Fueki Jiro
2 posters
1 / 1 oldal
Fueki Jiro
Név: Fueki Jiro
Ország: Szél országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint:
Kor: 16
Nem: Fiú
Felszerelések: 10m dróthuzal, 3 db füst bomba, 5 db robbanójegyzet, 10 db senbon, 5db kunai, 5 db shuriken, 1 shurikentartó, 1 övtáska
Kinézet: Egy sötétszőke hosszú hajú fiú aki, teljesen átlagos testalkattal rendelkezik. Haját mivel vágni nem szeretné egy kontyba szokta kötni, bár így is vannak a rövidebb tincsek amik csak úgy szabadon vannak. Fejpántját homlokára köti, ezzel is akadályozva a fufruját amit nem tud hátra tűzni, hogy zöld szemeibe lógjon. Egyetlen ami talán feltűnő lehet az a vállán pihenő macskát idéző (mint nagyságban mint külsőleg) báb azonban ehhez már akik ismerik kicsit is hozzá szokhattak.
Jellem: Igazán szétszórt, és életvidám jellemmel áldotta meg a sors. Nem tudja, hogy mehetnéke miből is fakad pontosan de nem tud sokáig egy helyen megülni, mindig kell valamit csinálnia, amikor nincs dolga gyakran látogat el a közeli árvaházba és saját történetekkel szórakoztatja gyerekeket és felnőtteket is néha napján, sokszor felhasználva a bábját is ehhez. A legtöbb ismerősével ellentétben ő maga nem szeretne kiemelkedően erős lenni, se híres ugyan is Jiro álma, hogy civilként élhessen és a megszerzett tudását későbbiekben a szórakoztatásnak szentelhesse, tovább vigye a családi vállalkozást és a vándorszínházukat újra élessze. Mottója pedig ami szerint élni próbál, hogy Szórakozni és Szórakoztatni, ebből fakad erőssége is ami a kreativitása.
Technikák: -Alap E szintű technikák
- Kugutsu no Jutsu
Előtörténet:
A kórház néma csendjét azon a hűvősebb téli napon nem más mint egy férfi ideges fel s alá járkálása törte meg. Már órák óta egy fél mondatot se hallott neje és lehendő gyermeke felől. Ha engednék végig ott lenne a szülő asszony mellett de ez nem lehetséges, így a szobához közel vár.
- Uram! Bejöhet - nyílik ki ajtó mire férfi azonnal sarkon fordul, hogy oda igyekezzen - csak kérem próbáljon halk lenni, ne ijessze meg a fiát. - Így hát a nővér kérésének megfelelően halkan lép oda megviselt feleségéhez és a már alvó gyerekhez.
- Gyönyörű már most a fiúnk - suttogja meghatottan az újdonsült apuka.
- Üdv a világon Jiro. - Öleli meg az anya a gyermekét.
A féléves Jiro fülsüketítően sír mert unatkozik, az apja azonnal rohan, hagyva munkáját de kezében még mindig ott van félkész fából kifaragott bábú ami felkelti a kisgyerek figyelmét. Azonnal érte nyúlt, hogy megnézze, mikor apja óvatosan kicsi kezébe adta először körbeforgatta és ismerkedett vele majd azonnal szájába is akarta venni, de ezt nem tehette meg mivel elvették tőle az új játékszerét.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pontosan egy éves korában a szülei műhelyében üldögélve elunja magát és hiányzik neki Neka a báb amit szülei készítettek neki, így felfedezésre indul, hogy megkeresse azt. Ekkor teszi meg nagyon bizonytalan de első lépéseit, a kúszás-mászás helyett.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A második életévében mondja ki első szavait amik az anya és apa bár vita kerekedik ki mindig ha megkérdezik akkor mi is volt az a bizonyos első szava.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ötévesen ismerte meg legjobb barátját aki segítségére sietett egy nehéz helyzetben.
Az akkor még éppen, hogy öt éves Jiro anyjával bevásárolni ment, hiszen egyedül a fiú nem maradhatott apja pedig éppen valahol máshol volt. Hanának így nem volt sok választása volt mint magával vinni a túl kiváncsi fiút.
- Kincsem, elmegyünk itthonról. Ha jól viselkedsz utána még kimehetünk a játszótérre is rendben? Ne engedd el a kezem vagy a ruhám ennyit kérek. - Köti lelkére fiúnak aki nem nagyon figyel inkább Nekával és legújabb barátjával Gi-vel játszik.
- Oké mami - mondja azért válasznak, bár nem tudja mit is kéne csinálnia.
- Mit kértem tőled az előbb? - Kérdez vissza szkeptikusan Hana, ismerve egyetlen gyermekét.
- Hogy legyek jó fiú? - Mondja de olyan hangsúlyal ami inkább kérdésnek hat, majd szégyelve magát lehajtja fejét.
- Megyünk vásárolni, kérlek, hogy mindig kapaszkodj valahogyan belém. Fogd a kezem vagy a ruhámat. - Válaszol semleges hangon, hiszen pontosan tudja ezt tőle örökölte.
- Oké! - Bólint és nem sokkal később Nekát és Gi-t egyik kezébe szorongatva míg másikkal az anyja kezét fogva lépnek ki a házból, és indulnak a piacra.
~A piac ijesztő~ - Állapítja meg Jiro, miután elveszett a tömegben. Egy pillanatra engedte el anyja ruháját, hogy felvegye babáját a földről mert elejtette mikor egy idősebb férfi rohanás közben kiverte azt kezéből. Ennek következtében bolyong most anyját keresve, de mivel kicsi csak a lábakat látja, az meg nem segít neki.
- Anya! - kiabálja többször is mire csak a járókelők sajnálkozva néznek rá, de a rohanás miatt senki se segít. Talán tíz perc után már nincsen hangja és fel is adta a keresést lassan így ott helyben leül ahol van és halkan sírni kezd. Csak Nekát akarta visszakapni, nem elveszteni az anyját.
- Szia! Miért sírsz itt egyedül? - Szólítja meg egy kislány aki érdeklődve nézi őt.
- Anya eltűnt - válaszol még mindig sírva - egy pillanatra elengedtem őt és most nem találom.
- Segíthetünk! - Jelenti ki majd megragadva Jiro kezét elrángatja őt szüleihez. - Apa segítesz neki? - biccent ekkor a fiú felé - elhagyta a szüleit.
- Hogy hívnak? - kérdezi
- Fueki Jiro.
- Nem is mutatkoztam be! - Kotyog közbe a kislány - Én Kido Fuyu vagyok! - Ekkor még semelyikük se tudta de itt alapozódik meg a kettőjük éveken keresztül kitartó barátsága.
Szerencsére Fuyu és az apja segítségével sikeresen megtalálták a már kétségbeesett anyát. Ugyan a fiút leszídták, és büntetést is kapott, ami miatt aztán rosszul is érezte magát rendesen, hiszen hagyta, hogy anyja aggódjon érte de ha utólag tekint vissza rá azt mondja ugyan ijesztő helyzetnek tűnt akkor, de mostmár csak nevetnek rajta.
