Wakai Suko

Wakai Suko Szomb. Ápr. 15 2017, 00:20

Név: Wakai Suko
Ország: Namigakure
Rang: Elveszett ninja
Szint: D
Chakraszint: ?
Kor: 12
Nem: lány
Felszerelések: Kunai, Shuriken( 5-5db); Fuuma Shuriken(2db); Senbon(10db); Katana(1db); Dróthuzal(10m); Szerszámkészlet(1db); Füstbomba(5db);Elsősegély készlet(1db); Energiatabletta (doboz); Robbanó jegyzet(10db); Shurikentartó(1db) ; Hátizsák(1db); Manga könyv( 2db); Füzet(1db); ceruza(2db); Flakon víz(1db); Sajtos chips(1zacskó)

Technikák:
- Bunshin no jutsu – Klón technika
- Shunsin no jutsu – Fürge test technikája
- Kawarimi no jutsu – Testhelyettesítő technika
- Henge no jutsu – Transzformációs technika
- Kakuremino no jutsu – a láthatatlanság köpenye
- Tobidogu no jutsu - tekercsírás, hordozható fegyverek
- Jibaku Fuda: Kassei - Robbanó Jegyzet: Aktiválás

Kinézet:
160 cm magas, vékony alkatú. Éj sötét hosszú haja, két copfba van felfogva. Pár tincs gyakran szeme elé ugrik. Cián kék szemei nagyon parancsoló tekintetet adnak neki. Bőre világos, mint a hó. Nyakában egy tüskés nyakpántot hord. Fekete rövid ujjú pólót visel, egy sötétkék dzsekivel. Egy feszülős sötétebb nadrágot, és egy fűzős bakancsot hord. Jobb fülében három, balban kettő fülbevalót visel.

Jellem:
Kissé nagyképű, de kedves is tud lenni. Az emberekkel nem jön ki nagyon jól, csak egy kis idő után miután a bizalmába fogadta az adott személyt. Könnyen dühbe jön. Szójárása szarkasztikus. Irányérzéke kiemelkedő. Kicsit sem türelmes. Kissé gyerekes, és nagyon szereti a ropogtatnivalókat. Szeret mozogni, és imádja a természetet. Talpraesett, és elég ellenszenves lány.

Madár
Név: Shiro
Faj: Fehér fejű rétisas (nem ninjuu állat)
Kor: 1,5éves
Nem: Hím
Kinézet: Testhossza 65cm. Feje s farka fehér. A többi tolla barna. Lábai sárgásak, karmai feketék.
Jellem: Idegenekkel barátságtalan. Nasimániás, és szereti cseszegetni gazdáját.

Előtörténet:

