Hogo Sayuri
2 posters
1 / 1 oldal
Hogo Sayuri
Hogo Sayuri Vas. Okt. 08 2017, 23:24
Név: Hogo Sayuri
Ország: Szél Országa
Nem: Lány
Kor: 17
Vércsoport: 0
Kinézet: 155 Cm magas, slank testalkata van. Hosszú, copfba fogott fehér haja alól világos, kerek szempár kukucskál a nagyvilágra. Topot és egy belebújós világos, kapucnis mellényt visel. Zárt cipő és egy nagyon rövid nadrágot hord. Két kezén kézfejétől egészen válláig feltűnő mintázatú látszólag non figuratív tetoválást visel. Hátára is egy hatalmas Pillangó szerű szimbólum van tetoválva.
Jellem: Egy barátságos, barátkozó, nyitott személyiség. Érdeklik az új dolgok. Becsületes és nagyon lelkiismeretes. Picit magának való, olykor mintha ellenne varázsolva vagy egy másik világban járna. Görcsösen talán túlon-túl próbál megfelelni a Bushodounak. Hajlamos magát hosszasan emészteni egy-egy ballépésén.
RANG: Samurai
Chakraszint:
Felszerelések:
1 Katana(+1? )
1 Wakizashi
ELŐTÖRTÉNET:
A birtok udvara zsúfolásig telt. Csak a bambusz ütemes koppanása, amikor kiömlött belőle a csordogáló víz, és egy asszony sikolyai törték meg a csendet. A vendégek halkan zúgolódtak egymás közt. Piszmogtak, össze súgtak. A kimonók finom anyaga némán siklott el egymáson a szűkölködő vendégek körében. Ahogy próbáltak némi teret nyerni maguknak. A Hatalmas palota udvara most parányinak tűnik. Van aki a kerti tóban talált magának helyet. Ők a fiatalabbak akiket nem terhel a kimonó tisztításának gondjai. Végül a kiáltások elhaltak. A zárt ajtók mögül lökéshullám ként terült el a feszültség ami mélyen a falu lakóira nehezedett. Egy végtelenségig nyúl pillanat. Végül a csecsemő felsírt. Tapsvihar fogadta az falut védelmező család legújabb sarját. Az ajtó mögött egy vállas alak sziluettje rajzolódik ki. A nép elhallgat. A fakeretes ajtó pedig jellegzetes hangjával oldalra csúszik. Feltűnik a hegekkel borított, markáns vonásokkal és ráncokkal barázdált arc. A sokat látott, mélyen ülő, világos szempárra lesütve tekint a hatalmas tenyereire. Amiben szinte elveszik a pólyába tekert vöröslő fejű gyermek. Tej fehér, vékony hajszálai cérna ként lógnak fejéről.
A Vendégek lélegzetüket vissza fojtva várnak. Az apa vállai nehezen emelkednek majd sülylednek meg. Néhányan össze súgnak a tömegben. Az apa szemeiből, talán életében először egy könnycsepp gördül le. Öröm és bánat karöltve táncol tekintetében. Arcát a csalódottság és a büszkeség lehetetlen párosa torzítja egy torz mosolyra.
- Sayuri. Hogo Sayuri.
A döbbenet néma tompasággal söpör keresztül az udvaron. Sutyorgások közepette sokan sértődötten távoznak a gazdagok közül. A teraszon térdeplő idősebb férfiak egy csoportja sajnálatuk jeléül behunyt szemmel hajtanak fejet, majd csöndben távoznak. Mindegyik oldalán több kard fityeg. Szintén harcedzett férfiak, messzi földről. A falu lakóinak többsége pedig csalódottan távoznak a birtok udvaráról. Sokan időpazarlásnak érzik, hogy ekkora utat tette meg, hogy láthassák a Hogo család legifjabb tagját, de csak egy lányt kaptak cserébe.
Hogo Tatsuo Samuraiá avatása óta harcolt több háborúban. Az elmúlt évtizedeket pedig ebben a határhoz közel eső faluban töltötte. Jó szolgálatáért járó jutalmai és vissza fogott, szerény életmódjának köszönhetően egy elég nagy telket, szinte palotát sikerült felépíteni a családja számára. Vágyálma, hogy egy egész Samurai dinasztiát hozzon létre. Egyke gyerekként sosem voltak testvérei és családja is inkább eszközként tekintett rá, mint sem gyermekre. De A Samurai lét már csak ilyen. Immáron több mint 10 gyermek apja kiknek többsége már kirepült. Ő sem bánik a gyerekekkel kesztyűs kézzel, hiszen egy Samurai élete nem séta galopp. Nem sokkal azután hogy járni tudnak már botot ad a kezükbe, hogy szokták meg az eszköz használatot. 8-9 éves korukig játszva tanítja őket. Amíg úgy nem ítéli, hogy készen állnak az edzésre. Legkésőbb 10 éves korukban pedig elindul a kőkemény kiképzés. Pirkadattól késő délutánig a legkegyetlenebb Sensei. Az edzések végeztével pedig odaadó szerető család fő. A Birtok végében van egy Dojo. A Környék ifjoncait itt képzik ki még néhány tanárral egyetemben. Tatsuo csak a legtehetségesebbekkel foglalkozik a kezdetektől fogva. Illetve a fiaival. Nekik fel kell tudni zárkózni az évfolyamhoz. Noha ők otthon a saját szobájukban laknak és este a családdal vacsoráznak. Nem mondható el, hogy kivételezik velük. Ellenkezőleg, sokkal nagyobbak az elvárásai a fiaival szemben. Számukra további vizsgák is elő vannak írva, amit ha teljesítenek egy tetoválást kapnak érte. Ez egy Családi tradíció. Tatsuo kezeit és hátát is különleges tetoválások díszítik.
Neje Haruna a birtokon tart rendet. Utasítja a szolgálókat. A hajdani földesúr Unokájaként látta meg a napvilágot. Arisztokratikus neveltetésben részesült. Amolyan hercegnő féle. Tisztelet tudó, csöndes. Ő maga is tanárként, oktatóként tevékenykedik. A falubéli lányokat tanítja az etikettre és a történelemre, hogy belőlük is ha úgy adódik egy gazdag nemes gyönyörű felesége válhasson.
Sayuri születésével egy majd 20 éves hagyomány láncolat szakadt meg. Haruna és Tatsuo gyermekei eddig mind Fiúk voltak. Sayuri az első lány. Ez mit sem változtat azon a nagyon egyszerű tényen, hogy a család tagja és feltétel nélküli szeretet kap. Sayuri legifjabb testvére Akio mindössze 1,5 évvel idősebb. Bátyjuk pedig már a kiképzése felénél jár. Sayuri és Akio nagyon szoros és jó testvéri viszonyt ápolnak egymás között. Sayuri mindig Akio nyomában kúszik, mászik. Folyton folyvást együtt vannak. Ahogy cseperednek Haruna úgy véli ideje Sayuriból hölgyet faragni mielőtt megfertőznék a testvérei a háborúsdival. Különben is a történelem hosszú és unalmas. Rengeteg mindent kell megtanulni és nem lesz gyönyörű örök életére.
A történelem mondani sem kell, hogy csak olaj volt a tűzre. Szabad idejében ugyanis Bátyával csépelték egymást fa kardokkal. A lány vékony testalkata és alacsony termete előnyére vált. Mozgékony volt. Élvezte a játékot. Ügyes is volt. Talán kissé vadóc is egy lányhoz képest. Kilenc éves korára Akio-val egyre kevesebbet tudott játszani. Hiszen testvére elérte azt a kort, hogy elkezdődjék a kiképzése. Sayurinak pedig maradtak a nőies dolgok. Unalmas, monoton nőies dolgok. Tő és cérna, papír és festék. Ruhák és sminkek… Egy nap a Faluba küldték kenyérért meg pár apróságért. A pék ott volt a falu szélén, aránylag közel a birtokhoz. Hiszen a Dojoba rengeteg kenyér kellett a tanoncoknak. Csak most éppen maguknak felejtettek el venni. A pékségből éppen két apró suhanc lépett ki egy-egy nagy kenyérrel a kezében. Röhögcsélve az idős eladón aki rekedtes hangján próbált utánuk kiabálni és botját fenyegetően lóbálta feléjük.
-A lopáf roff éf tiffteffégtelen! Fiszesszétek ki!
Szólt pöszén a két suhancra Sayuri. Éppen váltotta a metsző fogait és haja is két copfba volt fogva. Így inkább volt nevetséges, mint ijesztő. A két fiú persze hasát fogta a röhögéstől.
-Fiszesszétek ki!
