Ryuchi Barlang

**Hyuuga Shakaku** Vas. Feb. 17 2019, 10:31

Ryuchi Barlang

“A misztikus hely a Barlang a Sárkányok földjéan nevet viseli, amely a kígyóknak ad otthon. A barlangrendszer járataiban könnyű eltévedni, csak kevesen találhatnak rá a fészekre, amelyet az óriás fehér kígyó véd.”

A barlang járatai fölött erdős résszel, a Tűz és a Fű határán húzódva.

//Kígyók kódexe: https://narutohun.all-up.com/t1443-kigyok-kodexe

**Hazukage Kurono** Kedd Feb. 19 2019, 12:39

- Kuchiyose no jutsu! – Mondtam ki a technika nevét a kellő véráldozat után, de a kívánt hatás, mint említve lett nem érkezett. Nem volt sem füst, sem pukkanás, és a magasba szállás sem, kiválasztottam hátán. Korábban érezhetően elszakadt egy fonál. Talán a lélek fonala volt ez Sárkány és ember, avagy klán között. Talán ebben a másodpercben szűntek meg Kumogakure Hazukage családja létezni. Testembe nem éreztem reakciót a technika végrehajtásával, de chakrám reagált rá. Fel sem fogtam mi történik körülöttem. A szívem, a gyomrom, a májam talán még az agyam is, mintha a testemen kívülre kerültek volna. Minden a feje tetejére fordult, minden fordítottan működik, talán még a vérem is ezekben a tört másodpercekben vissza felé folyt, aztán hopp. Minden megváltozott. A környezetem már nem a régi volt, de ezen időm sincs meglepődni. A vizet, melyet eddig talpam alatt éreztem, hirtelen talajjá változott. A sós levegőt az erdő cirógató szellője váltotta fel. A fényt, mely eddig vakítóan sugárzott, most a fák sűrű lombkoronája takarja el. A szemem sem szokott hozzá még ehhez a sötétséghez. Csupán pislogva tudtam felmérni ezt a keveset is, ami eddig lehetőségként megadatott. Az érkezés nem okozott fájdalmat, de szokatlan hatások melyek testemet érték felkavarják gyomrom, és eddigi táplálékom is most már a puha leveleket szennyezik.
~ Neeee! Ez nem lehet! ~ Pórbálom feldolgozni a történteket. Úgy érzem, mintha karjaimat vesztettem volna el. Mérgemben a földet püfölőm nem törődve az odatett melléktermékkel mely belőlem fakadt. Könnyeim is megerednek megsiratva az elvesztett végtagokat.
- „Nocsak nocsak… külön ez roppant különös. Nem illik másnak a kertjébe hányni, ugye tudod, te bőrképű szőrtelen maki. Úgyhogy áruld el nekem szépen, hogy még is miféle szél fújta ide a fürtös fejedet. – Szólal meg egy hang a fejem fölül. Görnyed helyzetemből, gyomromat szorongatva nézek föl. A fák fölül átszűrődő napfény kirajzolja a lény körvonalát, de a szemei még is olyan sárgán világítanak, mintha két nap lenne az égen.
~ Bőrképű szőrtelen maki? ~ Vonom fel szemöldököm a kifejezésre, miközben megpróbálok erőt venni magamon és az émelygés közben kiegyenesedni. Nem tudom talán egy második roham is megajándékozza újdonsült ismerősömet és kertjét. Megtörlöm a szám. Lábaim még remeghetnek az idegtől fegyverem elvesztése véget, de próbálom visszafojtani, még pedig egy mosollyal az arcomon, ahogy felnézek a felettem magasodó kígyóra.
- Kon’nichiwa. – Szólítom meg illedelmesen. – Hát ez egy elég hosszú történet… - Vakargatom meg a tarkómat. Természetesen nem vagyok felkészületlen. Testem képességeihez mérten, ha szükséges egy esetleges támadás elől azonnal megpróbálok elugrani.
- Egy barátomat akartam megkérni, hogy segítsen, de úgy tűnik helyette idecsöppentem. – Mondom el röviden összefoglalva a történetet. Maga a beszéd, mint cselekvés eltereli a gondolataim, és az idegesség is alábbhagy.
- Hazukage Kurono vagyok. Örülök a találkozásnak. Benned kit tisztelhetek? – Mutatkozom be mosollyal az arcomon és várom, hogy kígyó ugyan így tegyen. Találkoztam már ekkora méretű kígyókkal Sungakure sivatagjában, de őket Kabuto irányította és nem épp baráti szándékkal. Viszont azt ember miért is támadna egyből, amíg nem ismeri meg a másik szándékát. Pláne ha egy ilyen kedves személyiségről beszélünk, mint én.

**Hyuuga Shakaku** Vas. Márc. 03 2019, 10:21

Kurono

– Ha hosszú történet, akkor azt javaslom, kezdd el azt dalolni, mert jelenleg egyetlen egy esélyed van arra, hogy megőrizd a vágatlan nyelvedet, mellyel beszélsz, és a fejedet, melyben a nyelved forog. Mert őszinte leszek – a méretes kígyóra rávetül a lombkoronák sűrűjén átszűrődő fénysugár: méretes, veszélyes, ősi és halálos. – a határon vagy. Ez az összekötő perem, földrajzilag is, melyhez semmi közöd, de a jelen esetben, ahogyan már sok más kétlábú helyzetében is: az élet és halál küszöbén. Én őrzöm ezt a vidéket és azt, ami a peremen túl rejtőzik. Úgyhogy amikor kérdezek tőled valamit, azt az otthonom védelmének jogán teszem, és arra te válaszolni FOGSZ! – A kígyó feje elképesztő gyorsasággal és hirtelenséggel vészes közelbe kerül a shinobi arcához képest.

