Senjumaru Ichirou

Senjumaru Ichirou Szer. Ápr. 26 2017, 17:17

Név: Senjumaru Ichirou

Ország: Kirigakure

Rang: Genin

Szint: D szint

Chakraszint:

Kor: 15 év

Nem: Férfi

Felszerelések: 10m drót, 1 szerszám szett, 5 db füstbomba, elsősegély készlet, 1 doboz energia tabletta, 1 tanto, 10 kunai, 10 shuriken, 10 robbanó cédula, 10 senbon, széles övtáska, shurikentartó, hátizsák, chakra tinta, 3 kis chakra tekercs, 1 db vizes kulacs

Kinézet: Átlagos alkatú, fejlődésben lévő fiatal, világoskék hajjal, és vörösen izzó szemekkel. Utóbbi két vonása miatt régebben kinézték kortársai.

Jellem: A megélt "kalandok" meghagyták bélyegeiket a fiún, aki mondhatni, tökéletes fegyver lehet, amennyiben megkapja a jövőben a kellő kiképzést. Roppant tanulékony, és jól bírja a gyűrődést, nem riad vissza semmitől. Véleménye, akárcsak jelleme, határozott, és nyiltan fel is vállalja azokat. Stílusa legjobb esetben is rideg, rosszabb esetben pedig kaotikus, és csapongó.

Technikák:

Henge no Justu (Tramszformációs Technika)

Bunshin no Jutsu (Klón technika)

Kawarimi no Jutsu (Testhelyettesítő technika)

Shunshin no Jutsu (Fürge test technika)

Tobidogu no Jutsu (Tekercsírás, Hordozható fegyverek)

Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)

Jibaku Fuda: Kassei (Robbanó Jegyzet: Aktiválás)

Előtörténet:

A nap vidáman ragyogott az égen. A tavasz utolsó hetét járva, csodás idővel búcsúzott az emberektől. A levegő megtelt a falut lakó emberek zajával, az utcák tele voltak, árusok kínálgatták portékáikat, szerelmesek sétálgattak céltalanul, gyermekek futkorásztak, labdáztak.

Lelkesen futottam ki reggel a házból, véget értek az unalmas leckék, végre barátok után kutathattam. Játszani akartam, minden tanulásra fecsérelt időmet be akartam pótolni, és végre élvezni az életet. Egészen idáig a szobám rabja voltam, és számtannal, betűírással és olvasással tömték a fejemet, unalmas óráimban maximum az ablakból figyelhettem, ahogy más korombéliek miként is nevetnek, és játszák a legkülönfélébb játékokat. Naív módon, azt vártam, hogy végre én is mehessek, és végre én is egy pattogó labda után nyargalva, vagy épp egy nagyobb fa lombjai közt rejtőzve múlassam az időmet. Kilépve az utcára jobbra, majd balra kerestem a nekem való társaságot, majd a távolban meg is pillantottam a kiszemelt kis csoportot. Vettem egy mély levegőt, és megiramodtam irányukba.

Ichirou egészen sokáig, egészen pontosan 7 esztendőig mégcsak el sem hagyta a szülői házat. Oka a családfő, a kölyök apja, aki kijelentette, hogy az ő fia bizony nem kerülhet nyilvánosság elé, amíg "tudatlanságával" rombolná a Senjumaru klán hírét, így házi tanítót fogadtak az akkor 5 éves Ichirou mellé, hogy kellőképpen kikupálják a fiatal fiút.

Lihegve, hevesen dobogó szívvel fékeztem le az akkor már percekig engem figyelők előtt, majd egy vidám mosollyal, tenyeremet feltartva intettem nekik.

- Szihh...asztokhh! - hadartam. Szorgosan kapkodtam közben a levegőt, de már lelkesen vártam a válaszköszönéseket... amelyek nem akartak érkezni. Ehelyett furcsálló tekintetek figyeltek, méregettek, akaratlanul is felkaptam a szemöldökömet, biztosan tudom, hogy a homlokom közepéig felhúztam, és csodálkozva... kérdőn pislogtam vissza. Azt hittem, talán nem értik, amit mondok, így sokkal visszafogottabban, de megismételtem a köszönést. Választ egy nyúrga srác adott.

- Elsőre is hallottuk. Mit akarsz... vigyori?

Hirtelen nem tudtam megszólalni sem, így esélye adódott egy másik fiúnak is hangot adnia véleményének.