- Biztosan nem csatlakozol hozzám? - Néz legjobb barátjára a lány, mire mint előtte sokszor a megszólított szomorúan megrázza fejét.
- Tudod, hogy támogatlak de ez még mindig nem az én világom. - Az évek alatt amit ők ketten együtt töltöttek most előszőr érződik, hogy a szoros kapcsolatuk különböző céljaik és értékrendjük miatt meginog. Ugyan még mindig sok időt töltenek egymás társaságában, de egyre kevesebbet beszélgetnek, mindketten a saját világukban élnek amik nagyban különböznek. A fiatal lány sokat edz, hogy minnél felkészültebben kezdje meg jövőre első évét az akadémián, míg a fiú elkezdte történeteit nem csak magának írni hanem "közönségnek" ami főleg a három éves húgát és néha napján az árvaházi gyermekeket tartalmazza. - Viszont ha gondolod elmesélhetem legújabb ötletem és segíthetsz a csiszolásában később.
- Sokáig edzek, és nem vagyok elég kreatív hozzá. - Hangoztatja szomorúan miközben nyújtásba kezd.
- Ez butaság Fuyu! Mindenkiben van kreativitás csak meg kell találnod, hogy neked mi ad inspirációt!
- Nincs rá időm jelenleg. - Jön egy egyszerű de annál szomorúbb válasz Jiro számára, hisz ez letörte eddigi lelkesedését a téma iránt. Remélte, hogy ezzel a mostanában már csak megszokott kérdéseken és köszönéseken túl is képesek lesznek beszélni. ~Ha nem, hát nem, én megpróbáltam, de bárcsak Fuyu ne lenne annyira rápörögve az akadémiára.~ Az égre emelve tekintetét realizálja, hogy neki indulnia kell.
- Nekem mennem kell Fuyu! Főleg, hogy ahogyan nézem megint sikeresen összegabalyodtak Neka madzagjai. - Bök a vállán pihenő bábra amiből ténylegesen egy nagy adag összegabalyodott madzag lóg ki. - Ha lenne egy mód, hogy egyszerűbb legyen ez - Persze hallott már a bábhasználókról, de emlékei és legjobb tudása szerint nem találkozott egy használójával sem, így azt feltételezte, hogy hozzá hasonlóan fonalakat használnak amik képesek összegubancolódni.
- Menj csak, - még egy kis éllel a hangjában teszi hozzá a másik felét mondatnak - mint mindig.
A fiú ugyan külső jelét nem adja, hogy ezt érzékelné ezt de mindketten pontosan tudják, hogy ez a hangsúly bántja őt akkor is ha megérti, így hát elköszönés nélkül áll fel a kőről amin eddig ült és indul a közeli árvaház felé.
Ahogy az idő telt, annál fagyosabb lett kettőjük közt a hangulat, hiába próbálták orvosolni, úgy nézett ki ez menthetetlen mivel annyira mások. Nem utálták meg egymást de egyre kevesebbet találkoztak, aztán meg teljesen el is hagyták ezt. Jiro pont ezen emésztette magát, egyik nap mikor az ajtót éppen valaki beakarta törni valószínűleg ugyan is annyira hangosan kopogott.
- Egy pillanat! - Kiabálta a kopogónak és megpróbált valamit kezdeni gyorsan magával, hogy ne nézzen ki teljesen hanyagul, ami végül mivel nem találta egyik papucsát, így egy másikba bújtatta egyik lábát nem sikerült olyan jól. Így csak félig hanyagul nyitott ajtót ami előtt egy teljesen felpörgött Fuyu várta. Mielőtt bármit is mondhatott volna a lány már a házon belül volt.
- Beszélnünk kell! - jelentette ki, az előző pörgés és vidámság amivel berobbant a fiú egyébként túl nyugis napjába teljesen eltűnt.
- Nem kéne most is edzened? - nézi ahogyan kényelembe helyezi magát az egyik kanapén.
- Ez fontosabb! Nézd tudom, hogy eléggé elhidegültünk egymástól a hónapokban, de nekem még mindig te vagy a legjobb barátom - kezd bele a magyarázkodásba miközben a levegőben kalimpál kezeivel - és nem akarlak elveszíteni semmiképpen se! Tudom, hogy az egész az én hibám - még folytatná mikor a fiú félbeszakítja.
- Nem csak a te hibád, nem akarlak elveszíteni hisz olyan vagy nekem mint egy testvér. Hiányzol viszont megértem, hogy ez neked fontos.
- Akkor béke? - kérdezi mostmár megint vidáman és bepörögve, mint mint mielőtt ez a beszélgetés megtörtént, amit már-már túl gyorsan rendeztek le.
- Béke. Nem szerettem ezt az időszakot amíg nem tudtam beszélni veled.
- Ja tényleg, van egy ötletem a problémádra Nekával! Mielőtt anyu kereskedő lett, egy bábhasználó volt, megkérdeztem tőle és azt mondta, hogy ők chakra fonalakkal írányítják a bábokat azok meg nem akadnak össze.
- Anyukád megtanítaná ezt a technikát?
- Háát nem - tétovázva folytatja a mondanivalóját - de az akadémián tanítják ha jól tudom, azaz ha jössz velem ninjának akkor megtanulhatod.
- Fuyu...miért nem lepődök meg, hogy ide lyukadunk ki? - Néz a lányra karbatett kézzel és közben elgondolkozik a dolgon komolyabban életében először. - Tudod mit? Ha te egy napot segítesz a történeteimmel minden héten akkor vagyok benne. - A lány rábólintott így az alku kettőjük közt megköttetett. Ugyan nem viselkedtek hét éves módjára, de ott voltak szüleik akiknek mindent elmondhattak és segítettek is nekik ebben az egészben de persze a háttérből.
Az akadémiai évek gyorsan teltek, az első év ugyan semmit annyira hasznosat nem tanított, csak fárasztó edzések és hihetetlenül unalmas történelem órákkal áldották meg őket. Másodikban már a chakraelméletet is megkapták tantárgynak bár senki se tudja mit tanulnak rajta egy évig, mielőtt harmadik évben, végre a jutsuk tanulásával is foglalkozni kezdtek, majd az utolsó évre ezeket be is fejezik és gyakorolnak vizsgáig mindent amit addig vettek.
A tanáruk Chieko-Sensei egy negyvenes éveiben járó türelmes férfi volt, pedig Jiro akarata ellenére is sikeresen tesztelte ezt az évek során nem is egyszer mégpedig folyamatos késéseivel amikre a legidiótább kifogásokat találta meg.
- Elnézést a késésért sensei! - Zavarja meg, az egyébként mások álltal is dögunalmasnak tartott történelem órát érkezésével. - Az egyik genin csapat megállított, mert azt hitték Nekára, hogy az-az a macska akit üldöznek, aztán belefutottam az igaziba amiért megint megállítottak így késésbe kerültem!
