Hasame Yasuhiro

**Hasame Yasuhiro** Kedd Ápr. 11 2017, 08:29

Név: HasameYasuhiro

Ország: Víz országa

Falu: Kirigakure no Sato

Rang: Genin

Szint: D

Chakraszint: az ellenőrző staff adja meg.

Kor: 12

Nem: férfi

Felszerelés:

- 10 m dróthuzal

- 1 szerszám szett

- 5 db füstbomba

- 1 elsősegély készlet

- 1 doboz energiatabletta

- 1 széles övtáska

- 5 kunai

- 5 shuriken

- 10 mikabishi

- 2 fummashuriken

- 10 senbon

Kinézet: Nagyjából 160 cm magas, talán az átlagos testalkat jellemzi a legjobban, de válla enyhén szélesebb az átlagnál. Fekete színű haját rövidre nyírtan hordja. Mélyen ülő, zöld szemei folyamatosan környezetét pásztázzák, hogy a lehető legtöbb információ birtokába juthasson. Kékszínű kezeslábast hord, mely fölött egy fekete színű mellényt visel. Fejpántját, a tradíciókat követve, homlokára kötve viseli.

Jellem: Csendes, visszahúzódó típus, nem szeret sokat beszélni. Csupán barátai körében képes feloldódni és olykor-olykor elereszteni egy-két poénos megjegyzést. Anyja kőkeményen belenevelte, hogy mindenkinél jobban kell teljesítenie, ezért erős benne a bizonyítási vágy. Enyhe optimizmussal fordul a jövő felé, de ügyel arra, hogy ne rugaszkodjon el a realitástól.

Technikák:

- Kakuremino no Jutsu

- Henge no Jutsu

- Bunshin no Jutsu

- Tobidogu no Jutsu

- Jibaku Fuuda: Kassei

- Shunshin no Jutsu

- Kawamari no Jutsu

- Suiton Kaitou

- Kirigakure no Jutsu

- Muon Satsujin Jutsu

Előtörténet:

(Kisméretű, ütött-kopott füzet, egy lepukkant garzonlakás padlóján. Az első három lap hiányzik.)

Hatodik életévem, második hónap, tizenkettedik nap.

Hasame Yasuhiro vagyok, és ma tanultam meg írni. Anya már majdnem másfél hónapja tanít. Azt mondta, azért kapom ezt a naplót, hogy gyakoroljak. A korábbi próbálkozások viszont nem voltak elég jók, ezért Anya kitépte őket. Mindig kaptam egy pofont, amikor ki kellett tépni egy lapot. Anya azt mondta, hogy ez majd felkészít arra, amikor nagy leszek. Apa csak a kerekes székében ült, és az asztalra dőlve aludt. Apa mindig ilyen, főleg miután azt a furcsa szagú vizet megissza. Anya azt mondja, hogy én nem ihatok olyat, mert rosszat tesz.

Hatodik életévem, második hónap, tizenharmadik nap.

Anyának tetszett, amit tegnap írtam, úgyhogy most benne maradhatott a naplóban. Örülök neki. Nem kaptam pofont, mert jól teljesítettem. Anya azt mondta, hogy ez is egy lecke a felnőttséggel kapcsolatban. Holnap levisz majd a játszótérre, amíg Apa elmegy dolgozni. Már alig várom. Biztosan sok gyerek lesz ott! Emlékszem, hogy egy hete olyan sokan voltak, hogy alig lehetett elférni. A hintához sorban kellett állni. Anya adott egy pofont, amikor megpróbáltam előrefurakodni. Azt mondta, hogy nem szép dolog. Remélem, hogy holnap nem lesz ilyen.

Hatodik életévem, második hónap, tizennegyedik nap.

