Jou Issei

**Jou Issei** Kedd Május 25 2021, 08:19

Nem szabad túl komolyan venni a dolgokat

Név: Jou Issei

Faul: Iwagakure no sato

Ország: Föld Országa

Rang: Genin

Kor: 13

Nem: Férfi

Szint: D

Chakraszint: ???

Elsődleges chakra típus: Föld

Felszerelések

2m dróthuzal, headset, 5db füstbomba, 10 robbanó jegyzet, 2db shurikentartó, 1db övtáska, 1db hátizsák, 5db kunai, 10db senbon

Kinézet

Kortársaihoz képest vékony testalkatú, ugyanakkor átlagos magasságú, sápadt bőrű fiú, rövid kócos barna hajjal és sötét zöld szemekkel.

Öltözködés terén általában kerüli a feltűnést, de apja erőszakos patrióta nevelése miatt kerüli az általános iwai viseletet. Ujjatlan testhezálló trikót visel hosszított nyakkal, fölötte egy 3/4-es mellényt. Hosszú ujjú kesztyűt, mely három ujját szabadon hagyja. Barna nadrág könnyű bőrből készült lemezekkel keretezve ami bizonyos fokú védelmet biztosít a férfi legnemesebb ékszerének és egy fekete bőr öv, aminek csatja a fejpánt lemeze, s persze egy pár hosszított szárú, elől és hátul nyitott ninja szandál ami teljessé teszi a szettet.

Jellem

Mit mondhatni meglehetősen kaotikus fiú. Alapvetően visszahúzódó, szótlan, de ugyanakkor életvidám egyéniség. Ez annyit takar, hogy a saját világában tökéletesen elvan, parányi baráti társaságában nagyszájú és sokat tud beszélni, de ha kirángatják a komfortzónájából szinte megnémul.

Egyesek számára nagyképűnek tűnhet, hisz’ ha szóban kell megvédenie magát nem rest saját képességeit hangoztatni. Ez azonban csak védekezés nála, mivel saját magát, képességeit rendre lekicsinyli, tehetségnek nyomát sem véli felfedezni magában.

Szétszórt! Nem is kicsit! Az akadémiai évei alatt is rendre elfelejtette egyik-másik holmiját magával vinni és gyakran késett. Mindemellett még sokszor lusta is, ami tanulmányieredményein is meglátszott.

Segítőkész, jólelkű fiú, aki soha sem rest önzetlenül segíteni bárkinek aki rászorul. Mindig úgy tartotta, hogy az élet előbb-utóbb úgyis meghálálja vagy megbünteti a tetteket.

Család

Jou Isao

Issei apja, aki a rendörségnél dolgozik. Egyetlen fiát odaadóan ugyanakkor szigorral nevelte, mivel tisztában van az országban dúló állapotokkal. A benne dúló mérhetetlen hazafiasságot igyekszik fiának is átadni,eddig kevesebb, mint több sikerrel.

Jou Mizuki

A Mizuki név jelentése a hold szépsége, mely hűen tükrözi gyönyőrű külsejét és hófehér haját melyet fia is megöröklött. A gyermeknevelésről alkotott képe majdnem teljesen megegyezik a férjéével, bár egy kicsit engedékenyebb. Ő is a rendőrségnél dolgozik, bár egy jókora időt kihagyott és csak fia geninné válása után tért vissza a szervezet tagságába.

Hűvös tavaszi reggel virradt Földországára. A nap még épp, hogy kibujt felhőpaplanja öleléséből, de a világot máris kellemes melegséggel árasztotta el. A réti virágok mézillata szállt a levegőben, s apró állatok hangjai kezdték betölteni a teret, ahogy téli álmukból ébredve megkezdték napi rutinjukat.

Egy szegényes kis házikó állt Iwagakure-tól nem messze délre, talán öt percnyi járóútra a falutól. A sík mező középén toronyként emelkedett, fehérre meszelt falai ragyogtak a fényben, ablaki most nyitva álltak, készen arra, hogy beengedjék a tavaszt.