- Üljön le. - sóhajt a Sensei. Majd mint ha semmi se történt volna folytatja a tanítást.
Ez csak az első volt a sok macskáknak köszönhető késés sorozatba. Voltak akik azt hitték, hogy a bábja amit a vizsga előtti napokig sose chakrával írányított hivatkozott mindig macskákra késése terén.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Csak majdnem késtem el kivételesen kikérem magamnak! És egyébként se tehetek róla.
- Most éppen mi történt veled? - Teszi fel kérdést egyik barátja, mivel akármennyire is hihetetlenek a történetek igazán szórakoztatóak szoktak lenni, így mindig érdekes azokat végighallgatni.
- Időben indultam, természetesen viszont a piacon áthaladva belebotlottam az egyik árvaházi gyerekbe, aki azt állította emlékszik mindenre amire eddig nem. Ugyan is Miyu-chan aki jövőre kezdi az akadémiát először tolvajként élt az utcán és az árvaház vezetője talált rá, majd befogadta. Mivel nem tudta nevét se, így a többi lakó nevezte el Miyunak. Szóval ma reggel megtalált, és azt kérte segítsek neki eljutni már nem is tudom hová, mert ő egy tehetős család lánya csak elvesztették egymást szüleivel. - Mesélés közben levette válláról a bábját, hogy aztán gyakorlottan kibogozva madzagjait, ujjaira akasztva azokat bábozni kezdhessen. - Így hát sok reményt nem fűzve hozzá de elindultunk, az úton hozzánk csapódott egy macska is, akit Miyu elnevezett Ekkonak azonnal. Talán fél úton lehettünk mikor megtámadtak minket! Banditák voltak, én egyedül nem tehettem sokat hisz csak tavaly kezdtük az akadémiát. Már készültem volna fel a halálomra mikor meglepő dolog történt. Ekko elénk ugrott a semmiből, és ő kezdte támadni a banditákat! - Miközben magyaráz, vadul rángatja a báb irányítására szolgáló madzagokat ezzel imitálva a harcot. - Én mondom nektek srácok, az a macska nem sima macska volt! Úgy harcolt mint egy képzett shinobi! - A történetet itt szakítja félbe Chieko-Sensei aki terembe belépve mindenkit helyére küld, hogy egy újabb unalmas, elméleti óráért cserébe.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Miért késett megint? - Jön a már megszokott kérdés az óra felénél, mire az egyébként néma osztály szinte egy emberként lélegez fel, chakraelmélet az első órában eléggé leamortizálja agyukat így Jiro kifogását hallgatni üdítő lesz számukra.
- Elnézést sensei! Későn keltem. - Válaszolja bűnbánó hangon majd míg senki se szólal meg, körbe nézve teremben, tanulmányozza a ledöbbent arcokat, hisz nem mondott kis regényt mint szokott. - Nem tudtam időben lefeküdni tegnap időben. - folytatja egy hatalmas vigyorral az arcán. - Ekko, az ablakom alatt nyávogott, és ahogy már régebben is mondtam ő emberibb mint bármelyik macska akit megismertem, így pontosan tudtam, hogy valamit akar szóval kimásztam az ablakon és...
- Kíméljen meg a meséitől és üljön le a helyére. - Szakítja félbe a monológot mielőtt bele lendülhetne Jiro magyarázkodásba.
- Szerintetek Fueki még első éves kifogás összefügghet Ekkoval? - A csapat diák akik erről beszélnek, negyedik és utolsó évüket járják az akadémián. - Tudjuk, hogy akkor egy macska miatt késett akit egy genin csapat üldözött.
- Vagy is ezt mondta, de mint Kido megosztotta velünk, csak egyszerűen a szobában lévő káoszban nem találta hirtelen szandálját. - fűzi hozzá egy másik de csak mérges pillantásokat ajándékoznak neki.
- Igen, de én mondom a történeteiben van összefüggés! Miyu-chan és Ekko visszatérő karakterek, mi van ha már azzal megalapozta a későbbi történetei alapját, csak mi fiatalok voltunk, hogy ez feltűnjön?
- Miért nem kérdezitek meg tőle? - Csatlakozik a beszélgetőkhöz egy harmadik hang.
- Igazad van Fueki! - Rákapja tekintetét - Mióta vagy itt?
- Végig hallottam, és nem nyilatkozok ugyan, de ha gondoljátok eljöhettek következő előadásra ahol talán válaszokat is kaptok kérdéseitekre. - Válaszol barátságosan és ott is hagyja őket.
Na igen a négy év alatt, híres lett történeteiről amik késéseit kísérték és ugyan Chieko-Sensei tagadta, de őt magát is elragadta az érdeklődés egy időután. Jiro úgy érezte, tökéletes taktika volt bevezetni a történeteket, hisz így felcsigázhatta embereket maga körül s utána ezt felhasználhatta, ahogy a tanult technikákat is.
Ah igen a technikák. Az utolsó két éve volt ezen szempontból a legérdekesebb, hisz az osztály mentora ezekben az években lépett végre-valahára tovább az elméleti tananyagról, és a kemény, de annál is unalmasabb edzésekről. Izgalmas volt, olyan technikákat tanulni ami segítehette őt a jövőbeli terveivel, ugyan volt egy kis bucka tanulásukban, egy ideig eléggé gyatránt ment neki a Shunshin no jutsu mivel félt, hogy komolyabb sérülést is szerezhet ami ugyan alaptalan volt mivel sima terepen gyakoroltak elsősorban.
Így hát az alapokat elsajátítva vágott neki a vizsgának, hogy aztán, többször is elbukhasson ezzel összezavarva tanárát.
Genin vizsga, a legfontosabb vizsga egy ninja életében. Vagy is Jiro ezt hallotta már vagy hetek óta. Az összes osztálytársa vizsgastresszben volt már, pontosan annyi ideje ahány hete hallgathatja a mondatot Sensei-től. Ha valaki őt kérdezné, valószínűleg tanára direkt tesz rá a stresszre minimum egy-két lapáttal, hogy ő maga miért nem stresszes? Mert pontosan tudja, hogy megbukik. A négy év alatt amit az akadémián töltött megtanulta a legfontosabb, és alapvetőbb technikákat közte azt is ami miatt jött. Mivel nem akar se genin lenni, de ígéret szegő se nincs sok választása. Annyiszor fog megbukni amennyiszor csak kell, hogy kicsapják.
A vizsga napján először egy írásbelivel kezdenek ami tényleg nem nehéz egy totó az ország történelméről, és a végén van egy kidolgozósabb matematikai feladat is helyet kapott. Jiro fogta és kitöltötte a lapot de szinte mindenhova sikerült sajnálatos módon rossz választ adnia, míg a matekos feladatot teljesen elszámolta. Míg az írásbeli javítás alatt van elkezdik a gyakorlati részét, mindenkit egyesével hívnak be a tanterembe, és többi diákból se sikerül semmit kiszedni, hogy mi a feladat.