A fiatal férfi ekkor mintha azt érezné, hogy hirtelen több száz szempár figyeli testének legapróbb rezzenéseit is; maga köré tekintve azonban csak lengő leveleket lát. Amikor figyelmét ismét visszafordítja teljes mértékben az előtte tornyosuló entitásra, feltűnhet neki, hogy a kígyó méretes farka szépen fokozatosan kúszik, mozog az avaron, és mintha őt az folyamatosan fogná közre. Bizony a kígyó farka tekeredik, méghozzá törékeny teste köré, de még van egy bő másfél méter addig, míg a pikkelyek emberi bőrt, illetve ruházatot érintenének. Ennél azonban aligha lehetne egyértelműbb, hogy a válaszadásra nyitva álló ablak folyamatosan zárul befelé; ugyan feje fölött nem lebeg homokóra, de akár lebeghetne is.

– Minden bizonnyal nem ismeretes előtted, emberfattya, de egy magamfajta példány három óra alatt emészt meg egy hozzád hasonló méretű és testtömegű emberfattyút. Pont emiatt is, és mert nyilván nem akarsz felbosszantani, ildomos volna némi komolyságot kölcsönöznöd magadnak. Vagy persze, ha minden kötél szakad, kölcsönzök neked majd én némi komolyságot, de persze csakis kizárólag felárral teszem azt. Megérted, gondolom. – Némileg röhejes a helyzet, mikor a kígyó hangjában szarkazmust hallhat csengeni a fiatal shinobi.

Cseberből vödörbe: úgy tűnik, hogy eddig forró vérű élőlények pályáztak az életére, mely helyzetet felváltotta a hideg vérű körülményeskedés. Persze a két dolog között a különbség elképesztően minimális, így nem árt, ha a fiatal shinobi maga köré vonja személyiségének, és nyelvének minden éles és vágó mivoltát, eszközét – ehhez ugyanis kelleni fog egyfajta beszélőke. Elvégre ne feledjük, hogy jelenleg ő itt nem más, mint egy kéretlen betolakodó.

**Hazukage Kurono** Kedd Márc. 05 2019, 16:10

Betolakodó volnék? Szerintem csak talán egy eltévedt vándor, aki egy roppant kellemetlen szituációból egy másikba keveredett, csupán a keret más.
~ Azt hiszem tényleg beszélnem kell. Nem szereti a kedvességet. ~ Jegyzem meg magamban, a kígyó felszólítására. Egy peremvidék, mely talán tényleg lehetne élet és halál küszöbe, de sokan játszadoztak már a halállal, de még kevesebbeknek sikerült átvernie azt. Talán tényleg itt az ideje, hogy én is megpróbáljam.
A felszólításra levakarom a mosolyt az arcomról és tekintetem komolyabbá válik. Nincs szükség a hétköznapi Kuronora. Ide a gyilkos kell a vérbeli elveszett ninja Hana Fujishima és a Bishamon növendékére.
- Chö. Legyen. – Jegyzem meg neki. Bármennyire is akarom nem tudom teljesen alávetni magam a helyzetnek. Csak Hanának viselkedtem alárendeltként és ehhez, habár ő elment, a mai napig tartom magam. Eleget éltem egyszerű katonaként, és most, hogy végre szabad utamon járok valahogy nem engedhetem ezt meg senkinek.
- Kezdem az elején. – Jegyzem meg ezzel elkezdve a történetet. Ahogy látom az idő fogy és és nem szeretnék törött gerinccel egy kígyó gyomrában emésztődni három órán keresztül és így meghalni.
- Yakushi Kabuto bízott meg egy küldetéssel, mert csak így szabadíthatom ki Hana Fujishimát a vezetőmet… - A fogság alatt sokat gondoltam rá, de most hogy beszélek róla még előttem van a sivatagi kép, ahogyan a hatalmas kígyó felfalja a démoni nőt, akivel előtte egy ózásinál töltöttük kellemesen az időt. Pont azt kerestük, aki elrabolta. Hana nem árulta el miért, de biztos vagyok benne, hogy köze kellett hogy legyen a nagy tervéhez Kumogakure elpusztításához. Sosem kérdeztem miért akarja egyelővé tenni a földdel. Sohasem érdekelt, csupán követtem azt aki tanított és vezetett. Mindig azt tettem amit kért, és úgy tettem ahogy kérte, nem kérdőjeleztem meg a parancsot sem a kérést.
- Inazani Yuurojin az első Mizukage hagyatékát akarta. Meg kellett szereznem, attól a halhatatlan kis… - Kezeim ökölbe szorulnak. Az érzelmek hevesek. Ilyen vagyok nem tehetek róla. Könnyen hatnak rám az érzelmek és sokszor ez miatt fejjel megyek falnak. Talán az istenek sem láttak még egy ilyen hülyét, mint én és eddig is azért védhettek meg, mert jót röhögtek rajtam odafent.
- Elbuktam, így Kirigakure fogságába esetem, és a fegyházba zártak. Azt se tudom mennyi időt töltöttem ott. Már nem számoltam a napokat. Aztán jött egy lehetőség. – Felnézem az arcomba kúszó hűvös szempárra. Ha ez halálom órája, akkor rejtegetni valóm sincs előtte. Sőt megtisztelve érezhetem magam, hogy életem utolsó jeleneteit még megoszthatom valakivel, még ha az a valaki egy hidegvérű hüllő is.
- A fegyházat valami támadás érte. A falak megroskadtak, és a chakra blokkoló hatás megszűnt. Jó pár fogoly összeverődött a szabadság reményében, és végül sikerrel is zártuk a kalandot…Már aki. – Jegyzem meg a végén. Ezzel egyértelműen magamra és a jelenlegi helyzetre gondoltam.
- Elvették tőlem a kardjaimat. A családomhoz kötő utolsó emléket. Vissza akartam kapni, így szembe mentem három hadihajóval, abban bízva, hogy ott megtalálom. – Beszédem alatt végig fülelem és figyelem a farok mozgását. Nem akarok támadó jelleggel fellépni egy ilyen szituációban, de ha a farkak túl közel merészkednek, akkor megpróbálok még az utolsó pillanatban elugrani a szorítás elől. Reméljük erre nem fog sor kerülni.
- Mint az előbb mondtam egy barátom segítségét akartam kérni. A klánom a sárkányokkal áll szerződésben, és közülük akartam egy barátomat megidézni. Sajnos az idézés során úgy éreztem, mint ha…mint ha elszakadt volna valami. Megpróbáltam még egyszer és a testem mintha kilépett volna önmagából aztán..aztán ide kerültem. – Fejezem be a történetet, melynek a vége még annyira friss és fájó emlék, hogy csak kiséé dadogva tudom neki elmesélni.
- Hidd el véletlenül kerültem ide. Nem tudom mi okból, vagy mi célból hozott ide az idézés. Nem is tudtam, hogy ilyenre is képes. – Emelet fel a karomat jelezvén megadásomat. – Nem akarok ártani nektek, csupán válaszokat kapni, hogy miért nem tudtam megidézni egy sárkányt és miért kerültem ide. – Mondom neki, kissé elvesztve komolyságom, és enyhe mosollyal az arcomon.