A ház mögé két oszlop állt egymástól jó két méterre, leszúrva a földbe, s köztük szárító kötél feszült. Egy fiatal, negyvenes éveit még tán’ be sem töltött nő állt mellette, s szorgosan pakolgatta fel a ruhákat a kötélre, a lába mellé helyezett kosárból. Ujjai észvesztő sebességgel jártak, a csipeszek, melyek egy részét szájában tartotta, másokat ruhája alsó szegéjére csiptetett, pillanatok alatt csata sorba álltak ahogy a porcelán fehér kezek művi gonddal pakolták egymás után a ruhákat a szárítóra. Dolga végeztével tekintetét az égnek emelte, kezével árnyékolva szemét, s az eget vizslatta, majd a ruhás kosarat hóna alá csapva a ház felé indult.

Belépett az ajtón egy hosszú folyosóra, majd várt egy pillanatot, míg szeme hozzá szokott a benti félhomályhoz.

- Issei! Ha nem mászol ki az ágyból két percen belül el fogsz késni! - Beljebb lépett, a kosarat a fal mellett álló kis fiókos szekrényre rakta, majd a folyosó végén balra lévő ajtóhoz ment és benyitott.

A sötétítő még bevolt húzva, így az első dolga volt, hogy fényt engedjen a szobába, az így beáramló gyilkos sugarak viszont autómatikus válasz reakciót váltottak ki a gyerekből, aki nyögdécselve a fejére húzta a takarót.

- Neeee a fény.... úgy éget! - Mondta a takaró miatt folytott hangon.

- Ne várd meg, hogy apád keltsen fel! Annak nem lesz jó vége! - Fenyegetőzött Mizuki.

- Nem nyert! Három napja küldetésben van... - válaszolt a tompa hang, majd mégjobban ágya kényelmes puhaságába süllyedt.

Mizuki lehunyta szemeit, homlokán egy vastag ér kezdett vészjóslóan pumpálni. Alapvetően nem hirtelenharagú, de az ilyen fajta szemtelenséget soha sem szerette.

Egy fél lépéssel közelebb ment az ágyhoz, majd nem kis erőről tanúbizonyságot téve két kezével az ágy peremébe kapaszkodott és nemes egyszerűséggel a fiával együtt felfordította azt.

- Azt mondtam kifelé!!!

Anyja hathatós segítségének köszönhetően kikászálódott az ágyból. Egy bögre kávét töltött magának, amit gyorsan le is húzott, mivel nem akarta édesanyja haragját mégjobban magára vonni, felöltözött, majd az ablakon keresztül távozott. Persze ez a sietős tempó csak addig tartott, amíg a kis házikó el nem tűnt a távolban, aztán gyugodtabbra vette, karjait a feje mögött összefonta, tekintetével pedig az eget kémlelte.

Gyakran eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen érzés lehet felhőnek lenni. Pihekönnyű pamacsként úszni a tengerkék égen és magasról tenni a világ dolgaira. Nyugalmasabb élet lenne mint a mostani.

Ezt az egész ninja dolgot amúgy sem Ő akarta, hanem az apja.

A sorsa már több mint tizenhárom évvel ezelőtt megpecsédelődött.

Issei a Jou "klán" szülötte. Ahogy apja Isao gyakran nevezte a családot, aminek csak három tagja volt. Az apa Isao, az anya Mizuki és az Ő kettejük csodálatos gyermeke Issei.

Bár Issei nem szerette ezt a gondolatot, de tény, hogy apja tipikus példája volt annak, amit a környező nemzetekben csak kőagyú iwagakurei-nek neveznek. Egy sok harcot megélt veterán, aki szívvel-lélekkel hitt hazája nagyságában és minden percben készen állt meghalni azért. A probléma csak ott kezdődött, hogy fiát is erre próbálta nevelni minden áron és hát lássuk be erre nem is találhatott volna alkalmatlanabb célpontot.

Édesanyja Jou Mizuki a Hold országából származik, Isao-val állítólag egy küldetésen ismerkedtek meg és azonnal olthatatlan szerelem lobbant kettejük között ezért körülbelül tizenöt évvel ezelőtt iwagakure-ba költözött szerelméhez. Nem sokkal rá pedig megérkezett Issei.

Issei gyermekkora mondhatni átlagosan telt, azt az egy apróságot leszámítva, hogy mivel édesanyja egy másik faluból származott ezért igen hosszú ideig megfigyelés alatt tartotta Őket a helyi ANBU. Ebből kifolyólag gyakori vendégek voltak náluk a rejtélyes maszkos alakok, akik álltalában csak pár szót váltottak a szüleivel, majd távoztak. Egy ponton már kezdett volna hozzá szokni, de aztán abba maradt és bár ennyire nyíltan nem jelentkeztek többet, Issei néha látni vélte egyiket másikat, mikor az anyukájával mentek például bevásárolni.

