Kageyama Yuriko

Helyszín: A Hang Országa
Résztvevők: Kageyama Yuriko (JK)
Egyes – A csapat vezetője kép
Kettes – A csapat egyik tagja kép
Hármas – A csapat másik tagja kép

Minden reggel úgy kelek fel, talán ez lesz az utolsó. Ez nem is csoda, hisz amilyen körülmények között éltem eddig, belém táplálta ezt a félelmet. Elértem ugyan a Genin rangot, ami valamennyivel könnyebb életet jelent, mint amilyenben eddig volt részem, de a veszély mindig ott van a levegőben. Ha valamelyik tapasztaltabb ninja úgy gondolja, kínozza kicsit a gyengébbeket, akkor nincs semmi akadálya. Néha előfordul egy-két haláleset, de ezeket csak nagyon ritkán torolják meg komolyabban.
Miután elvégzem a megszokott reggeli teendőimet, azonnal felkeresem az erőd vezetőjét. Határozottan bekopogtatok, majd belépek az ajtaján. Odabent a jól megszokott félhomály fogad, de ezúttal négy másik ember társaságában. Amikor a vezető meglát, azonnal elmosolyodik, majd felém int, hogy lépjek be bátran.
- Üdvözöllek Négyes! - szólít meg a kunoichi, aki most is eléggé betegesnek tűnik. - Ideiglenesen elhelyezlek ebben a csapatban, akikkel az elkövetkezendő pár napban több küldetést is meg fogsz csinálni. Egyes lesz a vezető, Kettes és Hármas pedig a társaid.
- A neved ne mondd meg, mert baromira nem érdekel minket! - veszi át a szót Egyes. - Most pedig menjünk, mert az első feladatunk nem tűr további halasztást! A további viszont látásra!
Kissé megszeppenek, hiszen még sohasem láttam, hogy valaki az erőd vezetőjét így lerázza. Ennek ellenére bólintok egyet és felzárkózom a többiekhez. Miközben a kanyargó folyosókon haladunk, alaposan megnézem kikkel leszek együtt.
Egyes egy meglehetősen magas, vörös hajú férfi. Amolyan huszonéves, dagadó izmokkal és meglehetősen hanyag mozgással. Ahogy menetel előttünk zsebre dugott kézzel, azt a benyomást kelti, hogy tojik ő mindenre.
Kettes egy nálam alacsonyabb és így ránézésre fiatalabb fiú. Kócos szőke haja van és meglehetősen fura tekintete. Néha kissé üresnek tűnik, néha pedig nagyon lelkesnek és vidámnak. Azonban ő sem mond egy szót sem, tehát teljesen némán sétálunk ki az erődből.
Hármas egy nálam magasabb lány. Csak úgy árad belőle a gyűlölet. Ha ránéz valaki, egyből azt mondja, biztos citromba harapott.
Végül elhagyjuk az erődöt és egy erdő kellős közepén találjuk magunkat. Egyes körbenéz, majd int egyet, hogy kövessük. Mivel senki nem mond semmit, némán követem az utasítást, így mindannyian futni kezdünk, talán kelet irányába. Kissé kényelmetlenül érzem magam, mivel jobban örülnék, ha valaki elmagyarázná mi is a dolgunk. Helyette csak rohanunk, rohanunk és rohanunk. Egészen délig csak kisebb pihenőkre állunk meg. Ekkor viszont leülünk egy fa tövében, mire Hármas elővesz egy tekercset, majd némi élelmet idéz meg belőle.
- Itt az ideje egy kis energia felvételének – szólal meg Egyes. - Te pedig idefigyelj Négyes. Nálam nem szokás feleslegesen csak úgy csacsogni. Mindenki megtud mindent időben. Tudom mire vagy kiképezve, de a tudásodat most annyira nem fogod tudni kamatoztatni. Szerencsédre a küldetésünk nem annyira veszélyes, hiszen csak futárkodunk. Néhány üzenetet és parancsot kell elvinnünk ide-oda. Az út során kisebb összetűzések előfordulhatnak, de szerintem nem fogunk életveszélybe kerülni. A lényeg, ha kiadok egy parancsot, akkor nem kérdezel, hanem teljesíted! Érted?
- Igen – válaszolok.
- Helyes. A legfőbb feladatunk egy üzenetet elvinni az egyik otogakurei csapatnak, akik éppen a Tűz Országának irányába tartanak. Velük kezdünk, hiszen megvan milyen útvonalat használnak. Utána visszafelé leadjuk a többit is.
Lényegében erre a napra ennyivel le is zártuk a beszélgetést. Estig újra úgy haladtunk, hogy csak kisebb megszakításokat tartottunk. A vacsoránál Egyes közölte, hogy jól haladunk, ezért holnap estére össze fogunk futni a másik csapattal. Az étkezést követően Egyes beosztott minket őrködni, majd nyugovóra tértünk.