Mordult fel ismét. Második felszólításként. Ez már nem tetszett a fiúknak. Az egyikük előrébb lépett fenyegetően miután oda adta a társának a kenyeret. A másikat még rázta a nevetés.
-Hú de félelmetes valaki. Verés kell aprólék?
Sayuri előhúzta a fa kardját, hiszen azt tanulta, hogy egy Samurai nem megy sehova a fegyvere nélkül. Nyilván nem édesanyjától tanulta… A Fiúkból ez is csak nevetést váltott ki.
-Tényleg verést akarsz aprólék.
Sayuri első támadása meglepetés szerűen érte a vézna, magas srácot. Sajgott a nyaka, a feje és a gyomrának sem tett jót a döfés, törött orrából pedig folyt a vér. Ez igen csak felingerelte. Társa is aki valamivel alacsonyabb és izmosabb volt a földre dobta a kenyeret. Sayuri kezéből kicsavarták a kardot és ütlegelni, majd rugdosni kezdték. Amíg az idős pék olyat nem sózott a fejükre amitől inkább menekülőre fogták.
A földön magzatpózban heverő lányt a pék lassan karjaiba vette. Lassú nehézkes léptekkel indult el a Hogo birtokra kezében a könnyeivel küszködő, bucira vert lánnyal. A Fehér hajból egyből tudta, hogy kinek a gyermeke. A Kapuban az egyik szolgáló nyitott ajtót aki máris elrohant a Szülőkért. Haruna mezítláb, egy szál törülközőben még vizesen rohant a fürdőből. Haruna egyből az idős úrnak esett, hogy mégis mi történt.
-Engem akart megvédeni asszonyom. Két suhanc meglopott és őket próbálta megállítani. Szabadjon megjegyeznem, nagyon jól bánik a karddal.
Ekkor nyújtotta át törött gyakorló kardot. Tatsuo ekkor fordult be a sarkon. Gyorsított léptein de méltóságteljes nyugalom ült az arcán továbbra is. Tekintete aggódón vetült a lányára. Átvette a törött kardot.
-Köszönjük.
Biccentett a péknek és 4. fiának intett a fejével. Takeshi éppen itthon tartózkodott eltávon. A Fiú biccentett és haza kísérte az idős urat.
Estére Sayuri jobban lett. Kék lila foltos volt, csak úgy mint Akio. Egymásra nézve mindig elkapta őket a kuncogás. Egyiknek a jobb szeme másiknak a bal szeme alatt volt lila. A Vacsora végeztével Tatsuo maradásra kérte Sayurit. Miután mindenki kiment a helységből kanos csönd ülepedett rájuk.
-Say…
-Én shak megakartam védeni a ráforulókat! Ahogy te tanítottad a többieknek! Azt mondod mindig, hogy az Igaffágoffág, A Bátofág és Becsület mindenek előtt!
Tatsuon meglepődöttségtől nagyra nyitotta szemeit. Vonásai ellágyultak a hallottaktól. Büszkeség és aggodalom járta át szívét. Halkan elkacagta magát. Büszkén nézett lányára.
-Önuralom. Egyenes jellem és Igazságosság, Bátorság és Kitartás, Őszinteség és Önuralom. Hűség, és Becsület. Ezek mindig párban járnak. Még akkor is ha néha nehéz.
-Nem akarok udvar hölgy lenni… Nem akarok csicsás Kimonókban flangálni, hajlongani meg tétlenül ücsörögni egy házban. Harcolni akarok.
-Harcolni? Miért akarnál harcolni?
-Hát hogy… hogy… megvédjem a ráforulókat. Akik nem tudják önmagukat.
Tatsuo ekkor félre néz az ajtóban álló és aggódó tekintettel figyelő Haruna-ra. Sayuri is oda kapja a fejét. Egy pillanatra lesápad anyja láttán.
-Ne haragudjon rám édef anyám de a tű éf cérna nem efik kézre.
Haruna keserves mosollyal néz a lánya szemébe. A Fogatlan kék zöld foltos apró lányra. Szemeit lassan lehunyja. Fejét előre hajtva kihátrál az ajtóból. Tatsuo bólint a nő felé és lányára néz. Sayuri értetlenül néz apjára aki elégedetten mosolyog.
-Menjél aludni. Pihend ki magad még utoljára.
-Igenif apu!
-Sensei…
Javítja ki a lányt majd maga elé mered. A szolgálók egymást követően jönnek be, hogy elpakoljanak az ebédlő asztalról. Tatsuo csak maga elé meredve nézi az asztalt és gondolataiba merül. Néhány perccel később Haruna jön be az ajtón egy tállal, benne sötét színű folyadék hömpölyög.
-Biztos vagy benne Drágám?
-Haruna a lányunk erős. Nem erőltetheted egy olyan szerepbe amibe nem illik bele.
-De féltem.
-Ezért kell megtanulnia megvédeni magát és ezért kell ez is.
-Ám legyen. Reggelre mindent elő készítek.
Tatsuo kezei közé fogja az edényt, mint egy tál forró levest. Bólint nejének, amint az kilép az ajtón, a tálban lévő sötét folyadékot lassan elkezdi átjárni egy világos, kék derengés. Chakra.
Sayuri szemeire nehezen jött álom az izgatottságtól. De végül elnyomta az álom. Nem tudott sokat aludni, a hajnal első sugarai már a hátsó kertben a gyakorló terepen érték. Tatsuo hátra tett kézzel kezdett bele mondandóiba. Hosszú és monoton beszéd volt. Aki mocorgott arra először morcosan nézett, majd a második alakalommal két segédje elvitte az illetőt a fiához. Összesen két gyerek esett ki rostán. A többiek köztük Sayuri is kiállta az első próbát. Ezt követték az alapok felépítése. Alapállás, kard fogása, előhúzása eltevése. Minden mozdulatot ezer és egyszer átismételtek. Majd újra és újra, amíg azok a részükké nem váltak. Minden nap a reggeli gyakorlást némi meditáció, majd ebéd és elméleti oktatás követte. Este pedig ismét egy sor gyakorlat. Ez ment több mint egy éven át. Ettől kezdve Tatsuo minden vacsora után bent maradt az étkezőben és várta a tálat, benne a sötét folyadékkal, hogy a fél éjszakát azzal töltse, hogy chakrát áramoltat benne. Fiai akik már Samuraiok voltak gyakran összenéztek és mosolyogtak. Tudták, hogy apjuk karikás szemei és az, hogy mindig az étkezőben marad mit jelent. Eltelt az első év. Két nagy fia karddal az oldalán ült asztalhoz. A hangulat feszült volt. A Vacsora végeztével Sayurit és két idősebb fivérét maradásra szólította Tatsuo. Haruna, Akio pedig elhagyták a termet. Bejöttek a szolgálók és lepakolták az asztalt majd becsukták maguk mögött az ajtót.
-Sayuri. Kitartásod és elszántságod példa értékű. Fegyelmed és Önuralmad pedig átlagon felüli. Hús vagy a véremből. Ahhoz, hogy tovább örökítsd a család hírnevét, ki kell állnod egy próbát.
Ekkor behozzák a tálat amiben a sötét folyadék hömpölyög.
-A testvéreid, én, az apám, az ő apja és neki az apja egészen Hogo Tatsuyama-ig szülőről gyermekre száll ez a hagyomány. Amikor a gyermek rámutat alkalmasságára, megjutalmaztatik az első kővel amely útját fogja szegélyezni. Ez a kő pedig a Tetoválás. Tedd ide kérlek a karodat.
Testvérei körbe állják az asztalt, hogy szükség esetén lefogják a lány kezét.
-Hosszú és fájdalmas éjszakád lesz. Reggel pedig kezdetét veszi a következő szint. Amin szakadatlan kitartást várok el.
Tatsuo feltűri kimonója ujját, majd mutató és középső ujját finoman megmártja a sötét anyagban. Amint kiemeli, az ujja végén apró, kékes színű chakra tű ölt alakot, rajta egy csepp tintával. Ezt pedig egy határozott mozdulattal Sayuri kézfejébe böki. A lány a fájdalomtól majdnem felkiált. Erőt véve magán remeg és lassan száján keresztül préseli ki a levegőt. A remegő végtagra testvérei markolnak rá és szorítják az asztalhoz. Alig hogy a fájdalom alább hagyna a következő tűszúrás már bele is mélyedt a bőrébe. Majd a következő és következő…
Reggelre Sayuri egész bal kezét egy tetoválás díszíti. Bőre vöröslik a megpróbáltatástól. Sajog az egész karja. Ahogy kilépett a ház ajtaján a nap első sugaraival találkozott. A Dojo ajtaján most jönnek ki a többiek és sorakoznak a kezdéshez. Sayuri kisírt szemekkel néz a vállára. Büszke mosoly ül meggyötört arcán és újult erővel indul el, hogy beálljon a helyére. Ez a nap is ugyan úgy kezdődött ahogyan a többi. Az alapok számtalan átismétlése behunyt szemmel, majd meditáció és ebéd. A fordulópont itt következett be. A délutáni gyakorlás elmaradt. Helyette mindenki gyakorló kardot ragadt és felálltak egymással szembe. Páros gyakorlatok következtek. Az unalomig és azon túl. Ekkor történt, hogy Akio-val úgy döntöttek, némi kalandvágytól vezérelve, hogy beköltöznek a Dojo-ba. Így talán a többiek nem fogják annyira kinézni őket. A Két fehérhajú papa kedvence. Akiket ennek fényében sokkal jobban hajtottak.
