Folytasd a Történetet 2.0

**Lanmao** Pént. Okt. 06 2017, 22:18

Volt már egy hasonló topic de a feledés homályába merült, szóval játszunk, játszunk!
A lényeg, hogy én kezdek egy történetet, ami MAXIMUM 5 mondat lehet. A történetet pedig a következő játékos folytatja hozzáírva az előző játékos történetéhez, de mindig csak maximum 5 mondatot lehet írni. Az lehet leíró rész, párbeszéd vagy cselekvés. A lényeg, hogy szó szerint közösen alakítsuk a történetet úgy, ahogyan mi szeretnének.

Tehát a kiindulási pont:

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...

A soron következő másolja be ezt a szöveget a posztjába, majd írja hozzá a saját 5 vagy kevesebb mondatos történetét. Arra figyeljetek, hogyha egyszerre írtok posztot, akkor nézzétek meg, hogy amíg írtátok nem küldött-e valaki már azóta egy másik hozzászólást. Erre általában figyelmeztet a Fórum. Kíváncsi vagyok hogy mekkora hülyeségek vagy éppen mekkora epic történet fog kikerekedni ebből! Very Happy

Ne kíméljétek se magatokat se a történetet és persze mindenki nyugodtan írja a saját részét a saját színével.

**Kureiji Hanaro** Vas. Okt. 22 2017, 19:21

Csatlakozok, ha nem baj Smile

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de ballkaromba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?

**Misaki Kiyoko** Vas. Okt. 22 2017, 21:03

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei, úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilall. Felküzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?

A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!

**Hirota Yukionna** Vas. Okt. 22 2017, 21:17

//Ehh? xD//

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...

**Kureiji Hanaro** Vas. Okt. 22 2017, 23:32

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély moralylás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!

**Lanmao** Kedd Okt. 31 2017, 00:18

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély moralylás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!
Miközben bal karomat emelve, kezemmel megragadtam a kilincset, lenéztem a nadrágomat szorongató kezemre.
~ Vajon mire használtam én ilyen intenzitással az éjszaka? Egyáltalán éjszaka van? ~
Tettem fel magamnak a kérdés, majd nem hezitáltam tovább, különben a Kasszarken becsúszik... Kinyitottam az ajtót!

**Akira** Kedd Okt. 31 2017, 07:59

Lanmao írta:Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély moralylás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!
Miközben bal karomat emelve, kezemmel megragadtam a kilincset, lenéztem a nadrágomat szorongató kezemre.
~ Vajon mire használtam én ilyen intenzitással az éjszaka? Egyáltalán éjszaka van? ~
Tettem fel magamnak a kérdés, majd nem hezitáltam tovább, különben a Kasszarken becsúszik... Kinyitottam az ajtót!

Az ajtó mögött pechemre nem wc van, hanem egy kislány, aki amint kinyítom az ajtót egyből a lábam elé borul. Hallom a lélegzetét, így nem halt meg, de látszik rajta, hogy már csak percei vannak, bőre már lilul, mint aki eddig nem kapott levegőt. Ha jobban megnézem a kis kezeiben szorongat valamit, aminek én nagyon örülök.

**Misaki Kiyoko** Kedd Okt. 31 2017, 15:00

Akira írta:
Lanmao írta:Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély moralylás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!
Miközben bal karomat emelve, kezemmel megragadtam a kilincset, lenéztem a nadrágomat szorongató kezemre.
~ Vajon mire használtam én ilyen intenzitással az éjszaka? Egyáltalán éjszaka van? ~
Tettem fel magamnak a kérdés, majd nem hezitáltam tovább, különben a Kasszarken becsúszik... Kinyitottam az ajtót!
Az ajtó mögött pechemre nem wc van, hanem egy kislány, aki amint kinyítom az ajtót egyből a lábam elé borul. Hallom a lélegzetét, így nem halt meg, de látszik rajta, hogy már csak percei vannak, bőre már lilul, mint aki eddig nem kapott levegőt. Ha jobban megnézem a kis kezeiben szorongat valamit, aminek én nagyon örülök.