Sai Kedd Júl. 23 2019, 03:09

[Kurono - átvéve Shakakutól]

Míg beszélsz, a kígyó továbbra is fenyegetően tekereg farkával körülötted. Egy ponton azonban megáll - ott, mikor a sárkányokat és az idézést említed. Nem tudni, összességében mit gondolhat, de legalább annyi bizonyos, hogy ez az információ nyert számodra egy kis időt. (Még ha az valószínűleg nem is vet rád túl jó fényt, hogy egyik szövetségesüket nem kimondottan pozitív körülmények között említed, de az, hogy ezt is belefogalmaztad a mondandódba, legalább alátámaszthatja számára, hogy - amellett, hogy nem vagy túl okos - őszintén beszélsz.)
Végül pár pillanatnyi feszült várakozás után a kígyó farkának legvége az ég felé mered, majd mintha intene valakinek, akit nem láttál eddig - talán nagyon maximum csak érezted az ő szempárját is magadon. A jelre egy kisebb kígyó kúszik hozzátok, akinek a nagyobb sziszeg valamit, s az azonnal el is csusszan a helyszínről, míg figyelmed ismét a nagyobb vonja magával azzal, hogy a fejed körül kezdi mozgatni a sajátját ingaként jobbra-balra, alaposabban szemrevételezve az ábrázatod: a sérüléseid, a fizikai állapotod mind-mind a történeted támasztják alá.
Bár örökkévalóságnak tűnhet, az események alig fél perc alatt zajlanak le, mielőtt újra emberi szóra nyitná a száját.
- Időt nyertél a történettel, emberfattya, életet azonban még nem. - Az a még a mondatban talán bizakodásra adhat okot. - Mit vagy hajlandó odadobni az értéktelen kis életedért? - A kérdés akár filozófiai is lehetne, ha nem csöpögne belőle a mellékzönge: nem mintha lenne bármid is, ami értékelhető.

