Dajiro Yabukai

**Dajiro Yabukai** Kedd Aug. 11 2020, 19:32

Név: Dajiro Yabukai

Ország: Kawa no Kuni, A Folyó országa

Rejtett falu: Tanigakure no Sato

Rang: Genin

Szint: D

Chakraszint:

Kor: 13

Nem: fiú

Felszerelések:

Kunai 5 db

Shuriken 5 db

Dróthuzal 10m

Szerszámok 1 szett

Övtáska

Kinézet:

Yabukai korához képest teljesen átlagos testmagasságú (155 cm), kicsit pocakos (65 kg) fiatalember. Egyszerű fekete haja van, szürkébe hajló kék szemekkel. Az a típus, akit abban a pillanatban el is felejtesz, hogy már nem nézel rá. Arcvonásai átlagosak, már-már egyhangúak, semmi jellegzetes nincs, ami miatt könnyen megjegyezhető lenne. Mivel nem teljesen van kibékülve a ténnyel, hogy kicsit pocakosabb, általában bő felsőkben jár, rendszerint ehhez megfelelően bő nadrágok is társulnak, lehetőleg olyanok, amiken sok a zseb. Emiatt alapvetően kényelmesen, lazán öltözködik.

Jellem:

Yabukai legfőbb jellemzője szinte már végtelen mértékűnek tűnő lustasága. Mindent szeret a lehető legkevesebb energiabefektetéssel megoldani, és ha ezt a módszert nem találja meg azonnal, akkor hajlamos minden feladatot a legutolsó pillanatig elhalasztani, hátha mégis megszállja az ihlet. Léhasága csak akkor hagy alább, ha valami felkelti az érdeklődését, amennyiben valami elég izgalmasnak tűnik a számára, azonnal, minden energiát belevetve elkezd foglalkozni a problémával. Ezzel csak annyi a baj, hogy ezek a gyors fellángolások, viszonylag hamar el is halnak. Ritkán tudja valami pár napnál tovább lekötni az érdeklődését. Talán csak egyetlen dolog kivétel, az emberek. Nagyon szívesen ismerkedik, barátkozik, beszélget másokkal. Mindig szívesebben tölti az idejét csevegéssel, mint mással, és jó beszélgetőpartner is, szóval általában szívesen társalognak vele. Könnyedén kezdeményez bármilyen helyzetben, ritkán jön zavarba, ha idegenek közé kerül, s akár perceken belül képes találni olyat, akivel szóba elegyedhet. Jóindulatú, szívesen segít másoknak, és örömmel hallgat meg bárkit. Azonban néha kifejezetten elege lesz az emberekből, olyankor hajlamos akár napokig nem is szólni senkihez, legfeljebb a családtagjaihoz. De, amint kiéli a magányra való igényét, ugyan olyan lelkesen veti bele magát a szociális kapcsolatokban, mint azelőtt.

Értelmi képességeit tekintve, talán egy picivel jobbnak tekinthető az átlagosnál. Mivel nem szeret sok testi energiát fordítani a feladatokra, általában sok időt tölt azzal, hogy kigondolja a legegyszerűbb megoldást. Elemző- és helyzetfelmérőképessége korához képest talán meglepően jó ennek következtében. Nyugodt, nehezen lehet kihozni a sodrából, próbál mindig ésszerű maradni. Ellenben ha felbosszantják, hirtelen felindulásól kezd el csinálni mindent. Viszonylag hamar lenyugszik ha nem hergelik, és olyankor kifejezetten dühös magára, hogy nem tudott nyugodt és megfontolt maradni.

Gyorsan tanul, már amennyiben hajlandó figyelni a megtanulandókra, ha nem, akkor sajnos lustaságából kifolyólag nagyon nehezen veszi magát arra, hogy nekikezdjen az anyag elsajátításának. Rendszerint ez a legutolsó pillanatban történik meg, aminek sokszor az a következménye, hogy nem teljesít annyira jól, mint a képességeiből következne, mert nem hagyott elég időt a tudás leülepedésére.

