Amano Izao

**Amano Izao** Csüt. Márc. 04 2021, 23:57

Név: Amano Izao

Ország: Villám országa

Rejtett falu: Kumogakure no Sato

Rang: Genin

Szint: D

Chakraszint: ?

Kor: 13

Nem: Férfi

Felszerelés:

Ruházat: Ninja ruházat, Ninja szandál, Ninja fejpánt

Felszerelések.

Övtáska: 10 db Makibishi,, 10 db robbanó jegyzet, 5db füstbomba, Fumma shuriken

Övtáska.1 doboz energia tabletta, 1 szett szerszám, 10 m dróthuzal, Fumma shuriken

Shuriken Tartó (bal combon): 5x Shuriken

A hátán: Katana

Kinézet:

Fekete haja és kék szemei vannak, amik meglehetősen egyedi külsőt kölcsönöznek neki. Haját többnyire hosszabbra hagyja, de soha nem ápolatlanul Olyan 185 cm magas, és testalkata vékonyabb, de szálkás. Ruházata általában egy szett sötétszürke melegítő nadrágból és felsőből, ezekkel megegyező színű ninja szandálból, és egy a klánja címerét (villám) formázó nyakláncból áll. Többnyire egy fogpiszkálót tart a szájában (segít levezetni a feszültséget).

Jellem: Izao egy alapvetően visszahúzódó jellem, akinek néha gondjai vannak az érzelmei kifejezésével és nem mindig tudja hova tenni ha valaki kedvesen közeledik hozzá. Ennek ellenére vágyik az emberi kapcsolatokra és nem utasítja el a hozzá közeledést, de csak hosszútávú barátságokat köt, és gyakran előfordul hogy egy szociális esemény után egyedüllétre van szüksége, hogy feltöltődjön. Többnyire logikus és megfontolt tervező, a hidegvérét ritkán veszti el. Hobbijai az olvasás és a hegymászás.

különleges képesség: Nincs

Pénzösszeg: ?

Ninjutsu: Alap E szintű jutsuk

Genjutsu: Nincs

Taijutsu: Nincs

Kenjutsu: Nincs

Előtörténet:

Gyermekkor:

Amano Izao R0b6267f60044567d3779769eba57d828?rik=f5SZgtNKLcK2%2fg&riu=http%3a%2f%2fstatic.zerochan.net%2fPerfect.Cherry.Blossom.full.584783

Amano Izao R0b6267f60044567d3779769eba57d828?rik=f5SZgtNKLcK2%2fg&riu=http%3a%2f%2fstatic.zerochan.net%2fPerfect.Cherry.Blossom.full.584783

A ház, ahol születtem

Kumogakure no Satoban születtem, 13 éve az újév első napján. Családom, az Amano klán története szinte a falu alapításáig vezethető vissza, legalább is édesapám állítása szerint, és ameddig a családfánkat vissza tudjuk vezetni, mindenki ninja volt. Édesapám Amano Hiroto is tartotta a család hagyományát és ninja lett. A maga idejében állítólag zseni volt, és 17 évesen az ANBU tagja lett egészen addig, amíg egy küldetés alkalmával rossz döntést nem hozott aminek a következménye képpen ember életek vesztek oda, és ezek után állítása szerint önként lemondott, de a falu védelmében továbbra is részt vesz. Én mindig csak annyit tudtam hogy édesapám fontos ninja akinél sok fontos személy vendégeskedett, és hogy az éjjeli szekrényén volt egy maszk, amit nagyon nagy becsben tartott és se én, se a bátyám Katsuo nem nyúlhatott hozzá. Apám egy makacs, szigorú és sokszor mogorva ember, de ugyanakkor nagyon bölcs is, minden élethelyzetre van megoldása, és mindig lehet rá számítani.. Szerintem mind én, mind Katsuo felnéztünk rá, és az volt a vágyunk hogy büszke legyen ránk. Anyám, Aiko szintén híres ninja volt akivel apám az ANBU-s szolgálata alatt ismerkedett meg, de miután megszületett az első gyerekük ő is feladta az ANBU-s karriert és inkább a gyereknevelésre fordította a figyelmét. Sokban különbözik apámmal. Anyám egy mindig kedves, engedékeny és közvetlen nő, akihez bármilyen gondunkkal mehetünk, bár ex aNBU tagként őt sem nevezném ártalmatlannak, sőt, talán még kevésbé akartuk magunkra haragítani mint apánkat, mert ha túlléptünk egy határt akkor kő kövön nem maradt. Rólam mindig azt mondták hogy a kiköpött mása vagyok, amiben lehet valami igazság, ugyanis tőle örököltem a hajam és a szemem színét is, és bár nem mindig értünk egyet, de ő az egyik legfontosabb számomra a világon. És persze hogy is hagyhatnám ki a bátyámat, Katsuo-t. Ő mindig is az ideális elsőszülött volt, már 4 évesen tudta hogy ninja akar lenni, az akadémián osztályelső volt és már 13 évesen chuunin lett. Mondanom se kell, mindig vele példálóztak nekem a tanáraim. Katsuov-al sok közös tulajdonságunk volt, de míg én anyámra, ő inkább apánkra ütött külsőleg, valamint amíg én mindig visszahúzódó jellem voltam. addig ő mindig népszerű volt és a lányok kedvence, de mindig talált rám időt és talán a vele alkotott kapcsolatom a legfontosabb a számomra, még ha most sokat van is távol.

