A Bushido halála
2 posters
1 / 1 oldal
A Bushido halála
Shikatani Hasukara Pént. Jan. 26 2018, 03:14
Egy daimyo naplója
Eretnekség. Gyalázat. Undormány. Mocsok. Árulás. Valószínű ezekkel a szavakkal fogadná ezt a könyvet minden idióta a Vas Országában, és még azelőtt tűzre vetnék, mielőtt egyetlen szó is beszennyezhetné elméjük és lelkük tisztaságát. Te nem vagy közéjük való: a te szemed nyitva van, láss vele!
Sokak szerint a szamuráj a legtökéletesebb harcos a világon: tisztességes küzdelemben rengeteg ember szerint lehetetlen legyőzni egyet azok közül, akik elég hosszú utat tettek meg a Bushidonak nevezett úton. Ha valaki tökéletes kardforgató, nincs az a tűzokádó, óriási szörnyeket idéző lény, aki szembeszállhatna vele- végül is, ha elég tiszta és becsületes vagy, azzal bizonyára éghetetlenné is válsz. Ha pedig nem, csak hasba szúrod magad, és bátor ember módjára ráhagyod a következő idiótára a probléma megoldását.
Ez az ősi, ádáz arrogancia régről származik: nem volt még egy nemzet sem, nem voltak klánok, shinobik, talán még chakra sem létezett. Azokban az időkben az emberek még nem voltak többek embereknél, egy jó minőségű fémpáncél és egy éles kard pedig tényleg minden volt, amire szükség volt a társadalom fenntartásához. Azokban az években alakulhatott ki a Bushido, amikor rájöttek, hogy van valami, ami nagyobb fenyegetést jelent egy szamuráj hadúrra, mint a sarlókkal felfegyverzett parasztok: más szamurájok, ugyanabban a páncélban, ugyanazzal a fegyverzettel. Akkor kellett kitalálni azokat a dolgokat a becsületről, ami megakadályozta, hogy egy becsvágyó harcos fegyvert fogjon az ellen, aki a földjét adta neki.
A becsület és a vakság kora azonban leáldozott: földünket új állat járja, ami, míg mi csendes békében bújtunk meg elzárt országunk mélyében, lassan, de biztosan átvette a helyet a tápláléklánc csúcsán. Még nem döntöttek úgy, hogy elfogyasztanak, még nem maradtunk le végzetesen, de az elmúlt korszak bizonyítja, hogy már többek azoknál a kémeknél és besurranó orgyilkosoknál, akiket őseink alkalmaztak. Aki azt gondolja, hogy egy jó katana és a becsületesség elég valaki ellen, aki tüzet teremt az életenergiájából vagy teljesen elferdíti a valóságot, csupán önáltató bolond. Nincs semmink, ami ellensúlyozná ezt. Lánc van a bokánkon, amit Bushidonak hívnak. Ezt a láncot le kell vágnunk, meg kell változnunk, ha élni akarunk.
Én is a Bushidoból nőttem ki. Én, Shikatani Hasukara, a Fehér Szarvas egyenesági leszármazottja, a Shikatani Klán utolsó feje. Persze, a családom kihalt tíz éve, ha hivatalos dokumentumokra vágysz; én halott vagyok az ország szemében, és valószínű csinos pénzt fizetnének azért, hogy végleg letöröljék a drága büszkeségükön esett foltot a véremmel. Többen is elvállalták ezt a megbízást az elmúlt tíz évben- talán rövidesen egy olyan shinobi is jelentkezik a munkára, aki képes elég ideig élni hozzá, hogy begyűjtse ezt a pénzt.
Fiatal koromban olyan idealista voltam, mint minden szamuráj. Nagy jövő állt előttem: hiába voltam lány, jóval nagyobbra nőttem testben a legtöbb korombeli fiúnál, hasonlóan minden klánomba tartozóhoz, a fizikai erő mellé pedig rengeteg szorgalom és tehetség párosult. Volt azonban egy végzetes hibám, ami megakadályozta, hogy jó szamuráj legyek: kérdeztem.
Miért? Miért nem haladunk a korral és sajátítjuk el a shinobik technikáit? Miért nem cseréljük fel a seppuku intézményét valamivel, ami kevésbé pusztítja el a Bushido depressziótól leginkább sújtott harcosait? Miért nem állunk fel azután, hogy a földre löktek minket, ahelyett, hogy feladjuk? Miért tartjuk magunkat jobbnak, amikor kiválasztott elitként elnyomunk másokat? Miért hajlunk meg valaki előtt, mert az ükapja tett valami nagy dolgot? A jó szamurájnak nem szabad kérdeznie, ő csak kihúzza a kardját, suhint vele, azután megölik vagy megöli magát, és egy lesz azok közül, akik becsülettel pusztultak el.