Különleges képesség: nincs

Pénzösszeg:

Ninjutsu:

Shunshin no jutsu (Fürge Test technika)

Henge no Jutsu (Transzformációs technika)

Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)

Bunshin no jutsu (Klón technika)

Kawarimi no jutsu (Testhelyettesítő technika)

Tobidogu no jutsu (Tekercsírás, hordozható fegyverek)

Jibaku Fuda: Kassei (Robbanó Jegyzet: Aktiválás)

Előtörténet:

Nem mindenkinek vannak nagy céljai. Meg minek is azok? Miért kéne mindenkinek S rangú elveszett ninjákat levadásznia? Vagy valami nagy, hatalmas és erős új jutsut kifejlesztenie? Vagy gazdaggá válnia? Meg tudjátok, az összes többi ilyen. Amikor pedig azt mondod, hogy neked nem célod a leghatalmasabb shinobivá lenni, akkor biztos hazudsz. Na persze, mert nem lehet csak úgy ellenni magunknak.

Tudom, tudom, kicsit belecsaptam a közepébe, de nem tehetek róla, hogy felbosszantottak. Csak most fejeztük be az Akadémiát, de már mindenki azt tervezgeti, hogy ő lesz a következő nem-is-tudom-micsoda. Én meg gáz vagyok, mert nem akarok azonnal a legveszélyesebb küldetésbe belevágni. Ch… Azt hiszem, mára elegem van az emberekből.

De ha már így alakult, akkor igazából el is mesélhetem, hogy eddig mi történt velem. Előre szólok, nem egy hú de extra történet, szóval bocsánat, ha kicsit unni fogod. Azért megpróbálom izgalmassá tenni neked, rendben?

A nevem Dajiro Yabukai, de ezt valószínűleg tudtad, 13 éves vagyok és itt születtem Tanigakureban. A családom szinte teljesen átlagos. A szüleimnek van egy kis boltja, testvérem nincs és senki sem híres a családban. Tiszta átlagos. Jó, kivéve egyvalakit, nagyapát. Édesapám apja az első shinobi a családban (de nem az utolsó, most már), és elég komoly hírnévre tett szert a falunkban, mint védelmi specialista. Ez mit is jelent? Leginkább azt, hogy ha egy területet tele kell szórni csapdákkal és egyéb betolakodókat akadályozó tényezőkkel, akkor Kagamo nagyapánál nem nagyon találsz jobb embert erre Tanigakureban, de lehet, hogy egész Folyó országban sem. Ebből kifolyólag, ha csapdázott terepre tévedsz, valószínűleg akkor is ő a legjobb esélyed arra, hogy ne hagyd ott a fogad. Nagyapa nagyon menő!

Mindig is imádtam, amikor eljött hozzánk és mesélt a shinobikról, arról, hogy miket csinálnak, milyen helyeken járt és miket látott. Persze, hogy imádtam. Minden kisgyerek szereti az izgalmas történeteket. Nem titok, hogy nagyapa nagyon szomorú, amiért apám nem választotta a ninja életet, és igencsak próbált rám hatással lenni, hogy hátha majd én bepótlom, amit apám nem tett meg. Nem hiszem, hogy lelőném a csattanót, de bejöttek nagyapa számításai.

Viszonylag hamar, olyan öt-hat éves koromban megfogalmazódott már bennem, hogy én is olyan akarok lenni, mint Kagamo. Nem akarok nagy dolgokat, csak jó akarok lenni abban, amiben nagyapa is, csapda állítás és csapda megtalálás. Mindig nagyon izgalmasnak találtam, amikor arról mesélt, hogy hogyan kell felmérni egy házat vagy akár egy erdőszakaszt, átgondolni a lehetséges megközelítési pontokat, és, hogy hova is érdemes csapdákat, jelzőcsengőket vagy huzalokat elhelyezni. Őszintén bevallom, igazából nem sokat értettem ezekből, most sem értek túl sokat, de legalább már az eszközök nagy részét ismerem, amiket ilyenkor említ. De attól még nagyon izgalmasnak hangzik. És látszik, hogy nagyon élvezi, amikor beszél róla, szóval tuti érdekes csinálni is.

