Shirotaiyo Hisana

**Shirotaiyo Hisana** Szomb. Okt. 29 2022, 17:48

Multik: Kenshiro Shinju/Zawaki Hotaru*
*megj.: Zawaki Hotaru nevezetű, genin színtű sunagakurei ninja karakteremet benyújtottam az NT-nek (link), így nem tudom, hogy kötelező-e kiírni ezt a karaktert is. Ha nem, a multi listából törlöm.

Név: Shirotaiyo Hisana
Ország: Gőz országa, később Szél országa
Rejtett falu: Yugakure no sato, később Sunagakure no sato
Rang: Akadémiai Tanuló
Szint: E
Chakraszint: ?
Kor: 12
Nem: Nő
Felszerelések: nincs

Kinézet: Sivatagi időjárásnak megfelelő egyszerű viseletet hord, derekáig érő vörösesbarna, kócos haját kiengedve hordja, szemei tompa zöld színűek. Testalkata sportos.

Jellem: Értelmes, és nagyon kiváncsi. Mindent szeretne tudni, így nagyon érdeklődő, figyelmes leány. Jó a memóriája, ha nagyon alaposan figyel, és nincs kifáradva, könnyen megjegyez dolgokat. Viszont van neki egy lusta oldala is: van olyan nap, amikor konkrétan semmihez sincs kedve, ilyenkor keres egy nyugis helyet, ledől az árnyékban, és figyeli a környezetét, miközben elmélkedik, elemzi a múltbéli történetek eseményeit, átgondolja a dolgokat. Alapvetően békepárti, csak akkor folyamodik erőszakhoz, ha úgy érzi, nincs más választása.

Különleges képesség: -
Pénzösszeg: -
Ninjutsu: -
Genjutsu: -
Taijutsu: -
Kenjutsu: -

Előtörténet:
Hisa fáradtan huppant le a tó mellé, a karaván többi utasa pedig elkezdett tábort verni. Már több napja úton voltak, a lány pedig minden pihenő alkalmával próbált pár jutsut átismételni, amiben az édesapja segített neki. A fiatal lány hallgatta a tűz pattogását, és figyelte, ahogy a sárgás-narancsos lángnyelvek falják a frissen hasogatott fadarabokat, ágakat, miközben elővett egy bőrborítású üres kis füzetet, amit a bátyától kapott akkor, amikor akadémiai tanuló lett.
- Merre jársz, bátyám… - mormolta halkan, miközben kinyitotta a füzetet, majd elővett egy ceruzát, és elkezdett írni.

„Kedves Naplóm!
Július harmadika, a nyár közepén vagyunk. Shirotaiyo Hisanának hívnak, Yugakuréból származom. Ó, drága falum… mióta is hagytunk el? Egy hónapja talán annak. Mióta a szülőhazám turistaparadicsom lett és megszűnt az akadémia, nagyon sokat voltam otthon. Bátyám még a shinobi rendszer megszűnése előtt két évvel vándorlásba kezdett, azóta nem láttuk őt, édesanyám és én nagyon aggódunk miatta, apa pedig folyamatosan próbál minket megnyugtatni, és biztosítja, hogy Hayatéval minden rendben lesz. Erős ninja. Velem ellentétben édesanyámat ez nem nyugtatja meg. Ő akkor szokott megnyugodni, mikor kap egy levelet Hayatétól. Elég sok helyen járt, az utolsó levelet pedig két hónappal ezelőtt kaptuk tőle, amiben az állt, hogy már egy éve hivatalosan sunagakurei ninja, és eggyel magasabb rangja van, vagyis Tokubetsu Jounin lett. Imádja nagyon a munkáját… jajj, ne haragudj, elfelejtettem, hogy nem meséltem még a falumról, és arról, mi történt velem, miért szűnt meg az akadémia, és miért indultunk útnak a szüleimmel egy hónappal ezelőtt. Annyira hiányzik a bátyám, így magukkal ragadtak az emlékek… nagyon szeretnék vele találkozni.