Tizennyolc voltam, amikor kardot döftem apám szívébe. Nem gyűlöltem őt, de egy ostoba becsület-vita miatt halálba vezette volna a klánunk ezernyi harcosát a szomszédunk ellen. A Vas Országa nem tett semmit, hogy megakadályozza egy polgárháború kialakulását, ami néhány csepp nyálból nőtt volna ki. Haragot éreztem a kérőm felé, akit elutasítottam, és aki ezzel válaszolt, de nem én voltam, aki ezt a haragot háborúba fokozta volna. Hálás vagyok apámnak, mert jó apa volt, de csapnivaló vezető.
Szörnyeteg vagyok mindenki szerint, aki tudja, hogy mit tettem, de abban az egy évben, amíg én voltam a Szarvasvölgy földesura, az élet virágzott. Engedélyeztem a parasztoknak, hogy csatlakozzanak a seregemhez, a világ minden tájáról hozattam szakembereket a mezőgazdasági termelésünk feljavítására, és elhívtam néhány Ködrejtekből szökött shinobit is a Shiratani Klán várába, hogy menedékért cserébe oktassák a harcosaimat. Többször is jártam a népem körében álruhában, és a gyűlölet, amit apám életében éreztek a szamurájok arroganciája miatt, lassan, de biztosan eltűnni látszott. Azután az öcsém megtudta, hogy mi történt apánkkal, és hiába volt beteges és három évvel fiatalabb, ragaszkodott hozzá, hogy párbajozzunk. Bűn teremtette a békét és a fejlődést, és a becsület égette fel.
Sok ember gondolja rólam, hogy nem tudok érezni, hogy szociopata vagyok, de ez nem igaz, csak racionális döntést hoztam. Szerettem az öcsémet, de egy daimyonak kötelességei vannak, ezért megadtam neki, amit akart. Nem volt hosszú párbaj, ahogyan arra számítani lehetett, és amikor eltörtem a kardját, a csonkkal véget vetett az életének. Gyermek volt még, akit egész életében mérgeztek a becsületről szóló hazugságokkal, és akinek azért kellett meghalnia, mert azt tanulta, hogy vívjon meg egy olyan harcot, ahol nem győzhet. Nincs becsület a vereségben, ahogyan a levélben sem volt, amiben beszámolt apám halálának körülményeiről az ország több befolyásos földesurának is. Néhány hónap múlva mindenhol áttörték a védelmi vonalainkat.
Egy szamuráj két dolgot tehetett volna akkor, amikor áttörik a kaput: meghal a saját kardja által, vagy harcol az utolsó pillanatig, amíg élet dobog a testében. Még nem volt késő számomra, hogy egy legyek azok közül, akik rossz életüket jó halállal váltják meg, de soha nem voltam olyan gyáva, hogy ne merjek szörnyként élni. Ez kell hozzá, hogy az országunk és a kultúránk túlélje: alkalmazkodnunk kell. Ezért hagytam el a várat egy titkos folyosón néhány száz hű emberem kíséretében.
Távol vagyok a Vas Országától, ahonnan a fehér szarvas zászlója alatt harcoló megmaradtak nem tűnhetnek többnek szemétnél. A társadalom legalja vagyunk: pénzért felbérelhető zsoldosok, rablók, gyilkosok. A seregem már nem szamurájokból áll, csupán szakadt, fáradt, kiégett katonákból. A páncélom már nem olyan fényes, olyan tökéletes, mint a felvonulásokon, amikor a házunk feje voltam. A szarvas is szürke lett talán. Úgy öltözök és harcolok, mint ők, de senki nem mondaná, hogy szamuráj vagyok.
De mit jelent szamurájnak lenni? Nos, erre több válasz is van; az enyém egyszerű és tiszta, mentes minden hazugságtól. Mi, igazi szamurájok arra születtünk, hogy szolgáljunk. Szolgálom a Vas Országát és annak népét a száműzetésből is, a legnagyobb és legnemesebb dologgal, amit szamuráj tehet értük: meggyilkolom a Bushidot. Nem lesz több hazugság, több képmutatás, és amikor uralni fogom az országot, senki nem viselheti a szamuráj nevet, csak azok, akik hátrahagyják a gőgjüket a népük szolgálatáért cserébe. Megfordítom a világot: az élet lesz az áldozat a becsület oltárán, és a halál lesz a becstelenség.
