Ratto Gyou
1 / 1 oldal
Ratto Gyou
Vendég Szer. Okt. 12 2016, 23:10
Név: Ratto Gyou
Ország: Tűz országa
Rang:’Genin’, elveszett, hírszerző
Szint: D
Kor:11
Nem: Férfi/fiú
Felszerelés: kunai 5 db, shuriken 5db,makibishi 10db, robbanó jegyzet 5db, füstbomba 10 db, senbon 10db, elsősegély készlet 1db, 2db shuriken tartó
Kinézet: kicsit olyan parkányos, szakadt, szürkés ruha, fejpántja nincs, csak a ruháján Nezumu Teikoku jelképe. A ruhája teli van zsebekkel, hogy minél több dolgot tudjon tárolni, például tekercseket, füstbombákat, papírbombákat, meg ilyen kisebb dolgokat. De a fegyvereit a shuriken tartóban tartja
Jellem: főként a patkányokéra jellemző, de emberi ésszel, és ügyességgel van megáldva
Technikák:
-kawarimi no jutsu
-bunshin no jutsu
-henge no jutsu
-jibaku fuda: kassei
(-shikyaku no jutsu)
Előtörténet:
Kicsiként kerültem Nezumi Teikoku csatornáiba, úgy 2-3 évesen. Családomnak mindig is a patkányokat tekintettem, az igazi szüleimet nem ismertem. Nezuin-sensei azt mondta, ha nem mentenek meg, meghalok, mert vagy egy hete ott voltam, mire rám találtak, s már az éhhalál kerülgetett. Ez úgy 8 éve történt, most 11 éves vagyok. Nezuin-sensei nevelt, és tanított, mindenre, amit egy patkánynak tudni kell. Tanított taijutsura, főleg a patkány stílusra, de a lopakodásra és az információ megszerzésére, valamint néhány alap jutsura, meg persze a kuchiyose no jutsura. Azt mondta, hogy teljes értékű tag lehessek köztük, el kell ismerjenek. Amit csak úgy érhetek el, ha hasznos dolgokat csinálok a közösségért. Először mint árus, aztán, ha ott bizonyítottam, akkor hírszerzőként.
Hét éves lehettem, mikor kezdtem az árusok között, és megkezdődött tényleges edzésem. Nem voltam valami jó árusnak, inkább szeretek verekedni, mint beszélgetni, de rá tudtak venni, hogy csináljam, például, hogy Nezuin-sensei nem adott ennem, ha nem csináltam rendesen, vagy egyéb eszes módokon sikerült rávennie. Mondjuk ez igaz volt, minden edzésre, mert mikor elkezdett edzeni, csak a kíváncsiság vonzott, aztán az is eltűnt. Jaj de utáltam érte az öreget, de tudom, hogy csak a javamat akarta. Kezdetben inkább mint ’őr’ és tanonc voltam ott, mert már akkoriban is ügyesen verekedtem, s közben lestem el, mit kell csinálni. Szerencsére/ sajnálatosan, gyorsan tanulok, így egy hét alatt kitanultam az árus munkát, és hamar igen nagy mértékben kamatoztathattam amit tanultam. Az volt a legjobb tulajdonságom számukra, hogy ember mivoltom miatt én járhattam az emberek között is, nem kellett megvárnom, míg ők jönnek el, ezért gyorsabban tudtam áruba bocsátani, amt kaptam. Így nem csak a nagy összekötők, hanem a kisebb alvilági személyek is tudtak velem üzletelni, és nem kellett felfedni az összekötőpontok helyeit, viszont plusz bevételt hoztam, biztonságosan. Kezdetben elég nehezen bíztak meg bennem a vevők, mert hát mégiscsak egy hét éves kis srác voltam, de hamar nagy tisztelettel beszéltek velem, pláne, miután a torkuknak ugrottam, azzal az egy darab kunaimmal, amim volt. Ha nagyon kellett, akár más falvakba is elmehettem, nem kém ként, hanem árulni „portékámat”. Így jutottam el Konohába is, ahol amellett hogy árultam az információkat, szereztem is, így szerezve egy kis plusz pénzt magamnak, illetve plusz tapasztalat, valamint néhány egyéb technikát is sikerült eltanulnom. Ezek amolyan magán akciók voltak, amikért, csak azért nem büntettek meg, mert plusz bevételt jelentett számukra, számomra pedig a hírszerzésre való gyakorlás részének volt nevezve. Ezek a kis akcióim lehetővé tették, hogy gyorsan nagy nevem legyen mint árus.