- Fueki Jiro! - Hallja meg nevét, és miközben barátai bátorító mosolyokkal bíztatják, ő maga felkészült a totális bukásra. - A feladat egyszerű - mondja tanára miután beért terembe és be is csukta maga mögött az ajtót. - egy henge no jutsut alkalmazva vegye fel az egyik bent lővő tanárja alakját. - Jiro bólint majd a megfelelő technikát alkalmazva várja, hogy történjen valami. Ugyan nem tudja felvenni a tanára alakját, igen ő maga direkt nem csinál semmit de ezt nem kell tudnia senkinek. Így hát a vizsgája ezennel teljes kudarccal zárult, ahogy remélte is.
Persze barátai vígasztalták, hogy majd jövőre sikerül, ő maga pedig készségesen bólogatott, hogy igen-igen.
Aznap pont ezért le kellett mondania, hogy elmegy az árvákhoz pedig annyira várta már, mindig üditő a fiatalabbak közt lenni, hiszen húga lassan eléri a 10 éves korát, aki valamiért nyomdokaiba lépve Ninja szeretne lenni
Ezt az évet míg nem jutott el a vizsgáig teljesen kizárta elméjéből. Egy szó se maradt meg idei évből neki, egy balhé se semmi. Mint tavaly is teljes nyugalommal vágott neki a vizsgának, a vesztesek nyugalmával. Ugyan tudta, hogy évközbeni átlaga sokkalta jobb mint a vizsga ismét de ezt a stresszre lehet fogni, és aki ilyen stresszes azt nem lehet befogni geninnek hiszen az, hogyan nézne már ki? Ez a nehézség életekbe is kerülhet rosszabb esetekben.
Az idei vizsga más volt, ugyan is a totó helyett a fiatalok kaptak egy helyzetet amit elemezniük kellett, és indokolni miért az a legjobb megoldás amit ők gondolnak. Jiro válasza egyszerű volt de hatásos, hogy megkapja a megérdemelt nulla pontot rá: "Mindent hátrahagyva elrohanok nem akarok meghalni." utána behívták megint de őszintén az elemzéses feladat hatására tudták, hogy nem engedhetik tovább idén se.
- Fueki, idén a feladatod egy Shunshin no jutsu. - Az említett csak bólintott, majd ugyan nem első próbálkozásra de elvégezte feladatot nagy nehezen.
- Megbukott megint! - mondja a tanár mikor kiosztották a fejpántokat. Jiro nem sírt, nem is örült csak tudomást vett róla és elköszönt az osztálytársaitól akiket csak egy évre ismert majd ő maga is hazament, hogy aztán Fuyu aki náluk várta és szülei vígasztalják.
- Jövőre meg csinálod Jiro érzem!
Az utolsó éve Jironak akármi lesz, ezt az évet végig aludta, ami miatt többször is összeveszett osztályával és tanárával is, sőt még szülei is beleszóltak.
~Na végre túl leszek ezen az egész akadémiás és ninjás dolgon. Ideje lesz már visszatérnem a szórakoztatáshoz főállásban.~ gondolja, ahogyan várja a lap kiosztását. Az idei vizsgájuk hasonlít arra amit első vizsgaévében tettek le, de most a végén a matek helyett ismét elemezni kell, viszont a megadott lehetőségek közül kell választani. Ahogy tölti ki helytelenül a lapot azért egy minimális bűntudat benne van, hogy kijátsza éppen a Fuyuval való alkut ezzel, de már mindegy mivel az idő végére jártak s beszedték lapokat. Innen a megszokot menettel várhatta, hogy szólítsák a vizsga második felére.
- Fueki Jiro! - hallja nevét és már rutinosan lép be terembe. - A feladatod a báb irányítása ami a földön van előtted. - Mondja a tanár és a fiú csak bólint tudván, hogy ez az egyetlen olyan Jutsu amit nem akarna sose elrontani így egy szép és gyorsan bemutatott Kugutsu no Jutsut eredményez. A tanár kiküldi őt és behívja következő embert.
A folyosón várakozik, az adott osztályával együtt, hogy kiértékeljék vizsgákat. Amikor a diákok visszaözönlenek helyeikre mindenki izgatottan várja saját neve elhangzását, kivéve természetesen Jiro aki már menne haza, hogy legújabb történetén dolgozzon, viszont meglepetésére a tervezettek helyett egy fejpánttal gazdagodott, és hagyta el immár hivatalos geninként.
~Nulla pontos írásbelivel tuti nem engedhettek át...de akkor mi történt? Honnan szereztek pontot nekem? Tudom jól, hogy nem kaphattam rá pontot hiszen figyeltem ne hogy jó választ adjak meg.~ Végül gondolataiban elmerülve ment haza, még csapatokat nem osztották be így nem tudta mire számíthat a jövővel kapcsolatban, csak azt tudta hogy holnap vissza kell mennie egy utolsó el igazításra.
Ország: Szél országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint:
Kor: 16
Nem: Fiú
Felszerelések: 10m dróthuzal, 3 db füst bomba, 5 db robbanójegyzet, 10 db senbon, 5db kunai, 5 db shuriken, 1 shurikentartó, 1 övtáska
Kinézet: Egy sötétszőke hosszú hajú fiú aki, teljesen átlagos testalkattal rendelkezik. Haját mivel vágni nem szeretné egy kontyba szokta kötni, bár így is vannak a rövidebb tincsek amik csak úgy szabadon vannak. Fejpántját homlokára köti, ezzel is akadályozva a fufruját amit nem tud hátra tűzni, hogy zöld szemeibe lógjon. Egyetlen ami talán feltűnő lehet az a vállán pihenő macskát idéző (mint nagyságban mint külsőleg) báb azonban ehhez már akik ismerik kicsit is hozzá szokhattak.
Jellem: Igazán szétszórt, és életvidám jellemmel áldotta meg a sors. Nem tudja, hogy mehetnéke miből is fakad pontosan de nem tud sokáig egy helyen megülni, mindig kell valamit csinálnia, amikor nincs dolga gyakran látogat el a közeli árvaházba és saját történetekkel szórakoztatja gyerekeket és felnőtteket is néha napján, sokszor felhasználva a bábját is ehhez. A legtöbb ismerősével ellentétben ő maga nem szeretne kiemelkedően erős lenni, se híres ugyan is Jiro álma, hogy civilként élhessen és a megszerzett tudását későbbiekben a szórakoztatásnak szentelhesse, tovább vigye a családi vállalkozást és a vándorszínházukat újra élessze. Mottója pedig ami szerint élni próbál, hogy Szórakozni és Szórakoztatni, ebből fakad erőssége is ami a kreativitása.
Technikák: -Alap E szintű technikák
- Kugutsu no Jutsu
Előtörténet:
1.felvonás
Fiatalság bolondság
1.Jelenet
Születés
A kórház néma csendjét azon a hűvősebb téli napon nem más mint egy férfi ideges fel s alá járkálása törte meg. Már órák óta egy fél mondatot se hallott neje és lehendő gyermeke felől. Ha engednék végig ott lenne a szülő asszony mellett de ez nem lehetséges, így a szobához közel vár.
