Kaminari Miho
2 posters
1 / 1 oldal
Kaminari Miho
Kaminari Miho Vas. Jan. 15 2017, 21:00
Név: Kaminari Miho
Ország: Víz Országa
Rang: elveszett Ninja
Szint: ?
Chakraszint: ?
Kor: 16
Nem: nő
Felszerelések:
Jellem: Kimért nőszemély. Mindig próbál tisztes távolságot tartani másoktól, szinte senkiben sem bízik. Szereti álcázni magát és éppen ezért már szinte nem is önmaga annyi szerepet játszott el fiatal kora ellenére. Nem barátkozik csak szövetségeseket gyűjt. Ami a szívén az a száján még akkor is ha az bántó lehet a másik fél számára.
Kinézet: Hosszú fehér haja van amelyet általában laza lófarokba kötve kord. Homlokán fejpántja helyett egy acél homlokvédő található amelyből két kis szarv szerű tüske áll ki. A fejpántot amit a genin vizsga után kapott a derekára kötve hordja.
Arcát a merénylet okozta csúf heg borítja. Szemei vörösek születése óta. izomzata szálkás, 165 centiméter magas és 55 kilogramm. Mindkét kezén fásli található kézfejétől egészen a válláig.
Technikák:
Hideg szellő suhant át a tájon. A sötétben egy ember körvonalai rajzolódtak ki miközben távolodott futva. Arcát vér borította, de nem törődött vele. Azzal viszont annál inkább, hogy üldözőit lerázza. A fák közül két talpig feketébe öltözött alak ugrott ki.
- Állj meg kislány, nem fogunk bántani..- szólalt meg gúnyosan melyből szinte egyből kiderült, hogy hazudik. A nő pedig csak futott tovább.
Az egész történet tizenhat évvel ezelőtt kezdődött amikor a Kaminari család örömhírt kapott. Setsuna a fiatal de elismert kunoichi teherbe esett. Párja, Toshizo a könnyeivel kűzdött uganis egy korábbi vizsgálat során azt mondták a párnak, hogy nem lehet gyermekük. Azonban most valami csoda folytán mégis sikerült.
- Talán Isten akarta így, hogy nagyobb legyen az örömünk. – mondta Setsuna miközben letörölte férje arcáról az örömkönnyeket. A férfi csak mosolyogni tudott. Nem tudta az örömét szavakba önteni.
Az ezt követő kilenc hónap fontosabb események nélkül telt. Setsuna visszavonult, hogy leendő gyermekével tudjon foglalkozni míg Toshizo annyi megbízást vállalt amennyit csak tudott azért, hogy a lehetőségeihez mérten nagy vagyonra tehessen szert amivel eltarthatja majd a családját. Felesége nem örült, hogy ennyir hajtja magát, de visszatartani sem tudta a férfit, nagy nehezen beletörődött, hogy alig látja.
A kilencedik hónap végéhez közeledve Setsunának egyre nagyobb szüksége lett volna a folyton távollevő férjére, de mivel ez nem adatott meg neki édesapja és édesanyja segédkezett neki és Ők vitték be a kórházba is amikor elfolyt a magzatvíz és elkezdődött a várva várt folyamat. A nagy sietségben csak egy levelet hagytak otthon Toshizonak amiben az állt, hogy a kórházban vannak, beindult a szülés.
A férfi mindez után négy órával ért haza. Furcsállta, hogy üres a lakás, de nem tudta miért egészen addig amíg meg nem találta a levelet. Mindent maga mögött hagyva rohant a kórházba. Kicsit fájt a szíve, hogy nem lehetett ott amikor az egész kezdődött, de csak megérti a családja akikért tette ezt az egészet. A kórházhoz érve megállt, vett egy nagy levegőt majd belépett és a recepciós pulthoz sietett.
- A feleségem, Kaminari Setsuna ma jött be szülni, meg tudja nekem mondani, hogy merre találom? – kérdezősködött izgatottan amire a recepción helyett foglaló nő kedvesen elmosolyodott miközben fellapozta z ott lévő emberek listáját.
- 1. emelet, 4es szoba. – mondta kedves, lágy hangján majd intett egyet miután a férfi futva indult meg az említett szoba felé.
A szobához érve látta, hogy félig nyitva van az ajtó. odasétált majd egy nagy levegővétel után benyitott a szobába. Feleség az ágyban feküdt, sápadt, beesett arcán öröm tükröződött mikor meglátta férjét, aki egyből mellélépett.