Kiskoromból nincs sok emlékem. Azt tudom hogy csendes gyerek voltam, aki sokszor egyedül töltötte az idejét, ugyanis soha nem élveztem a rivaldafényt és a korsztályom belieket komolytalannak tartottam, valamint azt, hogy amikor más családoknál voltunk, vagy voltak nálunk vendégségben, mindig a bátyámnak kellett rábírni, hogy játszak a többi gyerekkel. Olyan 5 éves koromban kezdett kirajzolódni bennem hogy shinobi szeretnék lenni, mint a család többi tagja. Amikor ezt bejelentettem, mindenki támogatott engem, és a bátyám megígérte, hogy ha akarom, akkor elkísérhetem gyakorolni. Soha nem felejtem el azokat a délutánokat. Csak ültem a fűben, és néztem ahogy a bátyám másolatokat hoz létre magából, vagy olyan szelet formáz, amivel egy fa ágát levágja. A legjobb rész persze az volt, hogy néha, amikor ő már elfáradt, és még nem ment le a nap, akkor nekem is megengedte, hogy eldobjak egy kunait vagy shurikent. Az egyik ilyen alkalommal, amikor éppen a henge no jutsut gyakorolta, ami engem sosem kötött le, elmentem körülnézni a környező tréning területeken. Mikor már éppen indultam visszafelé, találkoztam egy velem egyidős fiúval, aki Yamauchi Ryuji néven mutatkozott be. Neki barna haja és zöld szemei voltak, és azt mondta hogy ő is a testvérét jött nézni, de megunta. Azt javasolta, hogy lopjunk ki a nővére táskájából két kunait és menjünk el mi is gyakorolni. Az ötletet először nevetségesnek tartottam, sőt, még idegesített is, hogy egy ember, akit most ismertem meg ilyen hangos és máris bajt kever, de valamiért belementem. A “bűntett” maga nem bizonyult nehéznek, de nem is az a lényeges rész, hanem hogy ahogy gyakoroltunk, anélkül hogy észrevettem volna, lassan beesteledett, én pedig el akartam indulni haza, de valamiért, nem tudom miért, nem akartam elmenni. Sokáig beszélgettünk Ryujival, elmondta az álmait, hogy egy napon Raikage lesz, és a legnagyobb ninjaként lesz számon tartva, aki valaha született Kumogakureban, és akkor úgy döntöttem, hogy segíteni fogok neki elérni az álmait. A másik emlékem onnan van, amikor egyszer valami fontos tisztviselő volt nálunk vendégségben, de nem is ez a fontos, hanem hogy volt vele egy testőr, sajnos már nem emlékszem a nevére, a lényeg hogy akkor láttam életemben először katanát, és csak azt tudtam, hogy nekem is kell egy. Emlékszem hogy annyira a varázsa alá vont engem a kard, hogy még beszélgetni is kezdtem a testőrrel, ami odáig jutott, hogy apám engedélyével kivitt engem a kertbe és egy tanto használatával tanítani kezdett engem. Amikor felébredtem, az ágyamban feküdtem, kezemben a tantoval. Mint kiderült, addig játszottam hogy ott helyben elaludtam és apám vitt fel a szobámba, és az őr, látva izgatottságomat nekem adta a tantot. Attól a naptól kezdve folyton gyakoroltam, és már nem annyira Katsuo-t néztem, hanem én is fejlesztettem képességeim, sokszor pedig a kertben vívtam .Ryujival, akivel barátságom egyre szorosabb lett, és akinek édesapja, hosszú unszolás után, vett egy szett fakardot, hogy tudjunk gyakorolni anélkül, hogy fennállna annak a veszélye, hogy nagyobb kárt teszünk egymásban. Ezek melett anyám, amikor épp nem volt dolga, olvasni tanított engem, hogy ezt majd ne az akadémián kelljen megtanulnom. Az akadémia előtti időszak fénypontja pedig az volt, amikor a felvételi előtti utolsó fél évben apám vitt el edzeni engem, és elkezdte nekem tanítani a chakra használatát. A felvétli nem volt különösebben nehéz, hiszen mindent, amit kértek már korábban is gyakoroltam, talán annyi a megemlítendő hogy amikor azt mondtam hogy, folyton a bátyámmal példálóztak az már ott kezdődött, hogy a felvételiztető csak Katsuo testvéreként írt a lapra. A második legmagasabb pontszámmal vettek fel, szorosan utánam Ryujival. Hazafelé apám, aki többnyire csendes volt, most egész végig arról beszélt, hogy milyen büszke rám, és hogy kiváló tagja leszek az akadémiának. Amikor hazaértem, már várt rám anyám és Katsuo.Ott ültek az asztalnál, amin egy torta volt és egy kis, négyzet alakú doboz. Bár mér a bátyámtól hallottam erről a szokásról, mégis hatalmas büszkeséggel töltött el, amikor kinyitottam a dobozt, és nyakamba akasztották a villámot formázó amulettel díszített láncot, ami azt jelentette, hogy most mér a klán teljes jogú tagja vagyok.

