Suou Teijo
2 posters
1 / 1 oldal
Suou Teijo
Suou Teijo Kedd Jún. 12 2018, 19:21
Név: Suou Teijo
Ország: Az Eső országa
Rang: Elveszett Ninja
Szint: D
Chakraszint: -
Kor: 17
Nem: Férfi
Felszerelések: Dróthuzal (10 m), szerszámok (1 szett), füstbomba (5 db), elsősegély készlet (1 szett), energiatabletta (25 db), robbanó jegyzet (10 db), shuriken és kunai tartó, kunai és shuriken (5-5 db), egy törött katana
Kinézet: Csapzott, borzas haj, sebhelyek az arcon, nagyon világos szem. Mind két fülben 2-2 gyűrű alakú fülbevaló. Sötét ruházat, ujjatlan kesztyű. Ránézésre 180 centiméter magas, nyurga testalkatú, körülbelül 68-70 kg.
Jellem: Amnézia. Totális zavarodottság. Leginkább az jellemző, hogy kutatja a valódi kilétét. Nagyon kíváncsi, legkevésbé sem mondható vérszomjasnak, életet csak akkor ont ki, ha nagyon muszáj. Persze utána mély megbánások közepette tér aludni. Kételkedik abban, hogy valóban létezik, néha egy bábnak tartja magát.
Előtörténet:
Emlékfoszlányok 1. felvonás:
Hol is kezdhetném mikor oly keveset tudok magamról.. A legtöbb emlékem az elmúlt 2 évről van, miután felébredtem a kómából. A többi 15 évről körülbelül 15 napra, ha emlékszem. Az első emlékem az ötödik születésnapomról van. Emlék.. vicces kifejezés. Azt sem tudom, hogy hívták szüleimet, az arcuk helyén csak a nagy ürességet látom az álmaimban. Gondolom az egész családom összegyűlhetett, mert rengeteg arcnélküli ember vett körül. Pár szófoszlány az, ami dereng.
- Egy napon biztos remek shinobivá válik ez a fiú. - mondták. Shinobi.. azt sem tudom mit jelent annak lenni. Az akkori életkoromat is csak onnan tudom biztosra, hogy 5 db gyertya volt egy tortán, amit elém raktak. Nem tudom mit értettek azon, hogy "nagyszerű shinobi", de szerintem nem sikerült ennek a kitételnek megfelelnem. Ninja vagyok az tény. Az évek alatt nem veszett el az a tudás, amit megszereztem. Nem emlékszem ki vagyok, de a képességeim megmaradtak. Na mindegy is.. nem itt tartunk még. Tehát születésnap.. ajándékok és a többi. Életem első emlékét nem mondanám egyáltaltán rossznak, de kifejezetten jónak sem.
Emlékfoszlányok 2. felvonás:
A következő, amire emlékszem már az volt, hogy egy iskola kapuja előtt állok a szüleimmel. A homályban, ami az elmémet fedi ez a felirat áll: "N... Akadémia". Ha jól gondolom ez a szülőfalum shinobi akadémiája. Sokszor próbáltam minden idegszálammal megfeszülve rájönni, hogy milyen akadémia lehet. Legalább egy kiindulási pontom lenne, hogy honnan származom.. de nincs. Beletörődtem. A beiratkozás napja volt ez.. itt indult minden. Az alapokat valószínűleg itt tanultam meg. Írni, olvasni, számolni és persze a legegyszerűbb jutsukat. Szép emléknek tűnik, bár lehet, hogy nem is igaz. Azt már sikerült kiderítenem, hogy az akadémiára nagyjából 8-9 évesen kerülnek be a diákok, szóval ennek hála legalább azt tudom, hányadik esztendőmben jártam.
