Növénykert

[ Madara ]

Azt beszélik, a jó ködrejteki ninja, képes csukott szemmel is meglelni ellenfelét, anélkül, hogy akár egyetlen hangot is hallatna. Ez csakis úgy lehetséges, ha kiemelkedően jó hallása van és ki is tudja használni eme képességét. Azért jöttem eme tóhoz, mert itt csönd és nyugalom van. Persze érdeklődöm a gyógynövények iránt is, de úgy döntöttem, hogy azzal később foglalkozom. Most, a saját tudásomat akartam tesztelni és elmélyíteni. Szép lassan lépkedtem a kiépített úton a tó körül, amikor megtaláltam a nekem való padot. Fehérre mázolt, deszkákból álló pad volt, olyan, mint amilyenek a horgásztavak környékén is fellelhetőek. Leültem és figyeltem a tavat, a víz hullámzása ritmikus loccsanással verte a partot. Nyugalom volt, a hullámzó víz lágy fodrozódásán kívül, mást nem lehetett látni és a dallamtalan ütemet verő hullámzáson kívül, egyebet sem lehetett hallani. Lehunytam a szememet és amint elsötétült előttem a világ és a fülemre kezdtem hagyatkozni, hogy észleljem környezetemet, működésbe lépett a belénk nevelt tudás. A víz loccsan, valahol egy tücsök, alig tíz lépésre ciripelni kezdett. Az állóvíz hullámzó felszíne hangos csattanással jelezte vég nélküli mozgását, a lágy szellő csendesen szaladt a fűszálak között, hogy bársonyosan meleg simogatás után tova szaladjon. Hangok sorjáztak, szinte sorba álltak, hogy mind-mind eljusson a fülembe és meséljenek. Meséljenek hollétükről. Észre se vettem és hallgatózásom végül mély meditációba süllyedt, felléptem a levegő lágyan futó hátára és együtt szaladtam a szellővel. Elhalkult gondolataim nem fárasztották agyamat, fülemben visszhangzani éreztem szívem dobbanásait. Majd lassan az is elcsendesült, egy pillanatra jeges félelem próbált szívembe markolni, hogy tán meghaltam ezen a helyen. De ráébredtem, hogy csak jól érzem magam az egyik padon ülve. Nyugalom, béke és végtelen magány, mely utóbbi nem volt rossz. Távol voltam a sok hozzám hasonló shinobitól és rájöttem élvezem az egyedüllétet. Egyedül lehetettem gondolataimmal és kicsit még el is kalandozhattam, ha úgy akarta kedvem.

A béke, nyugalom és harmónia aprócska szeletét, sikerült kivágni magamnak a világból, hogy a háború sújtotta élet nehézségeit egy rövid időre teljesen száműzzem az elmémből és lelkemből egyaránt. Nyugodt légzésem és valahol a meditatív elmeállapotban kallódó szellemem, azonban felfigyelt valamire, amiről meg is győzött hamarosan, hogy figyelemre méltó. Az illat, az illat volt az, amely felkeltette érdeklődésemet, hogy valaki, valami suhanc ifjú úgy döntött, hogy itt kezd bele napi agybomlasztásába. Erről azonban szó sem volt, amikor jelképesen értve, visszatértem a valóságba a szellemi kalandozásból, egy orvosnak tűnő csávót pillantottam meg, magamtól nem is olyan távol a padon. Mondhatni, jó dolgában már feküdt. Aztán valaki sikított, hogy segítség... nem is azért, hogy megnézzem mit csinál, hanem inkább mert segítséget kért valaki, mentem én is a helyszínre. A krapek hamar átvette az irányítást, kellően határozott volt és tudta, hogy mit csinál. nem vacakolt vagy sopánkodott, egyszerűen arrébb tessékelte a tömeget, azután tette a dolgát. Én egy fának támaszkodva, távolabbról figyeltem az eseményeket, de még onnan is jól lehetett látni, ahogyan a zöldes derengéssel játszó jutsuval megvizsgálja a bajbajutottat. A nevét is hallottam, amikor a lány, aki segítségért kiáltott megköszönte neki a segítséget. Még akkor is a fának voltam támaszkodva, amikor Shota-sensei elment mellettem, hogy a padjára ülhessen és folytathassa a víg pöfékelést. Ez a fickó aztán nem semmi, kissé beszívva is, olyan lazán hajtott végre egy feltehetően koránt sem egyszerű jutsut, mintha én annyit mondtam volna, hogy fapapucs. Ez .. nagyon király.
- Sensei! - szólítottam meg, mikor odaértem a padjához és megálltam vele szemben. - Tanúja voltam az előbbi eseményeknek ... ahogyan segített annak a fiúnak. Elképesztő precizitással hajtotta végre a feladatot. Tudja .... arra gondoltam ... tanulhatnék-e öntől?

