Matsuda Aya

**Matsuda Aya** Szomb. Aug. 27 2022, 02:24

Név: Matsuda Aya
Ország: Tűz országa
Samurai Csoport: Udvari szamuráj
Rang: Ronin
Kor: 20 éves
Nem: nő
Felszerelések: 1 db katana ( Benizakura,紅桜 jelentése: Karmazsin cseresznyevirág, mestere katanája)
Kinézet: Alacsony, vékony testalkat, éjfekete haj, fekete szemek, fekete kimono, vérvörös obival kötve.
Jellem: Aya csendes, kimért, igazán kötelességtudó, tiszteletteljes, kedves. Gyors észjárású, mindenek előtt a bushido és saját elvei szerint él.
Kenjutsu: Ceremónia (Gitou)

Előtörténet:

~***~

Zord szél süvített át a sötét éjszakán, alattomos módon rángatva a sötét figura kimonóját. Mintha csak le akarta volna vetkőztetni, jégszoborrá akarta volna fagyasztani. Arcát pirosra csípte a kíméletlen hideg, a nyakában lévő fekete sál hosszú fekete hajával együtt a szél dalára táncolt. A fekete eget sűrű hófelhők fedték be. Az alak léptei hamar eltűntek, a frissen hulló fehér pelyhek hamar eltemették őket. A friss hó monoton ropogása alig volt hallható. Úgy mozgott az éjszakában, mintha csupán egy kísértet suhanna a szélben.

Matsuda Tetsuo ujjai kékre fagytak katanája markolatán. Figyelme azonban nem lankadhatott, ki kellett tartania. Egy árulót üldözött ugyanis. Daimyoja védelmének érdekében, az országáért minél hamarabb kézre kellett kerítenie a szökevényt. Valaki ugyanis a Daimyo életére akart törni, és az a valaki hűséges szolgának álcázta magát. Amikor rájött ki áll a gyilkossági kísérlet mögött, egyedül akart szembenézni a tettessel. Akárhogy is, nem gyanúsíthatta meg mindenki előtt a tanács egyik tagját, még ha magas rangú szamuráj is volt. Eldöntötte, hogy egyedül konfrontálja. Arra viszont nem számított, hogy a becstelen áruló harc nélkül menekülőre fogja.

Egészen a következő falu határáig követte az éjszakában. Ahogy közeledett a hegyek közt elterülő házakhoz, rossz érzés fogta el. Valami nem volt rendben a faluval. A fények kihúnytak, a kéményekből nem szállt fel füst a zord hideg ellenére. Tetsuo kimért léptekkel lépte át a falu határát. Érzékei pattanásig feszültek. A halál fémes illata szállt a levegőben. Az árulónak nyoma nem volt. Csapda lenne?

Az egyik ablakból hirtelen mozgásra lett figyelmes. Lassan, kardját előkészítve lépett az ajtóhoz, ami félig feltárulva fogadta. Tetsuo belépett rajta. Csapda vagy támadás helyett azonban teljesen más horror fogadta, mint amire számított. A házikó lakói egytől-egyig holtan hevertek a földön, fagyos vértócsákban. Testük merevre fagyott a hidegben. Tetsuo gondolatai csak úgy száguldoztak. Mégis mi volt a célja a tanácsosnak ezzel? Egyáltalán ő áll a dolog mögött?
Ahogy a sötétségben állt, a szél meglebbentette a függönyöket. A nyitott ajtón át huzatot lehetett érezni. Ez megmagyarázná a mozgást.

Ahogy a szamuráj sejtette a falucska többi házában is hasonlóan morbid kép fogadta. A falu lakóit egytől-egyik lemészárolták. Az süketítő csöndben hirtelen hosszú éles hang csendült fel. Tetsuonak olyan érzése volt, mintha valaki figyelné a távolból. Elindult, hogy felkutassa a hang forrását. Egy nőt talált az egyik házikó szobájában. Karcsú alakját vágásnyomok borították, egy szekrény előtt esett össze. Sajnos ugyanúgy, mint a falu többi lakója, ő is rég halott volt. Biztos volt benne, hogy innen jött a hang. Ahogy körülnézett a szobában, nyugtázta, hogy sehol egy búvóhely, a leggyanúsabb bútordarab a szoba közepén álló szekrény volt. Talán a szél volt, ami a nyikorgást okozta?