Bármit is teszek, nem számít, hogy milyen kegyetlen, gonosz vagy méltatlan, kizárólag azért a több százezer emberért teszem, akik a Vas Országában várnak tehetetlenül a napra, amikor egy shinobi hadsereg elhamvasztja mindenüket. Nincs semmilyen ár, amit egy szamuráj nem fizet meg azért, hogy szolgálja azokat, akiknek a szolgálatáért először fogott kardot, még apró gyermekként. Ha ehhez az kell, hogy bűnözőkkel vagy zsoldosokkal menjek a fővárosba, hogy személyesen kivégezzem a vezetőinket, hogy felégessem a klánok várait, hát legyen. Nem számít az ár: a Bushido el fog hamvadni.
Sokak szerint a szamuráj a legtökéletesebb harcos a világon: tisztességes küzdelemben rengeteg ember szerint lehetetlen legyőzni egyet azok közül, akik elég hosszú utat tettek meg a Bushidonak nevezett úton. Ha valaki tökéletes kardforgató, nincs az a tűzokádó, óriási szörnyeket idéző lény, aki szembeszállhatna vele- végül is, ha elég tiszta és becsületes vagy, azzal bizonyára éghetetlenné is válsz. Ha pedig nem, csak hasba szúrod magad, és bátor ember módjára ráhagyod a következő idiótára a probléma megoldását.
Ez az ősi, ádáz arrogancia régről származik: nem volt még egy nemzet sem, nem voltak klánok, shinobik, talán még chakra sem létezett. Azokban az időkben az emberek még nem voltak többek embereknél, egy jó minőségű fémpáncél és egy éles kard pedig tényleg minden volt, amire szükség volt a társadalom fenntartásához. Azokban az években alakulhatott ki a Bushido, amikor rájöttek, hogy van valami, ami nagyobb fenyegetést jelent egy szamuráj hadúrra, mint a sarlókkal felfegyverzett parasztok: más szamurájok, ugyanabban a páncélban, ugyanazzal a fegyverzettel. Akkor kellett kitalálni azokat a dolgokat a becsületről, ami megakadályozta, hogy egy becsvágyó harcos fegyvert fogjon az ellen, aki a földjét adta neki.
A becsület és a vakság kora azonban leáldozott: földünket új állat járja, ami, míg mi csendes békében bújtunk meg elzárt országunk mélyében, lassan, de biztosan átvette a helyet a tápláléklánc csúcsán. Még nem döntöttek úgy, hogy elfogyasztanak, még nem maradtunk le végzetesen, de az elmúlt korszak bizonyítja, hogy már többek azoknál a kémeknél és besurranó orgyilkosoknál, akiket őseink alkalmaztak. Aki azt gondolja, hogy egy jó katana és a becsületesség elég valaki ellen, aki tüzet teremt az életenergiájából vagy teljesen elferdíti a valóságot, csupán önáltató bolond. Nincs semmink, ami ellensúlyozná ezt. Lánc van a bokánkon, amit Bushidonak hívnak. Ezt a láncot le kell vágnunk, meg kell változnunk, ha élni akarunk.
Én is a Bushidoból nőttem ki. Én, Shikatani Hasukara, a Fehér Szarvas egyenesági leszármazottja, a Shikatani Klán utolsó feje. Persze, a családom kihalt tíz éve, ha hivatalos dokumentumokra vágysz; én halott vagyok az ország szemében, és valószínű csinos pénzt fizetnének azért, hogy végleg letöröljék a drága büszkeségükön esett foltot a véremmel. Többen is elvállalták ezt a megbízást az elmúlt tíz évben- talán rövidesen egy olyan shinobi is jelentkezik a munkára, aki képes elég ideig élni hozzá, hogy begyűjtse ezt a pénzt.
Fiatal koromban olyan idealista voltam, mint minden szamuráj. Nagy jövő állt előttem: hiába voltam lány, jóval nagyobbra nőttem testben a legtöbb korombeli fiúnál, hasonlóan minden klánomba tartozóhoz, a fizikai erő mellé pedig rengeteg szorgalom és tehetség párosult. Volt azonban egy végzetes hibám, ami megakadályozta, hogy jó szamuráj legyek: kérdeztem.