- Uram! Bejöhet - nyílik ki ajtó mire férfi azonnal sarkon fordul, hogy oda igyekezzen - csak kérem próbáljon halk lenni, ne ijessze meg a fiát. - Így hát a nővér kérésének megfelelően halkan lép oda megviselt feleségéhez és a már alvó gyerekhez.
- Gyönyörű már most a fiúnk - suttogja meghatottan az újdonsült apuka.
- Üdv a világon Jiro. - Öleli meg az anya a gyermekét.
2.Jelenet
Gyermeki képek
A féléves Jiro fülsüketítően sír mert unatkozik, az apja azonnal rohan, hagyva munkáját de kezében még mindig ott van félkész fából kifaragott bábú ami felkelti a kisgyerek figyelmét. Azonnal érte nyúlt, hogy megnézze, mikor apja óvatosan kicsi kezébe adta először körbeforgatta és ismerkedett vele majd azonnal szájába is akarta venni, de ezt nem tehette meg mivel elvették tőle az új játékszerét.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pontosan egy éves korában a szülei műhelyében üldögélve elunja magát és hiányzik neki Neka a báb amit szülei készítettek neki, így felfedezésre indul, hogy megkeresse azt. Ekkor teszi meg nagyon bizonytalan de első lépéseit, a kúszás-mászás helyett.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A második életévében mondja ki első szavait amik az anya és apa bár vita kerekedik ki mindig ha megkérdezik akkor mi is volt az a bizonyos első szava.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ötévesen ismerte meg legjobb barátját aki segítségére sietett egy nehéz helyzetben.
Az akkor még éppen, hogy öt éves Jiro anyjával bevásárolni ment, hiszen egyedül a fiú nem maradhatott apja pedig éppen valahol máshol volt. Hanának így nem volt sok választása volt mint magával vinni a túl kiváncsi fiút.
- Kincsem, elmegyünk itthonról. Ha jól viselkedsz utána még kimehetünk a játszótérre is rendben? Ne engedd el a kezem vagy a ruhám ennyit kérek. - Köti lelkére fiúnak aki nem nagyon figyel inkább Nekával és legújabb barátjával Gi-vel játszik.
- Oké mami - mondja azért válasznak, bár nem tudja mit is kéne csinálnia.
- Mit kértem tőled az előbb? - Kérdez vissza szkeptikusan Hana, ismerve egyetlen gyermekét.
- Hogy legyek jó fiú? - Mondja de olyan hangsúlyal ami inkább kérdésnek hat, majd szégyelve magát lehajtja fejét.
- Megyünk vásárolni, kérlek, hogy mindig kapaszkodj valahogyan belém. Fogd a kezem vagy a ruhámat. - Válaszol semleges hangon, hiszen pontosan tudja ezt tőle örökölte.
- Oké! - Bólint és nem sokkal később Nekát és Gi-t egyik kezébe szorongatva míg másikkal az anyja kezét fogva lépnek ki a házból, és indulnak a piacra.
~A piac ijesztő~ - Állapítja meg Jiro, miután elveszett a tömegben. Egy pillanatra engedte el anyja ruháját, hogy felvegye babáját a földről mert elejtette mikor egy idősebb férfi rohanás közben kiverte azt kezéből. Ennek következtében bolyong most anyját keresve, de mivel kicsi csak a lábakat látja, az meg nem segít neki.
- Anya! - kiabálja többször is mire csak a járókelők sajnálkozva néznek rá, de a rohanás miatt senki se segít. Talán tíz perc után már nincsen hangja és fel is adta a keresést lassan így ott helyben leül ahol van és halkan sírni kezd. Csak Nekát akarta visszakapni, nem elveszteni az anyját.
- Szia! Miért sírsz itt egyedül? - Szólítja meg egy kislány aki érdeklődve nézi őt.
- Anya eltűnt - válaszol még mindig sírva - egy pillanatra elengedtem őt és most nem találom.
- Segíthetünk! - Jelenti ki majd megragadva Jiro kezét elrángatja őt szüleihez. - Apa segítesz neki? - biccent ekkor a fiú felé - elhagyta a szüleit.
- Hogy hívnak? - kérdezi
- Fueki Jiro.
- Nem is mutatkoztam be! - Kotyog közbe a kislány - Én Kido Fuyu vagyok! - Ekkor még semelyikük se tudta de itt alapozódik meg a kettőjük éveken keresztül kitartó barátsága.
Szerencsére Fuyu és az apja segítségével sikeresen megtalálták a már kétségbeesett anyát. Ugyan a fiút leszídták, és büntetést is kapott, ami miatt aztán rosszul is érezte magát rendesen, hiszen hagyta, hogy anyja aggódjon érte de ha utólag tekint vissza rá azt mondja ugyan ijesztő helyzetnek tűnt akkor, de mostmár csak nevetnek rajta.
3.jelenet
Az alku
- Biztosan nem csatlakozol hozzám? - Néz legjobb barátjára a lány, mire mint előtte sokszor a megszólított szomorúan megrázza fejét.
- Tudod, hogy támogatlak de ez még mindig nem az én világom. - Az évek alatt amit ők ketten együtt töltöttek most előszőr érződik, hogy a szoros kapcsolatuk különböző céljaik és értékrendjük miatt meginog. Ugyan még mindig sok időt töltenek egymás társaságában, de egyre kevesebbet beszélgetnek, mindketten a saját világukban élnek amik nagyban különböznek. A fiatal lány sokat edz, hogy minnél felkészültebben kezdje meg jövőre első évét az akadémián, míg a fiú elkezdte történeteit nem csak magának írni hanem "közönségnek" ami főleg a három éves húgát és néha napján az árvaházi gyermekeket tartalmazza. - Viszont ha gondolod elmesélhetem legújabb ötletem és segíthetsz a csiszolásában később.
- Sokáig edzek, és nem vagyok elég kreatív hozzá. - Hangoztatja szomorúan miközben nyújtásba kezd.
- Ez butaság Fuyu! Mindenkiben van kreativitás csak meg kell találnod, hogy neked mi ad inspirációt!
- Nincs rá időm jelenleg. - Jön egy egyszerű de annál szomorúbb válasz Jiro számára, hisz ez letörte eddigi lelkesedését a téma iránt. Remélte, hogy ezzel a mostanában már csak megszokott kérdéseken és köszönéseken túl is képesek lesznek beszélni. ~Ha nem, hát nem, én megpróbáltam, de bárcsak Fuyu ne lenne annyira rápörögve az akadémiára.~ Az égre emelve tekintetét realizálja, hogy neki indulnia kell.
- Nekem mennem kell Fuyu! Főleg, hogy ahogyan nézem megint sikeresen összegabalyodtak Neka madzagjai. - Bök a vállán pihenő bábra amiből ténylegesen egy nagy adag összegabalyodott madzag lóg ki. - Ha lenne egy mód, hogy egyszerűbb legyen ez - Persze hallott már a bábhasználókról, de emlékei és legjobb tudása szerint nem találkozott egy használójával sem, így azt feltételezte, hogy hozzá hasonlóan fonalakat használnak amik képesek összegubancolódni.