Újabb 2 év telt. Együtt közösségben éltek a többiekkel. Együtt cseperedtek szépen fölfelé. Ekkortájt Sayuri és Akio is megkapta a következő tetoválását a másik kezére. Az elmúlt két évben a jó alapoknak köszönhetően felgyorsultak a folyamatok. Délutánonként a páros gyakorlatok átcsaptak küzdelmekbe. Reggelente az alapok átismétlésének száma részben csökkent. A meditáció időtartama lerövidült és a felszabaduló időben pedig előkerültek a különböző fegyverek. Sayurin és Akio-n kívül még 4-en maradtak Tatsuo kezdő csoportjában. A többieket átküldték a másikba. Sayuri a fegyvernemek próbálása közben a kardok mellett a szálfegyverek iránt mutatott nagy tehetséget. A Naginata volt a kedvence. Sayuri életébe beköszöntött talán a legnehezebb időszak. A Fiúk gyors és rohamos fejlődésnek indultak az izomzatukat illetően, míg Sayuri számára a többet súly nem éppen izom formájában jelentkezett. Az súlypontja eltolódott, fizikai erejében kezdett lemaradni a többiektől. A problémát orvosolandó, a napi rutint és edzést követően külön erősítő feladatokat végeztettek vele. Ez volt életének legnehezebb 2 éve. Időközben Kardjának mesterévé vált. Miután sikeresen letette belőle a mester vizsgát, Apja egy különleges darabbal lepte meg. Ahogy minden eddigi gyermekét. Illetve eljött a végső próbatétel számára is és Akio számára is. Ahhoz, hogy teljes mértékben részeivé váljanak a Hogo dinasztia Samurai-ainak egy utolsó tetoválás kerül rájuk. Akioét Tatsuo készíti el a hét utolsó két napján, hogy Hétfőre kész legyen, Sayuriét pedig legidősebb fivére Ayato, aki nem rég tért vissza az Iwagakure ellen indított Rajtaütésről. Fiatalabb testvérei zöme is harcolt. Ők már saját családjukhoz tértek vissza. Hagurot az utánpótlás kinevelése miatt nem hívták be. Tatsuo pedig kora és az ifjoncok miatt nem vonult be katonának. Akio és Sayuri pedig még túl képzetlenek voltak hozzá. Ayato szintén vizsgázik. Aki rendelkezik a tetoválással, annak 35. életévében legkésőbb el kell sajátítania a technikát, hogy tovább örökíthesse.
Ayato és Sayuri csupán ketten voltak jelen a tetoválás elhelyezésekor. A két nap alatt csupán kétszer két óra pihenőt lehetett tartani. Péntek estétől Hétfő pirkadatig tartott tortúra. Egy egész hátat lefedő tetoválás. A Végső simításhoz el kellett mutatni néhány kézjelet majd két ujjal a szimbólum közepére bökni. A szimbólum közepétől lökés hullám szerűen felfénylett, átterjedt a vállakon lévő jelekre és végig futott Sayuri kezén egészen a kézfejéig. Ezzel jelezve, hogy a tetoválás sikerrel elkészült. A húzódó égő bőr, a rásimuló ruha és a két napos virrasztás nem könnyítette meg a fiatalok dolgát. Sayuri is megvált felsőjétől, hogy legalább az ne irritálja. Nem volt szégyenlős, velük együtt nőtt fel. Egy helyen fürödtek, egy helységben aludtak. A nap végére a fájdalom szinte az elviselhetetlen mértékig fokozódott. A helyzetet tovább rontva a fájdalom ismét átterjedt a karokra is. Kénytelen kelletlen a nap végi párviadaloknál fel kellett hagyniuk az edzéssel. Tatsuyo tisztában volt azzal a fájdalommal ami a tetoválás az utolsó szakaszával jár. Bölcs döntésnek találta, hogy ilyen állapotban nem akarnak küzdeni. Élet veszélyes volna. Néhány nap leforgása alatt elmúlt a fájdalom. A hét második felét megkapták pihenőnek. Ám szellemüket továbbra is edzeni kellett.
Egyik nap Sayuri a reggeli rutint követően betért a városba. Ritkán van alkalma hétköznap csak úgy betérni ide. Az idős pék mára már elhunyt és lassan őszülő fia szolgálja ki a vevő igényeket. A főtéren két gyanús alakra figyelt fel. Görnyedt testtartásuk, szürke és koszos ruhájuk, sunyi, tekintetük gyanakvást keltett Sayuriban. Félszemét rajtuk tartotta. Egyik képe torz volt, az orra még csak nem is emlékeztetett az egyenesre. Magas nyurga alak volt. Furcsa mód ismerős. Társa valamelyest alacsonyabb, izmos testfelépítéssel. Sayuri épp a zöldséggel teli kosarat adta át az idős eladónak, hogy mérje le amikor a két alak akcióba lépett. Egy jómódú öregembert fogtak közre. A nagy szóval tartotta míg a kicsi kutakodott. A lánynak több sem kellett, egy gyors sasszéval meg két szökkenéssel a díszes társaság előtt termett.
-Esetleg valami gond van uraim?
Kérdezte és ahogy a három tekintet találkozott egyszerre döbbent le mindenki. A rusnya orrú nyurga srác orrát annak idején még ő Törte el.
-Nézd a fogatlan tökmag, hogy meg nőtt… és milyen kis csini lett. Na eredj innen öreg…
Lökte odébb a szerencsétlent.
-Múltkor nem volt elég?
-Pont elég volt ahhoz, hogy elbánjak a magad fajtával.
A cingár mozdult, de Sayuri egy gyors mozdulattal ismét orrba nyomta. Tenyérpárnákkal alulról fölfelé. A Cingár dobott egy hátast. A melák pedig megindult. Sayuriba az előző mozdulattól belenyilallt a tetoválás okozta kín és egy pillanatra ledermedt. Az ütés betalált amitől a padlóra került. Keserves kínokat élt át míg feltápászkodott. Fogait össze szorítva mozdult tovább. Elsodorva a felé közeledő öklöt, majd vele fordulva egy csípődobással a földhöz vágta a melákot is. Eközben megérkeztek a rend őrei. Nekik csak biccentett és elment kosaráért hogy kifizesse a zöldségeket. Az emberek tapsoltak, ő pedig furcsa elégedett érzéssel ment haza. Nem az emberek hálája, valami más töltötte el a szívét. Talán a bosszú. Ez a bűnös gondolat teljesen beette magát az agyába. Vacsora után maradásra kérte apját.
-Apám, tanácstalan vagyok.
-Azt látom, alig ettél. Mi bánt?
-Ma találkoztam azzal a két suhanccal akik annak idején megvertek. Egy idős urat inzultáltak és segítettem rajta.
-Tehát ezért lila az arcod.
-Igen de ami bánt egy különös érzés. Valamiféle elégedettséget érzek.
-Ez természetes, segítettél valakin.
-Nem, ez most más… olyan nem is tudom szavakba önteni… Egy rossz minőségű elégedettség. Mintha, bosszút állhattam volna rajtuk a verésért és ez most elégedettséggel tölt el. Ez nem igazán fér össze a Bushidou val.
-Az idős ember érdekében cselekedtél, nem pedig azért, hogy bosszút állj egy korábbi sérelemért. Nemde?
-Igazad van. D az érzés…
-Az egy kellemes mellék hatás. Csorba esett a becsületeden és ezzel most helyre hoztad. Most pedig eredj. Hamarosan nagy feladat vár rátok, addig pedig hosszú az út.
-Még valami.
-Mi lenne az?
-Vissza költözhetek a szobámba?
-Nem értelek.
-Kezdenek különös gondolataim támadni és éjszakánként félre érthetőn beszélnek a srácok.