Mint ahogy fentebb említettem, Yugakuréból származom. Régen ninja nemzet volt, most a gőzfürdőiről híres. Furcsán hangzik, mi? Mikor én születtem, a drága falum virágzott. Édesapám, Shirotaiyo Kaito yugakurei származású, jounin szintű ninja, a tűz elemet mesteri szinten alkalmazza, a szél elemhez is ért egy kicsit. Bátyám, Hayate is szintén ninja, apa nyomdokaiba lépett. Négy évvel idősebb nálam, hien stílust használ, szél elem specialista. Két évvel ezelőtt vándor ninjának állt, és elhagyva a falut információkat gyűjtött. Nem tudom, hogy most is vándor ninja-e, vagy már nem az.
Nővérem pedig két évvel idősebb nálam, ő nem jött velünk, otthon maradt anyukám szüleinél segíteni a gőzfürdő épületben. Csak ő, anyukám és a nagyszüleim átlagos civilek. Anya ért a botanikához, otthon ő gondozta és termesztette a gyógynövényeket, amiket vagy gyógyításra vagy méregkeverésre használtuk fel, vagy pedig eladtuk.

Jómódú családba születtem, és szerencsésnek mondhatom magam. Szüleim és mindkét idősebbik testvérem kezdettől fogva jók voltak hozzám. Egyik kedves emlékem a gyermekkoromból, talán hét évesnél nem lehettem fiatalabb, mikor a testvéreimmel való játék közben találtam egy kopott, elhagyatott kunait, amit soha nem láttam életemben, hiszen a szokásosnál teljesen eltérő formájú volt. Sajnos már nem emlékszem az alakjára, de azt tudom, hogy furcsa volt. Édesapámnak, akit ritkán láttam, megmutattam a fegyvert, ő pedig elmesélte nekem, hogy régen ilyen formájú kunai-okkal harcoltak a yugakurei ninják, és ez a kunai több, mint száz éves! Apa mesélt a ninja életről, és ez adta meg a kezdő lökést arra, hogy megkezdjem a ninjává válást. Meg akartam védeni a falumat, és békét akartam hozni a Shinobi világba. Szüleimnek elmondtam az álmomat, akik meglepődve fogadták ezt, nem egészen értették, hogy hogyan szeretném véghezvinni. Akkor én azt mondtam a szüleimnek, hogy mindenkit szeretni kell, amire mind a ketten elmosolyogtak.

Az Akadémiára nyolc éves koromban kezdtem járni, leginkább az elméletet értettem meg, a gyakorlati résszel szoktam küszködni. Apa, mikor otthon volt, sokat gyakorolt velem, ahogy a bátyám is, tőlük is sokat tanultam. Anya pedig botanikát tanított nekem, amikor otthon voltam, sokat segítettem neki a növények gondozásában, a feldolgozásban is. Jegyeim átlagosak voltak, és voltak barátaim is, akikkel sokat játszottam.
Mikor megszűnt a ninjaoktatás, a barátaim nagy része a vendéglátás irányába ment végül, néhányan a családjukkal együtt más ninjafaluban telepedett le. Nem tudom, melyik faluba mentek…"

Hisa abbahagyta az írást és becsukta a naplót, mikor az édesanyja mellé ült.
- Hogy érzed magad, kicsim? – kérdezte az asszony, miközben odanyújtotta a lányának az ennivalót, és pokrócot. – Hoztam neked takarót, és ételt. Ha kérsz inni, szólj, és hozok.
- Jól, csak fáradt vagyok – vette át az élelmet és a takarót a lány. – Köszönöm.
- Hűvös lesz az éjszaka, mindenképp takard be magad – tanácsolta az anyja, mire a ninjatanonc bólintott.
- Apa?
- Járőrözik. Bízom benne, nem lesz semmi baj az éjszaka folyamán.
A vörösesbarna hajú lány csak bólintott. Ő is ebben reménykedett. Nem lenne jó, ha megtámadják őket az éj kellős közepén, az édesapja az egyetlen ninja a társaságból, ráadásul ő és a szülei még sose jártak a sivatagban.
Megborzongott. Hisa érezte, hogy kezd hűvös lenni, így betakarta magát a pokróccal, és tovább nézte, ahogy a lángnyelvek nyaldossák az eledelüket.

