Itökawa Setsuka

Név: Itōkawa Setsuka (伊藤川  節香)  
Fedő Név: Kemuri Csoda Felhője (Igazából csak ő nevezi magát így!)  
Ország: Füst országa  
Rang: Genin  
Szint: D
Chakraszint: ???  
Kor: 15
Nem: Lány  

Karakter profil minta: Araragi Karen – Monogatari széria

Felszerelések:

 

Profil Jellemzés:

Technikák: E Szintű Ninjutsuk, Kemuri Bunshin, Famiri Chouji: Kuro Kemuri/Kinzoku  Kemuri (Családi művészet: Fekete Füst/Sárga Füst)
Készségek: Függőleges Terepen való megmaradás, Vizenjárás, Dobófegyver jártasság, Puszta kezes jártasság, Famiri Chouji: Tendenshi/Souji (családi hajlam)

Chakra típusa: A chakra lenyomata - ha valaki megfigyeli - ugyanúgy láthatatlan/kék. Különlegessége a füst technikáknál jelentkezik, mint a család többi tagjánál. Kemurigakurében és Konohagakurében hirhedt az Itökawa család a minden színben pompázó füst technikáiról, és üzletükről.  



Melyik Chakra elemre érzékeny?  
Kérdéses milyen elemű affinitás jellemző a karakterre.

Törénetünk hol kezdődik?
Még réges régen azelőttről, amikor a chakra nem a világ leghatalmasabb fegyvere volt. Még nyúl cipúben járt a chakra formálása.
Akkoriban az ármánykodások, a büszkeség, a szolgálat adott értelmet az igazságtalanság és a túlélésért. Ötven évet képzeljünk vissza, amikor az Itökawa család még shinobi klánként Füst ország akkori földesurát szolgálta. Az alkémia azaz a régi idők kémia tudománya foglalkoztatta Itökawa Setsu-t, kit az alkimista ninjának is neveztek. Ő volt az, aki az aratás fesztiválján tűzijátékokkal, saját készítésű petárdákkal és erdő gyújtogatással elérte, hogy Nagamura, a szomszédos földesúr serege visszavonuljon.
Egy másik történetet is elmondok még, de Setsuka ükapjáról.
Miután megmenekült az Aratás Fesztivál, Matataka Kiba-sama egy könyvet ajándékozott a fiatal Setsunak. A a youkaiok könyve, mely megalapozta az Itökawa család ninjutsuinak művészetét. A tekergő füstök démonok alakját vették fel immáron és az eredményei után magam Ridokou-seninnel is találkozhatott egy érdekes beszélgetés erejéig.
Utána még két generáció híresült el a család színes füst felhőiről, démonairól, csalásairól, de ahogy megerősödött a Ninjutsu s dúltak a shinobi csaták, végül az Itökawa család és tudásuk feledésbe merült.

Kemurigakure szélén egy kisebb birtok épült ki még három generáció alatt, amely egy üzlet és gyártó sor lelt menedéket a takaros otthon látszata alatt. Civileknek készült egy fáklya típus direkt civilek és rendezvények számára.
Az egyik öreg falu előljáró éppen a megrendelőjével beszélgetett a boltban, amikor Itökawa Setsurama a felesége ölében iker testvérekkel játszott a három éves fiával együtt.
- Konohát lerombolta a Kilenc farkú démon. Nagyon erősek a konohai ninják, mert sikerült legyőzniük. Ha Hanzou-sama most adná ki a támadási parancsot, talán győzelemmel járhatnánk.
- Azt nem engedné soha. Túl büszke! Számára ellenfél kell, nem…
Az „Uraim” felszólítás megakasztotta a két vevő duruzsolását. Setsurama nem szerette a hadi politikát. Tartotta a családja harc mentes életmódját és szemléletét. Számára fontosabb a shinobi létnél az egy éves Hanaka, az ugyanannyi idős Setsuka, a kis Harama, és felesége; Hanabi.
Boldog családként élhettek, mint normális emberek, még ha génjeikben olykor előáll a régi klán makacssága, kitartása, és türelmetlensége. Ezen szokott elmosolyodni az unokáira büszke, a minden lében kanál, kétszínű Itökawa Setsuro. Ő pontosan tudta, hogy csupán egy kis idő, és a család egyik tagja a shinobi-donak szenteli életét.