-Áh értem… Szólj Myoba-nak. Se perc alatt rendbe rakja a szobád. Mire áthozod a cuccaid már alhatsz is.
Sayuri meghajlással köszönte meg és elindult, hogy szóljon a ház legidősebb cselédjének Myoba nak. Még az nap este vissza költözött a szobájába.
Reggel mindenkit a Dojo bejárata elé tereltek. Még a gyakorlás megkezdése előtt Tatsuo kívánt szólni a tanulókhoz.
-Növendékek, leendő Udvari Samuraiok. Mához hat hónapra kerül megrendezésre a Samurai vizsga. Másodszülött fiam Haguro felolvassa a neveket akiket alkalmasnak találunk a sikeres vizsga letételéhez. Akik hozzám járnak, ők automatikusan részt vesznek a vizsgán.
Egy biccentést követően elindult. Négy tanítványa pedig kicsivel lemaradva követte. A másik csoportból mindössze 10-en bizonyultak alkalmasnak a hallott nevek lapján. Többségük Tatsuonál csoportjában kezdtek.
Az elkövetkezendő félévben Sayuri tovább tökéletesítette a Naginata forgatásának tudományát. A Bo-val is remekül megtanult bánni. Katana forgató képességét pedig igyekezett bal kézre is tökéletesíteni, hogy egyszerre két Katanával is tökéletesen tudjon harcolni. Ahogy eltelt a félév a gyakorlásba ölt idő és energia kifizetődött. A csoporton belül már nem igazán tudták felülmúlni kardforgatásban. Eljött a vizsga ideje. A földesúr színe elé járult a kis csapat. Idő közben 3 tanonctól megvonták a jogot, hogy ezen a vizsgán részt vegyenek. Így csak 11-en jöttek el a Dojoból. Tatsuo kivételesen maga is jelen volt a vizsgán. Elvégre Nemesi rangja van, illetve két gyermeke is vizsgázik.
A vizsgán kezdetben minden rendben ment. Akio sikerrel és könnyűszerrel vette az akadályt. Precíz elegáns mozdulatokkal vívott. A Tanácsot meggyőzte. Két ember bukott el mindösszesen. Egymás után pont Sayuri előtt aki legfiatalabbként a legutolsó volt.
Mondani sem kell, hogy nem kis meglepetést okozott az, hogy lány. A Földes úr érdeklődése rohamosan alább hagyott. Csak intett, hogy felőle mehet. Rögvest egyik alattvalójához fordult, hogy valami teljesen érdektelen dologról beszéljen, amikor két csattanást követően egy halk puffanást hallott majd a síri csöndet. A függöny mögül látszott, ahogy sötét alakja ismét a küzdőtér felé irányul. A felavatott Samurai a földön, Sayuri pedig a kardját csúsztatja vissza a hüvelyébe. A közönség megvetően tekintett a földön heverő Samuraira. Sayuri pedig rá sem nézett, csak a földet bámulta. Vérig volt sértve. Ellenfele elbízta magát és nem vette komolyan a lányt, puszta nemi hovatartozása miatt. Csak úgy ahogy a Földesúr sem. A Samurai felkászálódott. Meghajolt majd elvonult. A terem mozdulatlan némaságba borult. A távolban egy penge jellegzetes, selymes hangját hallatta, ahogy elhagyja hüvelyét. A társaság továbbra is némán állt mozdulatlanul, míg a megszégyenült Samurai élettelen teste nem koppant. Ketten mentek a helységbe, hogy eltakarítsák. Ayato lépett ki a sorból.
-Kegyelmes uram, engedelmével, felavatván legifjabb testvéremet. Ahogyan az őt megilleti.
-Ám legyen, de nem látok nálad kardot ifjú.
Ayato ekkor jobb öklét a bal tenyerébe csapta. Kezén lévő tetoválás felizzott egy pillanatra, majd vörös villanás kíséretében teljes harci díszben tündökölt a Földesúr előtt, kezében kardjával. Az idősebbeket nem lepte meg a mutatvány, de Akio és Sayuri szinte tátott szájjal néztek össze. A többi friss Samurai álla is a padlót verte. Sayuri felocsúdva a látottakból össze szedte magát és alapállásba helyezkedett. Hosszú, elegáns és látványos harc volt. Olyannyira lekötötte a figyelmeket, hogy elfelejtették leállítani. A harcnak az vetett végett amikor Sayuri térdre rogyott. Kardján támaszkodva lihegett kezét pedig megadóan emelte a magasba. A tanács pusmogni kezdett. Ez gyanússá vált mindenki számára. Ayato egy kézpecsétet formálva eltüntette magáról a páncélzatát, fegyverzetét majd segítő kezet nyújtott húgának. A Vezetőség úgy döntött, hogy kiküld mindenkit amíg a döntés meg nem születik. Tatsuo és Ayato kettesben sugdolóztak a folyosó végén és aggódva tekintettek Sayurira. A lány nem rágta magát a dolgon. Mindent bele adott, a lelke tiszta. Akioval beszélték ki a történteket és együtt örültek öccse sikerének. Az ajtó lassan nyikorogva tárult fel. Sayurit és apját hívatták. Az ajtó lassan csukódott mögöttük.
-Hogo Tatsuo. Ismét remek munkát végeztél az ifjoncokat illetően. Nem különben gyermekeid kiképzése is igen figyelemre méltó.
-Köszönöm uram.
-Ha jól látom a Lányod már a családon belül is Samurainak minősül.
-Igen uram, de volna még néhány…
-Remek! Akkor ez el is dőlt.
-Felség ha szabad.
-Szót se! Azonnali hatállyal magammal viszem. Másik Fiaddal együtt.
-Engedelmével, Ayato nem rég tért vissza a
-A kicsire gondoltam. Akito?
-Akio.
-Rá. Az ellátmányt majd biztosítjuk a számukra.
-Fen…
-Most pedig eredj. A Vizsgát berekesztem, a fiadat pedig küld be. Máris indulunk.
-Értettem.
Egy fájdalommal teli pillantás, ennyi időnk van elbúcsúzni egymástól. Akio tétován lépdel be az ajtón. Mellettem állapodik meg.
-Mitörtént?
-Besoroztak minket…
-Csak viccelsz.
Szomorúan csóválom a fejemet és felnézek a függönyre ami mögött a Földesúr rejtőzik. Csak a kövér fekete alakját látom elmenni onnét. Megindul a sürgés forgás minket pedig kiküldenek az épületből. Két delegációra bomlunk, Akio a földesurat kíséri engem pedig a fővárosba küldenek. Annyit hallottam, hogy az elmúlt időszak nagyon megtépázta a várost és Sunagakurenak szüksége van némi támogatásra. Eltávolodva a vizsga helyszínéről többször is vissza tekintek Apámra és Ayato-ra. Róluk kézfejemet díszítő tetoválásra pillantok. Gyanakodva nézem majd előhúzom a Katanámat. A keresztvas mintázata pont olyan, mint a kézfejemen lévő szimbólum. Csak feltételezni tudom, hogy köze van a kettőnek egymáshoz. Nem tudom kiverni a fejemből amit Ayato csinált. Mintha a tetoválásába lenne pecsételve a páncélzata és a kardja. Az ő kereszt vasa is olyan, mint a kézfején a jel... Végig gondolva, a családból mindenkinél észrevehető ez a párosítás. Csak remélni tudom, hogy a közeljövőben találkozok valamelyikükkel és elmagyarázza ezt az egészet....
Ország: Szél Országa
Nem: Lány
Kor: 17
Vércsoport: 0
Kinézet: 155 Cm magas, slank testalkata van. Hosszú, copfba fogott fehér haja alól világos, kerek szempár kukucskál a nagyvilágra. Topot és egy belebújós világos, kapucnis mellényt visel. Zárt cipő és egy nagyon rövid nadrágot hord. Két kezén kézfejétől egészen válláig feltűnő mintázatú látszólag non figuratív tetoválást visel. Hátára is egy hatalmas Pillangó szerű szimbólum van tetoválva.
Jellem: Egy barátságos, barátkozó, nyitott személyiség. Érdeklik az új dolgok. Becsületes és nagyon lelkiismeretes. Picit magának való, olykor mintha ellenne varázsolva vagy egy másik világban járna. Görcsösen talán túlon-túl próbál megfelelni a Bushodounak. Hajlamos magát hosszasan emészteni egy-egy ballépésén.