Apa korán ért haza a munkából. Megivott hat pohár furcsa vizet, azután lefeküdt az asztalra aludni. Anya korán elvitt a játszótérről emiatt. Megpróbálta felébreszteni apát, de nem ment. Apa biztosan nagyon fáradt lehetett a munkahelyén, azért jött el korán és aludt olyan mélyen. Anya kiabált vele és még erre sem ébredt fel. Én is megpróbáltam megböködni az oldalát, de arra sem ébredt fel. Anya leküldött, hogy fussam körbe a játszóteret hatszor. A negyedik kör után már nagyon elfáradtam, az ötödik körnek a felénél megálltam és visszasétáltam Anyuhoz, aki nagyon mérges lett. Kaptam két pofont és még fenéken is rúgott. Azt mondta, hogy kezdjem elölről, de már nem tudtam futni. Amikor az első kör után visszamentem Anyához, akkor még egyszer adott egy pofont, ami miatt sírni kezdtem;erre Anya még mérgesebb lett, és addig verte a fenekemet, amíg be nem fejeztem. Anya azt mondta, hogy jegyezzem meg ezt a leckét. Most leírom, úgyhogy biztos nem fogom elfelejteni. Mindenkinél jobbnak kell lennem, ezt is mondta.

Hatodik életévem, nyolcadik hónap, huszonkettedik nap.

Majdnem fél éve nem írtam a naplómba. Amikor Anyu erre rájött, akkor nagyon mérges lett, és három pofont is kaptam. Még Apa is megszidott, amikor nem aludt. Apa már három hete nem jár dolgozni. Délelőtt elmegy, délután pedig mindig mosolyogva jön vissza. Mostanában sokat mosolyog. Azt mondja Anyunak, hogy nagy szerencséje van, és sok pénzünk lesz. Örülnék neki, ha sok pénzünk lenne. Anya viszont nem hitte el Apának és kiabáltak egymással. Én elbújtam az ágy alatt. Amikor Apa és Anya kiabál, akkor mindig pofont kapok, pedig nem is csináltam semmi rosszat. Akkor találták meg a naplót is, és azt, hogy nem írtam bele. Anya lustának és mihasznának nevezett és adott két pofont. Apa felelőtlennek nevezett és adott egy pofont. Utána Apa megint furcsa vizet ivott és az asztalra dőlve elaludt. Anya valamilyen furcsa szót mondott rá, de amikor megkérdeztem, hogy az mit jelent, akkor fenéken rúgott, és azt mondta, fecsegés helyett inkább menjek naplót írni. Lehet, hogy Anyu azért nem engedi, hogy igyak Apa vízéből, mert nem akarja, hogy én is az asztalon aludjak.

(A következő négy lap kitépve hever valamelyik szeméttároló alján. További három oldal mintha helyenként elázott volna. Sok az áthúzás és a kisatírozott rész.)

Hetedik életévem, hatodik hónap, hatodik nap.

Anya azt hiszi, hogy már régen kidobtam ezt a naplót, de ez nem így van. Amikor kiderült, hogy apa majdnem az összes pénzünket elveszítette az egyik játékon, akkor nagyon haragos lett. Apára is és rám is. Apa a sakéhoz fordult, de én továbbra sem ihatok olyasmit. Nekem csak a pofonok maradtak. Néha mintha nem is érezném meg őket. Anya keze hangosan csattan az arcomon, és alig érzek valamit. Bárcsak ne ütne meg többször! Nem sírhatok, különben még dühösebb lesz, és még többet fog verni. A mai edzésen nem bírtam több fekvőtámaszt csinálni, mint harminc, ezért Anya oldalba rúgott. Amikor sírni kezdtem, akkor még egyszer megrúgott és még fel is pofozott. Itt sírok a napló fölött éjszaka, de csak hangtalanul, nehogy meghallja. Nem szabad sírni, az nem való egy férfihoz, ezt mondta. Apát néha szoktam látni sírni. Ez azt jelentené, hogy apa nem férfi? Anya azt mondja, hogy Apa csak félig ember, mert nem tud felállni a székéből.