Setsuro jól sejtette!
A történetünk igazi hőse; Setsuka az ő kiképzése alatt tanulta meg használni a ninjutsu fortélyat. Hiszen az apa még véletlenül se akart hallani a ninja akadémiáról, de a sors storyja nem állhat le itt.
Setsuka lassan elérte a tizennegyedik életévét. A falu zsongott a geninek öröm pillanataitól, hiszen fejpántjaikat frissen, büszkén hordták magukon. A mi fekete hajú lányunk pedig az orrát lógatta, amikor éppen a vegyész tankönyveivel, valamint félig tele kosárral cammogott haza fele.
Sárga felsőjét mindenki megjegyezte az évek alatt, ahogy azt a logó orrot.
Aznap Setsuka összeveszett az apjával pont a ninjává válásról a vacsora közben, s sírva menekült el otthonról utána. Maga mögött hagyta a birtokot, de pár óra múlva hiányzott számára a gyümölcsfa liget, ami alatt a testvérével vígan eszegették minden nyáron a szilvát. A termál vizű tó párás illata a nagyapja tanításaira emlékeztette. A tégla kerítés pedig a régi mókákra emlékeztette.

Mindez hirtelen fakónak tűnt, amikor út közben banditák támadták meg a geninekkel védett fogat kocsit. Setsuka is végül fogságba esett, s akkor értette meg, hogy a banditák exshinobik lehetnek. A megérkezett chuunint akarták átállítani az oldalukra, akik egykoron még nagy barátok voltak.
Erre a megdöbbentségre Setsuka ásítozott egyre hangosabban és hangosabban, amire a chuunin ninja végül előbukkant. A szónoklat, miszerint „még van idő hazatérni, hagyjátok abba a hülyeséget.” nem volt valami hatásos. Ekkor lépett elő az ellenfél; Matat Asarba, aki véres csatába kezdett.
A friss három genin a foglyokat nyugtatgatták, mire a saját akciójukba belekezdtek volna, de addigra az egyik bandita az egyik zsenge torokhoz tartotta kedvenc kését figyelve tovább az izgalmas harcot.
Setsuka ekkor tudta kihalászni az egyik füstbombát a másik genin tatyójából . Izgult mit tévő legyen, de eszébe jutott nagyapja egyik tanácsa.



A megkötözött lányunk hangosan kuncogott, amire felfigyelt a mellette guggoló bandita. Viszont mire bárki észbe kaphatott volna Setsuka eldőlt a földre s szétroppantotta a füstbombát. A zavarban kirúgta a bandita kezéből a fegyvert, majd Nawanuke no Jutsuval megszabadult béklyójából. A pillanatok leforgásában tenyere élével tette a bandita eszméletét. Amíg a füst tartott, a banditát egy ponyva alá rejtette el. Kézjelet formált, majd a többi mit sem sejtő közé beállt. Nem figyeltek fel rá, hiszen még a füst alatt felvette Setsuka az ártalmatlanított bandita alakját.
Arra felfigyeltek, amikor egy lányt láttak integetni a fogat mellett. Mindenki rá támadt, ám a támadás pillanatában a lány alakja elmosódott és tömény füst terítette be a terepet.
Ezután üvöltések váltakoztatták a kijelentéseket. Setsuka tudta, hogy most már a Geninek is beszálltak a játékba. Mire elült a füst, Csak egy bandita maradt Asarbán kívül talpon, akinek a torka ereihez kunaiok szegeződtek.
A férfi bepánikolt, de meg akarta menteni egy szem társát, ezért neki iramodott. Sebesült teste ellenére gyorsan mozgott. Az egyetlen megmaradt barátja pedig pontot talált a szabaduláshoz. A fürge test technikával megindult felé, hogy az „egymásnak vállt vetve” küzdjenek meg a túlerő ellen. Asarba már a hátát mutatta, hogy megvívjon az ellennel, de csupán a hangra figyelt fel, amikor valami kipukkadt.

A banditának túl késő volt bármit is cselekednie. Bevallotta magában, hogy ezt a trükköt bizony benyelte. S bármit is tenni akar, nincs esélye, mivel kézpecsét jeleket már nem tud alkalmazni. A taijutsuja egyenesen haszontalan. Setsuka a combjaival megragadott banditát a kőhajító ostrom géphez hasonlóan egyenesen beépítette egy fába.