- Kislány, lányunk született Toshi – számol be csillogó szemekkel miközben a férfi helyet foglalt és kinyújtotta a gyermek felé a kezét. Fél másodperc múlva már a karjaiban tudta is a csöppséget.
- Olyan szép vagy mint az anyukád – suttogta a csecsemőnek, aki gügyögve adta apja tudtára, hogy hallj amit mond.
- Legyen Miho – mondja a férfi. – Kaminari Miho.
A nő kezd kifulladni, fárasztónak érzi már a menekülést ezért a visszatámadás mellett dönt. Tisztában volt vele, hogy ennek nagy a veszélye, de ha kimerül még mielőtt lerázhatná a két zsoldost akik lemészárolták a családját akkor Őt is gond nélkül kivégezhetik. Azonban semmi ötlete nem volt amivel a gondolatot véghez vihette volna ezért egyenlőre csak tovább menekült egészen addig míg egy tóhoz nem ért. ~ Így talán van egy kis esélyem~ gondolta majd hirtelen megfordult ezzel szembekerült az Őt üldözőkkel.
- Kirigakure no Jutsu – suttogta az orra alá aminek következtében a tónak és a beleadott chakra mennyiségnek köszönhetően átláthatatlan ködfelhő jött létre aminek az epicentrumában foglalt helyet. Tudta, hogy ez csak addig nyújt neki védelmet amíg mással nem foglalkozik vagy meg nem zavarják a ködöt, de kezdetnek ez is elég volt számára.
- Óvatosan Miho, ne szaladj annyira előre! – kiáltott a fák között bújkáló lányának. Nem örült neki, hogy így előre szaladt, de az Ő kedvéért jöttek el hiszen ezt kérte a hatodik születésnapjára.
- Nyugi anyuci nem lesz semmi baj! – kiáltott vissza enyhén selypítve miközben megállt és csak nézelődött míg a szülei utol nem érték. - Anya, apa. Lehetek én is shinobi mint Ti? – nézett szüleire csillogó szemmel a fehér hajú szépség. A szülők meglepődtek ugyanis eddig csak mint esti mese hallott a shinobikról leányuk mégis olyan szeretne lenni mint Ők.
- Ha shinobi szeretnél lenni az leszel! – simogatta meg a fejét édesapja majd hirtelen felkapta a nyakába és elindultak visszafelé.
- Igen az szeretnék lenni! – kiabálta lelkesen a kislány majd elkezdett hadonászni édesapja feje felett. - S most hova megyünk? – érdeklődik miközben anyjára mosolyog.
- Haza, holnap nehéz és szorgos napunk lesz. – mosolygott vissza Setsuna.
Tökéletes kiképzésének köszönhetően hallotta, ahogyan üldözői utolérték. Tudta, hogy most fog eldőlni, hogy harcolnia kell e vagy sem. Azonban olyan dolog történt amire nem számított. Egy erős széllöket fújta el a ködöt amit alkotott és ellenfelei pont szemben álltak.
- Szép próbálkozás volt lányka – dicsérte meg széles mosoly kíséretében Mihot az egyik shinobi miközben három shurikent hajított a felé.
A lány a másodperc tört része alatt kapott elő egy kunait és hárította az első shurikent majd leguggolt, hogy a másik kettőt is sikeresen hárítsa. Ekkor egy lábfejjel találta szembe magát, ami nagy erővel csapódott az arcába, eltörve az orrát. Hanyat esett és vérző, fájó orrához kapott majd egy hátra bukfenccel elkerült egy kunait.
- Ejj de nem akarsz meghalni… Anyád könnyebb feladat volt… - morogta a férfi majd kézjeleket formált. - Katon: Endan – mondta a férfi majd egy gyors mozdulat segítségével Miho elé került és egyenesen az arcába küldte a tűzlabdát.
A nő sikítva terült el a földön ahogyan a forró tűzgolyó megégette az arcát majd sokkot kapott a fájdalomtól és elájult.
A lány unott arccal ült a teremben. Az elmélet soha nem foglalta le. Sokkal jobban szerette a tetteket mint a szavakat ezért szinte az össze elméleti órát végigaludta. Most is majdnem elaludt amikor a tanár rátért a leglényegesebbre amiért beíratta magát az Akadémiára a szüleivel.