Elgondolkodom, hogy hogy került ide a kislány, de pechemre az ajtó nem vezet sehova. Akkor látom meg a kezeiben azt, amire most nagyon is szükségem van: hasfogó! El is veszem tőle, a kislányt pedig visszazárom a szobába, mert annyira éhes még nem vagyok. Talán jó lesz későbbre. Beveszem a gyógyszert víz nélkül, ami alig csúszik le, de máris megkönnyebbülök. Csak azt veszem észre, hogy nem a jó értelemben könnyebbülök meg. Ahogy jobban elolvasom, hogy mi is van a dobozkára írva, rémülten veszem ki a betűket: Has-haj-tó! ...

**Shiyaga Kayguro** Hétf. Nov. 06 2017, 17:52

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély morajlás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!
Miközben bal karomat emelve, kezemmel megragadtam a kilincset, lenéztem a nadrágomat szorongató kezemre.
~ Vajon mire használtam én ilyen intenzitással az éjszaka? Egyáltalán éjszaka van? ~
Tettem fel magamnak a kérdés, majd nem hezitáltam tovább, különben a Kasszarken becsúszik... Kinyitottam az ajtót!
Az ajtó mögött pechemre nem wc van, hanem egy kislány, aki amint kinyitom az ajtót egyből a lábam elé borul. Hallom a lélegzetét, így nem halt meg, de látszik rajta, hogy már csak percei vannak, bőre már lilul, mint aki eddig nem kapott levegőt. Ha jobban megnézem a kis kezeiben szorongat valamit, aminek én nagyon örülök.

Elgondolkodom, hogy hogy került ide a kislány, de pechemre az ajtó nem vezet sehova. Akkor látom meg a kezeiben azt, amire most nagyon is szükségem van: hasfogó! El is veszem tőle, a kislányt pedig visszazárom a szobába, mert annyira éhes még nem vagyok. Talán jó lesz későbbre. Beveszem a gyógyszert víz nélkül, ami alig csúszik le, de máris megkönnyebbülök. Csak azt veszem észre, hogy nem a jó értelemben könnyebbülök meg. Ahogy jobban elolvasom, hogy mi is van a dobozkára írva, rémülten veszem ki a betűket: Has-haj-tó! ...

Remegve tartom a papírt a kezemben mikor, megérzem, hogy beindult a folyamat, amitől még rosszabbúl érzem magam. A lábaim keresztben vannak. Próbálok elindulni a másik ajtó felé, de nem merek. Egy kis erőt merítek magamon és elindulok. Elértem a fekete ajtót és a kilincsér nyúlok, amikor...

**Shibo** Vas. Aug. 13 2023, 17:09

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély morajlás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!
Miközben bal karomat emelve, kezemmel megragadtam a kilincset, lenéztem a nadrágomat szorongató kezemre.
~ Vajon mire használtam én ilyen intenzitással az éjszaka? Egyáltalán éjszaka van? ~
Tettem fel magamnak a kérdés, majd nem hezitáltam tovább, különben a Kasszarken becsúszik... Kinyitottam az ajtót!
Az ajtó mögött pechemre nem wc van, hanem egy kislány, aki amint kinyitom az ajtót egyből a lábam elé borul. Hallom a lélegzetét, így nem halt meg, de látszik rajta, hogy már csak percei vannak, bőre már lilul, mint aki eddig nem kapott levegőt. Ha jobban megnézem a kis kezeiben szorongat valamit, aminek én nagyon örülök.

Elgondolkodom, hogy hogy került ide a kislány, de pechemre az ajtó nem vezet sehova. Akkor látom meg a kezeiben azt, amire most nagyon is szükségem van: hasfogó! El is veszem tőle, a kislányt pedig visszazárom a szobába, mert annyira éhes még nem vagyok. Talán jó lesz későbbre. Beveszem a gyógyszert víz nélkül, ami alig csúszik le, de máris megkönnyebbülök. Csak azt veszem észre, hogy nem a jó értelemben könnyebbülök meg. Ahogy jobban elolvasom, hogy mi is van a dobozkára írva, rémülten veszem ki a betűket: Has-haj-tó! ...