Miért? Miért nem haladunk a korral és sajátítjuk el a shinobik technikáit? Miért nem cseréljük fel a seppuku intézményét valamivel, ami kevésbé pusztítja el a Bushido depressziótól leginkább sújtott harcosait? Miért nem állunk fel azután, hogy a földre löktek minket, ahelyett, hogy feladjuk? Miért tartjuk magunkat jobbnak, amikor kiválasztott elitként elnyomunk másokat? Miért hajlunk meg valaki előtt, mert az ükapja tett valami nagy dolgot? A jó szamurájnak nem szabad kérdeznie, ő csak kihúzza a kardját, suhint vele, azután megölik vagy megöli magát, és egy lesz azok közül, akik becsülettel pusztultak el.
Tizennyolc voltam, amikor kardot döftem apám szívébe. Nem gyűlöltem őt, de egy ostoba becsület-vita miatt halálba vezette volna a klánunk ezernyi harcosát a szomszédunk ellen. A Vas Országa nem tett semmit, hogy megakadályozza egy polgárháború kialakulását, ami néhány csepp nyálból nőtt volna ki. Haragot éreztem a kérőm felé, akit elutasítottam, és aki ezzel válaszolt, de nem én voltam, aki ezt a haragot háborúba fokozta volna. Hálás vagyok apámnak, mert jó apa volt, de csapnivaló vezető.
Szörnyeteg vagyok mindenki szerint, aki tudja, hogy mit tettem, de abban az egy évben, amíg én voltam a Szarvasvölgy földesura, az élet virágzott. Engedélyeztem a parasztoknak, hogy csatlakozzanak a seregemhez, a világ minden tájáról hozattam szakembereket a mezőgazdasági termelésünk feljavítására, és elhívtam néhány Ködrejtekből szökött shinobit is a Shiratani Klán várába, hogy menedékért cserébe oktassák a harcosaimat. Többször is jártam a népem körében álruhában, és a gyűlölet, amit apám életében éreztek a szamurájok arroganciája miatt, lassan, de biztosan eltűnni látszott. Azután az öcsém megtudta, hogy mi történt apánkkal, és hiába volt beteges és három évvel fiatalabb, ragaszkodott hozzá, hogy párbajozzunk. Bűn teremtette a békét és a fejlődést, és a becsület égette fel.
Sok ember gondolja rólam, hogy nem tudok érezni, hogy szociopata vagyok, de ez nem igaz, csak racionális döntést hoztam. Szerettem az öcsémet, de egy daimyonak kötelességei vannak, ezért megadtam neki, amit akart. Nem volt hosszú párbaj, ahogyan arra számítani lehetett, és amikor eltörtem a kardját, a csonkkal véget vetett az életének. Gyermek volt még, akit egész életében mérgeztek a becsületről szóló hazugságokkal, és akinek azért kellett meghalnia, mert azt tanulta, hogy vívjon meg egy olyan harcot, ahol nem győzhet. Nincs becsület a vereségben, ahogyan a levélben sem volt, amiben beszámolt apám halálának körülményeiről az ország több befolyásos földesurának is. Néhány hónap múlva mindenhol áttörték a védelmi vonalainkat.
Egy szamuráj két dolgot tehetett volna akkor, amikor áttörik a kaput: meghal a saját kardja által, vagy harcol az utolsó pillanatig, amíg élet dobog a testében. Még nem volt késő számomra, hogy egy legyek azok közül, akik rossz életüket jó halállal váltják meg, de soha nem voltam olyan gyáva, hogy ne merjek szörnyként élni. Ez kell hozzá, hogy az országunk és a kultúránk túlélje: alkalmazkodnunk kell. Ezért hagytam el a várat egy titkos folyosón néhány száz hű emberem kíséretében.
Távol vagyok a Vas Országától, ahonnan a fehér szarvas zászlója alatt harcoló megmaradtak nem tűnhetnek többnek szemétnél. A társadalom legalja vagyunk: pénzért felbérelhető zsoldosok, rablók, gyilkosok. A seregem már nem szamurájokból áll, csupán szakadt, fáradt, kiégett katonákból. A páncélom már nem olyan fényes, olyan tökéletes, mint a felvonulásokon, amikor a házunk feje voltam. A szarvas is szürke lett talán. Úgy öltözök és harcolok, mint ők, de senki nem mondaná, hogy szamuráj vagyok.