Tetsuo karjaiba vette a nőt, majd arrébb tette, hogy a szekrényhez férjen. Egy hirtelen mozdulattal kinyitotta az ajtókat, majd döbbenten hőkölt hátra. Egy gyermek esett neki, kezében egy konyhakést szorongatva. Tetsuo kitért a támadás elől, baljával pedig elkapta a lányt. Kicsavarta a kis ujjak közül a konyhakést. A gyermek próbált tiltakozni, de egy idő után elernyedt Tetsuo karjában, úgyhogy az elengedte őt. Egy ideig csöndben, rezzenéstelen arccal szemlélte a lányt, aki szemmel láthatóan sokkos állapotban volt és a sarokba húzódott. Tekintete, mint egy rémült állaté. Úgy látszott erre a támadásra tett fel mindent. Tetsuo körbetekintett a szobában, majd mikor megtalálta, amit keresett apró mosoly jelent meg ajkain. Az imént talált pokrócot a gyermek köré tekerte, és átkísérte a konyhába, majd becsukta maga mögött az ajtót, ami a horrort rejtette.

Gyengéden leültette a lányt egy székre, majd leguggolt a remegő gyermek elé. Egy ideig csak figyelte, majd megszólalt.
- Én Tetsuo vagyok. Téged hogy hívnak? – kérdezte tőle a szamuráj.
- Aya…
- Most már nincs semmi baj, Aya.
A gyermek nem válaszolt, csak meredt szemekkel tekintett a szamurájra. Amikor tekinte a katanára tévedt, mintha még jobban összehúzta volna magát. Tetsuo sejtette, hogy a mészárlás egyetlen túlélője, és a történések kulcsa is ez a lány lehet. Nem lehetett több tíz évesnél. Nem akarta megrémíteni a lányt, de igazán nem is tudta hogyan bírhatná szóra. Szüksége volt az információra a támadókat illetően, hiszen nem tudta, hogy a veszély elmúlt-e. A lányt nem hagyhatta magára, de a szökevény utáni keresést se tudta volna így folytatni.

***
Egy ideig csak csöndben figyelték egymást, majd hosszú idő után, amikor a lány belátta, hogy a férfi nem fogja bántani, rekedt hangon megszólalt.
- Mindenkit megöltek.
- Kik öltek meg mindenkit?
- Nem tudom. Egyszer csak megjelentek, és elkezdtek mészárolni. Fekete ruhát viseltek és kardot – pont mint, te, tette hozzá gondolatban a lány.
- Láttad az arcukat? – Aya szeméből sugárzott a gyűlölet, ahogy a lány bólintott.
A gyermek szeme könnybe lábadt. Maga elé meredt. Az élete teljesen átlagos volt eddig a napig. Nem értette mi történt, minden rendben volt, amíg azok az alakok fel nem tűntek. Miután megjelentek, nagyon gyorsan történtek a dolgok, a káosz hamar eluralkodott a falun. Mindenkit levágtak. Utolsó emléke, ahogy édesanyja rémülten tuszkolja a szekrénybe. Kiáltásokat hallott minden irányból, vérfagyasztó sikolyokat, amelyek teljesen megbéklyózták.
Nem tudta mennyi idő telhetett el, a sikolyok elnémultak, a lépések hangjai eltávolodtak, minden mozdulatlan volt körülötte. Mire felocsúdott csak a szél zord süvöltését hallotta. Nem emlékezett mikor merészkedett ki a szekrényből, vagy hogy a kést honnan szerezte. Anyja vérbe fagyott alakja örökre az elékezetébe vésődött. Biztos volt benne, hogy a támadók vissza fognak térni valamikor. Ezért hát amikor újra meghallotta a lépéseket, felkészült. Az élete fog múlni rajta, érezte. Megmarkolta a kést.
Annyira gondolataiba mélyedt, hogy észre sem vette, amikor a szamuráj gyengéden egy ruhát nyújtott felé. Vonakodva ugyan, de elfogadta, majd megtörölte arcát. Nem tudta bízhat-e ebben az emberben. Sok ideje azonban nem volt ezen gondolkodni.