Amikor hat évesen, egy vacsora közben, amikor nagyapa pont otthon volt, kijelentettem, hogy majd ninja akarok lenni, anyáék nem voltak túl boldogok. A végén viszont beleegyeztek. Édesanyám megígértette nagyapával, hogy ha amikor csak teheti, segíteni fog nekem. Szerintem kitalálod magadtól is, nagyapa vigyorogva egyezett bele. Nem volt nehéz neki. Igazából a segítsége azután is leginkább történetmesélésből állt. Azt mondta, hogy majd az Akadémián úgy is megtanulom az alapokat, amíg azok nincsenek meg, addig pedig feleslegesen mutatna bármit is. Nehéz volt elhinnem neki, de hiába kérleltem, a történeteknél több nem jutott.

Nem csoda, hogy teljesen be voltam zsongva, amikor kilenc évesen végre elkezdhettem a tanulást. Más kérdés, hogy a kezdeti lelkesedésem viszonylag hamar megcsappant. Azt sose mondta nagyapa, hogy nem azokkal a nagyon izgalmas dolgokkal fogjuk kezdeni, amikről ő mesélt, hanem csomó unalmas dologgal. Földrajz, történelem, nagy ninja nemzetek ismertetői és hasonló izgalmas dolgok. Mondjuk a matek az izgi volt. Most is az. Nagyapa legalább egy milliószor elmondja minden történetében, hogy mennyire fontosak a szögek, az egyenesek, párhuzamosok és úgy alapvetően a mértan, amikor biztosítani próbálunk egy helyet. Szerinte a problémák nagy része simán megoldható geometriával. Nem teljesen vagyok biztos benne, hogy igaza van, de hát ő az öregebb, csak jobban tudja.

A lényeg a lényegben, az Akadémia amúgy halál unalmas egy hely. Legalábbis az embereket leszámítva. Az izgalmas. Főleg a tanáraim. Nagyapán kívül egyetlen shinobit se volt szerencsém közelebbről ismerni, amíg el nem kezdtem az iskolát, most pedig rögtön többet is. A ninjutsu oktatónk volt a legizgalmasabb figura. Ayamoto Makigura, ötven körüli, morcos, alacsony, féllábú emberke. Egy küldetésben, ahol elveszett ninjákat kellett volna visszahozni, egy szikla összezúzta a bal lábát. A medikusok már nem tudták megmenteni, ezért amputálni kellett, ő pedig nem volt hajlandó elfogadni egy pótlábat. A végén oktató lett az Akadémián, valószínűleg leginkább azért, hogy rögtön az elején sokkolhassa a fiatalokat, hogy milyen durva pályát választottak. Rendszeres szófordulata volt, hogy ha nem gyakoroljuk rendesen, amit tanít nekünk, akkor úgy fogunk járni, mint ő. Kicsit kétlem, hogy mondjuk pont egy Henge no Jutsu fog megmenteni a féllábuságtól, de ennek legalább volt köze a shinobisághoz, nem úgy mint a történelem óráknak.

Szívesen mesélnék még az Akadémiáról, de az a helyzet, hogy semmi nem történt ott. Tudod, mondtam az elején is, hogy elég unalmas egy történet ez. Tök átlagos vagyok. ( A nagyapámat leszámítva).

Szóval ha nem haragszol, meg ha igen igazából akkor is, kicsit ugorjunk előre. Mondjuk úgy körülbelül két nappal ezelőttre. Az volt ugyanis a genin vizsga előtti utolsó estém.