RANG: Samurai
Chakraszint:
Felszerelések:
1 Katana(+1? )
1 Wakizashi
ELŐTÖRTÉNET:
A birtok udvara zsúfolásig telt. Csak a bambusz ütemes koppanása, amikor kiömlött belőle a csordogáló víz, és egy asszony sikolyai törték meg a csendet. A vendégek halkan zúgolódtak egymás közt. Piszmogtak, össze súgtak. A kimonók finom anyaga némán siklott el egymáson a szűkölködő vendégek körében. Ahogy próbáltak némi teret nyerni maguknak. A Hatalmas palota udvara most parányinak tűnik. Van aki a kerti tóban talált magának helyet. Ők a fiatalabbak akiket nem terhel a kimonó tisztításának gondjai. Végül a kiáltások elhaltak. A zárt ajtók mögül lökéshullám ként terült el a feszültség ami mélyen a falu lakóira nehezedett. Egy végtelenségig nyúl pillanat. Végül a csecsemő felsírt. Tapsvihar fogadta az falut védelmező család legújabb sarját. Az ajtó mögött egy vállas alak sziluettje rajzolódik ki. A nép elhallgat. A fakeretes ajtó pedig jellegzetes hangjával oldalra csúszik. Feltűnik a hegekkel borított, markáns vonásokkal és ráncokkal barázdált arc. A sokat látott, mélyen ülő, világos szempárra lesütve tekint a hatalmas tenyereire. Amiben szinte elveszik a pólyába tekert vöröslő fejű gyermek. Tej fehér, vékony hajszálai cérna ként lógnak fejéről.
A Vendégek lélegzetüket vissza fojtva várnak. Az apa vállai nehezen emelkednek majd sülylednek meg. Néhányan össze súgnak a tömegben. Az apa szemeiből, talán életében először egy könnycsepp gördül le. Öröm és bánat karöltve táncol tekintetében. Arcát a csalódottság és a büszkeség lehetetlen párosa torzítja egy torz mosolyra.
- Sayuri. Hogo Sayuri.
A döbbenet néma tompasággal söpör keresztül az udvaron. Sutyorgások közepette sokan sértődötten távoznak a gazdagok közül. A teraszon térdeplő idősebb férfiak egy csoportja sajnálatuk jeléül behunyt szemmel hajtanak fejet, majd csöndben távoznak. Mindegyik oldalán több kard fityeg. Szintén harcedzett férfiak, messzi földről. A falu lakóinak többsége pedig csalódottan távoznak a birtok udvaráról. Sokan időpazarlásnak érzik, hogy ekkora utat tette meg, hogy láthassák a Hogo család legifjabb tagját, de csak egy lányt kaptak cserébe.
Hogo Tatsuo Samuraiá avatása óta harcolt több háborúban. Az elmúlt évtizedeket pedig ebben a határhoz közel eső faluban töltötte. Jó szolgálatáért járó jutalmai és vissza fogott, szerény életmódjának köszönhetően egy elég nagy telket, szinte palotát sikerült felépíteni a családja számára. Vágyálma, hogy egy egész Samurai dinasztiát hozzon létre. Egyke gyerekként sosem voltak testvérei és családja is inkább eszközként tekintett rá, mint sem gyermekre. De A Samurai lét már csak ilyen. Immáron több mint 10 gyermek apja kiknek többsége már kirepült. Ő sem bánik a gyerekekkel kesztyűs kézzel, hiszen egy Samurai élete nem séta galopp. Nem sokkal azután hogy járni tudnak már botot ad a kezükbe, hogy szokták meg az eszköz használatot. 8-9 éves korukig játszva tanítja őket. Amíg úgy nem ítéli, hogy készen állnak az edzésre. Legkésőbb 10 éves korukban pedig elindul a kőkemény kiképzés. Pirkadattól késő délutánig a legkegyetlenebb Sensei. Az edzések végeztével pedig odaadó szerető család fő. A Birtok végében van egy Dojo. A Környék ifjoncait itt képzik ki még néhány tanárral egyetemben. Tatsuo csak a legtehetségesebbekkel foglalkozik a kezdetektől fogva. Illetve a fiaival. Nekik fel kell tudni zárkózni az évfolyamhoz. Noha ők otthon a saját szobájukban laknak és este a családdal vacsoráznak. Nem mondható el, hogy kivételezik velük. Ellenkezőleg, sokkal nagyobbak az elvárásai a fiaival szemben. Számukra további vizsgák is elő vannak írva, amit ha teljesítenek egy tetoválást kapnak érte. Ez egy Családi tradíció. Tatsuo kezeit és hátát is különleges tetoválások díszítik.
Neje Haruna a birtokon tart rendet. Utasítja a szolgálókat. A hajdani földesúr Unokájaként látta meg a napvilágot. Arisztokratikus neveltetésben részesült. Amolyan hercegnő féle. Tisztelet tudó, csöndes. Ő maga is tanárként, oktatóként tevékenykedik. A falubéli lányokat tanítja az etikettre és a történelemre, hogy belőlük is ha úgy adódik egy gazdag nemes gyönyörű felesége válhasson.
Sayuri születésével egy majd 20 éves hagyomány láncolat szakadt meg. Haruna és Tatsuo gyermekei eddig mind Fiúk voltak. Sayuri az első lány. Ez mit sem változtat azon a nagyon egyszerű tényen, hogy a család tagja és feltétel nélküli szeretet kap. Sayuri legifjabb testvére Akio mindössze 1,5 évvel idősebb. Bátyjuk pedig már a kiképzése felénél jár. Sayuri és Akio nagyon szoros és jó testvéri viszonyt ápolnak egymás között. Sayuri mindig Akio nyomában kúszik, mászik. Folyton folyvást együtt vannak. Ahogy cseperednek Haruna úgy véli ideje Sayuriból hölgyet faragni mielőtt megfertőznék a testvérei a háborúsdival. Különben is a történelem hosszú és unalmas. Rengeteg mindent kell megtanulni és nem lesz gyönyörű örök életére.
A történelem mondani sem kell, hogy csak olaj volt a tűzre. Szabad idejében ugyanis Bátyával csépelték egymást fa kardokkal. A lány vékony testalkata és alacsony termete előnyére vált. Mozgékony volt. Élvezte a játékot. Ügyes is volt. Talán kissé vadóc is egy lányhoz képest. Kilenc éves korára Akio-val egyre kevesebbet tudott játszani. Hiszen testvére elérte azt a kort, hogy elkezdődjék a kiképzése. Sayurinak pedig maradtak a nőies dolgok. Unalmas, monoton nőies dolgok. Tő és cérna, papír és festék. Ruhák és sminkek… Egy nap a Faluba küldték kenyérért meg pár apróságért. A pék ott volt a falu szélén, aránylag közel a birtokhoz. Hiszen a Dojoba rengeteg kenyér kellett a tanoncoknak. Csak most éppen maguknak felejtettek el venni. A pékségből éppen két apró suhanc lépett ki egy-egy nagy kenyérrel a kezében. Röhögcsélve az idős eladón aki rekedtes hangján próbált utánuk kiabálni és botját fenyegetően lóbálta feléjük.
-A lopáf roff éf tiffteffégtelen! Fiszesszétek ki!
Szólt pöszén a két suhancra Sayuri. Éppen váltotta a metsző fogait és haja is két copfba volt fogva. Így inkább volt nevetséges, mint ijesztő. A két fiú persze hasát fogta a röhögéstől.
-Fiszesszétek ki!
Mordult fel ismét. Második felszólításként. Ez már nem tetszett a fiúknak. Az egyikük előrébb lépett fenyegetően miután oda adta a társának a kenyeret. A másikat még rázta a nevetés.
-Hú de félelmetes valaki. Verés kell aprólék?
Sayuri előhúzta a fa kardját, hiszen azt tanulta, hogy egy Samurai nem megy sehova a fegyvere nélkül. Nyilván nem édesanyjától tanulta… A Fiúkból ez is csak nevetést váltott ki.
-Tényleg verést akarsz aprólék.
Sayuri első támadása meglepetés szerűen érte a vézna, magas srácot. Sajgott a nyaka, a feje és a gyomrának sem tett jót a döfés, törött orrából pedig folyt a vér. Ez igen csak felingerelte. Társa is aki valamivel alacsonyabb és izmosabb volt a földre dobta a kenyeret. Sayuri kezéből kicsavarták a kardot és ütlegelni, majd rugdosni kezdték. Amíg az idős pék olyat nem sózott a fejükre amitől inkább menekülőre fogták.
A földön magzatpózban heverő lányt a pék lassan karjaiba vette. Lassú nehézkes léptekkel indult el a Hogo birtokra kezében a könnyeivel küszködő, bucira vert lánnyal. A Fehér hajból egyből tudta, hogy kinek a gyermeke. A Kapuban az egyik szolgáló nyitott ajtót aki máris elrohant a Szülőkért. Haruna mezítláb, egy szál törülközőben még vizesen rohant a fürdőből. Haruna egyből az idős úrnak esett, hogy mégis mi történt.