- A nevem Matsuhito Shinroku és nem, nem voltam az óráin. Talán az édesapámat ismerte, Matsuhito Kojiro-t? - sosem lehet azt tudni, hogy honnan vagyunk a másik embernek ismerősök. Ha pedig kiderülne, hogy ismerte apát, akkor pláne fontos személy lenne az életemben a jó doktor. Elvégre minden nyomra szükség van, ahhoz, hogy végül megtaláljam és dűlőre jussunk. A doktor még nem ismeri a Matsuhito sajrak kitartását és ragaszkodását az elképzeléseikhez. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy rátapadok a jó doktorra. Alaposan megsétáltat a fickó, miközben folyamatosan visszautasít, hogy a mesterem legyen. Végül a korábbi tó melletti másik padnál kötünk ki. Segítek neki cigit sodorni, amihez ugyan elég fintori pofát vágok, de ez van. Bár nem értem mit szív ezen a moslékon. 
- Nézze, Shota-sensei, ölni bármelyik kókler chuunintól vagy jounintól megtanulhatok. Úgy nyüzsögnek errefelé, mint heringek a halászhálóban és ez érthető is. De! Azt nem tudják megtanítani nekem, amit én akarok. Ahhoz, olyan specialistára van szükség, aki nem közönséges shinobi. Hanem mestere az Élettan különböző ágazatainak. Ezenkívül láttam, egykezes jeleket használ .. arra, csak a vérprofik képesek. Jouninok között is ritka technikai tudásra és kiemelkedő chakra kontrollra vall. Párosítva a biológiai szaktudással .. ideális mester jelölté faragja az illetőt. Az akadémián lemaradtam a többiektől, mert nem voltam képes létrehozni a Ködben Rejtőző technikát. Akkor és ott elhatároztam, hogy jobb leszek és olyan tudással fogok rendelkezni, ami a többiek számára nem elérhető. - mondom, miközben már rakom is össze a fejemben a kirakós aprócska darabkáit. Shota-sensei keze alatt, megnyílna előttem a biológia magasabb tárháza és akkor elérhetem a célomat: Megfejteni a Kekkei Genkai titkát. 
- Tegyen próbára! Legalább tegyen próbára, ha elbukok, akkor mehet tovább szívni a cigijét, de ha nem ... akkor a mesterem lesz. Szerintem tisztességes ajánlat.

Shota-sensei túl sokat gondolkodott, így elkönyvelem magamban, hogy ismerhette apámat, csak elhallgatja az igazságot. de semmi baj, drága mesterem, ne mondj el dolgokat, amiket tudsz, előbb utóbb kiderítem, valamint nekem is lehetnek akkor titkaim előtted. 
- Nem vagyok kondis! - jelentem ki a mellkasom előtt összefont karokkal, tettet felháborodással. - Ne vegyen bennünket fiatalokat egy kaptafára, én különbözöm a többiektől és ezt be is fogom bizonyítani magának. - így van, könyvelheti is el magában az öreg, hogy a mesterem lesz és minden tudását át fogja adni nekem, erről Én, Matsuhito Shinroku kezeskedem. Úgy tűnik, hogy sikerült meglágyítanom a szívét. már ami azt illeti, hogy valamit mégis hajlandó tanítani nekem. Bármi is legyen az. Amikor elindul a tó felé, megyek utána és figyelem minden mozdulatát és szinte iszom szavait. Koncentráció? Erre tanítják kicsi koruktól kezdve a shinobikat. Kitartás? Matsuhito vagyok, a kitartás a lételemem és nem fogok csalódást okozni. már csak azért sem, mert én magam kértem, hogy teszteljen, hogy bizonyíthassam neki, hogy méltó vagyok a bizalmára és átadhatja nekem a tudását. Ezenkívül, saját magamnak okoznék csalódást, valamint búcsút mondhatnék a céljaimnak. 
- Könyvelheti sensei, hogy megcsinálom. Miiiiiii???!!! Amíg elszívja a cigijét? Viccel velem, maga vén cigifüsttől bűzlő kókler? - kérdezem tőle elkerekedett szemekkel, mint aki kísértetett látott vagy valami rosszabbat. Micsoda feltételek ezek? Ő bezzeg biztosan több időt kapott arra, hogy elsajátítsa ezt a tudást. De sebaj, bebizonyítom neki, hogy képes vagyok rá és megtudom csinálni. - Ajánlom, hogy lassan szívja azt a vacakot! 

Tudom, tudom, talán kicsit heves voltam Shota-sensei irányába, de ez akkor is igen komoly pimaszság, amit művel velem. Lássuk csak, mit is csinált a drága Shota-sensei?! A chakráját a talpába koncentrálta, majd eloszlatta egyenletesen és ... megtalálni azt az egyensúlyt, amit képes fenn tartani engem? Ez utóbbi mondata, kissé talányos volt, tehát leültem a tó partjára és lábaimat a vízbe mártottam. gondolkodtam, hogy mégis miképpen gondolhatta mindezt, megfelelő egyensúly. Egyensúly ... egyensúly ... gondolkozz Shinroku, nem lehetsz hülye. keményen beolvastál a tagnak, szóval most már bizonyítanod is kell neki, hogy képes vagy a feladatra, különben ki fog röhögni. azt pedig utoljára az akadémián tették. Többé senki nem fog téged kiröhögni, különösen akkor nem, ha ... felfedezem a Kekei Genkai titkát, akkor senki nem fog rajtam röhögni. Soha többet. Lássuk, mit csinál a tó ... hullámzik jobbra balra ... várjál csak! Hullámzik? A hullámzással folyamatosan változik a felszín a talpam alatt. Ez lehet az egyensúly? tehát, ha eloszlatom a chakrát a talpam körül és fellépek a vízre, ügyelnem kell arra is, hogy továbbra is egyenletesen oszlassam el a chakrát. A hullámvölgyekbe kicsit többet, a hullámhegyekbe, pedig kevesebbet. Ezért kell a folyamatos koncentráció, mert korrigálni kell a chakra mennyiségét és a kitartás, mert emiatt hatalmas mennyiségű chakrát kell felhasználni. Megfogtalak téged, sensei, ha kevés chakrát használok, alámerül valamelyik lábam és elsüllyedek, ha túl sokat, akkor orra bukok a felületen és megint elsüllyedek. Ehhez kell az egyensúly, a kitartás és a koncentráció.
~ Átverlek, mint paraszt a trágyát a palánkon, öreg! Azt hiszed szórakozhatsz meg kifoghatsz rajtam? Meg mit nem, Matsuhito vagyok, Ködrejtek azon shinobija, aki felfedi a titkokat és olyan hatalomra tesz szert, amit korábban, egyetlen ködrejteki sem birtokolt. ~ 
Gondolom magamban és a tópartjára leülök, mintha csak kétségbeesetten próbálnám megfejteni a dolog nyitját. legalábbis, próbálok úgy ücsörögni, hogy ezt lássa. időnként nézek csak hátra, kisírt kiskutya szemekkel. De nem azért, hogy megessen rajtam a szíve hanem, hogy lássam, mennyi van még hátra a cigijéből. Közben ugyanis a talpamat már a víz felszínére helyeztem és őrült tempóban próbálgatom a pontos chakra mennyiséget, illetve a pontos eloszlást. Miből tudom a következtetéseket levonni? Egyszerű belesüpped-e a talpam a vízbe vagy sem. A talpamba, illetve köréje a chakrát, a Henge no jutsu alapján próbálgatom. Az alakváltó technika során, a chakránkat, az egész testünk köré, annak felületén terjesztjük ki, majd a kellő koncentráció után megalkotjuk a kívánt alakot. Nekem tehát az a dolgom, hogy a talpam köré, pontosabban a talpam és a vízfelület közé alkossam meg a chakra felületet, majd folyamatos korrigálással egyensúlyba tartsam magamat. Ha minden tökéletesen megy és tökéletes a körítés és a koncentráció, akkor ugyan úgy fogok császkálni a víz felületén, mint Shota-sensei. Ezt a metódust próbálgatom és tesztelem, a mester nem láthatja a folyamatot, csak a víz csobbanását hallhatja, ami a sikertelen próbálgatások eredménye. Amikor azonban tökéletesre sikeredik az elképzelt hatás, és a talpam nem süpped a vízbe, még egyszer hátranézek. Fene, alig van a cigijéből. 
- Tudja, sensei, az ön által felállított próba szintje ... sajnálatos módon - hehe, most jön a tréfám. - meg sem közelíti az enyémet. 