**Hazukage Kurono** Kedd Júl. 20 2021, 11:56

Beszédem alatt a névtelen kígyó farka továbbra is körülöttem ólálkodik, ezzel veszélyt jelentve törékeny emberi testemre. Ez engem nem zavart. Az őszinteség tiszteletre méltó fegyver. Nem bújik technikák mögé, nem lehet rossz szándékkal használni és ezt tényt a kígyó farkának mozgása is igazolja.
Egyszer csak megállt. Talán a személyiségemnek köszönhetően, vagy talán a történetemben volt valami érdekes, ami felkeltette névtelen felebarátuk érdeklődését és csillapította étvágyát. Farka az égnek mered és mintha intene valakinek. A hatalmas farok mögül mely körülvesz az erdő felől egy kisebb termetű kagyó kúszik ki az egyik közeli fa árnyékából.
~ Eddig is itt volt? Hányan figyelhetnek még? ~ Fut végig a fejemben a gondolat, melynek hatására körül nézek vajon figyel-e még valaki? Tényleg nem lehet itt mindennapi látványosság egy "bőrképű szőrtelen maki", ahogyan a helyiek hívják.
~ Vajon miről sziszegnek? ~ Nézem az előttem társalgókat. A történések alig fél perc alatt zajlanak le, mire az óráskígyó fölém kerekedik és alaposan végigmér, mialatt a kisebbik tovakúszik.
Tekintetemben látszik az életerő, de a bizonytalanság is.
~ Miért kerültem ide, és hogyan? Mit akarnak velem csinálni? ~ Másodpercek tört része alatt futnak végig a gondolatok a fejemben. Ennyi idő van rá, míg méregetnek. Kezdek egyre ingerültebb lenni. Sok mindenen mentem keresztül, de lehet a java még csak most jön.
A névtelen kígyó miután végig mért végre kinyitja a száját.
-Időt nyertél a történettel emberfattya, életet azonban még nem. Mit vagy hajlandó odadobni az értéktelen kis életedért? - Teszi fel a lényegre törő kérdést.
Úgy érzem ezen a válaszon sok minden fog múlni. Verejték cseppek gyűlnek a homlokomon, ahogy egyre inkább átjár az enyhe félelem. A kígyó ebben a helyzetben egy gyors mozdulattal egészben fog lenyelni.
~ Mit adhatnék neki? ~ Kezdek el gondolkodni. Egy pillanatra csak lenézek magamra. Kezeimet magam előtt tartva végignézem a sérüléseimet, a rengeteg horzsolást vágást és égési sérülést amit a szökés közben szereztem.
~ Miért? Miért mentem ennyi mindenen keresztül? ~ Érzem, talán ahogy a a kígyó is mondta, lehet ez a halál küszöbe és most készülök átlépni rajta, és ez csupán most jutott el a tudatomig. Ahogy felnézek a felettem felém meredő kígyóra pillanatok alatt végigfutnak a képek a fejemben.
Kumogakure utcái, a barátok a rokonok a klánom és aki ebből kiragadott Hana Fujishima. Az Ookamiban töltött pillanatok, ahol Hana mindenre megtanított, ahol a jobbkezévé váltam. Kinevelt egy gyereket a jobbkezévé aki minden szavát parancsnak tekintette. Bevillannak az egyedül töltött évek az Ookami feloszlása után. A láthatatlan kéz küldetése, a megannyi megismert bűnöző, akik közt sosem éreztem igazán otthon magam. Különböztem tőlük. Csak egy katona voltam, aki vezért nélkül tébolygott. Bevillant a remény amikor a halál küszöbével előszőr találkozva megvívtam Hoshigaki Kisameval. Kaori, Inazami Juroin az első mizukage lánya, akire előszőr mondhattam hogy szeretem. A bűntudat, hogy őt is elhagytam mert Hanának a Bishamonban más tervei voltak. Eszembe jut az a rengeteg téves döntés, amit Hana Fujishima parancsait követve meghoztam. De talán parancs lett volna? Én akartam, de miért? Eszembe jutt az oázis, ahol már nem paranccsal tartott maga mellett, hanem a bájával. Vagy talán ez is a nagy átverés része volt? Akkor ott nem láttam benne a Jutetsut. A démont akit kezdetektől fogva magában hordozott és amitől mindig is megakartam szabadítani. Talán reményvesztett próbálkozás, talán nem. Kabuto elragadta azt aki kezdetektől fogva utat mutatott nekem. Magamra maradtam és mivel küldetésem meghiúsult ezért nem csak Hanát, de mindenem elvesztettem.
Arcomra enyhe mosoly húzódik. Szarkasztikus mosoly mely magamra irányul. ~ Nézz magadra Kurono. Eltévedtél. Nincs semmid amit adhatnál az életedért cserébe. Magadra maradtál, mint a kisújjad. Csak te vagy.... ~ Csak én vagyok csupasz önmagában Hana nélkül, a Raiken páros nélkül.
- Nincs semmim amit adhatnék! Mindenem elvesztettem! Csupán én vagyok és a nevem. Hazukage Kurono a villámok sárkánya. Maga a villámsárkány (Rairyü)! -
Nézek fel a kígyóra egyenesen a szemébe. Arcomból a határozottság sugárzik. ~ Ezen a pontos ha lenyel, nyeljen, de biztosítom, hogy a méregfoga belém törik. ~ Testemen elkezdenek terjedni az aranyló sárkány pikkelyek, melyek a Tako Uwagi no Jutsu (Saját klántechnika) rutinszerű használatából adódóik.
- Viszont elfogyott a türelmem... - Jegyzem meg a kígyó szemébe nézve. - Most már áruljátok el hogyan kerültem ide, és miért nem tudtam a barátom megidézni? Vagy ha nem vagytok hajlandóak segíteni, akkor engedjetek utamra, hogy magam találjam meg az elveszett barátaimat... ~Sőt... ~ a családomat! - A negyedik nagy ninjaháború alatt a teljes Hazukage család életét vesztette, így Kurononak csak a sárkányok maradtak meg a klánjából, vagy már azok sem.
Így vezető és család nélkül maradt.

**Umino Iruka** Kedd Júl. 27 2021, 18:21

// Hazukage Kurono // Átvéve

A kígyó kérdése miszerint mit adhatnál az életedért igazán fogós volt. Elkezdted törni a fejed, de tudtad nincs semmid. Még legnagyobb kincseid, a kardjaid sincsenek meg, ezek után mit tudnál felajánlani? De ezt a veled szemben álló kígyó is jól tudja, elvégre hallotta történetedet, a legvalószínűbb, hogy éppen próbára tesz.
A kígyó némán figyeli arcmozdulataid miközben a válasz után kutatsz. Majd amint látszólag megtaláltad és szóra nyitnád szádat tekintete meg is komolyodik. Alig hogy befejezed farkának végével elkezdi csapkodni a földet, ezzel megremegtetve a földet, fölzavarva az erdő nyugalmát.
- HAHAHA! - nevet fel gúnyosan, olybá tűnik farok csapkodása jókedvét tükrözi, de pár csapás után abbamarad - Még hogy te a villámok sárkánya? - vált lenéző hangnemre - Ismerek olyat, aki ezért a kijelentésért a fejedet venné. Ki hallott már olyat, hogy egy sárkányt börtönbe zárjanak? Nem lehet, hogy inkább rázós gyík a beceneved?

Türelmed elfogyott és számon kéred a kígyót, aki továbbra sem ad választ kérdéseidre, még nevét sem hajlandó elárulni. Talán nem talál rá méltónak, hogy nevén nevezd, vagy csak szimplán úgy van vele, minek mutatkozzon be a vacsorának. Hangodból kiszűrődik nemtetszésed a várakoztatással szemben, ami a kígyóban kelt ellenszenvet. Teste teljesen köréd fonódott és már elkezdett szorítani, előkészületed a Tako no Uwagi feleslegesnek látszott, a kígyó ereje bizonyult nagyobbnak. Érzed, ahogy szorítása egyre jobban nyom, majd ahogyan tüdődből préseli ki a levegőt. Ám akkor egy ismerős sziszegés hallatszik. A szorítás pedig enyhülni látszik, a kígyó tekintete pedig mintha elégedetlenségről árulkodna. Lenéz maga mellé, ahol a nemrég elküldött kis kígyó ágaskodik ki a fűből. Összesziszegnek, majd a nagyobbik teste újra mozogni kezd, hogy teljes mozgási szabadságot adjon neked.
- Sajnos korán hozta meg az üzenetet! Úgy tűnik belépést nyertél a kígyók birodalmába, egy meghallgatásra. Azt ajánlom a befelé vezető úton szedd össze minden jó modorod, mert még a végén áhítozni fogsz azért, hogy én roppantsalak össze. Kövesd a barátom, majd ő mutatja az utat.
Ahogy befejezte a hatalmas kígyó tovatekereg, a kicsi közben rád sziszeg és int farkával, jelezvén hogy már indultok is.