Remegve tartom a papírt a kezemben mikor, megérzem, hogy beindult a folyamat, amitől még rosszabbúl érzem magam. A lábaim keresztben vannak. Próbálok elindulni a másik ajtó felé, de nem merek. Egy kis erőt merítek magamon és elindulok. Elértem a fekete ajtót és a kilincsér nyúlok, amikor...
Az ajtó kitárul. A szobába áramló levegővel az orromba tóduló sűrű parfümillat és az illető selymes, rózsaszín hajának látképe egyszerre jut el tudatomig. Olyan gyönyör, amihez hasonlót még sohasem láttam. Megértően mosolyog, ahogy én ügyetlenül hátraesek. Mire rájövök, hogy ismerem, már késő...

**Sarutobi Asuma** Csüt. Aug. 24 2023, 23:12

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély morajlás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!
Miközben bal karomat emelve, kezemmel megragadtam a kilincset, lenéztem a nadrágomat szorongató kezemre.
~ Vajon mire használtam én ilyen intenzitással az éjszaka? Egyáltalán éjszaka van? ~
Tettem fel magamnak a kérdés, majd nem hezitáltam tovább, különben a Kasszarken becsúszik... Kinyitottam az ajtót!
Az ajtó mögött pechemre nem wc van, hanem egy kislány, aki amint kinyitom az ajtót egyből a lábam elé borul. Hallom a lélegzetét, így nem halt meg, de látszik rajta, hogy már csak percei vannak, bőre már lilul, mint aki eddig nem kapott levegőt. Ha jobban megnézem a kis kezeiben szorongat valamit, aminek én nagyon örülök.

Elgondolkodom, hogy hogy került ide a kislány, de pechemre az ajtó nem vezet sehova. Akkor látom meg a kezeiben azt, amire most nagyon is szükségem van: hasfogó! El is veszem tőle, a kislányt pedig visszazárom a szobába, mert annyira éhes még nem vagyok. Talán jó lesz későbbre. Beveszem a gyógyszert víz nélkül, ami alig csúszik le, de máris megkönnyebbülök. Csak azt veszem észre, hogy nem a jó értelemben könnyebbülök meg. Ahogy jobban elolvasom, hogy mi is van a dobozkára írva, rémülten veszem ki a betűket: Has-haj-tó! ...

Remegve tartom a papírt a kezemben mikor, megérzem, hogy beindult a folyamat, amitől még rosszabbúl érzem magam. A lábaim keresztben vannak. Próbálok elindulni a másik ajtó felé, de nem merek. Egy kis erőt merítek magamon és elindulok. Elértem a fekete ajtót és a kilincsér nyúlok, amikor...
Az ajtó kitárul. A szobába áramló levegővel az orromba tóduló sűrű parfümillat és az illető selymes, rózsaszín hajának látképe egyszerre jut el tudatomig. Olyan gyönyör, amihez hasonlót még sohasem láttam. Megértően mosolyog, ahogy én ügyetlenül hátraesek. Mire rájövök, hogy ismerem, már késő...

A lavina, mely órákkal ezelőtt még sokkal ínycsiklandóbbnak nézett ki elkezdett utat törni magának. Szinte már éreztem, hogy elhagyta az utolsó kanyart is, és elkezd a célegyenesben gyorsítani. Nem akartam elhinni, hogy ez már megint megtörténik velem, pedig még csak kedd van, vagy talán szerda… ám ekkor...