De mit jelent szamurájnak lenni? Nos, erre több válasz is van; az enyém egyszerű és tiszta, mentes minden hazugságtól. Mi, igazi szamurájok arra születtünk, hogy szolgáljunk. Szolgálom a Vas Országát és annak népét a száműzetésből is, a legnagyobb és legnemesebb dologgal, amit szamuráj tehet értük: meggyilkolom a Bushidot. Nem lesz több hazugság, több képmutatás, és amikor uralni fogom az országot, senki nem viselheti a szamuráj nevet, csak azok, akik hátrahagyják a gőgjüket a népük szolgálatáért cserébe. Megfordítom a világot: az élet lesz az áldozat a becsület oltárán, és a halál lesz a becstelenség.
Bármit is teszek, nem számít, hogy milyen kegyetlen, gonosz vagy méltatlan, kizárólag azért a több százezer emberért teszem, akik a Vas Országában várnak tehetetlenül a napra, amikor egy shinobi hadsereg elhamvasztja mindenüket. Nincs semmilyen ár, amit egy szamuráj nem fizet meg azért, hogy szolgálja azokat, akiknek a szolgálatáért először fogott kardot, még apró gyermekként. Ha ehhez az kell, hogy bűnözőkkel vagy zsoldosokkal menjek a fővárosba, hogy személyesen kivégezzem a vezetőinket, hogy felégessem a klánok várait, hát legyen. Nem számít az ár: a Bushido el fog hamvadni.
Shikatani Hasukara- Elosztható Taijutsu Pontok : 50
Adatlap
Szint: D
Rang: Bukott Szamuráj / Koshogumi
Chakraszint: 80
Re: A Bushido halála
Shikatani Hasukara Pént. Jan. 26 2018, 04:27
Név: Shikatani Hasukara
Ország: nincs
Nem: nő
Kor: 30
Vércsoport: A-
Rang: D- Bukott Szamuráj
Kinézet
Hasukara 192 centiméter magas, a súlya 81 kilogramm, a magassága és az izomzata a klánja többi tagjához hasonlóan kivételesen fejlett. Világos bőre, fekete haja és narancssárga szeme van. Egy gyilkossági kísérlet eredményeként a jobb szeme felett szemfedőt hord, a szeme körül vörös sebhelyek vannak, a szemhéján csúf forradás található, a szemen pedig már nincs írisz és pupilla. Több más harci sérülést is visel, főleg nyíl ütötte sebeket a felsőtestén, de a van egy kard ejtette rövid vörös heg a bal tenyerén és a nyaka jobb oldalán.
Hasukara általában teljes szamurájpáncélzatot visel; a régi, ütött-kopott szamurájpáncélt már régen nem tartották rendesen karban, sok helyen vérnyomok és karcolások vannak rajta, a sisakot díszítő szarvasagancsok egyik ága pedig hiányzik. Harcban Hasukara védőmaszkot visel, ami egy démon fogsorára emlékeztet. Egy wakizashi és egy tanto általában van a bal oldalán, az övbe tűzve, de néha nagy ritkán felkerül oda az a vörös szövettel átkötött katana is, amivel leszúrta az apját. A kanabo, amivel harcol, szinte mindig a keze ügyében van. Sokszor visel sötétszürkére kopott fehér köpenyt a páncélja felett, bár ettől értelemszerűen megválik harc közben. Ha nem a páncélját viseli, általában dísztelen kimonót hord.
A termete, kiállása és a hírneve miatt Hasukara kisugárzása alárendelt pozícióba kényszeríti a legtöbbeket, akikkel kommunikál. Mély, enyhén rekedt hangja és dallamos, egyszerre hívogató és fenyegető szavai karizmatikus személyiséggé teszik a bukott szamuráj daimyot, aki sokszor kelti azt a benyomást, hogy egyetlen szavával képes lenne megváltoztatni a világot. A maga veszélyes, agresszív módján sokan vonzónak találhatják a Shikatani Klán fejét.
Jellem
Vannak, akik tisztelik és szeretik, és vannak, akik megvetik és gyűlölik Shikatani Hasukarát, akit talán egyetlen szó sem ír körbe annyira, mint a pragmatikus. A bukott szamuráj őszintén azt hiszi, hogy minden, amit tesz, a Vas Országának népét szolgálja, az ő érdekükben próbál olyan képességekhez és sereghez jutni, amivel uralhatja és megváltoztathatja az országot. Annak ellenére, hogy szamuráj és földesúr is volt, megveti mind a Bushidot, mind a feudalizmust, a világot teljesen új alapokra kívánja helyezni. Bár nem tagadja a bűnöket maga elől, amiket elkövetett élete során, nem ismeri el magának, hogy valójában vágyik a hatalomra.