Pár perc gyakorlás után egy hatalmas barlang bejáratában találod magad, a bejárat is óriási, de ahogy haladtok befelé az elvárással ellentétben nem szűkül be túlságosan magassága megvan tizenöt-húsz méter is, míg szélességben akár harminc is lehet. Ez természetesen nem meglepő hiszen láthattad mekkora kígyók közlekednek a járatokban. A barlangrendszer folyamatosan lefelé visz titeket a föld gyomrába itt-ott egy elágazás található. Eltévedni szerencsére nem tudsz, elvégre van egy kísérőd. Végállomásotok egy hatalmas terem a föld alatt, alig pár fáklya világít, amik csak annyi fényt adnak, hogy éppen lásd vendéglátóid. Veled szemben egy óriás fehér kígyó ül/fekszik egy trónusszerű sziklafaragványon, teste nagy része jól láthatóan a bútor mögött van föltekeredve. Oldalra tekintve több óriáskígyó szempárja néz vissza.

**Hazukage Kurono** Szer. Aug. 04 2021, 09:55

// Umino Iruka //

A kígyó válaszomra hangos nevetésben tör ki és farkával a földet csapkodja. A hatalmas farok megremegteti a földet és lábaimnak, legyengült testemnek erőfeszítésbe telik, hogy egyensúlyát megtartsta.
~ Rázós gyík? ~ Vonom fel a szemöldököm és ez a kijelentés már több lehet a soknál, de a hatalmas kígyó megelőz és ismét farka szorításába kerülök. A kígyó szorításától az aranyló pikkelyek sem védenek meg. A szorítástól mely annyira erős, hogy az összes szuszt kipréselk belőlem, vagy csak préselné? Egy ismerős sziszegő hang töri meg a hatalmas csúszó mászó szorítását és olybá tűnik én fellélegezhetek. A fogvatartó szabadon engendi rabját, és én szabadulva rögvest féltérdre rogyva levegő után kapkodok.
- Sajnos korán hozta meg az üzenetet! Úgy tűnik belépést nyertél a kígyók birodalmába, egy meghallgatásra. Azt ajánlom a befelé vezető úton szedd össze minden jó modorod, mert még a végén áhítozni fogsz azért, hogy én roppantsalak össze. Kövesd a barátom, majd ő mutatja az utat. - Hangzik el az ok amiért most hálás lehetek a kis jövevénynek. Viszont egyvalami feltűnt számomra, és gondolataimat indulás előtt még szavakba öntöm.
- Köszönöm a jótanácsot. - Nézek fel lihegve a kígyóra, miközben kiegyenesedem. - Már én is kezdtelek megkedvelni. - Mondom ércelődő mosollyal az arcomon.
Ennyire volt időm. A kis kolléga mát int is a farkával, hogy induljunk, én meg udvariasan meghajolva fogvatartóm előtt búcsút intek neki és a kisebb kígyó után indulok.
- Köszönöm, hogy időben jöttél. A barátod valószínűleg felfalt volna. - Jegyzem meg a kis idegenvezetőmnek aki valószínűleg csak a szisszenéssel, vagy azzal sem, jelzi hohogy érti amit mondok. Hosszú szenvedések után ez az első alkalom, hogy egy kellemes hosszabb séta keretében kifűjhatom magam, és talán a chakrám is némiképp feltöltődhet, mihelyst távolabb érve az aranyló pikkelyek is eltűnnek a testemtől, mely jelzi hogy a Tako Uwagi no jutsu előnyeit már nem kívánom tovább élvezni.

Hamarosan egy hatalmas barlang bejáratáhiz érünk és meztelen lábamat a puha avar helyett az apró kövek szúrkálják. Meghallgatásra megyek, de nem elegáns ruhában. Még mindig a szakadt börtönruha van rajtam és a kunaiokkal és robbanójegyzetekkel teli övtáska, amit a börtönből való szökés közben tudhattam magaménak. Egyre mélyebbre haladva a barlangba a járatok nem szűkülnek. A huzat beszívja a természetes levegőt, melyből hatalmasakat szippanthatok mielőtt szinte a föld gyomrába érve elémtárul a látvány. Egy hatalmas terem a föld mélyében. Pár fáklya biztosítja, hogy lássam a rámszegeződő éhes szempárokat, de ami a legszembetűnőbb az a hatalmas fehér kígyó a trónuson ülve.
~ Talán ő lehet a kígyók királya. Elég öregnek tűnik. ~ Jegyzem meg magamban végig mérve a fehér óriást.
Egyenlőre nem szólalok meg, várom milyen fogadtatásban részesülök, elvégre az idegen itt én vagyok.

**Umino Iruka** Vas. Aug. 15 2021, 17:31

// Hazukage Kurono //

A Ryuchi Barlang őre a felbukkanó apróság miatt félbeszakította kivégzésed, utadra engedett és jó tanáccsal látott el. Jól láthatóan hatott rád a korábbi nevelése, hiszen egyből köszönetet mondtál búcsúztató szavaira. De azt is tudtad jól, hogy Fortuna asszony kegyelméből és egy apró kígyónak köszönheted életed, így utóbbinak meg is köszönted még akkor is, ha sejtetted nem érti az emberi beszédet. Látszólag így is volt mivel reagálás nélkül kúszott tovább a porban.

