Nesumika

**Nigori Soyakusha** Szomb. Ápr. 17 2010, 14:25

A falu többi részéhez képest apró Vándornegyed, azaz a Közigazgatási és a Ninja-irányítási, illetve a lakónegyedek határain fekvő, A Zug nevű, térben végződő utca és az azt körbeölelő lakásokat és szobákat gyűjtő apartmanok; a Nesumika itt található. A Zug azon ninják gyűjtőhelye, akik család és hozzátartozók nélkül, esetleg önálló akaratukból élnek egyedülálló életet, pont ezért a körzet viszonylag élettel teli, rengeteg a fiatal.

A Nesumika ezen a helyen lett egyedülálló kis szórakozóhely, és később üzlet is. A tulaja, Jigoji Akazuni, az egyik feldertő osztag jouninja. A kétemeletes ház emelete privát lakótér, több szobával, ahol Akazuni és Nigori Soyakusha él. A helyen köztudott, Soya Akazuni "örökbefogadott" öccse, gyakorlatilag Akazuni volt az, aki a botrányos előéletű kölyköt ellenőrzése alá kapta, majd megnevelte, és azóta is ketten viszik a helyet, néha Akazuni csapattársainak segítségével.
A Nesumika fő profilja a földszinten elterülő nagy közösségi tér bárszerű elrendezésében, és a könnyű választékban rejlik, ami a fiatalokat vonzza. Sakétól az általános üdítőkig, gyorsételektől a rágcsálnivalókig viszonylag nagy a választék, van két földszinti vendégszoba, olcsó díjakért, igen nagy diszkrécióval.
A Nesumika újonnan kialakított egy új bolt-funkciót is; nem speciális felszerelések D rangig megvásárolhatóak itt is, ezzel megkönnyítve a környéken lakó nagyszámú ninja életét.

**Nigori Soyakusha** Kedd Ápr. 20 2010, 03:55

Soya megint egész éjszakán át nyúlón ült a fegyverasztal fölött. Félálomban és abban is csak vegetálva, de még ébren gondolkodott. Onnan tudta, hogy valójában nem álmodott, hogy még mindig nyomon követte a gondolatait, és habár ezt akár álmaiban is tehette volna, néha felnézett, és újra-meg-újra nekilátott egy szívószálnak. Aznap este a százhuszonhatodiknak. A kis alkalmatosság egyszerű volt, méghozzá annyira, hogy Soya nem értette, miért is hiányzik tökéletesen a ninják fegyvertárából. Az egyetlen válasz ami a lusta faragás közepette Soya gondolataiba férkőzött, túl egyszerű volt ahhoz, hogy elhiggye. Vagy mégsem? A technikahasználat lenne az, ami elkényelmesíti a ninjákat? Meg lehet elégedni a jutsuk nyújtotta kehetőségekkel? A kérdések felvetődtek újra, Soya keze megállt, ő maga pedig újravizsgálta a kérdést pontról pontra megint. Az eredmény ugyanaz lett, pár másodperc múlva újraindult a faragás, Soya pedig egy ásítással vette tudomásul, hogy saját logikája, teljes konszenzussal ítéli éjszakákon át tartó munkára. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy már nem kellett több éjszakát faragással töltenie; egy jó darabra ellátta magát youjinak való nyersanyaggal.
Az éjszaka persze lassan, és egyre lassabban pörgött, ahogyan fogytak a szívószálak. Soya félálmában robotnak képzelte magát: Bambusz szívószál emel. Kettévág. Fél egyik oldala lefarag. Fél másik oldala lefarag. Másik fél egyik oldala lefarag. Másik fél másik oldala lefarag. - Ez a műveletsor ismétlődött még hetvennégyszer, és az utolsó szívószálnak is a végére ért. Amikor keze hiába nyúlt a következő darabért, feleszmélt kicsit, körülnézett, és letette végre a kést. Szemrevételezte a dobozt; amiben a hónap elején még ötszáz bambusz szívószál volt, most otthont adott ezer rövid féloldalasan hegyezett pálcikának.
Soya, felállva, és megnyújtva, megropogtatva elgémberedett tagjait, lesöpörte a fegyverasztalról a dombokba halmozódott forgácsot és az apró lecsapott végeket, majd amikor úgy-ahogy tisztának tudta az asztalt, újra kiborította rá a kis veszedelmes bambuszszálakat. Mivel nem járt túl későre az idő, avagy a relaxáló farigcsálás nem álmosított eléggé, soya elővette a faragasztót, és elkezdte a pálcikák egyik oldalát lezárni a tömör, gyorsan száradó ragasztó masszával. A kezdés előtt még ránézett a 'Jiyou' nevet kapott kis eszköz rögtönzött tervrajzára; talán azért, hogy megint csak meggyőződjön az ötlet rejtett potenciáljairól, majd egy sóhajjal belevetette magát a ragasztó kenegetésébe.