Hetedik életévem, kilencedik hónap, tizennegyedik nap.

Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy tényleg kidobom ezt a vacakot. Elolvastam a korábbi írásaimat, és nem voltam túl boldog. De mindig, amikor írok, sokkal jobban érzem magam. Megnyugszom. Anya pofonjai és Apa ivási szokásai is elviselhetőbbek. Ezért csak kitéptem azokat, amikre nem akarok emlékezni. Anya azt mondta, hogy jövőre beírat az Akadémiára. Ezért volt vajon a sok edzés? Az a rengeteg futás, fekvőtámasz, guggolás? Anya adott egy karót, amit letűzött a földre és el kellett törnöm. Három hónapig ütöttem és rúgtam, amíg végre sikerült. A kezeim és a lábam még most is sebesek. Amikor végre sikerült, Anya mosolygott. Nem emlékszem, hogy korábban mosolygott volna. Furcsa érzés fogott el. Életemben először nem okoztam neki csalódást. Akkor mondta, hogy készen állok a képzésre. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz, Apa is oda járt előttem. Shinobi leszek, mint ő. Megrémít a gondolat. Hallottam egy pár pletykát a játszótéren, hogy milyen is lesz az Akadémia. Azt mondják, hogy sokat fognak verni minket. Nem pofonokkal, hanem ököllel. Nem akarom, hogy megverjenek! Nem, nem, nem!

Nyolcadik életévem, nyolcadik hónap, harmincadik nap.

Mindenem fáj, de kezdem megszokni. Eddig nem is volt erőm írni, de mostanra megerősödtem. Már fél éve képeznek arra, hogy ninja legyek. Ahhoz képest, hogy egy híján harmincan vagyunk, nagyon egyedül érzem magam. Senki sem jön oda velem beszélgetni. Az ő bajuk, én biztos nem fogok. Fontosabb dolgok is vannak. Például fegyelmet kell tanulnom. Sokat vernek minket, hogy ez sikerüljön. Mindig azt mondják, hogy ezt meg kell szoknunk, ez tanít fegyelemre. A sensei és a felsőbb évesek is vernek minket. Sose egyszerre. Amikor a sensei rajtakapott egyszer a senpait, hogy egy onpait ver, akkor nyilvános fenyítést tartott. Azóta mindig csak akkor történik ilyesmi, amikor nem figyel. Engem csak ritkán kapnak el, az a sok futás, amit anya csináltatott velem jól jött. Amikor mégis megvernek, akkor csak némán tűröm. Nem érdemes védekezni, úgyis erősebbek. Észrevettem, hogy ilyenkor korábban megunják a dolgot, mintha sikoltoznék, és próbálnék menekülni.

Anya nem pofozott meg amióta az Akadémiára járok, apával viszont annál többet veszekszik. Mindig ugyanarról: ivás és szerencsejáték. Csodálom, hogy egyáltalán beengednek egy nyomorékot a kaszinóba. Kisebb koromban azt hittem, hogy apa azért ül mindig a kerekes székében, mert egyszerűen lusta és megteheti. Pont ma hallottam az Akadémián, hogy a senseiek rólam beszélnek, és innen tudtam meg, hogy apa egy régi küldetésén valami nagyon rosszul sült el, és gerinctöréssel ért haza. Azt már nem tudtam kihallgatni, hogy miért beszélnek rólam, mert észrevett volna egy másik sensei.

Kilencedik életévem, negyedik hónap, tizenharmadik nap.

Tegnap megkóstoltam apa sakéját. Amikor este hazajött, már akkor részeg volt, ezért adott nekem is. Nem sokra emlékszem abból az estéből. Reggel, amikor anya megtalált minket az asztalon feküdve a saját hányásunkban, nagyon megharagudott. Azt mondta csak azért úszom meg egy pofonnal és egy fenékbe billentéssel, mert akkor nem tudnék normálisan edzeni, ha összeverne. El se merem képzelni, hogy apa mit kapott a felelőtlenségéért. Amikor elindultam az Akadémiára az egész utca zengett anya kiabálásától.