Korai akadémiai évek:

Amano Izao R335c14a317b8a6f476f3695ab7cbf22e?rik=5MbvboUGT%2bhBSw&riu=http%3a%2f%2fimages.wikia.com%2fnarutofanon%2fimages%2f3%2f33%2fKumogakure_oc_ninja_by_dark9113-d4si3ix

Legjobb barátom, Ryuji

Mindennél jobban vártam az első napomat az akadémián, de amikor a nap eljött, mégis szorongás fogott el, féltem, hogy nem leszek elég jó vagy hogy nem fognak kedvelni. Megbeszéltem Ryujival, hogy az utcasarkon találkozunk és együtt megyünk az akadémiára, de már 10 perccel a megbeszélt idő után volt, amikor végre rávettem magam, hogy elinduljak. Ryuji. már egy ideje ott állhatott, mert már úgy tűnt, hogy sietne, de amikor köszöntem neki egyszerre jobb kedvre derült, és elindultunk az akadémiára. Az osztályunk nem volt valami nagy szám, tele volt a szokásos arch típusokkal mint a laza nőcsábász, a stréber meg szép lány, aki minden második fiúnak bejön. Én csak fogtam magam, és leültem a hátsó sorba, és ha rajtam múlt volna akkor el se mozdulok, de Ryuji. nem hagyta és rákényszerített, hogy vele együtt én is mutatkozzak be mindenkinek. Nem sokkal ezután belépett a tanárunk, Hayato sensei és megkért mindenkit hogy mutatkozzon be, mondja el mit szeret és mit nem, stb., majd elkezdte az első óránkat. A nap fénypontja, és az ezt követő összes többié a kinti gyakorlat volt, itt végre használhattam a tudást amit szereztem és ebben mindig örömömet leltem. Az elméleti órákkal se volt nagy baj, csak valahogy nehéz volt rájuk hosszú időn keresztül figyelni. amolyan vicc tárgya lett az osztályban, hogy én meg Ryuji minden órán elalszunk, és egyesek már fogadásokat kötöttek, hogy mennyi idő alatt nyom el minket az álom. Történt egyszer, hogy Ryuji épp nem volt jelen (már nem emlékszem miért), és amikor Hayato sensei bejött a terembe egy lány is állt mellette, akinek fehér bőre és fekete haja volt, ami soha nem akart rendesen állni, és úgy tűnt, hogy legszívesebben csak elsüllyedne, de végül az Asuka néven mutatkozott be. Hayato sensei ezután megkérdezte, hogy hol van egy szabad ülőhely, mert ez a lány mostantól velünk fog tanulni, de valamilyen oknál fogva még az is, aki mellett amúgy se ült senki nem akart helyet adni. Ez így ment vagy egy percig és már mindenki látványosan kellemetlenül érezte magát, én pedig annyira óvodásnak találtam a helyzetet, hogy bár az én padtársam csak nem volt ott, de felajánlottam hogy mellém leülhet. Mint kiderült jó döntést hoztam mert ez az asuka nevű lány kifejezetten