Azzal felállok a víz felszínére és teszek egy pár lépést a vízen. Egyenesen előre, majd lassan megfordulok. 
- Látja sensei? Tökéletesen sikerült a próba teljesítése! Woáááááá... 
Azzal elveszítem az egyensúlyomat, a hirtelen megbillenéstől megijedek és hatalmas csobbanás közepette belezúgok a tóba, mint bányaló a meszes gödörbe. Eltelik egy pár perc, mire csuromvizesen kikecmergek a partra, majd leülök Shota mellé. 
- Fenemód elfáradtam, de ... sikerült. Attól tartok, a sok próbálkozástól kimerültem chakra ügyileg. Arra gondoltam, hogy a Henge no jutsu is hasonló dolog, azzal a különbséggel, hogy a felhasznált chakrát arra használjuk, hogy alakot váltsunk. Nos, a chakrámat a talpamba vezettem, mintha alakot akarnék váltani, de nem pufogtattam el alakváltásra, hanem a víz és a talpam közé alkottam egy chakra réteget, majd kellő korrigálással, folyamatosan szinten tartottam, ügyelve a víz hullámzására. Amikor hullámvölgy volt, a talpam alatt növeltem a chakra mennyiségét, amikor hullámhegy, akkor csökkentettem. Sikerült, még ha ki is döglöttem mostanra .... becsületszavamra ... - mellkasomra csapok, érintve szívemet, zsebemből egy kishalat és némi vizet kilökve. - ... jó tanuló leszek. Ha kell cigit is sodrok magának. 
Egy kedves mosollyal próbálom az utolsó érvet megtoldani.

Bár fáradtságos munkával, de végül sikerült bizonyítanom Shota-sensei számára, hogy nem vagyok agyatlan kondis. Ez és tulajdonképpen az, hogy megtanultam egy technikát, ha az annyiból is áll, hogy tudok járni a vízen, elégedettséggel töltött el. Előrébb jutottam egy lépéssel a célomhoz és ez, tulajdonképpen sokkalta többet jelentett számomra. Ráfogom bírni Shota-senseit, hogy önként és dalolva számoljon be és tanítson mindazon titkokra, amelyekre szükségem van magasabb rendű célom eléréséhez. Az első kérdése, nem volt számomra különösen nehéz, visszaadni az órán tanultakat, amelyekből számtalanszor írtunk házit, nevetségesen egyszerű feladat. 
- Chakránkat a sejtjeink termelik. Tudatos koncentrációval és akaratlagos irányítással, képesek vagyunk ezt az anyagot, vagy nevezzük inkább energiának, kivonni és használni. A kiválasztás folyamatának tanulásával és megtapasztalásával, valamint testünk edzésével, ezt az energia mennyiséget képesek vagyunk fokozatosan növelni. Azonban, tulajdonképpen, hogy életünk és életfolyamataink korlátozottak, a chakra sem áll rendelkezésünkre korlátlanul. Túlzott megerőltetés esetén, egyszerűen összeesünk a fáradtságtól vagy eszméletünket is veszthetjük. Idővel újratermelődik, tehát vitathatatlanul összefüggésben áll fizikai állapotunkkal. Egyes tekercsek és mesterek tanai szerint, érzelmi állapotunk is befolyásolhatják a chakránkat. A chakra segítségével válhatunk képessé a Ninjutsu három, alap művészetét elsajátítani és létrehozni. Ezek a tai-. a nin- és a genjutsuk. Ha bármit kihagytam, kérem szóljon, Shota-sensei.
 Mondom, majd megvárom a válaszát. Shota azonban ahelyett, hogy elkezdené a tanításomat, újabb kérdést tesz fel nekem. A kérdése nagyon jó. Először is nem csak azért, mert tényleg ki tudja szűrni, hogy idióta vagyok-e, de arra is jó, hogy önmagam megértése könnyebb legyen, céljaim megfogalmazására és ha kell eltitkolására is kész válaszokat állíthatok fel. Miért vagyunk shinobik? Szerintem elég idióta válasz lenne erre az, hogy mert annak neveltek minket. Mindenki más okból lett shinobi, ez tény. Ugyanakkor nem fogja kielégíteni mesteremet, ez a benyögött duma. Nézzük csak... egyszerűbb, ha azt mondom, amit gondolok. 
- A Shinobik, képzésükből adódóan, komplett fegyvernek minősülnek. Az a nem mindegy, hogy ezt a fegyvert mire használják. Ön másoknak segít, hogy elhárítsa fejük fölül a veszélyt. Ön is fegyver, fegyver a halálozási ráta növekedése ellen. Tehát én is fegyver vagyok, pontosabban leszek. Keveset tapasztaltam és fiatal vagyok még ahhoz, hogy megmondjam; a halálozási ráta növelése vagy annak csökkentése lesz a feladatom. Még tompa és életlen vagyok ahhoz, hogy biztos fegyver lehessek a megbízóink kezében. Erre a kérdésre, hogy mi az én utam, még nem adhatok tökéletes választ. Még nem világos, hogy az utat magunk választjuk vagy mások kínálják fel. Ha mások kínálják, lehet-e választásunk vagy kényszerűek vagyunk a felkínált utat járni? A Szamurájok Katanáját sem egyetlen nap alatt kovácsolják. Elhamarkodott lenne tőlem, az utam elején kijelenteni, hogy ez vagy az az én utam. Ahogyan a kardkovács sem jelenti ki a kezdeti fázisban, hogy legendás kard készül. Ez az Én válaszom. 