- Így van, mit sziázgatsz? Amúgy is, hogy nézel te ki? - förmedt rám. Összevontam a szemöldökömet, és végignéztem magamon. Nem értettem a kérdését. Teljesen normális ruhákat viseltem, pont amilyeneket ők, pusztán színekben tért talán el.

- N-nem értem... mi a b... - értetlenkedtem volna, mondandómat azonban félbeszakították.

- Még nem érti! - nevette a nyúrga, és utána a többi is rákezdett.

- Mi ez a haj? - kapta ujjai közé tincseimet. Tény, nem éppen megszokott színek egyike volt a kék, és ezen világos árnyalata, de aligha gondoltam, hogy ez valaha is problémát jelenthetne. Kissé felszisszentem, ahogy éreztem, húzni kezdi, így felemeltem a kezem, hogy szabadulni tudjak.

- Héhé! Tedd csak vissza a kezedet vakarcs! - rivallt rám valamelyik, de már nem igazán tudtam nyomon követni, kitől érkezett az utasítás.

- Va-valami rosszat tettem? - próbáltam rájönni a kialakuló konfliktus okára. Nem érkezett válasz... vagyis érkezett, pusztán nem olyan, amilyet vártam. Erős ujjak ragadták meg hátulról a nyakamat, és hatalmasat lökve rajtam, a földre kényszerített. Kezemmel a még fel nem száradt pocsojába tenyereltem, farkasszemet néztem saját magammal. Nem értettem....

- Mivan hülyegyerek? Kötekedsz az öcsémmel? - dörmögte egy mélyebb hang. A tócsa felszínén láttam, hogy idősebbek álltak mögöttem, fejükön rögtön felismertem a falu ninjái által viselt pántokat.

- N-nem... csak ba...rátkozni akartam. - mentegetőztem.

A két banda egyszerre röhögött fel.

- Mit képzelsz korcs? Kinek kell egy ilyen cirkuszi színekben világító hülyegyerek barátnak? - üvöltötte a nyúrga fiú. Feje elvörösödött a dühtől, és beszéde nyomán nyál fröcsögött felém.

- S-sajnálom. - suttogtam.

- Ajánlom is... most kotródj, és meg ne lássunk mégegyszer!

Ichirou csalódása nem maradt egyszeri alkalom, rendre így járt a kiszemelt baráti társaságokkal. Minden esetben teljesen gyerekes okok, haja színe, szeme színe vagy csupán nézése elég volt a kiközösítésre. Kitartóan tovább sodródott, minden kudarc után tovább indult, és napnyugtáig kutatott... de ahogyan az első napján, úgy az utolsó keresésre szánt napon is ugyanúgy járt. Két hónap elteltével magába roskadt, és ahelyett, hogy lelkesen nekiiramodott volna a falu utcáinak, inkább otthon maradt, és magányában álmokat kergetett.

Hallottam, hogy a szobámba lép valaki, így kezemet feltéve jeleztem, hogy amúgy ébren vagyok, nem kell ébresztgetni. Reggel volt, és a földszintről kellemes illatok kúsztak fel, korábban széles mosollyal, kapkodva öltözve indultam lefelé, hogy megtömjem magam, most azonban kezemmel addig tapogatóztam, hogy a földre fetrengett takarómat magamra húzhassam. Sokadjára láthatták ezt már szüleim, így most a lábamnál éreztem, hogy az ágyam lesüpped. Anya foglalt helyet a másik végében, kérdőn nézett felém, melyre csak akkor lettem figyelmes, amikor muszájnak éreztem kinyitni a szememet. Ujjai gyengéden cirógatták a karomat, éreztem, hogy bántja a szenvedésem látványa.

- Mesélj kicsim, mi a baj.

Nagyon is jól tudta, mi a baj, ez amolyan kötelező kérdés lehetett, így a jól begyakorolt szövegemet mormogtam el.

- Semmi.

Édesapámnak mondogattam mindig, hiszen az ő fia nem mutathatta magát gyengének... mint az utóbb kiderült. Mikor elmeséltem, mi is történt annak idején, azt mondta, szégyent hoztam rá, és az egész klánra... noha közel sem volt a mi családunk olyan gazdag, avagy híres... pusztán apám hóbortjainak egyike volt a képmutatás. Azóta megtanultam, hogy apám előtt hidegnek kell lennem, akár a tél. Anya elmosolyodott, és végigsimította az arcomat.