jófejnek bizonyult, és bár alapból mindig magányosnak éreztem magam, ha Ryuji nem volt iskolában, de most valahogy nem. A nap végén találkoztam is Ryujival, és elmeséltem neki a történteket, valamint mondtam neki hogy majd keresek Asukanak egy másik helyet de ő azt mondta hogy örül, hogy így cselekedtem, mert minden jó csapatba kell egy harmadik tag, és azt javasolta hogy inkább húzzunk össze két asztalt és üljünk együtt hárman. Másnap engedélyt kértem Hayato senseitől arra, hogy összetoljuk a padokat aki örömmel megengedte, és meg is dicsért, hogy hagytam hogy mellém üljön Asuka. Attól a naptól kezdve ő is a társaságunk részévé vált, és mint kiderült, még hangosabb is volt mint Ryuji, csak tömeg előtt nehezen szólal meg. A második év nagyrészt eseménymentesen telt. sokat kalandoztunk Ryujival és Asukaval, valamint hogy már viszonylag gyorsan tudtam olvasni, beleástam magam a könyvek birodalmába, és amikor nem épp Ryujival és Asukaval voltam vagy gyakoroltam, akkor a kertünkben álló cseresznyefa egy ágán ülve olvastam. A kedvenc könyvem a híres nindzsák élete című könyv volt, ami nevének megfelelően korunk és a múlt leghíresebb ninjáinak életével foglalkozott. A kedvenceim Konohagakure no Sato második hokagéja, azaz Senju Tobirama, aki legendás kenjutsu képességekkel rendelkezett és számos hihetetlenül erős jutsu feltalálója, és a 3. Raikage, aki a villámfeloldás pajzsának és számos pusztító erejű taijutsunak volt használója voltak. Ami közös bennük az, hogy mind a ketten azért adták az életüket, hogy megvédhessék a bajtársaikat és akkor az én fejemben nem létezett a halálnak ennél jobb és dicsőbb módja. Valamikor akadémiai évek első felének vége felé ünnepeltük bátyám chuuninná válását miután 3. helyet ért el a chuunin vizsgán és kiváló teljesítménye valamint a harctéren mutatott találékonyságáért annak ellenére chuunin rangra léphetett, hogy nem nyerte meg a tornát. Ezután már sokkal kevesebbet volt otthon és ritkán járt el velem edzeni mert ahányszor hazajött csak egy napot pihent és már ment is a következő küldetésre. Amikor apámat kérdeztem hogy miért van ilyen sokat Katsuo küldetésen azt felelte hogy a Raikage nagyon helyesen felismerte a benne rejlő potenciált és reméli hogy majd én is követem a bátyámat és sok küldetést fogok teljesíteni, valamint azt mondta hogy jobban teszem ha hozzászokok, hogy nem látom minden nap a családomat mert ez csak rosszabb lesz miután én is végzek az akadémián.