Egy havas, hideg, téli napon születtem. Igazából nem nagyon voltam betervezve, a család életébe. Konkrétan... egy véletlennek köszönhető, hogy élek. De a szüleim mégis örültek nekem.
A falu szélén, egy kis faházban laktunk. Anyukámat Kishi- nek, apukámat Ozaki- nak hívták. Édesanyám shinobi, apukám pék volt. Anyukám keveset volt velem, mert folyton küldetésen volt, szinte az apukámmal éltem. De amikor nagyritkán itthon volt, mesélt nekem a küldetéseiről, főzött, (ami sokkal jobb volt apáénál). Olyankor társasoztunk, és olvasott nekem mesét is.
Sokszor besegítettem a pékségben. Szerettem sütni, és cukormázból arcot rajzolni az édességekre. Mindig csúnyán néztem az emberekre, akik bejöttek a boltba. Mellétéve... az apukámnak sem volt valami átlagos kinézete. A kopasz fejével és rövid bajszával... elég félelmetes látványt nyújtott. Ezen kívül eléggé vicces fazon volt.
Mindig friss kenyér illat volt a pékségben. Ez az egyik ok, hogy imádtam ott lenni. A másik, hogy mindig kaptam egy kis nasit...
Ha nem a boltban voltunk sokszor társasoztunk, és kirándultunk is. Néha még ma is felidézem azokat a kellemes napokat. Amikor túráztunk, mindig lefeküdtünk a fűbe pihenni, a felhők formáját nézegetni. Sok különféle állat volt az erdőben. Mindig azt hallgattam, hogy a madarak énekelnek a fákon.
Otthon szerettem nézni, ahogy a kandallóban, elég a tüzelni való fa. Imádtam, égetni dolgokat.. sajna apa csak botokat engedett tűzre gyújtani. ..sokkal nagyobb dolgokat (pl. a konyhát) nem szabadott.
Hat éves voltam, amikor egy levelet kaptunk, egy piros pecséttel a hátulján. Ez volt benne:
„ Tisztelt Wakai család! Sajnálattal értesítjük önöket, hogy a napokban, Wakai Kishi, egy küldetésen életét vesztette. A temetés most szerdán lesz. Kishi, a hazájáért, hősi halált halt. Köszönjük a tetteit. Szeretettel és tisztelettel fogunk emlékezni rá.”
Amikor megkaptuk a levelet, mindketten majdnem összeestünk az ijedtségtől. Nem hittük el.. nem lehetett igaz.. Nem történhetett meg. Az én anyukám nem hal meg ilyen könnyen... ő bátor... erős és ügyes volt. Arcomon patakokban folytak a könnyek. Napokig nem jöttem ki a szobámból, s a temetésre sem akartam elmenni. Hiszen, ha elmentem volna, biztosra vált volna, hogy anyukám többé nincs, s nem is lesz velem. Apukám elment a temetésre, én pedig otthon, könnyezve, s szomorúan vártam, amíg hazaér. Elmesélte, hogy szép volt a szertartás. sokan vittek virágot is.
Ezek után, apukám már nem volt olyan boldog, mint régebben. A pékségbe is alig jöttek már emberek. Nem túráztunk már annyit, mint régebben, s a társast sem vettük elő. Már csak a kandalló volt a régi, és a nasi a szekrényben. Ekkor kezdtem el sötétebb ruhákban járkálni. Az emberekkel sem jöttem már ki annyira jól. Akárhányszor megpróbáltak velem beszélni, mindig elkerültem a társaságot. Dühös voltam a világra. Miért pont velem történnek ezek? Miért pont nekem kell anya nélkül felnőnöm? Esténként nem tudtam valami jól aludni. Folyamatosan anyukámra gondoltam. Fájt, hogy már nincs mellettem.
Eldöntöttem, hogy követem anyukám példáját, s jelentkezem az akadémiára. Belőlem is bátor shinobi lesz... csak én nem fogok meghalni. Elhatároztam, hogy erősebb leszek nála, s mindenki másnál is.
Apukámmal beadtuk a jelentkezési lapot. Pár hónapra rá, érkezett az értesítés. Felvételt nyertem a ninja képzőbe. Izgatottan vártam azt a napot, amikor elkezdődik az akadémiai életem.
A megnyitóra, felvettem egy szép fekte ékkövet a nyakamba. Egy fehér ing, és egy sötét fodros szoknya volt rajtam. Hajamat kiengedtem, és egy csattal fogtam hátra a fufrum. A fülemet erre a napra kilövettük. Ezen kívül kaptam egy fekete-neon zöld oldaltáskát.
Eljött az első nap.
A középső pad, leghátsó helyén ültem. Becsöngetés előtt pár perccel egy fehér hajú, zöld szemű, vékony fiú ült le mellém. Fekete szaggatott, ujj nélküli dzsekit viselt, alatta egy fehér trikóval. Egy dögcédula lógott a nyakában.
Felém fordult, s megszólalt.
- Mit nézel? – húzta fel a kapucniját.
- Téged... – mondtam leereszkedő hangsúllyal.
Erre egy halk kuncogást hallatott.
- Akkor ne nézz...
- Amiért ezt kérted, csak azért is tovább foglak bámulni.
A párbeszédünk közepébe csapott a csengő.
Belépett a tanár. Fekete haja volt, egy lila csíkkal benne. A férfi chunin mellényt, és kék kezeslábast viselt. Egy sebhely volt a bal szeménél. Vörösen izzó szeme, pásztázta az osztályt.
- Sziasztok! Takemura Mitsuo vagyok. Én leszek az osztályfőnökötök. Mindenki mondjon magáról pár mondatot.
Ezután mindenki elmondta az életkorát, a nevét, és, hogy honnan jött. A tanár még azt is elmondta, hogy mondjuk el, mit szeretünk és mit nem. Rám került a sor.