***
A távolban fények villantak fel. Mindketten összerezzentek a kiáltások hangjára. Egymásra néztek, és Tetsuo tudta, hogy ugyanarra gondolnak abban a pillanatban. Nem mert megszólalni, ezért csak mutogatni mert a gyermeknek, hogy bukjon le. Az ajtót egy mozdulattal becsukta, majd visszatért a lány mellé. Feszülten füleltek, a hangok csak közeledtek.
- Arra!
- Keressétek!
- Nem menekülhetett messze!
- Kapjátok el!
Tetsuo felismerte a tanácsos hangját. Egy csapat szamurájjal együtt érkezett, és a hangokból úgy tűnt, őt keresik. Egyszer csak egy rémült kiáltást hallottak.
- Holttestek! Halottak, halottak mind! – tért vissza az egyik szamuráj jelentést tenni.
- A szemétláda! Hogy tehet bárki ilyesmit? – szólalt meg az egyik fiatal harcos.
- Ezért megfizet! – kiáltotta egy másik.
A gyermek kilesett az ablakon. Tetsuo elkapta a pillantást, amit a lány a tanácsosra vetett.
- Felismered őket? – kérdezte suttogva.
- Nem mind. De igen. – bólintott a lány, ahogy szemei megint könnybe lábadtak, hangja elcsuklott.
Úgy néz ki tőrbecsalták. Esélyt akart adni a tanácsosnak amikor egyedül felkereste. Azt remélte bevallja bűneit, és feladja magát. A Bushido az egyenességet diktálta, mégis Tetsuo belátta, hogy ezzel a lépéssel magának ártott. Csapdába sétált. El akarták tenni az útból. Valószínűleg úgy állítják majd be a történéseket, mintha Tetsuo irtotta volna ki a falu lakosait. Nem sok ideje volt gondolkozni, mert a keresőcsapat egyre jobban közeledett.
A lányt nem hagyhatta magára, hiszen ha megtalálják és kiderül, hogy felismeri a tanácsos arcát, biztosan véget vetnek az életének, hogy a titkot megőrizzék.
Tetsuo maga köré tekert egy pokrócot, felkapta a lányt, és kilépett a zord éjszakába.
A lány kitartóan kapaszkodott a férfibe. Nem tudta mi történik, de érezte, ha megtalálják őket, az életük múlhat rajta. Fáradt volt és szótlan, szemében viszont égett a gyűlölet tüze.

~***~

Aya sokszor gondolt vissza arra a bizonyos éjszakára. Mi lenne most vele, ha mestere nem talál rá abban az aprócska szekrényben?

~***~

**Matsuda Aya** Szomb. Aug. 27 2022, 02:46

~***~

Egy ideig meghúzták magukat egy kis templomban, ahol látszólag kedves emberek fogadták be őket. Aya nem sokat látta a férfit, aki megmentette. Minden békésnek tűnt, mintha a világ elfelejtkezett volna arról, ami vele történt. Nem érezte igazságosnak. Elvesztette a szüleit, barátait, a mindennapjait. A gyilkosaik pedig azóta is szabadon mászkáltak. Tenni akart valamit ez ellen! Talán két éjszaka telt el azóta, mióta megérkeztek.

Az éj leple alatt kiosont szobájából, hogy megkeresse a férfit, aki megmentette. Ő biztosan tud valamit! Elvezetheti őt a gyilkosokhoz, aztán majd a hatóságok elkapják őket!
Ezek a gondolatok kavarogtak fejében, ahogy beleélte magát a bosszú édes mámorába. Fejében már el is kapta a bűnözőket. Lépései alig voltak hallhatóak. Szobáról szobára járt. Akárhogy is kereste, nem találta. Magára hagyta volna?
Az utolsó szobában talált egy kiterített futont, azonban úgy nézett ki, mintha senki sem aludna rajta. Csalódottan kilépett a szobából. Ha itt sem találta, akkor bizonyosan magára hagyta. Egyszer csak fémes hangot hallott, mint amikor valaki kardot ránt. A lány ereiben megfagyott a vér. Valaki katanát szegezett a nyakához.
- Megvagy!
Aya lassú mozdulatokkal próbált támadója felé fordulni. Nem hitt a szemének. Újabb rémálom lenne? Azt az arcok sosem fogja elfelejteni. Támadója ugyanaz volt, aki édesanyját levágta a szemei láttára.
A figura már emelte is kardját. Aya összeszorította szemeit, már hallotta is a kard suhanását, a vágás hangját, érezte a fémes illatot a levegőben, azonban a fájdalom nem jött. Óvatosan kinyitotta szemét, és ekkor látta támagóját meginogni. A katana kiesett kezéből, majd élettelenül összeesett Aya előtt.

Mögötte megtalálta, akit keresett. A férfi véres katanája megcsillant a holdfényben.