Nem volt rá szükség, hogy anya megverjen ahhoz, hogy rosszul teljesítsek. Rettentően fájt a fejem, úgyhogy nem nagyon figyeltem shinobi történelmen és fegyverelméleten, de ez nem is olyan fontos. Sokkal rosszabb volt a lopakodási gyakorlat. Odakint majdnem leestem a fáról, mert egy ágnak rosszul ítéltem meg a teherbírását, és hangosan reccsent. Az egyetlen dolog, amiért nem kaptam verést, hogy a sensei nem látott meg egyből. Nem úsztam meg pontlevonás nélkül, húsz pontot vesztettem. A benti feladatnak tökéletesen kellett volna sikerülnie ahhoz, hogy elkerülhessem a fenyítést. A parketta egyik deszkája hangosan megnyikordult, amikor ráléptem, és odabent már nem volt menekvés. A sensei nem volt boldog. Az volt a nap utolsó gyakorlata, úgyhogy nyilvános fenyítést tartottak. Nem kiabáltam, amikor fapálcával nagyokat csaptak a hátamra, de hihetetlenül fájt. Az ingem felszakadt, és szerintem hátamon véres csíkokat hagyott. Amikor eloldoztak, akkor a sensei megdicsért, amiért kibírtam egy hang nélkül, aztán a földre lökött és oldalba rúgott. Egy pillanatra nem kaptam levegőt. Azt mondta, hogy ezt azért kapom, hogy még ennél is fegyelmezettebb legyek. Igaza van. Ennél sokkal jobbnak kell lennem. Egy Shizuka nevű lány segített hazajönnöm. Amikor megköszöntem neki, elpirult, motyogott valami szívesen félét, aztán elszaladt. A lányok furcsák.

Tizedik életévem, hatodik hónap, huszonegyedik nap.

Ismerős bizsergés fog el, amikor a kezembe veszem ezt a kis füzetecskét. Már egy éve rá se néztem, mégis valamiért úgy éreztem ma, hogy írnom kell bele. Visszaolvastam a régi bejegyzéseket és elborzadtam a minőségükön. Ahogy idősödöm, érezhető a javulás. Elhatároztam, hogy azokat benne hagyom, egyrészt azért, mert már így is majdnem szétesik, másrészt pedig, muszáj emlékeztetnem magam arra, hogy honnan is jöttem. Az anyám által tanított leckéknek örökké velem kell maradniuk. A legjobbnak kell lennem. Mindenkinél jobbnak, különben anya megver.

Na, de térjünk rá arra, amiért most mégis kedvem támadt irkálni. Shizukával elég sokat gyakorlunk együtt. Szeretek vele edzeni, mert pontosan velem egy szinten áll. Szinte már meg tudjuk jósolni a másik mozdulatait, amikor ökölharcot vívunk. Ha egy csoportba vagyunk beosztva valamilyen feladat során, akkor mindig mi vagyunk a legjobbak, egymás ellen pedig mindig döntetlent hozunk ki. Ilyenkor mindig megverik a csapattársainkat, amiért nem tudnak velünk lépést tartani. Meg is érdemlik, csak a legjobbnak van helye Kirigakure shinobijai között.

Senpai már egy hónapja nem jött a közelünkbe. Se az enyémbe, se Shizukáéba. Amikor legutoljára próbáltak megverni minket, akkor az egyik senpainak eltörtem az orrát, egy másiknak a kezét. Shizuka a földön fekvő harmadikat verte, amikor a sensei ránk talált. Mind az ötünket megbüntették: az egész Akadémiának megengedték, hogy mindenkire háromszor-háromszor ráverjenek a fenyítő pálcával. Újabb fegyelmi lecke, amit meg kell tanulnom: a ranglétrát mindenképp tisztelni kell.