***

Az egész karaván fellélegzett, mikor meglátták célállomásukat, egy ninjafalu lépcsőzetes védősáncát, a karavánvezető pedig a család felé fordult.
- Hamarosan elérjük az Öt Nagy nemzet egyik rejtett faluját – informálta a kis családot. – Az ott Sunagakure no sato.
- Köszönjük, hogy önökkel tarthattunk – biccentett Kaito. – ez nagy segítség volt számunkra.
A karavánvezető egyszerűen biccentett, majd a ninjafalu felé vették az irányt. Hajnal óta meneteltek, néha beiktattak egy kis pihenőt, hogy kibírják a zord időjárást, a nap lassan araszolt felfelé az égen, a hideg levegőt lassan felváltotta az először langyos, majd száraz, forró levegő.
Mikor a lépcsőzetes, ember által készített védősánchoz értek, Hisát ámulatba ejtette a homokszerű építmény. El se tudta képzelni, hogy hogy élhetnek emberek a nagy semmi kellős közepén. Hirtelen a semmiből sunagakurei ninjákból álló őrcsapatok jelentek meg a karaván körül.
- Állj! – hangzott a határozott utasítás az egyik ninjától, aki feltehetőleg az őrség parancsnoka. A ninjatanonc megragadta az édesanyja kezét, aki megpróbálta egy kicsit megnyugtatni a lányát. – Kik vagytok?

- Utazók vagyunk – válaszolt a karavánvezető, a sunai őrninja pedig egyszerűen bólintott.
- Kérem az útlevelet! – közölte lényegretörően, majd a megkapott papírokat átfutotta. Néhány ninjatársa az őrparancsnokhoz lépett, Hisa pedig fel is ismerte az egyik ninjában a bátyát, s elengedve édesanyja kezét a testvéréhez rohant.
- Niisan! – szólította a testvérét, aki meglepetten a felé rohanó kislányra nézett.
- Hisa?! Te vagy az? – kérdezte, mire a húga a nyakába ugrott.
- Bátyó, úgy hiányoztál!
- Te is hiányoztál – ölelte át a lány testvérét a fiatal fiú. – örülök, hogy épségben látlak – engedte el a húgát, majd a szüleihez lépve őket is átölelte. Édesanyjából hangos sóhaj szakadt ki.
- Annyira örülök, hogy két év után újra láthatlak – könnyebbült meg az asszony. – rettenetesen aggódtam érted.
- Sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam, anya. De látod, kutya bajom.
- Csak akkor tudott megnyugodni, mikor kapott tőled egy levelet – nézett a fiára Kaito, az érintett pedig zavartan a fejét masszírozta. – gondolom, nem mehetünk be csak úgy.
- Sajnos nem. Az utóbbi időkben emigráltak ide családok, más kisebb falvakból ninják, így Kazekage-sama szigorításokat vezetett be. Azokat, akik idevándoroltak, Sunagakurén kívül helyezzük el egy kisebb faluban, ami direkt erre lett kialakítva, hogy a más falvakból érkezett vándorló ninjákat, civileket fogadja. A kikérdezések is ott szoktak helyben tartani.