- Sziasztok! Wakai Suko vagyok. Hét éves. A falu egyik kis szegletéből jöttem. Szeretem a mangákat... mert azok jók. Nem szeretem, ha valaki kiönti a lelkét nekem. .tehát ettől tartózkodjatok.... - ezután feltettem az egyik kezem – ennyi voltam – jelentettem ki. Majd levágtam magam a padba.
A mellettem lévő fiú is bemutatkozott.
- Terajima Yoshii vagyok. Szintúgy hét éves. Nem vagyok valami beszédes alkat. Úgyhogy csá... – ült le.
Miután leült, levette a fejéről a kapucnit, és felém fordult. Ezután beszélgettünk (persze úgy, hogy a tanár ne hallja) és végül összebarátkoztunk. Kiderült, hogy ő se szereti az embereket, mint én. Elmondta, hogy apja madártenyésztő, anyja pedig orvos. Neki sincsenek testvére.
Kis beszélgetésünk után, kicsengettek. Vége lett az első napnak.
Az első év elég unalmasan telt. Tanultuk a chakra használat alapjait. Elkezdtünk kunai-t és shurikent használni. Egész ügyes voltam benne. Yoshii- val mindennap beszélgettünk és mindennap ledegradáltuk az emberiséget.
Hétvégenként, gyakran lementünk a játszóra és kóboroltunk a városban. Örültem, hogy van egy barátom.
Gyorsan eltelt az első év.
A második évben elsajátítottuk a technikák alapjait. Magasabb szintre emeltük a kunai- shuriken dobást. Yoshii- val továbbra is jóban voltunk, és fikáztunk minden létező embert. Ebben az évben, sok dolgozatot írtunk. Harmadik év sem volt valami izgalmas... Beszélgettünk Yoshii-val, kirándultunk. Mondtam, hogy milyen jó lenne egy maci. Szülinapomra Yoshii-tól egy óriási plüssmacit kaptam, mondván azt, hogy –Nesze itt az ajándékod.
És elérkezett a negyedik egyben utolsó év. Már elsajátítottuk a technikákat, a kunai-shuriken dobást, s lassan elérkezett a genin vizsga.
Yoshii nem jött be hetekig, ezért elmentem a házukhoz, hogy megérdeklődjem, mi van vele. Apukája nyitott ajtót. Megkérdeztem, hogy mi történt Yoshii-valm. Erre csak annyit válaszolt” Egy szerencsétlen balesetben meghalt.
Hirtelen nem tudtam köpni, nyelni se. Semmit mondva elrohantam. Hazarohantam, bezárkóztam a szobámba, s csak sírtam. Nem akartam elhinni, hogy az egyetlen barátomat is elveszítettem. Fájt a tény, hogy szinte teljesen egyedül maradtam. Napokig ki se jöttem a szobámból. Bezárkózva gyászoltam. Gyászoltam a kellemes napokat, a szép emlékeket.. a legjobb.. s egyetlen barátomat.
Pár héttel később, megint elmentem Yoshii-ék házához. Ekkor, már nem az apukája nyitott ajtót. Egy teljesen ismeretlen nő állt előttem.
- Maga meg ki?
- A ház ügyvéde vagyok... ha szabad megtudnom, te ki vagy?
- Suko vagyok! Yoshii barátja! Jöttem megtudakolni, hogy halt meg!
- Neked ehhez semmi közöd!
- Hogy ne lenne? A legjobb barátja voltam! – mondtam neki felháborodottan.
A nő feltolta a szemüvegét, és csak ennyit mondott:
- Családon belüli erőszak. De ne izgulj, az apja már börtönben ül. Ha szabad kérnem, most menj el.
Ledöbbent arccal álltam az ajtójuk előtt. Félrelöktem az ügyvédet és berohantam a házba. Kerestem valamit.. valamit amiről emlékezni fogok Yoshii-ra.
A szobájában csak egy kalitkát találtam. Egy madár volt benne. Gyorsan magamhoz ragadtam, s kiviharzottam a nő mellett. Hazáig futottam.
Otthon bezárkóztam a szobámba. Nem hittem el. Egyszerűen nem lehet igaz. Hamarabb észre kellett volna vennem. Segítenem kellett volna. Minden az én hibám! Rossz barát voltam! Miért halt meg? Miért nem én?
Miután abbahagytam a sírást, az elhozott dolog felé néztem. Ahogy benéztem a kalitkába, a madár lábán egy gyűrű volt. A kalitka alján pedig egy karkötő. Ez a két dolog pedig egy kötéllel össze volt kötve. Kivettem a ketrecből a karkötőt és felvettem. Majd a madarat is kivettem és a vállamra raktam. Ránéztem és megszólaltam.
- Shiro... Shiro lesz a neved.
A madár bambán nézett vissza rám. Visszaraktam a kalitkába.
Kiszedtem egy hátizsákot nagy nehezen az ágyam alól. Majd belepakoltam mindent, amit az akadémián kaptam, s amit még szükségesnek találtam. Meg persze egy kis nasit. Felvettem a dzsekim, s felkaptam hátamra a táskát. Majd magamhoz vettem Shirot, s fogtam egy papírlapot.
Elköszöntem rajta apukámtól, s megköszöntem neki mindent, amit értem tett. A lap aljára ezt írtam:
„ Nem akarom már, hogy körülöttem, bárki is meghaljon. Erősebbé akarok... erősebbé fogok válni..”
Mikor az óra éjfélt ütött, a lapot a konyhaasztalra tettem. Hullajtottam pár könnycseppet, majd nagy nehezen elhagytam a házat.
Erősebb leszek. Többé nem hagyom, hogy meghaljanak azok, akiket szeretek. Szomorúan hagytam el otthonom... s falum.. melyhez annyi emlék kötött..