- Három nap múlva sort kerítünk a genin vizsgára. A feladat most Bunshin no Jutsu lesz. Háromszor egymás után kell majd egy klónt megidézni. Ha kétszer sikerül átmennek, ha egyszer vagy egyszer sem sikerül a feladat akkor megbukik az illető. – mondta komoran a férfi majd jelezte, hogy a nebulók elhagyhatják a termet. Miho boldogan pattant fel és szaladt ki a teremből ugyanis ez volt az utolsó órája most már mehetett haza és ment is, hogy beszámoljon a szüleinek arról, hogy nemsokára genin lesz!
Hazaérve látta, hogy az apja nincsen otthon az anyja pedig főz valamit, de nem tudta magába tartani egyből látamadta vele Setsunát.
- Anya,Anya,Anya! Képzeld, három nap múlva lesz a genin vizsga! – mondta lelkesen amire anyja egyből megfordult és mosolyogva gratulált neki, hogy már idáig eljutott és bízik abban, hogy sikerülni fog.
- Édesapád egy hét múlva jön haza, nagy küldetésen van, lepd meg azzal, hogy lesz egy szép fejpántod! – mondta Setsuna boldogan majd visszafordult a forrásban levő vízhez és tésztát rakott bele.
Kezdett magához térni amikor érezte, hogy az egyik férfi bökdösi hátha megmozdul e még. Tudta, hogy ha most megmozdul akkor meghal. Ezért visszatartotta még a levegővételét is egészen addig míg az üldözői ott nem hagyták. Miután megbizonyosodott arról, hogy egyedül van a tóhoz kúszott, hogy megnézze milyen sérülést okozott neki az arcába csapódó tűz jutsu.
Belenézett a vízbe és amint meglátta megégett arcát sírva fakadt ugyanis a fél arca megégett és biztos volt benne, hogy az a heg meg is fog neki maradni. Fél órás fetrengés és bőgés után feltápászkodott és elindult, hogy erősebbé váljon.
- Ezt még megbánjátok! Erősebb leszek és kitöröllek a létezésből titeket… Körbejárom a világot, mindenféle jutsut megtanulok!- erőszakolja ki ezen szavakat fogai közt majd eltűnt a sötétségben. Ez volt az a pillanat amikor elveszett ninjává vált a fiatal leány és háta mögött hagyott mindent .
- Bunshin no jutsu! – kiáltott a lány aminek következtében egy elég gyenge klón jelent meg mellette. Lesütötte szemeit, hogy nem sikerült már sokadik próbálkozásra sem egy normális klónt sem létrehozni pedig a már csak ez a napja volt a gyakorlásra, hogy átmenjen a vizsgán.
- Pihenj egy kicsit Miho. Túlhajszoltad magad azért nem sikerül. – jelent meg mögötte az anyja majd miután elmondta az instrukciót vissza is ment a házba. Miho anyja kérésnek eleget téve leült egy kicsit és az eget kezdte el bámulni és azon gondolkozott mit fog mondani az apjának ha elbukik.
Tíz perc múlva megpaskolta az arcát, hogy verje ki a fejéből azt a butaságot, hogy megbukik, felállt és folytatta a gyakorlást egészen estig. Amint besötétedett fáradtan tért be a lakásba majd jelezte anyjának, hogy lefekszik aludni. Setsuna egy csókot nyomott a homlokára majd Ő is elment aludni.
Szegény lány olyannyira izgult, hogy nem tudott elaludni a reggel viszont vészesen közeledett. Tudta, hogy ha nem piheni ki magát nem tudja a maximumot kihozni magából azonban mégsem tudott elaludni egy hamar. Amikor végre sikerült neki rémálmokkal küzdve vészelte át az estét.
A reggel hamarabb eljött számára mint ahogyan azt gondolta volna. Fáradt volt, nem tudta magát kipihenni, de most már nem is tud ez ellen mit tenni. Megreggelizett, felöltözött és elindult az Akadémiába, hogy túllegyen a vizsgán amihez nem igazán fűzött pozitív gondolatokat.
Mikor megérkezett a vizsga már ment, de szerencsére Ő később került sorra így nem késett le semmit. Látta társain is, hogy izgultak. A teremmel szemben foglalt helyett ahonnét csak minden második tanuló jött ki fejpánttal a fején. Ez még nagyobb félelmet keltett benne, de mikor Ő került sorra ez próbálta magában elnyomni.
- Jó napot – köszönt a teremben található felnőtteknek remegő hangon, akik egymás után sorban visszaköszöntek neki.