Miközben válaszát hallgatom követem őt egy szertárba, ahol mindenféle növények meg orvosi témájú könyvek vannak felhalmozva. Amikor a növények között felismerem a tenyésztett canabist, a dokira pillantok. 
- Gondolom, nem kizárólag botanikai kíváncsiságból szerezte be őket. 
Mondom neki minden pimaszság vagy szemtelenség nélkül, némi mosoly közepette. Újabb kérdést intéz hozzám. Természetesen nem mondtam még semmit a chakra elemi hatásairól. Tekintve, hogy eddig nem kérdezte. Némi gondolkodás után, azonban válaszolok neki. 
- A chakrának alapvetően nincs elemi tulajdonsága. Elemi tulajdonsággal az egyén, esetünkben a shinobi ruházza fel, az eredmény pedig a fogékonyságától függ. A fogékonyságot, a lelki és jellembéli tulajdonságok határozzák meg, valamint a leszármazás. Nekem ez egy kissé bonyolult volt az Akadémián. A chakránkat, öt elemi hatással ruházhatjuk föl. Ezek a tűz, a szél, a víz, a föld, valamint a villám. Kirigakuréban a víz elemű, vagyis Suiton beállítottságú shinobik vannak túlnyomó többségben. Engem az akadémián kiröhögtek, mert képtelen voltam a suiton chakra kiválasztására. Soha nem is értettem, hogy miért kell a másikat kiröhögni, csak azért, mert valami nem olyan szinten működik benne, mint a többiekben. Ez igazságtalan és kíméletlen dolog, a különbözőséget büntetni nem szabad. A biodiverzitás lényeges dolog és fontos, hogy sokszínűséget mutasson a lehetőségek palettáján ... 
 Kissé talán eltértem a lényegtől, de nem lehetek mindennel tökéletesen tisztába. Ezért vannak ők a jouninok, hogy segítsenek bennünket. Amikor a férfi elém tolja a papírt és közli, hogy egyszerűen vezessem bele a chakrámat, abból pedig kiderül, hogy pontosan, milyen elemmel rendelkezem, izgalom lesz rajtam úrrá. 
- Ez tényleg, így működik? Belevezetem a chakrámat és ez a papírfecni megmondja, hogy: barátom, neked Doton beállítottságú chakrád van? 
 Mondom, miközben mellkasom előtt összefont karokkal, egy bölcs öregembert igyekszem színpadiasan utánozni. De végezetül mégis, csak a kezembe nyomja a papírt, amelyet hevesen dobogó szívvel veszek a kezembe. Most kiderül, akkor minden. Azt hiszem mérföldkőhöz jutottam, amely komolyan megfogja határozni az életem további alakulását. Mutató, középső a hüvelykujjam közé veszem a papírt és koncentrálni kezdek. A chakrámat igyekszem a papírba vezetni. Semmi. Bizonytalan mosoly. Ne felejtsük el, hogy a tavon való ácsorgásnak a megtanulása kifárasztott. Egy geninnek ilyen hamar nem termelődhet újra az összes chakrája. Mégis kit akarok átverni ezzel a süket dumával? Azért van mert nem próbálkozom eléggé. Sikerült a chakrámat a talpam köré terelnem, ezek után meddig tart egy fecnibe irányítani? Semeddig. 

Újabb próbálkozás, ezúttal még a szememet is behunytam egy pillanatra. Az eredmény elkeserítő, a fecni még meg se rezdült. Kezd felmenni bennem a pumpa. Ennyi szájtépés és bájcsevej után, Shota ki fog röhögni, ha nem sikerül. Egyszerűen semmibe fog nézni és tehetségtelen alaknak fog tartani. 
- Ez a tetves fecni, csak arra jó, hogy felcsessze az agyamat. 
Mondom, miközben leteszem az asztalra. Aztán, mint derült égből villámcsapás, ahogy elpattan nálam a fonál, rácsapok a cetlire. Tenyérrel, erőből. 
- Ott dögöljön meg! Aúúúúú! 
A cetli szanaszét szakadt és nem azért mert ráütöttem. Miközben tenyeremet masszírozom, a jó doktorra nézek. 
- Ez most milyen eredményt mutat?