- Ez így van, Hayate – szólalt meg egy mélyebb hang, mire a szólított az érkezettre pillantott. – viszont a családoddal kivételt teszek.
- Kazekage-sama, a karaván…
- Beléphetnek – közölte a ninjavezető lényegretörően, mire a karavánvezető hálálkodni kezdett, és tovább folytatták útjukat a faluba. A család pedig kint maradt. – Honnan jöttetek? – fordult végül a Hisa szüleihez.
- Yugakuréból jöttünk, ott dolgoztam ninjaként. Jounin vagyok, uram – mondta Kaito, mire a jelenlévő őrninják a férfira szegezték a szemeiket, a Kazekage pedig egy kézlegyintéssel megálljt parancsolt nekik, és csendre intette őket.
- Yugakure no sato már nem ninjafalu.
- Tudom – biccentett a férfi. – szem és fültanúi voltunk szülőfalunk turistaparadicsommá válásának. Miután megszűnt ninjafaluként létezni, visszavonultam, de… ha van rá lehetőség, szeretném folytatni a ninja életvitelt.
A ninjavezető csendesen hallgatta a férfit.
- Yugakure jouninja – szólalt meg végül, evvel megtörve a pár perces csendet. – ezennel ideiglegesen letartóztatunk, a kihallgatásod az elkövetkező napokban megtörténik – közölte, miközben az ujjai csettintésére sunagakurei anbuk jelentek meg körülötte. A ninjatanonc úgy érezte, hogy azok a maszkosok lehetnek a ninjavezető testőrei. – Ha megbizonyosodtunk arról, hogy ártatlan vagy, és nem vagy egy áruló ninja vagy kém, szabadon távozhatsz. Vigyétek el! – a parancsszóra legyintett az anbunak, akik a férfihoz léptek. Kaito pedig engedelmesen együttműködött velük.
- Apa… - szólalt meg Hisa.
- Nem lesz semmi baj – mosolygott a férfi a lányára. – ha itt szeretnénk élni, együtt kell működnünk a falu ninjáival. Jogosan teszik azt, amit tesznek.
Miután Kaitót elvitte az anbu, Hayate pedig a felettesére nézett.
- Anyával és a húgommal mi lesz?
- Kivételesen személyesen meghallgatom őket – közölte egyszerűen a kérdezett. – Kövessetek.

***

Csend telepedett le a kis helyiségben, Hisa pedig fél órája ült a széken, előtte ott hevert az asztalon a kis naplója. A lány elgondolkozott az utóbbi napokban történteken, végül úgy döntött, hogy tovább folytatja a naplóírást.

„Kedves naplóm!
Elég sok minden történt azóta, mióta befejeztem korábban a naplóírást. Megérkeztünk Sunagakuréba, a Szél országának rejtett ninja falujába, és hát a fogadtatás nem volt valami szívélyes, de ha jobban belegondolok, a saját falujukat védik. Pont úgy, ahogy én tettem volna a szülőhazámmal.
Édesapámat a ninjavezető parancsára ideiglegesen letartóztatták, amit így, hogy utólag alaposan kielemzem a szituációt, meg is értek. Apa jounin szintű ninja, és valahogy… megértem a sunagakurei ninják szándékait is, hogy miért tették azt, amit tettek. Apának igaza volt: teljesen jogos részükről a cselekedet, de… a hideg fogadtatás ellenére… nagyon tetszik nekem ez a hely, el tudnám képzelni itt ninjaként az életemet. Ráadásul így pedig a bátyámmal dolgozhatok, mint ninjatársak, aminek nagyon örülnék!

Megmondom őszintén, kedves naplóm, annak ellenére, hogy a fogadtatás nem volt szívmelengető a sunaiak részéről, de örülök, hogy már biztonságban vagyunk. A ninjavezető még aznap kihallgatott minket, utána pedig a bátyámra bízott minket, aki körbevezetett a faluban, és segített nekünk berendezkedni az új otthonunkban.

Még azon a napon, mielőtt kihallgattak volna, a bátyám odajött hozzám, és sok mindenről beszélgettem vele. Azt is elmesélte, hogy járt a többi Nagy Nemzetnél, neki ez a falu tetszett meg a legjobban az összes falu közül. Ő is ugyanúgy végigment ezeken a kihallgatásokon… végül azt is elmesélte, hogy miért döntött Sunagakure mellett: a ninjavezető elmélete, célja, hozzáállása, és a falu elrendezése nagyon megtetszett neki.
Hayate elmesélte, hogy amint ezt a döntést meghozta, hogy itt fog letelepedni, a ninjavezetőnél le is tette az esküt, és úgy döntött, hogy egy időre felfüggeszti a vándorlást. Lehet, hogy majd később fog még menni, de ezt ő se tudja. A döntését pedig egyáltalán nem bánta meg, nagyon szeret itt élni, mindennapjai új kihívást tartogatnak számára.

