-= Társoldalaink =-

A
 szél belekap hajadba –mókázik vele, aztán pajkos áramlata megfordul és
szinte dühösen vágja köpenyed távolabbi sarkát az arcodba. Mire
kihámozod magad a meleg anyagból, eltűnik a köd, mi eddig makacsul fedte
 a látóhatárt előled. Veszélyes sziklák, örvényt kavaró fogai merednek
hajód orra felé. Riadtan kapod hátra fejed, de a kormányos békésen fújja
 –még mindig hamisan, azt a szörnyűséges nótát. Ujjaid belefehérednek,
midőn a korlátott növekvő feszültséggel markolod. Talán azt is hallani
véled, ahogyan finoman, alig-alig belekarcolnak az agyarkén előmeredő
sziklák a hajótest fájába. Körmöd leheletnyi barázdát hagy, de a
szorításod elillan, ahogy a félelmed is követi.
Nem hallottál szinte
 semmit erről a helyről, kicsi, de gazdag. Átlagos, szinte érdektelen.
De, még is van benne valami, valami megfoghatatlan.
Tekinteted
belevész a sötét sziklafalak meredélyeibe és ott, igen, ott a házak
vannak! Mészfehér falak és a párától kristályosan csillogó, gömbölyded
tetők erdejével nézel farkasszemet. A nap is eléri a várost, s kóbor
csóváit a gondosan megmunkált üvegtáblák szikrázva verik vissza. Egy
sirály rikolt fel feletted, aztán a pillanatot eluralja a madár és
társainak rikoltása. Kecsesen vitorlázva úsznak a levegőben, kísérik a
hajót az oltalmat adó kikötőbe.
Samir vár. Utolsót döccen a büszke
vitorlás és megtartja távolságát a kikötő falától, de te még mindig a
korlát mellett állva gyönyörködsz a sziklafalra épült városban. Állnál
tán’ tovább is, de valaki lábad mellé lendíti motyódat és mintha nem
értené szavaid a part felé mutat.
Untad az utat? Vihar és a
folyamatos ringatózás. Izgatott voltál? Nem különösebben, mert ez is
csak egy hely a sok közül. De. Most, hogy a pallókon lépkedsz lefelé még
 is megérint valami. Emberek és emberek árja vesz körül, de ott már
hajtják a bestiákat, hogy a súlyos rakományt a partra hordják és .. és
még mi vár? Csak felfedeznivaló. Titkok kulcsának meglelése.
Engeszteletlen szívek kiengesztelése. Valami, amit fed a selyem és az
éjszaka …