik, de másodjára már ment. De még koránt sem volt vége. Fel kellett oldjak egy robbanó jegyzetet, majd kiküldtek a pályára, megnézni, hogy megy a shunshin no jutsu. Visszahívtak, és még be kellett mutatnom a raitonom erejét, mégpedig úgy, hogy egy vékony drótszálat feszítettek ki, amin végig kellett vezessem a chakrámat, addig, amíg olyan forró nem lett, míg a vékonyka drót el nem kezdett izzani, forrósodni, illetve, a végén volt egy-egy elektromos készülék, amit az én chakrámmal kellett működtetnem. Természetesen ez a része ment a legjobban, erre is gyakoroltam a legtöbbet. Miután befejeztem, csak annyit mondtak, elmehetek, majd értesítenek. Még az volt a szerencsém, hogy Daiki-sensei is ott ült a vizsgáztatók közt, s szerintem ő volt a sikerem kulcsa. Így, bár nehezen, de letettem a vizsgát és teljes értékű genin lehettem. Végre élesben is csinálhattam a feladatokat. Mikor megtudtam, első dolgom az volt, hogy ezt elújságoljam Bunmeinek, aki nagyon megdicsért, majd azt mondta: -Szeretném kipróbálni, mire képes az én kisöcsém, így hogy már genin.- Ott és akkor viszont nem tudtam volna rendesen kiállni ellene. Másnap persze nem hagyott. Reggeli után azonnal kivitt a gyakorlótérre, és ott kért egy kis „bemutatót”, szóval én azonnal meg is mutattam neki mit tudok. Sajnos, megint kijött, hogy öt évvel idősebb, és alulmaradtam ellene. Sok küldetésre küldtek engem és a társaimat. Az  unalmas, vagy gyerekes feladatokat utálom, viszont ha már van valami rizikója, és/vagy izgalmas, akkor azt már kibírom. Szerencsére, eddig ezekből több volt.

Köszönöm az észrevételeidet. Igen jól látod, eléggé kezdő vagyok, minden segítséget megköszönök ez ügyben.
A történet felét egy kicsit összekapkodtam, mivel megírtam egy vázlatot, amire azt hittem jó, elég hosszú, de aztán észre vettem, hogy tévedtem. Így került bele például a párharc a betolakodóval, de akkor azt kiveszem. A Hitei Mushou-t azért írtam oda, mert félrenéztem, a szabályzatban szereplő előtörténet sablonoknál, és a technikák részt véletlen ez alapján írtam. A formázásról meg csak annyit, hogy, lehet ez csak nekem baj, de elég nehéz úgy írni, hogy közben nem látom a szöveget, pláne azt megformázni. Félre ne érts, nem szemrehányást akarok tenni, csak megjegyzem.
Megpróbálom átírni, kivenni ami olyan, kifeJteni amit kell.

Még egy annyit, hogy nem tudom, mivel, illetve hogyan kéne a genin vizsgát bővíteni, mert nem feltétlen szeretnék másoktól "kopizni", és ugye az egyetlen ilyen, ami a Narutóban van, az is elég szerényes bemutatást ad egy ilyen vizsga menetéhez. Más szóval, egy kis segítség kéne ehez a részhez, mint mondtad Orochimaru, nem vagyok valami nagy író, se nagy frpg-s