Kenzo

**Kenzo** Csüt. Aug. 13 2020, 03:41

Név: Kenzo
Ország: Folyó országa
Rejtett falu: Kagerougakure
Rang: Genin
Szint: D
Kor: 14
Nem: Férfi
Kinézet:
Kenzo körülbelül 175 cm-et üthet, nem tartozik az egetrengetők, de a földön cirkálók közé sem. Jegyezzük meg a szél talán nem fújja el, elég keménykötésű fiatalember, aki tett azért, hogy a teste kirívó legyen a korosztályában. Hajkoronája rendezetlen olykor már túl hosszúnak, mikor pedig rászánja magát, akkor kurtának tűnhet. Öltözéke kimerül a könnyed a shinobi viseletben, míg a hétköznapokban monoton ruhaneműket hord. Szeme érdekes vöröses, tekintete ettől még sem melengető, hanem hűvös és szúrós, melyről az alábbiak elhelyezkedése nagyban hozzájárul.
Jellem:
Nem egy komplikált karakterű egyén. A hangulatemberek elöljárója, amelyet nagyban befolyásolnak pillanatnyi érzelmei. Ebből kifolyólak érzelmi élete szinte sosem jut nyugvópontra. Cselekedetei leginkább nem ésszerű megfontolásból, hanem kifinomult ösztöneiből fakadnak. Úgy tűnhet ezért egyeseknek, hogy egy ingatag kevésbé megbízható személy, mivel egy ügytől vagy személytől könnyedén képes elfordulni, ha úgy érzi nem boldogulna vele. Pozitív benne, hogy tanulni vágyó, új tapasztalatokat, szellemi élményeket keres. Saját véleménye, nem áttörhetetlen kőszikla számára, ha azt más képes neki megpuhítani észérveivel. Oda van az uralomért, ha irányítani nem is feltétlen szokott, érezteti, hogy Ő az a valaki, akit tisztelni és hallgatni kell. Az érzelmek kevéssé jelentősek számára, háttérbe szorul az Én egyén és céljai mögött.

Ninjutsu:
- Henge No Jutsu
- Kakuremoni No Jutsu
- Bunshin No Jutsu
- Kawarimi No Jutsu
- Tobidogu No Jutsu
- Jibaku Fuda: Kassei
Felszerelések:
- 5 db Kunai
- 5 db Shuriken

Előtörténet:

Kenzo Anime-scenery-GIFs-Get-the-best-GIF-on-GIPHY

Tengerszint felett jó pár méterrel járhatunk mire elérjük a Hegyi Levegőben rejtőző falu védfalait, amelyek az itt már alacsonyan fekvő felhők hasát simogatják. Robusztus megjelenése nem arányos méretével, a világ legkisebb rejtett falvai közé sorolják, már akinek egyáltalán eszébe jut a létezése. A Folyó ország népe azonban mindenképpen hallott már róla és a tőle nem messze fekvő Völgyben rejtőző faluról. Azonban az említett két fél valahogy ezzel a ténnyel nem így viszonyul, ők jobban szeretnének csak az egyikről említést tenni, még pedig csak is a sajátjukról. A gyűlölet az emberek egyik mérge, amelyet pusztán a lét is képes táplálni. Ki emlékszik már a valós indokra, ami miatt megannyi vér folyt le az ország folyóin keresztül, és megannyi gilisztának vagy épp keselyűnek adott meg a terülj-terülj asztalkám. Míg a Völgyben megbúvó falu nagyobb szerepet kap elhelyezkedéséből és megközelíthetőségéből, addig a Hegyi falu megbúvik a felhők fellegében. Nem igazán bíznak senkiben, hisz ki tudja valójában kinek az oldalán állhat egy külsős személy, de a Hegy tetőn lábaló falu sosem fogja elfeledni, amit vele tettek, ez a legrosszabb mind közül, a teljes pusztítás. Ez nem csak a történelemre nyomja rá a bélyegét, de szintúgy a jelenre és a jövőre is, az emberek nem felejtenek olyan könnyen. Pláne nem, ha nem hagyják nekik.

A helyieknek leginkább a teljes világ az ő országuk, ők nem vesznek róluk tudomást, és őket is békén hagyják, tudnak a saját problémájukra koncentrálni.

A hatalmas pusztításban sokan elestek, akik túlélték a bosszúvágyában építették újra a jövőt.