Jól esett Shota-sama dicséretét hallani. Kérdésére, hogy melyik akadémiára jártam, némi zavart mosoly közepette válaszoltam. 
- Az a helyzet, Shota-sama, hogy az első záróvizsgán megbuktam és évet kellett ismételnem. Lámpalázas voltam az első alkalommal és totál elrontottam mindent. A második vizsgám sikerült, szóval: ismétlés a tudás anyja. Ne aggódjon, igyekszem mindent megjegyezni, amit mond. 
 Mikor kiderül, hogy a Raitonra vagyok fogékony, már kezd is felpezsdülni a vérem. Hatalmas lelkesedéssel és motivációval töltődök fel, hogy az egyik legerősebb elemmel rendelkezhetem. Hevesen bólogatok és helyeslek, mindenre, amit Shota mond a Raitonról és fontos tudnivalóként könyvelhetem el. Értem, tehát a vízzel remekül kombinálható, hiszen az vezeti a elektromosságot, a földnek pedig kontraeleme. A szél technikák pedig hatástalaníthatják, hiszen szétszórhatják a kisüléseket, ezzel legyengítve vagy véglegesen eloszlatva a Raiton technikát. A füves doktor szavait iszom, akár szivacs a vizet. Édesanyám biztosan örülni fog neki, hogy sikerült kideríteni, hogy melyik elemhez van affinitásom. Az is tuti biztos, hogy Katana unokatestvéremet is elfogom tudni kápráztatni, amikor eldicsekedek neki újonnan felfedezett képességemmel. Azt már látom magam előtt, hogy a Raitonnak köszönhetően, komoly erőre tehetek szert és a meglepetés ereje is mellém szegődhet. Ha odafigyelek a mesterem oktatására, túlélem a küldetéseket és Shota-samából is kiszedek minden szükséges információt, akkor mindazon shinobikkal szemben, akik a fejpántomról azonnal azt a következtetést vonják le, hogy Suiton elemmel rendelkezem, halálos meglepetésben tudom részesíteni. Shota eközben felvesz egy ismert alapállást és jelzi, hogy tegyek én is így. Könnyedén felveszem az alapállást, amelyet, a Híd A Folyó Felett néven ismernek és kíváncsian várom, hogy mit fog még közölni velem a mester. Pacs. 

Shota valami növényi maggal fejbe dobott, ami csattant a homlokomon, majd mosolygott, mint aki ... hé, el is szívott legalább két rakétát, mióta beszélgetek vele. 
- Mi van, totálisan beállt? Ez mire volt jó? 
Pacs. Repült a következő, pont a szemeim közé az orrnyergemre. Mi van ezzel az emberrel, megbuggyant az előbbi negyedórában? Ha ezt folytatja, totálisan ki fogok akadni. Minek dobál növényi magvakkal, normális az ilyen ember? 
- Le kellene szoknia ... 
Újabb mag csattant a homlokomon, majd Shota egy széles vigyor közepette megszólalt. 
- Nem koncentrálsz, fiam. Kizökkentél a koncentrációdból, ami az életedbe kerülhet, ha a Raitonnal akarsz dolgozni. Mielőtt komolyabban belemerülnél bármilyen elemi technika megtanulásába, az alapoknál kell megértened a Raiton működését és hatását a testedre. Mert, amint feloldod azt, hatással lesz rád. Nem végzünk fél munkát, mert abból, csak a baj lehet. A kondisok, vaktában nekifutnak az akadályoknak és csodálkoznak, hogy elhasalnak. 
 Csípőre tettem a kezemet és úgy kontráztam Shota előbbi kijelentésére. jogosan háborodtam föl, értem én, de akkor sem kell dobálnia mindenféle magvakkal. Nem az ovodában vagyunk, vagy a kisegítőben. 
- Nem vagyok kondis, ezt már megbeszéltük. Szóval, mi van a magvakkal? 
Újabb mag csattant a fejemen, ami most már kezdett komolyan kihozni a ... várjál! Shinroku, te egy ökör állat vagy! Emlékezz vissza, mit mondott Shota-sama a Raitonról. Visszhangként kondultak meg fejemben a doki szavai a Raiton chakra hatásáról a használójára. "A raiton elem kihatással van a testedre is, gyakorlással gyorsíthatod a mozgásod és a reflexeid." Értem, nyilván nem ennyitől fogok egyik napról a másikra emberfeletti gyorsaságra és reflexekre szert tenni, de meg kell értenem, tapasztalnom a hatását. Erről beszélt, hogy koncentrálnom kell, hogy oda figyeljek arra, hogy .. 
Pacs. Pacs. Shota jól szórakozott, lehet, hogy le akar koptatni? Na azt már nem! Megdolgoztam azért, hogy kvázi különórákat adjon nekem. Most már kellő idegállapotban voltam, felpaprikázott az öreg, hát a koncentráláson volt a sor. Felszabadítottam magamban a raiton chakrát, gyenge bizsergés futott végig rajtam, éreztem ahogyan a karomon feláll a szőr az elektromosság hatására. Pacs. A bizsergés alább hagyott. Ez így nem lesz jó. Annak a szutyok magnak a cuppogós érzetétől a frász kerülget, el kell kerülnöm ... elkerülni. Reflex, gyorsaság, mindebből következik az elkerülés lehetősége. Koncentrálj, Shinroku. Bizsergés, lassan szétáradt a testemben, közben szemem a jó dokin volt. A mozdulatát fürkésztem, mikor dobja azt a szutyok magot. Éreztem az aprócska kisülések elektromos szagát, a karomon szinte égnek meredt a szőr. Shota eldobta a magot, szinte láttam a mozdulatsorozatot. Koncentrálj a magra! Pacs. Hajszál híján sikerült elkerülnöm a magot. 
- Figyelemre méltó gyorsasággal tanulsz. Érted már, hogy miért a magok? Egy éles harcban nem magokkal dobálnak, hanem shurikennel, kunaival, különböző jutsukkal próbálnak majd megölni. A Koncentráció tehát elengedhetetlen, ez Raiton, nem sima chakra. 
 Teljes mértékben értettem. Különös és nehéz lehet a külső szemlélő számára, de érthető. Ez elemi chakra, ahol nekünk, magunknak kell a kellő koncentrációval a sima chakrából kialakítani. Ha a folyamatot nem uraljuk teljesen, a körülményektől függetlenül, akkor megszakadhat. Egy elemi jutsu létrehozása közben, ez életveszélyes következményekkel járhat. Shota módszere ugyan rendhagyó, de értem végre, hogy miért teszi. Az első, hogy be van állva attól a két rakétától. A másik oka meg az, hogy az elemi chakrám feloldásának, olyan rutinnal kell működnie, hogy az már ösztönszerű legyen. A Taijutsu alapjai is erről szólnak: ösztönszerűvé tenni a chakra áramlás folyamatát. Az elemi technikák létrehozása, tehát abból fakadóan nehezebbek, hogy a jutsu létrehozása mellett ügyelni kell a kellő mennyiségű, elemi chakra felszabadítására is. Összetett és bonyolult folyamat, értem már, hogy miért ez a legerősebb elem. 
- Shota-sensei, értem. Értem, hogy miért ez az egész. Mikor leszek képes a sokat emlegetetten erős technikákat létrehozni? 
Tettem fel a kérdésemet, kissé lelkesebben és elkalandozottan, mint szokásom. Látszott is az arcán, hogy rosszallja az efféle viselkedést. Megcsóválta a fejét, majd megszólalt. 
- Fiam, a bambusz erdő is csemeteként kezdi. Évek sora, mire áthatolhatatlan rengeteggé lesz. Gyakorlás és szorgalom kérdése a dolog. Lássuk, hová tettem. 
Mondta és elkezdett túrni egy fiókot. Mindenfélét kirakott belőle, majd visszapakolt. Nem tudom, hogy miféle szertár volt ez annak előtt, mielőtt a jó doktor megkapta, de volt itt minden. Végül elővett egy tekercset. Kicsinek és porosnak tűnt, elsőre jelentéktelen volt a megfakult és besárgult külső felét nézve. Felém tartotta, de mielőtt elvehettem volna tőle, visszahúzta és még magyarázatba kezdett. 
- Most nyugodt körülmények között vagyunk. Semmi sem fog zavarni abban, hogy elemi chakrát használj. Különösképpen azért nem, mert én meglocsolom a növényeimet és sodrok magamnak még egy cigit. Amit aztán el is fogok szívni. Láthatod, ez nem egy vízfelületen járás, hanem Raiton technika. Ne örülj! Ne gondold, hogy azonnal olyan technikát adnék a kezedbe, ami komoly erővel bír. Ez egy alap jutsu, egyszerű és senkit sem tudsz megölni vele, bízom a képességeidben így tehát úgy vélem, hogy magadat se. A szorgos gyakorlás és a technika tökéletesítése eljuttathat arra a szintre, hogy később, komolyabb technikákat is elsajátíthass. De az még messze van. ~ S kiderül, hogy van-e olyan tehetséges, mint Ő volt. ~ Nos, időd van. 