- Szervusz Miho. A feladatot tudod, kezdj hozzá. Sok sikert. – adta ki a parancsot számára tanára majd mikor megállt a terem közepén sóhajtott egy nagyot és elkezdte a gyakorlatot. Az első próbálkozása sikertelennek bizonyult ugyanis semmi nem jelent meg mellette. A félelme, hogy meg fog bukni uralkodni kezdett elméjén majd eszébe jutott édesapja akinek örömte szeretne okozni azzal, hogy sikerül shinobivá válnia.
Ennek vagy valami csodának köszönhetően a második és a harmadik próbálkozása is sikerrel járt bár a harmadik klón elég gyengének tűnt és ennek a vizsgáztatói is hangot adtak. A lány ennek hallattán sírásban tört ki és kirohant a teremből nyomában a tanárával.
- Miho, állj meg! – szólt utána a tanár aminek következtében meg is állt majd a tanár felé fordult és megtörölte szemeit. - Senki nem mondta, hogy megbuktál csak szóvá lett téve, hogy a harmadik klónod nem sikerült a legjobbra. Tessék ez a Tiéd, gratulálok! – nyújtott át neki egy fejpántot amit csillogó szemekkel ölelt magához a lány és már széles mosollyal az arcán szaladt haza.
Anyja elsírta magát örömében amikor meglátta lánya fején a fejpántot és megölelte. Megsimogatta arcát majd beterelte a szobájába. Miho nem értette, hogy miért kell bemennie, de eleget tett a kérésnek. Miután becsukta maga mögött szobájának ajtaját hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó és sikolt egyet az anyja. Egyből kirontott a szobájából, hogy megtudja mi történt és ekkor pillantotta meg az akkor már halott édesapját ahogyan több kunai áll ki a hátából és a küszöbön fekszik vérbe fagyva. Odaronaht és magához ölelte a holtestet miközben zokogásba tört ki. nem tudott megszólalni csak ordított és sírt egészen addig a pillanatig amíg az anyja is holtan nem rogyott össze előtte.
Rémülten pillantott anyjára akinek a nyakából egy shuriken állt ki. A lány hátrafordult és megpillantott két férfit akik jót röhögtek azon, hogy megöltek két embert
- A főnök elégedett lesz. Megöltük azt a kémet de sajnos a családjával is végeznünk kell mert láttak minket. – morogta az egyik majd Miho felé indult el, aki egyből futásnak eredt. S csak futott… és futott…
Ország: Víz Országa
Rang: elveszett Ninja
Szint: ?
Chakraszint: ?
Kor: 16
Nem: nő
Felszerelések:
Jellem: Kimért nőszemély. Mindig próbál tisztes távolságot tartani másoktól, szinte senkiben sem bízik. Szereti álcázni magát és éppen ezért már szinte nem is önmaga annyi szerepet játszott el fiatal kora ellenére. Nem barátkozik csak szövetségeseket gyűjt. Ami a szívén az a száján még akkor is ha az bántó lehet a másik fél számára.
Kinézet: Hosszú fehér haja van amelyet általában laza lófarokba kötve kord. Homlokán fejpántja helyett egy acél homlokvédő található amelyből két kis szarv szerű tüske áll ki. A fejpántot amit a genin vizsga után kapott a derekára kötve hordja.
Arcát a merénylet okozta csúf heg borítja. Szemei vörösek születése óta. izomzata szálkás, 165 centiméter magas és 55 kilogramm. Mindkét kezén fásli található kézfejétől egészen a válláig.
Technikák:
- Muon Satsujin no jutsu
- Kirigakure no Jutsu
- alap technikák
ELŐTÖRTÉNET
Hideg szellő suhant át a tájon. A sötétben egy ember körvonalai rajzolódtak ki miközben távolodott futva. Arcát vér borította, de nem törődött vele. Azzal viszont annál inkább, hogy üldözőit lerázza. A fák közül két talpig feketébe öltözött alak ugrott ki.
- Állj meg kislány, nem fogunk bántani..- szólalt meg gúnyosan melyből szinte egyből kiderült, hogy hazudik. A nő pedig csak futott tovább.
***
Az egész történet tizenhat évvel ezelőtt kezdődött amikor a Kaminari család örömhírt kapott. Setsuna a fiatal de elismert kunoichi teherbe esett. Párja, Toshizo a könnyeivel kűzdött uganis egy korábbi vizsgálat során azt mondták a párnak, hogy nem lehet gyermekük. Azonban most valami csoda folytán mégis sikerült.