Aztán valószínűleg jött egy vizsga. Rengetek homályos külölalakot látok magam mellett, magam előtt. Ők a diákok. Előttűnk 5 jóval magasabb alak van. Ők lehettek a tanárok, vizsgafelügyelők. Az első részében a vizsgának egy írásbeli tesztet kellett kitöltetni. A feladatok nincsenek meg az emlékeim között. Kivéve egy hely. A Tea országa. Ez vajon a szülőföldem lehet vagy csak egy egyszerű történelmi kérdés? Nem tudom. De miután magamhoz tértem ezt a helyet kerestem. De megint eltértem a lényegtől. Tehát egy írásbeli teszt. Ezen átmehettem, mert a következő kép már az, hogy egy szobában két tanárral vagyok. Persze az ő arcuk is totális üresség. Legalább rájuk emlékeznék vagy a fejpántra, amit viseltek.. Egy-két kézjel és némi füst. A gyakorlati része a vizsgának. Sikeresen végezhettem, mert a kezemben ott egy fejpánt.. de nem a falu jelzésével az arcom felé.. csak azt látom, ahogy a fejemre helyezem. Persze mióta magamhoz tértem utánajártam dolgoknak. Ez a vizsga volt a Geninné válás feltétele. Hurrá! Genin lettem. Ez azzal járt, hogy kaptam egy mestert és két csapattársat. És itt vége szakad ennek a napnak is.
Emlékfoszlányok 3. felvonás:
Jó pár év eltelhetett. Érzékelhetően magasabbről látom a dolgokat, mint ezelőtt. Biztos sok izgalmas küldetésen részt vettem.. már amennyire izgalmas lehet egy kezdő shinobi küldetés. Nem is ez a lényeg. Egy labor. Ezt látom magam előtt. Nem akárhol volt ez a létesítmény, hanem a házunk pincéjében. Gondolom a szüleim valamiféle kutatók lehettek. Az biztos, hogy valami fontos és veszélyes dolgollal kísérletezhettek, mert, amint megláttak kizavartak a laborból. Valószínű, hogy nem volt ott keresnivalója egy kezdőnek. Lehet, ha nem zavarnak ki, akkor most nem is írhatnám ezt a történetet. Pár képkockával később csak sikítás és kiabálás. Balul sült el valami. Látom, ahogy rohanok le a lépcsőn, de már késő. Óriási fény és rengeteg törmelék. Valami felrobbant. Valami ami kirepített a házból. Mikor magamhoz tértem a jelenlegi mesterem kezei között voltam, de nem ott ahol a tragédia történt. Egy fa alatt voltunk. Felébredtem és semmire sem emlékeztem, ő pedig semmit sem mondott arról, hogy ki vagyok, honnan származom. Nem firtattam. Valószínűleg ő mentette meg az életemet. És itt érkezünk el a történetben a jelenhez..
Jelen/közelmúlt:
Egy névtelen shinobit egy másik névtelen shinobi ment meg a haláltól. Érdekes. Sosem kérdeztem meg tőle, hogy mi a neve. A mai napig nem tudom, hogy hívják. Nekem egyszerűen csak Mester. Jogos lehet a kérdés, hogy miért bízom meg egy idegenben.. számomra ő nem idegen. Ő volt az, akinek köszönhetem az életemet. Nem tudok róla semmit, magamról sem, de legalább van valaki, aki segít nekem. Vándoroltunk egyik faluból a másikba, egyik országból a következőbe. Annyit árult el magáról, hogy kitaszították a falujából, ezért felégette magában a múltat. Bár én is felégethetném a múltamat. De nekem nincs. Legalábbis én nem tudok róla, hogy lenne. Ez a pár dolog, amire emlékszem ez nem nevezhető múltnak. Megtanított engem életben maradni. Lopni és gyilkolni. Bár a másodikkal nem értek egyet. Nem jó dolog más emberek életét kioltani.. csak, ha muszáj. Céltalanok vagyunk. Az egyetlen hely felé tartunk, aminek a neve a fejemben él. A Tea országa. Útközben nap, mint nap tanította nekem a shinobi lét alapjait is. Rengeteg tekercs, szóbeli oktatás. Az alapoktól kezdte el tanítani a dolgokat. Szerintem egy tanár lehetett a saját falujában. Nagyon precízen a legapróbb részletekre is kitért az elmélet során. Azt mondta, hogy ez az alapja mindennek. E nélkül képtelen leszek akár egyetlen jutsut is megtanulni. Elővett egy tekercset a batyujából, amiben azok az alapvető techninák és azoknak az elsajátítási módja volt, amit még az akadémián tanulnak a diákok. Két álló napig, amíg megpihentünk esetlegesen még haladás közben is ezt olvasgattam. Ninjutsu, Taijutsu, Genjutsu, Kenjutsu és még sorolhatnám.. Napról napra teszteket csinált nekem, amiken meg kellett felelnem különben 5-10 km-t futhattam büntetés képpen. Ami végülis nem egy rossz dolog.. legalább testileg is edződtem nem csak szellemileg. A kedvencem a Bunshin no Jutsu volt. Mikor ezt használtam olyan volt, mintha lenne egy testvérem. Az elméleti tanulmányok mellett rendszeresen testi edzésben is részem volt. Fekvőtámaszok, ugye a büntetőfutások, na meg persze a shuriken és kunai használat. Több napig tartott mire sikerült elsajátítanom a shuriken helyes eldobási módját, hogy az a kívánt helyre viszonylag pontosan érkezzen. Ez volt a távolsági harcoknak az alapszintű oktatása. A közelharcokhoz a kunait használtuk. Esetlegesen katanát. Kaptam a Mesteremtől egy törött katanát. A hegyéből hiányzott egy kb 3-4 centis darab. Az első ajándék, amit kaptam az életemben. Legalábbis, amire tisztán és megkérdőjelezhetetlenül emlékszem. A tanulás, edzés során nem volt szinte semmi pihenő, csak amikor pár órára lefeküdtünk aludni az utazás során.