- Menj csak, - még egy kis éllel a hangjában teszi hozzá a másik felét mondatnak - mint mindig.
A fiú ugyan külső jelét nem adja, hogy ezt érzékelné ezt de mindketten pontosan tudják, hogy ez a hangsúly bántja őt akkor is ha megérti, így hát elköszönés nélkül áll fel a kőről amin eddig ült és indul a közeli árvaház felé.
Ahogy az idő telt, annál fagyosabb lett kettőjük közt a hangulat, hiába próbálták orvosolni, úgy nézett ki ez menthetetlen mivel annyira mások. Nem utálták meg egymást de egyre kevesebbet találkoztak, aztán meg teljesen el is hagyták ezt. Jiro pont ezen emésztette magát, egyik nap mikor az ajtót éppen valaki beakarta törni valószínűleg ugyan is annyira hangosan kopogott.
- Egy pillanat! - Kiabálta a kopogónak és megpróbált valamit kezdeni gyorsan magával, hogy ne nézzen ki teljesen hanyagul, ami végül mivel nem találta egyik papucsát, így egy másikba bújtatta egyik lábát nem sikerült olyan jól. Így csak félig hanyagul nyitott ajtót ami előtt egy teljesen felpörgött Fuyu várta. Mielőtt bármit is mondhatott volna a lány már a házon belül volt.
- Beszélnünk kell! - jelentette ki, az előző pörgés és vidámság amivel berobbant a fiú egyébként túl nyugis napjába teljesen eltűnt.
- Nem kéne most is edzened? - nézi ahogyan kényelembe helyezi magát az egyik kanapén.
- Ez fontosabb! Nézd tudom, hogy eléggé elhidegültünk egymástól a hónapokban, de nekem még mindig te vagy a legjobb barátom - kezd bele a magyarázkodásba miközben a levegőben kalimpál kezeivel - és nem akarlak elveszíteni semmiképpen se! Tudom, hogy az egész az én hibám - még folytatná mikor a fiú félbeszakítja.
- Nem csak a te hibád, nem akarlak elveszíteni hisz olyan vagy nekem mint egy testvér. Hiányzol viszont megértem, hogy ez neked fontos.
- Akkor béke? - kérdezi mostmár megint vidáman és bepörögve, mint mint mielőtt ez a beszélgetés megtörtént, amit már-már túl gyorsan rendeztek le.
- Béke. Nem szerettem ezt az időszakot amíg nem tudtam beszélni veled.
- Ja tényleg, van egy ötletem a problémádra Nekával! Mielőtt anyu kereskedő lett, egy bábhasználó volt, megkérdeztem tőle és azt mondta, hogy ők chakra fonalakkal írányítják a bábokat azok meg nem akadnak össze.
- Anyukád megtanítaná ezt a technikát?
- Háát nem - tétovázva folytatja a mondanivalóját - de az akadémián tanítják ha jól tudom, azaz ha jössz velem ninjának akkor megtanulhatod.
- Fuyu...miért nem lepődök meg, hogy ide lyukadunk ki? - Néz a lányra karbatett kézzel és közben elgondolkozik a dolgon komolyabban életében először. - Tudod mit? Ha te egy napot segítesz a történeteimmel minden héten akkor vagyok benne. - A lány rábólintott így az alku kettőjük közt megköttetett. Ugyan nem viselkedtek hét éves módjára, de ott voltak szüleik akiknek mindent elmondhattak és segítettek is nekik ebben az egészben de persze a háttérből.
2.felvonás
Az akadémiai időszak
1.jelenet
Hihetetlen mesék
Az akadémiai évek gyorsan teltek, az első év ugyan semmit annyira hasznosat nem tanított, csak fárasztó edzések és hihetetlenül unalmas történelem órákkal áldották meg őket. Másodikban már a chakraelméletet is megkapták tantárgynak bár senki se tudja mit tanulnak rajta egy évig, mielőtt harmadik évben, végre a jutsuk tanulásával is foglalkozni kezdtek, majd az utolsó évre ezeket be is fejezik és gyakorolnak vizsgáig mindent amit addig vettek.
A tanáruk Chieko-Sensei egy negyvenes éveiben járó türelmes férfi volt, pedig Jiro akarata ellenére is sikeresen tesztelte ezt az évek során nem is egyszer mégpedig folyamatos késéseivel amikre a legidiótább kifogásokat találta meg.
- Elnézést a késésért sensei! - Zavarja meg, az egyébként mások álltal is dögunalmasnak tartott történelem órát érkezésével. - Az egyik genin csapat megállított, mert azt hitték Nekára, hogy az-az a macska akit üldöznek, aztán belefutottam az igaziba amiért megint megállítottak így késésbe kerültem!
- Üljön le. - sóhajt a Sensei. Majd mint ha semmi se történt volna folytatja a tanítást.
Ez csak az első volt a sok macskáknak köszönhető késés sorozatba. Voltak akik azt hitték, hogy a bábja amit a vizsga előtti napokig sose chakrával írányított hivatkozott mindig macskákra késése terén.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Csak majdnem késtem el kivételesen kikérem magamnak! És egyébként se tehetek róla.
- Most éppen mi történt veled? - Teszi fel kérdést egyik barátja, mivel akármennyire is hihetetlenek a történetek igazán szórakoztatóak szoktak lenni, így mindig érdekes azokat végighallgatni.
- Időben indultam, természetesen viszont a piacon áthaladva belebotlottam az egyik árvaházi gyerekbe, aki azt állította emlékszik mindenre amire eddig nem. Ugyan is Miyu-chan aki jövőre kezdi az akadémiát először tolvajként élt az utcán és az árvaház vezetője talált rá, majd befogadta. Mivel nem tudta nevét se, így a többi lakó nevezte el Miyunak. Szóval ma reggel megtalált, és azt kérte segítsek neki eljutni már nem is tudom hová, mert ő egy tehetős család lánya csak elvesztették egymást szüleivel. - Mesélés közben levette válláról a bábját, hogy aztán gyakorlottan kibogozva madzagjait, ujjaira akasztva azokat bábozni kezdhessen. - Így hát sok reményt nem fűzve hozzá de elindultunk, az úton hozzánk csapódott egy macska is, akit Miyu elnevezett Ekkonak azonnal. Talán fél úton lehettünk mikor megtámadtak minket! Banditák voltak, én egyedül nem tehettem sokat hisz csak tavaly kezdtük az akadémiát. Már készültem volna fel a halálomra mikor meglepő dolog történt. Ekko elénk ugrott a semmiből, és ő kezdte támadni a banditákat! - Miközben magyaráz, vadul rángatja a báb irányítására szolgáló madzagokat ezzel imitálva a harcot. - Én mondom nektek srácok, az a macska nem sima macska volt! Úgy harcolt mint egy képzett shinobi! - A történetet itt szakítja félbe Chieko-Sensei aki terembe belépve mindenkit helyére küld, hogy egy újabb unalmas, elméleti óráért cserébe.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Miért késett megint? - Jön a már megszokott kérdés az óra felénél, mire az egyébként néma osztály szinte egy emberként lélegez fel, chakraelmélet az első órában eléggé leamortizálja agyukat így Jiro kifogását hallgatni üdítő lesz számukra.