Eléggé vicces volt látni a sok árus arcát, mikor feljebb raktak, felderítőnek. Furcsamód, olyan pletykák is a fülembe jutottak, hogy még a vevők is elszomorodtak, mikor megtudták, hogy mostantól újból csak a patkányoktól vehetnek információt. De nem sajnáltam őket. Én már mint hírszerzőként, kémként kezdtem dolgozni, úgy egy éve. Kezdetben persze nem voltam valami jó, de mivel mint mondtam, gyorsan tanulok, egy hónap múlva szinte senki nem vett észre. Ezáltal még fontosabb információkat szerezve, ráadásul már nem magánakciókban, hanem, kiküldésen. Egyre többet jártam például Konohába, ahol csak kevés ninja volt képes észrevenni, szinte csak egy bizonyos Hokage nevű ninja, aki furcsa mód, nem hasonlít ninjára, inkább valami főnök lehet. Rajta kívül csak a legügyesebb ninják, mint Sharingan Kakashi, vagy a különleges nyomkövető ninják, mint a kutyás klán egyes tagjai, vagy a fehérszeműek tudtak csak észre venni, de gyorsaságomnak hála, nem tudtak elkapni. Bármikor, mikor itt voltam, hosszan néztem két zöld idiótát, akik taijutsut gyakoroltak, közben pedig gyakran lehetetlen baromságokkal edzve, vagy „motiválva magukat”.. Tőlük lestem el, a levél stílust /azt hiszem így hívják/, meg egyéb különleges dolgokat. Gyakran gondolkodtam, mi lenne, ha összemérném velük az erőmet, de soha nem volt rá lehetőségem. Sokszor ott volt egy fehérszemű fiú is velük, aki viszont elég ijesztő, félek is tőle, meg a többi fehérszemű elől. A sensei szerint, szerencsém, hogy nem vett észre, mert szerinte a fehérszeműek mindent látnak.
A mai nap egy érdekes, és különleges nap számomra. Nezuin-sensei azt mondta, mostanra kivívtam a patkányok, és ami még fontosabb, az ő és a Tokishiyori elismerését. Reggel magához hívatott a Tokishiyori.
-Gyou, fiam. Büszke vagyok rád. Azt hiszem, itt az ideje, dönts patkányok, vagy az emberek közt akarsz élni?
-Természetesen köztetek. Ez a családom, s soha nem hagynám el.
-Tudod, miért élnek túl a patkányok, mindent?
-Mert kifinomultak az érzékszerveink, és ügyesen lopakodunk?
-Ezt Nezuin mondta? Érződik rajta. Ő mindig is büszkeséget akart adni a fajának. De tudod, igazából mi azért élünk túl minden viszontagságot, mert mindig elhagyjuk a süllyedő hajót. Bármit is gondolsz erről, ha nagy bajba kerülsz, itt, akkor úgyis menekülni fogsz.
-Ha maga mondja Tokishiyori-sama.
-Na mindegy, felejtsd is el. Küldetésre küldelek. Azt az utasítást kapod, hogy menj el a Levelek falvába, Konohába, lenne egy fontos feladat ott számodra. Ott megtudsz mindent, ott vár a megbízód, mindent elmond. Kivételesen, pedig hírszerzőként kell eladnod amit szereztél a megbízónak. Tudom hogy értesz hozzá.