Hyuuga Hinata Kedd Ápr. 18 2017, 21:50

Kedves Suko!

Üdvözöllek az oldalon! Elolvastam az írásodat és sok dolgot hiányoltam, nem csak történet szempontjából. Pozitívum, hogy a fogalmazásod szép és helyesírási hibákat alig ejtettél. Hosszra ugyan elérted az elvárt mennyiséget, viszont bizonyos szabályoknak és logikai kritériumoknak nem felelt meg az írásod, amiket most ismertetnék is veled:

- Nem elég részletesek az akadémiai évek. Még ha a genin vizsgád előtt is szeretnéd elveszetté tenni a karaktered, akkor is bővebben ki kell fejtened miben jártas, miket tanult pontosabban. Az elméleti tudásra például egyáltalán nem tértél ki (chakraelmélet, ninjatörténelem), valamint a gyakorlat sem teljes (erőnléti edzések). Két mondatba nem igazán fér bele egy egész év.
- A barátja Yoshi és az Ő kapcsolata nem kiforrott, örülnék egy bővebb leírásnak, ahol összebarátkoznak és végigviszik a barátságukat az akadémián, egészen Yoshi haláláig.
- A haláleset utáni érdeklődés nehézségeit is hiányolom. Ha valóban ügyvéd fogadja, akkor Ő nem árulhat el semmit az ügyről, amivel foglalkozik.
- A falu elhagyásának körülményeiről többet szeretnék megtudni. Hogyan lopózol el a házból, hogyan jutsz át a határon? Az ilyesfajta cselekedet közel sem olyan egyszerű, hogy csak hagyjuk lógni a levegőben.

Az előtörténeted tehát el kell utasítanom.

Ezek a legfőbb dolgok, amik szemet szúrtak első olvasatra. Kérlek értesíts, ha pótoltad a hiányosságokat. Ha bármi kérdésed van, netán segítségre van szükséged, akkor keress fel bátran üzenetben!

Hinata

Wakai Suko

Wakai Suko

Re: Wakai Suko