Másodikként kerül rám a sor. Miután kettes felkelt, felmászom az egyik fa ágára és onnan vizslatom a környéket. Szerencsére nem történik semmi lényeges az őrködésem alatt. Hallgatom az erdő éjszakai életének zaját, közben nézelődök ide-oda. Lassan telnek a percek, így unalmamban párszor körbejárom a táborhelyünket. Majd újra eljön a váltás ideje, így felkeltem Hármast, én pedig visszafekszem.
Reggel nagyon gyorsan tábort verünk és menet közben fogyasztunk el némi reggelit. Ma már nem állunk meg pihenni, egészen délig erőltetett menetben haladunk. Délben az ebédet nagyon sietve kapjuk be, hogy utána folytatódjon a rohanás. Késő délután egy magaslatról meglátjuk az ország határát, az úton pedig egy szekeret ami lassan halad.
- Őket kell utolérnünk! - mutatja Egyes. - Most már sokkal óvatosabbnak kell lennünk, ha azt hiszik, hogy az ellenségük vagyunk, akkor meg fognak minket támadni. Éppen ezért én haladok az élen, mögöttem Hármas, mellette a balján Kettes, te pedig a jobbján rohansz majd Négyes. Indulás!
A parancs rövid, de legalább egyszerű. Így hát alakzatban folytatjuk az utunkat. Úgy tűnik sokkal gyorsabbak vagyunk, mint a szekér, ezért a táv egyre jobban csökken közöttünk. Egyes néha hátra tekint, így az arcán némi aggodalom látszik. Mintha valami nem lenne rendben. Annyira nyugtalanít a dolog, hogy inkább előveszem a tantómat és védekezőn tartom magam előtt.
Azt hiszem ráérezhettem a dologra, hiszen amint előveszem a fegyvert, hirtelen meglátok valamit a szemem sarkából. Amint odanézek, látom a felém száguldó kunait. Reflexből hárítok, de úgy, hogy a fegyver pont előttem kezd el pörögni a levegőben. A következő pillanatban elkapom a nyelénél, majd visszahajítom abba az irányba, amerről jött. Csak a koppanást hallom, ami azt jelzi, hogy beleállt egy fába. Ekkor Hármas röviden felsikolt. Amint odanézek, látom, hogy a lány a földön fekszik, tőle kicsit távolabb pedig egy sötét bőrű férfi térdel. Arcán vad vigyorral éppen engem figyel.

Nyelek egy nagyot és arra készülök, hogy én leszek a következő célpontja. Ekkor azonban Kettes szökken át fölötte, majd hirtelen számos elektromos nyaláb tör elő az ujjaiból és veszik célba a támadónkat. A pasas egyszerűen csak legyint egyet, mire a villámok megszűnnek.
- Valahogy tudtam, hogy ránk támadsz, ha észreveszel minket – szólal meg Egyes. - Nyugalom barátom, csak egy üzentet hoztunk neked.
Egyes pár pillanat alatt termett a jövevény előtt, kezében egy tekerccsel. A támadónk komor arccal néz ránk, de végül átveszi az üzenetet és elrakja a ruhájában. Ezután csak sercint egyet, majd távozik. Azonnal odarohanok Hármashoz és megnézem, hogy van. Nem látszik rajta semmilyen sérülés, viszont elájult. Azt hiszem az a pasas kiütötte.
- Nah, az első levelünket kézbesítettük! - mondja Egyes. - Még van három. Azt hiszem ma itt éjszakázunk, én fogok őrködni.
Míg Kettes előkészíti a tábort, addig én Hármast próbálom felébreszteni. Pár gyengébb pofon szerencsére észhez téríti. Pislog párat, majd felül. Amikor meglát, hogy én vagyok az, aki épp vele foglalkozik, ellök magától, majd ő is elkezdi a szokásos táborrendezést. Az este nyugodtan telik, vacsora után pedig lefekszünk aludni.
Másnap reggel pedig újra útra kelünk. Egészen délig megállás nélkül rohanunk az újabb kézbesítéshez. Az ebédet viszont most sokkal nyugodtabban esszük meg. Továbbra sem beszélünk egymással, csak ülünk csendben és eszünk. Az ebédet követően Egyes oda ad egy-egy tekercset a társaimnak.
- Kettes, innen délre van az egyik üzenő pont. Odaviszed ezt a tekercset és berakod a fa üregébe, ahogy szoktuk. Ha van ott másik tekercs, akkor azt elveszed és magaddal hozod. Hármas, te pedig a nyugatinál csinálod ezt. Mi Négyessel északra megyünk a kőgyűrűhöz. Ott fogunk találkozni.