Ezt hallva igen megörültem, hisz, mint mondtam, szeretek oda menni, valamint tetszett, a Tokishiyori dicsérete. (Ma végre elhatároztam, ha lesz rá időm, elmegyek, és összeismerkedek, azzal a két idióta, de kedvesnek tűnő shinobival.
(Az utolsó bekezdésben egy ötletvan egy történethez.))
Ország: Tűz országa
Rang:’Genin’, elveszett, hírszerző
Szint: D
Kor:11
Nem: Férfi/fiú
Felszerelés: kunai 5 db, shuriken 5db,makibishi 10db, robbanó jegyzet 5db, füstbomba 10 db, senbon 10db, elsősegély készlet 1db, 2db shuriken tartó
Kinézet: kicsit olyan parkányos, szakadt, szürkés ruha, fejpántja nincs, csak a ruháján Nezumu Teikoku jelképe. A ruhája teli van zsebekkel, hogy minél több dolgot tudjon tárolni, például tekercseket, füstbombákat, papírbombákat, meg ilyen kisebb dolgokat. De a fegyvereit a shuriken tartóban tartja
Jellem: főként a patkányokéra jellemző, de emberi ésszel, és ügyességgel van megáldva
Technikák:
-kawarimi no jutsu
-bunshin no jutsu
-henge no jutsu
-jibaku fuda: kassei
(-shikyaku no jutsu)
Előtörténet:
Kicsiként kerültem Nezumi Teikoku csatornáiba, úgy 2-3 évesen. Családomnak mindig is a patkányokat tekintettem, az igazi szüleimet nem ismertem. Nezuin-sensei azt mondta, ha nem mentenek meg, meghalok, mert vagy egy hete ott voltam, mire rám találtak, s már az éhhalál kerülgetett. Ez úgy 8 éve történt, most 11 éves vagyok. Nezuin-sensei nevelt, és tanított, mindenre, amit egy patkánynak tudni kell. Tanított taijutsura, főleg a patkány stílusra, de a lopakodásra és az információ megszerzésére, valamint néhány alap jutsura, meg persze a kuchiyose no jutsura. Azt mondta, hogy teljes értékű tag lehessek köztük, el kell ismerjenek. Amit csak úgy érhetek el, ha hasznos dolgokat csinálok a közösségért. Először mint árus, aztán, ha ott bizonyítottam, akkor hírszerzőként.
Hét éves lehettem, mikor kezdtem az árusok között, és megkezdődött tényleges edzésem. Nem voltam valami jó árusnak, inkább szeretek verekedni, mint beszélgetni, de rá tudtak venni, hogy csináljam, például, hogy Nezuin-sensei nem adott ennem, ha nem csináltam rendesen, vagy egyéb eszes módokon sikerült rávennie. Mondjuk ez igaz volt, minden edzésre, mert mikor elkezdett edzeni, csak a kíváncsiság vonzott, aztán az is eltűnt. Jaj de utáltam érte az öreget, de tudom, hogy csak a javamat akarta. Kezdetben inkább mint ’őr’ és tanonc voltam ott, mert már akkoriban is ügyesen verekedtem, s közben lestem el, mit kell csinálni. Szerencsére/ sajnálatosan, gyorsan tanulok, így egy hét alatt kitanultam az árus munkát, és hamar igen nagy mértékben kamatoztathattam amit tanultam. Az volt a legjobb tulajdonságom számukra, hogy ember mivoltom miatt én járhattam az emberek között is, nem kellett megvárnom, míg ők jönnek el, ezért gyorsabban tudtam áruba bocsátani, amt kaptam. Így nem csak a nagy összekötők, hanem a kisebb alvilági személyek is tudtak velem üzletelni, és nem kellett felfedni az összekötőpontok helyeit, viszont plusz bevételt hoztam, biztonságosan. Kezdetben elég nehezen bíztak meg bennem a vevők, mert hát mégiscsak egy hét éves kis srác voltam, de hamar nagy tisztelettel beszéltek velem, pláne, miután a torkuknak ugrottam, azzal az egy darab kunaimmal, amim volt. Ha nagyon kellett, akár más falvakba is elmehettem, nem kém ként, hanem árulni „portékámat”. Így jutottam el Konohába is, ahol amellett hogy árultam az információkat, szereztem is, így szerezve egy kis plusz pénzt magamnak, illetve plusz tapasztalat, valamint néhány egyéb technikát is sikerült eltanulnom. Ezek amolyan magán akciók voltak, amikért, csak azért nem büntettek meg, mert plusz bevételt jelentett számukra, számomra pedig a hírszerzésre való gyakorlás részének volt nevezve. Ezek a kis akcióim lehetővé tették, hogy gyorsan nagy nevem legyen mint árus.