A tágas teremben haladtál előre a rengeteg kígyó közt, ahol ráadásul jól láthatóan több egyed is a korábban látott óriáskígyót jóval túlszárnyalják méretben. Egyenesen haladtál előre a fehér kígyófőnök felé, mikor alig 10 méterre voltál kiérőd megállt és tett körülötted egy kört, ezzel feltehetően azt próbálta meg elmondani maradj itt. Majd ő maga közelebb kúszott az óriáshoz kiegyenesedett, de fejét illendően lehajtotta a föld felé, majd sziszegve társalogni kezdett a vezérrel. Pár perc lehetett csupán az egész, végül kísérőd elindult társai irányába. Közben a fehér kígyó méltóságteljes kisugárzással ül trónusán.
- Üdvözöllek ifjú Hazukage Kurono a kígyók birodalmában a Ryuchi Barlangban! Én vagyok fajunk vezetője a fehér kígyóbölcs vagyis Hakuja Sennin. – tart egy kis születet, ezzel időt hagyva neked is egy rövid köszönésre - Sajnálattal hallom, hogy első találkozásod Obival, földünk őréve nem lett éppen a legszebb. Alattvalóm elmondta hogyan és miért kerültél ide, és azt is, hogy okát nem ismered. És erre szeretnél választ kapni. Ismerek valakit, aki talán többet tudna mondnai, mindne esetre megosztom veled amit tudok, bármily csekély is legyen. - tart egy hatásszünetet - A sárkányok eltűntek világunkból, így a velük való szerződésed is semmivé lett. Éppen ezért az idéző technikád nem hozzád vitte a faj egyik képviselőjét, hanem téged egy véletlenszerű fajhoz, náluk is egy véletlenszerű helyre. Így kötöttél ki földünk határán, ami még a szerencsésebb helyzet mivel, ha a barlangban találtad volna magad betolakodó címszóval bárki megölhetett volna azonnal. Kérdésed megválaszoltam most te jössz fiú, oszd meg velünk, miért kéne életben hagynunk téged egy betolakodót?
Deja vud lehet elvégre valami hasonlót kérdeztek tőled odakint is, annyi volt a különbség hogy ott felajánlás kellett, itt már az indok is elég. Az óriáskígyó fejével közelebb is megy hozzád, jelezvén érdekli mondandót. Már csak az a kérdés mit mondhatnál neki?

**Hazukage Kurono** Kedd Szept. 14 2021, 10:44

// Umino Iruka //

A barlang hatalmas, sötét és tágas termében több tucatnyi éhes szempár szegeződik rám. Ha akarnám sem tudnám figyelmen kívül hagyni a körülöttem elhelyezkedő veszélyforrásokat. Valahogy érzem a körülöttem lévő éhes szájak nyálcsordulását. Életem egyenlőre nem veszélyeztetett, addig biztosan nem amíg a kígyók bölcse, a Hakuja Sennin előttem áll. A pöttöm csúszómászó pár percen át a fehér óriással beszélget. Minden egyes nyugodt percnek örülök, mivel kesze kusza utam nagyon lefárasztott idáig.
- Üdvözöllek ifjú Hazukage Kurono a kígyók birodalmában a Ryuchi Barlangban! Én vagyok fajunk vezetője a fehér kígyóbölcs vagyis Hakuja Sennin. - Mutatkozik be az Óriás fehér kígyó, aki valószínűleg az előző diskurálásban tudtam meg szerény személyem ismertetőjét.
- Üdvözlöm Hakuja Sennin-sama. Jól tudja, a nevem Hazukage Kurono. - Mutatkozom be, elővéve azon jómodoromat, melyet korábban üdvözlőm tanácsolt.
- Sajnálattal hallom, hogy első találkozásod Obival, földünk őréve nem lett éppen a legszebb. Alattvalóm elmondta hogyan és miért kerültél ide, és azt is, hogy okát nem ismered. És erre szeretnél választ kapni. Ismerek valakit, aki talán többet tudna mondnai, mindne esetre megosztom veled amit tudok, bármily csekély is legyen. - A hatás szünet alatt egy mosoly húzodik az arcomra, és kissé jobban ki is egyenesedem. ~ Szóval Obi-nak hívják. ~ Örülök, hogy megismerhettem annak a nevét, aki elsőbenyomását keltette e helynek. Kellemes hely ez. Egy hatalmas család mely csupán védeni probálja magát az emberi rombolástól.
- A sárkányok eltűntek világunkból, így a velük való szerződésed is semmivé lett. Éppen ezért az idéző technikád nem hozzád vitte a faj egyik képviselőjét, hanem téged egy véletlenszerű fajhoz, náluk is egy véletlenszerű helyre. Így kötöttél ki földünk határán, ami még a szerencsésebb helyzet mivel, ha a barlangban találtad volna magad betolakodó címszóval bárki megölhetett volna azonnal. Kérdésed megválaszoltam most te jössz fiú, oszd meg velünk, miért kéne életben hagynunk téged egy betolakodót? - Folytatta Hakuja Sennin, és egycsapásra minden érthetővé vált számomra. ~ Így már mindenem elvesztettem.... ~ Magamelőtt tartom kezeimet, mely eddig az idézés végrehajtásában a kapcsolatot jelentette barátaim és köztem. Felnézem a barlang sötét boltozatára. ~ Furcsa ez az üresség. ~ A boltozat teteje természetesen nem látható, de a sötétség ami eltakarja tökéletes metaforma a szívemben felgyült ürességre. A sárkányam jelentették az utolsó társaimat, akik életem során mindig mellettem álltak. ~ Miért??? Miért történik velem mindez? Ki és mit akar tőlem? ~ Fejemben üvöltenek a gondolatok, és könnyeim csak gyorsabban potyognak, de probálok férfiként helytállni és veszteségem nem mutatni a külvilág felé. Kénytelen vagyok kimutatott könyeimet letörölni, szükségem van pár másodpercre míg kissé összedem magam, hogy udvarisasságom ne vesszen oda.
- Köszönöm a megtisztelő információt Hakuja Sennin-sama. Nincs idokom, ami megfelelő lehetne számotokra, de mindenbizonnyal világossá vált számotokra, hogy jöttömről maga a sors tehet, és tudnotok kell, hogy nem kívánok ártani nektek... - Fejemmel amennyire tudok körbe nézek és mondandóm közbe hacsak egy pillantra is, de minnél több ittlévőnek a szemébe nézek, hogy szándékom egyértelműen kifejezzem. -...Viszont tisztelettel kérem. Mielőtt otthonod jogán ítéletet mondasz felettem nevezdmeg számomra ki az aki többet tud mondani számomra? Ki az aki esetleg tudja miért hagytak el a barátaim és miért tűntek el erről a világról? - Nincs más amit tudni szertnék, így várom a kimondott ígéretet és probálom összegyűjteni minden chakrám. Igyekszem minnél felkészültebben várni az ítételet, de az biztos, hogy bármi legyen is az, ez nem a halálom helyszíne lesz.