Gyerekként persze ezt még nem érthette és egyszer mondta is az apjának, de Ő azt felelte, hogy ez teljesen normális. Mert bár felhagytak a közvetlen ellenörzéssel, azért a távolból még figyelték a családot egy darabig.

Szóval mondhatni átlagos gyermekkora volt. Nyolc éves korában aztán egy tavaszi napon épp a kertben játszott kedvenc figuráival amikor apja jelent meg elötte. A termetes férfi kitakarta a napot, így Issei csak hunyorogni tudott.

- Na fiam! Mit szólnál hozzá, ha te is olyan nagy shinobi lehetnél, mint apád és szolgálhatnád a hazád az életed árán? - Összefonta karjait büszkeségtől dagadó mellkasa előtt és várta fia válaszát.

- Shinomicsoda? - Nézett Issei értetlenül apjára még fejét is jobbra billentette, hogy jobban látszon nem igazán van képben. - Nem lehet papa, Jojo-nak még megkell mentenie a barátnőjét. - Mutatta fel apjának a szőke hajú cicababa figurát.

- Már pedig muszáj lesz! - Azzal hóna alá csapta a sivalkodó gyereket és az akadémia felé vette az irányt. Issei telitorokból üvöltött és rángatózott, mint akit nyúznak, de apja acélos karjai közül nem volt menekvés.

Mire elértek az épületig a fiúnak már minden ereje elszállt ezért erőtlenül csüngött apja vállán.

Ott két fickó várta Őket, s hamar sorra is kerültek. A srác nem igazán értette, hogy miről van szó. A két fejpántos férfi először mindenféle vizsgálatoknak vetették alá, majd mikor végeztek kérdésekkel kezdték Őt bombázni.

- Mit gondolsz a hazádról?

- Szeretnéd a hazádat szolgálni?

- Mit gondolsz a falu vezetőjétől?

Ilyen és hasonló kérdések tömkelege után végülis egy "alkalmas" pecséttel ellátott papírt nyomtak a kezébe és kiküldték. Míg hazafele tartottak apja nem volt rest minden szembejövő ismerőssel közölni, hogy fia egyike lesz Iwagakure szilárd tartóoszlopainak. Issei ugyan nem értette, hogy mit is jelent ez, vagy hogy mi olyat csinált amitől a férfi ennyire boldog, de a gyermeki ártatlanság következményeként Ő is örült. Akkor még nem sejtette, hogy ez a pár óra megpecsételte a sorsát. Jojo pedig azóta sem tudta megmenteni a barátnőjét...

Az akadémián már az első perctől kezdve utálta. Már csak azért is mert korán kellett kelni, hogy időben beérjen. Mint ahogy fentebb is látszik ez nem volt az erőssége, ezért rendszeresen késve érkezett be, hogy aztán a leghátsó sorban foglaljon helyet.

Hamar kitapasztalta, hogy célszerű egy magasabb diák mögött helyet foglalni, hogy kevésbé legyen feltűnő az oktatónak, ha a feje az asztal lapjára billen, mert unalmában bealszik.

Nem mondhatni, hogy ostoba gyerek volt, mert annak ellenére, hogy szinte soha sem figyelt valahogy mégis sikerült közepes tanulóként átvergődnie magát az első pár éven. Ezért aztán gyakran hallgatta, hogy mennyivel többre lenne képes, ha igazán oda tenné magát és persze a szokásos nóta azokkal a kiváló tanulókkal akikrők példát lehetne venni.

Persze mindenhol vannak ilyenek, de ez egyik srác egy picit Issei-nek is sok volt. Lapátol mint a gép, aztán meg csodálkozik, hogy a többiek megverik. Egyszer meg is kérdezte erről az apját, aki meghallva a fiú vezetéknevét komor arcal válaszolt.

- Kamizuru ha? Nem kell vele foglalkozni! Az Ő idejük már rég leáldozott...

Azért Issei még sokáig töprengett a dolgon, hogy mit is jelent ez és kik azok a Kamizuru-k.

Végül az évek csak úgy elröppennek, ha a nagy részét átalszod. Issei sikeresen vette az akadályokat és megtanult minden alapvető fontosságú ismeretet az akadémián töltött évek alatt. Vagyis inkább beleverték a fejébe.