Eléggé vicces volt látni a sok árus arcát, mikor feljebb raktak, felderítőnek. Furcsamód, olyan pletykák is a fülembe jutottak, hogy még a vevők is elszomorodtak, mikor megtudták, hogy mostantól újból csak a patkányoktól vehetnek információt. De nem sajnáltam őket. Én már mint hírszerzőként, kémként kezdtem dolgozni, úgy egy éve. Kezdetben persze nem voltam valami jó, de mivel mint mondtam, gyorsan tanulok, egy hónap múlva szinte senki nem vett észre. Ezáltal még fontosabb információkat szerezve, ráadásul már nem magánakciókban, hanem, kiküldésen. Egyre többet jártam például Konohába, ahol csak kevés ninja volt képes észrevenni, szinte csak egy bizonyos Hokage nevű ninja, aki furcsa mód, nem hasonlít ninjára, inkább valami főnök lehet. Rajta kívül csak a legügyesebb ninják, mint Sharingan Kakashi, vagy a különleges nyomkövető ninják, mint a kutyás klán egyes tagjai, vagy a fehérszeműek tudtak csak észre venni, de gyorsaságomnak hála, nem tudtak elkapni. Bármikor, mikor itt voltam, hosszan néztem két zöld idiótát, akik taijutsut gyakoroltak, közben pedig gyakran lehetetlen baromságokkal edzve, vagy „motiválva magukat”.. Tőlük lestem el, a levél stílust /azt hiszem így hívják/, meg egyéb különleges dolgokat. Gyakran gondolkodtam, mi lenne, ha összemérném velük az erőmet, de soha nem volt rá lehetőségem. Sokszor ott volt egy fehérszemű fiú is velük, aki viszont elég ijesztő, félek is tőle, meg a többi fehérszemű elől. A sensei szerint, szerencsém, hogy nem vett észre, mert szerinte a fehérszeműek mindent látnak.
A mai nap egy érdekes, és különleges nap számomra. Nezuin-sensei azt mondta, mostanra kivívtam a patkányok, és ami még fontosabb, az ő és a Tokishiyori elismerését. Reggel magához hívatott a Tokishiyori.
-Gyou, fiam. Büszke vagyok rád. Azt hiszem, itt az ideje, dönts patkányok, vagy az emberek közt akarsz élni?
-Természetesen köztetek. Ez a családom, s soha nem hagynám el.
-Tudod, miért élnek túl a patkányok, mindent?
-Mert kifinomultak az érzékszerveink, és ügyesen lopakodunk?
-Ezt Nezuin mondta? Érződik rajta. Ő mindig is büszkeséget akart adni a fajának. De tudod, igazából mi azért élünk túl minden viszontagságot, mert mindig elhagyjuk a süllyedő hajót. Bármit is gondolsz erről, ha nagy bajba kerülsz, itt, akkor úgyis menekülni fogsz.
-Ha maga mondja Tokishiyori-sama.
-Na mindegy, felejtsd is el. Küldetésre küldelek. Azt az utasítást kapod, hogy menj el a Levelek falvába, Konohába, lenne egy fontos feladat ott számodra. Ott megtudsz mindent, ott vár a megbízód, mindent elmond. Kivételesen, pedig hírszerzőként kell eladnod amit szereztél a megbízónak. Tudom hogy értesz hozzá.