- Elnézést sensei! Későn keltem. - Válaszolja bűnbánó hangon majd míg senki se szólal meg, körbe nézve teremben, tanulmányozza a ledöbbent arcokat, hisz nem mondott kis regényt mint szokott. - Nem tudtam időben lefeküdni tegnap időben. - folytatja egy hatalmas vigyorral az arcán. - Ekko, az ablakom alatt nyávogott, és ahogy már régebben is mondtam ő emberibb mint bármelyik macska akit megismertem, így pontosan tudtam, hogy valamit akar szóval kimásztam az ablakon és...
- Kíméljen meg a meséitől és üljön le a helyére. - Szakítja félbe a monológot mielőtt bele lendülhetne Jiro magyarázkodásba.
2.jelenet
Teória
- Szerintetek Fueki még első éves kifogás összefügghet Ekkoval? - A csapat diák akik erről beszélnek, negyedik és utolsó évüket járják az akadémián. - Tudjuk, hogy akkor egy macska miatt késett akit egy genin csapat üldözött.
- Vagy is ezt mondta, de mint Kido megosztotta velünk, csak egyszerűen a szobában lévő káoszban nem találta hirtelen szandálját. - fűzi hozzá egy másik de csak mérges pillantásokat ajándékoznak neki.
- Igen, de én mondom a történeteiben van összefüggés! Miyu-chan és Ekko visszatérő karakterek, mi van ha már azzal megalapozta a későbbi történetei alapját, csak mi fiatalok voltunk, hogy ez feltűnjön?
- Miért nem kérdezitek meg tőle? - Csatlakozik a beszélgetőkhöz egy harmadik hang.
- Igazad van Fueki! - Rákapja tekintetét - Mióta vagy itt?
- Végig hallottam, és nem nyilatkozok ugyan, de ha gondoljátok eljöhettek következő előadásra ahol talán válaszokat is kaptok kérdéseitekre. - Válaszol barátságosan és ott is hagyja őket.
Na igen a négy év alatt, híres lett történeteiről amik késéseit kísérték és ugyan Chieko-Sensei tagadta, de őt magát is elragadta az érdeklődés egy időután. Jiro úgy érezte, tökéletes taktika volt bevezetni a történeteket, hisz így felcsigázhatta embereket maga körül s utána ezt felhasználhatta, ahogy a tanult technikákat is.
Ah igen a technikák. Az utolsó két éve volt ezen szempontból a legérdekesebb, hisz az osztály mentora ezekben az években lépett végre-valahára tovább az elméleti tananyagról, és a kemény, de annál is unalmasabb edzésekről. Izgalmas volt, olyan technikákat tanulni ami segítehette őt a jövőbeli terveivel, ugyan volt egy kis bucka tanulásukban, egy ideig eléggé gyatránt ment neki a Shunshin no jutsu mivel félt, hogy komolyabb sérülést is szerezhet ami ugyan alaptalan volt mivel sima terepen gyakoroltak elsősorban.
Így hát az alapokat elsajátítva vágott neki a vizsgának, hogy aztán, többször is elbukhasson ezzel összezavarva tanárát.
3.felvonás
Vizsgatapasztalatok
1.jelenet
Első nekifutás
Genin vizsga, a legfontosabb vizsga egy ninja életében. Vagy is Jiro ezt hallotta már vagy hetek óta. Az összes osztálytársa vizsgastresszben volt már, pontosan annyi ideje ahány hete hallgathatja a mondatot Sensei-től. Ha valaki őt kérdezné, valószínűleg tanára direkt tesz rá a stresszre minimum egy-két lapáttal, hogy ő maga miért nem stresszes? Mert pontosan tudja, hogy megbukik. A négy év alatt amit az akadémián töltött megtanulta a legfontosabb, és alapvetőbb technikákat közte azt is ami miatt jött. Mivel nem akar se genin lenni, de ígéret szegő se nincs sok választása. Annyiszor fog megbukni amennyiszor csak kell, hogy kicsapják.
A vizsga napján először egy írásbelivel kezdenek ami tényleg nem nehéz egy totó az ország történelméről, és a végén van egy kidolgozósabb matematikai feladat is helyet kapott. Jiro fogta és kitöltötte a lapot de szinte mindenhova sikerült sajnálatos módon rossz választ adnia, míg a matekos feladatot teljesen elszámolta. Míg az írásbeli javítás alatt van elkezdik a gyakorlati részét, mindenkit egyesével hívnak be a tanterembe, és többi diákból se sikerül semmit kiszedni, hogy mi a feladat.
- Fueki Jiro! - Hallja meg nevét, és miközben barátai bátorító mosolyokkal bíztatják, ő maga felkészült a totális bukásra. - A feladat egyszerű - mondja tanára miután beért terembe és be is csukta maga mögött az ajtót. - egy henge no jutsut alkalmazva vegye fel az egyik bent lővő tanárja alakját. - Jiro bólint majd a megfelelő technikát alkalmazva várja, hogy történjen valami. Ugyan nem tudja felvenni a tanára alakját, igen ő maga direkt nem csinál semmit de ezt nem kell tudnia senkinek. Így hát a vizsgája ezennel teljes kudarccal zárult, ahogy remélte is.
Persze barátai vígasztalták, hogy majd jövőre sikerül, ő maga pedig készségesen bólogatott, hogy igen-igen.
Aznap pont ezért le kellett mondania, hogy elmegy az árvákhoz pedig annyira várta már, mindig üditő a fiatalabbak közt lenni, hiszen húga lassan eléri a 10 éves korát, aki valamiért nyomdokaiba lépve Ninja szeretne lenni
2.jelenet
Másodszorra se sikerül
Ezt az évet míg nem jutott el a vizsgáig teljesen kizárta elméjéből. Egy szó se maradt meg idei évből neki, egy balhé se semmi. Mint tavaly is teljes nyugalommal vágott neki a vizsgának, a vesztesek nyugalmával. Ugyan tudta, hogy évközbeni átlaga sokkalta jobb mint a vizsga ismét de ezt a stresszre lehet fogni, és aki ilyen stresszes azt nem lehet befogni geninnek hiszen az, hogyan nézne már ki? Ez a nehézség életekbe is kerülhet rosszabb esetekben.
Az idei vizsga más volt, ugyan is a totó helyett a fiatalok kaptak egy helyzetet amit elemezniük kellett, és indokolni miért az a legjobb megoldás amit ők gondolnak. Jiro válasza egyszerű volt de hatásos, hogy megkapja a megérdemelt nulla pontot rá: "Mindent hátrahagyva elrohanok nem akarok meghalni." utána behívták megint de őszintén az elemzéses feladat hatására tudták, hogy nem engedhetik tovább idén se.