A ragasztás persze hamar ugyanúgy automatizálódott, ahogy az előbbi faragás, azonban ez sokkalta gyorsabban ment. Soya gondolatai megint útra keltek, ezúttal egy teljesen más témára. A távol levő Akazuni, és a most csak az ő kezében levő Nesumika körül forogtak a kerekek. A Nesumikát általában kora délutántól estig tartotta nyitva, és mivel Akazuni csapata hosszútávú küldetésen volt, egyedül állta a sarat, ami, mivel hamar elterjedt a híre a törzsjárók között, hogy csak rövid nyitva tartás van, egyre erősebb munkának bizonyult. A visszajáró, itt evő Zugbeliek gyakorlatilag sorban álltak a napi instantokért nyitáskor, majd mivel hamar fogyott el az emészthető áru, sokszor elázva nyaggatták Soyát hosszított nyitva tartásért. Gyakorlatilag a forgalom egy hosszú műszakra sűrűsödött össze, Soya pedig ezek mellett kellett, hogy eddzen, és haladjon a saját fegyvereivel is, amiből a legtöbbször nem lett semmi a fáradt ágyba dőlésen kívül. Ezt dolgozta le most is; a következő edzésen már bőven meg lehet áldva a kis pálcikákkal...

Sai Szomb. Jún. 05 2010, 00:24

[Soya]

Újabb nap virradt Nesumikára, pont olyan nap, mint a többi, talán magában rejti és elhozza végre az alapvető változást, vagy romba dönt mindent, de még az is könnyedén megeshet, hogy hagy mindent, ahogy van, és hangtalan továbbáll a percek lassú folyásával. Talán az istenek sem döntötték még el, hiszen olyan korán van, még alig múlt öt. Az utcák, ahogy ilyenkortájt szokás, viszonylag néptelenek, csupán néha-néha bukkan fel egy-egy alak, hogy tovább is álljon, megostromolva saját ágyát, vagy hogy elmerüljön kora hajnalban dologra hívó munkájában.
Az a férfi, akit most a nap sugarai mégis kiszemeltek maguknak, megörvendve, hogy van, aki dicséri megérkeztüket, és jutalmul melengetőn simogatják arcának azt a részét, amelyet elérhetnek az árnyékos utcácskán, szintén csak a saját dolgára indult. Választhatott volna későbbi időpontot is, de mégis úgy döntött, minél előbb, annál jobb. Ruhája igen feltűnő volt ezen a helyen, s bár egyszerűnek tűnt, elegáns és drága anyagokból készült, puritán díszítése mégsem tette hivalkodóvá, inkább volt kellemes a szemnek, főleg, hogy a ruha java része ki sem látszott a hosszú, hajnali színek árnyékos félhomályához illeszkedő színű köpenye alól. Ami jobban megfoghatta volna a szembejövők fantáziáját, az a férfi homlokát díszítő jel, mely leginkább egy stilizált, függőlegesen kettémetszett N betűhöz hasonlított. Már csak a fiatal lányok miatt sem hagyhatjuk megemlítés nélkül szépen ívelt metszésű arcát, mely olyan ártatlannak tűnt, mint a maszületett bárányé, de szemei már komolyak voltak, és komoly élettapasztalatokról árulkodtak, mégha ennek ellenére tiszták is voltak, tele bizalommal és elégedettséggel, valamint fürkészéssel és megértéssel.
A férfi végül megállt, s végigpillantott a célállomásaként meredező épületen. A kezében hozott könyvet még egy utolsó pillantással végigméri, majd becsukja, s az ajtóhoz lépve bekopog, várva, hogy akit keres, ajtót nyisson.

Nesumika AnimeMaleMage

**Nigori Soyakusha** Szomb. Jún. 05 2010, 01:35

Az ajtónyitásra pedig biza várni kell. A kopogásra nem nyílik ajtó, csak a csengetésre, amit az ajtó melletti gombbal lehet élesíteni, de ekkor is legalább öt percet kell várni, hogy egy borzas, félmeztelen Soya szemöldökét felrángatva nyisson ajtót. A különbségeket talán ecsetelni sem kell. A ruhák és a nemesi(nek tűnő) vonások a férfi hibátlan arcán, illetve Soya modortalan megjelenése, már előre borítékolható stílusa, és a számlálhatatlan, kisebb-nagyobb, szebben-ocsmányabban begyógyult heg a bőrén körülbelül olyan ellentéteknek tűntek, mint tűz és víz.
-Hajnal van, már rég bezártam, és még nem akarok kinyitni. - Ettől persze az öltözék, az arc, és a jókora könyv, amivel homlokot lehetne bökdösni, észrevehető. ~ "Ez is akar valamit" nézés beerősítve, és csöndben várunk. Az élesebb eszű tudja, hogy ilyenkor mit kell mondani, a tompa meg érezze csak zavarban magát...

