Pihenőterem

A csapatuk megalakult, s lám az adódó szünet jó alkalmat nyújtott arra, hogy előálljanak a megoldási tervezetekkel. Most nem volt szabad lazítani a tempón. Kellett valami megoldás a béke elérésére, ami többé vagy kevésbé mindenkinek elfogadható, s lehetőleg az országa s mostani szövetségesei számára ez inkább a "többé" kategória lehessen.
Munfurawa tekintete végigfutott a berendezésen, de díszei korántsem voltak kellően érdekesek ahhoz, hogy eltereljék figyelmét a feladatról.
- Ami Őt illeti, nos az álláspontom az, hogy egy közös fenyegetés épp elég indoka lehet a békének, még ha az a béke nem is egészen olyan, mint amire vágyunk. - Ami Kabutot illeti, Ame remélte hogy e kérdésben szövetségesekre talál, de persze Konant is vezethették olyan érdekek, melyek épp ez ellen hatnak. Persze Munfurawa nem kívánt acsarogva kiállni e cél mellett, így jóval békésebb, simogatóbb hangon folytatta.
- Félek, nem lehet tartósan fenntartani egy békét, amennyiben az ő helyzetét nem rendezzük. Az pedig, hogy egy háború után egy újabbat robbantson ki, felhasználva a kapcsolatrendszerét, olyasmi, amit mindenképpen szeretnénk elkerülni. De valóban jogos felvetés, hogy valódi békét nem pusztítás útján kell teremteni, ez esetben azonban a békekötést követően szükségesnek látszik egy új összefogás, hogy ezt a veszélyt megoldjuk. - milyen jól esne már a világnak, ha fellélegezhetne. Ha levethetné a háborút a válláról...
-A tengerrel kapcsolatban, legyen szó akár a kereskedelemről, akár a bűnöző szervezetek elleni fellépésről, úgy látom, az összefogás szintén szükségszerű. A tengeri nemzetek egészen biztosan ismerik azokat a területeket ahol eredményes beavatkozás lehetséges, tesszük ezt a mai napig is, de ez az ügy is kihat az egész világ békéjére, s ezért egyfajta közös felelősségvállalásra szeretném felhívni a tengerekkel nem rendelkező országok követeit is. - máris két szervezet lehetséges ötlete merül fel.
- A déli tengerek java része hajózatlan, távol esik a civilizálatlan vidékektől, ám bátor hajósaink szívesen mérik fel az eddig ritkán járt területeket is. Hajósként úgy látom, hogyha működő védvonalat szeretnénk felállítani, ahhoz hajókra, emberekre és pénzre van szükség, mely az együttműködés tárgya lehet. A Hold szívesen ajálnja fel, hogy megszervezi azon déli területek védelmét, amit más nemzetek nem tudnak vagy kívánnak megtenni, akár a távolság akár az erőforrások hiánya miatt, ezen felül szívesen nyújtunk tengerészeti képzést mindazoknak, akik országuk színeiben de az egyesült szervezet tagjaiként e közös célra mint kutatók, békefenntartók, ellenőrök érkeznek. - A képzés olyasmi, amiben akár ő maga is tudna egysmást mutatni a szárazföldi zöldfülűeknek.
- Ahhoz azonban, hogy hatékonyak legyünk, ki kell jelölni azokat a szigeteket, területeket ahonnan az ellenőrzések kiindulhatnak. Egy csillagszerű ellenőrző mintázat meglehetősen jól le tud fedni egy-egy területet, ugyanakkor olyan központok létrehozását igényli, ahonnan stabilan fenntartható. Ahhoz hogy ne kelljen a szükséges fellépéseknek csorbát szenvedniük nemzetközi szembenállások miatt, a legegyszerűbb ha ezek a területek annak a kezébe kerülnek, aki a védelmet szervezi rajtuk. Nyilván a központok kijelölésével kapcsolatban újabb tárgyalásokra lesz szükség, de az esetleges szembenállást enyhítendő javaslom, hogy az Erdő Országa által felajánlott kárpótlásból hozzunk létre egy közös teherviselési alapot, melyből az esetleges kárpótlásokat fizethetjük azon nemzeteknek akik kénytelenek átengedni egy-egy terméketlen, kopár, egyéb módon úgyis hasznosíthatatlan tengeri sziklahátat.- Az a kárpótlás, amit az Erdő kínált, sokaknak csengett rosszul. Ő maga is úgy gondolta, hogy nehezen illeszkedik ahhoz az ideához, amit vall, de ezen a módon mindenki részesülhetne belőle, és olyan értelmes célt találhatnak ennek a "rosszpénznek" ami hasznot hajt.
- Iwa győztes helyzetben van, ez tény. Azt azonban be kell látnia, hogy ha minden egyes ország békére vágyik, ő sem tehet mást, minthogy aláveti magát a békének. Ehhez viszont sajnos jogosan vár el megfelelő feltételeket. - Sunagakure kérdése nehéz diónak tűnt, de legalább az egyik fél itt volt, így a kérdés megoldása nem a nemzetek háta mögött, igényeiket egyáltalán nem ismerve keleltt, hogy megtörténjen.
- Úgy sejtem hogy Sunagakure nem mondana le a területeiről. -Pillantott Ruira.
- Ugyanakkor Iwa sem lehet képes hasznosítani a sivatagokat. Ez esetben Sunagakure számára mindenképpen valamiféle alku lesz a megoldás, ám terület helyett pénzbeli, erőforrásbeli felajánlást, esetleg kereskedelmi megállapodás megkötését látom célravezetőbbnek. Ha Sunagakure biztosítani tud számára olyan, más nemzetek elérését lehetővé tévő vámmentes útvonalat, ami Iwának megfelelő, szerintem van lehetőség az alkura.. Ezen felül Iwát olyan helyzetbe kellene hozni, hogy érezze azt hogy sikert ért el, ugyanakkor ennek ne feltétlenül legyen anyagi vonzata. - Munfurawa ezen elgondolkozott.. Hogyan is tudnák kiszolgálni a büszkeséget?
- Nos.. Iwa katonai állam, nagy létszámmal, komoly eszközökkel, hagyományokkal. Erre a sikerre méltán büszke, így erre hagyatkozva javasonlám, hogy a háború lezárásának aktusaként Iwa legyen felkérve egy chuunin- vizsga megszervezésére. - egy pillanatnyi hatásszünetet tartott.
- Ez minden nemzetet együttműködésre bírna, és a konkrét harci cselekmények helyett egy másfajta eszközt adnánk a nemzetek kezébe arra, hogy vetélkedjenek. Egy ilyen lehetőség a haderők háborús harci kedvét is visszafogná, hiszen ez nagy hagyományokkal bíró esemény, ami az egyedi képességek megmutatásának jóval oldottabb lehetősége. valahola  szíve mélyén azt hiszem minden harcoló vágyik már a háború végére, ez pedig jó alternatíva, kiváltképp mert még a legnagyobb háborús sikerek mellett is ritkán adományozott címről van szó. - Csakúgy mint Konané, az ő tekintete is kérdőn fordul a többiek felé.