***
Tetsuo számított a támadásra. Túl nyugodt volt a templom környéke. Két éjszaka már, hogy megérkeztek. A hírek gyorsan terjednek a városban, biztos volt benne, hogy nem maradhatnak itt sokáig. Úgy döntött, amíg teheti, hagyja a lányt pihenni. Túl sok szörnyűségen ment keresztül. Messzebb kell menekülniük, egy olyan helyre, ahol nem ismerik őket, nem keltenek nagy feltűnést sem.

Tetsuo mérlegelte magában a lehetőségeket. Nem mehetett vissza, hiszen valószínűleg körözött bűnözőként volt már számontartva. Maradjon az ország határain belül? Vagy meneküljenek amilyen messzire csak lehet? A lányt beadhatná egy templomhoz, biztosan gondját viselnék, ezután pedig visszatérhetne eredeti tervéhez, a tanácsos lebuktatásához.

Ahogy a tiszta kék éji eget szemlélte, hangokra lett figyelmes. Elrejtőzött az árnyékba, katanája markolatára pedig erősen rászorított. Biztos volt benne, hogy megtalálták őket. Két éj nyugalom. Ennyi jutott nekik, hogy kipihenjék magukat. A tanácsos sokkal jobban kerestetheti, mint amire Tetsuo számított. Már csak meg kell találnia a lányt, hogy tovább indulhassanak. Azonban ahogy a szobájába lépett, meglepődve tapasztalta, hogy a futon üres volt. Rossz érzés fogta el Tetsuót.

A lányt sarokba szorította az egyik támadó mire megtalálta. Tetsuo nem késlekedett sokat, kirántotta katanáját és levágta az ismeretlen figurát. A lány könnyes szemekkel a nyakába vetette magát.

***
Később, a következő város felé vezető úton Aya elég szótlanul ballagott. Megrémítette mindaz, ami az éjszaka velük történt. Nem sokat szólt Tetsuóhoz, tudta, hogy a férfi erős volt, talán nemes szamuráj lehetett. Rövid szóváltások során azért a szamuráj elmagyarázta mi történik, miért kell menekülniük, és megnyugtatta a lányt. M egígérte neki, hogy meg fogja védeni, nem kell aggódnia. Távolról úgy tűnt, mintha a szamurájt nem zavarná a helyzet, amelybe kerültek, hangja lágy volt, mint az éji szellő, arcán nyoma sem volt aggodalomnak, de a lány tudta, hogy a Tetsuo csak azért leplezi fáradtságát és elkeseredését, hogy őt megóvja. Aya hálás volt neki, de teljesen tehetetlennek érezte magát. Amikor megtámadták, nem is az éjszaka hidege fagyasztotta meg, hanem a csontjáig hatoló, bénító félelem. Tenni akart valamit. Hisz nem élheti le így az életét, arra várva, mikor támadják meg, vagy rabolják el, mert felismeri azokat az arcokat.
- Erős vagy, igaz? – szólalt meg egyszer csak a lány. Hangja alig volt hallható az éjszakában. A szamuráj csak felvonta szemöldökét a kérdésre, kíváncsian várva hova fog vezetni a beszélgetés.
- Te mit gondolsz? – dobta vissza a kérdést mosollyal az ajkain a lánynak. Talán végre egy kellemes beszélgetésbe elegyednek. A szamuráj próbált beszélgetést indítani a lánnyal, de egy idő után az mindig ellaposodott. Nem hibáztatta a lányt, főleg nem azután, amiken keresztül ment. Figyelmesen a lány felé fordult, úgy várta válaszát.
- Taníts engem! – Aya szeméből csak úgy sugárzott az eltökéltség – Erősebb szeretnék lenni!
- Valóban? – meglepte a lány hirtelen lelkesedése.
- Nem szeretnék mások segítségére utalva élni.
- És mégis mit kezdene akkora erővel egy ilyen apró lány, mint te? – tette fel a kérdést Tetsuo, szórakozását jól titkolva. Talán csak ajkai rezdülése leplezhette volna le, azt pedig az éj sötétsége jól leplezte. Nem szerette volna elijeszteni, örült, hogy Aya végre kezdett megnyílni előtte. Kíváncsi volt, mit tervez a lány.
- Megvédhetném magam! – válaszolta a lány hevesen - És bosszút is állhatnék…- tette hozzá halkan, talán ő maga sem volt biztos abban, képes lenne-e rá. Tetsuo halkan felnevetett.
- Oh kicsi lány. Egy szamuráj sosem forgathatja magáért a kardját. Pár dologra megtaníthatlak, de ha igazi szamurájjá akarsz válni egy nap, akkor jól meg kell fontolnod a szándékaidat.