Sai Vas. Jún. 06 2010, 00:44

- Egy ideig nem is lesz sok időd rá - jelentette ki az ismeretlen férfi, felelve Soya igen határozott közlésére, nem látják szívesen. Nem vette azonban a szívére, a fiú helyében ő is félreértette volna önnön szándékait, mégha nem is tűnt részegnek. Viszont a kis mondat után teljesen feljogosítva érezte magát, hogy beljebb lépjen, könnyed ujjmozdulattal tolva arrébb a fiút, aki már csak annak okán is kénytelen votl engedelmeskedni, hogy a férfi mutatóujja igen jó ponton találta el, fizikai fájdalmat okozva azzal, hogy a "sótartónak" becézett csont alatt mélyen belé fúródott.
Ahogy az ismeretlen végre bejutott, szétnézett, majd megfordulva meghajolt a fiú előtt, szertartásosan köszönve.
- Elnézést az udvariatlanságomért! A nevem Mirosaku Zakki. A Kazekage utasításának megfelelően mától a mentorod vagyok. Bízom benne, hogy együttműködésünkre áldást mondanak majd az istenek az égben, és hasznosan tölthetjük el az elkövetkezendő időszakot, miközben végre rendesen eleget teszel geninként rád háruló kötelességeidnek - két dolog már most biztos: borzasztó és pátoszos a fickó. Képes volt hajnalok hajnalán idedugni a képét, és pluszban beszél itt istenekról, meg kötelességekről, ahelyett, hogy otthon verné a hátsóját a földhöz, és hagyná a szerencsétlen leendő tanítványát pihenni még egy keveset.

**Nigori Soyakusha** Vas. Jún. 06 2010, 06:03

A betessékelődést Soya egy kellemetlen oldalfordulással könnyítette meg magának, az ajtó lengésirányát követve, kezével továbbra is magával vonva az ajtót, ami ezúttal még tágabbra nyílt, és nem is csukódott be. Soya másik keze a hajába túrt, ő pedig elnézett a rendetlenségen, ami a vendéglőrész asztalain uralkodott a késői zárás után.
-Mirosaku-ue, gondolom megérti, ha mégis szándékozom egyedül maradni legalább a reggeli készülődés erejéig. - Az adaptálás talán túlzóra sikerül, de a cinizmusnak van helye. Ha nem is Zakki, de a rendszer, ami nem feltétlenül veszi figyelembe a körülményeket, hagy kívánni valót maga után. -Azt hiszem eleget teszek a geninként rám háruló kötelességeknek, ahogyan eddig is ezt tettem, sőt talán még túl is teljesítettem a rátát, lévén, hogy csapat, illetve hivatalos mentor nélküli állapotomban is képes voltam fejlődni ninjatudományomban, emellett pedig fenntartok egy olyan többszemélyes vállalkozást, Akazuni-niisama és csapata távollétében, amely az itt élő közösségben fontos szerepet tölt be. Ha jó a gondolatmenetem, akkor az irányítás legalább arról tud, hogy a hely létezik, és most csak én tartom fenn, így az elmúlt időszakban direkt voltam rendszerűsített feladataim illetve kötelező csapattevékenység alól mentesítve. Ehhez persze hozzá járul, hogy ha sejtéseim jók, önnek nem adtak ki minden velem kapcsolatos információt, mindössze az ön felszabaduló idejét használták fel arra, hogy az üresen hagyott kapacitásokat fejlessze. Remélem érti a magyarázataim közti összefüggést, és remélem megérti, ha - minden tisztelet előzetes megadásával is - visszautasítom a nyitvatartásra utaló megjegyzését. ~ Azt a lehetőséget, hogy esetleg más helyzet állt elő, esetleges emberhiány miatti mozgósítás, vagy a Nesumika elleni ellehetetlenítés indult meg - amit egyébként sem hallhatnék kimondva, illetve "öngyilkosság" lenne kimondanom - nem is említem. Az legyen az ő dolga, vagy éppen kiváltsága, ha úgy kívánja, illetve ténylegesen meg kell tennie ilyen lépéseket. Ha hajlékony, kétoldali kapcsolatot kezdeményező emberről beszélünk, akkor valószínűleg elhagyja a helyszínt, vagy megkérdezi, mit tehetünk az együttmködésért, ha viszont a merevsége ebben meggátolja, érezze csak annak a mondandóm egyoldalú érvelését afelé, hogy nem csak a szilárd egyoldalúságot kell figyelembe venni egy olyan sokrétű kapcsolatokra épülő rendszerben, mint a miénk lesz, az enyém Akazunival, a vendégközösséggel, és még sorolhatnám... ~ De a gondolatokkal ennyire jutott abban a pár másodpercben, ami mondandója után telhetett el, és várta a reakciót a férfi részéről. Meglepni nem valószínű, hogy bármilyen reakció meglepné, készülnie pedig, úgy látta, nem kellhet erőszakos dominancia-kinyilvánításra.