**Umino Iruka** Hétf. Szept. 27 2021, 19:25

// Hazukage Kurono //

Miközben gondolataid próbálod összeszedni fejedben és summázod veszteségeid elerednek könnyeid, az hogy ezek valódiak, vagy egy terv része, hogy megsajnáljanak a kígyók azt ők nem tudhatják. Minden esetre bírád a Fehér Kígyó bölcs aggodalmas tekintettel figyeli, miközben megtörlöd a szemeidet. Beszéded hallatán kezdetben megnyugvás látható lélektükreiben, ám a vége felé mintha kezdene dühössé válni.
- Jól kezdted a beszédet fiú, akkor miért rontod el a végét? Folyton ez a türelmetlenség és követelőzés, még azt sem tudod élsz-e a következő öt percben. Mégis csak az informátor érdekel, a követelőzésen pedig az sem segít, ha olyan szép szavakat biggyesztesz elé, mint ”tisztelettel”. Ha tényleg úgy gondolod a sors akarata az, hogy itt legyél akkor mire ez a sietség? Ez a baj veletek emberekkel. - Enyhén lehajtja fejét, mintha szomorú lenne és fejét csóválja.
Megszületett volna az ítélete? A barlang minden szegletéből csak sziszegés hallatszik, mintha kórusban csinálnák a kígyók. Ha körbe tekintesz, a kisebb egyedeket továbbra sem látod, csak a szempárjaikat, a nagyobbak feje azonban továbbra sem burkolózik a homályba, némelyik kiötlött villásnyelve nagyobb, mint te. Amennyiben ezek ténylegesen rád támadnak valóban képes lennél túlélni? Méretbeli különbségeiteket figyelembe véve a szabadban talán még el is tudnál menekülni egy egyed elől, de itt lent a föld alatt a zárt térben talán még egy elől sem.
- Khm… - Köszörüli meg torkát a fehér kígyó, mire a többi elhallgat - Döntésre jutottam, az ítéleted elnapolom! Ennek egyetlen oka van, mégpedig az, hogy látok benned némi potenciált. Azonban a modorodon van mit csiszolni. Az ajánlatom nem más, mint hogy itt élhetsz három hónapig velünk, természetesen nem mint vendég, hanem mint próbaidős idézőnk. Velünk alszol-kelsz, vadászol és étkezel. Természetesen csak, ha érdekel az ajánlat, ellenkező esetben itt vége a beszélgetésnek, elengedünk és megtiltjuk, hogy valaha is otthonunk közelébe gyere!
A teremben a légkör kicsit megváltozott, te valószínűleg megkönnyebbültél elvégre bármit választasz életben maradsz. Annyi viszont már bizonyos, ebben a beszélgetésben te már nem kapsz választ a kérdésedre. A kígyók közt néhány viszont mintha csalódott lenne és nem érten egyet vezetőjük döntésével, azonban még nemtetszésük ellenére sem szólnak semmit, elfogadták a döntést.
- Meghoztad a döntést, mit választasz? - Érdeklődik Hakuja Sennin
Hogyan döntesz? Elfogadod az ajánlatot és három hónapig a kígyókkal élsz, aminek a végén valószínűleg megkapod az informátor nevét is, vagy elhagyod a kígyók birodalmát és talán az utolsó esélyed is eldobod, hogy kiderítsd mi történt a sárkányokkal?