~***~

Az óta a bizonyos éjszaka óta 10 év telt el. Testuo tanítványává fogadta Ayát, sőt nevére is vette a lányt. A szamuráj vándor mesterként kereste kenyerüket, közben pedig tanította a szorgos lányt. Először vonakodott átadni neki minden tudást, de a lány lassacskán bizonyított szemében. Mint egy igazi csiszolatlan gyémánt, egy nap igazi szamurájt farag majd belőle. A lány megértette, hogy életét nem építheti a bosszúra, a mestere iránt érzett hálája nagyobb volt. Így neki szentelte életét.

Jelenleg egy kis falucska helyi tanítójaként dolgozott Tetsuo. Aya a falu egyik előljárójának testőreként szolgált. Az elmúlt 10 évben folyamatosan városról városra, faluról falura jártak, 2 évnél tovább nem maradhattak sehol, nehogy kilétüket bárki felfedezze. A tűz országában maradtak azonban. A szamuráj nem tett le arról, hogy egyszer visszatérhessen urát szolgálni.

***
Átlagos nyári nap volt, kissé talán melegebb, mint az azt megelőzőek. Az öreg ház bár már sok korszakot megélt, kicsit talán romosnak is lehetett volna nevezni, magasztosan emelkedett a falu többi háza fölé. Aya kinyitotta a bambusz virágokkal díszített fusumát, meghajolt, majd belépett a tatami szobába, egy tálcát egyensúlyozva kezei közt.
- Aya-chan! Köszönöm a teát. – A falu elöljárója éppen néhány fontosnak tűnő dokumentumot rendezgetett az apró asztalkánál.
- Kérlek vidd el ezeket a tekercseket édesapádnak! – Az idős ember igazán kedves volt vele. Habár Aya a testőre volt, mégis úgy érezte, mintha az unokája lenne. Igaz, itt, ebben a csöndes falucskában nem is igazán volt szükség testőrökre. Kis falucska volt, mindenki ismert mindenkit. Ha bármi történt volna, annak hamar híre megy. Elég sokat költöztek mesterével, de talán ez az a falu, ami lakóival együtt legközelebb férkőzött szívéhez. Mintha az otthonára emlékeztette volna. Persze úgy ismerték mesterét mintha az édesapja lenne. Így könnyebb volt letelepedniük.
- Rendben van. – mosolygott Aya.
- Köszönöm a segítségedet, mára azt hiszem nyugovóra térek – nevetett Yamada-san. A lány átvette a tekercseket, meghajolt, majd haza indult.

Mestere még valószínűleg nem érkezett haza, a közeli iskolában tanított ugyanis. Az idős Yamada-san hamar elengedte ma. Aya inkább olyan gondozó szerepet töltött be az idős úr életében, mintsem testőr.

A kis házikóba belépve letette a tekercseket mestere asztalára. Nem volt igazán nagy a ház, 2 kis szobából, valamint konyhából állt. A nagyobb szobát mestere használta, Aya pedig a kisebben húzta meg magát. Ami azonban a lány figyelmét felkeltette, az az üres katana tartó volt. Mióta ebbe a falucskába érkeztek, mestere felvette a tanító szerepét. Nem mutatkozhatott megbecsült szamurájként, így katanáját sem hordta oldalán. Túl sok kérdés merült volna fel körülötte. Aya is csupán egy wakizashit tartott magánál testőrként.

A megbecsült katana, Benizakura így végül a szoba központi díszévé vált. Tetsuo persze nem hagyta, hogy a por belephesse. Aya tudta, hogy a korai órákban mestere a közeli erdőbe vonult el gyakorolni néha napján. A dísz viszont most hiányzott. A mester biztosan elvitte magával, szívesen mutatta meg a gyermekeknek, miközben a bushidoról, vagy épp a háborúkról, történelemről tanított nekik. Aya mosolyogva emlékezett vissza kislánykorára, mikor is utazásaik során mestere történetekkel kötötte le őt a hosszú utakon. Kora délután volt még, így a lány úgy döntött elvonul egy kicsit pihenni.