Hasukara még mindig szamurájnak tartja magát, de nem utasítja el a shinobi módszereket, amiket fejlettebbnek, korszerűbbnek tart a szamurájokénál, és amire adaptálni akarja a Vas Országának hadseregét és ideológiáját. Számára a szamuráj lét kizárólag a népe szolgálatában merül ki, nem érzi úgy, hogy ezen túl bármilyen más morális kódot követnie kellene vagy felelősségel tartozna akárkinek. Bár vannak érzelmei, amiket mélyen magában tart, azokat annyira ritkán mutatja ki még szélsőséges körülmények között is, hogy sokan kételkednek abban is, hogy tud érezni. Bár nem szereti az erőszakot vagy a harcot, a Fehér Szarvas leszármazottja rémisztő kegyetlenséggel és hatékonysággal képes a legbrutálisabb és legkegyetlenebb tettek végrehajtására. Sokan megfigyelték már, hogy a legkisebb idegesség vagy szemrebbenés nélkül tud hazudni.
Hasukara kivételesen intelligens, szorgalmas és kitartó az élet minden terén, a hite saját igazában pedig keményebb a legtöbb páncélnál. Élete szinte minden pillanatát alárendelte küldetésének; amikor nem erőforrásokat gyűjt az inváziójához, általában a naplóját bővíti, amiben az ideológiája alapjait magyarázza meg, vagy igyekszik tovább fejleszteni a harci képességeit. Sokszor tölti az idejét meditációval, amikor vagy lelkileg frissül fel, vagy egy tervét dolgozza ki.
Bár nem mutatja ki, Hasukara számára fontosak az emberek, akik az elmúlt évtizedben elkísérték. Vágyik az elismerésre, ezért szinte issza a szavait mindenkinek, aki kedvességgel vagy hálával fordul felé.
Felszerelés és tulajdon
Hasukarának van egy teljes szamuráj páncélzata, ami ugyan nincs jó állapotban, az illesztéseket és az arcot egy részét leszámítva tekljes védelmet nyújt a hagyományos vágófegyverek ellen. Mivel nem használja sokat és emiatt nem sérült, Hasukarának még mindig megvan az első katanája, amit általában elzárva tart, de néha a wakizashija és a tantoja felett visel. Hasukara fő fegyvere egy másfél méter hosszú kanabo, amit meglepő sebességgel és erővel képes használni.
Hasukara még mindig kétszáz embernek parancsol, de közülük csak ketten kezdték el a szamuráj kiképzést, a többiek egyszerű parasztok, akiket évekkel ezelőtt néhány hónapig képeztek a harcra. A gyengén felfegyverzett, rosszul képzett sereg felszerelése általában az abszolút minimumon vagy alatta van.
Hasukarának van egy négy éves szürke, Szerény nevű lova, akin általában lovagol.
Ország: nincs
Nem: nő
Kor: 30
Vércsoport: A-
Rang: D- Bukott Szamuráj
Kinézet
Hasukara 192 centiméter magas, a súlya 81 kilogramm, a magassága és az izomzata a klánja többi tagjához hasonlóan kivételesen fejlett. Világos bőre, fekete haja és narancssárga szeme van. Egy gyilkossági kísérlet eredményeként a jobb szeme felett szemfedőt hord, a szeme körül vörös sebhelyek vannak, a szemhéján csúf forradás található, a szemen pedig már nincs írisz és pupilla. Több más harci sérülést is visel, főleg nyíl ütötte sebeket a felsőtestén, de a van egy kard ejtette rövid vörös heg a bal tenyerén és a nyaka jobb oldalán.
Hasukara általában teljes szamurájpáncélzatot visel; a régi, ütött-kopott szamurájpáncélt már régen nem tartották rendesen karban, sok helyen vérnyomok és karcolások vannak rajta, a sisakot díszítő szarvasagancsok egyik ága pedig hiányzik. Harcban Hasukara védőmaszkot visel, ami egy démon fogsorára emlékeztet. Egy wakizashi és egy tanto általában van a bal oldalán, az övbe tűzve, de néha nagy ritkán felkerül oda az a vörös szövettel átkötött katana is, amivel leszúrta az apját. A kanabo, amivel harcol, szinte mindig a keze ügyében van. Sokszor visel sötétszürkére kopott fehér köpenyt a páncélja felett, bár ettől értelemszerűen megválik harc közben. Ha nem a páncélját viseli, általában dísztelen kimonót hord.