Tizedik életévem, kilencedik hónap, nyolcadik nap.

Shizuka felvetette, hogy keresnünk kellene egy harmadik tagot is, mert úgy sokkal könnyebben lehet a csoportfeladatokat megcsinálni, ha mindhárman ismerjük egymást. Beleegyeztem. Még nem tudom, hogy mi alapján akar választani, de meg fogok bízni a döntésében.

Észrevettem, hogy mostanában elég keveset beszélek az itthoni dolgokról. Legalábbis itt a naplóban. Nem vagyok sokat itthon, korán reggel elmegyek, hogy még elméleti óra előtt edzünk egy kicsit Shizukával, és csak késő este jövök, mert órák után naplementéig gyakorlunk. Nem is sokat mondhatok: apa folytatja a szerencsejátékot, hol nyer, hol veszít. Többször veszít, mint nyer, és anyát őrületbe kergeti vele. Egy este hallottam, hogy az adósságainkat számolja. Másnap reggel megmondta, hogy nekem kell lennem a valaha volt legnagyobb shinobinak, hogy a család kimászhasson abból a gödörből, amit apa ásott nekünk. Utána megvert, hogy fegyelmezzen. A leheletén éreztem, hogy ivott. Ettől nem lesz kevésbé igazolt a cselekedete, de jobb lenne, ha józanul oktatna.

Tizedik életévem, kilencedik hónap tizenharmadik nap.

Shizuka egy Takashi nevű onpait rángatott elém. Névről ismertem korábban is, ő volt az osztály egyik legjobb tanulója, ha az elméleti oktatásról esett szó. A gyakorlatokon mindig le szokott szerepelni, ezért mindig megverik. Ma is zöld, lila és vörös foltokkal volt tele egész testén. Senpainak nevezett, mely valahol megtisztelő, de elfogadhatatlan. Ezt a címet ki kell érdemelni, és egy valódi senpai orrának betörése nem olyasmi, amivel ezt meg lehet tenni.

Először nem akartam elhinni, hogy Shizuka őt választotta, de biztosított róla, hogy ugyanolyan elszántság van benne, mint bennünk is. Még, hogy megbízom a döntésében…

Tizenegyedik életévem, harmadik hónap, tizenkilencedik nap.

Takashi jó választásnak bizonyult. Mi megvédjük a nagyoktól, bevonjuk az edzésünkbe, cserébe ő az eszét nyújtja nekünk. Az elméleti jegyeim folyamatosan javulnak, csakúgy, mint Shizukának. Mellettük jól érzem magam. Mintha a naplót írnám.

Egy dolgot még muszáj megemlítenem, mielőtt aludni megyek: anya ma is megpróbált megverni. Apa ismételten leitta magát, úgyhogy anyának nem volt kivel veszekednie. Amikor felemelte a kezét, hogy megüssön egyszerűen a háta mögé csavartam és a földre löktem. Amikor felnézett rám, a haragnak nyoma sem volt. Mintha… el se merem hinni. Mintha büszkeség villant volna a szemében egy pillanatra. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is villant: rögtön rám ripakodott, hogy takarodjak aludni és ne is lásson holnapig.

Az utóbbi hónapok, de talán az elmúlt két év nem is volt olyan rossz. Talán van más is a világon, mint fájdalom és megvetés?

Tizenegyedik életévem, hatodik hónap, első nap.

Ez a nap is eljött végre. Már tűkön ülve vártam rá, amióta csak Shinobinak készülök. Megtanították hogyan oldhatom fel a víz elemét. Vele együtt járt egy új technika is: Kirigakure no Jutsu, a Ködben Rejtőző Technika. Találó név, azt kell mondanom. Shizuka senpainak rögtön sikerült egy kis ködféleséget generálnia, de ez nem is meglepő. Egyértelműen ő a legjobb tanuló az egész évfolyamon. Büszkeséget érzek, amiért vele együtt edzhetek. Takashi egy kis segítségre szorul majd, de még fél évünk van a záróvizsgáig, addig mindketten begyakoroljuk. A reggeli edzések amúgy is kezdtek túl könnyűvé válni, egy kis vízhordás és Kirigakure no Jutsu feldobhatja a dolgokat…

Tizenkettedik életévem, második hónap, huszonnyolcadik nap.