- Talán Isten akarta így, hogy nagyobb legyen az örömünk. – mondta Setsuna miközben letörölte férje arcáról az örömkönnyeket. A férfi csak mosolyogni tudott. Nem tudta az örömét szavakba önteni.
Az ezt követő kilenc hónap fontosabb események nélkül telt. Setsuna visszavonult, hogy leendő gyermekével tudjon foglalkozni míg Toshizo annyi megbízást vállalt amennyit csak tudott azért, hogy a lehetőségeihez mérten nagy vagyonra tehessen szert amivel eltarthatja majd a családját. Felesége nem örült, hogy ennyir hajtja magát, de visszatartani sem tudta a férfit, nagy nehezen beletörődött, hogy alig látja.
A kilencedik hónap végéhez közeledve Setsunának egyre nagyobb szüksége lett volna a folyton távollevő férjére, de mivel ez nem adatott meg neki édesapja és édesanyja segédkezett neki és Ők vitték be a kórházba is amikor elfolyt a magzatvíz és elkezdődött a várva várt folyamat. A nagy sietségben csak egy levelet hagytak otthon Toshizonak amiben az állt, hogy a kórházban vannak, beindult a szülés.
A férfi mindez után négy órával ért haza. Furcsállta, hogy üres a lakás, de nem tudta miért egészen addig amíg meg nem találta a levelet. Mindent maga mögött hagyva rohant a kórházba. Kicsit fájt a szíve, hogy nem lehetett ott amikor az egész kezdődött, de csak megérti a családja akikért tette ezt az egészet. A kórházhoz érve megállt, vett egy nagy levegőt majd belépett és a recepciós pulthoz sietett.
- A feleségem, Kaminari Setsuna ma jött be szülni, meg tudja nekem mondani, hogy merre találom? – kérdezősködött izgatottan amire a recepción helyett foglaló nő kedvesen elmosolyodott miközben fellapozta z ott lévő emberek listáját.
- 1. emelet, 4es szoba. – mondta kedves, lágy hangján majd intett egyet miután a férfi futva indult meg az említett szoba felé.
A szobához érve látta, hogy félig nyitva van az ajtó. odasétált majd egy nagy levegővétel után benyitott a szobába. Feleség az ágyban feküdt, sápadt, beesett arcán öröm tükröződött mikor meglátta férjét, aki egyből mellélépett.
- Kislány, lányunk született Toshi – számol be csillogó szemekkel miközben a férfi helyet foglalt és kinyújtotta a gyermek felé a kezét. Fél másodperc múlva már a karjaiban tudta is a csöppséget.
- Olyan szép vagy mint az anyukád – suttogta a csecsemőnek, aki gügyögve adta apja tudtára, hogy hallj amit mond.
- Legyen Miho – mondja a férfi. – Kaminari Miho.
***
A nő kezd kifulladni, fárasztónak érzi már a menekülést ezért a visszatámadás mellett dönt. Tisztában volt vele, hogy ennek nagy a veszélye, de ha kimerül még mielőtt lerázhatná a két zsoldost akik lemészárolták a családját akkor Őt is gond nélkül kivégezhetik. Azonban semmi ötlete nem volt amivel a gondolatot véghez vihette volna ezért egyenlőre csak tovább menekült egészen addig míg egy tóhoz nem ért. ~ Így talán van egy kis esélyem~ gondolta majd hirtelen megfordult ezzel szembekerült az Őt üldözőkkel.
- Kirigakure no Jutsu – suttogta az orra alá aminek következtében a tónak és a beleadott chakra mennyiségnek köszönhetően átláthatatlan ködfelhő jött létre aminek az epicentrumában foglalt helyet. Tudta, hogy ez csak addig nyújt neki védelmet amíg mással nem foglalkozik vagy meg nem zavarják a ködöt, de kezdetnek ez is elég volt számára.
***
- Óvatosan Miho, ne szaladj annyira előre! – kiáltott a fák között bújkáló lányának. Nem örült neki, hogy így előre szaladt, de az Ő kedvéért jöttek el hiszen ezt kérte a hatodik születésnapjára.
- Nyugi anyuci nem lesz semmi baj! – kiáltott vissza enyhén selypítve miközben megállt és csak nézelődött míg a szülei utol nem érték. - Anya, apa. Lehetek én is shinobi mint Ti? – nézett szüleire csillogó szemmel a fehér hajú szépség. A szülők meglepődtek ugyanis eddig csak mint esti mese hallott a shinobikról leányuk mégis olyan szeretne lenni mint Ők.