Az elmúlt négy év alatt nem győzték hangsúlyozni, hogy az elméleti és a gyakorlati teszt ugyan olyan fontos lesz. Kár, hogy ez nem nagyon tudott motiválni arra, hogy az összes nagy nemzet kagéjának, legalábbis az ismerteknek, a nevét megjegyezzem, mondjuk ez még a könnyebb dolgok közé tartozott. A végén pedig nem is kellett…

Másnap harmincan ültünk be az írásbelire. „Általános ismereti teszt”, így utalt rá a vizsgáztató jounin, akit addig sose láttunk. Nem tudom mennyire volt általánosnak nevezhető, a többi része viszont stimmelt. Rögtön az elején egy vaktérképpel kezdtük, a Folyó országának szinten minden fontosabb földrajzi jellegzetességét be kellett rajzoljuk, utána feleletválasztós kérdések történelemből, majd három matematikai probléma, amiből egy mértan, a végén pedig három általunk választott jutsu leírása. Ez így utólag annyira nem tűnik olyan vészesnek, ott közben az volt. Rossz szokásom, hogy, ami nem érdekel, azt nagyon nehezen kezdem el tanulni. A földrajz és a törtélem pedig pont két ilyen dolog. Kis híján majdnem meg is buktam emiatt, de szerencsére a második fele a tesztnek elég jól sikerült, ahhoz, hogy átengedjenek. Ez rajtam kívül még huszohárom embernek sikerült.

Ezután jött a gyakorlati rész. A már ismeretlen jounin és Makigura sensei voltak jelen. Be kellett mutatnunk három másik jutsut, mint, amit leírtunk. Nekem ez azt jelentette, hogy a Henge no Jutsut, a Bunshin no Jutsut és a Kawarimi no Jutsut kellett megcsinálnom. Minden tanult technikát alaposan gyakoroltunk nagyapával, akkor is amikor előszőr mutatta meg nekünk Makigura sensei, meg azután is folyamatosan. Ez izgalmas, szóval szívesen csináltam, nem úgy mint a törit.

Öt ember kivételével, mindenkinek sikerült a gyakorlati rész is. A ismeretlen vizsgáztató nem túl lelkesen közölte velünk, hogy mostantól geninek vagyunk, átvehetjük a fejpántunkat és várjunk, amíg nem kapunk majd feladatot. Makigura sensei kivételével nem volt ott egyik tanárunk se az eredményhirdetésen, ő meg csak egy mély dörmögéssel nyugtázta, hogy nem mindenki felelt meg, utána elbicegett.

Igazából ennyi a történetem. Tudom, tudom, nem túl izgalmas. De hát na, nem lehet mindenkinek kalandos élete. (Meg a szükségesnél nem is szeretnék kalandosabbat, csak mondjuk egy olyat, mint a nagyapáé.) Na mindegy. Igazából köszönöm, hogy végig hallgattad, most már annyira nem vagyok morcos. Bár még mindig nem értem, minek kell mindenkinek egyből elszállnia, azután, hogy megkaptuk a fejpántunkat. Nem baj, nagyapa biztos örülni fog, amikor megtudja, hogy átmentem. Igazából szerintem apáék is örülni fognak. Nem akarták, hogy ezt csináljam, de mióta elkezdtem, mindig támogattak. Szerintem jó lesz ez. Meg hátha végre nagyapa megmutatja azt a csomó dolgot, amit eddig nem, mert „nem tudom az alapokat”.

Ōtsutsuki Indra Szer. Aug. 12 2020, 15:59

Üdvözöllek az oldalon! Very Happy

Nagyon kellemes és üdítő előtörténetet írtál, még ha a karakter szerint nem is túl eseményteli :3 Imádtam ahogy belementél a genin vizsga elméleti részébe és kifejezetten tetszik a karaktered világlátása és személyisége. Tökéletes kezdőlépés egy karakter hosszú útjának. Az előtörténetedet elfogadom!

Kezdő értékeid:
Chakraszint: 110
Elosztható TJP: 110
Pénzösszeg: 2500ryo

Ezen felül megkapod még a következő technikát:

Feloldás // Genjutsu Kai

Dajiro Yabukai EN1P4rak

Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alpú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D

Geninként minden taijutsu értéked 100-ról indul. Ezen felül >> ebben << a topicban tetszőlegesen eloszthatod az előtörténetedért járó 110 TJP-t
>> Ebben a topicban << tudsz mesélőt / játékostársat találni. Kellemes játékot! :3

Dajiro Yabukai

Dajiro Yabukai

Re: Dajiro Yabukai