**Hazukage Kurono** Szer. Szept. 29 2021, 10:59

Kérdésem, vagy inkább kérésem a Fehér Óriáskígyó nem tetszését váltotta ki, mint sem információhoz jutottam volna.
- Jól kezdted a beszédet fiú, akkor miért rontod el a végét? Folyon ez a türelmetlenség és követelőzés, még azt sem tudod élsz-e a következő öt percben. Mégis csak az informátor érdekel, a követelőzésen pedig az sem segít, ha olyan szép szavakat biggyesztesz elé, mint a "tisztelettel". Ha tényleg úgy gondolod a sors akarata az, hogy itt legylég akkor mire ez a sietség? Ez a baj veletek emberekkel. - A Hakuja Sennin enyhén leghajtva fejét, ahogy szavai hallatán én is. A lelkiismeretem egy morzsája dobbant meg a szavak halllatán, és itt ebben a pillanatban el is szégyeltem magam. Kínomban nem tudtam válaszolni, de talán nem is lett volna értelme. A múltat nem tudom megváltoztatni és egy értelmetlen bocsánat kéréstnek sem lenne haszna. Viszont miért lenne értelmetlen? Abban a pillanat helyesnek gondoltam, amit tettem, de tettei követezménye utolértek. Amint bánhatok az csupán a döntésem meghozatala, az, hogy a bot melyik végét emeltem fel, mert azzal együtt a bot másik végét a cselekményem következményét is felemeltem.
~ Vajon, hogy döntött? ~ Fut végig a gondolat a fejemben. Ez a pár pillanatnyi hatásszünet csak tovább kelti bennem a halál elleni félelmeimet, melyet a mindenfelől hallatszó sziszegések is megerősítenek. A nagyobb kígyók egyértelműen sokan vannak, a kisebb egyedek pedig a sötétség homályába vesznek.
Az éhes szempárok hangos sziszegése továbbra is fenyegető, de megpróbálom őket figyelmen kívül hagyni.
- Khm... - Köszörüli meg a torkát a Fehér Kígyóbölcs. A többi kígyó sziszegése is abba maradt, és várják a rám kiszabott ítéletet. - Döntésre jutottam, az ítéletet elnapolom! Ennek egyetlen oka mégpedig az, hogy látok benned némi potenciált. Azonban a modorodon van mit csiszolni. Az ajánlatom nem más, mint hogy itt élhetsz három hónapig velünk, természetesen nem mint vedég, hanem mint próbaidős idézőnk. Velünk alszol-kelsz, vadászol étkezel. Természetesen csak, ha érdekel az ajánlat, ellenkező esetben itt vége a beszélgetésnek, elengedünk és megtiltjuk, hogy valaha is otthonunk közelébe gyere! -
Hozta meg Hakuja-Sennin az ítéletét, melynek hallatán jómagam megkönnyebültem. Ember életem bármit is választok megmarad, és a halál elleni félelmem is tovaszáll. A teremben a légkör eléggé megváltozott. Néhány kígyó egyérterlmű nemtetszése látszik, de érezhető, hogy nem állnak ellen a fehér kígyó akaratának. Ez az igazi tisztelet, és ez az igazi hatalom, de vajon én mihez kezdjek a megadatott lehetőséggel.
~ Ha itt és most sarkon fordulok és elmegyek, soha nem fogom megtudni, hogy hová lettek az utolsó barátaim, és talán azt sem, hogy miért veszítettem el mindent. ~ Gondolkodom el a történteken, és a lezajlott eseményeken. ~ További követelőzés most sem segít. Ha nem fogadom el az ajánlatot, nem tudom meg annak a személynek a kilétét sem, aki információval szolgálhat. ~
Tehát alapvetően nincs más járható út. Az, hogy információ nélkül menjek el innen, annak nincs lehetősége.
~ Várjunk csak. Próbaidős idézőt mondott??? Ő...~ Meglepődöttségem mosoly formájában jelenik meg. ~Ő a beakar fogadni? Ők mind a barátaim akarnak lenni? ~ Nagyon rég történt már velem, hogy egy közösség tárt karokkal várt volna. A Bishamon óta nem volt ilyen. ~ Talán a kígyók megmutatják azt az utat, amit a sor nekem szánt. ~ Elhatározásom utolsó gondolatai, mielőtt szóra nyitnám a szám, de nem feledkezhetem meg a jómodorról amit itt megkövetelnek tőlem.
- Köszönöm az ajánlatot Hakuja Sennin-sama. Megtisztelő az ajánlat és nagy örömöt adtál nekem ezzel. Köszönöm neked, hogy ezen idő alatt is egy család része lehetek. -
Úgy tűnik életem egy új fejezete kezdődik, egy olyan fejezet mely új kihívásokat és talán új személyiséget is jelenthet számomra. Itt a lehetőség, hogy megmutassam a kitartásomat.

**Umino Iruka** Vas. Okt. 10 2021, 17:17

// Hazukage Kurono //

A kígyók vezetőjének szavai látszólag elértek hozzád, felnyitották szemeid és magadba nézve átgondoltad szavaid súlyát és azok következményeit. Mégis talán ez az önismeret is kellett ahhoz, hogy Hakuja Sennin egyik ajánlatában se szerepeljen a likvidállásod. Lehetőségeid lajstromba vétele után nem volt más hátra, mint hogy megoszd döntésedet az érdeklődőkkel, ezúttal még inkább ügyelv arra, hogy a megfelelő illemmel tedd.
- Ez esetben örömmel látunk vendégül ifjú! Ám van egy kis bökkenő, nincs embernek megfelelő szállásunk. Ha a vendégünk vagy kell egy hely, ahol nyugodtan lehajthatod a fejed. - A kígyó tekeregni kezd, majd farkának vége jelenik meg trónusa mellett, aztán ajkához emeli azt és lágyan ütögeti, mintha csak egy ember csinálná mutató ujjal, amikor tanakodik. - Megvan! Touya – fordítja fejét oldalra a nézősereg felé - a B3-as odúnál készíts neki egy 3x3 méteres odút! Jaj, bocsánat egy szobát, mert ugye ti emberek szobának hívjátok azokat a helyeket ahol alszotok. - fordítja vissza tekintetét feléd, talán valami visszajelzést vár hogy helyesen nevezte meg a helységet.
- Továbbá lesz egy megfigyelőd is, Fuyu téged bízlak meg Kurono segítésével!
Ekkor a sötétből egy élénkzöld, alig egy méteres kígyó(kép) csúszik elő, aki közted és az óriáskígyó előtt megáll, kicsit felágaskodik, majd lehajtja fejét köszönésképpen.
- Üdvözöllek Kurono az én nevem Fuyu remélem jól ki fogunk jönni egymással!
Vár egy kicsit, majd melléd megy és tekintetét Hakuja Senninre irányítja. – Köszönöm a megtisztelő feladatot, igyekszem minden információt és szokást átadni, megmutatni Kurononak, ami a közöttünk való éléshez szükséges.
- A többiek elmehetnek, veletek kettőtökkel még beszélek egy kicsit.
A végszó hallatán a kígyók elkezdtek kicsúszni a teremből.
- Jóformán semmi sem lesz tiltott Kurononak, ez vonatkozik a barlangrendszer teljes bejárására is. Egyedül az A6-os odúhoz nem mehet, nem ismerheti meg annak lakóját és nem mondhattok neki róla semmit sem! Ha megértettétek akkor mehettek is!
Fuyu bólintott, ha te is jeleztél valamilyen módon úgy farkával megbök, hogy kövesd és ti is elindultok, hogy körbevezessenek a Ryuchi Barlangban.

// A következő postban nyugodtan intézz kísérőd felé kérdéseket, a barlangról vagy a lakóiról. //

Ajánlott tartalom

Ryuchi Barlang

Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang

Re: Ryuchi Barlang