Megérkeztünk. Zökkenő mentes volt az út. Az erdőben vertünk tábort. Ki-ki csinálja a maga dolgát. A Mester már idősebb korban van, ezért csak a tábor körüli teendőket végzi el. Nem ő akarta így, hanem én. Látom rajta, hogy még mindig csinálná, azt amit régen. De már nem bírja, hiába is mondja, hogy még mindig képes lenne egyedül kifosztani egy boltot vagy legyűrni egy többszörös túlerőt. Pénzünk nincs, viszont remekül megtanultam lopni. Az én feladatom a napi betevő megszerzése, a felszereléseink javítása, esetleges pótlása. Ásót, kalapácsot nem nagy ügy szerezni. A shurikeneket viszont már izgalmasabb eltulajdonítani. Néha ölni kell, nincs mese. Rengeteg időm van gondolkodni, pallérozni az elmémet. De jelenleg az életbenmaradáson kívül egy cél mozgat. Megtudni ki is vagyok valójában. Nem mondanám, hogy jól haladok. Betéve tudom már az összes ország és falu nevét. Amint egyedül maradok, bár Isten adja, hogy ez még ne most következzen be.. nem akarom elveszíteni az egyetlen személyt, akihez kötődhetek. De, ha mégis bekövetkezik, az elejétől a végéig minden települést bejárok és megtalálom ki is vagyok én, mert ez nem élet. A Mester azt mondja elveszett ninják vagyunk, akikre vadásznak és vérdíj van a fejükön. De miért? Mit tettem? Oké, oké.. megöltem pár embert, kiraboltam egy-két boltot, de tehetek én róla? Nem tudom ki vagyok, nem tudom honnan jöttem, csak ezt az életet ismerem és mégis meg vagyok bélyegezve. Ezen akarok változtatni, ez az én életcélom. Vajon sikerülhet? Remélem sikerülni fog. Mindennél jobban szeretném megtudni a dolgokat. Lehet, hogy csak egy báb vagyok, de lehet, hogy nem. Amióta az eszemet tudom, félek ettől. Az a pár emlék, ami a fejemben él, lehet csak egy illuzió. Semmi bizonyítékom nincs arra, hogy valójában létezem. És ez megrémíszt. Azóta a nap óta, mióta magamhoz tértem ezen kattogok. Nem akarok belenyugodni abba, hogy ennyi lenne az én történetem. Van még időm ezt kideríteni. A Tea országa egy szép hely nem vitás, de a kutatást itt nem tudjuk folytatni úgy érzem. Néhány hétig azért még itt maradunk hátha lesz valami nyom. Utána viszont indulunk tovább. Sokáig úgy sem tűrnek meg minket egy nemzeten belül, hiszen kisebb-nagyobb bűnöket követünk el. Rablás, gyilkosság és a többi ki stikli.