Sai Kedd Jún. 08 2010, 14:16

A magát Zakkiként bemutató férfi csak elmosolyodott.
- Mielőtt leborulnék nagyságod előtt, rá kell világítsak, ezekkel a problémákkal nem élsz egyedül a ninjavilágban. Sok vállalkozás hárul a család többi tagjára vagy marad ideiglenesen teljesen árva. Számomra lényegtelen, nyitva tartod-e a helyet, vagy sem, ahogy az is lényegtelen, magad teszed-e, vagy ideiglenesen keresel egy alkalmazottat. Számomra csupán két dolog fontos: teljesítmény és fejlődés. Teljesíteni csak is küldetésekkel lehet, amiket nem helyezhetek át a nap különböző szakaira, így nem biztosíthatom vállalkozásotok nyugodt működését. Fejlődni azonban bármikor lehet, lényegében számomra teljesen irreleváns, mikor tanítok neked valamit, vagy mikor késztetlek arra, jöjj rá magad valamire, ennek a résznek rugalmasságát garantálom, a többi rajtad múlik. Az első pár nap az ismerkedésé, ennyi időd van, hogy kitaláld a lehető legjobb megoldást, hogy gyógyírt találj égető problémádra. Ami meg a következő napok feladatát, az ismerkedést illeti: bármikor megtalálsz a falu könyvtárában, legkésőbb négy nap múlva találkozunk a Kazekagénél! - sorolt el minden számára fontosnak tűnő információt, majd ahogy jött, úgy távozott.

//Ha akarsz még vele kötözködni, egyebek, akkor ide írj, ha nem, akkor a döntésednek megfelelően vagy a Kazekagéhoz, és ekkor letelt a négy nap anélkül, hogy találkoztatok volna, vagy pedig Sunagakure utcáira (nincs kedvem könyvtár topicot csinálni), ha előbb akarsz vele találkozni, és megpróbálni valóban valamiféle ismerkedésfélét leművelni.//

**Nigori Soyakusha** Szer. Jún. 09 2010, 17:19

~Legalább egyedül maradtam a készülődéshez. ~ És a gondolatok máris másfelé jártak; jellemzően a takarítás, a napi teendők elvégzése, és a készülődés felé, hogy a nyitás rendben menjen. Legközelebb akkor gondolt vissza az újonnan jött senseire, amikor belépett a fürdőbe, hogy egy gyors mosdás után felfrissülve mehessen a tetőre edzeni.
~Legalább azt megtudtam, hogy mennyiben rugalmas, és azt, hogy mennyire szenzitív a személyisége, de az utalásokra való figyelés nem történt meg. Miért olyan nehéz felfognia egy érett embernek - pláne ninjának, hogy a Nesumika, sok más hasonló üzlettel együtt nem csak önmagának él. Nehézségek vannak, de annál nagyobb felelőtlenség sem sok akad, hogy ha egy vezetés nem vesz figyelembe olyan dolgokat, mint ez is. Ha a Nesumika előbb félárván marad, és nem sokkal később teljesen megszűnik működni, akármennyire is kinn az "ideiglenes" tábla, azok, akik ideszoktak, az életük része a hely, nem csak az ebédtől vagy a sakétól esnek el. Ennyire nem lenne szükséges a morállal való gondolkodás? A folyamatos veszteségek érzetének eltüntetése?
-Tch... Megint túl mélyre szárnyalok. - Azzal megmosta az arcát, és kirázta magából a gondolatokat, és felment edzeni a tetőre...

**Nigori Soyakusha** Szomb. Aug. 07 2010, 13:06

A Nesumika esti, szokványos forgalmában egy mosolygós estén Soya a pult mögött ült, és várt. Nem tudta, hogy jó-e neki, vagy mégsem, de a sensei eljött végül, pont amikor Soya már belefeledkezett a kiszolgálásba, és egy fiatalabb kunoichi szép szemeibe. Az öltözéke furcsa volt, de ezúttal legalább nem a rosszabb irányba tendált.
-Amit csak lát, természetesen. Nem vagyunk túl bő kínálatúak, sőt, kifejezetten szűk a skála, és az is mind dobozolt vagy csomagolt az ételek részéről. Italokból az üdítőktől a legkedveltebb alkoholokig lehet válogatni. - A mosolygós és látványos készletlefestést páran megnevették, valaki közbe is szólt, és kikért magának "még egyet" mire újra a senseihez juthatott volna a szó. Soya csak megmosolyogta a nevető népeket, majd vidáman várta a rendelést, és ki is adta azt az újdonsült senseinek.
-Nos, mit szól? Látja ezeket az arcokat? Szerintem megéri...

//Nem kell mindenképpen "értelmesebb" dolgokba kezdeni, főleg, ha neked is kellemes ez a stílus. Más kérdés, hogy esetleg ha átsuhanunk ezen az éjszakán a másnapi tetőn való edzésbe is belekezdhetünk. Szivesen tanulok. Very Happy

//

Sai Csüt. Aug. 19 2010, 11:26

Zakki végighallgat, majd türelmesen kivárja, hogy ismét rá kerüljön a sor, addig legalább van ideje kitalálni, mit inna. Végül egy üveg dinnyés Cheerio mellett dönt, nem butít és nem is vágja földhöz anyagilag sem az embert. A kérdésed nyomán megfordul, és belekortyol az italába.
- Hasznos, de nem emiatt. Hanem mert ezek az emlékek akkor is erőt adnak, ha beborul az ég: mert az ember érzi, van valami az életben, amiért még érdemes élni és küzdeni, amit érdemes megőrizni és megvédeni. Mindegy mi az, de kell egy közösség mindenki számára, ahol értékesnek és boldognak érzi magát.
Ha most ez egy film lenne, a "bölcs hős" hajába belekapott volna a szél, de zárt hely révén, ez most elmaradt.