- Hai! - jön mindkettőjüktől a válasz, majd azonnal elindulnak.
Ezután mi is elindulunk Egyessel. Órákig rohanunk az erdőben, Egyes nem mond semmit. Egyszer megállunk egy fánál, amiben egy rejtett tároló van. Belerak egy tekercset, bezárja majd már megyünk is tovább. Késő délután megérkezünk egy magaslatra, ahol számos kő alakít egy gyűrűt. Ez a kőgyűrű amiről korábban szó volt. Egyes leül az egyik kőre, elővesz egy szál cigit és meggyújtja.
- Van még pár percünk, míg a többiek ideérnek. Úgy gondoltam addig letesztelem a tudásodat, mert lehet, hogy te leszel a csapatunk harmadik tagja. Az aktád szerint nem vagy túl erős, de azért remélem meg fogsz lepni.
A férfi ekkor létrehoz néhány kézpecsétet, majd a talajból kiemelkedik a másolata. Ezután már nem mond semmit, egyszerűen csak rám támad. Az első csapása ellen kénytelen vagyok hátra dobni magam, de ekkor elesek egy kőben. Az ellenfelem ezt azonnal kihasználja, felugrik a levegőbe és egy rúgással próbálkozik. Az utolsó pillanatban oldalra gurulok, mire olyan erővel csapódik be mellettem, hogy beleremeg a föld. Nagyon gyorsan talpra állok, majd elindítok egy ütést. Egyes könnyedén elhajol, majd megragadja a kezem és elhajít.
Mint egy macska, azonnal talpra érkezem. Az ellenfelem ekkor kissé unottan elindul felém, mire azonnal létrehozom a Négyláb Technikát. Nem várom meg, hogy ő támadjon, inkább átveszem a kezdeményezést. Megindulok jobbra és egy félkört leírok körülötte. Hirtelen rávetem magam és a karmaimmal próbálok lecsapni rá. Könnyedén kitér előlem, majd felém rúg, de ezúttal már nem tud eltalálni. Oldalra gurulok, átugrom fölötte, majd hátulról támadok rá. Egyes pillanatok alatt felém fordul, kivédi az ütésemet, hátra lök, majd két villámgyors rúgással próbálkozik. A technikámnak köszönhetően elkerülöm mindkét támadást, majd ráugrom az ellenfelemre.
Egyes egyik keze azonnal a nyakamra fonódik, míg a másik a derekamra. Erősen tart, de nem fojtogat. Jobb kezemmel azonnal arcon csapom, de ő meg sem érzi.
- Jobb vagy, mint hittem – szólal meg az igazi Egyes a kövön ülve. - Geninek ellen lehet, hogy van esélyed, ráadásul ez a technika amit használsz, egész ötletes. Ha úgy döntenek, hogy nálam maradsz, akkor szívesen egyengetem az utadat. A harcnak vége, most már gyere és várjuk meg a többieket.
A másolat pár pillanat múlva eltűnik, én pedig megszabadulok a fogásától. Percek múlva tényleg megérkeznek a társaim is, így újra letáborozunk. Vacsora után újra nyugovóra térünk váltott őrség mellett, majd reggel újra útra kelünk. Az utazás most már sokkal lazább, néha még beszélgetünk is. A visszaúton néhány fából még elvettünk egy-két üzenetet, de többnyire tényleg nem történik semmi. Végül „haza” érünk. Az erőd vezetője hatalmas mosollyal az arcán fogad minket.
- Áh, örülök hogy visszatértetek. Sikerült begyűjteni minden üzenetet? - kérdezi a kunoichi. - Hogy bírta az utat Négyes?
- Elég jól – válaszol neki Egyes. - Azt hiszem több van benne, mint gondolnánk.
- Ennek örülök. Legközelebb talán egy kicsit veszélyesebb feladattal is megbízhatjuk – mondja a kunoichi, mire mérges leszek.
- Lehetne, hogy nem kezel mindenki használhatatlannak? - kérdezem. - Tudom, hogy nem én vagyok a legerősebb harcos, de azért igyekszem!
- Jól van, jól van! - csitít a kunoichi. - Mára távozhattok, holnap újra jelenjetek meg nálam. Azt majd még eldöntöm, hogy Négyes marad-e a csapat tagja. A fizetségeteket a szobátokban találjátok. Köszönöm!
Ezután távozunk az irodából. Egyes és a többiek köszönés nélkül lelépnek és magamra hagynak. Mivel a napom további része az enyém, megyek és lezuhanyzom, utána pedig pihenek egy jót. Nem volt a legjobb a szabadban aludni....