Ország: Az Eső országa
Rang: Elveszett Ninja
Szint: D
Chakraszint: -
Kor: 17
Nem: Férfi
Felszerelések: Dróthuzal (10 m), szerszámok (1 szett), füstbomba (5 db), elsősegély készlet (1 szett), energiatabletta (25 db), robbanó jegyzet (10 db), shuriken és kunai tartó, kunai és shuriken (5-5 db), egy törött katana
Kinézet: Csapzott, borzas haj, sebhelyek az arcon, nagyon világos szem. Mind két fülben 2-2 gyűrű alakú fülbevaló. Sötét ruházat, ujjatlan kesztyű. Ránézésre 180 centiméter magas, nyurga testalkatú, körülbelül 68-70 kg.
Jellem: Amnézia. Totális zavarodottság. Leginkább az jellemző, hogy kutatja a valódi kilétét. Nagyon kíváncsi, legkevésbé sem mondható vérszomjasnak, életet csak akkor ont ki, ha nagyon muszáj. Persze utána mély megbánások közepette tér aludni. Kételkedik abban, hogy valóban létezik, néha egy bábnak tartja magát.
Előtörténet:
Emlékfoszlányok 1. felvonás:
Hol is kezdhetném mikor oly keveset tudok magamról.. A legtöbb emlékem az elmúlt 2 évről van, miután felébredtem a kómából. A többi 15 évről körülbelül 15 napra, ha emlékszem. Az első emlékem az ötödik születésnapomról van. Emlék.. vicces kifejezés. Azt sem tudom, hogy hívták szüleimet, az arcuk helyén csak a nagy ürességet látom az álmaimban. Gondolom az egész családom összegyűlhetett, mert rengeteg arcnélküli ember vett körül. Pár szófoszlány az, ami dereng.
- Egy napon biztos remek shinobivá válik ez a fiú. - mondták. Shinobi.. azt sem tudom mit jelent annak lenni. Az akkori életkoromat is csak onnan tudom biztosra, hogy 5 db gyertya volt egy tortán, amit elém raktak. Nem tudom mit értettek azon, hogy "nagyszerű shinobi", de szerintem nem sikerült ennek a kitételnek megfelelnem. Ninja vagyok az tény. Az évek alatt nem veszett el az a tudás, amit megszereztem. Nem emlékszem ki vagyok, de a képességeim megmaradtak. Na mindegy is.. nem itt tartunk még. Tehát születésnap.. ajándékok és a többi. Életem első emlékét nem mondanám egyáltaltán rossznak, de kifejezetten jónak sem.
Emlékfoszlányok 2. felvonás:
A következő, amire emlékszem már az volt, hogy egy iskola kapuja előtt állok a szüleimmel. A homályban, ami az elmémet fedi ez a felirat áll: "N... Akadémia". Ha jól gondolom ez a szülőfalum shinobi akadémiája. Sokszor próbáltam minden idegszálammal megfeszülve rájönni, hogy milyen akadémia lehet. Legalább egy kiindulási pontom lenne, hogy honnan származom.. de nincs. Beletörődtem. A beiratkozás napja volt ez.. itt indult minden. Az alapokat valószínűleg itt tanultam meg. Írni, olvasni, számolni és persze a legegyszerűbb jutsukat. Szép emléknek tűnik, bár lehet, hogy nem is igaz. Azt már sikerült kiderítenem, hogy az akadémiára nagyjából 8-9 évesen kerülnek be a diákok, szóval ennek hála legalább azt tudom, hányadik esztendőmben jártam.
Aztán valószínűleg jött egy vizsga. Rengetek homályos külölalakot látok magam mellett, magam előtt. Ők a diákok. Előttűnk 5 jóval magasabb alak van. Ők lehettek a tanárok, vizsgafelügyelők. Az első részében a vizsgának egy írásbeli tesztet kellett kitöltetni. A feladatok nincsenek meg az emlékeim között. Kivéve egy hely. A Tea országa. Ez vajon a szülőföldem lehet vagy csak egy egyszerű történelmi kérdés? Nem tudom. De miután magamhoz tértem ezt a helyet kerestem. De megint eltértem a lényegtől. Tehát egy írásbeli teszt. Ezen átmehettem, mert a következő kép már az, hogy egy szobában két tanárral vagyok. Persze az ő arcuk is totális üresség. Legalább rájuk emlékeznék vagy a fejpántra, amit viseltek.. Egy-két kézjel és némi füst. A gyakorlati része a vizsgának. Sikeresen végezhettem, mert a kezemben ott egy fejpánt.. de nem a falu jelzésével az arcom felé.. csak azt látom, ahogy a fejemre helyezem. Persze mióta magamhoz tértem utánajártam dolgoknak. Ez a vizsga volt a Geninné válás feltétele. Hurrá! Genin lettem. Ez azzal járt, hogy kaptam egy mestert és két csapattársat. És itt vége szakad ennek a napnak is.