Shota-sama odaadta a tekercset, ő maga meg hozzá kezdett a gazok locsolgatásához. Ehe! Ez ugyan úgy időre megy, mint a korábbi, a vízfelületen való megállás. Komolyan gondolja az öreg, hogy meghajt, mint a lapátkereket. Kinyitottam a tekercset és olvasni kezdtem. A neve már önmagában impozánsnak tetszett: Raiton - Kyuuden no Jutsu. Szedegettem fel róla az információt, tényleg nem tűnt nagy ördöngösségnek. Kézjelek, aha menni fog. Raiton gömb, sima liba. Eldobás, az se túl nehéz. A leírása alapján tényleg minimális chakra befektetéssel kell dolgozni, azt viszont megfelelően kell koncentrálni és formálni, ahogyan a doktor is említette a Raiton technikákról. Shota egy zseni, nem is értem, hogy miért nem tanít az akadémián?! Ha megtanulom ezt a jutsut, tényleg nincs más dolgom, mint gyakorolni. Pontról pontra haladtam az tanulmányozással. Gömb, hát az olyan, mint egy aprócska labda. Tehát úgy kell tennem, mintha kezemben fognék egy gömböt. Shota lelkesítő beszéde motivált és magamban is bíztam. Tudtam és reméltem, hogy menni fog, elvégre nem lehet, olyan nehéz. A kézjeleket memorizáltam: madár, majom, kutya, vadkan.  Jó, ezek nem bonyolult dolgok. Menni fog. Na még egyszer az elejét. 
- Hé! 
Kiáltottam föl, amikor Shota kivette a kezemből a tekercset. Ez egyáltalán nem vicces és fair dolog. Még át akartam olvasni egyszer. Hasznos tippek voltak benne, de most az első olvasásra megjegyzett információk alapján kell megoldanom mindent. 
- Fiam, kezdheted. Mutasd meg, hogy mit sikerült egymagad, ennyi időn belül felfognod. Koncentrálj! 
Igen-igen a koncentráció nagyon fontos! Na most megmutatom neked, hogy milyen egy igazi Matsuhito! Madár, majom, kutya, vadkan. hajtottam végre pontos sorrendben a kézjeleket.  
- Raiton: Kyuuden no Jutsu! 
- Mit csinálsz?! Szakítsd meg, ki fog sülni! Mondom ...!
Hatalmas csattanás és villanás. A következő pillanatban arra eszméltem, hogy jobb karom lóg és semmit sem érzek vele, valamint szám jobb sarkából nyál csörgedezett. Shota, veszettül röhögött. De tényleg, annyira nem vetette véka alá, hogy nagyon jól szórakozik szerencsétlenségemen, hogy majdnem a földön fetrengett. Vörösödött, zöldült, fuldoklott a röhögéstől. 
- Bocsáss meg fiam, de Te vagy az első genin, aki úgy rontotta el ezt a jutsut, hogy ideiglenesen érzéstelenítette a karját! Ilyenkor nincs itt senki, akinél lenne fényképezőgép! Ja, de várj, nekem van egy. Mosolyogj! 
 Újabb villanás, amit a fényképezőgép működése okozott ezúttal és nem én. Hát erősen pipa lettem és próbáltam valamit káromkodni, amiből végül csak ennyi lett. 
- Kurvmhhahád. 
- Beszarok, egészen a rágóizmaidig érzéstelenítetted magadat! Te egy zseni vagy fiam, új felhasználási formát találtál ki ennek a jutsunak. 