Esős nap volt, mint a többi. Ez gyakran megesik ilyen helyen, ahol csapadék azonnal lecsapódik, de aki itt nő fel, annak ez közönséges. Kitekintettem az apró ágyam melletti ablakon és eltöprengtem a lehulló cseppek tömkelegében. Éreztem a megbúvó energiát a testemben, amit ma szabadjára engedhetek. Azonban ennél több volt a mai nap, ma 10 éve történt a mészárlás, amely teljesen megváltoztatta az eddig is fennálló helyzeteket. A városba betörők szemrebbenés és válogatás nélkül kaszaboltak, romboltak. Nem emlékszem semmire arról az estéről, egyedül a keresztnevemre és az életkoromra és a sikoltozásra, egy homályos férfi arc kivételével, aki beledugott egy terményhordó kasba, ami szanaszét vágta a karom. 25 hasonló korú gyerekkel nevelkedtem fel az épült árvaházban, amelyhez mi kezemunkánk is hozzájárult, hogy létezhessen. Igazság szerint nem vágytam különb élőhelyre, mindenem meg volt, közös munkánkkal mindig rendben védett minket az épület a viszontagságoktól, míg más néhány fős családok roskadozó vályogházai egymást tartották az összeomlástól.

A mai napon rendezik a genin vizsgát, az után pedig következik a megemlékezés, amely egy csendes fesztiválhoz hasonlítható, ha egyáltalán létezik ilyesmi. A hangsúly azonban a megemlékezésen, és a tény megerősítésén, hogy a bosszúnk ideje hamarosan elérkezik.

Míg bambultam a végtelenben arra lettem figyelmes, hogy mindenki szedelőzködik, ki az ágyát hinti be, mások már a ruháikat, ki a cipőjét igazítja. El kell nekem is kezdenem, a mai napon én is beosztott vagyok a reggeli készítésében. Minden héten váltásban látjuk a feladatokat a ház körül, így akadálymentesen folyik az életünk, a nevelőnk Makoto-asszony pedig tökéletesen figyel erre, és segít ahol tud. Ő egy mélyen tisztelt nő a faluban, ki a saját gyermekei elvesztése után azonnal talpra állva szedte össze az árvákat, hogy a lehető legtöbbet nyújthassa nekik.
Nem szoktam álmosság mámorában elindulni sohasem, de ez most berondított már a napomban. Felkaptam a ruháimat, majd máris indultam a többiekkel.

- Hé, Kenzo nem úgy tűnsz, mint aki a helyzet magaslatán lenne? – verődött mellém a lépcső útján, az egyik velem egyidős testvérem, Kenshi.
- Valóban, lehet a horkolásod miatt volt! – szúrtam vissza, ha már lemosottszarozott, ennyi igazán jár. Mire azonban folytathattuk volna a mókát, a ház asszonya hatalmas mosollyal várt minket a garádics végén. Már maga a tény, ami az arcára terült ritka esemény volt, kimért nő volt, aki nem vigyorog a nagyvilágba.

- Lassabban, lassabban gyerekek! Hová siettek ennyire? – kérdezte kitörő örömmel. A kis csapat csak bambán és értetlenül állt vele szembe, még a kitörő kontrakérdések megkérdőjelezték magukat.

- Hát elkészíteni a reg-gelit. – nyögte ki nagy nehezen Kenshi.

- Nehogy azt képzeljétek, hogy a nagy napotokon hagyom, hogy dolgozzatok! – követésre intett bennünket, a konyhába betérve már az asztalon katonás sorban sorakozott a reggelink.

- Köszönjétek meg a többieknek! – a fiatalabb itt lakók is nagy örömmel álldogáltak a helység egyik sarkában. Elvégezték a mi feladatunkat, hogy segítsenek. A család mindig ott áll mögötted, akkor is, ha csak igazán apró cselekedettel támogathat.