Ezt hallva igen megörültem, hisz, mint mondtam, szeretek oda menni, valamint tetszett, a Tokishiyori dicsérete. (Ma végre elhatároztam, ha lesz rá időm, elmegyek, és összeismerkedek, azzal a két idióta, de kedvesnek tűnő shinobival.
(Az utolsó bekezdésben egy ötletvan egy történethez.))
Vendég- Vendég
Re: Ratto Gyou
Uchiha Obito Hétf. Nov. 07 2016, 23:38
Üdvözöllek az oldalon!
Először is, úgy látom, hogy a másik karaktered Denki Chioi még nincs teljesen kész. Nem szeretnéd javítani? ^^
Az előtörténeted pedig ebben a formában nem fogadhatom el.
Rengeteg kérdés merül fel bennem, az előtörténetben pedig több hiba is előfordul és sandít.
- Hogyan kerültél 2-3 évesen a csatornába? (Bár erről nyilván nem tudhatsz, mivel a karakter maga nem ismerte a szüleit, és otthagyásának körülményeiről se tud, de mégis kell lenni valami indoknak, hogy pont oda került.)
- Egy hétig kibírni élelem, tiszta ivóvíz nélkül egy 2-3 éves gyereknek szinte lehetetlen, mivel fejlődése érdekében több tápanyagra van szüksége. Csatornavizen és az ott talált dögökön biztosan nem marad meg, az olyan szinten vágná taccsra a szervezetét, hogy idővel meghalna mérgezésben, vagy ha túléli, akkor elkorcsosulna.
Folyadék nélkül az ember maximum öt napig bírja - Naruto világában lehet több is, ha edzett a szervezete, de ebben az esetben a tied nem az -, különben hallucináció és dehidratáltság jelentkezhet, az éhségtől pedig puffadás, majd halál. Persze sokáig élhet valaki, ha közben van tiszta víz mellette.
De ebben az esetben már halott lennél.
- Ahogy olvasom a soraidat, a patkányokon (mivel Nezumi Teikoku-ról van szó) a ninjuu-kat érted. Ebben az értelemben pedig ez azt jelenti, hogy természetes szerződésed van velük, ami az oldalon csak akkor megengedett, ha egy pályázat keretében megszerzed a szövetséget két faj között. (A további előtörténet, mivel erre épül, így már értelmét is veszti.)
- Hét évesen nagy tiszteletnek örvendtél, mint árus az alvilági személyek között. Egy kunai kést fogtál az emberek torkához - ebbe nem akarok nagyon belekötni, mert lehetséges, hogy valaki kicsit enged a védelméből, de az alvilági személyek sokkal félelmetesebbek, mint egy hét éves kisfiú.
- Eljutottál Konohába. De hogy sikerült megtanulnod azt a sok technikát? Ki tanított és hol?
- Gyorsan tanultál és senki sem vett észre, csak a Hokage, Kakashi, az Inuzuka klán és a Hyuuga klán. Több olyan ninja létezik, akik kaptak shinobi kiképzést, egy magasabb szintű ninja szinte azonnal észreveszi, ha a közelben ólálkodsz és egyszerűen harcképtelenné tesz.
- Találkoztál Gai sensei-el és Rock Lee-vel, ott volt Hyuuga Neji is, persze nem közvetlenül. A szabályzatunk kimondja, hogy nem találkozhatsz a Naruto szereplőivel (hacsak a későbbiekben nem meséli be neked valaki a kalandjaidban), valamint csak úgy, hogy nézed, nem tanulhatod meg a levél stílust sem.
Nem tudom azt mondani, hogy ezeket javítsd, hiszen minden a patkányokra épül, s ha mindezt át kellene írnod, akkor azzal az egész előtörténetet át kell írnod. Sajnálom, hogy nem fogadhatom el; ha egy kicsit csiszolsz még a fogalmazásodon, akkor önmagában jó történet lenne eltekintve a hibáitól.
Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám.
Obito
Először is, úgy látom, hogy a másik karaktered Denki Chioi még nincs teljesen kész. Nem szeretnéd javítani? ^^
Az előtörténeted pedig ebben a formában nem fogadhatom el.
Rengeteg kérdés merül fel bennem, az előtörténetben pedig több hiba is előfordul és sandít.
- Hogyan kerültél 2-3 évesen a csatornába? (Bár erről nyilván nem tudhatsz, mivel a karakter maga nem ismerte a szüleit, és otthagyásának körülményeiről se tud, de mégis kell lenni valami indoknak, hogy pont oda került.)
- Egy hétig kibírni élelem, tiszta ivóvíz nélkül egy 2-3 éves gyereknek szinte lehetetlen, mivel fejlődése érdekében több tápanyagra van szüksége. Csatornavizen és az ott talált dögökön biztosan nem marad meg, az olyan szinten vágná taccsra a szervezetét, hogy idővel meghalna mérgezésben, vagy ha túléli, akkor elkorcsosulna.
Folyadék nélkül az ember maximum öt napig bírja - Naruto világában lehet több is, ha edzett a szervezete, de ebben az esetben a tied nem az -, különben hallucináció és dehidratáltság jelentkezhet, az éhségtől pedig puffadás, majd halál. Persze sokáig élhet valaki, ha közben van tiszta víz mellette.
De ebben az esetben már halott lennél.- Ahogy olvasom a soraidat, a patkányokon (mivel Nezumi Teikoku-ról van szó) a ninjuu-kat érted. Ebben az értelemben pedig ez azt jelenti, hogy természetes szerződésed van velük, ami az oldalon csak akkor megengedett, ha egy pályázat keretében megszerzed a szövetséget két faj között. (A további előtörténet, mivel erre épül, így már értelmét is veszti.)
- Hét évesen nagy tiszteletnek örvendtél, mint árus az alvilági személyek között. Egy kunai kést fogtál az emberek torkához - ebbe nem akarok nagyon belekötni, mert lehetséges, hogy valaki kicsit enged a védelméből, de az alvilági személyek sokkal félelmetesebbek, mint egy hét éves kisfiú.
- Eljutottál Konohába. De hogy sikerült megtanulnod azt a sok technikát? Ki tanított és hol?
- Gyorsan tanultál és senki sem vett észre, csak a Hokage, Kakashi, az Inuzuka klán és a Hyuuga klán. Több olyan ninja létezik, akik kaptak shinobi kiképzést, egy magasabb szintű ninja szinte azonnal észreveszi, ha a közelben ólálkodsz és egyszerűen harcképtelenné tesz.
- Találkoztál Gai sensei-el és Rock Lee-vel, ott volt Hyuuga Neji is, persze nem közvetlenül. A szabályzatunk kimondja, hogy nem találkozhatsz a Naruto szereplőivel (hacsak a későbbiekben nem meséli be neked valaki a kalandjaidban), valamint csak úgy, hogy nézed, nem tanulhatod meg a levél stílust sem.
Nem tudom azt mondani, hogy ezeket javítsd, hiszen minden a patkányokra épül, s ha mindezt át kellene írnod, akkor azzal az egész előtörténetet át kell írnod. Sajnálom, hogy nem fogadhatom el; ha egy kicsit csiszolsz még a fogalmazásodon, akkor önmagában jó történet lenne eltekintve a hibáitól.
Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám.
Obito
_________________
Mesélések:
Wakizashi Yumi - Családi emlék
Misaki Kiyoko - Cselszövés, Lepkezabálás és Vízeséses papókák
Sakurai Benjiro - Bizonytalan vizeken
Ha egy ember megismeri a szeretetet, viselnie kell a gyűlölet kockázatát is.
Uchiha Obito- Kalandmester
- Tartózkodási hely : Dimenziók között
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.