***
Gyakran álmodott a múltról. Különösképp erről a leckéről.

Mesterével egy tisztás közepén álltak, a hajnali köd éppencsak felszállt, Aya lábát pedig a harmatcseppek nedvessége simogatta. Megnyugtatta a hűvös, a csönd. Remek időszak volt arra, hogy elcsendesítse elméjét. Szüksége is volt rá, hiszen a kardtechnikák elsajátítása után mestere úgy döntött, Aya végre kiérdemelte, hogy élete első kenjutsuját megtanulhassa. Tetsuo a tisztás közepére sétált.
- Jól figyelj rám. A technika, amit most mutatok neked, minden kenjutsu alapja. Megerősíti a szellemet, és vele együtt a katana pengéjét. Az elsajátítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tovább fejlődj. Gitou a neve.
Aya feszülten figyelt mesterére, szinte itta szavait. Legbelül büszkeség töltötte el. Végre elsajátíthatja ezt a technikát!

Tetsuo kivonta Benizakurát a sayaból. A hajnali nap fénye karmazsin fénybe borította a katana pengéjét. Aya talán ekkor értette meg, mit is jelent a kard neve. Csak úgy, mint mestere, a katana törékenynek tűnt a fényben, de a lány tudta, hatalmas erő rejlett benne.

A szamuráj mély lélegzetet vett, majd lassan kifújta. Aya figyelme pattanásig feszült. Mígnem mestere egyszer csak a földbe döfte a pengét. A lány ekkor hitetlenkedve pislogni kezdett. Mestere nem mozdult, látszólag nagyon koncentrált, majd felállt, és kihúzta pengéjét a földből.

Aya nem igazán tudta mit feleljen erre. Történt valami? Azt hitte valamilyen különleges mozdulatot fog mutatni neki mestere. Ehelyett Tetsuo látszólag semmit sem tett. A lány magyarázatot várva fordult felé. Csak nem szórakozik vele mestere? Ez valami vicc lenne?
- A Gitou technika elsajátítása nem könnyű. Magas fokú koncentrációt igényel. Megtanít arra, hogyan férj hozzá a chakrádhoz – magyarázta a szamuráj, miután a lány nem is leplezte csalódottságát.
- Mester? Ennyi lenne a technika? – kérdezte hitetlenkedve Aya.
- Most te jössz. A koncentráció legfontosabb pillanata, amikor esküt teszel. Ennek szívből kell jönnie, különben a technika nem működik, enélkül pedig a karddal együtt saját szellemed mocskolod be.

Aya meglepve, kissé bizonytalanul a tisztás közepére sétált. Mestere mozdulatait már rég emlékezetébe véste, így ezzel nem volt gondja. A wakizashi pengéjét a földbe vágta, majd elmondta magában az esküt is, de valahogy nem érzett semmit. Pár pillanatig megpróbált úgy tenni, mint aki elsőre elvégezte, de Tetsuo nevetve átlátott tanítványán.
- Újra. Tudni fogom mikor sikerrel jársz – a szamuráj ajkán gyengéd mosoly terült el.

***
A lány az alkonyat fényeire ébredt. Az álom szeméből nem múlt, az emlékképek olyan élénken táncoltak előtte, hogy akár megesküdött volna, mintha pillanatokkal ezelőtt lett volna 16 éves. Sokat gondolt vissza ezekre az időkre. Mintha teljesen más ember lett volna akkor. A technikát azóta persze elsajátította, és talán élete legnagyobb leckéjét is vele együtt. Az eskünek valóban szívből kell jönnie és őszintének kell lennie.

Anyja halála után nehezen nyílt meg. Sokáig tartott, mire felismerte az őszinteség értékét. A bushido egyik legfontosabb erénye volt ez. Eszébe jutott, amikor életében először lopáshoz folyamodott. Nem volt nagy dolog, csupán egy kis csekélység. Mestere mégis megbüntette, majd visszaküldte az árushoz, hogy bocsánatot kérjen.

A Gitou technika elsajátítása is hónapokig tartott. Mégis mestere nem adta fel, minden egyes nap felügyelte edzését, kitartott mellette.

Apropó Tetsuo. Aya kisétált a szobájából, de csend fogadta a ház körül. Furcsa, hiszen már rég haza kellett volna érnie. Valami közbejött talán? Megesett, hogy a falu lakói segítséget kértek mesterétől ebben-abban. Aya nem aggódott, hanem hozzá is látott a vacsorakészítéshez. Egy kisebb adagot elcsomagolt, majd még mielőtt nekilátott volna, útnak indul a kellemesen meleg nyári estében.