A termete, kiállása és a hírneve miatt Hasukara kisugárzása alárendelt pozícióba kényszeríti a legtöbbeket, akikkel kommunikál. Mély, enyhén rekedt hangja és dallamos, egyszerre hívogató és fenyegető szavai karizmatikus személyiséggé teszik a bukott szamuráj daimyot, aki sokszor kelti azt a benyomást, hogy egyetlen szavával képes lenne megváltoztatni a világot. A maga veszélyes, agresszív módján sokan vonzónak találhatják a Shikatani Klán fejét.
Jellem
Vannak, akik tisztelik és szeretik, és vannak, akik megvetik és gyűlölik Shikatani Hasukarát, akit talán egyetlen szó sem ír körbe annyira, mint a pragmatikus. A bukott szamuráj őszintén azt hiszi, hogy minden, amit tesz, a Vas Országának népét szolgálja, az ő érdekükben próbál olyan képességekhez és sereghez jutni, amivel uralhatja és megváltoztathatja az országot. Annak ellenére, hogy szamuráj és földesúr is volt, megveti mind a Bushidot, mind a feudalizmust, a világot teljesen új alapokra kívánja helyezni. Bár nem tagadja a bűnöket maga elől, amiket elkövetett élete során, nem ismeri el magának, hogy valójában vágyik a hatalomra.
Hasukara még mindig szamurájnak tartja magát, de nem utasítja el a shinobi módszereket, amiket fejlettebbnek, korszerűbbnek tart a szamurájokénál, és amire adaptálni akarja a Vas Országának hadseregét és ideológiáját. Számára a szamuráj lét kizárólag a népe szolgálatában merül ki, nem érzi úgy, hogy ezen túl bármilyen más morális kódot követnie kellene vagy felelősségel tartozna akárkinek. Bár vannak érzelmei, amiket mélyen magában tart, azokat annyira ritkán mutatja ki még szélsőséges körülmények között is, hogy sokan kételkednek abban is, hogy tud érezni. Bár nem szereti az erőszakot vagy a harcot, a Fehér Szarvas leszármazottja rémisztő kegyetlenséggel és hatékonysággal képes a legbrutálisabb és legkegyetlenebb tettek végrehajtására. Sokan megfigyelték már, hogy a legkisebb idegesség vagy szemrebbenés nélkül tud hazudni.
Hasukara kivételesen intelligens, szorgalmas és kitartó az élet minden terén, a hite saját igazában pedig keményebb a legtöbb páncélnál. Élete szinte minden pillanatát alárendelte küldetésének; amikor nem erőforrásokat gyűjt az inváziójához, általában a naplóját bővíti, amiben az ideológiája alapjait magyarázza meg, vagy igyekszik tovább fejleszteni a harci képességeit. Sokszor tölti az idejét meditációval, amikor vagy lelkileg frissül fel, vagy egy tervét dolgozza ki.
Bár nem mutatja ki, Hasukara számára fontosak az emberek, akik az elmúlt évtizedben elkísérték. Vágyik az elismerésre, ezért szinte issza a szavait mindenkinek, aki kedvességgel vagy hálával fordul felé.
Felszerelés és tulajdon
Hasukarának van egy teljes szamuráj páncélzata, ami ugyan nincs jó állapotban, az illesztéseket és az arcot egy részét leszámítva tekljes védelmet nyújt a hagyományos vágófegyverek ellen. Mivel nem használja sokat és emiatt nem sérült, Hasukarának még mindig megvan az első katanája, amit általában elzárva tart, de néha a wakizashija és a tantoja felett visel. Hasukara fő fegyvere egy másfél méter hosszú kanabo, amit meglepő sebességgel és erővel képes használni.
Hasukara még mindig kétszáz embernek parancsol, de közülük csak ketten kezdték el a szamuráj kiképzést, a többiek egyszerű parasztok, akiket évekkel ezelőtt néhány hónapig képeztek a harcra. A gyengén felfegyverzett, rosszul képzett sereg felszerelése általában az abszolút minimumon vagy alatta van.
Hasukarának van egy négy éves szürke, Szerény nevű lova, akin általában lovagol.
Shikatani Hasukara- Elosztható Taijutsu Pontok : 50
Adatlap
Szint: D
Rang: Bukott Szamuráj / Koshogumi
Chakraszint: 80
Re: A Bushido halála
Senju Tobirama Szomb. Jan. 27 2018, 21:30
Üdv!
