Asztmás vs Vérbajos

**Nashimaru Miuru** Kedd Jan. 10 2017, 21:47

A franc essen a nagybátyámba! A f*szomat érdekli, hogy ő a vezér, már rohadtul kezd elegem lenni, hogy az a p*cs állandóan ugrálgat… Undorító perverz senkiházi! Ha létezik isten, akkor tuti ezzel a… ezzel a… .wáááá. Inkább hagyjuk. Az biztos, hogy ver a sors ezzel a „rokonnal”, de nem tehetek mást. Engedelmeskednem kell… különben bántani fogják Keikot. És azt nem hagyhatom… az én életemet sohasem féltettem kockáztatni. De a nővérem életét…. nem… nem… ebbe belegondolni sem akarok! sóhajtok végül, hogy lenyugodjak és lehiggadjak. Mindegy… nem lényeg. Túltettem magam rajta. Bármennyire is bosszant, most nem fogom ezen bosszantani magam. Teljesítem a feladatom és kész. Egyszerű a képlet. Zavart kell keltenem. Ha van halott, az csak még jobb. Úgy tűnik, hogy a háború lassan a vége felé közelít… ezt úgy tűnik nem hagyhatja Kemuri… vagy legalábbis a klán. Az a feladatom, hogy bajt keverjek, hogy konfliktusokat okozzak. Talán emiatt is adták a Konohai fejpántot. Cseles végül is. De mindegy. A feladatomat elvégzem, és nem lesz vele probléma. Hamar fel is vettem a gázmaszkot, melyet a küldetésre kaptam, hogy képes legyek átjutni a mérges gázokkal teli vermen. Kaptam egy kis helyleírást, így úgy tűnik nem lesz problémám a tájékozódással elvileg, de ahogy hallottam nem sok jóra számíthatok, ha beleesek a verembe, így jobb, ha óvatos leszek… hisz már meg is pillantottam a színes füsttel teli hatalmas lyukat… Sóhajtok, majd undorodva, kissé ingerült tekintettel nézek a célállomás felé.

- Úgy tűnik vicces küldetésnek ígérkezik…

**Amori Shuu** Csüt. Jan. 12 2017, 23:59

Shuu jóval korábban indult el a kijelölt pontra, mint kellett volna. Tudta pontosan, hova is készül, s azt, hogy az út talán felülkerekedhet rajta. Épp ezért indult el korábban. nem késhetett el. Toru-sama fontos megbízásában járt épp el az ifjú kutató, feladata pedig az volt, hogy az Ashita összekötőjével és egyik fontos üzletemberével, Enomoto Kazueval találkozhasson. A férfinak nincs ideje a bázisra jönni, így Shuut választották ki a feladatra, hogy a civil férfi által átnyújtott dokumentumokat egyenesen Toru kezébe juttassa. Shuu összepakolta minden felszerelését, elvégre ki tudja, mi jöhet a lelkiekben még most is készülő SHuu számára? Mi van, ha betegsége ismét feltör, s nincs kéznél egy találmánya, ha beüt a baj? Nem kockáztatott, mindent magával vitt.
A kutató kisietett a bejáraton, majd célba vette az ország határát. Mivel maga az Ashita bázisa, a Kinzoku no Toshi is a határmentére épült, így Shuu jóval közelebbről indulhatott neki az útnak, s sokkalta erősebb állapotában, mint amikor utoljára megtette a városból a távolságot. Amikor majdnem belehalt abba, hogy az apját visszahozza a városig. Azóta a fiú kerülte a határt mindez idáig. A nyakában lógó láncra fogott, majd könnyedén csókolt rá a végén lógó amulettre.
- Csak nehogy cserben hagyj. - motyogta, majd a szerpentinen leérve, nekiindult a délkeleti határon lévő árokrendszer felé.
Gondolatai mind a feladaton, s annak sikerén jártak, otumachikkui kudarca után újraépítette a gépeit, melyek most sokkal erősebbek, s sokkal strapabíróbbak, mint elődeik. A hátán lévő tekercsek, s a köpenye mögé rejtett, övére erősített Toriga'Shi, életének eddig talán legnagyobb találmányai most is vele voltak, elvégre háború dúl még világszerte, való igaz, a Csillag eddig megúszta a kegyetlen mészárszéket.
Alig másfél óra alatt érte el az árokrendszert, majd végül a peremen megállva körbetekintett. Az út ugyan kezdte őt felőrölni, s köhögését is egyre nehezebben fogta vissza, a nyakában lógó amulett segített legyőzni ezen nehézségeit. A határt ismervén, egy álarcot húzott arcára, majd felerősítette tarkójára, s a szűk látási viszonyok közepette, körbenézett. A korábban már látott személy azonban sehol sem volt. Talán túlságosan is korán érkezett ide?
Végül Shuu egy alig kivehető alakot látott meg az alagút túloldalán. Egészen a perem széléig sétált, hogy jobban szemügyre vehesse az alakot. Ez ő lesz. Ki más jöhetne ide, pont ebben az időben? Ez csakis az üzletember lehet.
Azonban ahogy az árnyfolt egyre közeledett, testének körvonalai is élesebbé váltak. Shuu nem emlékezett arra, hogy Kazuenak hosszú vörös haja lenne. A múltkor, amikor látták egymást, a mostaninál jóval magasabb volt. S férfi. Akkor mégis ki lehet ez?
Shuu némiképp elfordult, mintha észre sem venné az idegent. Talán csak egy vándor, aki Hoshigakure csendes kis vidékére kívánkozott. Vagy éppenséggel egy tolvaj, aki a város gyémántjára, a Csillagra feni fogait? Bárki is közeledett, Shuu tekintetét nem volt képes túlságosan is sok ideig távol tartani, mindig vissza-visszatértek, s újból szemügyre vették a lányt.