Késői akadémiai évek:

Amano Izao 704511fb44fa0a2f164b35b0b5b9fe2a

A bátyám, Katsuo

Teltek.múltak az évek, mind a hárman sokat fejlődtünk és mint kiderült, annak köszönhetően, hogy egymás erősségei voltak a gyengeségeink, remek csapatot alkottunk, és így rendre mi végeztünk első helyen a csoport gyakorlatoknál. Ryuji erőssége a taijutsu volt, az alacsony, vékony fiúból, akit a gyakorlótéren megismertem magas, izmos srác lett akinek erjéhez kétség sem fért, és a végén már senki sem mert ellen kiállni küzdeni, emelett hihetetlenül népszerű is volt, bár inkább a fiúk körében (a lányokhoz valahogy soe értett) viszont mindig bajban volt a ninjutsukkal és bár mindig jó eredményeket ért el ezen a téren is, nekünk folyton eszünkbe jutottak azok a napok amikor éjfélig gyakoroltunk vele.De lelkesedése soha nem tört meg és az akadémiai évek vége felé csak még eltökéltebb lett a célját illetően. Asuka a chakra kontrollban jeleskedett és már az akadémián való végzés előtt fel tudta oldani az egyszerűbb genjutsukat, valamint az elméleti tárgyakból is ő volt a legjobb, viszont a taijutsuhoz nem igazán konyított részben alapvetően békeszerető személyisége, részben törékenyebb alkata miatt, de ő sem hagyta hogy a hiányosságai letörjék és az új diákból, aki alig mert megszólalni, és senki nem akart mellé ülni, az osztály egyik legszebb lánya lett, és már egyáltalán nem félt tömeg előtt beszélni. Az én fejlődésemet hagytam utoljára de az is említésre méltó. Én is szépen lassan megnőttem és lassan, legalább is édesanyám elmondása szerint jóképű fiú lettem, még ha egy kicsit magának való és csendes is. Az én erősségem a ninjutsu volt, ugyanis a tanárok elmondása szerint a korosztályomban megszokott mennyiségnél jóval több felszabadítható chakrám volt. Ez igaz lehetett, mert amikor jutdsukat gyakoroltunk és már mindenki ki volt dőlve én még tudtam volna folytatni, valamint a gyakroló küzdelmek sokszor azzal értek véget hogy az ellenfelem kifogyott chakrából és feladta. De ahol igazán jeleskedtem az a kardvívás volt, amire mióta azt a bizonyos tantot kaptam a legtöbb időt fordítottam, és bár igazi karddal nem hagytak minket vívni, így is akkora előnyt biztosított nekem a kardforgatásban való jártasságom a gyakorló harcokban, hogy a végén csak úgy engedtek küzdeni, ha csak 1 kézzel forgatom a kardot. Én ezt az elején igazságtalannak éreztem, de egy idő után rájöttem hogyan tudnám ezt a hátrányt előnnyé kovácsolni. Elkezdtem harconként váltogatni, hogy melyik kezemben fogom a kardot és ennek eredményeképp a genin vizsga kezdetéig nemcsak hogy szinte kétkezes lettem, de nagyobb erőre és gyorsaságra is szert tettem a terhelés által, amit a kard egy kézzel való forgatása jelentett. A gyengeségem viszont a chakra kontroll volt. Itt látszott meg az eredménye annak hogy nem figyeltem az elméleti órákon mert ugyan jó voltam abban, hogy a teszteket megírjam elfogadható eredménnyel, de a gyakorlatban nehezen alkalmaztam amit tanultam így amilyen gyakran előfordult hogy az ellenfelem kifutott chakrából, olyan gyakran fordult elő az is, hogy én értem a chakrám végére. De szerencsémre Asuka hajlandó volt velem gyakorolni a chakra finom használatát így a vizsga idejére már ezen a szinten is legalább átlagos voltam, bár nem tudtam egyszerre vívni és jól kontrollálni a chakrám, így többnyire döntenem kellett, hogy melyikre alapozom a stratégiám. Ahogy közeledett az utolsó tanév vége, a tanárok elkezdtek minket felkészíteni a genin vizsgára. Ez főleg elméleti felkészítésből állt, de volt egy nagyon érdekes része, amit ők csapat gyakorlatnak neveztek. A csapatmunka nem volt ismeretlen számunkra, de most nem akadálypályán kellett átjutnunk, hanem mások által alkotott csapatok ellen kellett küzdenünk. Kivittek minket egy erdő szélére, és azt mondták, hogy az erdő közepén van egy tekercs és azt kell megszerezzük. Az gyakorlat leje egyszerű volt, meggyőztük .Ryujit, hogy várjunk egy kicsit az erdő szélén, amíg a sok csapat összetalálkozik és harcba keveredik egymással, majd észrevétlenül elsurranunk a célpontig. A probléma ott volt, hogy nem mi voltunk az egyetlen csapat, aki így gondolkodott, hanem a Kobayashi Katashi (ő érte el a legtöbb pontszámot a felvételin) által vezetett csapat is, először egy genjutsuval akartak minket letéríteni az útról de Asuka átlátott rajta és feloldotta rajtunk. Ezek után támadtak ránk és bár kettő csapattagot harcképtelenné tettünk ,és Katashi is alig állt a lábán, amikor megpróbáltam őt is leütni a kardom nyelével csak azt hallottam ahogy megkoppan a Katashi helyén álló fa törzsén majd minden elsötétült. Később tudtam meg, hogy Katashi a kawarimi no jutsu segítségével leütött, majd a momentumot kihasználva elszökött csapattársaim elől és megszerezte a tekercset, ezzel megnyerve a gyakorlatot.