Miután befejezték az édesanyám kihallgatását, én következtem. És ahogy sejtettem, a falumról, és leginkább a shinobi életről, és az akadémiai oktatásról kérdeztek, néha felmerült néhány, családdal kapcsolatos kérdés. Mikor meglátta a kis noteszemet, amit pár napja kezdtem írni, finoman megérdeklődte, hogy elolvashatja-e.

Akkor… sokat hezitáltam. Nem tudtam, hogy mennyire bízhatok Kazekage-samában. Akkor, és ott behunytam a szemeimet, és elmélyedtem a gondolataimban. Viszont az a mondat, amit akkor mondott, soha nem fogom elfelejteni: „Ha úgy érzed, nem tudsz megbízni bennem, és időre van szükséged arra, hogy fel tudj oldódni, elfogadom. Türelmesen fogok várni. Én bízok benned.”

Vadidegenek vagyunk egymás számára, mégis… meg akart bennem bízni, órákig ott ült velem szemben és várt. Végül… úgy döntöttem, hogy megszavazom neki a bizalmat, és átnyújtottam neki a kis noteszt, miközben minden korábbi kérdésére válaszoltam. Végül én is feltettem egy kérdést: miért döntött úgy, hogy kivételesen személyesen kikérdez minket. És meg is kaptam a választ. Bátyám miatt kivételezett velünk. Általában a falun kívül kialakított kis faluban szokta kikérdezni a bevándorló ninjákat, és ezalól most kivételt tett.

Azóta pár nap telt el, apa pedig tegnap valamikor napközben jött haza, bátyám pedig küldetést kapott, így el kellett hagyni a falut…
Vacsora után a szüleimmel leültem az asztalhoz, és összegeztük az eseményeket, végül apa elmondta nekünk a döntését: a falu szolgálatába állítja az erejét, és tudását. Vagyis sunagakurei ninjaként fog harcolni. Én meg folytatni akartam a ninja kiképzésemet, így apával közösen úgy döntöttünk, hogy másnap elmegyünk Kazekage-samához, és elmondjuk neki, mit szeretnénk."

***

Hisa az édesapjával a Kage épület folyosóján sétált, a ninjatanonc pedig egy kicsit elmélyedt a gondolataiban. Új életet kezdhetnek ebben a faluban, s úgy érezte, hogy már azzal, hogy sunagakurei ninjává válik, lezárhatja szülőhazájával kapcsolatos múltját.
Elmélkedéséből édesapjának a hangja rángatta ki őt:
- Megjöttünk – állt meg egy érdes, nyers fa hatást keltő ajtó előtt, majd a lányára nézett. – mielőtt bekopogunk, szeretném megkérdezni, hogy biztos vagy benne, hogy…
- Igen. Sunagakurei ninja akarok lenni, mint a bátyám. A nyomdokaidba akarok lépni, apa.
- Jól van – bólintott Kaito, majd bekopogott.

Mikor kiszóltak, a ninjatanonc az apjával egy elég tágasnak tűnő, rendezett irodahelyiségbe lépett, Hisa pedig csodálkozott is az elrendezésen. Tök egyszerű helyiség volt: egy asztal, egy szék, egy kanapé, két könyvespolc, egy-két helyen virágcserép. Az asztalon nyoma sem volt papírkupacnak. Vagy könyvnek.
- Kazekage-sama – hajolt meg a jounin. – azért jöttem, hogy elmondjam: szeretném folytatni a ninja pályafutásomat. Sunagakure oldalán szeretnék harcolni.

A ninjavezető felállt a székből, majd az asztal elé lépett.
- Ha ezt most megteszed, attól a pillanattól fogva a falunak tartozol hűséggel. Remélem, tisztában vagy vele.
- Igen – bólintott Kaito, miközben érezte, ahogy a másik figyeli őt. Végül a Kazekage törte meg a csendet.
- Legyen. Tedd le az esküt itt és most, onnantól kezdve Sunagakure egyik ninjája leszel.
- Én, Shirotaiyo Kaito, felajánlom tudásomat, kardomat és képességeimet Sunagakure számára – kezdte határozottan mondani az esküt Kaito, miközben letérdelt. – megesküszöm arra, hogy ezt a falut életem árán védem, nem árulom el a megszavazott bizalmukat. Megesküszöm arra, hogy a következő generációnak példát mutatok.