A vész elmúlt, de tudta, hogy ennek az akciónak még böjtje lesz, mert a három genin látásból bizony ismerik őt. S az én kicsim falumban bizony gyorsan terjednek a hírek. A rangtalan civil lányunk viszont sokkal jobban érezte magát. A félelme viszont feltámadt. Most hogy bebizonyosodott számára, hogy van helye a Shinobi Világban.


Megízlelte a harc hevét, most jobban vágyakozni fog. A családi perpatvar másnapra ki is bontakozott, amikor egy chuunin tegnapi jelentése a családfő kezébe került. Ahol bizony Setsuka neve is szerepelt. A külön megjegyzés miatt egyenesen tajtékzott az apa. Őt pedig nagyapa nyugtatgatta, igaz ő az örömében még szimulálta is a jelentést, hogy mindenki megértse mi történt. De várjunk…

Az öreg honnan tudja, hogy mi történt? Akkor Setsuramanak leesett, hogy a lányának nem esett volna semmikép se baja, mert bár Setsuro megjátsza a a gyámoltalan öregembert a sétabotjával, valójában Setsurama csak reméli, hogy annyira fitt és éles eszű fog maradni, mint az apja.
El kellett ismernie Setsuramanak, hogy ha apja nem tanítja ki legalább Genin szinten a lányát, akkor ilyen veszélyes helyzetekben sokkal nagyobb galiba történhet. Hálás volt apjának. Pontosabban abban a a kemény 6 másodpercig, amikor nagyapó bejelentette, hogy mindhárom gyermek meg tudja védeni önmagát.
Nem is kellett több, még a váróban is megugrott az a fiatal shinobi, aki igazából egy kéréssel fordult a Kemurikage parancsára. Idegesebb lett az ifjú Satori azt a kikelést hallva, amitől az egész ház zengett. Valahogy jobbnak vélte, ha később visszatér, amikor mindenki lenyugodott, de nem futamodhatott meg. Csendben odasettenkedett az tanácskozó szoba ajtajához, s fülelt fülelt és fülelt. A lélegzetét visszafojtva értette meg család ellentétes álláspontjait, míg végül Setsuka is kieresztette hangját.
Rájött Satori, hogy igen is van esélye a kérésének. Ekkor hívatták be őt is. Setsuka ki is nevette, amikor a fiú úgy dőlt be a nyitott ajtón.
- Illetlenség kihallgani más társalgását ninja. Talán szakmai ártalom. Megvitattuk a genin vizsgáztatás engedélyét. A döntésem egyértelmű. Nem!
- De uram…
- Nem Shinobiként neveltük a gyerekeinket, hanem vegyészeknek. Nem hiszem, hogy bármilyen szinten hasznos lenne az a tudás.
- Kérem nagyságos uram! Azt, amit tapasztaltam a küldetésem alatt, Itökawa Setsuka nagyon is komoly ígéretes tehetség. Ezekben az időkben jóval nagyobb szükség van minden harcra alkalmas személyre, hogy megerősítsük falvunkat. Ha az öt nagy nemzet mozgásba lendülne, az katasztrófa lenne…
- Eleget hallottam! – szakította félbe a ninját Setsurama. - De nem tudnék a lányom szemébe nézni, ha sokáig a csalódottságot fogom látni. Ezért ő rá hagyom a döntést. Felnőtt nő lesz a következő hónapban. Tizennégy évesként legyen ez az első felnőtt döntése és szabad akarata. Ha ő maga úgy gondolja elege lesz a shinobi létből, visszatérhet az Itökawa Gyártó és Kereskedelemhez. Akkorra a megszerzett tudása még akár fellendítheti a családot minden szempontból.

Ezt hallva Setsuka egyenesen kivirágzott. Lobbanékonyan apja nyakába ugrott, majd eszébe jutott, hogy bár apja nagyon örül a szeretet ezen formájának, de mások előtt az erős nemest próbálja megjátszani, mint viselkedési etikett. Setsuka leszállt apjáról, majd japán ülésben meghajolva megköszönte apja szabad elvűségét. A lány Satori felé fordította a fejét és egy hatalmas Igennel jelezte; a vizsgára készen áll.

Setsuro, a lányunk nagyapja elégedetten támaszkodott a falnak és tette össze karjait, ám a nagyobb levegővételnél a papír burkolat átszakadt, s kidőlt akárcsak egy krumplis zsák. A fia ezt megjegyezte harsány nevetésével, bár elállt, amikor az ifjú shinobi átnyújtotta a lepecsételt pergament.