Megtanulta, hogy létezik ez a chakra dolog és hogy benne is ott van. Az akaratával képes lehet irányítani és ezzel olyan dolgokat vihet véghez amiről az átlag ember álmodni sem mer. A probléma csak az, hogy olyan dolgokat véghezvinni borzasztó fáradságos mulatság és ez leginkább a taijutsu edzéseken mutatkozott meg, ahol sokszor egymás ellen kellett harcolniuk a diákoknak. Ezeket ritkább esetekben sikerült elsunnyognia, gyakran azonban kénytelen volt végig szenvedni, különben kapott a fejére az oktatótol. Az elméti órákon szerencsére több ideje volt arra, hogy kedvenc elfoglaltságát űzze. A minimális tudást ami a gennin vizsgához kellett végül így is sikerült összeszednie. Nem is csoda, hisz' a háború miatt elmaradtak a gennin vizsgák, így bónusz egy évet kellett az iskolapadot koptatnia.

Aztán megtörtént a legroszabb. Egy sikeres puccs megdöntötte regnáló hatalmat a faluban. A korábbi Tsuchikage-t támogatók, így Issei családja is kénytelenek voltak elhagyni a falut és a föld templomában menedéket keresni.

Pár nappal ezelőtt a gennin vizsgára is itt került sor és az oktatók szerint most mindennél fontosabb, hogy sikeresen teljesítsék a jelenleg kialakult helyzet miatt amúgy is nehezebb követelményeket.

Elsőként egy teszt sort kelett teljesíteni, ahol átlagos matematika kérdésekről kezdve a shinobi világ történelmén át a chakra elméletileg minden megtalálható volt. Csoda, hogy szerencsétlen fiú nem kapott szívrohamot, mikor rájött, hogy több oldalas az egész.

Ezek után egyesével kelett egy elkülönített terembe menniük, ahol egy cetlit kihúzva kellett bemutatniuk az azon szereplő technikát. Issei a Tobidogu no Jutsu-t húzta. A felügyelő ekkor egy tekercset és három kunai-t rakott az asztalra. A művelet maga pofonegyszerű volt még Issei-nek is, hisz' ha valaki megtanulta pecsét kinézetét, akkor már csak koncentrálni kell elvileg. Így vagy úgy, de sikeresen végrehajtotta a feladatot.

Aztán következett a taijutsu, amit egy külső terepen rendeztek meg. Mindenki véletlenszerűen kapott egy ellenfelet és azzal kellett megkűzdenie.

Issei szerencséjére egy nálánál jóval termetesebb fiút fogott ki, aki már rajt után úgy oldalba vágta a fiút, hogy az alig kapott levegőt és a földre rogyott. Pár másodperc után sikerült annyira összeszednie magát, hogy ne fújják le azonnal a meccset, de így sem volt sok esélye a termetes fickó ellen. Bár legalább addig talpon maradt, amíg le nem fújták a mérkőzés.

Aztán alig pár nap után kézbe kapta a papirost, hogy sikerrel teljesítette a gennin vizsgát. Apja mérhetetlenül büszke volt, Ő meg tudta, hogy ez már egyenes út a felelősségteljes halálba.

Emlékek tömkelege kavargott a fejében ahogy vissza tekintett arra, hogyan is jutotott el mai napig. Ha jobban bele gondolt igazából már-már tudatosan vágta maga alatt a fát minden egyes elógott órával, csak ne kelljen shinobinak állnia erre, most itt van és épp az új csapatával készül találkozni. Valamiért úgy érezte, hogy az oktatók szándékosan rugdosták el idáig, csak azért, hogy kicsesszenek vele a sok bosszúságért amit nekik okozott.

//Issei-t szeretném indítani, miután Inohara karakteremet becseréletm Smile

Bocsánatot, ha elsőre esetleg nem megfelelő, akkor azonnal javítom, plusz több ponton hasonló lehet, mint Kamizuru Misaki előtörténete. Mivel egy csapatban szeretnénk játszani, így próbáltam nagyjából vele összeegyeztetni a dolgokat Smile

//

Sai Kedd Jún. 22 2021, 00:17

Szia!

elnézést a sok várakozásért, a karakter szerintem teljesen rendben van, zöld utat adok neki.

Chakra: 120
Pénz: 4000 Ryo
elosztható TJP: 20

Jó játékot! Smile

Jou Issei

Jou Issei

Re: Jou Issei