Az idő lágy folyással, csendesen múlt tova, s bár a senseied nem sokszor járhat ilyen helyen, egész jól elvolt, hol figyelte az embereket, hol, ha hozzászóltak, kedélyesen elbeszélgetett. A szerencsejáték és az alkohol minden formáját elutasította azonban. Ahogy közeledett a záróra, egyre kevesebben és kevesebben hepajkodtak, majd végül zárórára kiürült a hely.
- Segítek rendet rakni - jelentette ki végül felállva Zakki, és egy seprűt fogott a kezébe. Nem mutatott rosszul a kezében, mégis, elnézve puha bőrét, nem sűrűn forgathat ilyen vagy ehhez hasonló "szerszámokat".

**Nigori Soyakusha** Pént. Aug. 27 2010, 00:41

Soya a munka végeztével persze tompult, jókorát is, így csak annyi gondolatot pazarolt a mesterére, amennyit a ránézés után az agya magától kidolgozott. Az előkelő figura most teljesen másképp festett mint idáig, de ez sem volt túl közeli; mindenesetre az igyekvés megható volt. Persze mindennek meg lehet a maga oldala is, akár szakmai, akár személyes szinten. A sensei intelligens, kiemelkedett a családja is, legalábbis az előzőkből ilyesmi szűrhető le. A ruházat és az emlék a családi követről a könyvtárban sok mindenre adott hirtelen magyarázatot. Az, hogy a férfi végig maradt nem lepte meg túlzottan Soyát, ahhoz a férfi túlzottan is érdeklődő és empatikus alkatnak tűnt, aki hozzá hasonlóan szemlél... Azaz hozzá hasonlóan talán mégsem, mindössze a szociális érzékenysége magas, megfigyelhette Soya mit és hogyan dolgozik, hogyan társalog, milyen emberekkel van körülvéve, kik alkotják számára azt a tömeget, akiket többször is a legfontosabb feladataként emlegetett.
És az előkelő kis herceg seprűt fogott a kezében könyv helyett. Ha ninja, bizonyára részt vett ő is a legmocskosabb küldetéseken, esetleg pozíciója kimentette onnan; akármelyik helyzet is állt fenn, akár kíváncsiság, akár a tapasztalat vágya bármelyik oldalról, de tolta Zakkit, és e mellé tökéletes esélye is volt arra, hogy feltérképezhesse magának Soyát is.
-Ahogy tetszik. Onnan kezdje, és a másik végről, az ajtóig, odakint meg ott a lapát a konténer mellett. - Soya ezzel letudta az első sort tíz percig, persze csak amennyiben a sensei munkája megfelelő volt; ha esetleg nem volt az, egy asztal környékén megmutatta neki a művészi részleteket, és ment a dolgára vissza, még pár percig. A sensei még az összes szemét összeszedését, és a bútorok leszedését és letakarítását kapta, amíg Soya mosogatott, pultot rakott rendbe, majd feltöltötte a hűtőket és a polcokat. A zárás utolsó mozzanataként Soya leszámolta a kasszát, és mielőtt felment volna a pénzzel megkérdezte a senseit, hogy miként kívánja folytatni a napot.
-Ha gondolja elalhat itt is, én is lenn alszom általában. Fürdeni tud majd itt is, és a méretei szerint sincsen probléma, ha nincsen küldetés holnap, akkor egy edzésre felveheti Akazuni egyik gyakorlóját; addig a gép kimossa a cserét. Ha viszont menne, akkor zárkolok.

Sai Csüt. Szept. 02 2010, 23:57

Az utasításaidnak megfelelően járt el a férfi, kifejezetten elszórakoztatta magát, még dúdolt is valami halk és nyugodalmas dallamot, ősinek hangzott, a régi világ egy ajándékának, amely a nép ajkain fennmaradt máig, túlélve megannyi háborút és örömteli napot. Aztán ahogy végzett, türelmesen végighallgatta a kioktatást, és a plusz feladatokat is ellátta. Csendesebb és tettrekészebb volt, mint lett volna egy alkalmazott.
Végül, mikor végeztetek, és felajánlottad a maradást, udvariasan elutasította, miszerint dolga van, de mielőtt távozott volna, még hagyott számodra valamit azzal az utasítással, hogy ha megfejtetted, kövesd az utasítását, amint van időd rá. Bár nem feltételezte, de azért hozzáfűzte, hogy ha nem sikerülne két napon belül, akkor a kis csomag nem írja felül a kageval való találkozást, és az első küldetést. ez csak amolyan plusz lehet előtte.
Na de mit is kaptál, csak akkor tudtad jobban megszemlélni, mikor távozott gyalog, mindenféle feltűnés vagy vagánykodás nélkül a két lábán kellemes tempóban gyalogolva a hajnali friss levegőben.
A tárgyacska egy füzetkének tűnt leginkább, amelyen egy különös kapocs volt, amelyen kör alakban öt lyuk helyezkedett el, bennük a minta ujjlenyomathoz volt hasonló, és emellé mellékeltek egy lapocskát is, amin a "feladvány" díszelgett:

Magad erején fess megfelelő színre, előbb jöjjön a vörös, aztán sorban kék, sárga, barna és méz, aszerint, hogy meddig mész!