Genin vizsga

Amano Izao R572a6e92b74bb9fe1be8be5f0208434d?rik=4OSkITb8Y2Ec8Q&riu=http%3a%2f%2ffc00.deviantart.net%2ffs71%2ff%2f2012%2f301%2f5%2f7%2fkumogakure_ninja___nomaru_by_epic_erikaphobia-d5j7xjc

Kobayashi Katashi

Utolsó tanévem az akadémián a végéhez ért. és én már alig vártam hogy teljes rangú ninja legyek. A vizsgára anyám unszolására rendesen felkészültem így az elméleti rész miatt egyáltalán nem aggódtam, a gyakorlati résznél csak attól féltem, hogy nem kapok lehetőséget jóvátenni a hibámat es legyőzni Katashit. A vizsga napján korán keltem és még egyszer átnéztem a témákat, amikben bizonytalan voltam majd miután édesanyám, édesapám és kivételesen otthon lévő bátyám is szerencsét kívánt, elindultam az akadémiára. Az osztályból már mindenki tűkön ült, szerintem soha nem volt még ilyen zaj a teremben de amikor Hayato sensei bejött az ajtón a tesztekkel a kezében hirtelen síri csend lett. Az első a ninja történelem rész volt aminek az első feladata a Raikagék időrend szerinti sorba rendezése volt ami nem jelentett gondot. Aztán rákérdeztek arra hogy Killer b melyik bijuunak a jinchurikije (a nyolcfarkúé), majd a klánok neveit az otthoukul szolgáló rejtett faluhoz kellett írni. Itt annyit rontottam, hogy a Tensei klánt Kirigkuréhez írtam, amikor Iwagakure lett volna a jó megoldás. Ezután következett a matematikai része a tesztnek, ahol először egy shuriken röppályáját kellett kiszámolni úgy, hogy megadták annak súlyát, a szél sebességét és az eldobó által neki szánt röppályát, majd arra kellet választ adni hogy két szél technika közül a sűrűség és lendület függvényében melyik lesz az erősebb és semlegesíti a másikat. volt még egy chakra elméleti rész, ahol le kellett írni az 5 elemet és hogy melyik gyenge melyik ellen. Mikor lejárt az idő, a sensei beszedte a dolgozatokat majd névsor szerint kiszólított mindenkit az asztalhoz, ahol egy általa megadott jutsut kellett végrehajtania. Én hatalmas megkönnyebülésemre a Shunshin no jutsut húztam, amit gond nélkül végrehajtottam. Ezután következett az igazi próba, a csapatgyakorlat immár élesben. Annyi különbség volt a legutóbbi és a mostani alkalom között, hogy a vizsgabírók azt mondták hogy most a tekercs helyett egy meglepetés vár majd minket a célpontnál. Mivel gondoltam, hogy a legutóbbi alkalomból tanulva a legtöbb csapat most inkább kivár, ezért azt javasoltam hogy most induljunk minél hamarabb és próbáljuk meg elérni a célt mielőtt bárki más észbe kapna. Az eleje itt is sima volt, minden úgy történt ahogy számítottam, de hirtelen, amikor már közel jártunk a célhoz hirtelen az az érzésem lett hogy követ minket valaki. Éppen hogy kimondtam ezt és máris három alak bukkant elő mögöttünk. egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy ignoráljuk őket és megpróbálunk hamarabb célhoz érni, de be kellett látnom, hogy ha így halad, akkor utolérnek minket. a csoportos harc szintén nem volt megoldás, mert akkor egy másik csapat biztos hogy hamarabb ért volna oda mint mi és még abban sem voltam biztos hogy nyerni tudnánk, szóval