Mindenki örömére az eső elcsöndesedett az indulásunkra, a szomszédságba található épületbe áttérve, már a mi szerény 5 főnket leszámítva a többi 7 már ott várakozott az épület kicsi aulájában. Szerencsénkre éppen nem késtünk el, ami azonnali kizárással járt volna. Elég rosszul érintett volna főleg, hogy sosem késtem még el. Mire nagyobb társalgás fakadhatott volna, a két csoport között kilépett, a tanárunk, a fél szemű Kinemon-sensei, ő teljeskörű Jounin és gyakorlati oktató is. Nem az a fajta ember, akinek feleselni merne egy tizenéves gyerek vagy parancsával ellenszegülne. A akadémián található 3 terem közül a legnagyobban kaptunk helyet, hogy a lehető legtávolabbra ültethessenek minket egymástól. A vizsgán a előbb említett Jounin és még két másik vele egyszintű személy felügyelt. Az elméleti oktatók pedig hagyományosan nem vehetnek részt a vizsga e részén. A lapokat a gyors tempóval kiosztották, az órát felhúzták 25 percre, nos igen. Valószínűleg nem mi írjuk a világ leghosszabb tesztjét, de csak is a Folyó országának felépítését tanuljuk részletesen, valamint a chakra működésének elméleti részét, shinobi erkölcsöt és a különböző fegyverstílusokat, és természetesen a saját falunk nagy embereit.
Számomra a vizsgateszt volt az, amitől igazán aggódtam talán egy parányit. Az ország Ashigaruinak megjelenéséről és feladatairól kellett írnom. Ők egy időszakban gyakran megjelentek erre, más fontosabb vezetőkkel. A chakra természetet mutattam be és, hogy ezt mi határozza meg. A chakra hálózat, a szellem és a test szintúgy előtérbe kerültek. Zárásként a vizsgabiztos egy ninja fegyvert kapott fel az asztala mögül, és parancsolta, hogy utolsó feladatként mutassuk be az alábbi fegyverrel vívott stílust. A fából készült Bo-t gond nélkül felismertem, és körmöltem róla minden lényegesnek vélt adatott az utolsó 5 percben.
Az időlejárta után mindenki lefordított a papírját és hátat fordítva annak elhagyta a termet a két felügyelő kíséretében, akik már is a gyakorlóudvarra vezettek minket.
Az akadémia mögött elterülő tágas udvar leginkább üres, néhány pad található a szélein, azonban most berendezettnek tűnt az vizsgaasztallal, valamint az előre kikészített gyakorló fegyverekkel.

Az eső nem volt kegyes, az első páros csatája alatt újra elkezdte a mondandóját. Az így is sáros, pocsolyás udvar már viselhetően használható volt, hogy a víz nagyjából egy helyre összegyűlt, de most újra egybefüggő tükröt kezdett alkotni a lefolyás mentes terepen.

Én következtem.

Két lány évfolyamtársam volt végig az elmúlt időszak alatt, azonban egyikkel sem kerültem mostanáig harcba. Zavaradottan éreztem magam, még akkor is, ha egy ez nem vérre megy. A falunkban nem igazán népszerű, a kunoichi élet, azonban sohasem volt idegen. Odaléptem az eszköztároló paravánhoz, mindenki két fajta dobófegyvert választhatott magának, és egy közelharcit. Én a megszokott Kunai-Shuriken mellett döntöttem, és eddigi edző társam a Jo felé nyúltam. Mire összeszedtem magam, nem is figyeltem, hogy ellenfelem miért nyúlt. Azonban nem is láttam nála semmiféle fegyvert, de az övtáskájában biztos megbújtatott valamit. Egymással szembe álltunk.

- Kenzo sok sikert kívánok, de azt hiszem ma csak én megyek át a vizsgán! – kacagott Kanae.

- Ne bízd el magad ennyire. – ráztam a fejem.

- Attól, hogy te még nem ismersz, én tudom mire vagy képes. – az örvendő mosoly, szétzúzódott az arcán és komoly, magabiztossá változott.

A vizsgavezető előrelépett, én azonnal magamhoz igazítottam a botot, hogy a megfelelő helyen fogjam azt.

- Elhelyeztünk néhány tárgyat az udvaron! – kettőnkre nézett – Kezdődjék hát! – kezét belengette, majd el is illant.