- Ha shinobi szeretnél lenni az leszel! – simogatta meg a fejét édesapja majd hirtelen felkapta a nyakába és elindultak visszafelé.
- Igen az szeretnék lenni! – kiabálta lelkesen a kislány majd elkezdett hadonászni édesapja feje felett. - S most hova megyünk? – érdeklődik miközben anyjára mosolyog.
- Haza, holnap nehéz és szorgos napunk lesz. – mosolygott vissza Setsuna.
***
Tökéletes kiképzésének köszönhetően hallotta, ahogyan üldözői utolérték. Tudta, hogy most fog eldőlni, hogy harcolnia kell e vagy sem. Azonban olyan dolog történt amire nem számított. Egy erős széllöket fújta el a ködöt amit alkotott és ellenfelei pont szemben álltak.
- Szép próbálkozás volt lányka – dicsérte meg széles mosoly kíséretében Mihot az egyik shinobi miközben három shurikent hajított a felé.
A lány a másodperc tört része alatt kapott elő egy kunait és hárította az első shurikent majd leguggolt, hogy a másik kettőt is sikeresen hárítsa. Ekkor egy lábfejjel találta szembe magát, ami nagy erővel csapódott az arcába, eltörve az orrát. Hanyat esett és vérző, fájó orrához kapott majd egy hátra bukfenccel elkerült egy kunait.
- Ejj de nem akarsz meghalni… Anyád könnyebb feladat volt… - morogta a férfi majd kézjeleket formált. - Katon: Endan – mondta a férfi majd egy gyors mozdulat segítségével Miho elé került és egyenesen az arcába küldte a tűzlabdát.
A nő sikítva terült el a földön ahogyan a forró tűzgolyó megégette az arcát majd sokkot kapott a fájdalomtól és elájult.
***
A lány unott arccal ült a teremben. Az elmélet soha nem foglalta le. Sokkal jobban szerette a tetteket mint a szavakat ezért szinte az össze elméleti órát végigaludta. Most is majdnem elaludt amikor a tanár rátért a leglényegesebbre amiért beíratta magát az Akadémiára a szüleivel.
- Három nap múlva sort kerítünk a genin vizsgára. A feladat most Bunshin no Jutsu lesz. Háromszor egymás után kell majd egy klónt megidézni. Ha kétszer sikerül átmennek, ha egyszer vagy egyszer sem sikerül a feladat akkor megbukik az illető. – mondta komoran a férfi majd jelezte, hogy a nebulók elhagyhatják a termet. Miho boldogan pattant fel és szaladt ki a teremből ugyanis ez volt az utolsó órája most már mehetett haza és ment is, hogy beszámoljon a szüleinek arról, hogy nemsokára genin lesz!
Hazaérve látta, hogy az apja nincsen otthon az anyja pedig főz valamit, de nem tudta magába tartani egyből látamadta vele Setsunát.
- Anya,Anya,Anya! Képzeld, három nap múlva lesz a genin vizsga! – mondta lelkesen amire anyja egyből megfordult és mosolyogva gratulált neki, hogy már idáig eljutott és bízik abban, hogy sikerülni fog.
- Édesapád egy hét múlva jön haza, nagy küldetésen van, lepd meg azzal, hogy lesz egy szép fejpántod! – mondta Setsuna boldogan majd visszafordult a forrásban levő vízhez és tésztát rakott bele.
***
Kezdett magához térni amikor érezte, hogy az egyik férfi bökdösi hátha megmozdul e még. Tudta, hogy ha most megmozdul akkor meghal. Ezért visszatartotta még a levegővételét is egészen addig míg az üldözői ott nem hagyták. Miután megbizonyosodott arról, hogy egyedül van a tóhoz kúszott, hogy megnézze milyen sérülést okozott neki az arcába csapódó tűz jutsu.
Belenézett a vízbe és amint meglátta megégett arcát sírva fakadt ugyanis a fél arca megégett és biztos volt benne, hogy az a heg meg is fog neki maradni. Fél órás fetrengés és bőgés után feltápászkodott és elindult, hogy erősebbé váljon.
- Ezt még megbánjátok! Erősebb leszek és kitöröllek a létezésből titeket… Körbejárom a világot, mindenféle jutsut megtanulok!- erőszakolja ki ezen szavakat fogai közt majd eltűnt a sötétségben. Ez volt az a pillanat amikor elveszett ninjává vált a fiatal leány és háta mögött hagyott mindent .