- Fueki, idén a feladatod egy Shunshin no jutsu. - Az említett csak bólintott, majd ugyan nem első próbálkozásra de elvégezte feladatot nagy nehezen.
- Megbukott megint! - mondja a tanár mikor kiosztották a fejpántokat. Jiro nem sírt, nem is örült csak tudomást vett róla és elköszönt az osztálytársaitól akiket csak egy évre ismert majd ő maga is hazament, hogy aztán Fuyu aki náluk várta és szülei vígasztalják.
- Jövőre meg csinálod Jiro érzem!
3.jelenet
És végül sikerül
Az utolsó éve Jironak akármi lesz, ezt az évet végig aludta, ami miatt többször is összeveszett osztályával és tanárával is, sőt még szülei is beleszóltak.
~Na végre túl leszek ezen az egész akadémiás és ninjás dolgon. Ideje lesz már visszatérnem a szórakoztatáshoz főállásban.~ gondolja, ahogyan várja a lap kiosztását. Az idei vizsgájuk hasonlít arra amit első vizsgaévében tettek le, de most a végén a matek helyett ismét elemezni kell, viszont a megadott lehetőségek közül kell választani. Ahogy tölti ki helytelenül a lapot azért egy minimális bűntudat benne van, hogy kijátsza éppen a Fuyuval való alkut ezzel, de már mindegy mivel az idő végére jártak s beszedték lapokat. Innen a megszokot menettel várhatta, hogy szólítsák a vizsga második felére.
- Fueki Jiro! - hallja nevét és már rutinosan lép be terembe. - A feladatod a báb irányítása ami a földön van előtted. - Mondja a tanár és a fiú csak bólint tudván, hogy ez az egyetlen olyan Jutsu amit nem akarna sose elrontani így egy szép és gyorsan bemutatott Kugutsu no Jutsut eredményez. A tanár kiküldi őt és behívja következő embert.
A folyosón várakozik, az adott osztályával együtt, hogy kiértékeljék vizsgákat. Amikor a diákok visszaözönlenek helyeikre mindenki izgatottan várja saját neve elhangzását, kivéve természetesen Jiro aki már menne haza, hogy legújabb történetén dolgozzon, viszont meglepetésére a tervezettek helyett egy fejpánttal gazdagodott, és hagyta el immár hivatalos geninként.
~Nulla pontos írásbelivel tuti nem engedhettek át...de akkor mi történt? Honnan szereztek pontot nekem? Tudom jól, hogy nem kaphattam rá pontot hiszen figyeltem ne hogy jó választ adjak meg.~ Végül gondolataiban elmerülve ment haza, még csapatokat nem osztották be így nem tudta mire számíthat a jövővel kapcsolatban, csak azt tudta hogy holnap vissza kell mennie egy utolsó el igazításra.
Fueki Jiro- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 115
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 125 (D)
Erő : 110 (D)
Gyorsaság : 125 (D)
Ügyesség/Reflex : 150 (C)
Pusztakezes Harc : 105 (D)
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 115
Re: Fueki Jiro
Kedves Jiro!
Először is. A szabályzat jól értelmezhetően leírja, hogy csak teljesen elkészült történeted adjuk be. Azzal, hogy egyszer feltöltötted és leszedted kicsit kellemetlen helyzetbe hoztál, de ez legyen a legkevesebb. Nekem személy szerint tetszik a koncepció, az indok, amiért az akadémiára megy, az, hogy nem akar több lenni annál, mint ami. Egy szó, mint szám apróbb elütésektől és színezésektől eltekintve az előtörténeted ELFOGADOM!
Annyi kiegészítés: Abban az esetben ha bábhasználó ninja szeretnél lenni, és a történet nagyon abba az irányba terelődött, egy részletes báb leírást szeretnék majd kérni, lehetőleg ide a történet végére. Abba az esetbe ha báb nélkül szeretnél indulni és a játéktéren szerezni/venni/építeni egy bábot, azt kérlek PMben jelezd.
Jutalmazás:
Chakra: 115
Tjp: 115
Pénz: 4000 Ryo
Rang: Genin
Szint: D
Ajándék technika:
Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás
Besorolás: C
Megjegyzés: Alap képesség Homok Shinobiknak
Ezek tudatában mehetsz adatlapot írni, tjp osztani.
Jó játékot, és a továbbiakban bátran keress.
Pacsi ~G~
Először is. A szabályzat jól értelmezhetően leírja, hogy csak teljesen elkészült történeted adjuk be. Azzal, hogy egyszer feltöltötted és leszedted kicsit kellemetlen helyzetbe hoztál, de ez legyen a legkevesebb. Nekem személy szerint tetszik a koncepció, az indok, amiért az akadémiára megy, az, hogy nem akar több lenni annál, mint ami. Egy szó, mint szám apróbb elütésektől és színezésektől eltekintve az előtörténeted ELFOGADOM!
Annyi kiegészítés: Abban az esetben ha bábhasználó ninja szeretnél lenni, és a történet nagyon abba az irányba terelődött, egy részletes báb leírást szeretnék majd kérni, lehetőleg ide a történet végére. Abba az esetbe ha báb nélkül szeretnél indulni és a játéktéren szerezni/venni/építeni egy bábot, azt kérlek PMben jelezd.
Jutalmazás:
Chakra: 115
Tjp: 115
Pénz: 4000 Ryo
Rang: Genin
Szint: D
Ajándék technika:
Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás
A Homok ninják egyik alapvető technikája, ugyanazokat az alapokat használva, amiket a bábmesterek is használnak. Az átlag shinobi ezeket az alapokat felhasználva kezdetleges chakrafonalakkal kisebb tárgyakat irányíthat, lőhet ki, módosíthatja a mozgásukat. Az irányított tárgyhoz a használat előtt hozzá kell érnie, így létrehozva a chakrafonál kapcsolódásait a testén és a tárgyon.
Bábhasználók képesek ezt a technikát egyszerre több tárggyal is alkalmazni, akár a nélkül is, hogy hozzá kellene érniük a tárgyhoz.
Chakraszint: 150 - Homok ninjáknak 100Bábhasználók képesek ezt a technikát egyszerre több tárggyal is alkalmazni, akár a nélkül is, hogy hozzá kellene érniük a tárgyhoz.
Besorolás: C
Megjegyzés: Alap képesség Homok Shinobiknak
Ezek tudatában mehetsz adatlapot írni, tjp osztani.
Jó játékot, és a továbbiakban bátran keress.
Pacsi ~G~
_________________
Nikotinfüggők:
Nemzeti küldetés: Levél a távolba - Yamanaka Inako, Osumi Hiroto, Kaibutsu Hiroto, Aokaze Atsushi, Naito Kenji
Aktív:
Akira - Egy mester útja...
Shirotayo Hisana - A cél!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.