Elolvastam az ET-t és -az oldalon- még nem nagyon találkoztam ilyesfajta megvalósítással, de tetszett. Érződött a karakter szándéka, benne volt a története és minden olyan elem ami a szabályzatban kérve van, csak kicsit másképp. Egyetlen hiányossága talán a hossza, hisz egy 30 éves élethosszról, csak van mit írni, főleg, hogy ilyen jó volt olvasni. Bár meg tudom érteni, magam is szűken írok sokszor, jobb eszköznek tartom a tömör elmesélést a hosszú ecsetelésnél, ha jól meg van csinálva, és belegondolva így sokkal tökéletesebb, mintha elolvashattam volna még pluszba azt, hogy hogyan reggelizett a karakter az egyik napon.. Nem illett volna bele. Összesítve tehát szép munka, előtörténeted elfogadom, s a zsoldos munkával, mint megbeszélve volt, magyaráztad is a "sereg" fenntartását, mely ezek szerint inkább egy szervezethez sorolható már. Mindenesetre nem húzom tovább a szót, megkapod a szamurájokhoz mért jutalmazásod is.
Chakraszint: 80
TJP: 50
Pénzösszeg: 1500 Ryo + 20000 a sereg "kasszájára", amelyet ugyan felhasználhatsz magadnak, ám elsősorban számukra van, de majd lesz több is.
Technikák: Gitou // Ceremónia (Szamuráj alap technika)
Továbbá választhatsz két B szintű fegyverkezelési ismeretet és két C szintűt, mely azt jelenti, hogy két fegyvertípust mesterszinten lesz képes kezelni a karakter, míg kettőt gyakorlott szinten. Ezt miután egyeztettél azért velem, adatlapra vezesd fel külön feltüntetve egy új pontban, mint "Bukijutsu" magyarán fegyvertechnikák, fegyverkezelés...
Írj adatlapot, jó játékot!
Illetve vigyázz, ha jól tudom ez az utolsó lehetséges multi karaktered, mielőtt a multiszabály életbe lépne, ezután csak akkor lehet újabb karaktered, ha a megfelelő chakraszintet elérted, VAGY egy karakteredtől véglegesen megváltál. Erről bővebben a multiszabályzatnál olvashatsz.
Elolvastam az ET-t és -az oldalon- még nem nagyon találkoztam ilyesfajta megvalósítással, de tetszett. Érződött a karakter szándéka, benne volt a története és minden olyan elem ami a szabályzatban kérve van, csak kicsit másképp. Egyetlen hiányossága talán a hossza, hisz egy 30 éves élethosszról, csak van mit írni, főleg, hogy ilyen jó volt olvasni. Bár meg tudom érteni, magam is szűken írok sokszor, jobb eszköznek tartom a tömör elmesélést a hosszú ecsetelésnél, ha jól meg van csinálva, és belegondolva így sokkal tökéletesebb, mintha elolvashattam volna még pluszba azt, hogy hogyan reggelizett a karakter az egyik napon.. Nem illett volna bele. Összesítve tehát szép munka, előtörténeted elfogadom, s a zsoldos munkával, mint megbeszélve volt, magyaráztad is a "sereg" fenntartását, mely ezek szerint inkább egy szervezethez sorolható már. Mindenesetre nem húzom tovább a szót, megkapod a szamurájokhoz mért jutalmazásod is.
Chakraszint: 80
TJP: 50
Pénzösszeg: 1500 Ryo + 20000 a sereg "kasszájára", amelyet ugyan felhasználhatsz magadnak, ám elsősorban számukra van, de majd lesz több is.
Technikák: Gitou // Ceremónia (Szamuráj alap technika)
Továbbá választhatsz két B szintű fegyverkezelési ismeretet és két C szintűt, mely azt jelenti, hogy két fegyvertípust mesterszinten lesz képes kezelni a karakter, míg kettőt gyakorlott szinten. Ezt miután egyeztettél azért velem, adatlapra vezesd fel külön feltüntetve egy új pontban, mint "Bukijutsu" magyarán fegyvertechnikák, fegyverkezelés...
Írj adatlapot, jó játékot!
Illetve vigyázz, ha jól tudom ez az utolsó lehetséges multi karaktered, mielőtt a multiszabály életbe lépne, ezután csak akkor lehet újabb karaktered, ha a megfelelő chakraszintet elérted, VAGY egy karakteredtől véglegesen megváltál. Erről bővebben a multiszabályzatnál olvashatsz.
_________________
Senju Tobirama- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: E
Rang: Hokake
Chakraszint: Halálütés
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.