Félóra múlva, amikor is Shota-sama közreműködésével visszanyertem testem eredeti funkcióit, már lenyugodtak a kedélyek. Shota nem röhögött, én meg nem akartam megfojtani és szétverni a fején a fotómasinát.
- Fiam, most megtanulhattad, hogy mi az eredménye, ha elrontasz egy Raiton jutsut. Két hibát vétettél, ebből az egyik, hogy kapkodsz. Nem szabad, elemi jutsutnál, szigorúan tilos kapkodni! Egy csata során, már halott lennél és valaki jól keresett volna a fejeddel. Nyugodtan, senki sem akadályoz meg abban, hogy elejétől a végéig befejezed a jutsut. A második hiba, hogy az ujjaidat úgy tartottad, mintha egy marék rizst akartál volna a baromfinak szórni. Villámgömb, tehát labda. Pici labda, de labda. Gömb, jegyezd meg. Figyelj, megmutatom! 
 Megmutatta. A kézjelei után, egy gyönyörű, szikrázó gömböcske jelent meg a kezében.
- Figyelj az ujjaimra, mintha egy pici labdát tartanék! Az ujjaim finom mozdulataival, igyekszem folyamatosan gömb alakban tartani... 
Végül egy laza csuklómozdulattal, a sarokban álló, üres fémkukába dobta a Villámgömböt. Ami némi csattanás és villanással kíséretében szertefoszlott.
- .. a chakrámat a hüvelykujjamtól indítva, körkörösen az ujjaim mentén, megalkotom a gömböcske körvonalát, a többi megy magától. Koncentrálj. Tudod, nem kapkodsz és legyen gömb. 
 Folytatta a magyarázatot és adta az instrukciót, hogy milyen módon is tudnám tökéletesíteni az eddig, igen csak csúfosan sikeredett technikát. Én pedig újra és újra megpróbáltam a gömb alakot. Már nem is számoltam, hogy hányadik ellipszis, karika, tojás és a fene se tudja, hogy mennyi forma után jelent meg az első, igazi gömb. Szépen, sárgás színben szikrázó gömb. 
- Most dobd a kukába!
Pukk. Amint elengedtem a gömbömet, az egyszerűen szertefoszlott. Pedig koncentráltam, nem is értem, hogy mi lehetett a probléma. Shota adta meg rá a választ. 
- Fiam, annak a szegény gömbnek el is kell jutni a célig. A te kezedben ez halálos fegyver, aki látja, az belehal a röhögésbe. Koncentrálj a gömbre, mindaddig, amíg oda nem ér a célhoz. Nem olyan nehéz. A kézjelek segítenek ebben. 
Kézjelek, kézjelek. Nem fogják megmondani, hogy mit kell csinálni. Itt van például a madár. A madár az madár, mi lenne vele? Repül fönn az égen, amíg a villám le nem veri onnan. No várjunk. Shota-sensei biztosan nem erre gondolt. A madár hozza magával a villámot az égből, a majom bolondozik vele, a kutya hűen kíséri, a vadkan meg szabadjára engedi az erejét. Semmit nem veszíthetünk, ha megpróbálom. Hozzá kezdtem a koncentráláshoz. Először a kézjelek: A Madár hozza az égiek haragját, a Majom körbe-körbe ugrándozik vele, a Kutya hűen kíséri, a Vadkan tarol. Meg is jelent a villámgömb, amelyet az ujjaimmal még utána igazítottam, majd eldobtam a szemetesvödör felé. Villanás, sistergés, majd hallottam Shota-sensei fáradt hangját. 
- Jössz egy kukával fiam.

Kitörő lelkesedéssel ugrándoznék, hogy sikerült a technikát létrehozni, ami azonban a kuka tartalmának kigyulladása után történik, az belém folytja a szót. Némán hátrafordulok, de így sem tudok elvonatkoztatni attól, hogy hallom a jó doktor "Suiton" technikáját csörgedezni. Ez egyszerűen undorító és felháborító. Tartok tőle, hogy nálunk Matsuhitoknál, nem szokás mások jelenlétében csinálni, továbbá másokat arra buzdítani, hogy kövessék példánkat. Akármennyire is kedveltem eddig Shotát, ez a viselkedés egyszerűen ... undorító. Amikor a suiton technikája elcsendesedik visszafordulok, de a nadrágja, még mindig a bokájánál lóg és már a cigijét sodorja. Szavait, csak néma bólogatással nyugtázom, határozottan ésszerű tanácsok és megfontolandó bölcsesség, ami elhangzik tőle. A pohár akkor telik be és csordul ki, amikor a cigije füstjét az arcomba fújja. Sajnálattal vonom le magamban a konklúziót, hogy Shota-san, tényleg nem az a tanár típus, akire én vágyom. Ettől a gaztól, amit szív, csak egyre idiótább lesz. Így amikor a fényképet átnyújtja, csalódott arccal veszem el tőle és a gunyoros mosolya sem érint meg túlzottan. 
- Köszönöm Shota-san, - igen, már nem sama és nem is sensei, egyszerűen san. - nem felejtem el mindazokat, amelyet mondott, tanácsolt. Sokat fogok gyakorolni és ügyelni fogok rá, hogy mihamarabb túlléphessek a retardált macskák kergetésén. Ezen túl bocsánatát is kérem, önző és meggondolatlan voltam, amikor arra kényszerítettem, hogy tanítson. Rájöttem, hogy igaza volt, Ön valamikor tényleg kiváló tanár lehetett. Az utóbbi pár percben, azonban bizonyította, hogy nem Önre van szükségem. Köszönöm még egyszer a különórát, engedelmével távozom. 
 Mondom, majd csöndben hátat fordítok neki és ha semmivel sem próbál maradásra bírni, akkor egyszerűen távozom. Ez nem lazaság és nem is vicces, amit produkált. Ez az udvariatlanság, bunkóssággal spékelve. De most biztos elégedett, hiszen egészen végig le akart rázni.