Ez a nap is eljött végre. Ma volt a záróvizsga. Tegnap este a gyomrom rakoncátlankodott, nem is tudtam rendesen aludni. Nem szabad, hogy így izguljak, főleg most, hogy háború van. Most már értem, hogy a sensei miért volt olyan szigorú: fel kellett készítenie minket arra, ami odakint vár. Konoha sem fog kegyelmet mutatni, jobb ezt korán megtanulni. De a záróvizsga. Az elméleti részt Takashiról lestem le. Odafigyeltem, hogy ne pontosan ugyanazt írjam, mint ő, és csak a képességeimnek megfelelő pontmennyiséget szedjek össze. Főleg az után, hogy nem egy embert rángattak ki verésre lesésért. A gyakorlati rész sokkal könnyebben ment. Természetesen a Kirigakure no Jutsu bemutatására voltak kíváncsiak. Alázatosan vettem át a fejpántot, miután elégedett hangon nyugtázták, hogy a köd eléggé sűrű. Shinobi lettem. Egy lépéssel közelebb ahhoz, hogy elvihessem anyámat attól a nyomorék szeszkazántól. Shizuka senpai és Takashi társaságában mentem haza. Dagadt a mellünk a büszkeségtől. Apa… kell mondanom, hogy hol volt, vagy mit csinált? Csodálom, hogy nem itta még halálra magát. Anyának megint láttam a szemében azt a villanást, ugyanazt, mint tavaly. Nem mutathatja ki, hogy büszke rám, mert az elpuhítana a háború előtt. Helyette csak azt mondta, hogy ettől még nem leszek férfi. És így is van. A háború lesz majd az, ami férfivé tesz, még ilyen távol a frontvonaltól is.

Remélem, hogy Shizuka senpaijal és Takashival osztanak be egy csapatba. Ha a legjobb akarok lenni, akkor fontos azok mellé kerülni, akikkel már megtanultam együtt dolgozni. Lehet, hogy csak egy hiú ábránd, mégis vágyakozva gondolok rá.

**Uchiha Kagami** Kedd Ápr. 11 2017, 17:39

Szervusz!

Azért vagyok itt, hogy elsősorban üdvözöljelek az oldalon, továbbá, hogy kijelenthessem, előtörténetedet:

elfogadom

méghozzá a következő indokok tükrében: Először is, kifejezetten tetszett ez a naplószerű megoldás, tényleges bepillantást nyerhettem Yasuhiro életébe. A leírás jó volt, a szabályzatnak megfelelt, továbbá a minimum megszabott sorszámot szépen túllépted, hogy kerek egészet adhass be nekünk, ami dicséretes. Pozitívumként hoznám még fel azt, hogy ténylegesen átadtad a kirigakurei Akadémia nehézségeit, ezzel bemutatva, hogy mennyire másabb a képzés mentalitása ott, mint Konohában. További pozitívum, hogy a családod, még ha ilyen nehézségekkel is, de életben van, nem ragadtál le a kliséknél.

Nem is szaporítanám tovább a szót, az elfogadás megtörtént, az értékelés van hátra. A szép előtörténetért a kezdő statisztikáid a következőek:

Chakraszint: 110

Taijutsu pontok: 10

Szint: D

Rang: Genin

Pénzösszeg: 2500 Ryo (hiszen a család nem éppen áll jól anyagilag)

Írj adatlapot és jó játékot! ^^

Üdvözlettel: Uchiha Kagami

Hasame Yasuhiro

Hasame Yasuhiro

Re: Hasame Yasuhiro