-Engem akart megvédeni asszonyom. Két suhanc meglopott és őket próbálta megállítani. Szabadjon megjegyeznem, nagyon jól bánik a karddal.
Ekkor nyújtotta át törött gyakorló kardot. Tatsuo ekkor fordult be a sarkon. Gyorsított léptein de méltóságteljes nyugalom ült az arcán továbbra is. Tekintete aggódón vetült a lányára. Átvette a törött kardot.
-Köszönjük.
Biccentett a péknek és 4. fiának intett a fejével. Takeshi éppen itthon tartózkodott eltávon. A Fiú biccentett és haza kísérte az idős urat.
Estére Sayuri jobban lett. Kék lila foltos volt, csak úgy mint Akio. Egymásra nézve mindig elkapta őket a kuncogás. Egyiknek a jobb szeme másiknak a bal szeme alatt volt lila. A Vacsora végeztével Tatsuo maradásra kérte Sayurit. Miután mindenki kiment a helységből kanos csönd ülepedett rájuk.
-Say…
-Én shak megakartam védeni a ráforulókat! Ahogy te tanítottad a többieknek! Azt mondod mindig, hogy az Igaffágoffág, A Bátofág és Becsület mindenek előtt!
Tatsuon meglepődöttségtől nagyra nyitotta szemeit. Vonásai ellágyultak a hallottaktól. Büszkeség és aggodalom járta át szívét. Halkan elkacagta magát. Büszkén nézett lányára.
-Önuralom. Egyenes jellem és Igazságosság, Bátorság és Kitartás, Őszinteség és Önuralom. Hűség, és Becsület. Ezek mindig párban járnak. Még akkor is ha néha nehéz.
-Nem akarok udvar hölgy lenni… Nem akarok csicsás Kimonókban flangálni, hajlongani meg tétlenül ücsörögni egy házban. Harcolni akarok.
-Harcolni? Miért akarnál harcolni?
-Hát hogy… hogy… megvédjem a ráforulókat. Akik nem tudják önmagukat.
Tatsuo ekkor félre néz az ajtóban álló és aggódó tekintettel figyelő Haruna-ra. Sayuri is oda kapja a fejét. Egy pillanatra lesápad anyja láttán.
-Ne haragudjon rám édef anyám de a tű éf cérna nem efik kézre.
Haruna keserves mosollyal néz a lánya szemébe. A Fogatlan kék zöld foltos apró lányra. Szemeit lassan lehunyja. Fejét előre hajtva kihátrál az ajtóból. Tatsuo bólint a nő felé és lányára néz. Sayuri értetlenül néz apjára aki elégedetten mosolyog.
-Menjél aludni. Pihend ki magad még utoljára.
-Igenif apu!
-Sensei…
Javítja ki a lányt majd maga elé mered. A szolgálók egymást követően jönnek be, hogy elpakoljanak az ebédlő asztalról. Tatsuo csak maga elé meredve nézi az asztalt és gondolataiba merül. Néhány perccel később Haruna jön be az ajtón egy tállal, benne sötét színű folyadék hömpölyög.
-Biztos vagy benne Drágám?
-Haruna a lányunk erős. Nem erőltetheted egy olyan szerepbe amibe nem illik bele.
-De féltem.
-Ezért kell megtanulnia megvédeni magát és ezért kell ez is.
-Ám legyen. Reggelre mindent elő készítek.
Tatsuo kezei közé fogja az edényt, mint egy tál forró levest. Bólint nejének, amint az kilép az ajtón, a tálban lévő sötét folyadékot lassan elkezdi átjárni egy világos, kék derengés. Chakra.
Sayuri szemeire nehezen jött álom az izgatottságtól. De végül elnyomta az álom. Nem tudott sokat aludni, a hajnal első sugarai már a hátsó kertben a gyakorló terepen érték. Tatsuo hátra tett kézzel kezdett bele mondandóiba. Hosszú és monoton beszéd volt. Aki mocorgott arra először morcosan nézett, majd a második alakalommal két segédje elvitte az illetőt a fiához. Összesen két gyerek esett ki rostán. A többiek köztük Sayuri is kiállta az első próbát. Ezt követték az alapok felépítése. Alapállás, kard fogása, előhúzása eltevése. Minden mozdulatot ezer és egyszer átismételtek. Majd újra és újra, amíg azok a részükké nem váltak. Minden nap a reggeli gyakorlást némi meditáció, majd ebéd és elméleti oktatás követte. Este pedig ismét egy sor gyakorlat. Ez ment több mint egy éven át. Ettől kezdve Tatsuo minden vacsora után bent maradt az étkezőben és várta a tálat, benne a sötét folyadékkal, hogy a fél éjszakát azzal töltse, hogy chakrát áramoltat benne. Fiai akik már Samuraiok voltak gyakran összenéztek és mosolyogtak. Tudták, hogy apjuk karikás szemei és az, hogy mindig az étkezőben marad mit jelent. Eltelt az első év. Két nagy fia karddal az oldalán ült asztalhoz. A hangulat feszült volt. A Vacsora végeztével Sayurit és két idősebb fivérét maradásra szólította Tatsuo. Haruna, Akio pedig elhagyták a termet. Bejöttek a szolgálók és lepakolták az asztalt majd becsukták maguk mögött az ajtót.
-Sayuri. Kitartásod és elszántságod példa értékű. Fegyelmed és Önuralmad pedig átlagon felüli. Hús vagy a véremből. Ahhoz, hogy tovább örökítsd a család hírnevét, ki kell állnod egy próbát.
Ekkor behozzák a tálat amiben a sötét folyadék hömpölyög.
-A testvéreid, én, az apám, az ő apja és neki az apja egészen Hogo Tatsuyama-ig szülőről gyermekre száll ez a hagyomány. Amikor a gyermek rámutat alkalmasságára, megjutalmaztatik az első kővel amely útját fogja szegélyezni. Ez a kő pedig a Tetoválás. Tedd ide kérlek a karodat.
Testvérei körbe állják az asztalt, hogy szükség esetén lefogják a lány kezét.
-Hosszú és fájdalmas éjszakád lesz. Reggel pedig kezdetét veszi a következő szint. Amin szakadatlan kitartást várok el.
Tatsuo feltűri kimonója ujját, majd mutató és középső ujját finoman megmártja a sötét anyagban. Amint kiemeli, az ujja végén apró, kékes színű chakra tű ölt alakot, rajta egy csepp tintával. Ezt pedig egy határozott mozdulattal Sayuri kézfejébe böki. A lány a fájdalomtól majdnem felkiált. Erőt véve magán remeg és lassan száján keresztül préseli ki a levegőt. A remegő végtagra testvérei markolnak rá és szorítják az asztalhoz. Alig hogy a fájdalom alább hagyna a következő tűszúrás már bele is mélyedt a bőrébe. Majd a következő és következő…
Reggelre Sayuri egész bal kezét egy tetoválás díszíti. Bőre vöröslik a megpróbáltatástól. Sajog az egész karja. Ahogy kilépett a ház ajtaján a nap első sugaraival találkozott. A Dojo ajtaján most jönnek ki a többiek és sorakoznak a kezdéshez. Sayuri kisírt szemekkel néz a vállára. Büszke mosoly ül meggyötört arcán és újult erővel indul el, hogy beálljon a helyére. Ez a nap is ugyan úgy kezdődött ahogyan a többi. Az alapok számtalan átismétlése behunyt szemmel, majd meditáció és ebéd. A fordulópont itt következett be. A délutáni gyakorlás elmaradt. Helyette mindenki gyakorló kardot ragadt és felálltak egymással szembe. Páros gyakorlatok következtek. Az unalomig és azon túl. Ekkor történt, hogy Akio-val úgy döntöttek, némi kalandvágytól vezérelve, hogy beköltöznek a Dojo-ba. Így talán a többiek nem fogják annyira kinézni őket. A Két fehérhajú papa kedvence. Akiket ennek fényében sokkal jobban hajtottak.