**Shibo** Pént. Szept. 15 2023, 16:22

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély morajlás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!
Miközben bal karomat emelve, kezemmel megragadtam a kilincset, lenéztem a nadrágomat szorongató kezemre.
~ Vajon mire használtam én ilyen intenzitással az éjszaka? Egyáltalán éjszaka van? ~
Tettem fel magamnak a kérdés, majd nem hezitáltam tovább, különben a Kasszarken becsúszik... Kinyitottam az ajtót!
Az ajtó mögött pechemre nem wc van, hanem egy kislány, aki amint kinyitom az ajtót egyből a lábam elé borul. Hallom a lélegzetét, így nem halt meg, de látszik rajta, hogy már csak percei vannak, bőre már lilul, mint aki eddig nem kapott levegőt. Ha jobban megnézem a kis kezeiben szorongat valamit, aminek én nagyon örülök.

Elgondolkodom, hogy hogy került ide a kislány, de pechemre az ajtó nem vezet sehova. Akkor látom meg a kezeiben azt, amire most nagyon is szükségem van: hasfogó! El is veszem tőle, a kislányt pedig visszazárom a szobába, mert annyira éhes még nem vagyok. Talán jó lesz későbbre. Beveszem a gyógyszert víz nélkül, ami alig csúszik le, de máris megkönnyebbülök. Csak azt veszem észre, hogy nem a jó értelemben könnyebbülök meg. Ahogy jobban elolvasom, hogy mi is van a dobozkára írva, rémülten veszem ki a betűket: Has-haj-tó! ...

Remegve tartom a papírt a kezemben mikor, megérzem, hogy beindult a folyamat, amitől még rosszabbúl érzem magam. A lábaim keresztben vannak. Próbálok elindulni a másik ajtó felé, de nem merek. Egy kis erőt merítek magamon és elindulok. Elértem a fekete ajtót és a kilincsér nyúlok, amikor...
Az ajtó kitárul. A szobába áramló levegővel az orromba tóduló sűrű parfümillat és az illető selymes, rózsaszín hajának látképe egyszerre jut el tudatomig. Olyan gyönyör, amihez hasonlót még sohasem láttam. Megértően mosolyog, ahogy én ügyetlenül hátraesek. Mire rájövök, hogy ismerem, már késő...

A lavina, mely órákkal ezelőtt még sokkal ínycsiklandóbbnak nézett ki elkezdett utat törni magának. Szinte már éreztem, hogy elhagyta az utolsó kanyart is, és elkezd a célegyenesben gyorsítani. Nem akartam elhinni, hogy ez már megint megtörténik velem, pedig még csak kedd van, vagy talán szerda… ám ekkor...

A lány egy szempillantás alatt mögöttem terem és ujjait összekulcsolja. Hátratekintve csak egy kaján vigyort látok az arcán. Nem tudom miért csinálta amit csinált... Csak a terrort tudom, ami a lelkemre ült, mikor meghallottam: - A fájdalom ezer éve!

**Yori** Szomb. Szept. 16 2023, 19:36

Egy szobában tértem magamhoz.
Egy szürke szobában, melynek mennyezetén egyetlen egy pislákoló fényforrás világította meg a falakat és engem. Nem tudom, hogy ki vagyok és hogy hogyan kerültem ide, de azt tudom, hogy ki akarok innen jutni. Két ajtót látok, egyet a szoba egyik végében, szemben vele a másikban pedig ott a második. Az egyik ajtó fekete, míg a másik fehér...
A falak csupaszak, a kábelek, mint az elgázolt macska belei úgy lógnak. Próbálok felkelni, de bal karomba fájdalom nyilal. Felkűzdöm magam. Fájdalomtól béna karomat szorongatva indulnék el.
De melyik a helyes út?
A két ajtó között vacillálok, és nem tudok dűlőre jutni. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem, arra emlékszem, hogy valami olyat ettem, ami nem esett jól. Ahogy erre visszagondolok, és újra az ajtókra nézek, egyre jobban akörül forognak agytekervényeim, hogy melyik ajtó mögött lehet a wc. Basszus, már megint fosnom kell!
Problémáim, problémákra halmozódnak. Fejemben tompán lüktet valami. Fáj. Szédülés kerít hatalmába. Mintha zuhannék, de vajon hova? Még látom szemem előtt mind a két kaput. Rossz érzés fog el, ahogy döntésre hajtom a fejem. Ha most rosszra esik a választásom, nemrégiben magamhoz vett ételemet, másik formában, de viszont fogom látni...
Mély morajlás ver visszhangot a vastag falak között. Beleim tudtomra adták, ez bizony nem játék. Fájó kezemmel nadrágomhoz kapok, ha megtörténik a baj legalább egy maréknyi ne a padlóra hulljon. Legyen a fehér ajtó!
Miközben bal karomat emelve, kezemmel megragadtam a kilincset, lenéztem a nadrágomat szorongató kezemre.
~ Vajon mire használtam én ilyen intenzitással az éjszaka? Egyáltalán éjszaka van? ~
Tettem fel magamnak a kérdés, majd nem hezitáltam tovább, különben a Kasszarken becsúszik... Kinyitottam az ajtót!
Az ajtó mögött pechemre nem wc van, hanem egy kislány, aki amint kinyitom az ajtót egyből a lábam elé borul. Hallom a lélegzetét, így nem halt meg, de látszik rajta, hogy már csak percei vannak, bőre már lilul, mint aki eddig nem kapott levegőt. Ha jobban megnézem a kis kezeiben szorongat valamit, aminek én nagyon örülök.