Shota-san szavai megállítanak az ajtóban. " Szükség van egy csapatra." Különös. Különös és furcsa, hogy az eddig elhúzódó beszélgetésünk, hogy a tanítás és gyakorlás után, most kiböki, hogy szükség van egy csapatra. De vajon, kinek van szüksége egy csapatra? A falunak, Shota-sannak? Lassan fordulok meg az ajtóból. Mellkasom előtt összefonom a karjaimat, majd az ajtófélfának dőlve, Shotára pillantok. Borzalmasan fest az egykor talán zseniális ember. A sok cigaretta tönkre teszi és kifordítja saját valójából. 
- Túl sokat szív abból a szemétből. - mondom szenvtelen hangon, mégsem kioktatóan, talán, csak ténymegállapítóan. - Mi elől menekül az anyag nyújtotta bódulatba? 
 Teszem fel kérdésemet. Korábbi viselkedése, amikor a múltjáról való beszéd közben hirtelen témát váltott, engem arra enged következtetni, hogy történt vele valami, vagy Ő okozta valakinek a halálát, vagy valaki, aki közel állt hozzá, komoly és mély lelki traumát okozott neki. Valahogyan. Sejtésem valószínűleg bizonyítást nyer, hogy nem fog válaszolni. Semmilyen oka nincs arra, hogy a bizalmába fogadjon. Ahogyan nekem sincs okom arra, hogy a bizalmamba fogadjam és hajlandó legyek neki dolgozni. Amennyiben Shota-san megtagadja a válaszadást, eképpen válaszolok neki. 
- Mester és tanítvány között a kölcsönös bizalom elengedhetetlen. Ha a mester nem bízik tanítványa képességeiben vagy a tanítvány nem bízik a mestere útmutatásában, a kapcsolat halálra van ítélve. Mást kell keresnie a csapathoz, olyat, akiben megbízik.    

Amennyiben Shota mégis válaszol a kérdésemre, azt elsőre úgyse tudom kiszűrni, hogy hazudik-e vagy igazat mond. Szavai végeztével azonban lassan bólintok. 
- Az a mocsok, amit szív, csak tönkre teszi. Valami csapatot említett, szóval milyen munka van kilátásban?   
Figyelmesen hallgatom a továbbiakban, hogy milyen csapatra is van szüksége pontosan. Az ajánlatot elvégre meghallgathatom, aztán majd eldöntöm, hogy érdekel-e és szolgálja a céljaimat vagy csak hátráltatna a kutatásban.

Csöndben hallgatom végig Shota-san szavait, aki egy igen csak szomorú történettel áll elő, hogy miért nem lesz többé senki mestere és miért nem akarja, hogy megbízzanak benne. A férfi önmarcangolásba menekült. Szavaiból legalábbis én ezt olvasom ki. Persze, igaza van abban is, hogy semmi közöm nincs hozzá és jogom sincs, ahhoz, hogy története iránt érdeklődjek, hogy kényszerítsem a válaszra. Az asztaláról felveszek egy tollat és írok egy pár sort a fényképre, amit Shota adott. Mikor beáll egy kis szünet a beszédében, válaszolok. 
- Ne marcangolja magát túlzottan a múlt miatt. Maga egy Jounin, nincs joga arra, hogy tönkretegye magát. Az akadémián, és a geninek számára szükség lehet a tudására. Ön még mindig biztos penge a falu kezében, ne csorbítsa ki az élt, amelyet ennyi éven keresztül fent. 
 Az általa adott fényképre nézek és elmosolyodok. Vicces, ahogyan nyált csorgatva, egyik karomat bénán lógatva értetlenül nézek a kamerába. A férfi felé nyújtom. 
- Erre, szerintem sokkalta nagyobb szűksége lehet, mint nekem. 
 A csapat feladatáról és annak felállításának okairól tett beszéde után bólintok. 
- Érdekel a dolog. Nem is mondhatnék mást, hiszen arra képeztek, hogy szükség esetén fegyver legyek a falu kezében. Mondhatja a részleteket. 
 Nos, mivel Shota feladata az volt, hogy jelöljön valakit a csapatba, így egyértelmű, hogy nem Ő lesz a csapat vezetője. Ha nem akarja, hát nem kell benne megbíznom. Azt megtanultam már most, hogy a shinobik is emberek. S bármilyen erősnek is képzik őket, lelkileg ugyan olyan törékenyek maradnak. Erre ez a férfi a tökéletes példa. A képességei, még az a kevés is, amelyet láttam, mind-mind bizonyítják, hogy kiváló shinobi. Lelke mélyén azonban megtört és darabokra hullott. A tragédiája, hogy elvágta magát a külvilágtól és abba a szemétbe menekült. A fénykép, amit visszaadtam neki, talán majd segít neki, a felírat is ezt szolgálja: " Raiton bajnok, Matsuhito Shinroku. " Egyszer azt hallottam; a nevetés gyógyít. Csoda lenne, ha évek múltán kiderülne, az első ember, akit meggyógyítottam, nem is kért a segítségemből.