***
Hamar elérte Yamada-san régies házát. Azonban fény sehonnan sem szűrődött ki. Talán már le is feküdt volna? Nem, az nem lehet. Az elöljáró gyakran szívesebben pihente ki magát délután, hogy aztán egész éjszakákat virraszthasson dokumentumai felett, ezért Aya roppant furcsának találta a helyzetet. A lány könnyed mozdulattal engedte be magát a kapun, majd a gondosan rendezett ösvényen át elért a bejárathoz. Valóban teljes csend uralkodott a házon. A kendőbe csomagolt ételt letette a verandán, majd jobb kezével óvatosan obijába rejtett wakizashijáért nyúlt a háta mögé.

Hangtalan léptekkel haladt a ház szíve felé, a belső szobán át, azonban mindent teljesen rendben talált. Yamada-sannak nyomát sem találta. Miután megbizonyosodott, hogy az elöljáró hiányzik, újra körbekémlelt.

Úgy érezte az árnyékból figyeli valaki. Nem tudott semmit a betolakodó képességeiről, vagy kilétéről, ezért nagyon meg kellett fontolnia következő lépését. El kellett valamivel terelnie a figyelmét. A teáscsészék még mindig Yamada-san apró asztalkáján álltak. Aya megragadta az egyiket, és az árnyékban rejtőző alak felé hajította. Az ki is lépett az árnyékból, hogy elkerülje a felé repülő tárgyat. Látszólag két shuriken repült a lány felé. Aya egy mozdulattal előrántotta wakizashiját a sayaból, és el is térítette mind a két shurikent. A harmadik centikkel repült el a torka mellett.

Aya gyorsan kapcsolt, és felmérte a helyzetet. Yamada-san eltűnésével kapcsolatban ez az alak biztosan tud valamit. Nem engedhette elmenekülni, ehhez azonban közel kellett férkőznie hozzá, hisz a wakizashi pengéje igen rövid volt. Sajnos a betolakodó gyorsabbnak ígérkezett nála. A lány rengeteg kardtechnikát ismert, de mindezek hasztalannak bizonyulnak, ha nem éred el az ellenfeled. Sarokba kellett szorítania!

Egészen a raktárhelyiségig üldözte a feltehetően ninja betolakodót. Ekkor az váratlan módon fegyvert rántott, és közelharchoz folyamodott. Ayának ki kellett térnie a csapások elől. Hát mégsem menekül? A figura mintha a semmiből rántott volna elő egy katanát. A lány fürgébb volt, és néhány csapással sikerült épphogy megkarcolnia a betolakodót. Talán időt akart nyerni? Semmi előnye nem származott abból, ha leáll harcolni a lánnyal. Ekkor a távolban zörej hallatszott, és hatalmas füstfelhő szállt föl. A ninja megragadta a pillanatot, egy mozdulattal kirepítette a lány kezéből a wakizashit, ami nekicsapódott a közeli szobrocskának. Éles fájdalom hasított a lány jobbjába. A betolakodó egy utolsó pillantást vetett rá, majd köddé vált. Nem ismerte fel az arcot, de mintha szemeiben sajnálat tükröződött volna. A lány nem tudta mire vélni az eseményeket. Meglepetten pillatott körbe, majd felállt, hogy visszaszerezze fegyverét. A buddhaszobor, aminek wakizashija nekicsapódott menthetetlenül darabokra tört. Mikor fegyeréért nyúlt volna, észrevette, hogy a vékony penge kettétört a becsapódás hatására. Mostmár fegyvertelen is volt.

~***~

A füst a közelből jött. Aya arca hirtelen elsápadt, ahogy a felismerés végigszáguldott rajta. Az iskola! Mestere még nem ért haza. Mi történhetett? Yamada-san eltűnése is aggasztotta. Megindult hát, immár fegyvertelenül az iskola irányába.

~***~

A lángok még nem érték el a fő épületet. Az iskola kisebb melléképületében üthetett ki a tűz, a pirosló nyalábok már elkezdték felemészteni a tetőszerkezetet. Narancs fénybe festették az éjszakát.

Aya az ablakon bepillantva nem látott senkit, csak szétszórt könyveket, füzeteket talált, mintha a termet sietségben hagyták volna el. A tanterem asztalán meglátta a fekete kendőbe tekert katanát. Szerencsére be tudott mászni, és még időben ki tudta menteni Benizakurát, mielőtt még a tűz martalékává válna. Azonban mesterének és tanítványainak nyomát sem találta. Aggódni kezdett. Még ha tűz is ütött ki, nem vall mesterére, hogy kardját magára hagyja. A katanát egy gyakorlott mozdulattal obija alá csúsztatta. Sajnos pengéje jóval hosszabb volt, mint a wakizashi, így az kilógótt, majdnem a földet súrolva.