***
- Bunshin no jutsu! – kiáltott a lány aminek következtében egy elég gyenge klón jelent meg mellette. Lesütötte szemeit, hogy nem sikerült már sokadik próbálkozásra sem egy normális klónt sem létrehozni pedig a már csak ez a napja volt a gyakorlásra, hogy átmenjen a vizsgán.
- Pihenj egy kicsit Miho. Túlhajszoltad magad azért nem sikerül. – jelent meg mögötte az anyja majd miután elmondta az instrukciót vissza is ment a házba. Miho anyja kérésnek eleget téve leült egy kicsit és az eget kezdte el bámulni és azon gondolkozott mit fog mondani az apjának ha elbukik.
Tíz perc múlva megpaskolta az arcát, hogy verje ki a fejéből azt a butaságot, hogy megbukik, felállt és folytatta a gyakorlást egészen estig. Amint besötétedett fáradtan tért be a lakásba majd jelezte anyjának, hogy lefekszik aludni. Setsuna egy csókot nyomott a homlokára majd Ő is elment aludni.
Szegény lány olyannyira izgult, hogy nem tudott elaludni a reggel viszont vészesen közeledett. Tudta, hogy ha nem piheni ki magát nem tudja a maximumot kihozni magából azonban mégsem tudott elaludni egy hamar. Amikor végre sikerült neki rémálmokkal küzdve vészelte át az estét.
A reggel hamarabb eljött számára mint ahogyan azt gondolta volna. Fáradt volt, nem tudta magát kipihenni, de most már nem is tud ez ellen mit tenni. Megreggelizett, felöltözött és elindult az Akadémiába, hogy túllegyen a vizsgán amihez nem igazán fűzött pozitív gondolatokat.
Mikor megérkezett a vizsga már ment, de szerencsére Ő később került sorra így nem késett le semmit. Látta társain is, hogy izgultak. A teremmel szemben foglalt helyett ahonnét csak minden második tanuló jött ki fejpánttal a fején. Ez még nagyobb félelmet keltett benne, de mikor Ő került sorra ez próbálta magában elnyomni.
- Jó napot – köszönt a teremben található felnőtteknek remegő hangon, akik egymás után sorban visszaköszöntek neki.
- Szervusz Miho. A feladatot tudod, kezdj hozzá. Sok sikert. – adta ki a parancsot számára tanára majd mikor megállt a terem közepén sóhajtott egy nagyot és elkezdte a gyakorlatot. Az első próbálkozása sikertelennek bizonyult ugyanis semmi nem jelent meg mellette. A félelme, hogy meg fog bukni uralkodni kezdett elméjén majd eszébe jutott édesapja akinek örömte szeretne okozni azzal, hogy sikerül shinobivá válnia.
Ennek vagy valami csodának köszönhetően a második és a harmadik próbálkozása is sikerrel járt bár a harmadik klón elég gyengének tűnt és ennek a vizsgáztatói is hangot adtak. A lány ennek hallattán sírásban tört ki és kirohant a teremből nyomában a tanárával.
- Miho, állj meg! – szólt utána a tanár aminek következtében meg is állt majd a tanár felé fordult és megtörölte szemeit. - Senki nem mondta, hogy megbuktál csak szóvá lett téve, hogy a harmadik klónod nem sikerült a legjobbra. Tessék ez a Tiéd, gratulálok! – nyújtott át neki egy fejpántot amit csillogó szemekkel ölelt magához a lány és már széles mosollyal az arcán szaladt haza.
Anyja elsírta magát örömében amikor meglátta lánya fején a fejpántot és megölelte. Megsimogatta arcát majd beterelte a szobájába. Miho nem értette, hogy miért kell bemennie, de eleget tett a kérésnek. Miután becsukta maga mögött szobájának ajtaját hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó és sikolt egyet az anyja. Egyből kirontott a szobájából, hogy megtudja mi történt és ekkor pillantotta meg az akkor már halott édesapját ahogyan több kunai áll ki a hátából és a küszöbön fekszik vérbe fagyva. Odaronaht és magához ölelte a holtestet miközben zokogásba tört ki. nem tudott megszólalni csak ordított és sírt egészen addig a pillanatig amíg az anyja is holtan nem rogyott össze előtte.