**Nashimaru Miuru** Vas. Feb. 05 2017, 17:44

Arcomat elfedte végül a gázmaszk megvédve (legalábbis egyelőre) a Csillag határán levő árok, ártalmas kipárolgásaitól. Hiába menti azonban meg az életem érzem, ahogy a méreg (ami igazából indulati, mint sem ténylegesen ártó szer) szétkúszik bennem. Hát igen. Gyűlöltem a maszkokat. Legyen az bármilyen hasznos, egyszerűen megvetettem őket. Az hagyján, hogy szűkítik a látókörünket, de nehezíti a légzést és a kommunikációt is. Bár utóbbi igazából nem nagyon érdekelt, de olyan irritáló akkor is! Komolyan mondom, mintha fulladoznék benne. Igazából azonban csak az zavart (és ingerelt), hogy idegen terepen mozogtam egyedül. Bár mindig is szerettem a magányos munkákat, de sokkal hasznosabb egy társ, főleg akkor, ha valakit hátra kell hagyni, hogy lemészárolják, ezzel is időt nyerve nekünk. Most viszont nincs erre lehetőségem, így csupán egyetlen lehetőségem van… előre… azonban amint elindultam hátra kellett hagynom a mérgességem, ugyanis a gyilkos gázokkal teli verembe beesni nem éppen életbiztosítás, így minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne vándoroljon el a figyelmem és a lehető legbiztonságosabb úton eljutni a túl felére, így mire leérkeztem kissé kapkodtam is a levegőt a hülye maszk miatt. Nem is csoda hát, hogy amint eltávolodtam a lyuktól, rögtön meg is szabadultam a gázmaszktól. Bozontos fejemet jól megráztam, ugyanis az a hülye álarc összekócolta a hajamat. Igazából alapjáraton nem érdekelt volna, de jó volt valamiért szentségelni és elküldeni a nagybátyámat a francba. Viszont… hamar úrrá lett rajtam az érzés, hogy figyelnek, és nem is kellett sok idő hogy lássam ki. Ha a srác (Shuu) továbbra is rám néz, vagy érezhetően rajtam tartja a szemét, kap egy jó adag szúró pillantást. Végtére is az ember nem szereti, ha megbámulják. De egyelőre nem teszek semmit. Igaz,hogy az a feladatom, hogy keverjek zűrzavart, de ha már rögtön a peremszakaszon elkezdek gyilkolászni, akkor túl gyorsan lebukhatok… túl nyílt a hely… Egy ideig néztem rá, majd elmosolyodok. Mosolyom egyszerre volt hátborzongató és csalogató. Tekintetem az a tipikus átfúró volt, amikor úgy érzi az ember, hogy a lelkébe akarnak látni. Majd egy szimpla „csókot” dobok a srácnak, mielőtt továbbra is sejtelmes mosollyal az erdőség felé szaladok. Igazából a férfiakat két csoportra tudom osztani. A töketlen barmokra és a viszkető f*szú idiótákra. Ha a két csoport közül az előbbibe tartozik nem lesz problémám vele, viszont ha az a „csók” megmozgatta a férgesét, akkor úgyis utánam jön. Ha pedig itt bent belezem ki, az jóval nehezebben feltűnő. Hm… kitudja… talán még eljátszodazhatnék is vele, mielőtt megölném. Itt kint úgyis több esélyem lenne, mint beljebb… és… legalább a magam energiáit is levezetem… semmi sem tudja úgy felperzselni a vérem, mint a halálhörgés csábító zengése….

Uchiha Madara Szer. Ápr. 26 2017, 14:00

A harcot érdeklődés hiányában lezárom

Ajánlott tartalom

Asztmás vs Vérbajos

Asztmás vs Vérbajos

Re: Asztmás vs Vérbajos

Re: Asztmás vs Vérbajos

Re: Asztmás vs Vérbajos

Re: Asztmás vs Vérbajos