- Apádat ezzel átverheted, de én oda látok. - bökött ujjaival a melkasomra.

- Nyugalom, nem fogom neki elmondani, kettőnk közt marad.

- MIT IS FOGSZ ELTITKOLNI ELŐLEM?! - csattant fel a már jól ismert hang a háttérből. Anya riadtan kapta fejét az ajtó irányába, ahhol apám állott, füstölgő fejjel. Anyám némán meredt előre, egész teste megremegett, ahogy az arcán egy hatalmas tenyér csattant.

Ichirou családja szétesőben volt. A fiú apja tűzzel-vassal irtotta az érzelmeket, megverte feleségét, a fiút, bárkit, aki nem úgy tett, ahogyan azt ő parancsolta. Azon a napon a "férfi" besokalt, és piától bűzösen halálra verte Ichirou anyját. A fiú ugyan talpra ugrott, és édesanyja segítségére sietett, de a hatalmas exninja könnyedén ütötte ki. Ichirounak nem pusztán élete, de személyisége is gyökeresen megváltozott. Mintha korábbi lénye elpárolgott volna belőle, és apja minden szavának eleget téve engedelmes, apja szerint mintagyerek vállt belőle. Ezt a férfi úgy honorálta, hogy a fiú 10. születésnapján beíratta a falu ninja akadémiájára.

Első nap. A reggel hűvös volt, és borult az ég. Ahogy apám kérte, felöltöztem, és reggel 6-kor készen álltam az indulásra. A tanítás reggel pontban 8-kor kezdődött, de egy Senjumaru nem késhetett. Nem hozhattam szégyent édesapám fejére. A szükséges felszereléseket magamhoz véve utam az Akadémiához vezetett. Helyet foglaltam az előadóteremben, ami még üresen állt. Az első padba ültem. A többi ninjanövendék is megérkezett lassan, és kezdetét vette a tanítás. Minden órán kellő figyelemmel követtem a tanárt, majd ezek végeztével hazamentem, lepakoltam, és az aznap tanult gyakorlati feladatokat gyakoroltam, majd ezt követően az elméleti feladatokat véstem a fejembe.

Második nap. A reggel hűvös volt, és borult az ég. Ahogy apám kérte, felöltöztem, és reggel 6-kor készen álltam az indulásra. A tanítás reggel pontban 8-kor kezdődött, de egy Senjumaru nem késhetett. Nem hozhattam szégyent édesapám fejére. A szükséges felszereléseket magamhoz véve utam az Akadémiához vezetett. Helyet foglaltam az előadóteremben, ami még üresen állt. Az első padba ültem. A többi ninjanövendék is megérkezett lassan, és kezdetét vette a tanítás. Minden órán kellő figyelemmel követtem a tanárt, majd ezek végeztével hazamentem, lepakoltam, és az aznap tanult gyakorlati feladatokat gyakoroltam, majd ezt követően az elméleti feladatokat véstem a fejembe....

Ichirou személyisége annyira megváltozott, hogy mondhatni szívtelen gépezetté vállt, mindent megtett amit apja kért, minden napja ugyanúgy nézett ki. A fiú anyja halála óta jelét sem mutatta érzelemnek. Mellesleg Ichirou anyját öngyilkosnak állítva be, édesapja továbbra is vidáman maradhatott a fiú rabszolga hajcsára, aki érthetetlen okokból mindenki előtt hallgatott a valóságról. A változás 4 év múlva köszönt be, a fiú vizsganapján. Az egész napos, monoton tanulás és gyakorlás eredményeképp a fiú elméleti tesztje majdhogynem hibátlanul sikerült, a gyakorlati vizsgája pedig szintén magasan megugrotta a tanárok által elvártakat, így geninként léphette át a bejárati ajtajuk küszöbét.

- Megérkeztem. - jelentettem ki egyhangúan. Választ vártam, de nem kaptam, így csendben körbejártam a szobákat. Sehol egy lélek, így saját szobám felé vettem az irányt. Zaj ütötte meg a fülemet. Lépteim elhalkultak, és visszább léptem, kezemben kunai pengéje villant. Kissé talán már viseletes lehetett, hiszen ezt használtam 4 éven keresztül gyakorlásra, ezt az egyet. Éle azonban még mindig volt, így óvatosan az ajtóm mellé léptem, és löktem rajta egyet.

- Ohh... de édes vagy, én oroszlánom.

- Ugyan-ugyan kiscsibém, nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok.