egyetlen jó megoldás volt a fejemben. Szóltam Ryuji.nak és Asukanak, hogy menjenek tovább nélkülem és érjék el a célt, én pedig majd feltartom üldözőket. eleinte ellenkeztek, de végül belátták hogy ez a legjobb esélyünk így ők továbbmentek én pedig lelassítottam, hogy felmérjem kikkel állok szemben. Nagy megelégedésemre az ellenséges csapat vezetője nem volt más, mint Katashi. Létrehoztam két klónt, hogy ne tudják melyik vagyok én, majd a másolatokkal együtt eltűntem az oldalsó fákban. a tervem az volt, hogy amíg a két klón oldalról támad és egy pillanatra leköti a figyelmüket, addig én kiszedem a középen lévő, legtörékenyebbnek kinéző fiút, aki vélhetően a szenzor szerepet látta el. A terv remekül bevált és amíg a két szélső a klónokra fókuszált addig én felülről támadva egy jól irányzott csapássa kiütöttem a középsőt. ezután felugrottam és eldobtam egy füstbombát, majd vártam, hogy valaki óvatlanul kiugorjon a füst felhőből. Ki is ugrott belőle egy magas, tagbaszakadt fiú, név szerint Rokuro, aki azután lett osztályunk tagja hogy megbukott kétszer, és híresen agresszív volt. Tudtam hogy nincs esélyem nyíltan megtámadni viszont nem túlságosan okos ezért amíg még nem vett észre létrehoztam egy klón a kawarimi no jtsuval majd felvettem Katashi alakját felvettem a henge no jutsuval. Először a klón támadta meg amire akkor ütést mért hogy még a fa is kettéhasadt amiből alkottam, de ezután előjöttem én és mire felfogta, hogy nem Katashi vagyok már késő volt. Kardom markolatával erősen orrba vágtam aminek következtében összeesett. most már csak Katashi maradt, de mire a füstfelhő szétoszlott ő már sehol sem volt. Túl nagy volt a csend, tudtam hogy valahol itt bujkál és csak a pillanatra vár, hogy lecsaphasson, de kismertem már a harcstílusát, így sejtettem hogy csak hátulról mer támadni, így amikor meghallottam a kard süvítését a levegőben már készen álltam, arrébb ugrottam és mihelyt földet ért, lesujtottam rá, de fülemet ismét megcsapata a fán koppanó fém hangja. Most viszont ez aggodalom helyett önbizalommal árasztott el, ugyanis pont erre készültem és mihelyt az addigra mögöttem termő Katashi felém ütött, én már a shunshin no jutsuval mögötte termettem és a földre vittem, majd egy jól irányzott könyökössel kiütöttem. Egy pillanatra elfogott a diadal érzése, és már indultam volna barátaim után amikor elfogott a gyengeség. Ekkor jöttem csak rá hogy mennyi chakrát használtam fel és hogy mennyire fáradt vagyok. Még megpróbáltam elindulni, de a térdem megrogyott és minden elsötétült. Amikor magamhoz tértem, Ryujit és Asukat láttam Hayato senseiel együtt, ahogy mosolyognak rám. Egy fa tövében feküdtem valahol a tréning pálya szélén. Először megkérdeztem hogy mi történt és megtudtam, hogy a tervem bevált, és a mi csapatunk ért oda először, majd hirtelen realizáltam, hogy valami hideg nyomja a homlokomat. Megtapintottam és egy fémlapot éreztem, rajta egy ismerős szimbólummal és ekkor realizálódott bennem … ninja lettem.

Ōtsutsuki Indra Kedd Márc. 09 2021, 15:56

Szervusz! Üdvözöllek az oldalon!