Újabb 2 év telt. Együtt közösségben éltek a többiekkel. Együtt cseperedtek szépen fölfelé. Ekkortájt Sayuri és Akio is megkapta a következő tetoválását a másik kezére. Az elmúlt két évben a jó alapoknak köszönhetően felgyorsultak a folyamatok. Délutánonként a páros gyakorlatok átcsaptak küzdelmekbe. Reggelente az alapok átismétlésének száma részben csökkent. A meditáció időtartama lerövidült és a felszabaduló időben pedig előkerültek a különböző fegyverek. Sayurin és Akio-n kívül még 4-en maradtak Tatsuo kezdő csoportjában. A többieket átküldték a másikba. Sayuri a fegyvernemek próbálása közben a kardok mellett a szálfegyverek iránt mutatott nagy tehetséget. A Naginata volt a kedvence. Sayuri életébe beköszöntött talán a legnehezebb időszak. A Fiúk gyors és rohamos fejlődésnek indultak az izomzatukat illetően, míg Sayuri számára a többet súly nem éppen izom formájában jelentkezett. Az súlypontja eltolódott, fizikai erejében kezdett lemaradni a többiektől. A problémát orvosolandó, a napi rutint és edzést követően külön erősítő feladatokat végeztettek vele. Ez volt életének legnehezebb 2 éve. Időközben Kardjának mesterévé vált. Miután sikeresen letette belőle a mester vizsgát, Apja egy különleges darabbal lepte meg. Ahogy minden eddigi gyermekét. Illetve eljött a végső próbatétel számára is és Akio számára is. Ahhoz, hogy teljes mértékben részeivé váljanak a Hogo dinasztia Samurai-ainak egy utolsó tetoválás kerül rájuk. Akioét Tatsuo készíti el a hét utolsó két napján, hogy Hétfőre kész legyen, Sayuriét pedig legidősebb fivére Ayato, aki nem rég tért vissza az Iwagakure ellen indított Rajtaütésről. Fiatalabb testvérei zöme is harcolt. Ők már saját családjukhoz tértek vissza. Hagurot az utánpótlás kinevelése miatt nem hívták be. Tatsuo pedig kora és az ifjoncok miatt nem vonult be katonának. Akio és Sayuri pedig még túl képzetlenek voltak hozzá. Ayato szintén vizsgázik. Aki rendelkezik a tetoválással, annak 35. életévében legkésőbb el kell sajátítania a technikát, hogy tovább örökíthesse.
Ayato és Sayuri csupán ketten voltak jelen a tetoválás elhelyezésekor. A két nap alatt csupán kétszer két óra pihenőt lehetett tartani. Péntek estétől Hétfő pirkadatig tartott tortúra. Egy egész hátat lefedő tetoválás. A Végső simításhoz el kellett mutatni néhány kézjelet majd két ujjal a szimbólum közepére bökni. A szimbólum közepétől lökés hullám szerűen felfénylett, átterjedt a vállakon lévő jelekre és végig futott Sayuri kezén egészen a kézfejéig. Ezzel jelezve, hogy a tetoválás sikerrel elkészült. A húzódó égő bőr, a rásimuló ruha és a két napos virrasztás nem könnyítette meg a fiatalok dolgát. Sayuri is megvált felsőjétől, hogy legalább az ne irritálja. Nem volt szégyenlős, velük együtt nőtt fel. Egy helyen fürödtek, egy helységben aludtak. A nap végére a fájdalom szinte az elviselhetetlen mértékig fokozódott. A helyzetet tovább rontva a fájdalom ismét átterjedt a karokra is. Kénytelen kelletlen a nap végi párviadaloknál fel kellett hagyniuk az edzéssel. Tatsuyo tisztában volt azzal a fájdalommal ami a tetoválás az utolsó szakaszával jár. Bölcs döntésnek találta, hogy ilyen állapotban nem akarnak küzdeni. Élet veszélyes volna. Néhány nap leforgása alatt elmúlt a fájdalom. A hét második felét megkapták pihenőnek. Ám szellemüket továbbra is edzeni kellett.
Egyik nap Sayuri a reggeli rutint követően betért a városba. Ritkán van alkalma hétköznap csak úgy betérni ide. Az idős pék mára már elhunyt és lassan őszülő fia szolgálja ki a vevő igényeket. A főtéren két gyanús alakra figyelt fel. Görnyedt testtartásuk, szürke és koszos ruhájuk, sunyi, tekintetük gyanakvást keltett Sayuriban. Félszemét rajtuk tartotta. Egyik képe torz volt, az orra még csak nem is emlékeztetett az egyenesre. Magas nyurga alak volt. Furcsa mód ismerős. Társa valamelyest alacsonyabb, izmos testfelépítéssel. Sayuri épp a zöldséggel teli kosarat adta át az idős eladónak, hogy mérje le amikor a két alak akcióba lépett. Egy jómódú öregembert fogtak közre. A nagy szóval tartotta míg a kicsi kutakodott. A lánynak több sem kellett, egy gyors sasszéval meg két szökkenéssel a díszes társaság előtt termett.
-Esetleg valami gond van uraim?
Kérdezte és ahogy a három tekintet találkozott egyszerre döbbent le mindenki. A rusnya orrú nyurga srác orrát annak idején még ő Törte el.
-Nézd a fogatlan tökmag, hogy meg nőtt… és milyen kis csini lett. Na eredj innen öreg…
Lökte odébb a szerencsétlent.
-Múltkor nem volt elég?
-Pont elég volt ahhoz, hogy elbánjak a magad fajtával.
A cingár mozdult, de Sayuri egy gyors mozdulattal ismét orrba nyomta. Tenyérpárnákkal alulról fölfelé. A Cingár dobott egy hátast. A melák pedig megindult. Sayuriba az előző mozdulattól belenyilallt a tetoválás okozta kín és egy pillanatra ledermedt. Az ütés betalált amitől a padlóra került. Keserves kínokat élt át míg feltápászkodott. Fogait össze szorítva mozdult tovább. Elsodorva a felé közeledő öklöt, majd vele fordulva egy csípődobással a földhöz vágta a melákot is. Eközben megérkeztek a rend őrei. Nekik csak biccentett és elment kosaráért hogy kifizesse a zöldségeket. Az emberek tapsoltak, ő pedig furcsa elégedett érzéssel ment haza. Nem az emberek hálája, valami más töltötte el a szívét. Talán a bosszú. Ez a bűnös gondolat teljesen beette magát az agyába. Vacsora után maradásra kérte apját.
-Apám, tanácstalan vagyok.
-Azt látom, alig ettél. Mi bánt?
-Ma találkoztam azzal a két suhanccal akik annak idején megvertek. Egy idős urat inzultáltak és segítettem rajta.
-Tehát ezért lila az arcod.
-Igen de ami bánt egy különös érzés. Valamiféle elégedettséget érzek.
-Ez természetes, segítettél valakin.
-Nem, ez most más… olyan nem is tudom szavakba önteni… Egy rossz minőségű elégedettség. Mintha, bosszút állhattam volna rajtuk a verésért és ez most elégedettséggel tölt el. Ez nem igazán fér össze a Bushidou val.
-Az idős ember érdekében cselekedtél, nem pedig azért, hogy bosszút állj egy korábbi sérelemért. Nemde?
-Igazad van. D az érzés…
-Az egy kellemes mellék hatás. Csorba esett a becsületeden és ezzel most helyre hoztad. Most pedig eredj. Hamarosan nagy feladat vár rátok, addig pedig hosszú az út.
-Még valami.
-Mi lenne az?
-Vissza költözhetek a szobámba?
-Nem értelek.
-Kezdenek különös gondolataim támadni és éjszakánként félre érthetőn beszélnek a srácok.
-Áh értem… Szólj Myoba-nak. Se perc alatt rendbe rakja a szobád. Mire áthozod a cuccaid már alhatsz is.
Sayuri meghajlással köszönte meg és elindult, hogy szóljon a ház legidősebb cselédjének Myoba nak. Még az nap este vissza költözött a szobájába.
Reggel mindenkit a Dojo bejárata elé tereltek. Még a gyakorlás megkezdése előtt Tatsuo kívánt szólni a tanulókhoz.
-Növendékek, leendő Udvari Samuraiok. Mához hat hónapra kerül megrendezésre a Samurai vizsga. Másodszülött fiam Haguro felolvassa a neveket akiket alkalmasnak találunk a sikeres vizsga letételéhez. Akik hozzám járnak, ők automatikusan részt vesznek a vizsgán.
Egy biccentést követően elindult. Négy tanítványa pedig kicsivel lemaradva követte. A másik csoportból mindössze 10-en bizonyultak alkalmasnak a hallott nevek lapján. Többségük Tatsuonál csoportjában kezdtek.
Az elkövetkezendő félévben Sayuri tovább tökéletesítette a Naginata forgatásának tudományát. A Bo-val is remekül megtanult bánni. Katana forgató képességét pedig igyekezett bal kézre is tökéletesíteni, hogy egyszerre két Katanával is tökéletesen tudjon harcolni. Ahogy eltelt a félév a gyakorlásba ölt idő és energia kifizetődött. A csoporton belül már nem igazán tudták felülmúlni kardforgatásban. Eljött a vizsga ideje. A földesúr színe elé járult a kis csapat. Idő közben 3 tanonctól megvonták a jogot, hogy ezen a vizsgán részt vegyenek. Így csak 11-en jöttek el a Dojoból. Tatsuo kivételesen maga is jelen volt a vizsgán. Elvégre Nemesi rangja van, illetve két gyermeke is vizsgázik.