Emlékfoszlányok 3. felvonás:
Jó pár év eltelhetett. Érzékelhetően magasabbről látom a dolgokat, mint ezelőtt. Biztos sok izgalmas küldetésen részt vettem.. már amennyire izgalmas lehet egy kezdő shinobi küldetés. Nem is ez a lényeg. Egy labor. Ezt látom magam előtt. Nem akárhol volt ez a létesítmény, hanem a házunk pincéjében. Gondolom a szüleim valamiféle kutatók lehettek. Az biztos, hogy valami fontos és veszélyes dolgollal kísérletezhettek, mert, amint megláttak kizavartak a laborból. Valószínű, hogy nem volt ott keresnivalója egy kezdőnek. Lehet, ha nem zavarnak ki, akkor most nem is írhatnám ezt a történetet. Pár képkockával később csak sikítás és kiabálás. Balul sült el valami. Látom, ahogy rohanok le a lépcsőn, de már késő. Óriási fény és rengeteg törmelék. Valami felrobbant. Valami ami kirepített a házból. Mikor magamhoz tértem a jelenlegi mesterem kezei között voltam, de nem ott ahol a tragédia történt. Egy fa alatt voltunk. Felébredtem és semmire sem emlékeztem, ő pedig semmit sem mondott arról, hogy ki vagyok, honnan származom. Nem firtattam. Valószínűleg ő mentette meg az életemet. És itt érkezünk el a történetben a jelenhez..
Jelen/közelmúlt:
Egy névtelen shinobit egy másik névtelen shinobi ment meg a haláltól. Érdekes. Sosem kérdeztem meg tőle, hogy mi a neve. A mai napig nem tudom, hogy hívják. Nekem egyszerűen csak Mester. Jogos lehet a kérdés, hogy miért bízom meg egy idegenben.. számomra ő nem idegen. Ő volt az, akinek köszönhetem az életemet. Nem tudok róla semmit, magamról sem, de legalább van valaki, aki segít nekem. Vándoroltunk egyik faluból a másikba, egyik országból a következőbe. Annyit árult el magáról, hogy kitaszították a falujából, ezért felégette magában a múltat. Bár én is felégethetném a múltamat. De nekem nincs. Legalábbis én nem tudok róla, hogy lenne. Ez a pár dolog, amire emlékszem ez nem nevezhető múltnak. Megtanított engem életben maradni. Lopni és gyilkolni. Bár a másodikkal nem értek egyet. Nem jó dolog más emberek életét kioltani.. csak, ha muszáj. Céltalanok vagyunk. Az egyetlen hely felé tartunk, aminek a neve a fejemben él. A Tea országa. Útközben nap, mint nap tanította nekem a shinobi lét alapjait is. Rengeteg tekercs, szóbeli oktatás. Az alapoktól kezdte el tanítani a dolgokat. Szerintem egy tanár lehetett a saját falujában. Nagyon precízen a legapróbb részletekre is kitért az elmélet során. Azt mondta, hogy ez az alapja mindennek. E nélkül képtelen leszek akár egyetlen jutsut is megtanulni. Elővett egy tekercset a batyujából, amiben azok az alapvető techninák és azoknak az elsajátítási módja volt, amit még az akadémián tanulnak a diákok. Két álló napig, amíg megpihentünk esetlegesen még haladás közben is ezt olvasgattam. Ninjutsu, Taijutsu, Genjutsu, Kenjutsu és még sorolhatnám.. Napról napra teszteket csinált nekem, amiken meg kellett felelnem különben 5-10 km-t futhattam büntetés képpen. Ami végülis nem egy rossz dolog.. legalább testileg is edződtem nem csak szellemileg. A kedvencem a Bunshin no Jutsu volt. Mikor ezt használtam olyan volt, mintha lenne egy testvérem. Az elméleti tanulmányok mellett rendszeresen testi edzésben is részem volt. Fekvőtámaszok, ugye a büntetőfutások, na meg persze a shuriken és kunai használat. Több napig tartott mire sikerült elsajátítanom a shuriken helyes eldobási módját, hogy az a kívánt helyre viszonylag pontosan érkezzen. Ez volt a távolsági harcoknak az alapszintű oktatása. A közelharcokhoz a kunait használtuk. Esetlegesen katanát. Kaptam a Mesteremtől egy törött katanát. A hegyéből hiányzott egy kb 3-4 centis darab. Az első ajándék, amit kaptam az életemben. Legalábbis, amire tisztán és megkérdőjelezhetetlenül emlékszem. A tanulás, edzés során nem volt szinte semmi pihenő, csak amikor pár órára lefeküdtünk aludni az utazás során.