Összeráncoltam a szemöldökömet. Az előbbi hang tulajdonosa egy ismeretlen nő lehetett... de utóbbi apám, és ebben teljesen biztos voltam.

- És mi a terved a fattyúval? Ugye ha egybe kelünk végre, nem marad a nyakunkon? Évek óta ezt várom Satoru....

- Tudom szerelmem. De várj még... meg kell tudnunk, hogy ma hogyan teljesített. Ha genin vált belőle, úgy még hasznunkra lehet.

- Jó... és mi van ha nem? - vágott vissza az idegen.

- Ugyanúgy végzek vele is, mint azzal a ribanccal. - nevette apám hangja.

- Hehe... ez tetszik. Tetszik! - helyeselt a másik.

Ichirou a vártnál hamarabb ért haza a vizsgákról, és szobályában apját találta egy idegen nőszeméllyel. Beszélgetésüktől a fiú ujjai görcsösen szorultak a fegyver nyelére. Sok idő elteltével először mutatkozik meg arcán érzelem, mérhetetlen harag. Szemei a gyűlölet lángjában égtek, ahogy előlépett a rejtekéből. Valóban apja ült előtte, és egy meztelen nő a magára kent olajnak köszönhetően kígyóként csúszkált a férfi kezei között. Ichirou hirtelen megjelenése meglepte a párost, és apja védekezésül már szóra emelte volna hangját, de a fiú pengéjét eldobva nyakon találta apját. Amaz hörögve kapkodott levegőért, szemei vörösbe fordultak, és kidülledve meredtek Ichiroura. A fiú a vergődő mellé lépett, addig az asszony remegve a sarokba kúszott, és hisztérikázni kezdett.

Lehajoltam mellé, és végigsimítottam apám arcát. Szám megrándult... mosolyra húzódott, majd ujjaim a kunaira fonódtak, és kihúztam apámból a tőrt.

- Mondd, mi a baj? A fiad genin lett. Most miért nem vagy olyan kemény, mint máskor Apám? Nézz magadra öreg, szánalmas vagy.

Szívemben végtelen örömöt éreztem, mintha kismillió madár kapott volna szárnyra lelkemben. Pengém ismét apám felé fordult, szeme világát akartam, mikor hátulról karok ragadtak meg, és rángatni kezdtek. Az ujjai végén vérvörös körmök vájtak sebet bőrömön, így kénytelen voltam egyenlőre apámat magára hagyni. Kezemben szélsebesen járt a kunai, és átdöftem vele az engem szorongató kéz egyikét, majd kitéptem a fegyvert a sebből, és könyékkel ellöktem tulajdonosát. Éreztem magamon az illatos olajat, lassan megfordultam, és késemmel a nőnek estem....

Ichirou kegyetlenül végzett a két felnőttel, apját megvakította, majd hagyta megfulladni, a nőt pedig megcsonkította. Vérben fürödve találtak rá, és áldozataira. A fiút áldozatnak nyilvánították, vallomása szerint az általa ismeretlen nő rontott apjára, és ahogy hazaért, rá is, így kénytelen volt önvédelemből megölni a "támadót".

Hyuuga Hinata Szomb. Ápr. 29 2017, 13:23

Szép napot!

Érdekes történettel álltál elő, a családon belüli erőszak egy olyan téma, ami előtt értetlenül állunk mindannyian, ahogy Ichirou is. A jellemváltozása indokolt, azonban nagyobb figyelmet érdemel az apja iránt érzett düh és ennek elnyomása, valamint hiányoltam az anyja elvesztésével járó keserűséget is. Ez önmagában nem elég a Naruto világába való beilleszkedést tekintve. Az akadémiát úgy ahogy volt átugrottad. Ez a négy év - még ha korábban házi tanítót is fogadtak hozzá - alapozza meg a karakter további tudását, ezért ezen évek részletesebb kifejtése elengedhetetlen. Le kell írnod, miket tanult a karakter, milyen gyakorlati tudásra tett szert, melyik ágazatban jeleskedett, mi nem ment neki. A geninvizsgáról sem lesz elég annyi, hogy sikeresen teljesítette. A menetére is ki kell térned.

Ennek függvényében az előtörténeted elutasítom. Ha segítségre van szükséged a bővítéseket illetően, nyugodtan írj. Javítás után szólj, és ránézek ismét!

Hinata

Senjumaru Ichirou

Senjumaru Ichirou

Re: Senjumaru Ichirou