A vizsgán kezdetben minden rendben ment. Akio sikerrel és könnyűszerrel vette az akadályt. Precíz elegáns mozdulatokkal vívott. A Tanácsot meggyőzte. Két ember bukott el mindösszesen. Egymás után pont Sayuri előtt aki legfiatalabbként a legutolsó volt.
Mondani sem kell, hogy nem kis meglepetést okozott az, hogy lány. A Földes úr érdeklődése rohamosan alább hagyott. Csak intett, hogy felőle mehet. Rögvest egyik alattvalójához fordult, hogy valami teljesen érdektelen dologról beszéljen, amikor két csattanást követően egy halk puffanást hallott majd a síri csöndet. A függöny mögül látszott, ahogy sötét alakja ismét a küzdőtér felé irányul. A felavatott Samurai a földön, Sayuri pedig a kardját csúsztatja vissza a hüvelyébe. A közönség megvetően tekintett a földön heverő Samuraira. Sayuri pedig rá sem nézett, csak a földet bámulta. Vérig volt sértve. Ellenfele elbízta magát és nem vette komolyan a lányt, puszta nemi hovatartozása miatt. Csak úgy ahogy a Földesúr sem. A Samurai felkászálódott. Meghajolt majd elvonult. A terem mozdulatlan némaságba borult. A távolban egy penge jellegzetes, selymes hangját hallatta, ahogy elhagyja hüvelyét. A társaság továbbra is némán állt mozdulatlanul, míg a megszégyenült Samurai élettelen teste nem koppant. Ketten mentek a helységbe, hogy eltakarítsák. Ayato lépett ki a sorból.
-Kegyelmes uram, engedelmével, felavatván legifjabb testvéremet. Ahogyan az őt megilleti.
-Ám legyen, de nem látok nálad kardot ifjú.
Ayato ekkor jobb öklét a bal tenyerébe csapta. Kezén lévő tetoválás felizzott egy pillanatra, majd vörös villanás kíséretében teljes harci díszben tündökölt a Földesúr előtt, kezében kardjával. Az idősebbeket nem lepte meg a mutatvány, de Akio és Sayuri szinte tátott szájjal néztek össze. A többi friss Samurai álla is a padlót verte. Sayuri felocsúdva a látottakból össze szedte magát és alapállásba helyezkedett. Hosszú, elegáns és látványos harc volt. Olyannyira lekötötte a figyelmeket, hogy elfelejtették leállítani. A harcnak az vetett végett amikor Sayuri térdre rogyott. Kardján támaszkodva lihegett kezét pedig megadóan emelte a magasba. A tanács pusmogni kezdett. Ez gyanússá vált mindenki számára. Ayato egy kézpecsétet formálva eltüntette magáról a páncélzatát, fegyverzetét majd segítő kezet nyújtott húgának. A Vezetőség úgy döntött, hogy kiküld mindenkit amíg a döntés meg nem születik. Tatsuo és Ayato kettesben sugdolóztak a folyosó végén és aggódva tekintettek Sayurira. A lány nem rágta magát a dolgon. Mindent bele adott, a lelke tiszta. Akioval beszélték ki a történteket és együtt örültek öccse sikerének. Az ajtó lassan nyikorogva tárult fel. Sayurit és apját hívatták. Az ajtó lassan csukódott mögöttük.
-Hogo Tatsuo. Ismét remek munkát végeztél az ifjoncokat illetően. Nem különben gyermekeid kiképzése is igen figyelemre méltó.
-Köszönöm uram.
-Ha jól látom a Lányod már a családon belül is Samurainak minősül.
-Igen uram, de volna még néhány…
-Remek! Akkor ez el is dőlt.
-Felség ha szabad.
-Szót se! Azonnali hatállyal magammal viszem. Másik Fiaddal együtt.
-Engedelmével, Ayato nem rég tért vissza a
-A kicsire gondoltam. Akito?
-Akio.
-Rá. Az ellátmányt majd biztosítjuk a számukra.
-Fen…
-Most pedig eredj. A Vizsgát berekesztem, a fiadat pedig küld be. Máris indulunk.
-Értettem.
Egy fájdalommal teli pillantás, ennyi időnk van elbúcsúzni egymástól. Akio tétován lépdel be az ajtón. Mellettem állapodik meg.
-Mitörtént?
-Besoroztak minket…
-Csak viccelsz.
Szomorúan csóválom a fejemet és felnézek a függönyre ami mögött a Földesúr rejtőzik. Csak a kövér fekete alakját látom elmenni onnét. Megindul a sürgés forgás minket pedig kiküldenek az épületből. Két delegációra bomlunk, Akio a földesurat kíséri engem pedig a fővárosba küldenek. Annyit hallottam, hogy az elmúlt időszak nagyon megtépázta a várost és Sunagakurenak szüksége van némi támogatásra. Eltávolodva a vizsga helyszínéről többször is vissza tekintek Apámra és Ayato-ra. Róluk kézfejemet díszítő tetoválásra pillantok. Gyanakodva nézem majd előhúzom a Katanámat. A keresztvas mintázata pont olyan, mint a kézfejemen lévő szimbólum. Csak feltételezni tudom, hogy köze van a kettőnek egymáshoz. Nem tudom kiverni a fejemből amit Ayato csinált. Mintha a tetoválásába lenne pecsételve a páncélzata és a kardja. Az ő kereszt vasa is olyan, mint a kézfején a jel... Végig gondolva, a családból mindenkinél észrevehető ez a párosítás. Csak remélni tudom, hogy a közeljövőben találkozok valamelyikükkel és elmagyarázza ezt az egészet....
Hogo Sayuri- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 20
Adatlap
Szint: D
Rang: Samurai
Chakraszint: 100
Re: Hogo Sayuri
Terumi Mei Kedd Okt. 17 2017, 13:39
Üdvözöllek az oldalon!
Először is a hibákkal kezdeném, mivel abból kevesebb van. A helyesírásra figyelj oda (néhol a -ként ragot többször is különírtad a szótól, de ez közvetlenül hozzáírandó; pl. hogy kiemeljek egy példát az előtörténetedből: lökéshullám ként - lökéshullámként). A mondatok gyakran rövidek ott, ahol össze lehetne kapcsolni őket. Ezek persze mind mellékesek, amikre játéktéren odafigyelsz majd. ^^ A bushudou az Bushido.
Az előtörténeted nagyon tetszett, főleg af a réf, ahol a karaktered fejpített; ez egy kis színt vitt a történetbe, és engem is megmosolyogtatott... mert bevallom, hogy közben el is képzeltem közben Sayurit, khm. Most veszem észre, hogy korához képest, és a szamurájokhoz képest is elég alacsony... szegény.
Az előtörténeted elfogadom.
Kezdő értékeid:
Chakra: 100
Szint: D
Rang: Samurai
TJP: 20
Ryo: 3.000 ryo
Ajándék technika:
Ceremónia (Gitou)
Ez az alapvető Kenjutsu gyakorlat minden másik előtt. A használó a földbe szúrja a kardot, majd megesküszik az életére, hogy jó harcos lesz. És ezzel átáramoltatja a chakrát a kardba, megnövelve ezzel a kard erejét, sokkal erősebb lesz a kard és sokkal jobban fog vágni.
Megjegyzés: A Chakra nem jelenik meg a kard körül, nem foszforeszkál képen, csupán a penge anyagába ivódik be!
Besorolás: D
Osztály: Kiegészítő
Chakraszint: 50
Ez az alapvető Kenjutsu gyakorlat minden másik előtt. A használó a földbe szúrja a kardot, majd megesküszik az életére, hogy jó harcos lesz. És ezzel átáramoltatja a chakrát a kardba, megnövelve ezzel a kard erejét, sokkal erősebb lesz a kard és sokkal jobban fog vágni.
Megjegyzés: A Chakra nem jelenik meg a kard körül, nem foszforeszkál képen, csupán a penge anyagába ivódik be!
Besorolás: D
Osztály: Kiegészítő
Chakraszint: 50
Megjegyzés: Alaptechnika a stílus elsajátítása után
Írj adatlapot és kezdhetsz is!
Mei
Terumi Mei- Moderátor
- Specializálódás : Kdeves Mizukga
Tartózkodási hely : Idegosztály
Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.