Megkerülte a lángoló épületet, de ami a szeme elé tárult, azt legvadabb rémálmaiban sem merte volna elképzelni. Az iskola udvarán a falu tanácsa, gyermekek, szomszédok mind vérbefagyva hevertek. Aya tekintetével rémülten kereste Tetsuót. Nem lehet. Az nem lehet! Nem hallhatott meg! Nem hitt szemének. Még mindig álmodik! Nem ismétlődhetett meg, nem. A pánik eluralkodott a lányon. Nem tudta meddig meredhetett maga elé, a másodpercek óráknak tűntek. A képsorok, mintha lassított felvételként úsztak volna szeme előtt. A rémület béklyójából egy gunyoros kacaj szakította ki.

A lány nem hitt a szemének. Tetsuót vagy egy tucat feketeruhás szamuráj állta körbe. Fegyvertelen volt, kezét megkötözték. A lángok előtt térdelt. Aya messziről nem tudta leolvasni az arcát.
- Ez a jussa azoknak, akik egy árulót rejtegetnek – könnyein át a lány nem látta az arcot, de a hangot még ennyi év után is felismerte.
- Mit is kéne tennem veled?
- Tanácsos, a Daimyo kérésére vissza kell szállítanunk a foglyot a fővárosba - figyelmeztette az egyik feketeruhás ember.
- Ah, persze, persze – legyintett a férfi, majd visszafordult Tetsuohoz – Kíváncsi vagyok a kis társad merre lehet? Sajnos nem találtuk még meg. Lehet, hogy már kereket is oldott? Ne aggódj, biztosan kézrekerítjük. – nevetett, ahogy arcát groteszk grimasz torzította el.
Ez után valamit suttogott Tetsuo fülébe, amit Aya nem hallott, túl messze volt ahhoz, a bokrok pedig eltakarták őt a veszély elől. A gunyoros mosoly nem tűnt a tanácsos arcáról. Egy idő után két férfi felkarolta Tetsuot, majd megindultak, maguk után vonszolva a magatehetetlen szamurájt.

Aya még sokáig nem ocsúdott fel. A kellemes nyári éjszakát pokollá változtató lángokat szemlélte. Itt nem maradhat. Mindenki halott körülötte, az égő faszerkezet ropogása betöltötte az éjszakát. Mihez kezdjen? Kihez forduljon? Ezek a kérdések kavarogtak a lány fejében.

~***~

**Nohara Rin** Hétf. Aug. 29 2022, 19:54

Az előtörténeted tetszett nagyon, megérte rá várni, ami különleges volt benne szerintem (vagy azok alapján, amiket eddig olvastam), az a kezdése. Nem igazán szaporítanám a szót, elfogadva. Az adatlapod megírása után keress mesélőt, és jó játékot!^^

Chakraszint: 120 - D szint
Elosztható TJP pontok: 120
Ryo: A te vagyonod 5.000 ryo (te döntöd el ebből mennyi volt nálad, és mennyit hagytál a házban), Tetsuoé 3.000 ryo (ez a házban van, ezt elveheted, ha visszamész a házba)
Ajándék technika:
Napfény (Hikage)

Ez egy egyszerűnek nevezhető Kenjutsu, mivel nem túl erős. A lényege, hogy mikor két kard összecsap, nagy fény keletkezik az összeakadás helyén, így kicsit gyengíti az ellenfél látását, míg a Ninja szemébe nem megy a fény. Nem olyan nehéz elsajátítani, mint a többi Kenjutsut. És nem is kerül annyi chakrába.

Besorolás: D szintű
Osztály: Kiegészítő
Chakraszint: 120

Egyeztetés után apróbb módosítással fogadható el az Előtörténet. A tanácsos és Tetsuo jelenleg nem állhatnak kapcsolatban a Tűz Országának Daimyou-jával, mivel rangban így közelebb állnának olyan karakterekhez, mint Nara Shikamaru vagy akár Hatake Kakashi. Az ilyen, befolyásos kapcsolatok Engedélykötelesek, ezért Daimyou helyett egy Tartományvezető rangú nemest szolgálnak. Mivel ezt a hibát mi vétettük, hiszen én is elsiklottam felette, nem kell átírnod az előtörténetedet, de a Daimyou minden említése egy Tartományvezető nemesre vonatkozik valójában. ~ Indra

Ajánlott tartalom

Matsuda Aya

Matsuda Aya

Re: Matsuda Aya

Re: Matsuda Aya

Re: Matsuda Aya