**Nigori Soyakusha** Szer. Szept. 08 2010, 14:17

A lefekvés a távozás puritánságához, és egyszerre rejtélyes mivoltához képest nem hatott nagyban Soyára, aki szimplán az ágyba hullott, majd ahogyan a napirendje adta, a következő napi edzése elején nézett újra a kis füzetkére. A feladvány nem volt nagy agytörés, sőt Soya sokáig azért nézegette fekvőtámaszai közben lényegében tétlenül a két apró tárgyat, hogy megfejtse, hogy lehet-e egyéb titkuk azokon túl, amit az egyértelmű kívánt. A kis lapocska, ha nem is volt az, de gyakorlatilag azt kívánta tőle, amit egy chakra-érzékeny papírral kellene tennie, meg kellene próbálnia chakráját belevezetve megfejteni saját elemét. Habár az ő készletükön is volt ilyen papír, sosem használta. Soha sem érdekelte igazán az eleme, mivel nem várt a kiderülésétől nagy haladást. Egy bizonyos részig, ő maga is tudta, értenie kell majd hozzá, de a fegyvereket jobban kedvelte mindennél, így nem szánt túl sok gondolatot neki, főleg, hogy a Szél Országában élt, ahol az emberek többsége ezzel az elemi fogékonysággal születik, és arra használja ezt az elemet, hogy hatalmas hatásokat érjen el vele, amik Soya stílusába soha sem passzoltak eléggé.

Végül, mit sem törődve az elgondoltakkal, azzal a ténnyel karöltve, hogy a fejlődésének ez is a része kell, hogy legyen, rátette ujjait a kis könyvecskére, másik kezével pedig rátenyerelt a kis lapocskára, és koncentrálni kezdte beléjük chakráját. A tető délelőtti csöndjében, ha nem történt látványos dolog, akkor kicsit még meg is erőltette magát, és a kezein kiáramló chakrával a tetőt is megfogva kezeire állt, így is hátráltatva az eredményt, ami ha volt is, így váratott magára - legalább a kézhajlítás sorozat végéig...

Sai Pént. Szept. 10 2010, 20:48

A fiú talán túl egyértelműnek vette a feladatot, ezért nem is fektetett bele nagyobb érdeklődést. Mint egy elkényeztetett gyerek, aki előre tudja, mit rejt a csomag. Csak akkor van kisebb system error, amikor mégsem az várja, mint amire számított. Mert hogy az égadta egy világon semmi nem történt. Na jó, azért egy cseppnyi változás azért volt a lapocskán: megjelent rajta egy mosolygó fejecske egy nem nyert felirattal ( Razz

) Persze a színek, és az utasítás értelmezhető ilyen módon is, de talán pont ez volt a lényeg, nem minden az, aminek látszik, a füzetke meg bizony makacsnak látszik, és nem tárul fel, mert hisztis, és nem a megfelelőképp simogatták meg ahhoz, hogy feltárja "bájait".

//Csak stílusosan: eszembe sem jutott, pedig ez sem lett volna rossz xD Jellemző, hogy a játékosoknak mindig olyan jó ötleteik vannak, én meg görcsölök egy jó, de félrevezető feladványon mindig... (mert ha túl egyszerű, akkor igen, ennyi lenne, de ha bonyolult - remélem nem lesz - akkor meg szegény szenved, és elmegy a kedve ...) //