Rémülten pillantott anyjára akinek a nyakából egy shuriken állt ki. A lány hátrafordult és megpillantott két férfit akik jót röhögtek azon, hogy megöltek két embert
- A főnök elégedett lesz. Megöltük azt a kémet de sajnos a családjával is végeznünk kell mert láttak minket. – morogta az egyik majd Miho felé indult el, aki egyből futásnak eredt. S csak futott… és futott…
A hozzászólást Kaminari Miho összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 22 2017, 15:07-kor.
Kaminari Miho- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 42
Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 160
Re: Kaminari Miho
Hatake Kakashi Szomb. Jan. 21 2017, 22:15
Üdvözöllek az oldalon Miho!
Az előtörténetben mindent rendben találtam, azonban egy kérdésem lenne az elfogadás előtt. Vándor ninját vagy elveszett ninját szeretnél indítani? Ugye az előtörténetben nincs tisztázva, hogy kért-e engedélyt a falutól az elhagyásra, vagy sem. Ez azért lényeges, mivel ez választja el a karaktert a körözött bűnöző és a legális vándor között. Ha vándor, akkor kérek egy kis kiegészítést pár mondatban, hol jelenti a falunak a történteket és idővel kérvényezi vándor útját amit nehezen és rossz szájízzel, de megengednek. Ha elveszett ninja akkor egy kis átírást kérek eszerint.
Ha készen vagy, vagy kérdésed van írj üzenetet! ^^
Az előtörténetben mindent rendben találtam, azonban egy kérdésem lenne az elfogadás előtt. Vándor ninját vagy elveszett ninját szeretnél indítani? Ugye az előtörténetben nincs tisztázva, hogy kért-e engedélyt a falutól az elhagyásra, vagy sem. Ez azért lényeges, mivel ez választja el a karaktert a körözött bűnöző és a legális vándor között. Ha vándor, akkor kérek egy kis kiegészítést pár mondatban, hol jelenti a falunak a történteket és idővel kérvényezi vándor útját amit nehezen és rossz szájízzel, de megengednek. Ha elveszett ninja akkor egy kis átírást kérek eszerint.
Ha készen vagy, vagy kérdésed van írj üzenetet! ^^
Hatake Kakashi- Mesélő
- Specializálódás : Csendben maradás
Tartózkodási hely : Maszk mögött
Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii
Re: Kaminari Miho
Kaminari Miho Vas. Jan. 22 2017, 15:10
átírtam azt a részt amely kicsit összekuszálta, hogy pontosan mi is lenne. 
Igazából vándornak indult, aztán eszembe jutott az elveszett sztori aztán mind a kettőt sikerült összekavarva beleírni... 
Igazából vándornak indult, aztán eszembe jutott az elveszett sztori aztán mind a kettőt sikerült összekavarva beleírni...
Kaminari Miho- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 42
Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 160
Re: Kaminari Miho
Hatake Kakashi Vas. Jan. 22 2017, 16:22
Így már természetesen elfogadom!
Mivel felszerelésnek nem írtál semmit ezért két lehetőséged van:
- Mindent hátra hagytál/eladtál úton útfélen így 6700 ryoval kezdesz, és 1 kunai tőrrel amit meghagytál önvédelem szempontjából.
- 5 kunai, 5 shuriken, 6 robbanócetli, 3 füstbomba, 10m dróthuzal és 1500 ryo alkotja felszerelésed.
A döntésedet természetesen az adatlapodon vezesd majd fel.
Szint: D
Chakraszint: 105
Tjp: 13
Ajándék jutsud pedig a Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alapú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D
Mars adatlapot kreálni és jó játékot! Ha bármi kérdésed van nyugodtan keress meg engem, vagy bármely más staff tagot! ^^
Mivel felszerelésnek nem írtál semmit ezért két lehetőséged van:
- Mindent hátra hagytál/eladtál úton útfélen így 6700 ryoval kezdesz, és 1 kunai tőrrel amit meghagytál önvédelem szempontjából.
- 5 kunai, 5 shuriken, 6 robbanócetli, 3 füstbomba, 10m dróthuzal és 1500 ryo alkotja felszerelésed.
A döntésedet természetesen az adatlapodon vezesd majd fel.
Szint: D
Chakraszint: 105
Tjp: 13
Ajándék jutsud pedig a Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alapú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D
Mars adatlapot kreálni és jó játékot! Ha bármi kérdésed van nyugodtan keress meg engem, vagy bármely más staff tagot! ^^
Hatake Kakashi- Mesélő
- Specializálódás : Csendben maradás
Tartózkodási hely : Maszk mögött
Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.