Hisa úgy érezte, hogy ez egy szép eskü letétel, amit a ninjavezető felé tett le az apja. Csendesen figyelte, ahogy az apjának immár új felettese átnyújtotta neki a sunagakurei ninja felszerelést. Majd ezután Kaito újra megtörte a csendet.
- Lenne még egy dolog, amit szeretnék elmondani önnek – mondta a férfi. – a lányom szeretné folytatni a ninja akadémiai tanulmányait. Ő is ninjává szeretne válni.
- Jó – bólintott rá a Kazekage. – a mai nap folyamán intézkedem, lányát holnaptól várják az Akadémián.

A ninjatanonc örömében majdnem kiugrott a bőréből, annyira örült annak, hogy holnaptól már az Akadémiára járhat, és alig várta, hogy a holnapi napot. Elvégre a negyedik évi osztályba fog becsatlakozni, így bele kell húznia, hogy utolérje jövendőbeli osztálytársait, és ne bukjon meg az első genin vizsgáján…

**Sarutobi Asuma** Vas. Okt. 30 2022, 00:14

Kedves Hisa!

Én leszek a szerencsés, aki értékeli a történeted.
Nagyon szimpatikus, hogy genin helyett az akadémiai tanulót választottad. Néhány dolog, amit javítani kellene a történetben. Jól leírtad, hogy a családodat hogyan fogadja el/be a Homok falu, viszont. A testvéred és apád „leírását” egy kicsit túlzónak találom. Apa: Genjutsu + 2 elem mestere; Testvér: Hien stílus, szenzor + 2 elem, ezzel akkor nem lenne baj, ha már nem élő személyek lennének, viszont így, hogy még élő rokonok nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben NJK karaktereket csinálj belőlük, amikhez túlon, túl OP-k, viszont ez nem egy akkora hiba, hogy befolyásolja az értékelésemet, de mindenféleképpen javítanod kell. Illetve a Jounin rang amivel felruháztad Kaitot egy olyan rang amit az adott falu vezetője adhat egy olyan ninjának aki letette a névjegyét az asztalra. Kaito hűséget fogadott és bár tudása meglenne a Jounin ranghoz, ebben a helyzetben maximum, és nagyon maximum csak Tokubetsu Jounin, de inkább chuunin rangot kapna, hiszen Sunai ninja ként még nem bizonyított. De ezek tényleg csak a jövőre nézve fontos dolgok.

Szóval. Javítsd kérlek a rokonok „tudását”, de addig is van egy jó hírem. A történeted ELFOGADOM!

Jutalmak/Pontok:
Rang: Akadémiai tanuló
Chakra: 80
Szint: E
TJP:
Állóképesség: 50
Erő: 50
Gyorsaság: 50
Pusztakezes Harc: 50
Ügyesség/Reflex: 50

+ 80 elosztható az induló chakra után.

Ismert jutsuk:

Shunshin no jutsu // Fürge Test technika
Henge no Jutsu // Transzformációs Technika
Kakuremino no Jutsu // A Láthatatlanság Köpenye
Bunshin no jutsu // Klón Technika
Kawarimi no jutsu // Testhelyettesítő Technika

Szóval miután azt a pár dolgot javítottad, nincs más dolgod, mint adatlapot csinálni, tjp osztani és találni egy mesélőt, vagy egy másik játékost.

Jó játékot.
Pacsi ~G~

Egy kis kiegészítés: Az előtörténetedben valójában nem Gaaraval a kazakagéval találkoztál, és beszéltél, ugyanis ő nem rég tért vissza a faluba, hanem Kankurou volt Gaara megbízásából. Persze ezt te nem tudhattad, hiszen csak annyit tudtál, hogy a jelenlegi Kazekage, Gaara.

Shirotaiyo Hisana

Shirotaiyo Hisana

Re: Shirotaiyo Hisana