Megérkeztünk. Zökkenő mentes volt az út. Az erdőben vertünk tábort. Ki-ki csinálja a maga dolgát. A Mester már idősebb korban van, ezért csak a tábor körüli teendőket végzi el. Nem ő akarta így, hanem én. Látom rajta, hogy még mindig csinálná, azt amit régen. De már nem bírja, hiába is mondja, hogy még mindig képes lenne egyedül kifosztani egy boltot vagy legyűrni egy többszörös túlerőt. Pénzünk nincs, viszont remekül megtanultam lopni. Az én feladatom a napi betevő megszerzése, a felszereléseink javítása, esetleges pótlása. Ásót, kalapácsot nem nagy ügy szerezni. A shurikeneket viszont már izgalmasabb eltulajdonítani. Néha ölni kell, nincs mese. Rengeteg időm van gondolkodni, pallérozni az elmémet. De jelenleg az életbenmaradáson kívül egy cél mozgat. Megtudni ki is vagyok valójában. Nem mondanám, hogy jól haladok. Betéve tudom már az összes ország és falu nevét. Amint egyedül maradok, bár Isten adja, hogy ez még ne most következzen be.. nem akarom elveszíteni az egyetlen személyt, akihez kötődhetek. De, ha mégis bekövetkezik, az elejétől a végéig minden települést bejárok és megtalálom ki is vagyok én, mert ez nem élet. A Mester azt mondja elveszett ninják vagyunk, akikre vadásznak és vérdíj van a fejükön. De miért? Mit tettem? Oké, oké.. megöltem pár embert, kiraboltam egy-két boltot, de tehetek én róla? Nem tudom ki vagyok, nem tudom honnan jöttem, csak ezt az életet ismerem és mégis meg vagyok bélyegezve. Ezen akarok változtatni, ez az én életcélom. Vajon sikerülhet? Remélem sikerülni fog. Mindennél jobban szeretném megtudni a dolgokat. Lehet, hogy csak egy báb vagyok, de lehet, hogy nem. Amióta az eszemet tudom, félek ettől. Az a pár emlék, ami a fejemben él, lehet csak egy illuzió. Semmi bizonyítékom nincs arra, hogy valójában létezem. És ez megrémíszt. Azóta a nap óta, mióta magamhoz tértem ezen kattogok. Nem akarok belenyugodni abba, hogy ennyi lenne az én történetem. Van még időm ezt kideríteni. A Tea országa egy szép hely nem vitás, de a kutatást itt nem tudjuk folytatni úgy érzem. Néhány hétig azért még itt maradunk hátha lesz valami nyom. Utána viszont indulunk tovább. Sokáig úgy sem tűrnek meg minket egy nemzeten belül, hiszen kisebb-nagyobb bűnöket követünk el. Rablás, gyilkosság és a többi ki stikli.
A hozzászólást Suou Teijo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 21 2018, 05:18-kor.
Suou Teijo- Elosztható Taijutsu Pontok : 10
Adatlap
Szint: D
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 110
Re: Suou Teijo
Hyuuga Hanabi Hétf. Jún. 18 2018, 17:06
Szia!