Nagyon szép és ötletgazdag előtörténetet írtál, kellemes volt olvasni Very Happy

Apróbb hibáknak csupán azt a maréknyi elírást, illetve a szemnek kissé fájdalmas színválasztást tudnám csupán felróni, de ezek tényleg apróságok. Egy kissé nagyobb hiba, az a karakter szüleinek kapcsolata a Raikagéval. Természetesen nincs probléma azzal, hogy híres ninják, illetve azzal hogy a falu nagy becsben tartja őket, igazából egyetlen kósza mondatban rejlik a gond forrása:

Én mindig csak annyit tudtam hogy édesapám fontos ninja akinél néha még a Raikage is vendégeskedett, és hogy az éjjeli szekrényén volt egy maszk, amit nagyon nagy becsben tartott és se én, se a bátyám Katsuo nem nyúlhatott hozzá.

Mint már említettem, nincs probléma azzal, ha a karakter szülei híresek, de a Raikagéval ápolt kapcsolatuknak formálisnak kellene maradnia. Sajnos emiatt a részlet miatt egyelőre nem fogadhatom el az előtörténetedet.

Amint átírod ezt az apró szegmenst, kérlek írj egy pm-et és újraellenőrzöm az előtörténetedet. Very Happy

Ōtsutsuki Indra Kedd Márc. 09 2021, 20:30

Remek! Így már jó lesz :3

Varázslatos történetet alkottál, s ezzel a kis javítással elfogadom az előtörténetedet!

Kezdő értékek:
Ch: 115
TJP: 115
Pénzösszeg: 5 000 ryo

Ezeken felül a következő technika a jutalmad:

Feloldás // Genjutsu Kai

A technika segítségével a ninja képes lehet arra, hogy a Genjutsu technikák zömét a Genjutsu felismerése után megszüntesse.

A technika metódusa igencsak egyszerűnek hangzik, ám ennek ellenére a kezdő ninják számára nehézséget okozhat az elsajátításuk: a jutsu lényege, hogy a használónak meg kell állítania a saját chakraáramlását.

Egy Genjutsu úgy jön létre, hogy a használó a célpont chakrahálózatába juttatva saját chakráját, képes lesz manipulálni az áldozat érzékeit, így ha a Genjutsut elszenvedő megállítja a saját chakraáramlását, azzal kirekesztheti a testébe lopódzott idegen chakrát, így pedig a Genjutsu is megszűnhet.

Ám ha az áldozat sokkal gyengébb, mint az illúziót létrehozó személy, - például: az elszenvedő alany D szintű, az illúziót létrehozó pedig A szintű és A szintű Genjutsut is használ - akkor ez a módszer nem mindig lesz hatásos, ugyanis a Genjutsu Kai-t létrehozó chakrája nem lesz elég erős ahhoz, hogy a magasabb szintű ninja chakráját kirekessze. Továbbá a magasabb, akár S szintű Genjutsuk ellen sem elég sokszor a Genjutsu Kai technika, de ez a Genjutsu típusától függ!

Ha valaki Dojutsu, vagy más Kekkei Genkai alapú Genjutsut használ, általában annak megszüntetésére sem elég a Genjutsu Kai. Ennek fényében, a Genjutsu Kai egy általános védelmet jelent: A magas szintű Genjutsu Technikák és a Genjutsu Specialisták ellen nem nyújt védelmet.

Megjegyzés: A mindenkori mesélő dönti el, hogy egy adott szituációban egy adott szintű ninja képes lehet-e a Genjutsu Kai-t sikeresen használni az ellenfele Genjutsuja ellen!; A Genjutsu Kai technikán kívül a fájdalomkeltés lehet még hatásos módszer a Genjutsuk megszüntetésére; Egy harmadik féltől érkező idegen chakraimpulzus akár egy Dojutsu által generált, S szintű Genjutsu Technikát is képes sikeresen megtörni, így ezt mondhatjuk a Genjutsu elleni védekezés legsikeresebb formájának!

Chakraszint: 55

Besorolás: D

Ezen felül még majd megkérnélek, hogy állíts be egy, a karakteredet reprezentáló avatárképet is :3 Ezt a profil -> Avatar menüpontban tudod megtenni.

Nos, hát ami még maradt az egy Adatlap írása, A Taijutsu pontjaid elosztása, illetve egy Mesélő / Játékostárs kerítése és mehet is a játék Very Happy

Ajánlott tartalom

Amano Izao

Amano Izao

Re: Amano Izao

Re: Amano Izao

Re: Amano Izao