**Nigori Soyakusha** Vas. Szept. 12 2010, 19:14

Miután a gyakorlattal végzett, Soya levette a kezét a tárgyakról, majd mivel azok nem adták ki a megoldást, vagy nem az afelé vezető utat mutatták, minden további gond nélkül ment a falhoz, és négykézlábalt fel rá. A gyakorlat során mászkált a falon, elengedve a tapadást, majd esésből megtapadva, hol a faltól eltartva a testét edzett, mitha csak egy korlátnál állna.
Közben, habár nem kifejezetten volt ínyére a rejtvényesdi, pár dolog építőkocka-szerű egymásutánban rakódott le az elméjében, amin elindulhatott. A próbálkozása a legegyszerűbb és legegyértelműbb volt, és habár egybőli megoldást nem adott ki, pár dologra azonnal fényt derített; mindkét tárgy érzékeny a chakrára, és mindkettő ugyanazon mechanizmus alapján működik, a kis papír mindössze egy lehetőség, hogy láthatóvá tegye a végrehajtáshoz szükséges feladatot, próbadarab legyen, és elmondja a rejtélyt, vagy a kulcs szerepét tölti be. Tehát a füzetkét alrébb is teheti egyenlőre, mivel a próbálkozásokhoz elég a lapocska reakcióit megfigyelnie, amik nagyon kifejezőek, és a jelenlegi üzenetből ítélve több válaszlehetőséget is tartalmaznak, míg az üzenet jellege arra engedett következtetni, hogy a feladvány talán a legegyszerűbb megoldást is kívánhatja, hiszen a legegyértelműbb módszerre mondhatni cinizmussal reagál - ami persze egy írott forma esetén koránt sem olyan kivehető, mintha hang vagy képüzenet lenne, de a rajzolat jelenléte talán enged következtetni. Ha viszont az egész jelölési rendszer egy afféle csali, pont a gondolkodás fejlesztésére, pont egy ilyen reakció válthat ki másfelé való tendálást...
Soya izzadságban fürödve talpat le a tetőre, és ült le megint. Kezébe vette a papírt, és gondolkodni kezdett, hogy egy felavány az ő szintjén milyen elemeket tartalmazhat. Két megoldás jutott az eszébe, de az egyikkel azonnal problémája is akadt. Mivel nem képes kezelni saját elemét, képtelen bármilyen elemet elzárni vagy kivonni egy tekercsből, holott ez lehetett volna az egyik legegyszerűbb chakratechnika, amit használhatott volna, míg a másik ötlet a blatáns, és minden túlzást nélkülöző festés volt. Szó szerint, annak minden kellékével, tintával, ecsettel.
Tehát, elragadva saját gondolatai által, a feladvány kis papirosát véve felfestette arra az elemek megfelelő jeleit, és mivel biztos sem lehetett teljességgel a sorrendben, annak minkét oldalára ellenkező irányban rajzolta fel őket úgy, hogy azok a lezárt füzetkén levő ujjlenyomatok helyének feleltek meg, majd a füzetre helyezte a lapot, esetleg chakrát koncentrált, majd ugyanezt eljátszotta a fordított oldallal is, több ujjpozíciót használva. Ha ezek után sem járt sikerrel, akkor az ujjait festette meg a szimbólumokkal és ezekkel próbálkozott a füzetkével, mindkét irányban, és chakrát koncentrálva is.
Ha nem járt sikerrel, viszont nem vesztegette többet az időt; túlkoncentráltsággal csak rabolta volna saját idejét és az edzését is, miközben elrohanhatott volna a lényegretörőbb megoldás mellett, így visszatért az edzéshez, majd csak a fürdőben vette elő újra a lapot és a füzetet.

Sai Szer. Szept. 15 2010, 00:03

Ugyan nem adtad fel, de nem is görcsöltél a feladvány felett órákat, inkább a tested edzésével foglalkoztál. Aztán, ahogy végeztél a betervezettekkel, pihenésképp megint egy kicsit a könyvecske vagy füzetecske felé tendáltál. Most merőben újszerű ötleted támadt, amit talán sok ötlettelenségben szenvedő sorstársad megirigyelt volna. Na meg a rajzszakkör, amiért őket kihagytad a mókából.
Ahogy a lapocska elkészült, ráhelyezted a füzetkére, de nem történt semmi, így chakrával próbálkoztál, a lap az újabb charkaadagra az ujjaid körül elvörösödött, de ezen kívül nem történt semmi. Mikor megszüntetted a chakraáramoltatást a lap szépen lassan visszaállt eredeti színébe.
Ez azonban még nem elégített ki, tovább folytattad elgondolásod, a legkülönfélébb ujjpozíciókban vezettél a alpba chakrát, de mindig ugyanannyit, s a lap, mindig csak pirosra változott. Megpróbáltad hát a hátoldalát is, s ugyanezen procedúrát jártad végig, ugyanazzal a chakramennyiséggel, s az eredmény itt is csak ugyanannyi volt.
Ezután következett az ujjaid befestése, majd a kis lyukakba helyezése. Csak úúgy a la naturban próbálkozva itt sem történt semmi, így itt is bevetettet a chakrádat. Az a mennyiség, amely a papírt pirosra festette, most a piros foltot elfehérítette, a kéket vörösbe fordította, a sárgát kékbe, a barnát sárgába s végül, de nem tuolsó sorban a mézszínt barnába.

**Nigori Soyakusha** Vas. Szept. 19 2010, 02:47

Jó úton volt, mi sem bizonyította jobban, hogy a fürdő közben már könnyedén kilogikázhatta a következő lépést. Mivel a lapon több ujjkombinációt is végigpróbált, és a jelképek sem bizonyultak megkülönböztetőül, a hatás mindig ugyanúgy előállt, így egyetlen dolog maradt hátra, a chakra változtatása. Már csak a füzetet vette elő, hogy elkezdje folyamatosan, a nulláról növelve az ujjain át kiáramoltatott chakrát, figyelni a hatást amit elérhet a papírral. Amíg fürdik addig van ideje, de ha addig nem talál megoldást, hát folytatja a dolgát.
Ha sikerrel jár viszont, ha nem (ha sikerrel jár és kinyitja a könyvecskét, akkor a fedő és a lapok közé rak egy friss pár evőpálcikát) lerakja a kis érdekességet, és folytatja a napi teendőket, feltölt, és elkészül a nyitáshoz. Amint kinyitja az üzletet, és beül a pult mögé, vissza-vissza tér a problémához, vagy ezúttal végre a füzet tartalmához.