Először is, üdvözöllek az oldalon; örülök, hogy ránk találtál^^
Az ötlet és a kompozíció tetszetős és ötletes. Azonban kérnék tőled egy kis bővítést még. Az amnéziás részekkel nincs baj, hiszen ha a karakter nem emlékszik a múltjára, akkor ez így bőven megteszi. Azonban számolnod kell ennek a következményeivel. Ugyanis, ha nem írod le, hogy "Mester" megtanította neked a shinobi lét alapjait (technikák, shuriken dobás, és minden amit az akadémián tanítottak) akkor sajna ezen ismeretekkel nem rendelkezel. Amennyiben ezeket megtanította, akkor kérlek fejtsd ki, hogy hogy és miképp. Szépen hosszasan, a gyakorlást, a tanórákat, az elméletet.. mit és hogy. Ezen kívül szívesen olvasnék arról, hogy az amnézia utáni években mit is csináltatok. Miért bízott meg Teijo egy ismeretlenben? Hogy reagált arra, hogy elveszítette az emlékeit?
Ezen kívül, a személyiségéhez nyugodtan írhatsz alapvető dolgokat, amik a történetből is meglátszanak. A habitust. Mint például, hogy nem pártolja a gyilkolást.
Ha ezekkel megvagy, kérlek írj nekem üzenetet és újból elolvasom^^
- Hanabi
Először is, üdvözöllek az oldalon; örülök, hogy ránk találtál^^
Az ötlet és a kompozíció tetszetős és ötletes. Azonban kérnék tőled egy kis bővítést még. Az amnéziás részekkel nincs baj, hiszen ha a karakter nem emlékszik a múltjára, akkor ez így bőven megteszi. Azonban számolnod kell ennek a következményeivel. Ugyanis, ha nem írod le, hogy "Mester" megtanította neked a shinobi lét alapjait (technikák, shuriken dobás, és minden amit az akadémián tanítottak) akkor sajna ezen ismeretekkel nem rendelkezel. Amennyiben ezeket megtanította, akkor kérlek fejtsd ki, hogy hogy és miképp. Szépen hosszasan, a gyakorlást, a tanórákat, az elméletet.. mit és hogy. Ezen kívül szívesen olvasnék arról, hogy az amnézia utáni években mit is csináltatok. Miért bízott meg Teijo egy ismeretlenben? Hogy reagált arra, hogy elveszítette az emlékeit?
Ezen kívül, a személyiségéhez nyugodtan írhatsz alapvető dolgokat, amik a történetből is meglátszanak. A habitust. Mint például, hogy nem pártolja a gyilkolást.
Ha ezekkel megvagy, kérlek írj nekem üzenetet és újból elolvasom^^
- Hanabi
_________________
Mesélések:
~Aokaze Atsushi - A vér kötelez
~Naito Kenji - Egy szinttel feljebb
~Fujimori Asami - A valóságot ki hallucinálja?
Hyuuga Hanabi- Kalandmester
- Specializálódás : Kifogások
Adatlap
Szint: A
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding
Re: Suou Teijo
Hyuuga Hanabi Csüt. Jún. 21 2018, 10:05
Szia^^
Köszönöm a változtatásokat, így már megfelel.
Az intenzív edzésnek és tanulásnak hála, elsajátíthattad az alap E szintű justukat, ezeket kérlek majd ird fel az adatlapodra.
Kezdő értékeid:
Szint: D
Rang: Szökött ninja
Chakra: 110
TJP: 10
Ryo: 1500ryo
És az ajándék technikád:
Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alpú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D
Írj adatlapot, keress mesélőt és jó játékot^^
-Hanabi
Köszönöm a változtatásokat, így már megfelel.
Az intenzív edzésnek és tanulásnak hála, elsajátíthattad az alap E szintű justukat, ezeket kérlek majd ird fel az adatlapodra.
Kezdő értékeid:
Szint: D
Rang: Szökött ninja
Chakra: 110
TJP: 10
Ryo: 1500ryo
És az ajándék technikád:
Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alpú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D
Írj adatlapot, keress mesélőt és jó játékot^^
-Hanabi
_________________
Mesélések:
~Aokaze Atsushi - A vér kötelez
~Naito Kenji - Egy szinttel feljebb
~Fujimori Asami - A valóságot ki hallucinálja?
Hyuuga Hanabi- Kalandmester
- Specializálódás : Kifogások
Adatlap
Szint: A
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.