Rohamra indultam, hogy esélye se legyen gondolkozni ellenfelemnek. A kétkézzel fogott botot átpörgettem közeledve, majd megragadva mindkét kezemmel, hogy a lehető legnagyobbat sújthassak le vele. Kanae nem mozdult, ötlete sem lehetett, hogy mit tegyen ellenem. Öklét a bot felé kezdte indítani. Azt hiszi ez elég lesz? Hárította a csapásom. Egy Kakute-val. A két erő összecsapása engem a jobb tartásra összpontosított, míg Kanea többet érezhetett, hisz nem a legmegfelelőbb eszközt használta hárításra, de nem is a legrosszabbat. Azonnal felém indított egy jól megirányzott rúgást, amit hátrálással kerültem el. Azonban a hátrafelé irányzott mozgásban megcsúszott a lábam a vizes talajon, egyensúlyom a bottal nyertem vissza. Az lehulló cseppek igazán závárúak voltak a látásban, Kanae felém rohamozott mire feleszméltem, magam elé tartottam a botom, hogy távolabb tarthassam magamtól, a kezén található eszköz tompa, de jól oda lehet vele csapni. Láttam az övé felé próbált nyúlni. A botot kétkézzel közepestempójó pörgetéssel tartottam ledületben, miközben a lába felé céloztam, nem számított rá, így elkaptam őt. Azonban földrehullás helyett füstfelhővé változott és egy szalmazsák jelent meg előttem. Ez Testhelyettesítő Technika, míg nem figyeltem, gyosan kiszúrta az említett tárgyakat. Átfutott rajtam, koncentrálni kezdtem -le kell rohanunk őt, majd öt lépéssel később Shurikennel célozzuk meg-, még tartott a füstből némi, és az esővel kombinálva észre sem vehette. Valamint ilyen időjárási keretek között, még a klónokat is nehezebben szúrja ki. De hol lehet a valódi? Egy pont jelent meg előttem. Kunai! Tértem ki, arra lehet! A klónok elindultak az irányba amerről érkezett, én is tartottam velük, épp megpillantottam, ahogy próbált visszahúzódni a láthatatlanság köpennyével a kerítésfalának. A klónjaimmal együtt azonnal eldobtunk három Shurikent felé, már is készítettem a Jo-t a lerohamozásra. Kanae azonnal készítette a kezében a dobófegyvereket, amivel felém és a 4 klónom felé célzott, én azt ugorva kikerülve a levegőből célzott ütéssel próbáltam lesúlytani rá, amire félig ő is készen állt, és elindult. Ezt látva, átfordítottam a botot a kezembe, hogy közelről lesúlythassak a fejére. Nem gondoltam, hogy ilyen gyors. A meccsünk döntetlen lett, tökéletesen betudott irányozni ő is engem a kezén található fémeszközzel. Kiütöttük egymást. A sárban feküdve, csak a következő szavakra eszméltem fel félig:

- Átmentek!

Sai Szer. Aug. 19 2020, 23:02

Kedves Kenzo!

Az előtörténeted hangulatában és tartalmilag megfelelő, azonban fogalmazásilag kissé összecsapottnak tetszik, mintha kutyafuttában írtad volna átellenőrzés nélkül.
De nem is ez a legnagyobb baj, hanem két dolog, amelyek tévedésként nem maradhatnak a szövegben, így arra kérlek, azokat mindenképp javítsd, hogy elfogadhassam az előtörténetet:
- az első az adatlapod alapján egy elírás lehet, amikor a vizsgán megjelenik a sensei, azt írod, hogy nem olyan, akivel egy 10 éves gyerek feleselni merne, de a genin vizsgán már 14 évesek vagytok. (ennek ellenére még elfogadtam volna, de ha már nem, akkor kijavíttatom ezt is)
- Klónhasználat - ez a nagyobb gond, mert alapvető tévedéssel használod azt a klónt, amit egy genin képes használni. Ugyanis a sima Bunshin no jutsuval, amit kezdő geninként ismerhet a karaktered, nem tudsz olyan klónokat létrehozni, akik majd gondolkodnak is, és úgy cselekszenek. Ezeknél a bunshinoknál egy tervvel a fejedben kell őket megalkotni, s akkor aszerint a terv szerint cselekszenek, de nem képesek kommunikálni, önállóan gondolkodni, csak végrehajtják a tervet, amivel a fejében a ninja létrehozta őket. A te harcleírásodban azonban úgy tűnik, képesek önállóan gondolkodni, reagálni a környezetükre, stb, ezt kellene javítani, hogy érzékelhető legyen ez a különbség.
(De amúgy tényleg egy jó hangulatú kis előtörténet, és érdekesnek induló karakter egy igen érdekes faluban! Így ha a hibákat javítod, minden hezitálás nélkül fogom elfogadni az előtörténetet.)

Ha elkészültél a módosításokkal, jelezz itt új posztban, vagy írj nekem pü-t Smile

Sai Szer. Aug. 26 2020, 00:28

Kedves Kenzo!

Az előtörténeted így már elfogadom.

Chakra: 110
Pénz: 3000 Ryo

Illetve szintén alap, kezdő technika, amit majd felírhatsz, a Shunshin no jutsu, az lemaradt a felsorolásból ^^ Valamint ajándékként megkapod még a Dainamikku Entorii //Dinamikus Belépő nevű taijutsut.

Jó játékot! Smile

Ajánlott tartalom

Kenzo

Kenzo

Re: Kenzo

Re: Kenzo

Re: Kenzo