Sai Kedd Okt. 05 2010, 00:07

A megoldás már nem okozott nagy gondot, a különböző csakramennyiségek, mint a számkódok működtek, s a zár kattanva engedett utat. De nem törődtél vele, önmérsékletet vagy érdektelenséget mutatva tetted félre a füzetkét, evőpálcikával peckelve ki, hogy ne záródhasson be ismét.
Már a pult mögött ücsörögve vitted az üzletet, mikor ismét a kezedbe került a füzetecske, és fellapoztad. A kis tárgyacska nem rejtet sok mindent, csupán egy rövid idézet szerepelt valahonnan, rövidített utalással. Hogy mi lehet a mondanivalója, vagy van-e célja egyáltalán, sosem lehet teljes bizonyossággal tudni.

"S az ő vállára adom a Dávid házának KULCSát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki"
/É. k. 22,22/

**Nigori Soyakusha** Vas. Okt. 10 2010, 18:30

//Stílusváltás e/1-be. Ideje volt már.//

-Még több rejtvény? Na ne. - Azzal be is csuktam a füzetet a pult mögött. Az egyik vendégem, egy idősebb fazon, meglátta a könyvecskét a kezemben, és rá is kérdezett a sensei nevére. Csak bólintottam, amint kiadtam a kérést, ő pedig nevetett egyet a kifejezésemen. A fejemen csak az futott át, hogy úgyis meg fogom oldani, még ha elegem is van a fejtörőkből. Tudom jól, hogy nem kívánok úgy odaállítani pár nap múlva a vezetéshez, hogy a sensei feladatát félbehagytam közben.
A meló gyorsan futott le, azaz a szokásos iramában telt az idő, mintha csak nyílpuskából lőtték volna ki, és én mégis fáradtan kezdhettem neki a hajnali takarításnak. Az alvást kicsit el is húztam, beletörődve abba, hogy a délelőttömet a könyvtárban fogom tölteni, majd tíz körül le is léptem, hogy legyen pár órám keresgélni, ha nem tudnak segíteni nekem a könyvtárban.

[Könyvtárban]

A hatalmas épület nem kifejezetten tetszett nekem, az átható papírszag pedig azóta motoszkált az orromban, amióta az előző alkalommal ott jártam, így most újra megmozgattam az orromat a töménynek érző öreges helytől. Habár tudom, hogy az intézményen nincsenek kifejezetten öreges dolgok, illetve mint élettelen tárgy csak attól lehet öreges, hogy a szociális tudatom ahhoz a csoporthoz tartozónak véli a küllemét, mégsem tudtam volna máshogy leírni. Tényleg tájékozatlan vagyok - ez a feladvány pedig talán pont egy kis olvasásra akar bírni...
-Üdv. Szeretnék érdeklődni erről az idézetről. - Mondom a pultnál, majd gyorsan újra eljátszom a nyitóműveletet, és nyitva átadom a füzetkét a pultnál ülő könyvtárosnak...

Sai Vas. Okt. 17 2010, 18:20

A válasz a könyvtárban fog várni ^^

**Nigori Soyakusha** Csüt. Nov. 25 2010, 04:45

Hát itt az idő. Eljött ez is, gondoltam miközben kiraktam a táblát, és bementem az ajtón. A kulcsot már zártam is, és a rolót lehúztam mindenütt, hogy megnézhessem a keskeny csíkokban beszűrődő nap fényétől meghitten meleg, mégis homályba burkolózó, magányos kis fogadót, amit ebben a pár évben mi raktunk össze...
Felfelé menet nem bírtam megállni: újra Akazuni járt a fejemben. Az öreg már hónapok óta nincs sehol, és most én is eltűnök. Igaz csak pár nap lesz, de minden küldetésnek megvannak a maga veszélyei, s ennek különösen. A szobámba nyitva már nem gondolkodtam. Nem volt szükség elterelő gondokra, amikor azokat a szerszámokat szedtem össze, amik megmenthetik az életemet.
Amikor a Nesumika tetejére léptem, immáron a teljesnél is teljesebben felszerelkezve, végiggondoltam a felszerelésemet, és minden lehetőségemet, ami adódhat még út közben, és megjegyeztem magamnak, hogy pár cseretárgyat mindenképpen el kell tennem majd az út során, majd leugrottam az épületről, és még egyszer viszanéztem az ajtóra, amin ott villódzott a rikító fehér táblácskán a 'KÜLDETÉSEN' felirat...

Ajánlott tartalom

Nesumika

Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika

Re: Nesumika