Elgondolkodom, hogy hogy került ide a kislány, de pechemre az ajtó nem vezet sehova. Akkor látom meg a kezeiben azt, amire most nagyon is szükségem van: hasfogó! El is veszem tőle, a kislányt pedig visszazárom a szobába, mert annyira éhes még nem vagyok. Talán jó lesz későbbre. Beveszem a gyógyszert víz nélkül, ami alig csúszik le, de máris megkönnyebbülök. Csak azt veszem észre, hogy nem a jó értelemben könnyebbülök meg. Ahogy jobban elolvasom, hogy mi is van a dobozkára írva, rémülten veszem ki a betűket: Has-haj-tó! ...

Remegve tartom a papírt a kezemben mikor, megérzem, hogy beindult a folyamat, amitől még rosszabbúl érzem magam. A lábaim keresztben vannak. Próbálok elindulni a másik ajtó felé, de nem merek. Egy kis erőt merítek magamon és elindulok. Elértem a fekete ajtót és a kilincsér nyúlok, amikor...
Az ajtó kitárul. A szobába áramló levegővel az orromba tóduló sűrű parfümillat és az illető selymes, rózsaszín hajának látképe egyszerre jut el tudatomig. Olyan gyönyör, amihez hasonlót még sohasem láttam. Megértően mosolyog, ahogy én ügyetlenül hátraesek. Mire rájövök, hogy ismerem, már késő...

A lavina, mely órákkal ezelőtt még sokkal ínycsiklandóbbnak nézett ki elkezdett utat törni magának. Szinte már éreztem, hogy elhagyta az utolsó kanyart is, és elkezd a célegyenesben gyorsítani. Nem akartam elhinni, hogy ez már megint megtörténik velem, pedig még csak kedd van, vagy talán szerda… ám ekkor...

A lány egy szempillantás alatt mögöttem terem és ujjait összekulcsolja. Hátratekintve csak egy kaján vigyort látok az arcán. Nem tudom miért csinálta amit csinált... Csak a terrort tudom, ami a lelkemre ült, mikor meghallottam: - A fájdalom ezer éve!

Mi ez az érzés? Olyan helyen fáj, ahol eddig még soha, vagyis eddig még ilyet nem éreztem. A gyengéd érintés után a földre rogytam, szemeimbe könny csordult és úgy néztem vissza a földről a lányra. Kikerekedett szemeim sarkában összegyűlt könny elkezdett lefolyni az arcomon és a fájdalomtól remegő számat ezek a szavak hagyták el: - Még egy vacsorára sem hívtál el... - Fájdalom ittasan tekintettem az alsó fertályomra, mi a fa....

Ajánlott tartalom

Folytasd a Történetet 2.0

Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0

Re: Folytasd a Történetet 2.0